Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-21 / 248. szám
~xMdav 1917. OKTOBER 21., PENTEK Deszai Moszkvában Morardzsi Deszai, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke a szovjet kormány meghívására ma hatnapos hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezik. A szovjet főváros diplomáciai köreiben élénk várakozás előzi meg az újabb legfelső színtű szovjet—indiai tárgyalásokat. Morardzsi Deszai mostani szovjetunióbeli látogatására, amelynek programján szerepel Szocsi és Kijev meglátogatása is, 2él évvel a kormányváltozást eredményező tavaszi indiai parlamenti választások után kerül sor. Moszkvában nyomatékkai mutatnak rá, hogy az egyenlőség, a szuverenitás, a területi integritás és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvein alapuló szovjet—indiai kapcsolatok a diplomáciai viszony harminc évvel ezelőtt történt létesítése óta egyenletesen fejlődnek. A két különböző társadalmi rendszerű ország szilárd elvi alapokon nyugvó kapcsolatai stabilizáló tényezőt jelentenek az ázsiai földrészen. A márciusban megtartott indiai parlamenti választásokat követően a különböző árnya- látú polgári sajtóorgánumok eltérő hangnemben ugyan, de szinte kivétel nélkül a szovjet—indiai kapcsolatok várható hűvösebbre fordulásáról cikkeztek. Andrej Gromiko ez év áprilisi indiai látogatása, az indiai vezetők, elsősorban Deszai miniszterelnök és Vadzs- paji külügyminiszter nyilatkozatai, valamint az új kormány politikája ennek csatta- nós cáfolataként azt bizonyítják, hogy India kitart el nem kötelezettségi politikája mellett és továbbra is a jószomszédi kapcsolatokra és a kölcsönösen előnyös együttműködésre törekszik a Szovjetunióval. Ezt a célt szolgálja az indiai kormányfő ma kezdődő moszkvai látogatása is. Waldheim felhívása Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára több felhívással igyekezett elhárítani a tervezett világméretű pilótasztrájkot. Sajtóértekezletén arra szólította fel az ENSZ tagállamait, hogy ratifikálják a repülőgép-eltérítések ellen már elfogadott három konvenciót. ötvenezer márka fejpénzt tűztek ki a nyugatnémet hatóságok a hatalmas rendőri apparátussal körözött 16 NSZK-beli terroristára. A csütörtökön virradóra kezdődött általános nyomozás során eddig több mint 130 ezer gépkocsit vizsgáltak át, százezernél több személyt igazoltattak. Államcsíny Thailöldöa Csütörtökön a thaiföldi fegyveres erők megbuktatták Thanin Kraivicsien miniszter- elnök kormányát. A bangkoki rádió bejelentése, szerint az ország irányítását a három haderőnem képviselőiből és polgári személyekből álló forradalmi bizottság vette kezébe. A testület élén Szangad Csalavin, Kraivicsien kormányának hadügyminisztere áll. A rádióközlémény szerint az ország 1976-ban elfogadott alkotmányát eltörölték, a kormányt és a nemzetgyűlést feloszlatták. A korábban bevezetett rendkívüli állapot továbbra is érvényben marad. A fegyveres erők minden ellenállás nélkül hajtották végre a puccsot és buktatták meg az általuk egy évvel ezelőtt hatalomra juttatott Thain Kraivicsien kormányát. A thaiföldi főváros, Bangkok utcáin a legfontosabb épületeket őrző katonákon kívül semmi jel sem mutat a hatalomátvételre. A nyugati hírügynökségek értékelése szerint a csütörtöki államcsíny nem hoz radikális változást a konzervatív, kommunistaellenes irányvonalat követő Thaiföld politikájában. Atomi A JKP, kongresszusának negyedik napja A JKP kongresszusának negyedik napján a délelőtti ülésen hangzott el a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, valamint a Mexikói és a Spanyol Kommunista Párt küldöttségvezetőjének felszólalása. Kavakami Maszamicsi professzor, Tokió küldötte a csütörtöki vita során a határozattervezetnek ahhoz a részéhez szólt hozzá, amely a Japán Kommunista Pártnak a gazdasági válság leküzdését célzó javaslatát elemzi. A délutáni ülésen a vita befejezése után Szua Sigeru, a JKP KB elnökségének tagja előterjesztette a szervezeti szabályzat részleges módosítására vonatkozó határozattervezetet. Ez a többi között egységesen öt hónapban szabja meg a tag jelöltség időtartamát, módosítva azt a korábbi gyakorlatot, amely osztályokhoz és társadalmi rétegekhez való hovatartozás szerint differenciált. Tito Algériában Joszip Broz Tito jugoszláv államfő csütörtökön kétnapos hivatalos látogatásra Algériába érkezett. A vendéget az algíri repülőtéren Huari Bu- medien algériai elnök fogadta. A jugoszláv elnök portugáliai látogatásának befejeztével érkezett Algériába. Csak röviden... AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS 32. ülésszakán folytatódott a na- míbiai helyzet vitája. . . \ AZ Éfísá 'Biztonsági Tanácsa ma összeül, hogy az ENSZ-főtitkár javaslatára újabb egy évvel meghosszabbítsa a Közel-Keleten állomásozó rendkívüli ENSZ-erők mandátumát. AHMED HUSSZEIN AL- GHASMI, a Jemeni Arab Köztársaság elnöke ellen sikertelen merényletet kíséreltek meg. alig pár nappal elődjének meggyilkolása után. DMITRIJ USZTYINOV marsallnak, az SZKP Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének meghívására négynapos látogatásra Moszkvába érkezett Yvon Bourges francia hadügyminiszter. RAYMOND BARRE francia miniszterelnök kétnapos hivatalos látogatásra Borúiba érkezett. AZ OLASZ szenátus kereszténydemokrata—kommunista —síoc iáldorookra ta—re>p ub-,, iikánus—liberális és független baloldali többséggel jóváhagyta ForLami külügv. niszter külpolitikai beszámolóját, amelyben az olastz diplomácia vezetője síkraszállt a kelet—nyugati kapcsolatok fejlesztése és a fokozatos leszerelés mellett. HENRYK JABLONSKI, a Lengyel Államtanács elnöke hivatalos látogatásra Nigériába utazott. AZ OSZTRÁK fővárosban megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 149. plenáris ülését. EGYIPTOM és Líbia — feszült viszonyának javítása érdekében — megállapodott hogy újból megnyitja Líbia alexandriai és Egyiptom beng- házi konzulátusát. A magyar-francia kapcsolatokról Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására, Raymond Barre, a Francia Köztársaság miniszterelnöke a közeljövőben hivatalos látogatást tesz Magyarországon. Az európai politikai légkör alakulásának kedvező tényezője, hogy a magyar—francia kapcsolatok az elmúlt időszakban kielégítően fejlődtek. A két kormány nézete számos nemzetközi kérdésben közel áll egymáshoz. A magyar—francia párbeszéd folytatását biztosítják afíok a kormánymegállapo- dásokriamelyek a politikai, a gazdasági, a kulturális és a tudományos élet területeit érintik. A két ország politikai kapcsolatainak alakulásában jelentős esemény volt Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének 1968. évi párizsi és Pierre Messmer francia kormányfő 1973. évi budapesti látogatása. E látogatások hosszú távon megszabták a kapcsolatok alakulását. Rendszeresek a külügyi konzultációk is. 1975. júniusában Púja Frigyes külügyminiszter tárgyalt a francia fővárosban, néhány hónappal később Bemard Destremau francia külügyi államtitkár járt Magyarországon. Lázár György, a Minisztertanács elnöke 1976-ban tett látogatást Franciaországban Jacques Chirac miniszterelnök meghívására. Országaink árucsere-forgalma 1971 és 1975. között csaknem megkétszereződött. Gazdasági-kereskedelmi téren Franciaország tőkés partnereink között a 4—5. helyet foglalja el. Gazdasági vonatkozásban jelentős esemény volt az 1974- ben aláírt tízéves gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodás. Ennek alapján megfelelő lehetőség kínálkozik hosszabb távú szerződéses kapcsolatok létrejöttéhez a vállalatok között. A magyar—francia gazdasági kapcsolatok megélénkülését akadályozzák az Európai Gazdasági Közösség megkülönböztető, importkorlátozó intézkedései, valamint az, hogy az export-importnak a szerkezete nem mindig alkalmazkodik a lehetőségekhez. A tíz évre szóló együttműködési megállapodás jól szolgálja a két ország közötti kapcsolatok fejlődését, de az eddiginél kölcsönösen nagyobb erőfeszítéseket szükséges tenni az együttműködés szélesítésére, mert még számos területen kiaknázatlanok a lehetőségek. A műszaki-tudományos együttműködést az 1966-ban megkötött egyezmény szabályozza. Ennek alapján kutatókat, ösztöndíjasokat cserélünk, s közös szakmai konferenciákat szervezünk. A műszaki-tudományos vegyes bizottság hároméves munkaterv alapján tartja üléseit. A kulturális kapcsolatokat a Budapesten 1966-ban aláírt együttműködési egyezmény szabályozza. A magyar—francia vegyes bizottság évente összegezi a tapasztalatokat. Több magyar kulturális, tudományos és oktatási intézmény kötött megállapodást francia partnereivel. Kulturális kapcsolatainkban a meglévő lehetőségek jórészt kihasználatlanok. Magyarországon széles körben hozzáférhetők és elismertek a francia kulturális értékek, a Magyar Kultúra franciaországi terjesztése viszont nem közelíti meg ezt a szintet. Testvérmegye földjén © Szibirjákok emlékezete Azon a bizonyos bal parton, az Irtis folyó túlsó oldalán (amelyre sorozatom tegnapi részében egy pillantást vetettünk) a jövő épül. Az öreg Omszk nyújtózik, növekszik, születik újjá arrafelé, a Kirov-kerületben. Az új lakónegyedekbe tízezrek költöznek az évek folyamán, s terebélyesedik a nagyváros házaival, üzleteivel, intézményeivel és a mindezekkel járó forgalommal. Ám kialakulóban van olyan hely itt, ahol mindig nyugalmas csend fogad, az emlékezés meghittsége. E hely a jövőnek épülő negyedben a múltból idéz. Az érckatona Kétszáz hektárnyi területet szakítottak ki a városrész leendő házerdeiből a kegye- letes emlékezésnek. Fasorok veszik körül, s Omszk minden lakója két keze munkájával is hozzásegített, hogy minél szebb legyen. Mindannyióju- kat ugyanis személyes szálak fűzik azokhoz, akiknek emlékezetét szolgálják e hatalmas park fái, virágai, szobrai. A Nagy Honvédő Háborúban elesett szibériai harcosok, a szi- birják hősök emlékparkja ez. Lassan haladtunk végig omszki kollégáinkkal a park széles főútján, amelynek végén jó húszméteres érckatona alakja magasodik. Fölfelé lendülő karjaiban babérággal övezett széles kard. — A fasizmus feletti győzelem harmincadik évfordulóján, 1975-ben határozta el Omszk lakossága — mint elbeszélték kollégáink —, hogy emlékparkot, még pontosabban : komplexumot létesít. Még abban az esztendőben az első kapavágásokra is sor került, s azóta folyamatosan épül valóban komplexummá, amelyben emlékművek, szoborkompozíciók, sétahelyek és ligetecskék szolgálják az emlékezést. Egyben csöndes pihenést, fölüdülést is az embereknek, azok utódainak, akik ezért a békés életért mentek háborúba. Ez a vidék távol esett a frontvonaltól. A hátország fontos szerepét kemény termelőmunkával töltötte be. Mégis emellett hősök ezreit vesztette. Barátaink önérzetes büszkeséggel mesélték, hogy a szibériai emberek, a szibirjákok, s köztük az omszkiak mindig a legnehezebb harcokban vettek részt. Lehet, hogy szülőföldjük zord természeti viszonyai is edzették őket hozzá, hogy olyan erősek, szívósak és bátrak legyenek, amilyenekre a különösen kemény ütközetekben van szükség. Mindenesetre tény, hogy a Nagy Honvédő Háborúban külön szibériai csapattestek harcoltak és olyan történelmivé vált, hosszantartó, nagy csatákban vettek részt, mint a kurszki és a sztálingrádi. Csak asszonyok — Nincs is talán Omszkban olyan család, amelynek szerettei közül ne hiányozna valaki — mondották, s a háború máig ható személyes emlékeivel magunk is sokfelé és sokféle formában találkoztunk a látogatás során. Programunk egy kedves és tanulságos színhelyén: a Znamja Kommunizma Kolhozban (melyről más vonatkozásban is szó esik sorozatomban) éppen egy közelmúltbeli házi ünnepségükről számoltak be. Ezt csupa asszony tiszteletére rendezték, köztük egy hajdani traktorosbrigádéra. A történet pedig a következő: Ez a kolhoz 1930-ban alakult hetven munkakénes emberrel. Gépük, technikai felszerelésük jóformán egyáltalán nem volt. két kezük ereiével és 47 igáslóval dolgoztak. Aztán lassanként kezdtek Ttegerősööni, úi belénők is szép számmal csatlakoztak Az omszki érckatona hozzájuk és az 1930-as évek végére beszerezhették az első munkagépeket, traktorokat. És ekkor, 1941-ben megtámadta a hitleri Németország a Szovjetuniót. A kolhoz férfi tagjai a frontra mentek. Az akkorra már 670-re növekedett kolhoztagból háromszázan, vagyis jóformán minden munkaképes férfi. Közülük százhúszan oda is maradtak Európa harcterein, hazánk fölszabadításában is. A kolhozban csak 29 férfi és egészen^ fiatal ember maradt 1943-ra. A mezőgazdasági munka java, köztük a legnehezebb is az asszonyokra esett. De ők nem hagyták magukat: még traktorosbrigádot is alakítottak és megtermelték a kenyérgabonát, az élelmet, a takarmányt, amiből juthatott a front segítésére is. Hát ezeket a bátor, helytálló asszonyokat, az egykori traktorosbrigádot, meg a többieket ünnepelték meg nemrégiben. És egyáltalán nem egyedülálló e példa. Az ilyesféle ünnepeken ott vannak azok is, akik annak idején harcosai voltak a háborúnak, s kitüntetésekkel tértek vissza. Ha valahol rákérdeztünk gyárban, kolhozban, akkor csaknem mindenütt több olyan férfival is beszélhettünk, aki Pest megye városait katonaruhában ismerte meg. Munkások, kolhozparasztok, mérnökök — a hétköznapi élet egyszerűnek mondott emberei az egykori felszabadítók. Gránit cs virág Természetes, hogy rájuk is gondoltunk a szibériai harcosok kialakuló emlékparkját járva. Az érckatona szobrán kívül még egy hasonlóan óriási, húsz méternél magasabb alkotás áll a park egyik bejáratánál. Ez a szibériai anyának állít emléket. A soksok tízezer szibériai asszony — anyák és feleségek — fájdalomban is erős arcvonásait viseli a nagy méretű, kendős nőalak, kinek szoknyába előtt kíslegényke néz maga elé. Olv gazdag gondolatokat sugalló ábrázolás ez: ötvöződése a gvásznak. de a meg nem törhető pro’e^áraovai e'szánt- ságnak. mely ínabb fiákkal tart:a fenn a nén eredét, le- grőrhotetlen folytonosságát. Tízperces séta a szibériai anya monumentális szobrától az érckatona tornyosuló alakjáig. A kettő között a Honvédő Háború útján járunk. Két- odalt gránittömbökre faragott reliefek szegélyezik. Rajtuk háborús jelenetek, a különféle alakulatok harcainak művészi megielenítése. Alig kétesztendős e park, s már hagyománya is bontakozik. Az ifjú párok nyomban az anyakönyvvezetőtől ide jönnek, hogy első közös út- jukkal hős elődeiket köszöntsék. S virágot tesznek az érckatona lábához. Virág... Mi magától értetődő hétköznapisággal szólunk a virágról, de ott sokszorosan meg kell dolgozni jóformán minden szálért. Mégis annyi virágot, zöldet, fát, mint Omszkban, kevés helyen látni. Megható az a nagy igyekezet, arhellyel szinte egy egész váróé árra törekszik, hogy parkjai, s az olyan különösen tiszteletben tartott hely, mint ez az emlékpark, színes virágban pompázzon. A hosszú teleken üvegházak sokaságában nevelik, gondozzák, hogy aztán a nyár rövid, de forró időszakára kiültethessék. S ezt így kell tenniük évről évre, mert évelő virágokról szó sem lehet. Láttunk ugyanis fenyőfákat — amelyek pedig közismerten jól bírják a hideget — lefagyott ágakkal. A mínusz 40—50 fok az ő tűrőképességét is meghaladja. Hang a múltról És mégis: zöldell, virágzik ez a várof. Az omszki ember különösen sokat tesz városa szépítéséért és ezzel a környezetvédelemért. Ez is közrejátszott abban a nagyon széles körű összefogásban, amely a szibériai harcosok parkjának létrehozásánál bontakozott ki, s tart tovább, mert még jócskán van tennivaló a befejezésig. Sőt majd azután is. Kiváltképp a fiatalok, a kom- szomolisták tettek sokat, de a felnőttek is. Ki így, ki úgy. Dolgoznak társadalmi munkában a helyszínen — földmunkán, parkosításon —, de többnyire a lenini szombatok bevételeit, bérét ajánlják föl erre a célra. Aztán hétről hétre rendszeresen jönnek üzemek, iskolák ide ünneplősen is. Emlékezni és tanulni. S amikor egy-egy csoport leteszi csokrát, koszorúját, akkor a park távoli pontjait is besugárzó hangszórókon ünnepélyes muzsika hangzik föl. S megszólal egy jól ismert tömör férfihang. Levitánnak, a moszkvai rádió főbemondójának a hangja. Ugyanaz, aki a háború végét, a szovjet hadsereg győzelmét jelentette be 1945- ben. E hang most hősökről beszél, a harcos múltról a békés jelennek. Szibirjákok emlékezetére. Lőkös Zoltán (Következik: Tovatűnő távolságok.)
