Pest Megyi Hírlap, 1977. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-09 / 238. szám
Egy fedél alatt Kígyótojásból nem kél soha gerle. Aki azt kibírja, az egy szent. Megköszönni azt sohasem lehet, ö védett meg a saját fiával szemben Közös kalácsnak édesebb az íze. Két rosszból egy jó sohasem lesz. Aláhúzott mondatok a jegyzet- füzetben, A legjellemzőbb szavak. Mögöttük arcok rejlenek. Ráncok szántotta, zsírpárnák dagasztotta, sápadt s barna, fiatal és idős arcok. Meg szemek. Közömbös tekin- tetűek s villámlóak. Megbocsátóak, megértőek, türelmetlenek, gyűlöl- ködők. Sorsok, melyeket elföd a házfal, takar a kerítés, vagy éppen az utca pora borít be mindenki előtt. Emberek, akiket nem tart számon semmiféle statisztikai csoportosítás, akik táborát csak fölbecsülni tudják népesedéskutatók, szociológusok. Valamikor az egy fedél alatt élő nagycsalád jellemzője volt a társadalomnak. Ma a típusok egyike, a sok többi között. Nem jut eszükbe Dombokká simul itt a Cserhát. A csővári otthon fedele alatt heten élnek Domonyik Vincéék. A most már nagyszülő tulajdonosok még hajadon lányukkal, azután asszonylányuk a férjével, két gyermekükkel. Zsúfolt a ház, de nem lakhatatlanul; ennyi embernek sok mindenre szüksége van. A tornácon marasztal a napsugár, Domo- nyikné famozsárban paprikát zúz szét, s lánya szavait szemérmes csenddel hallgatja, úgy tesz, mint aki figyelmét teljesén leköti a fényesre kopott törő. Domonyik Anna Kele Istvánná az Egyesült Izzó fényforrásgyárának betanított munkása, autóbusz viszi, hozza, tehát bejáró, akárcsak az ura, aki rakodómunkás a Volánnál, Hat esztendeje házasodtak, két gyermeket szült, de a gyermekgondozási szabadságot nerü wtfe TCéfft!£1$öv'm-. lett. édesanyja rr^igáfSl mondta, majd ő meglesz a plcilckel. Mert hiszen kéfc kicsinnyel volt egyszerre, Feri és Krisztina között csupán másfél esztendő a különbség. Így azután megmaradhatott a két kereset, s vele a pénzforrás ahhoz,, hogy újabb szobát ragasszanak a házhoz, ahol a két aprósággal a húga lakik. Berendezkedtek, véglegesen, menni eszükbe sem jut, hacsak — nevet föl Anna asszony — anyámék ki nem hajítanak. Szél fújta őket, de vihar nem lökdöste. Belátás, megértés kell hozzá? Biztosan az is. Ezek azonban már következmények, annak a fölfogásnak mélybe nyúló hatásai, amit Domonyikné úgy fogalmaz, közös kalácsnak édesebb az íze. A másik tisztelete — kimondatlanul _ is ez fog körül bennünket, mintha lágy fuvallat siklana le a Cserhát nyúlványairól. Ez volt a nevelés, s a szülői magatartás középpontja, ezt örökítette tovább Anna, ezt vette fel természetes öltözetként a családba bekerült vő. Amit anyám megtett nekem, azt megköszönni sohasem lehet — mondja Anna, s Domonyikné hirtelen nagyokat üt a mozsárütővel, mintha hessegetné a szívébe hulló fájdalmasan szép szavakat. Mert hiszen mit tett ő? Semmit, csak azt, amit századokon át sokan. Életét átszabta az új nemzedékhez, az ő kellje helyébe a gyermekeké került. Nevelte a két unokát, beosztotta a ház körüli munkát, békítette emberét, ki a gyereksírásra olykor idegesen emelte meg a fejét. Pelenkát mosott s főzött hét szájnak, boltba futott, kacsákat tömött, s mert ahány kereső, annyiféle munkabeosztás, sűrűn megtörtént, éjfélkor feküdt, s háromkor kelt. Bánja, hogy ittfogta a lányát? Rázza a fejét, szép ritmussal dobol a famozsár alján, s mintha erről kérdeztem volna, azt mondja: nem engedik a boltit használni, a vöm úgy is nevezi, hogy anyuka paprika. A pokolból jöttek Kinyitja ugyan a kaput H. Zoltánná, de csak három lépést enged befelé, az udvarra. Nem zavarja, hogy a szomszédoknak ugyancsak sürgős dolga lehet, aki itthon van, az ott bíbelődik valamivel a háza előtt. Még ceglédi viszonyok között is tekintélyt parancsoló az épület, pedig itt nem megy ritkaságszámba az öles falakból rakott, oszlopos tornácú udvarház. Akit kísérek, a városi tanács tisztviselője, környezettanulmányra jött, H. Zoltánná fia — nős, három gyermek apja — lakásigénylésének jogosságát kell szemrevételeznie. Amire nem sok remény látszik. Mert H.-né csípőre tett kézzel, vörös arccal kiabál: a pokolból jöttek ide nekem, hát pusztulhatnak is innét, megmondtam én már kezdetre, hogy kígyótojásból nem kél soha gerle, minek kellett neki azt a nőt elvenni, amikor én olyan lányt ajánlottam, aki á tenyeréből etette volna... A tisztviselő már idejövet figyelmeztetett, nagy műsorban lesz részem. A mamát nemcsak a családja, hanem az egész környék rettegi, fizetett bírságot nem egyszer, volt, akit ,v<|- gigkergétéít az utcán kezében'itá» pávai, a menyét' -r- tanúk bizonyították a szabálysértési tárgyaláson — kizárta az utcára, amikor a fia nem volt itthon, s utána zavarfa a három unokát. Két rosszból egy jó sohasem lesz — zeng az utca H.-né bölcsességétől, s váltakozva szidalmazza a fiát meg a menyét, akik nem hallgattak rá, nem tisztelik, nem fogadnak szót neki. Éli az éleiét Kislány fut elő a ház mögül az utcai kapu csikordulására, s röppenne anyja karjai közé, ám az idegen jelenléte félbetöri a lendületet, suta perdülés lesz belőle, s halk, a nózi alatt elmormolt csókolom. Kalmár Péterné szakmunkás, a Csepel Autógyár köszörűse, harminc éves. Szép asszony, csak arcán látszik, mire megtelepedett itt, a dunaharasz- ti, Lenin úti házban, sok mindent kellett megérnie. A ház özvegy Kalmár Istvánnéé, anyósáé tehát, aki NEMZEDÉKEK STEFÁNIÁI EDIT TŰZZOMÁNCA most kötözi a hirtelen fölkapott kötényt, úgy nyitja az ajtót, s tessékel befelé, nem kérdve, ki vagyok, mit akarok. S csak akkor csendesedik el, akkor szaladna ki talán az utcára is, amikor hallja, Eszter már elmondta, miként és miért hívta őt és a kis Esztit a házba, a konyha-szobából álló semmiségbe, ahol mégis jól megférnek. Gyermekéből idegen lett, s az idegenből gyermek — egy sors ennyibe is belefér. Ez a sors azonban más sorsokhoz kapcsolódik, de úgy, hogy kimutatható — mint a sokeres kábel vezetékszálainál — csak a védőburok lemetszésével lenne. A mosoly pillanatokra tűnik el csupán az arcról, akkor, amikor azt hallja Esztertől, miiként védte menyét a fia magasba lendülő kezétől a saját testével; s akkor, amikor kimondja fiára: élt az életét, de az nem élet. A többi már akár szokvány-bugyorba gyömöszölhető, a tehetséges szerelőről, akit elszédít a gyártól a maszek-kereset, akit örökös állhatat- lanságra késztet az ital, a nők, a barátok háromszöge. Aki kezdetben csak egy-egy éjszakára marad ki, azután napokra, s végül hetekre tűnik el, aki italtól zavaros fővel világgá kergeti a közös lakásból a családját, s aki most már hónapok óta itt, anyjánál, feleségénél, gyermekénél nem járt, még véletlenül sem. Öt éve mondta menyének: kislányom, gyertek ide. Neki ez a parányi ház van, meg a létezés vékony szálát adó özvegyi nyugdíj, am otthont kínált a szó legigazibb értelmében menyének, unokájának. S mosolyog, nincs hangos szava, törleszteni próbálja a vétket, amit az ő vére követett el azzal, hogy felelőtlenül kötött és oldott, bogozott össze s metszett el megint emberi kötelékeket asszonyhoz, gyermekhez, társhoz, utódhoz. Akkorka asszony, hogy tízéves unokája majdnem egyforma magas vele, s olyan vékony, hogy eltűnik a ruha mögött, honnét hát ennyi elszántság, makacsság, erő? Nézi, amint Eszter jó étvággyal eszi a paprikás krumplit, kérdi, hozzon-e még kenyeret, s a miattam érzett zavarban. sütile tekintetét, '., amikor • -Ijfblfer "íá|t dá!<fli, n<M*érelt'*HvÍi*% : más cipő Nincs nagy tapasztalata Csermely Ferencnek a közös fedélről, mert januárban, az esküvő napján került alája, de úgy véli, nagy baj nem lesz. Feleségének két esztendeig udvarolt, igaz, azért ilyen hosszú ideig, mert megvárták, míg a diploma a kezéhez jutott. Állás Dunakeszin, a járműjavító vállalatnál, lakás az apóséknál, itt Nagymaroson, felesége Vácott óvónő, szülei Budapesten, öccse Veszprémben, a vegyipari egyetem kollégiumában. Többfelé nem is lehetnénk, mondja, s anyósa bekiabál, csak ne panaszkodj, mert fölmondom a lakásbérletet. Nevetnek, s látszik, e kedves évődés az alaphang, meg az — önkritika. Az anyós, Fittráder Ferenc- né ugyanis, míg kávét tölt, italt kínál — s legyint lányára, aki jó kényelmesen elnyújtózott a férje mellett, mint aki reggelig mozdulni sem akar —, őszintén közli: aki azt kibírja, hogy egy szót se szóljon bele a fiatalok életébe, az egy szent, hát én nem vagyok szent. Sorolja gyors egymásutánban lánya gyengéit, könnyű kézzel bánik a pénzzel, mindenre azt feleli, most vagyunk fiatalok, lusta — na de anyu, igenis. lusta vagy kislányom, most is elnézed, hogy én ugráljak —, de ez az ő hibája, ő nevelte így, csak tanulj, majd én mindent elintézek. Erre öcsi, a lábát, kezét fölös tárgyakként rakosgató kamasz csendben benyögi, hogy bezzeg, azért szenved ő rövid pórázon, mert az anyu Ildikóval megégette magát, amire válaszként puha taslit kap pörsenéses képére a mamától, s helyreáll a rend. A fiatalok most úgy gondolják, talán maradnak, igaz, egy szoba a világuk, öcsi így is a tágas konyha függönnyel elválasztott részébe szorult. Később majd kialakul, mert — Csermely Ferenc szerint — más úthoz más cipő kell, s amiben most járnak, az nein szorít minek keresgéljenek olyat, amiről nem tudni, nagyobb, kisebb. A keresetet a mamának adják át. ő kezeli — bármikor rátok bízom, veti közbe, mire Csermely Ferenc élénken tiltakozik —, a háztartást is ő vezeti. Kényelmes — mondja nagyon őszintén Ildikó, s Fittrádernén látszik, nem tudja, most bosszankodjon-e, vagy, nevessen. Azután — de nemcsak a vendégnek szólóan — beéri utóbbival, s mert korom cinkosává tehet, hunyorít, mint aki tanácsot kér. miként szedje ráncba az ilyen szemtelenül őszinte gyerekeket?! Üzemépítők az olajvárosban Ezüst óriások nőnek ki a földből, öt szikár fémtorony, s egy poros gömbtartály, új üzem épül Százhalombattán, a Dunai Kőolajipar) Vállalatnál. A neve: könnyűben- zin-izomeráló. Megalkotói: a berendezéseket készítő és szállító Budapesti Kőolajipari Gépgyár, s a helyszíni munkálatokra szerződött Mélyépítő Vállalat és az Építőipari Gépszerelő Vállalat. Égnek szökő daruk rántják a magasba, illesztik helyre az acél- szerkezet idomait, a lemezeket, a csőkígyókat, sziszegő kék láng olvasztja a fémet, odafent kanyargó vasrácson-szőnyegen dolgoznak a hegesztők. Az olaj város új üzeme a tervek szerint 304 millió forintos költséggel — a jövő esztendő végén, pontosan december 31-től termel. Képeinken az építkezés látványait, egy-egy jellegzetes pillanatát örökítettük meg. Az öt torony. © A gömbtartály fémdongái könnyűbenzint őriznek Ég s föld között, vasszőnyegen. majd © © Átmeneti térplasztika, a beépítésig. © Látkép a készülő új üzemről (avagy: üdvözlet az olaj városból). Nagy Iván képriportja Mészáros Ottó
