Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
Pedig-emberek A romantikus történetek kedvelt alakja a férfi vagy a nő, aki kettős életet él. Nos, talán valamelyik romantikus regényalakot irigyelte meg az az ismerősöm, aki nappal a nyilvánosság előtt a morál színeiben forgolódó közéleti férfiú, a szocialista erkölcs szószólója, délután viszont elsősorban elvált férj, aki bírósági tárgyalások sokaságán próbálja megóvni forintjait a gyerekeitől. De a romantika szélsőségei iránti nosztalgiát fejezi ki másik ismerősöm életformája is. Ö az, aki munkahelye dolgozóit rávette, hogy szabad idejükben játszóteret építsenek a gyerekeknek, ö az, aki nők és anyák napján könnyes hangon köszönti a magyar asszonyokat. És ő az, aki előző feleségénél hagyott gyermekeit már az utcán sem ismerné fel, hiszen évek óta nem látta őket. Harmadik ismerősöm nő! Minden lehető fórumon síkraszáll az egyenjogúságért. A fia miatt vannak ugyan apróbb kellemetlenségei. Állítólag lopott a gyerek a vidéki kollégiumban, ahova erkölcsnemesítés céljából bejuttatta. Meg ivott is a gyerek, arra kellett neki a pénz. De hát végtére azért van a KISZ, a pedagógus meg a Társadalom, hogy az eltévedt bárányt visszavezesse az akolba. Egyébként mindhárom ismerősöm közmegbecsülésnek örvend. Ök a pedig-emberek. Kicsinyeskedik a gyermektartási pörben? Pedig milyen tisztességes, komoly ember. Istenem, kell neki a pénz, érthető, új családot szeretne alapítani. Elfeledkezett korábban nemzett gyerekeiről? Pedig a cégnél ő az anyák gyámola, a gyermek nemtője. Istenem, kicsit szórakozott ember. Lopott, ivott a vidéki kollégiumba menekített fiú? Pedig milyen dolgos, szorgalmas asszony az édesanyja. Persze nagyon elfoglalt, mindenkin segít, de azt az egyet, a saját gyerekét igazán átvállalhatná valaki más. És egyáltalán: van közélet meg van magánélet. Az utóbbihoz semmi közünk. Bizony semmi, amíg magánéleten az elromlott szerelmet, a kudarcba jutott házasságot értjük. De a csavargó, kiábrándult, magával tehetetlen gyerek, akit válóper után, vagy már előtt a semmi szögére akasztottak, nem az anya és az apa magánügye. Sőt, én még azt is megkockáztatnám, hogy aki a magánéletben tisztességtelen, az lehet pedig komoly, dolgos, közösségi lény, a morál jó stílusú bajnoka, az anyák védelmezője, az egyenjogúság élharcosa, mégis jobban tesszük, ha minden mozdulatát gyanakodva figyeljük. Azért, mert a vállalt szerepből, a pedig-életből bármikor kibújhat a valódi karakter. Fenákel Judit Képek az újjászületésről Sokunk emlékezetében él a film: Modern idők. Chaplin írja a történet születéséről £letem című memoárjában: „ ... eszembe jutót a New York-i World fiatal riporterével folytatott beszélgetésem. A riporter meghallotta, hogy Detroitba készülök, mesélt hát nekem az ottani gyári futószalag- rendszerről. Megrázó történet volt. A nagyipar elszívta a farmokról az egészséges fiatal embereket, s ezek a futószalag melletti munkában négy-öt év alatt idegronccsá váltak.’» A film bemutatója óta eggyel több mint negyven év múlt el. Szerte a világon azóta is mindenütt játsszák a Modern időket, s azóta is a föld minden csücskében járnak a futószalagok. Az emberek javára A futószalag a korszerű munka- és üzemszervezés első nagy diadala volt. Hogy mekkora találmány, mi sem bizonyítja jobban, hogy még ma is állja a sarat. Pest megye egyik legkorszerűbb üzemében, a Ganz Műszerművek gödöllői Árammérőgyárában is. S mintha ismét csak a film elevenedne meg: a 3 ezernél több dolgozó fele a környékbeli községek lakója, a legtöbbjüknek ez az első ipari munkahelye. A szereidében három párhuzamos sorban katonás rendben ülnek az asszonyok és a lányok a futószalag mellett. A munka, a mozdulatok ritmusát a körbe forgó szalag gyorsasága, a folyamatosan érkező alkatrészek, munkadarabok szabják meg. Kalauzom Reményi Pál, a szervezési osztály vezetője. Kutatva sem találtam volna jobb kísérőt nála, hi. szén technológusként, normásként különböző posztokon az 50-es évektől, az üzem megalakulása óta járja a műhelyt. Arra keresünk választ, hogy a korszerű technológia, a magasabb fokú szervezettség milyen kapcsolatban van az emberrel, s mit eredményez ez a viszony. A gödöllői gyár fiatal kora ellenére is az újjászületés éveit éli. A rekonstrukció, ahogy erről korábban Szabó István igazgató tájékoztatott, nem csupán a többlettermelést, hanem az itt dolgozó emberek javát is szolgálja. Stopper a kézben-------------,-----------------------------------------------------De lássuk a szereidét. Az idegen is észreveszi, hogy itt igazán megszervezték a munkát. Stopperral a kezükben mértek, számoltak, hogy egy- egy alkatrész beszereléséhez hány mozdulat kell, s hogyan lesz a részből egész. Ha valaki felkel a szalag mellől — hallom —, gombot nyom meg, meggyullad egy lámpa, s küldenek helyére mást. Ha elfogyott valamelyik alkatrész, újabb jelzés segít. A kettes szalag mellett hatszor van szünet, összesen két perc híján egy óra. A főművezetőtől, Tokár Jánostól tudom meg, hogy a szalagot évről évre nagyobb sebességre kapcsolják. Legutóbb néhány hónapja lett 15 százalékkal frissebb. A Vörös rózsa brigádból, csak úgy találomra, Erős Istvánnét kérdeztem meg, mit szóltak a normarendezéshez? — Nem ugráltunk örömünkben. Az ilyesminek senki sem örül. De rendeződött a helyzet, az én órabérem tízről 11 forint 50 fillérre emelkedett. Az órabéremelkedés nem valamiféle hirtelen döntés eredménye. Tizenöt százalékkal gyorsabb a szalag, s körülbelül ennyivel lett több mindenkinek az alapfizetése. Csikorog a fogaskerék További magyarázattal az egykori normás és a főművezető szolgál. Az átállás után három hónappal érték el a 100 százalékot, de ma már 103- nál tartanak. Természetesen a többletet kifizetik. Mi más ez, ha nem a szervezés eredménye? Ha azonban jegy kicsit jobban körülnézünk, kiderül, hogy néha azért csikorog a fogaskerék. Az említett jelzőlámpák egy része nem működik, lehet, hogy azért, mert az emberek nem szeretik. Körösi Mária, a hármas sorról, már legalább egy éve nem nyomta meg egyik gombot sem. XJgyse figyel rá senki, egyébként is egyszerűbb felállni, elmenni anyagért, mint arra várni, hogy megszánják az embert. A főművezető másra panaszkodik. Nincs tekercsmágnes, így csak félig tudják összerakni a szerkezeteket. Amikor végre megérkezik a mágnes, kezdhetik újra az egészet. „Megette a fene az egész tudományos szervezést” — hallani ilyenkor. Szóval a fogaskerék egy kicsit még csikorog. Csendes, ha nem ál] Amikor rekonstrukcióról, korszerű termelőberendezésről van szó, mindig azzal jellemezzük azokat, menynyivel többet, esetleg jobbat készíi az új gép. Így van ez a gyár büszkeségénél, az elektroforetikus festőnél is. A svájci gyártmányú gépsor kezeléséhez fele annyi ember sem kell, mint a hagyományos technológiához. Teljesítménye még tovább növelhető 25 százalékkal, és a harmadik műszakkal. A festöde üzemvezetője, Földi László mégse ezért dicséri: én átéltem egy festéktüzel a régi műhelyben. Az új technológiával is lehet selejtet gyártani, még ha körülményesebben is, mint régen, kézzel. De ez a módszer teljesen veszélytelen. Egyszóval emberségesebb. Van a zajnak egy már-már elviselhetetlen határa. Amikor már úgy érzi az ember, hogy nem is a fogát, hanem az agyát fúrják. Valami ilyesmit éreztem, amíg körbejártuk a gépműhelyt. A legkorszerűbb automata prés kezelőjével, Fodor Róbert technikussal vártunk a főművezetőre. Amíg nem jött, beszélgettünk. Csodálatos egy ilyen automata. Százszor nagyobb a teljesítménye, mint a többi, hagyományos gépnek. Nem dörömböl, nem csattog, szép nyugodtan, óramű pontossággal préseli az alkatrészeket. Ha működik. Most azonban éppen áll. A miértre a gépkezelő technikus azt válaszolja: köszörülik hozzá a szerszámot. — Meddig? — Két óráig, hét óráig, hét napig? Sosem lehet tudni. Száz asszony és 100 hagyományos gép van munka nélkül bez'árva a szobába. Heim György művezető mentené a mundér becsületét. A tmk-soknak nemcsak a szerszámköszörülés a dolga, le vannak terhel, ve. Egyébként — mondja tovább — nemcsak ezt a műveletet tudja az automata. Van máshoz is szerszám, nyomóforma, de nincs hozzá anyag Szóval, meg van szervezve a dolog Nem mindig hálás Reményi Pál mondta el összegzésként: — Sokszor esik szó párttaggyűléseken a megújulás gyötrelmeiről. Arról, hogy egy-egy nagy értékű gép munkába állítása milyen nehéz. Némelyik csak hónapok múlva adja azt a teljesítményt, amit vártunk tőle. Mások sohasem. Az úttörők dolga nem mindig hálás. Magunknak kell rájönnünk arra, amit mások már tőlünk is megtanulhatnak. De* nekünk is könnyebb a második, a harmadik gépet megfelelő teljesítményű munkára fogni. Mert meg kell tanulnunk úgy gondolkodni, dolgozni, ahogy ezt a korszerű automaták diktálják. S ez még az olyan — az átlagosnál korszerűbb technikával dolgozó — gyárban, mint a gödöllői Ganz Árammérő, sem könnyű dolog. Csulák András Születésnap az építkezésen MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Foton, a kisalagi Bokor üteg 5-ben nagy a rendetlenség. Gerendák, téglahalmok, sóderkupacok, malter, mindenfelé szerszámok, legtöbbjük a kézben. A telken majdnem kész épület áll, az új körzeti orvosi rendelő. Bár vasárnap van, most is dolgoznak. Társadalmi munkában, a község lakói. Ide jött el a Március 15. utcából idős Rajkó Lajos is, ' a község lakóterületi pártalapszer- vezetének titkára, bár ezen a vasárnapon köszöntött rá a nyolcvanadik esztendő. Olyan szépen hívott Megered a szavuk a vasárnapi munkásoknak, amint Rajkó Lajos felől érdeklődünk. Azt is elmondják, hogy ő szervezte az embereket a készülő rendelőhöz, s már nem első alkalommal. És sorolják, hogy a községben mindenki tiszteli, szereti az öreget. Ahol munkáskéz kell, mindenütt ott van, szervez, mozgósít, lelkesít. Ismeri a községet, tudja, hol szorít a cipő, hol kell segíteni, azzal is tisztában van, ki mozdul szívesen a hívó szóra. Magyari Mihály tizenhárom éve lakik Fót-Kisalagon, a Fővárosi Kertészeti Vállalat csoportvezetője. Ö építi majd a rendelő parkját, de már most is itt van. Elmeséli, hogy már amikor ideköltözött, megtudta: Rajkó Lajos mennyit tett a felszabadulás után azért, hogy újra kezdődjön az élet a faluban. A szomszédok beszélték. Mindazok, akik már abban az időben is itt laktak, itt élték meg a háborút. Bognár István és albérlője. Tímár Lajos — aki ugyan debreceni, de nem röstell munkaruhát ölteni ezért a lakóhelyért vasárnap sem, éppen a falakat vakolják. — Olyan szépen hívott bennünket a Rajkó bácsi, már csak eljöttünk. Gyalog Dunakesziről A gyermekgyógyász körzeti orvos, dr. Goldmann Mária egy éve él Foton. Most a második albérletben. Érthető tehát, hogy szívén viseli az építkezés sorsát, — Rajkó Lajos olyan ember, hogy még most is hordja a sódert, pedig már a nyolcvanadikat tapossa. Hála a természetének, erős és egészséges. A világon mindent megcsinál ő a társadalmi munkák motorja. Lelkesedése példa lehet bárkinek. S oda mutat, ahol ketten gerendát ácsolnak. Egyikük Rajkó Lajos. Alacsony, ősz bajuszú. Kezén a sok-sok nehéz munkától, ami mögötte van az életben, kiduzzadnak az erek. De a mozgása ma is fiatalos. Meséli a doktornő a történetet: — A múltkorában kerestem a mi öregünket. Amikor megtaláltam, éppen Dunakesziről jött, ahol eresz- csatornát akart vásárolni. Hétfő lévén, venni nem tudott. Megkérdeztem, hogyan akarta hazahozni a csatornát? Azt válaszolta, hogy a feleségével — aki 76 éves — kézikocsin hazahúzták volna, gyalog. Hát ki csinálja ezt utánuk? Negyedszázada ismeri Rajkó Lajost Gáspár Balázs. Azóta együtt dolgoznak a szűkebb hazáért: Kis- alagért. ö mondja így: együtt. Mert közösen javították meg például a Petőfi-szobor talapzatát, mielőtt összedőlt volna. Egymás mellett rakták a járdát, ott voltak az iskolaépítésnél is. Az együtt töltött idő alatt sok minden lerakodott az emlékezetben, könnyen jönnek hát a jellemző szavak: — Rajkó, mint a lakóterületi párt- alapszervezet titkára, mindig kéri mások tanácsait, de felelősséggel viseli tisztét ma éppen úgy, mint régebben. S hogy segítséget kér? Nem magának kéri, mindig a községnek, mindig jó cél érdekében. Hallgatunk rá, megéri. És meg is érdemli. Délre hazamegyek Rajkó Lajos kopott-toldott, malterfoltos kék ruhában ül le egy élére állított téglára, míg beszélgetünk. Szót váltunk erről-arról, aztán csak kibukik belőle: — Igen. a feleségem is mondta, hogy maradjak ma otthon, mert jönnek az úttörők köszönteni. De hogyan maradhattam volna? Az embereket csak úgy lehet munkára kérni, hogy: gyertek. Ügy nem, hogy: menjetek. El is jöttek, láthatják. Aztán faggatnánk egy kicsit a hosszú életűiről; — Faiphri gépmunkás voltam, 12 éves koromtól dolgozom. Kilencszáz- hatvanban mentem nyugdíjba, de nem lennék meg munka nélkül, míg bírom. Nem is fáj nekem semmim. Negyvennyolc óta vagyok párttitkár, először Pesten, a Furnér- és Lemezműveknél választottak meg. húsz éve pedig itt, Kisalagon, a lakóterületi alapszervezetnél. Ezer ráncba fut arcán a mosoly, amikor elmondja, hogy ismerik őt a gyerkőcök is. Mindig meghívják az úttörőavatásra, ő köti a fehér ing fölé az első vörös nyakkendőt. — No, de azért délre hazamegyek, ha jönnek a gyerekek ... S már be is fejezi a rövid pihenőt, átmegy az út túloldalára, onnan méri hunyorgó szemmel Gáspár Balázs mellől, jól áll-e az ácsolat? Vasvári G. Pál Pop és szórakoztatás Lassan két évtizede, hogy az angolszász országok egyikében megszületett egy új stílus. Beat- nek nevezték és az volt a feladata, hogy a kiábrándult, türelmetlen és dühöngő ifjúság zenei anyanyelvévé váljon. E szokatlan lázadást kifejező és szító zenei kifejezésforma forradalmat kavart és az újat akaró és új formákba öntött beatmozgalom hamar éreztette hatását nálunk is. A gombamód szaporodó magyar egyuUesejc azonban sokáig megelégedtek azzal, hogy csupán másoljak a rádióból elcsípett világslágereket. E néhány évet még a hazai pop bölcsőjének sem neveznetjük, hiszen sem a zene, sem a szöveg nem kötődött a mi ifjúságunkat érdeklő-izgató kérdésekhez. De egyet mindenképpen észre kellett venni: a beat egyre több fiatalt kötött le, foglalkoztatott — egyszóval szórakoztatott. Változás akkor történt, amikor a zenekarok saját stílust teremtve, önálló szerzeményeket mutattak be. A beat polgárjogot nyert nálunk — és a vita azóta is tart a műfaj értékeiről. Az egyik gyakorta hallott kifogás az, hogy a beat nem vált nemzeti kultúránk összkincsevé, hiszen túlságosan kötődik az angolszász zenei hagyományokhoz. Ezen még az sem segített, hogy nagyritkán a slágerekben bizonyos népzenei motívumok lelhetők fel. Az ellenzők azt is kifogásolják, hogy együtteseink még mindig túlságosan érzékenyen reagálnak a zenei divat változásaira, a siker konjunktúrájának kedvéért még azonnali stílusváltozásra is hajlandóak. Az érv: — még ha némi igazság is van benne — mégsem helytálló. Nem helytálló.,már azért sem, mert a pop' bevallottan sohasem akart többet a tömegszórakoztatásnál, a közönség igényeinek kiszolgálásánál. Külföldi sajtóvisszhangokból jól tudjuk, hogy a magyar énekesek és együttesek nagy nemzetközi keresletének egyik magyarázata, hogy programjuk magyar, és ez különbözteti meg a hasonló effektusokat megszólaltató, azonos ritmusú, de végül •is más zenei hagyományokon nevelkedett külföldi együttesektől. A pop hazai továbblépésének van egy nagy versenytársa: és ez paradox módon éppen a szórakoztatásból ered. Köztudott, hogy a nálunk kialakult zenei ízlés ritkán fogadja el a szokatlan, bonyolult, nem első hallásra érthető dallamvezetést. A melódia, a fülbemászó sláger mindig is nagy tömegeket vonzott és vonz ma is, s ez alól tizenéveseink sem kivételek. A popkoncerteken néhány éve feltűnt új elem a látványosság, vagyis a show. Ragyogó színpadi ruhák, fénytechnika. Ha nincs meg a vizuális kapcsolat a színpad és a közönség között, száraz ~produkcióvá szürkül az egész — vallják a zenészek, és igazuk van. A koncert azért élménysze- rűbb a lemezhallgatásnál, mert a színpadi látványok, fények, a mozdulatok és a színek összbenyomása teljesebb, gazdagabb érzelmi hatóerő. A pop- és a rockzene értékesebb ága az évek során kiteljesedett. Az utóbbi időben különleges súllyal jelentkeznek az összefüggő, látványos elemekkel tarkított előadások, egységes zenei és szövegbeli mondanivalóval, nagy dinamikával és hatásfokkal. Lényegében mindkét — tehát a kommersz és az igényességre törekvő — pop- és rockzene szervesen beépült a szórakoztató iparba. Mindkét irányzatnak végül is azonos a célja: ha más eszközökkel is, de tömegekhez szólni, tömegeket vonzani. Nem mindegy tehát, hogy milyen megfogalmazásban. milyen köntösben jelentkezik e sok ezer fiatal és idősebbet érdeklő, elgondolkoztató vagy éppen elriasztó, alig húszesztendős zenei forma. A miértre régen van felelet — a hogyanba azonban nemcsak az alkotók és a zenészek, hanem a közönség is beleszól. E beleszólás mértéke és értéke meghatározhatja egyben a szórakoztató pop- és rockműfaj jövőjét is. Bálint Péter i
