Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-19 / 246. szám

1977. OKTOBER 19., SZERDA ENSZ Kedden New Yorkban meg­kezdődött az ENSZ-közgyűlés namíbiai vitája. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára javasolta a Biztonsági Tanácsnak, hogy újabb egy év­vel hosszabbítsák-meg a Közel- Keleten állomásozó ENSZ rendkívüli erők október 24-én lejáró mandátumát. Belgrad Megbeszélések öt bizottságban A belgrádi találkozón hétfő és kedd délután is zárt ajtók mögött bizottságokban folyt a 35 részt vevő ország küldöttei­nek megbeszélése a helsinki záróokmány egyes fejezeteinek végrehajtásáról és a további feladatokról. A kisegítő mun- kaszerveknek nevezett bizott­ságok közül az első az euró­pai biztonsággal és az államok közötti kapcsolatok vezérelvei­vel, a második a gazdaság, tu­domány, technika és környe­zetvédelem területén folyó együttműködéssel, a harmadik az emberiességi és egyéb terü­leteken való együttműködés kérdéseivel foglalkozik. A ne­gyedik a földközi-tengeri-tér- ségi együttműködés, az ötödik a találkozót követő intézkedé­sek problémáit tárgyalja. Az első három bizottságban fel­szólaltak a magyar delegáció tagjai is: dr. Gyarmati Ferenc, Iván Endre és Berényi Pál. Tilo—Smres megbeszélés Joszip Broz Tito, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság államfője, aki hivatalos látogatáson tartóz­kodik Portugáliában, kedden Lisszabon környékén lévő szál­láshelyén a Gueluz-palotában megbeszéléseket folytatott Ma­rio Soares portugál miniszter- elnökkel a közel-keleti helyzet­ről, Dél-Afrikáról, valamint a kétoldalú kapcsolatok állásá­ról. Tito ezt követőleg Eanes portugál államfővel és Soares miniszterelnökkel magánjelle­gű ebéden vett részt. Szófia Jaroszewicz hazaérkezett Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnök kedden dél­után hivatalos, baráti látoga­tásának befejeztével elutazott Bulgáriából. A lengyel kor­mányfő tárgyalt Sztanko To dorov bolgár miniszterelnök­kel, és fogadta őt Todor Zsiv- kov, a BKP KB első titkára, a bolgár államtanács elnöke is. Gromiko Varsóban A Lengyel Egyesült Mun­káspárt KB Politikai Bizott­sága és a lengyel kormány meghívására egynapos hivata­los látogatásra kedden Len­gyelországba érkezett Andrej Gromiko, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere. A szovjet külügyminiszter a délutáni órákban befejezte lengyelországi látogatását, ha­zautazott Varsóból. A PAP lengyel hírügynökség közle­ménye szerint Gromiko talál­kozott Edward Giereklcel, a LEMP KB első titkárával. A tanácskozáson a testvéri ba­rátság, a két ország közötti sokoldalú együttműködés to­vábbi elmélyítésének kérdé­seiről volt szó és széles körű eszmecserét tartottak időszerű nemzetközi kérdésekről. And­rej Gromiko megbeszélést folytatott Emil Wojtaszek len­gyel külügyminiszterrel is. A varsói repülőtéren Andrej Gromiko lengyel újságírók­nak adott nyilatkozatában örömmel nyugtázta a lengyel —szovjet kapcsolatok ígéretes fejlődését, folyamatos erősö­dését. Hozzáfűzte, hogy a megbeszéléseken a nézetek teljes azonossága nyilvánult meg. Megmenekültek a mogadishui túszok Kedden délután, néhány perccel két óra előtt megér­kezett Frankfurtba a Lufthan­sa különgépe, fedélzetén a csütörtökön eltérített és ked­den kiszabadított utasokkal. A repülőtéren nagy tömeg várta a Mogadishuból érkezett nyolcvan sértetlenül megme­nekült volt túszt. (A gép to­vábbi utasai közül hatot kór­házi ápolásra Szomáliában tartottaik.) A gépet utolsónak az eltérített gép legénységé­nek négy tagja hagyta el. Ka­pitányuk, a légikalózok által meggyilkolt Jürgen Schumann holttestét ugyanez a gép szál­lította haza. A nyugatnémet határőrség antiterrorista akciócsoportja kedden hajnalban szabadítot­ta ki az elrabolt Lufthansa- gép utasait. A mogadishui re­pülőtéren lezajlott — alig hét­perces — villámakció nyomán valamennyi utas életben ma­radt. A négy légikalóz közül három tűzharcban halálos se­bet kapott, negyedik társuk — egy nó — a hatóság őrizetébe került, ugyancsak sebesülten. Schleyer sorsáról továbbra sem tudni semmit. A Német Kommunista Párt (DKP) elnöksége nyilatkozat­ban ítélte el a terrorizmust az NSZK-ban. Andreas Baader és Gudmnk Ensslin, a nyugatnémet Baa- öer-Meinhof terrorista csoport két vezetője és két társuk kedden délelőtt a stammheimi börtönben öngyilkosságot kö­vetett eL A stuttgarti tartományi igazságügyminisztérium, Kurt Rebmann szövetségi főállam- ügyésszel egyetértésben, ked­den délben bejelentette, hogy az öngyilkosságot elkövetett Andreas Baader és Jan-Carl Raspee pisztollyal vetett véget életének. Gudrun Ensslin fel­akasztotta magát. A közvet­len életveszélyen időközben túljutott Möller pedig felvág­ta nyaki ütőerét. Testvérmegye o Közelítő télben földjén JULIUS NYERERE tanzá­niai elnök megnyitotta a Tan­zániai Forradalmi Párt első kongresszusát. A tanzániai kormánypártot az év elején alakították. JOSEP TARRADELLAST kinevezték az ideiglenes kata­lán generalitás (a katalán ön- kormányzati szerv) elnökévé. Erre vonatkozó királyi rende­letet közölt kedden a spanyol hivatalos közlöny. ViSa a beszámolóról a Japán Kommunista Párt XIV. kongresszusán Az Izu félszigeten fekvő Atami városban kedden foly­tatta munkáját a Japán Kom­munista Párt XIV. kongresz- szusa. A délelőtti ülésen az olasz, a vietnami és a román kommunista párt képviselői köszöntötték a tanácskozás résztvevőit. Táviratban üdvö­Plánomon a Panama-csatorna A Panamai Néppárt Köz­ponti Bizottsága legutóbbi ki­bővített ülésén megvizsgálta a Panama-csatornával kap­csolatos új panamai—ameri­kai szerződések tartalmát és jelentőségét. Az ülésről ki­adott közlemény szerint a plé- num résztvevői megállapítot­ták, hogy a szerződések to­vábbi lépést jelentenek a nemzeti felszabadítás útján, amelyen jelenleg együtt halad az ország népe és kormánya. Äz egyetértés légkör ékes Msigycsr—afgán közös közlemény Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnöke •— az afganisztáni hivatalos, baráti látogatásról kiadott közös közlemény sze­rint Mohammed Dauddal, az Afgán Köztársaság elnökével, a szívélyesség és egyetértés légkörében lezajlott tárgyalá­sai során nagy figyelmet szen­teltek a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés továbbfej­lesztésének, valamint az együttműködés kérdéseinek. A felek átfogó véleménycserét folytattak a kölcsönös érdek­lődésre számot tartó nemzet­közi kérdésekről, és megelé­gedéssel állapították meg, hogy a megvitatott kérdések többségében nézeteik ha­sonlóak, vagy közel állnak egymáshoz. Mindkét fél nagyra érté­kelte azokat az erőfeszítése­ket, amelyek az enyhülési fo­lyamat hatékonyabbá tételére irányulnak. Kifejezték azt a nézetüket: a nemzetközi kap­csolatokban fokozni kell az erőfeszítéseket annak érdeké­ben, hogy az enyhülés folya­matos legyen és kedvező ha­tása kiterjedjen a világ min­den térségére. Az enyhülésnek megfelelően kell szolgálnia az emberiség egészének törekvé­seit és szükségleteit. Fontos, hogy minden államnak lehe­tősége legyen egyen jogúan részt venni ebben a folyamat­ban. Mindkét fél sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a nemzetközi erőfeszítések elle­nére a fegyverkezési hajsza folytatódik. Aláhúzták annak szükségességét, hogy a haté­kony nemzetközi ellenőrzés mellett megvalósuló általános és teljes leszerelés felé vezető lépésként megállítsák a fegy­verkezési versenyt, beleértve a nukleáris fegyverek továb­bi elterjedését. Kifejezték to­vábbá azon reményüket, hogy az ENSZ-közgyűlés rendkívüli fórumot teremt ahhoz, hogy hatékony intézkedések szüles­senek az általános és teljes leszerelés érdekében, és hogy kedvezőbb légkör jöjjön létre a leszerelési világértekezlet összehívásához. Mindkét fél pozitívan érté­kelte az el nem kötelezettségi mozgalom gyarmatosítás- és imperialistaellenes jellegét. A mozgalmat a nemzetközi kap­csolatok olyan fontos és po­zitív tényezőjének tekintik, amely elősegíti a békét és az államok közötti együttműkö­dést. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke elis­meréssel szólt az Afgán Köz­társaság következetes el nem kötelezettségi politikájáról. A közel-keleti helyzetet át­tekintve a két fél aggodalmát fejezte ki a válság elhúzódása miatt, és megállapította, hogy addig nem lehet igazságos és tartós béke a Közel-Keleten, amíg Izrael ki nem vonul va­lamennyi megszállt arab te­rületről, és amíg nem állítják helyre a palesztin nép elide­geníthetetlen jogait, beleértve az önálló államalapításhoz való jogát. Ezzel kapcsolat­ban a két fél kifejezte Remé­nyét, hogy a genfi konferencia mielőbbi összehívására irá- i*yuló erőfeszítések eredmény­re vezetnek, és azon a Palesz­tinái Felszabadítási Szervezet teljes joggal vesz részit. A két fél megerősítette, hogy határozottan ellenzi a faji megkülönböztetést és a gyarmati uralmat mindenütt a világon, és hangsúlyozta, hogy fokozni kell a jelenlegi erőfeszítéseket ahhoz, hogy felgyorsuljon a gyarmati rend teljes felszámolásának fo­lyamata. Ebben az összefüg­gésben a két fél megerősítet­te szolidaritását Afrika déli zölte a japán kommunisták kongresszusát a Koreai Mun­kapárt, amelynek küldötteitől a dél-koreai rendszerrel együttműködő tokiói kormány megtagadta a beutazási enge­délyt. A KNDK pártjával szemben alkalmazott megkü­lönböztetés miatt a JKP eré­lyesen tiltakozott a japán ha­tóságoknál. A délutáni ülésen megkez­dődött a vita a Központi Bi­zottság beszámolójáról és a kongresszusi határozat terve­zetéről. A delegátusok rámutattak a japán kormány és az Egye­sült Államok fokozódó kato­nai együttműködésének a ja­pán népet fenyegető veszé­lyeire. térségének népeivel, amelyek a gyarmati és idegen uralom, valamint a szégyenletes apar­theid, a faji megkülönböztetés ellen harcolnak. Szilárd tá­mogatásukról biztosították Zimbabwe, Namíbia és Dél- Afrika népeit jogaik biztosí­tásáért folytatott törvényes harcukban. A két fél hangsúlyozta az ENSZ szerepe további erősí­tésének szükségességét, A két fél a jelenlegi nem­zetközi gazdasági helyzet át­tekintésekor kifejezte azt a reményét, hogy meggyorsul az igazságos nemzetközi gazda­sági kapcsolatok kialakítása. A két fél hangsúlyozta a tengertől elzárt országoknak a földrajzi helyzetből fakadó sa­játos problémáit és különleges igényeit, s kifejezte óhaját, hogy késlekedés nélkül érvénybe lépjenek azok az intézkedések, amelyeket ezen országok érde­kében hoztak. A két ország képviselői a következő okmányokat írták alá a látogatás során: az egész­ségügyi, a közúti fuvarozási és a polgári légügyi egyezményt, a műszaki-tudományos együtt­működési megállapodást és annak végrehajtási munka­tervét, valamint a kereskedel­mi kapcsolatok továbbfejlesz­téséről szóló jegyzőkönyvet. Losonczi Pál hivatalos, ba­ráti látogatásra hívta meg Magyarországra Mohammed Daudot, akt a meghívást kö­szönettel elfogadta. Igaz lehet a tréfás szólás­mondás, de igaza volt a me­gyei lapnak is, mert a tél csakugyan közelítően járt a kertek alatt, különösen figyel­meztetően a mezőgazdaságra, amelyre az újság cikke is vo­natkozott. Az élet, a munka nem áll ugyan meg a nagy hidegben sem (legfeljebb az építkezéseken mínusz negyven foknál, de akkor is csak azért, mert törik a fém a szabad­ban), a betakarítást azonban mégsem lehet a hideg időkre hagyni. Ősziek vetésére már nincs idő sem, lehetőség sem. Főként azért, mert száraz, sztyeppéi vidék ez a táj, az évi csapadék alig 270 milliméter (a Pe3t megyei átlag felét sem éri el). Kevés errefelé a hó — mondják, s ez nem tréfa­beszéd, mert a fagy és a hó nem jár együtt. Ezért is lát­tunk mindenfelé a kolhozföl­deken úgynevezett hófeltartó kulisszákat, gallyakból, lécek­ből összerótt kis alkalmatos­ságokat, amelyek a szélfúvás- tól visszatartják, mintegy ösz- szegyűjtik a havat, hogy mi­nél több nedvesség szivárog­jon a földbe. Mindenki talpon Maradjunk azonban a be­takarításnál, amely az egész megye és külön is a milliós megyeszékhely lakosainak a legfontosabb, a legsürgősebb munkát jelentette ezekben a hetekben. Szeptember 25-re kellett befejezni, mert aztán már az időjárás miatt kétsé­gessé válik a zavartalan mun­ka. (Mint azóta értesültünk róla: az omszkiak sikerrel meg is feleltek ennek a kö­vetelménynek, az idén is biz­tosították a termést.) Nem frázis azt állítani, hogy ilyen­kor csakugyan mindenki tal­pon van. Kétmillió 300 ezer hektár kalászost, meg burgo­nyát, silókukoricát és egye­bet betakarítani nem csekély­ség. Ezt a sürgető, rövid idő alatt a legnagyobb gépesített­séggel sem tudják ellátni a kolhozok. Ezért áztán 10—15 napos periódusokban diákok, felnőttek egyaránt a földek­re mennek. Ott jártunkkor 15 ezer diák és tízezer városi dolgozó se­gített. Vannak olyan diák­csoportok, amelyek egy tel­jes hónapot is a földeken töl­tenek. Az egyetemeken, főis­kolákon csak október else­jén kezdődnek az előadások, így a hallgatók részt vehet­nek a nagy munkában, az élelem előteremtésében, amiért az idén különösen meg kel­lett dolgozni. A szokottnál is szárazabb esztendő volt ugyan­is, a nyár nagy, hőséget ho­zott, s éppen augusztusban, ess. aratás idejére eredt meg az eső. Akkor aztán tartott vagy húsz napon át. — Végül is elégedettek va­gyunk az eredménnyel — mondta J. Szuhinyina, a me­gyei pártbizottság titkára. — Jó közepes a termésátlag, elég kenyérnekvló lesz és bizto­sított a takarmányellátás is A jó közepes termést ter­mészetesen nem a mi viszo­nyainknak megfelelően kell érteni, A szibériai föld — amely oly gazdag ásványkin­csekben — az élelemnekva- lóval nem kényezteti el a la­kóit. Az idei átlagtermés (amellyel egyébként a körül­ményekhez képest jogosan elégedettek) hektáronként 12 mázsa kenyérgabona. Ez azt jelenti, hogy a déli részeken 18—20 mázsa is termett, de az északi vidékeken csak 8— 10. Hiába: a rövid nyárral, hosszú téllel számolni kell! Szibériai barátaink szá­molnak is vele. Ironikusan, de cseppet sem keserűen mon­dogatják, hogy mindenre jut idő. hiszen kilenc hónap a tél, aztán meg mindig csak nyár, nyár, nyár... Bátran tréfálkozhatnak, mert amit nem adott meg a természet, azt előteremtik ők j maguk. Ügy vannak vele, Imint a magyar közmondásban: ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel. Ok a rövid nya­rukat toldják meg, ha nem is egy lépéssel, nem is idővel, hanem valami mással. Primőr a gyárból A szintetikus kaucsukgyár- ban például az ebédhez gusz­tusosán pirosló, gyönyörű pa­radicsomot és friss uborkát tálaltak fel. — Saját termésünk — mond­ta az igazgató. — Kaucsukgyárban?... — álmélkodtunk. Megmagyarázták, hogy a gyárnak üvegházai vannak, ott termelik ezt. És nem ők az egyedüliek, egyáltalán nem számít ez különlegesség­nek, majdnem minden na­gyobb vállalatnál így van. S hogy nem okoz-e ez többlet­gondot a vállalatvezetőség­nek? Dehogynem. De nem sajnálják a fáradságot, meg­éri, mert a szibériai hidegben bizony a munkásoknak min­dennél nagyobb jelentőségű a hús mellett a friss zöldség, a sok vitamin. Természetesen máshonnan is kell hozniuk a megye üzleteibe zöldséget, gyümölcsöt, de az üzemi konyhák ellátása így a gyári zöldségtelepekről megoldható. A legzordabb téli hónapokban is. (A munkásellátásnak ezt a sajátos módját egyébként más formában is érvényesítik. Szá­mos üzemnek valóságos kis farmja van, az olajfinomító vállalat például broylercsirke- telepet létesített, meg sertés- hizlaldát. A néhány éve meg­szervezett városi sertéshizlal­dához — amint J. Norká, a városi pártbizottság első titká­ra tájékoztatott —, a vállala­tok jelentős összegekkel járul­tak hozzá, s ennek fejében on­nan kapnak rendszeresen húst az üzemi konyhára.) Zord időjárás, mostoha föld nem lehet akadálya, hogy Szi­bériában is ugyanúgy megle­gyen minden, mint e nagy or­szág más tájain. Pedig nem kis mennyiségekről van szó. Burgonyából csak a megye- székhely ellátásra 52 ezer ton­na raktározását tervezték, zöldségből 140 ezer tonnát. Kofán érő, bő terméshozama fajtákat igyekeznek kinemesí­teni, hogy kifogjanak a termé­szeten. Mint például a Znam- ja Kommunizma Kolhozban (amely egyébként a szigetcsépi Lenin Termelőszövetkezettel tart fenn testvérkapcsolatot). Itt tízfős specializált brigád feladata a burgonyatermesztés, s különösen jó eredményeket értek el a szedov fajtával, amelyet az omszki kutatóinté­zetben kísérleteztek ki. Ez 85 —95 napos vegetációs idejű, úgyszintén mint a jermák, a szibériai kutatóintézet fajta- nemesítettje. Ötszáz hektáron ' átlag 160 mázsát érnek el, de termel a kolhoz burgonyát és volt már 200 mázsás termé­sük is. Ez a megyei 120 má­zsás átlag mellett különösen figyelemre méltó. E kiváló faj­tákból egyre több vetőgumó­val is el tudják már látni a szomszédos gazdaságokat Egyébként kalászosokból is ki­váló eredményeket érnek el: a megyei átlagnak csaknem a kétszeresét. Az ötezer hektár szántójukból ugyanis mintegy kilencszázat öntöznek, jelezve egyúttal az utat, a továbblépés lehetőségeit más kolhozok szá­mára is. ★ Mire e sorok megjelennek, Omszkban már valószínűleg beköszöntöttek a fagyos na­pok. Október végére, a no­vember 7-i ünnepre mínusz 10—12 fokra számítanak. Ám az omszki emberek — aho­gyan megismertem őket — nyugodtan néznek a hosszú tél, a nagy hidegek elé. Fe­jükbe nyomják a füles prém­sapkát, fölveszik a meleg bun­dát, s teszik a dolgukat, mint máskor. Lőkös Zoltán (Következik: Pillantás a városra) Lám, mennyit tesz a régi beidegződések hatalma! A múlt hónap közepén azzal in­dultunk útnak Omszkba, hogy Szibéria, az mégiscsak Szibé­ria, jó lesz meleg holmikkal fölszerelkezni. Megerősített ebben a hitben a hozzánk ép­pen akkor érkezett hűvösebb időszak, s még inkább aztán a dideregtető kora ősz Moszkvá­ban. Ám Omszkban kabátle- csalogató napáütés fogadott, s 20 fokos melegben töltöttünk ott nagyon szép szeptember közepi napokat. Mondás az ötvcnről Szibéria azonban mégiscsak Szibéria! Mert éppen a szép napokban — nem ünnepron­tásként — testvérlapunk, az Omszkaja Pravda: ezt a címet adta vezéróikkének: A tél sürget, ök ugyanis tudják, hogy a nyaruk forró, s tarta­lékol valamiéskét a melegből a kora ősznek is, de rövid és hamar elmúlik. Gyorsan beköszönt a tél, fel kell ké­szülni a fagyokra, a nem rit­kán 40 fokos, meg néha a mí­nusz ötvenes hidegekre. Azt mondják, ez edzi meg igazán a született szibirjákot, a való­di szibériai embert. Ez őrzi erejét, ifjúságát. A megyei pártbizottság valóban nagyon fiatalos külsejű osztályvezető­je, Vlagyimir Zsarinov (aki részt vett hazánk felszabadí­tásában) tréfálkozva idézte is a szibériai mondást: ötven fok nem hideg, ötven év nem kor!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents