Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-21 / 248. szám
1977. OKTOBER 21., FENTEK Előtérben az ipari háttér (8.) A forrás és a torkolat vidékén Kevés olyan tudományos intézmény van hazánkban, amely több mint 100 éves múltra tekinthet vissza. A Magyaróvári Gépkísérleti Állomást 1369-ben alapították, ebből fejlődött ki ma a Gödöllőn működő Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet. A korszerű, szép környezetben elhelyezett intézmény tevékenységét — kérésünkre — dr. Bánházi Gyula igazgató, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa mutatja be: | szükséglettel, de a perspektivikus igényekkel sem. A Mezőtúron, Nyíregyházán folyó üzemmérnök-képzés valóban kiváló, de a jövőben ezt mind mennyiségben, mind minőségben növelni kell. Ez persze csak egyik része a kérdésnek. Legalább ilyen fontos a már megszerzett ismeretek folyamatos felfrissítése, a továbbképzés. Minden mezőgazdasági gépet gyártó üzem igyekszik termékeit megismertetni a felhasználóval, alkalmazóval. A nagy világcégek már régóta oktatóközpontot tartanak fenn erre a célra. Amikor egy-egy új gyártmánnyal jelentkeznek a piacon, a vevők szakembereit betanítják ezek üzemeltetésére, karbantartására. Már hazánkban is van ilyen, a gyárak, termelési rendszerek mellett kialakított oktatóbázisok, melyeket a kereskedelem, az AGROTRÖSZT is támogat. Az alapkérdéssel kapcsolatban elmondottak azonban itt is érvényesek, tehát ez is erősítésre szorul terjedelemben, minőségben egyaránt. Ennyit a szakértelemről. Más a helyzet az üzemeltetési, karbantartási utasításokkal. Ennek érthetősége, tartalma megítélésem szerint jó, tehát nem minőségi problémák vannak. Sokkal inkább gond a hozzáférhetőség, hogy egy géppel csak egy gépkönyv érkezik és ez is sokszor csak jelentős késéssel, esetleg idegen nyelven. • Mivel foglalkozik az intézet? — A mezőgazdaság gépesítési folyamatának két szakaszán dolgozunk, nevezetesen elején és a végén. A folyamat elején a cél meghatározása a feladatunk, tehát annak megállapítása, hogy egy adott feladatkörre milyen specifikációjú, magyarán, mit tudó gépre van szükség. Munkánkban a saját kutatásunk eredményeire, a nagyüzemi gazdaságok tapasztalataira támaszkodunk, s mindazon ismeretre, ami a szakirodalomból, nemzetközi tapasztalatcserékből, rendelkezésünkre áll. A vizsgálódás nyomán összeállított kívánság- listát a mezőgazdaság átadja a mezőgazdasági gépgyártó iparnak, vagy a kereskedelem- iíek. Az ügy ezután megy a maga útján, elkészül a kísérleti példány, a prototípus, majd a már „testet öltött” gép visz- szakerül hozzánk vizsgálatra. Ilyenkor, mint a mezőgazdaság érdekvédelmi intézménye ellenőrizzük, hogy megfelel-e a műszaki kívánalmaknak. Ugyanígy megbízások alapján, a vizsgálati eredményekre támaszkodva, javítástechnológiai főosztályunkon készítjük el a gépek kezelési és karbantartási utasítását. • Hol folynak ezek a vizsgálatok? — Szerte az országban vannak úgynevezett bázishelyeink tsz-ekben, állami gazdaságokban, ahol a közvetlen felhasználóval együtt végezzük el a gépek vizsgálatát. Megkeressük azokat a gazdaságokat, amelyek leginkább érdekeltek az új gépre épülő .technológia bevezetésében.. Sajnos éppen Pest megyében nem sikerült idáig ilyen bázishelyet találnunk. • Sokszor elhangzott panasz még a nem megfelelő gépellá- tás. Ön hogyan látja ezt a kérdést? — Véleményem szerint háromcsatornás — tehát a hazai gyártásra, KGST-beszerzésre és tőkés importra alapozott gépellátásunk legalábbis viszonylag jó. Nem akarom azt állítani, hogy mindig mindenki a legmegfelelőbb gépet tudja megvásárolni, de ez a beszerzési rendszer alapjában jól működik. Ebbe a rendszerbe intézetünk is bedolgozik, évenként véleményezzük a tőkés importból beszerzendő gépek listáját, az igények és lehetőségek összeegyeztetése céljából. Ez igen nehéz feladat, mert például az 1978-as igény szerinti beszerzési költség 60 millió dollár lenne, pedig csak 20 millió jut erre a célra. Van saját devizakészletünk is, amit különböző mintagépek távlatot szolgáló vásárlására fordítunk. A piacot még valóban a kereslet jellemzi, de már akad néhány terület, ahol a kínálat dominál. • Térjünk rá a mezőgazdaság gépesítésének egyik leglényegesebb kérdésére. Hogyan látják önök r. karbantartás, javítás helyzetet? Mi az oka a gyakori hibáknak? — A vita 30 éve folyik. A mezőgazdasági gépeket gyártó ipar azt mondja, hogy a mezőgazdaság nem tud bánni a gépekkel, nem tartja be a kezelési utasításokat, elmulasztja a kötelező karbantartást. A mezőgazdaság viszont az állítja, hogy az ipar nem tud jól üzemeltethető, megbízható gépeket gyártani. A vitában — mint sok hasonló esetben — mindkét félnek igaza van. • Kinek, miben? — Kezdjük a hozzáértéssel. A gondok nem abból adódnak, hogy k^vés a mezőgazdasági gépészmérnök. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen képzett felsőfokú szakemberek száma jelenleg is, a jövőben is elegendő lesz a feladatok ellátásához. Annál nagyobb gondot okoz, hogy kevés az üzemmérnök és az úgynevezett középkáder, például technikus, aki összekötő lenne a gépkezelő és a gazdaság műszaki vezetése között. Képzésük sajnos • A jelen sokoldalú bemutatása után hallhatnánk-e valamit a jövőről is? Milyen hosz- szú távú kutatások folynak az intézetben? — Egyrészt a mezőgazdaság gépesítésének' alapkutatásával foglalkozunk, másrészt a mezőgazdaság géprendszereinek fejlesztési lehetőségeit vizsgáljuk. Az első témában a gép és | a termék kapcsolatában keressük a gépesíthetőség megoldásait. Második témánk pedig az egész mezőgazdaság teljes jövőbeni géprendszer-szükségletét hivatott feltárná, mennyiségi, minőségi összetételébei egyaránt. • Gondolom, ha egyáltalái lehet itt rangsorolni, ez utóbb az izgalmasabb feladat? — Számomra mindenképp,en mivel én vagyok e téma felelő, se. Két vaskos kötetben foglaltuk össze eddigi eredményeinket, melyek következtében mz már tudjuk, milyen lesz mezőgazdaságunk géprendszerszükséglete a hatodik és hetedik ötéves tervben. A VI. ötéves terv anyagát, mely pontosar tartalmazza a specifikáció, típusmegjelölés, beszerzési forrás szerint az alkalmazandó gépek listáját, már átadtuk z mezőgépiparnak és a kereskedelemnek. Ugyanez a helyzel a VII. ötéves terv anyagával. • Mit tartalmaznak ezek a tervek, hogyan változik a gépesítés szerkezete a jövőben? — Lényeges változás, hogy előretörnek a nehezebb, nagyobb teljesítményű traktorok, átveszik a domináns szerepét a ma még túlsúlyban lévő univerzális gépektől, melyeknek egyébként a száma is csökkenni fog. A mezőgazdasági anyag- mozgatás — az egykori klasszikus fogatos munka — leválik a traktorról, és a tehergépkocsik növekvő igénybevételével saját útján halad majd. A tehergépkocsiknál is jellemző tendencia lesz a súlypontátbillenés, a ma még általános öt tonna teherbírképességről a nagy, 10—15 tonnás egységek felé. Vagy nézzük a betakarító gépeket. Egyre több lesz az önjáró munkagép, alkalmazásuk a kertészetben, zöldségtermesztésben növekszik. Az állattartásban elérkezünk az arányos, komplex gépesítés időszakába. Mai gépesítésünk ugyanis többnyire még csak annyit jelent, hogy az embereket megkíméljük a nehéz fizikai munkától, de munkaerőt megtakarítani még nem tudunk. Például egy átlagosan gépesített tehenészetben a gépi fejéshez ' ugyanannyi ember kell, mint kézi fejesnél kellett. A fejőgépet elő kell készíteni, a fejés befejezésével tisztítani, ápolni kell, ami nagyon sok időt vesz igénybe, régen pedig csak kezet kellett mosni. Nos, a jövőben már élő munkát is tudunk megtakarítani. Weyer Béla Közművelődés Összefogással — tartalmasabban A PÁRTMUNKÁSOK, miközben a járás idei feladatának megoldásán munkálkodnak, figyelmüket mindinkább a kongresszus óta eltelt időszak tapasztalatainak összegzésére, a további tennivalók számbavételére fordítják. E gondolat jegyében egy megyei tanácskozásra készülve nemrég tapasztalatcserére hívtuk meg a járás több Köz- művelődési szakemberét, a pártapparátus reszortvezetőit, s a tanácsok illetékeseit: fejtsék ki véleményüket, mondják el tapasztalataikat a járás közművelődésének fejlődéséről és gondjairól egyaránt. A beszélgetés néhány gondolatát érdemesnek tartom arra, hogy mások is megismerjék. A tanácskozáson mindenki szólt például a művelődési intézmények közös fenntartásáról, melyet formailag már az egész járásban sikerült megoldani. Széles körű felmérés és meggyőző munka előzte meg a szerződések megkötését. Arra törekedtünk, hogy megértésre találjon mindenütt: a közös fenntartás indítéka elsősorban a tartalmi munka javítása, színvonalának emelése. A közművelődési feladatok maradéktalanabb végrehajtása érdekében mint hozzátettük — természetesen szükséges az anyagi források központosítása is. A tapasztalatok azt mutatják: a nézetek tisztázása még ma sem került le a napirendről, de utalnak a számadatok a tartalmi értékek gazdagodására is. A gazdaságok támogatása 1972-ben még csak 23 ezer forintot tett ki, 1976-ban azonban összege már 1 millió 402 ezer forint. A művelődési házak és egyéb intézmények bevétele 1970-ben 1 millió 995 ezer forint volt, 1976-ban 5 millió 78 ezerre emelkedett. Izgalommal figyeltük: a véleményekben hogyan tükröződik, 'hogy az anyagi lehetőségek' ilyen emelkedése miként szolgálta a tartalmi munka gazdagodását. A LEGFONTOSABB, amit elsőként összegezni lehet — jóllehet, szervezeti jellegű, de a tartalmi munkát tekintve sem lényegtelen: sokat javult a művelődési intézmények társadalmi vezetőségeinek tevékenysége. Legjobb példának említhető a duna- varsányi Petőfi Tsz és az érdekelt négy község kapcsolatának gyakorlata. A művelődési házak műsorpolitikáját, a klubokat, a szakköröket aszerint alakítják ki, ahogyan a lakosság, a gazdaságok dolgozói kérik, ahogyan a társadalmi szükséglet és igény meghatározza. Jól felkészült és megfelelő tájékozottsággal, gyakorlattal rendelkező szakemberek mondanak véleményt, munkálkodnak közösen a közeli és távoli terveken, tennivalókon. Taksony községben évenként átfogóan értékelik az eltelt időszakot, hoznak újabb határozatokat a munka javítására. Ezek és a hasonló kezdeményezések vezetnek el a közművelődés még nagyobb mértékű társadalmasításához. Ügy tűnik, a munkásművelődéssel öszefüggő tevékenység változatlanul a legösszetettebb, a legbonyolultabb. Ami megnyugtató, hogy a hatékony formák és módszerek jól alakultak, az eredmények biztatóak. Elvitathatatlan, hogy ebben is — mint egy sor egyéb területen —, a bázist a szocialista brigádok kulturális munkája adja. Távol vagyunk még attól, hogy a formális vállalások csak elvétve fordulnának elő, de biztató eredménynek tartjuk, hogy néhány községünkben a szocialista brigádok és a könyvtárak között szerződésben is rögzített kapcsolat, illetve patronálási rendszer alakult ki. A ráckevei könyvtár példája jól mutatja; nem elég beiratkozni, könyvet is kell rendszeresen kölcsönözni. A könyvek kiválasztásához, megértéséhez is a könyvtár dolgozói adnak segítséget. A gazdasági egységeknél működő letéti könyvtárak is jól szolgálták az olvasóvá nevelést. 1976-bap öt tanácsi és öt szakszervezeti könyvtár nevezett be az Olvasó munkásért pályázatra. A brigádok kulturális vállalásait segítette az a tanácskozás, melyet tapasztalatcsere-jelleggel a Cseoel Autógyár néhány brigádvezetőiének, valamint a művelődési központ vezetőinek részvételével tartottunk az év elején. A felnőttoktatásban a köz- művelődési határozatot követően jelentős fejlődés tapasztalható. Az 1970/71-es tanévben 194-en, 1976-ban 672-en tanultak, pótolták hátrányukat az álalános iskolai végzettség megszerzésével. A du- navarsányi művelődési ház rendszeres korrepetálási lehetőséget adott az iskolába járó dolgozóknak. A BEJÁROK művelődési feltételeinek javítása. A községi tanácsok felülvizsgálták a könyvtárak és művelődési otthon jellegű Intézmények nyitvatartási idejét és a bejáró dolgozók lehetőségeinek szem előtt tartásával módosították azokat. Kezdeti lépések történtek olyan irányban is, hogy együttműködés szülessen községek és azon üzemek között, amelyek a község lakói közül sok munkást foglalkoztatnak. Ez a kapcsolat a járáson belüli üzemekkel a közművelődési intézmények közös fenntartásba vételével együtt alakult ki és fejlődött, így a Pestvidéki Gépgyár, a SZIM- FI és a MAHART hajójavító üzem, valamint a környező községek kapcsolatát említhetjük dicsérettel. A Csepel Autógyár üzemi lapjában, a Fényszóróban, rendszeresen megjelenik a Bejáró dolgozóink figyelmébe ajánljuk című rovat, mely a jelentősebb helyi közművelődési lehetőségeket, rendezvényeket propagálja. Ez azért is jelentős, mert az autógyárban több mint hatezren dolgoznak a járás területéről. A művelődési Intézmények közös fenntartása néhány tartalmi eredményének felvázolására vállalkozhattunk az említett beszélgetés alapján. Érdemes azonban azt is megjegyeznünk, hogy ennek megfelelő előrelépést tapasztalhattunk a tárgyi feltételek és lehetőségek bővülésében Is, ami megmutatkozik a javítási, felújítási munkálatokban, a könyvállomány gyarapodásában egyaránt. Jónás Zoltán az MSZMP ráckevei járási bizottságának első titkára Forognak, csattognak a gépek. Fenn, a magasban szinte félelmet keltve himbálóznak a daru kampóján az óriási betoncsövek. Az emberek lenn gyakorlott mozdulatokkal dolgoznak. A Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárában, a SENTAB- üzemben vagyunk, ahol a feszített beton nyomócsöveket készítik. Csak figyelni kell A hatalmas csarnokban a zaj is csupán az idegent zavarja. Bognár Gyula, a Nógrádi Sándor szocialista brigád vezetője természetes hangerővel magyaráz, mintha egy baráti összejövetelen lenne, mégis megértjük minden szavát: — Olyan vízvezetékcsöveket gyártunk, amelyek tizenöt-húsz atmoszféra nyomást is kibírnak. Ez az ellenállóképeség az acélváznak köszönhető, amit úgy betonoznak be, hogy előbb megfeszítik, „erőt tesznek bele”. Így ötven évig is kitartanak hiba nélkül. A vízvezeték-hálózatok fővezetékét építik ezekből. Egyaránt alkal-1 masak az ivóvíz, a mezőgaz-! dasági és az ipari vízvezetékek gerinchálózatához. A Nógrádi Sándor brigád csinálja a vasmunkát, a szereléseket. Az ő kezük alól kerül ki a csövek lelke, az a spirálváz, amit megfeszítenek. Pontos, figyelmes munkát követel, amíg az acéltekercsen lévő huzalból lépésről | lépésre, kialakul a váz. A brigád 1968-ban alakult. Három év múlva elnyerte a szocialista címet, azóta is minden évben egy-egy kitüntetéssel gazdagodott. — Hányán vanak? — Tizenöten. Hét férfi és nyolc nő. Csévélők, spirálváz- készítők, távtartóléc-készítők, huzalvágók, gombozók, darusok dolgoznak nálunk. Van közöttünk szakmunkás, betanított munkás egyaránt. A munkánk különösebb fizikai erőt nem kíván. A legtöbb gépnél ülni is lehet, nem kell emelni, csak figyelni. Mindenki tanul Lakatos Jánosné boszorkányos gyorsasággal dugja be a gép pofái közé a huzal végét, s amikor kihúzza, már ott is ül a csúcsán a gomb. Beszélgetés közben hozzánk lép Kiss Sándorné is, a szomszédságban lévő vágógéptől. — Hogyan érzik magukat a brigádban? — Nagyon jó csapat a miénk — feleli Lakatosné—, nemcsak a munka köt össze bennünket, de a művelődésből, a szórakozásból is közösen vesszük ki részünket. Együtt járunk színházba, moziba, tárlatokra. A névnapokat, a születésnapokat is együtt ünnepeljük. — Nagy ösztönzőerő rejlik a közösségben — vette át a szót Kissné —, s ez különösen a tanulásban mutatkozik meg. Ha egyikünk beiratkozik nek. Pontos, figyelmes mun- nincs összhangban a tényleges kát követel, amíg az acélte| valamilyen iskolába, s lát- I juk, jól megy neki, legközelebb már többen is nekirugaszkodunk. — Ez így van — szólal meg Bognár Gyula —, idén hatan tették le a szakmunkás- vizsgát, s közülük hárman a nyolc általánost is nálunk végezték el a dolgozók iskolájában. Pedig volt olyan is, aki még a nyolcadikat sem akarta befejezni, de időközben rákapott a tanulásra, s most szakközépiskolába jelentkezett. — Mindenki tanul nálunk valamit. Vagy a munkásakadémiára jár, vagy valamilyen szemináriumra, vagy éppen szabás-varrás tanfolyamra. Ki mit szeret, kit mi érdekel. Várják a színházakat — Hogyan élnek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket Szentendre kulturális intézményei nyújtanak? — Szocialista szerződést kötöttünk a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtárral — válaszol a brigádvezető —, a legtöbb rendezvényre elmegyünk. Szorgalmas könyvtárlátogatók vagyunk. Sokszor segítünk a dekorációk elkészítésében, fuvarozásban. Időnként a művelődési ház dolgozóival leülünk, s megvitatjuk, milyen programok lennének jók. Ök is elmondják, mire gondoltak, mi is elmondjuk, mit szeretnénk. — Mit szeretnek? — A politikai fórumokat — mondta Kiss Sándor vasszerelő szakmunkás —■, de szívesen megnézünk egy színházi előadást, vagy meghallgatunk egy népdalestet. — Szeretünk múzeumokba és tárlatokra járni — így Lakatosné —, legutóbb megnéztük a Népművészetek Házát, s Anna Margit szentendrei festőművész kiállítását. A Népművészetek Háza mindannyiunknak nagyon tetszett, a festmények már kevésbé. A mai festőket nehéz megérteni. — A színház a legcsodálatosabb dolog a világon — kapcsolódik a beszélgetésbe Deák Ferenc betonelemgyár- tó szakmunkás, —, mindig vásárolunk bérletet, de a bérleti előadásokon kívül is megnézünk egy-egy érdekesebbnek ígérkező darabot. Nyáron jól szórakoztunk családtagjainkkal együtt a városmajori szabadtéri színpadon, a Kikapós patikárius című zenés bohózatot néztük meg. Már várjuk az új színházi évadot, a Madách Színház és a József Attila Színház számos színdarabbal vendégszerepei majd a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár nagytermében. Kertész Ákos özvegyek című darabjára nagyon kíváncsi vagyok. A legjobbak között Hangos kiáltás figyelmeztet, fölénk ért a daru súlyos terhével. Arrébb megyünk. Papp Lászlóné gépe mellé kerülünk, amelyen a távtartólécek készülnek. — Hogyan tudnak a munka, a háztartás, a gyerekek mellett ennyi időt fordítani a tanulásra, a művelődésre? — kérdeztük tőle. — Nem lehet elszigetelten élni, csak a munkahellyel, a háztartással foglalkozni. Minél többet szeretnénk tudni a világról. Örömmel ragadjuk meg a tanulási és művelődési lehetőségeket. Ilyenek vagyunk — tárja szét a két kezét —, nekünk ez nem fáradság. Csak így lehetünk részesei az élet szépségeinek, s ez olyan kincs, ami nélkül nem is érdemes élni. A Nógrádi Sándor brigád háromnegyed év alatt túlteljesítette az éves termelési tervét. Aktívan vesznek részt az újítási mozgalomban. Az 500-as nyomócsövek spirálvázának módosításával, a minőségi színvonalat magasra emelték. Szocialista szerződést kötöttek a tmk-val, ennek értelmében fokozott gondossággal óvják, s ápolják a gépeiket. A hibákat azonnal jelentik. Olyan sikeres ez az együttműködés, hogy a holtidőt lényegében megszüntették. Géphiba miatt még sohasem álltak. A gyakran ösz- szegubancolódó acélhuzalt munkaidő után kibogozzák, az acélszakadásból eredő darabokból a lehető legtöbbet felhasználják. így idén 1920 kiló acélhuzalt mentettek meg, amelynek értéke 26 ezer 792 forint. Univerzális munkások. A vasszerelés minden mozzanatához egyaránt jól értenek. Betegség vagy egyéb akadály következtében bármelyik brigádtag bárkit tökéletesen tud helyettesíteni. Idén háromszor tartottak kommunista műszakot, összesen 232 órát. A munkadíjat a vállalat cserkeszőlői üdülőjére és a gyári óvoda és bölcsőde felújítására ajánlották fel. A vállalat legkiválóbb brigádjai között tartják számon őket. Ferenczi Annamária Ilyenek vagyunk... Az univerzális brigád
