Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-11 / 239. szám

1977. OKTOBER 11., KEDD Vasasokadémia Kétnapos vasasakadémia kezdődött hétfőn a szakszer­vezet székházában. A tájékoz- í tató jellegű tanácskozásra Meghívták a kohászati üze­mek, a gép- és vilamosener- 'giaipari vállalatok gazdasági és társadalmi vezetőit, vala­mint az illetékes tárcák kép­viselőit. A vasasakadémia el­ső napján Lázár György, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja népgazdaságunk helyzetéről és időszerő felada­tairól tartott előadást, majd Trethon Ferenc munkaügyi miniszter bér- és szociálpoli­tikai kérdésekről adott tájé­koztatást. Imíékeiés r Broun iwársa Braun Éva, a magyar ifjú­sági és munkásmozgalom ki­emelkedő harcosa születésé­nek 60. évfordulója alkalmá­ból koszorúzási ünnepséget tartottak hétfőn a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Pantheon jóban. Az MSZMP Budapesti Bi­zottsága nevében Somogyi ,Sándor és Bakó Ágnes, a KISZ Központi Bizottsága képviseletében Fejti György és Füzesi Mihályné, a Ma­gyar Partizán Szövetség ré­széről Rónai Rudolf és Ko­vács Mihály helyezte el a megemlékezés koszorúit. A hála és a kegyelet virágait volt harcostársai, barátai, ne­vét viselő szocialista brigádok és úttörőcsapatok is elhelyez­ték. Az ünnepség az Internacio- xnálé hangjaival fejeződött be. jubilál a méhészeti kutatás Nemzeiközi szimpözion a gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézetben Nyolcvan esztendeje, 1897- ben alakult a Kisállaitenyész- tési Kutató Intézet baromfiie- nyésztési kutatói részlege, s 75 évvel ezelőtt, 1902-ben indult a Kisállattenyésztési Kutató Intézet méhészeti kutatása. Harmadik jubileum is párosul ezekhez, több mint egy évszá­zada, 1875-ben jelent meg ugyanis először magyarul a méhészeti szaklap. Ez volt az első magyar nyelvű kiadás, amely akkor a méhészkedő embereknék a tanítója és irá­nyítója volt. Ma, kedden délután 2 órakor ünnepélyesen megnyílik e há­rom évforduló alkalmából a kutatóintézetben a méhészeti nemzetközi jubileumi tudomá­nyos szimpozion. Részt vesz­nek rajta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetői, országos intézmények politikai, társadalmi és tudo­mányos életének képviselői. Az előadók felvázolják a mé­hészeti osztály főbb állomá­sait és tevénkenyságét, hisz van bőven beszámolni való. Hazánkban 1895-ben még csak 230 950 méhcsalád volt kaptárban és kasban. Jelenleg — a felmérések szerint — 630 ezer méhcsalád van. Ma már mind kantárban él, csak elvét­ve találunk az ország északi részén kasban méheket. Szép múzeum mutatja az intézet ki­állításában a méhészeti eszkö­zök fejlesztését és útját. Különösen nagy szerepe volt ebben személy szerint dr. Örö- si Pál Zoltánnak, a mezőgaz­dasági tudományok doktorá­nak, aki 1977. szeptember 1-én Kétezer fiatal taiákezéja Verőcemarosén Befejeződtek a Pest megyei ifjúmunkás napok Tv-torna — a szabadban Verőfényes őszi időben, va­sárnap már kora reggel me­legítőbe öltözött, tornacipős fiatalok népes csoportja ke­reste fel Verőcemaroson az Expressz nemzetközi üdülő­telepét: a közkedvelt tábor adott otthont a Pest megyei ifjúsági találkozónak. A két­napos program — amely egy­úttal a szeptember 17-től tar­tó Pest megyei ifjúmunkás­napok záróünnepsége is volt — már szombaton megkez­dődött. A rendezők az Edzett ifjú­ságért mozgalom jegyében szervezett program kezdete előtt elégedetten tapasztal­ták: szívesen sportolnak a fiatalok, hiszen Pest megye járásaiból kétezren látogattak Verőcemarosra. Fiel • Marian- _ na, a KISZ Pest megyei bi­zottságának titkára és Babati Lajos sportfelelős a rekord­részvételt ezekkel a szavak­kal nyugtázták: — Számítottunk arra. hogy nagy lesz az érdeklődés. A programot úgy állítottuk ösz- sze, hogy mindenki megtalál­ja a kedvére való sportágat. A vasárnap azzal kezdődött, hogy a tokiói olimpián ezüst­érmet nyert tornásznő, Mák- ray Katalin és három kislá­nya, Alexa, Petra és Gréta — a tévétorna népszerű szerep­lői — egy kis testmozgásra Invitálták a jelenlévőket. Per­sze, nem kellett senkit sem különösebben nógatni. A kis­pályás labdarúgó-bajnokság­ra huszonkét csapat neve­zett, s csak úgy, mint a kézi- labdapályán, a lelkesen ját­szó csapatok nagy küzdelmet vívtak az első helyezésért. De a lényeg — hasonlókép­pen a tizenötpróbához — min­denekelőtt a testmozgás voLL De nemcsak sportolni le­hetett ezen a hét végén Verő­cemaroson. A tábor Ki mit tud nonstop műsorában nagy si­kerrel lépett fel a Csehszlo­vák Szocialista Ifjúsági Szö­vetség losonci járási bizott­ságának néptánccsoportja és TRT beategyüttese, a pol- beat műfajának képviselői közül Dinnyés József és Vö­rös László énekesek, a Duna­keszi Hűtőház és a váci Ma­dách Imre Művelődési Köz­pont együttese, valamint a Gépfolklór együttes, és Fe- renczi Imre parodista. F. G. ünnepelte 50 éves kutatói mun­kásságát. Most, 73 évesen is tevékeny kutató és munkája mellett szerkeszti a Méhészet című szaklapot. Méhek között című könyve (amely 1951-ben jelent meg először), a hetedik átdolgozott kiadást érte meg 59 ezer példányban. Érdemes megismernünk ez alkalomból a hazai méhészke­dés főbb állomásait: 1902-ben létesült az Állami Méhészeti Gazdaság, ahol megindult a kutatás, főleg empirikus mó­don, 1942-ben a méhbiológiá- val kiegészült és 1952-ben megalakult a Kisállattenyész­tési Kutató Intézet, majd ezen belül a méhtenyésztési osztály. A ma kezdődő kétnapos ün­nepi tudományos ülésen a nemzetközi élet tudósai el­mondjak legnagyobb eredmé- nveiket és az intézet kutatói is beszámolnak tevékenysé­gükről. Felszólalnak és megje­lennek az élenjáró méhészek, akik nemcsak termesztenek, hanem tudósítanak a szaklap­ban a legújabb megfigyelések­ről és módszereikről. Orszá­gunkban 5(S0 méhész szakcso­portokban, ők a vezetőik és a sok méhész mellett nekik is köszönhető, hogy méhészetünk ilyen szépen fejlődött. A kutatóintézet évente 3500 —4000 jó minőségű, mestersé­gesen keltetett anyát ad ki. Kidolgozták és megvalósítot­ták a mesterséges megtermé­kenyítést és ebtől további jó eredményeket várnak. Tiszta vérben tenyésztik a hazai öko­lógiai viszonyoknak legjobban megfelelő krajnai méhet. Mé­hészeti eszközöket, újabb ván­doroltatásra legjobban megfe­lelő kaptárakat kísérleteznek ki. Ezeknek azért van nagy je­lentősége, mert a méz évi ter­melési értéke 238 millió fo­rint, de a méhek megporzó te­vékenységével — ha ezt terv­szerűen irányítanák hazánk­ban — a gyümölcs-, zöldség- és egyéb fontos növényi kultú­rákban — 4 és fél milliárd forint többlettermelési érték állítható elő. Kevesen tudják, hogy ha a méhek nem lennének, akkor sok növényünk alig, vagy leg­feljebb felét teremné. Ilyen pl. az alma, a cseresznye, a meggy, a körte, az uborka, a napra­forgó, a vöröshere, a lucerna. Lám, ez a kis jwarka milyen hasznos az emberiség számára. Dr. Petőházi Gábor, a Kisállattenyésztési Kutató Intézet igazgatója, a mező- gazdasági tudományok kandidátusa Előtérben az ipari háttér (6.) A kör bezárd!? A műtrágyafárolás megoldásának gondjai A magyar mezőgazdaság a | világranglistán az éllovasok mögött foglal helyet. Műtrá­gya-felhasználásunk évenként — bruttó súlyban — négy és fél millió tonna. Hogy mi­lyen sok, arra jellemzésül hadd említsük meg, hogy 1938- ban Magyarországon, kukori­cával együtt, összesen 7 millió tonna szemesgabona termett, de ennek nagyobbik részét a termelés helyszínén használták fel — megették, megetették, tehát még az akkor egymillió tonnányi cukorrépával együtt se kellett nagy távolságra szál­lítani akkora tömeget, mint most csupán a műtrásvát. Még­hozzá ezt nem csupán 100 — 200 km-es, esetenként nagyobb távolságra kell fuvarozni, de tárolni is. A gyárak ugyanis egész évben egyenletesen ter­melnek, a műtrágya felhaszná­lása pedig zömmel lökéssze­rűen ősszel, valamivel kisebb mennyiségben tavasszal törté­nik. Komplex kombinátok? Mi a gyakorlat most? A fő­agronómus kinéz, valahol egy partosabb helyet, azt ejegyen­getik, ledöngölik. Odarakják halmokba, prizmákba a műtrá­gyát, letakarják fóliával. Aztán süti a nap, veri az eső, néha aláfolyik a víz, máskor a vihar letépi róla a takarót. Bizony, jelentős a veszteség, országo­san évenként másfél inilliárd forintra becsüljük. A hatósá­gok néhol türelmetlenek, bün­tető eljárást indíttatnak szö­vetkezeti vezetők ellen, mert több milliós kár keletkezetke- zett a műtrágya tárolása, szál­lítása közben. Pedig az az el­nök vagy főagronómus nem szándékosan pazarolja a pénzt. Egyszerűen nem tud a sokmil­liós értékkel mást kezdeni. Ez Így sokáig nem megy. A műtrágya mozgatását és táro­lását meg kell oldani. Javasla­tokban nem szűkölködünk, szélsőséges ötletek is adódnak. Ilyen például, hogy szállítsuk, tároljuk ezt a vegyszert gumi­ból készült konténerekben. A módszer igaza kísérletileg bi­zonyítható. Csakhogy egyetlen konténer 5 ezer forintba kerül és nagyos ügyes gazda az, aki egy darab konténerrel 20—25 hektárra való műtrágya moz­gatását megoldja. Ráadásul eh­hez daru kell, meg ember. Nem valószínű, hogy tömege­sen található olyan dolgozó, aki hajlandó egész nap a szó­rókocsira fel- és leugrálni, minden ürítéskor a műtrágya porát beszívni. Volt aztán olyan javaslat is, hogy épülje­nek komplex kombinátok, amelyek nemcsak a tárolást, de a kiszórást is elvállalják, meg a laborfhunkát is elvég­zik. Ehhez annyi pénz kellene, amennyi senkinek nincs. Nem elég a szándék és a pénz Műtrágyaügyben nem kell járatlan úton indulnunk, elég, ha példát veszünk a búzáról. A búza nagyjából ugyanolyan anyag, mint a szemcsézett műtrágya. Lapátolható, szív- ható-fújható (pneumatikusan szállítható), bármely fedett helyen elterítve tárolható. A búzánál ezt az utat járjuk. A kombájnról pótkocsira eresz­tik, a pótkocsi garatba önti, a garatból levegő fújja a tároló­toronyba, vagy színbe. Ugyanez megoldható a mű­trágyánál is. A gyárban va­gonba ömlesztik, a fogadóál­lomáson markoló vagy pneu_ matikus megoldással „átsegí­tik” a teherautóra, az elviszi egy hatalmas, fedett színbe, kiborítja. Azután, amikor an­nak ideje elérkezett, jönnek a szórókocsik, megrakodnak a fedett színben, amely akkora, hogy akár teherautó, akár traktoros pótkocsi nyugodtan forgolódhat benne. Még jobb, ha ebbe a bizonyos színbe már eleve iparvágányt vezetnek, te­hát be tud állni a vagon. Nagy-» jából, úgy 20—30 ezer hektá­ronként kellene egy ilyen mű. trágyaraktárat építeni. Több kapitalista országban működik ehhez hasonló hálózat, de lé­nyegében kiépítették már az NDK-ban is. Sokan azt gondol­ták. hogy annyi nehéz problé­mát megoldottunk már a ma­gyar mezőgazdaságban, ugor­junk neki, csináljuk meg ezt az AKT (Agrokémiai Társulás) hálózatot is. Ekkor derült ki, hogy ez nemcsak szándékon és pénzen múlik. Az akadályok megszámlálhátatlanok, néha nevetségesek és bürokratiku. sak, máskor azonban valósá­gosak és betonkeménységűek. Kellene néhány típusterv Először is: nincsen jól hasz­nálható típusterv. Mindegyik centrumot külön-külön kellene megtervezni, erre viszont ka­pacitás nincs. És nem lenne jó megismételni a sertésteleppél­dát. amikor megépült vagy há­romszáz telep, legalább 200- féle megoldással. Sokba került az a kapkodás. Kellene néhány típusterv, amiből választhat­nának az üzemek. Beszéltünk az iparvágányról. Ha ez könnyen menne. Mert szinte senki sem tudja, hogy egyáltalán kinek szabad ipar­vágányt tervezni. Azután jön á gyakran emle­getett tűzvédelem. Kétségtelen,' hogy a műtrágyák egyike-má. sika gyúlékony, valamint az is, hogy ez a vegyszer szétmarja a vasat, tehát a színeket fából kell építeni. (Agárdon gyárta­nak ideálisan alkalmas, 24 méter fesztávolságú hangáro­kkal fából.) Ezért a szabályok nagyon szigorúak. Csakhogy, ha minden előírást pontosan megvalósítanak, akkor a be­ruházási költségnek mindösz- sze 35 százaléka szolgálhatja a műtrágya tárolását és kezelé­sét, a többi csak kiegészítő. Telepek hálózata Említettük: ma évi másfél milliárd forintra becsüljük a szállítás és tárolás során előál­ló veszteséget. Egy-egy célnak megfelelő telep 40—50 millió forintba kerülne, tehát kétmil­liárd forintból a műtrágyatáro­lás problémáját lényegében az egész országban megoldhat­nánk, a veszteséget kiküszöböl, hetnénk vagy minimálisra csökken thetnénk. De kinek van hétmilliárd fo­rintja? Ügy tűnik, hogy senki­nek. A mezőgazdasági üzemek erre a tervidőszakra nem ter­vezték be a műtrágyaproblé­ma megoldását. Tehát a pénzt csak egyéb fejlesztésektől tud­nák elvonni. Az állam mind­össze 20 százalékos támogatást tud adni, a műtrágyagyártó ipar elzárkózik, a kereskede­lem legfeljebb valamicske ál­dozatra hajlandó. A kör bezá­rult. Pedig ez!t a hétmilliárd forintos hálózatot, nagyon ér­demes lenne kiépíteni. Földeák! Béla Huszonöt éve Vasúti kicsik Dunakesziről Tavaly ünnepelte fennállá­sának 50. évfordulóját a MÁV Dunakeszi Járműjavító üzem. A helyi műszaki klub szer­vezésében most szerényebb keretek közt ugyan, de meg­emlékeznek egy ugyancsak jelentős dátumról: 25 éve kez­dődött el a vasúti személyko­csigyártás a járműjavítóban. Nehéz örökséget kellett akkor az üzemnek vállalnia. A má­sodik világháború pusztításai a magyar vasúthálózatot csak­nem teljes egészében tönkre­tették. A_ személykocsik mint­egy 60 százalékát nyugatra hurcolták, s az itthon maradt vágónak több mint fele el­pusztult vagy súlyosan meg­rongálódott. A felszabadulás után hazánkban a gazdasági vei keringés csak a szétrombolt közlekedés helyreállításával indulhatott meg. Az MKP Arccal a vasút fe­lé jp.szavára összefogott az ország, s ebben az összefo­gásban jelentős szerepe volt a járműjavítónak. Az első, a Cak Az 50-es évek elején a vas­úti kocsipark már kevésnek bizonyult, hiszen szocialista iparosítás következtében meg- növekedett az utasforgalom is. Ekikor lett — a Ganz-gyár és a Győri Magyar Vagon­gyár kapacitásának más irá­nyú leterhelése miatt — az akkori Dunakeszi Vagong a négytengelyes vasúti sze­mélykocsigyártás profilgaz- dáia, miközben a vagonok tervszerű megelőző karban­tartását is elláttak. Az előkészületek és a szer­vezés időszakát követően 1952- ben megkezdődött a gyártás. Az első évben a HÉV részé­re motorkocsikat, a Fővárosi Villamosvasút részére pótko­csikat gyártott üzemünk, majd Cak-sorozatjel alatt más va­gongyárak technológiatapasz­talatait is felhasználva, meg­kezdődött a négytengelyes sze­mélykocsik gyártása. Az üzem dolgozói közül még sokan emlékeznek azokra a nehéz napokra, hónapokra, amikor az alapvető gépesítés és fel­szerszámozottság nélkül, sok­sok szüksógmegold ássál, de megindult az I. számú gyár­részleg, más nevén. kocsi­gyártó osztály termelése. Lépésről lépésre, a vezetők és dolgozók szoros együttmű­ködésével sikerült a munka elé tornyosuló akadályokat leküzdeni. Az első évben 78 darab Cak-kocsi gördült ki a gyár kapuján, majd az ’ azt követő négy évben, 254 darab HÉV-motorkocsit adtak át a forgalomnak. Időközben még cséplőgépeket is javítot­tak, s az üzem elavult gép­parkjának mintegy 62 Száza­lékát korszerűbb berendezé­sekkel cserélték fel. Űj beru­házások kezdődtek, amelyek meggyorsították a kocsigyártás ás -javítás technológiáján fejlesztését. A létszámhiány a fluktuáció csökkentésére 81 lakást és 100 személyes mun­kásszállót építettek Dunake­szi-Gyártelepen. Nagy sorozatban 1957-től már nagy sorozat­ban gyártottak négytengelyes kocsikat, elsősorban a Bah- típust és annak módosított változatait, valamint Aa-soro- zatjelű kocsikat. Ebben az idő­ben az üzem termeléséből a korábbi 20 százalékkal szem­ben már 66 százalékra nö­vekedett a gyártás aránya. Űj termékek is fémjelezték ezt az időszakot. A legnagyobb sikert az Európában elsőként gyártott, majd jugoszláv és csehszlovák megrendelésre is készített hálókocsik jelentel­ték. Űj forgóváz-konstrukció­val tűnt ki az üzem, ami a szerkesztő mérnöktrió nevé­nek rövidítése révén kapta a KALÁKA elnevezést. Ez a forgóváz fut ma a MÁV ko­csiparkjának mintegy 70 szá­zaléka alatt Sokat fejlődött időközben a járműjavító. A csaknem há­romezer dolgozót foglalkoz­tató 'üzem sokat tett a fizikai munka megkönnyítéséért, a gyártási technológia tökéle­tesítéséért, új szakemberek képzésért s szociális ellátá­sáért. Gyárlátogatáson Az elmúlt hét év alatt 686 új négytengelyes kocsit gyár­tottunk, egyebek között kor­szerű Utasellátó kocsikat. Napjainkban a javítási igény növekedése miatt kevesebb új kocsi készül Dunakeszin. El­sősorban a szalagszerű kocsi­javítás kibővítése, és az úgy­nevezett nagyelemes főjavítás a központi feladat. A 25 éves évforduló alkal­mából a járműjavító gazda­sági és tömegszervezeti ve­zetése, a felettes szervek és a műszaki klub ünnepséget rendez október 27-én. A ren­dezvény a József Attila Mű­velődési Házban műszaki könyvkiállítással kezdődik. A művelődési ház melletti if­júsági klubban a dunakeszi gyártmánytípusok Hinkó Já­nos betűíró által készített modelljeinek kiállítását te­kintik meg a meghívottak, majd gyárlátogatáson ismer­kednek meg a kocsigyártás fo­lyamatával. A jubileum ünnepi prog­ramját az üzemi KlSZ-bizott- ság és a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa helyi szervezetének szakmai vetél­kedője zárja. Orosz Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents