Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-18 / 245. szám

(IP 1977. OKTÓBER 18., KEDD TV-FIGYELŐ Ady. A televízió is hírt adott a Budapesten megrendezett nemzetközi költőtalálkozóról, amely a most száz éve szüle­tett Ady Endre költészetének tisztelgett. Mi mást is kérdez­hetett volna a vasárnap esti Hét riportere, Poór Klára a magyar fővárosban egybegyűlt poétáktól, mint azt, hogy egy­általán ismerik-e határainkon túl is az Üj versek, a Vér és arany meg az Illés szekerén verseinek szerzőjét, s ha is­merik — mit és mennyit tud­nak róla. Éppen arra vonat­koztak a riporteri tudakolózá­sok, amit maga a költő is kér­dezett 1914-ben közreadott kö­tete címében: Ki látott engem? A találkozó vendégei őszin­tén feleltek: igen-igen kevéssé ismert ez az irodalmunkat oly alapvetően meghatározó élet­mű az idegen nyelvterülete­ken. Angolul például — hall­hattuk — alig egy-két verse olvasható, de még a baráti Ku­bában is inkább a neve, mint a költészete ismert. S mindez azért, mert Adyt rendkívül nehéz — némely műveit szinte lehetetlen — le­fordítani. Nyelvünk ismeretén kívül nagy-nagy beleérző ké­pességre, a szimbólumok lé­nyegéig hatoló intuícióra van szüksége annak, aki csak hoz­závetőleges hűséggel is közve­títeni akarja az indulatos, zak. látott sorokat. A Hét riportjából azonban nemcsak az átültetés rendkí­vüli nehézsége kapott hangot, hanem az a határozott szán­dék is, amely az Ady-versek fordítására ösztönzi majd a megkérdezetteket. Jóleső érzés­sel hallgathattuk, hogy Ady hazájában, kedves városában, Budapesten járva — megis­merve e nagyívű pálya hely­színeit — immár misszióként terjesztik majd költőnk mű­veit a találkozó vendégei. Fehér forradalom. Amióta Polgár Dénes leköszönt a Hét főszerkesztői tisztéről, érezhe­tően megcsappant a külföldi témájú, az előfizetői szóhasz­nálattal nagynak nevezett ri­portok száma. Ezért hát szenzációként fo­gadtuk Sugár András iráni je­lentkezését, amely ugyancsak a vasárnap esti Hétben kapott helyet, és amely magának a perzsa sahnak, Reza Pahlavi- nak szavait közvetítette a ma­gyar nézőkhöz. A másfél millió négyzetki­lométernyi ország majd har­mincötmillió lakosának ural­kodója érdekes képet festett az olajkincsekben gazdag hazájá­ról. Részletesen elemezte a másfél évtizede meghirdetett fehér forradalmat, amely — mint találó elnevezéséből is kitűnik — békés reformokkal próbálja átigazítani Irán tár­sadalmi és gazdasági viszo­nyait. Versenyt futunk az idővel — mondta a sah, és külkeres­kedelmi kapcsolataink révén hazánk is segíteni tudja ezt a versenyfutást. A Hét híradása szerint egyre növekvő mérték­ben. Latyi. Végre eljutottunk oda, hogy nemcsak a külföldi filmarchívumok anyagából vá­logatnak az illetékes műsor­szerkesztők, hanem abból is, ami a leginkább a kezük ügyében van: hazai filmter­mésünk használhatóbb darab­jai közül. Hogy, hogy nem, észbe vil­lant az ötlet, miszerint nekünk is van egy magyar Chapli­nünk — Latabár Kálmán —, akinek sok tucatnyi celluloid­tekercse közül ma is a képer­nyőre kerülhet legalább egy féltucat. Bennük nemcsak a nevettető komikussal, Latyival, hanem színművészetünk meg­annyi remek — még élő vagy már csupán fényképekről reánk néző — képviselőjével. Vasárnap délután az Egy bo­lond százat csinál című, 1942- ben forgatott komédiával in­dult a Latabár-sorozat, és — tanú lehet rá minden készü­léktulajdonos — nem volt rossz mulatság ez a szakállas és álszakállas história. Kiböjtöl- tük komikusunk életrekeltését, de — megérte... Akácz László A zsdmboki lakodalmas a Fészek Klubban A Pest megyei Idegenfor­galmi Hivatal szervezésében Magyarországon tartózkodó 100 tagú francia turistacso­port szombat este a Fészek Klubban megtekintette a zsámboki népi együttes mű­sorát, amelyben az együttes 45 tagú csoportja a lakodal­mast mutatta be. A játékba bevonták a vendégsereget is; a vacsora egyes fogásait Sza­bó István, a játék szerinti vő­fély rigmusai kísérték, s még a menyasszonytáncra is sor került. Nagy sikert aratott a 83 éves Dudás János, aki páratlan eredetiségű szólótán­cot mutatott be. Az együttes tagjai később a vendégeket is felkérték táncolni. PEST MEGYEI KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Gazdag múzeumi hónap Magyar zenei bét Reggio Emíliában Magyar együttesek, előadó- művészek, zenetudósok és ze­nepedagógusok részvételével október 25—29. között magyar hetet rendeznek az olaszorszá­gi Reggio Emíliában és kör­nyékén — jelentették be a Kulturális Kapcsolatok Intéze­te, az Interkoncert és Reggio Emilia városi tanácsának hét­fői közös sajtótájékoztatóján. Az ötnapos program keretében egyebek között a Debreceni íodály Kórus, a Budapesti Ka­maraegyüttes, az Éder-vonós- négyes, valamint Lantos István és Szenthelyi Judit zongora- művész, Szenthelyi Miklós he­gedűművész több mint húsz koncertet ad magyar zene­szerzők, közöttük kortárs kom­ponisták műveiből. A ren­dezvényen részt vevő szakem­berek ugyanakkor bemutató előadások és szakmai beszélge­tések keretében adnak tájékoz­tatást a magyar zeneoktatás eredményeiről, ezenbelül a Ko- dály-módszer sajátosságairól, a Zeneműkiadó pedig erre az al­kalomra magyar zeneművé­szeti kiadványokból rendez ki­állítást. A múzeumi és műemléki hónap ezúttal gazdag eseménysorozattal lepte meg Pest megye tárlatlátoga­tóit. Aszódon megnyílt Somogyi István festőművész kiállítása — Cegléden a fa környezetátalakító lehetősé­geit tárta fel Csiky Tibor, Deim Pál, Dohnál Tibor, Fájó János, Schéner Mihály, Szöllősy Enikő, Tilless Béla —, Nagykőrösön Miklösovits László Arany-illuszt­rációi jelentenek újdonságot, Szobon Szönyi István-gra- fikák, Ikladon Galga menti szőttesek láthatók. Érdekes kiállítás nyílt Gödön, jelentős közönségvisszhanggal. Schopper Tibor fotóművész kiállítását az érdeklődők október 24-ig tekinthetik meg Szentendrén, a Pest me­gyei Művelődési Központ klubjában, a csongrádi mű­vésztelep tárlata október 31-ig lesz nyitva, hétfő kivéte­lével, naponta 10-től 17 óráig. Iglay József és Schleicher Béla gödi tárlata Ha az ember kicsit távolabb­ról nézi Iglay József festmé­nyeit, meglepő színragyogást észlel, s a vonalak csak köze- lebbre érve mosódnak el ke­véssé. Mindez azonban nem a műgond hiányából származik, hanem abból a sajnálatos tényből, hogy szerzőjük csök­kent látású. A szem hibáját azonban pótolja a tehetség és a festészet szeretete — Iglay József sorra feljegyzi érzékeny rezdüléssel a mályvák, vízpar­ti fák. zebegényi házak, sződ- ligeti virágok és a deleléshöz készülődő, vályúhoz közelítő Bika egyedi alakját. Dicséretes a gödi vállalkozás, abból a szempontból is, hogy a könyv­tárba nemcsak olvasásra, ha­nem tárlatlátogatásra hívja meg a gyerekeket, s lehetősé­get biztosít ahhoz is, hogy já­tékos álmodozásukban alkossa­nak is, ezúttal Iglay József vi­zuális irányai nyomán. Schleicher Béla szintén ama­tőr festő, a gödi környezet fi­gyelmes megörökítője. Innen indul festői portyáira Rétság- ba. Pilisbe — színekkel fedezi fel a Cserhát ezüst fényeit, a Dunakanyar hétvégi házainak intimitását. Mindketten az idősebb kor­osztályhoz tartoznak, s mind­ketten alkotói energiáik fej­KONZERVDOBOZ VOLT A DOB Együttes a hűtőházból Tavaszt idéző emlék. Má­jusban a győzelem napján Nagykőrösön, a Pest megyei ifjúsági találkozó tizenötezer résztvevője előtt — a hivata­los program még nem kezdő­dött el — a deszkákból ácsolt színpadon hirtelen feltűnt hét farmernadrágos, színes trikós fiatalember, s pengetni kezd­ték gitárjaikat. A lágy szél­ben felhangzott az Avanti poppolo, s a harmadik taktus után már velük együtt énekelt és ütemesen tapsolt egy kisvárosnyi fiú és lány: az alföldi város főterének ódon épületei azon a napon messzi­re visszhangozták a nemzetkö­zi munkásmozgalom egyik is­mert indulóját... A kép azóta többször is is­métlődött, csak a helyszín vál­tozott. S a fiatalokkal éneklő együttes neve: Hét fő. Eny- nyien kezdtek zenélni, de ma már csak hatan vannak. A név viszont megmaradt. Dalaikkal politizálnak Az együttes tagjaival mun­kahelyükön, a Dunakeszi Hű­tőházban találkoztunk. A rangidős, Hegyi Béla, a TMK 30 éves üzemvezetője, a lenin- grádi Műszaki Egyetemen végzett mérnök készségesen bemutatja társait: Pilár József 26 éves tervstatisztikust, Bo- csor János 28 éves raktárveze­tőt, Puporka József 25 éves akkumulátortöltőt, Sík Béla 29 éves munkaügyi vezetőt. A sor végére érve sajnálkozva tárja szét a karját, ugyanis, hatodik társuk, a 27 éves Melkvi Ti­bor — két kisgyermek édesap­ja — sajnos, nem lehet közöt­tük, mivel nemrégiben elhe­lyezték Dunakesziről, a zala­egerszegi hűtőház gyártásve­zető-helyettese lett. De hiába a távolság, úgy váltak el egy­mástól, hogy ígéretet tett: a fellépéseken számíthatnak rá. A ragaszkodás tehát egyértel­mű. De hogyan kezdődött? Hall­juk a vallomásokat. Bocsor János: — Korábban mindannyian aktív KISZ-vezetők voltunk, amolyan örökké nyüzsgő em­berek. De sajnos, múltak az évek, egy korosztályból lassan kiöregedtünk, viszont a tenni- vágyás ugyanúgy bennünk ma­radt. Az igazsághoz tartozik, hogy véletlenül akadtunk egy­másra, de ma már mindany- nyiunk előtt világos a cél: mi dalainkkal politizálunk... Pilár József: — A kezdet dátumaként 1975 szeptemberét jegyeztük fel: az akkoriban megrende­zett hűtőipari ifjúsági napo­kon léptünk először közönség elé. A gyümölcsfeldolgozással kapcsolatos fonákságokat ír­tuk meg rímbe szedve, csasz- tuskaként. A zenei aláfestést nemcsak a gitárok jelentették, hiszen a dobot a konzervdo­boz helyettesítette. Akkor íz­leltük meg először együtt az igazi sikert. A közönség tap­sát ... Hegyi Béla: — Amikor tavaly értesül­tünk arról, hogy a KISZ Pest megyei bizottsága a forradal­mi ifjúsági napok tiszteletére pol-beat fesztivált hirdet, hosszas töprengés után jelent­keztünk. Azért okozott ez né­mi problémát, mert nem akar­tunk felsülni, tudtuk, hogy olyan együttesek neveztek, akik nálunk jóval rutinosab­bak. Végül mégis elindultunk Nagykátára. Nem ment min­den simán: út közben lerob­bant a mikrobuszunk, már vissza akartunk fordulni, mondván, minden hiába. Az­tán valamelyikünk erősködött, hogy nem adhatjuk fel a re­ményt. Nagykátára alaposan megkésve érkeztünk, termé­szetesen utolsóként, harminc­nyolcadikként léphettünk színpadra. És megnyertük a fesztivált... Nemcsak fiataloknak Azóta pedig alig győznek eleget tenni a meghívások­nak. A nemzetközi munkás- mozgalom ismert dalai mellett József Attila megzenésített verseivel is gyakorta színpad­ra lépnek, s jelenlegi reper­toárjukban egyre több helyet kapnak mai költők versei. — A legszívesebben a nemzetközi munkásmozgalom ismert dalait játsszuk a kö­zönségnek — kapcsolódik a beszélgetésbe az együttes leg­fiatalabb tagja, Puporka Jó­zsef. — Nálunk egy a lényeg: a publikum énekeljen velünk, mert ha ez elmarad, nem si­került megteremtenünk a kö­zös hangulatot. Szerencsére ilyen esetre nemigen emlék­szem ... De ne higgyük azt, hogy ez a hat fiatalember pusztán if­jaknak zenél. A gödi Fészek napokon a munkásmozgalom régi harcosai is megtapsolták fellépésüket. Hegyi Béla félt­ve összehajtogatott füzetlapot tesz az asztalra: a kottafejek alatt Várnai Zseni: A népért, hazáért című versének sorai. Magyarázatul pedig hozzáte­szi: — Dunakeszin nemrégiben veterántalálkozót rendeztek, ahová bennünket is meghív­tak. A Venceremos után oda­jött hozzánk egy idős, ősz ha­jú ember, tőle kaptuk a Vár­nai Zseni-vers megzenésített változatát. Saját szerzeménye, közölte velünk, s arra kért, őrizzük meg. Nemsokára ját­szani is fogjuk... A fellépések — valameny- nyien nős és családos emberek — minden szabad idejüket ki­töltik. Becsületesen helytáll­nak naponta, munkaidő-ked­vezményre soha nem tartanak igényt, örülnek, ha a közön­ség végighallgatja és velük együtt énekli dalaikat. A hű­tőházban májustól augusztus végéig tizenkét órát dolgoztak — azt mondják, talán soha nem termett annyi málna, szilva, szamóca, mint az idén — s akadt olyan fellépésük, ahová az éjszakai műszak vé­geztével, kora reggel indultak. A hűtőház vezetői hangsze­reket vettek a fiúknak. Kez­detben mikrobuszt is kaptak, de a hét végi fellépésekre a gépkocsivezető is társadalmi munkában vitte őket, s nem kívánhatják tőle, hogy szom­bat-vasárnaponként a rendel­kezésükre álljon. Különösen most nem, hogy a meghívások egyre sokasodnak... Meglepő vállalkozás S bármily meglepő, most mégis más feladatra vállalkoz­tak. Dunakeszin a város fia­taljainak november 7-én — a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulóján — szellemi vetélkedőt rendeznek, hat témakörben, s ennek szer­vezői, összeállítói, teljes egé­szében az együttes tagjai. Így hát az elmúlt napokban késő éjszakába nyúlóan történelem- könyveket, lexikonokat lapoz­gattak, s úgy érzik, össze­állításuk elnyeri majd a fia­talok tetszését. Búcsúzunk. A raktárvezető még szenvedélyesen elmagya­rázza, miért nem tartja pol- beat daloknak azokat, ame­lyek az előadó egyéni sirá­mairól szólnak. A Leningrád- ban végzett mérnök legújabb terveikről beszél: verses, ze­nés műsort készítenek Dél- Amerika szabadságáért küzdő népeinek harcáról. Az akku­mulátortöltő örül, hogy olyan kollektívába került, ahol az elkötelezett fiatalok közös nyelve a dal. A tervstatiszti­kus szerényen megjegyzi: fel­lépéseikért sehol nem fogad­nak el tiszteletdíjat. Beérik annyival, ha megkö­szönik közreműködésüket. Falus Gábor lesztésével járulnak hozzá Sződliget és Göd képzőművé­szeti életéhez — képeikkel és most bemutatott kiállításuk­kal, melynek képzeletgazdag­sága felnőtteket és gyerekeket egyaránt gyönyörködtetett. Schopper Tibor fotói Szentendre a maga tagozott- ságában egyre inkább több ki­állítási lehetőséget teremt, tá­jékozódást a képzőművészeti kultúra kibontakozásához. Ma már a fotóművészet is Máthé István: Anya gyermekével Iglay József: Bika Aknay András: Háztetők általában magas szinten raj­tol, ez a feltétele annak, hogy egyedi megközelítéseit a kívül­álló komolyan vehesse. Schop­per Tibor erőteljes kiemelései­vel a maga szükségletei szerint láttat és értelmez lényeges mozzanatokat a tájból, hogy a valóságot és annak égi másat értelmezhesse. Így a vízmosta földközi-tengeri tuskók, kö'vek valamit közölnek nemcsak a mediterrán nyárból, hanem Jannisz Ritszosz költészetéből is, abból a derűs, nehéz, mél­tóságteljes, drámai világérzes- ből, melyet összefoglaló szóval antikvitásnak nevezünk. Pon­tosabban annak folytatását ér­zékelteti Schopper Tibor hiánytalan kulturáltsággal, ne­mes ízléssel. A csongrádi művésztelep bemutatkozása Csongrád ártéri részén a Ti­sza mellett működik az a mű­vésztelep, mely fiatal művé­szek nyári otthona és műhelye. Felkészültségüket mutatják be az október végéig látható szentendrei tárlaton. Figyelmet érdemel Aknay János szigorú formarendje, mellyel megérzi a I szentendrei tetők komplexitá­sát, megérzi és felfedi e sajá­tos atmoszféra harmóniáját. A fegyelem mértani tökélye az a törvény, melyet képein han­goztat, melyet kínál a szem­nek és gondolkodásunknak. Dienes Gábor költői alkat. Re­mek megfigyelés a Nászrepülés — eddigi működésének egyik csúcsa. Az igazi meglepetés azonban Fábián Pál, aki ma­gát a gyönyörű létezést hívja meg madaras Abíak-ába. Akárhogy nézzük, éppen a minőség miatt nem könnyű folytatni képzőművészetünk örökségét. Nem könnyű, de kötelező. Ezek a fiatalok meg­birkóztak a feladattal, folytat­ták a közös életművet ott, ahol Bernáth Aurél, Iván Szilárd, Somogyi József abbahagyta a korrigálást. Most már önállóan dolgozik Lapis András, Szikora Tamás, Trischler Ferenc, Ka­tona Zsuzsa, Jánosházi Ágnes, Aranyi Sándor — egyre sike­resebben. A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár jó szol­gálatot tesz azzal is, hogy a Szabadtéri Múzeumba látogató fővárosi gyerekek helyszínen készült rajzait bemutatja. Koz­ma Beáta különösen szépen ál­modik a szatmári házak sors­hordozó zártságáról — valamit megértett a múlt rétegeiből. Megértett, kifejezett, tovább­teremtett. E rajz nyomán ke­rekedik bennünk az a felis­merés, hogy a skanzen nem­csak az építészeti formák gyűj­tőhelye, hanem tudatnevelés — nemcsak múzeum, hanem köz- művelődés. Losonci Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents