Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-20 / 221. szám

>•« 4fir w x/imav 19"7. SZEPTEMBER 20., KEDD Gromiko New Yorkban Ma kezdődik az ENSZ- közgyűlés 32. ülésszaka Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter, az ENSZ- közgyűlés 32. ülésszakán résztvevő szovjet küldöttség vezetője New Yorkba érkezé­sekor az alábbi nyilatkozatot adta: A küszöbön álló ülésszakon maximálisan ki kell használni az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének pozitív lehetőségeit az enyhülés további elmélyí­tésére, a nukleáris háború ve­szélyének elhárítására. E te­kintetben az eddigieknél lé­nyegesen többet kell tennünk. Az ENSZ tevékenysége annál nagyobb hatással lesz a kor­mányok politikájára, a nem­zetközi közvélemény formálá­sára, minél hatékonyabbnak bizonyulnak a leszerelés érde­kében, a fegyverkezési haj­sza megfékezésére tett erőfe­szítései, minél határozottab­ban száll síkra az enyhülés ütemét fékezni kívánó körök ellen. Mint azt hivatalosan beje­lentették, az idevágó megál­lapodások értelmében meg­beszéléseket folytatunk Wa­shingtonban is. A szovjet— amerikai tárgyalások témakö­re ezúttal is igen bőséges. A témák közül csak a rendkí­vüli jelentőséggel bíró, a stra­tégiai fegyverrendszerek kor­látozására vonatkozó tárgya­lásokat emelném ki. E kérdés az egész világon joggal vált ki megkülönböztetett figyel­met. Mielőbbi megoldása — természetesen igazságos ala­pon, az egyenlő jogok, az egyenlő biztonság elveinek fi­gyelembevételével — nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Államok érdekeinek felelne meg, hanem más népek és ál­lamok, a nemzetközi bizton­ság, az enyhülési folyamat el­mélyítése, a fegyverkezési haj­sza megfékezése, a leszerelés érdekeinek is. Az idei év különösen fontos számunkra. Ez a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójának, a Szovjetunió új alkotmánya el­fogadásának éve. Az alkot­mány cikkelyei kifejezésre juttatják annak a békeszerető külpolitikának a lényegét, amelyet a Szovjetunió követ­kezetesen folytat fennállása óta. Közgyűlések találkozója Az ENSZ 31. közgyűlésének küldöttei, akik a múlt hét ele­je óta tanácskoznak a nemzet­közi gazdasági együttműködés kérdéseiről, hétfőn a világ- szervezet székhelyén folytat­ták a vitát. Az ENSZ szóvivő­je közölte, hogy az eredeti­leg péntekre előirányzott zá­róülésre minden valószínű­ség szerint hétfőn délután (lapunk zárta után) kerül sor. A késedelem oka a nyugati országok arra irányuló erőfe­szítéseiben rejlik, hogy az úgynevezett 77-ek — a fejlődő országok csoportja — a tőkés ipari országok elleni gazdasági kapcsolatokra vonatkozó bírá­ló határozattervezetének élét tompítsák. A bírálat minde­nekelőtt a nyolc tőkésország és a tizenkilenc fejlődő állam úgynevezett észak—dél tárgya­lásaival kapcsolatos, amelyek a harmadik világ részvevő or­szágai szerint nem hoztak ki­elégítő eredményt. Mindennek ellenére a ter­vek szerint ma este megnyílik az ENSZ 32. közgyűlése. Az első ülésen minden bizony­nyal egyhangúlag megszavaz­zák a Vietnami Szocialista Köztársaság felvételét a vi­lágszervezetbe, miután az Egyesült Államok immár el­kerülhetetlennek és célszerűt­lennek ítélte, hogy feladja el­lenállását Vietnam ENSZ- tagságávai szemben. Az idei közgyűlésen válto­zatlanul a kelet—nyugati kap­csolatok, a fegyverzetkorláto­zás, a leszerelés kérdései, — s miként a fentiekből már kitű­nik — a fejlett tőkés- és fej­lődő országok viszonya, vala­mint az égető államközi prob­lémák állnak majd előtérben. Jelentős ' fejleménynek te­kinthető, hogy kitűzték már a világszervezet májusi rendkí­vüli leszerelési ülésszakának időpontját. A szocialista or­szágok az ülésszakot fontos állomásnak tekintik az álta­luk javasolt leszerelési világ- konferencia előkészítésében. A sürgető nemzetközi kér­dések között az idei közgyű­lésen vezető helyen szerepel majd a közel-keleti problé­makör, valamint Zimbabwe jövője és a dél-afrikai faj­üldöző rendszer hazai, vala­mint namíbiai politikája. A közgyűlés ezúttal is száznál több napirendi pontja között élénk vita várható a ciorusi kérdésről, bár valószínűtlen, hogy a török agresszió okozta helyzet a közelebbi jövőbén változhat. Miként Heltai András, az MTI tudósítója jelentette, a 32. közgyűlés hangulatára, ál­lásfoglalásaira természetesen számottevően kihat majd a szovjet—amerikai / viszony alakulása. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter a ter­vek szerint a hét végén két napra Washingtonba látogat, hogy James Carter elnökkel és Cyrus Vance külügyminisz­terrel a SALT-tárgyalások helyzetéről és a kétoldalú kapcsolatok más kérdéseiről tanácskozzék. (A találkozó a Gromiko és Vance között ere­detileg szeptember elején Bécsbe tervezett megbeszélése­ket pótolja). Valószínű, hogy a szovjet és az amerikai kül­ügyminiszter a közgyűlés ide­jén New Yorkban még egy formális találkozót tart, s emellett természetesen szá­mos más alkalommal is lesz módjuk eszmecserére. A jövő hét a közgyűlés szo­kásos nagyhete lesz, a nagy­hatalmakat képviselő diplo­maták beszédeinek ideje. A sort hétfőn Cyrus Vance nyit­ja meg, Gromiko a tervek sze­rint kedden beszél... A. B. T. Corvalán elutazott Magy-Bntanniáhól A Chilei Kommunista Párt Luis Corvalán főtitkár vezet­te delegációja befejezte nagy- britanniai látogatását. A kül­döttség Londonban megbeszé­léseket folytatott Nagy-Bri- tannia Kommunista Pártjá­nak vezetőivel. A látogatás­ról kiadott közös közlemény szerint megvitatták, hogyan lehetne tovább erősíteni a két kommunista párt kapcsolatait az imperializmus ellen, a de­mokráciáért és a szocializmu­sért vívott harc érdekében. A tárgyalások alatt a brit kom­munisták vezetői hangsúlyoz­ták: követelni fogják a brit kormánytól. hogy szakítson meg minden kapcsolatot a Pi- nochet-rezsimmel. NYOLC szocialista ország pe- pekingi diplomáciai misszió­vezetői hétfőn este kivonultak a kínai államtanács Seyni Kountche nigériai elnök tiszte­letére adott díszvacsoráról. A lépés tiltakozás volt Li Hszien- nien kínai miniszterelnök-he­lyettes pohárköszöntőjének he­vesen szovjetellenes kitételei ellen. Dél-Libonon Izraeli eszkaláció A dél-libanoni helyzet rend­kívül súlyossá vált — kö­zölték hétfőn kairói palesz­tin körökben. Igen veszélyes az az egyre aktívabb szerep, amelyet Izrael a harcokban vállal és egyelőre kiszámítha­tatlan, hova vezet az izraeli eszkaláció. Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizott­ságának elnöke hétfőn üze­netben fordult az arab állam­főkhöz, és az Arab Liga fő­titkárához. Az üzenet ismer­teti a helyzetet és felhívja az arab államférfiakat, vessék latba történelmi felelősségü­ket a dél-libanoni vérontás megállítása érdekében. A Kairóból sugárzó Palesz­tina Hangja rádióállomás kö­zölte, hogy hétfőn a Litani- folyó mentén folytak heves harcok. A libanoni jobboldal erői az izraeli tüzérség tűz- függönyének fedezetében harckocsitámadást indítottak több, a haladó erők kezében lévő település ellen. A tá­madást sikerült visszaverni. A hétfői összecsapások sebesült és halott áldozatainak száma l ’Unita-mgygyűlé Negyedmilliós nagygyűléssel zárult vasárnap Modenában. a 1’Unitá-na.k, az Olasz Kom­munista Párt sajtóorgánumá­nak idei fesztiválja. A záró- ünnepségre az ország minden részéből OKP-aktivisták, mun­kások, parasztok, ifjúkommu­nisták tízezrei érkeztek külön- vonatokon és autóbuszokon. A nagygyűlésen beszédet mon­dott Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtit­kára. A szónok annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy az olasz munkásmozgalom erő­sebb, mint valaha. Eljutott annak az átmeneti korszak­nak a küszöbére, amely oda vezet, hogy a hatalom részesé­vé váljék. Az ólasz komníü- nisták a jövőben is azt vall­ják fő céljuknak, hogy kom­munista-, szocialista, keresz­ténydemokrata- és más de­mokratikus pártok képvise­lőiből álló kormány vegye át a vezetést, együtt küzdje le a válságot, együtt indítsák el Itáliát a társadalmi megúju­lás útján — hangoztatta. Berlinguer kiemelte a jú­liusban kötött hatpárti prog­rammegállapodás fontossá­gát. Megígérte: pártja a jövő­ben is mindent megtesz azért, hogy elkerülje a politikai erők frontális összecsapását, külö­nösen fontosnak nevezte a kommunisták és a szocialis­ták együttműködését. Az Olasz KP erőteljes és sokrétű tö­megakciókkal is igyekszik majd kikényszeríteni a prog- rammegállapodáá végrehajtá­sát — jelentette ki. a két oldalon együtt megkö­zelíti a kétszázat. Palesztin körökben veszé­lyes izraeli eszkalációról be­szélnek. A jelek szerint Bá­ján külügyminiszter váratlan hazautazása Párizsból is a Dél-Libanonnal kapcsolatos izraeli katonai tervek áttekin­tése miatt vált szükségessé. Hétfőn, palesztin források sze­rint, Izrael harckocsikat do­bott át a határon a libanoni jobboldal megsegítésére. A Palesztina Hangja rádió szerint hétfőn este a harcok nem csökkenő intenzitással folytak. Hétfőn a leghevesebb bom­bázás Nabatije városát, a pa­lesztinok és a baloldal főha­diszállását érte. Tamperéi szobor A finnországi Tamperé- ban vasárnap ünnepélyes külsőségek között, Urho Kekkonen köztársasági el­nök jelenlétében szobrot avattak fel a Helsinkiben 1975-ben megtartott euró­pai biztonsági és együtt­működési értekezlet emlé­kére. A rozsdamentes acél­ból készült alkotás három égbetörő madarat ábrázol, jelképezve a helsinki záró- dokumentum három fő fe­jezetét. Az avatóünnepségen Paa­vo Vayrynen külügymi­niszter méltatta a helsinki konferencia történelmi je­lentőségét, a béke megszi­lárdításában, a népek kö­zötti barátság elmélyítésé­ben játszott szerepét. Addisz Abeba M.H. Mariam sajtókonferenciája Mengisztu Haile Mariam, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke va­sárnap egy Addisz Abeba-i sajtókonferenciáján kifejezte mély háláját azért a felbe­csülhetetlenül fontos támoga­tásért, amelyet a szocialista országok és különösen a Szov­jetunió nyújtottak az etiópiai forradalomnak. Etiópia államfője kijelentet­te, hogy a nemzeti-demokrati­kus forradalom programjával összhangban az országban előkészületek folynak a mun­kásosztály pártjának létreho­zására. Nincs messze az a nap, amikor hazánkban ki­kiáltjuk a népi demokratikus köztársaságot — mondotta Haile Mariam. Az elnök az ország északi vidékein zajló eseményeket kommentálva megállapította: az eritreai szeparatista cso­portok á- reakciós aratr rezsi* mek támogatását élvezve há­borút robbantottak ki az etió­piai forradalom ellen. Tadzsikisztáni riport (1.) A Pamir lábánál rengésbiztos épületek. Mind­egyik előtt pompás virágsző­nyegek. A szabadon álló há­zak között üzletek, iparcikk­boltok, élelmiszerárudák, óvo­dák és gyermekjátszóterek. A városi tanács tájékoztatójából tudom, hogy Düsanbéban, csu­pán az elmúlt ötéves tervben két új lakótelep létesült, negy­vennél több utcával. Azt mondhatnék tehát, hogy en­nek a városnak jóformán nincs is múltja, csak jelpne és nagy jövője, hiszen alig több, mint négy évtized alatt nőtt, majdnem félmilliós nagyvá­rossá. tgy kis történelem Gyorslift repít fel a jó hűs, légkondicionáló berendezéssel ellátott Tádzsikisztán szálló hatodik emeletére. Kellemes a csalódás, ha fel­idézem az útikönyv szűkszavú útbaigazítását, miszerint: Tád­zsikisztán idegenforgalma egyelőre nem jelentős. Hiá­nyoznak az idegenforgalomnak olyan klasszikus objektumai, amilyeneket a szomszédos Üz­begisztánban százával talál­hatunk. Mindamellett érdemes felkeresnünk ezt a gyér lakos­ságú hegyi köztársaságot, amelyben egy ősi kultúrájú, rokonszenves, vendégszerető nép lakik. Frissítő mosdás, kiadós reg­geli a szálló gyönyörű, fabur­kolattal, rejtett fényforrások­Dusapbe, a főváros — reggel (A szerző felvétele) Etiópia — hangsúlyozta az államfő — az el nem kötele­zettség irányvonalát követi külpolitikájában. Soha nem avatkozunk be más államok belügyeibe és elvárjuk, hogy más országok is tiszteletben tartsák ezt az elvet. Lapzártakor érkezett: Továbbra is egymásnak el­lentmondó jelentések érkez­nek a kenyai fővárosba Etió­pia ogadeni hadszínteréről. A mogadishui rádió hétfőn a Nyugat-szomáliai Felszabadí- tási Frontra hivatkozva arról számolt be, hogy a Szomáliái csapatok támadást intéztek egy etióp falu ellen, az Ad­disz Abebát és a három leg­nagyobb etiópiai várost ösz- szekötő út mentén. Addisz Abeba-i tájékozott források szerint az etióp lé- •glefft hétfőn egész napon át Szomáliái harckocsioszlopokat és tüzérségi ütegeket bombá­zott. Dusanbe — a főváros Tízpercnyi formaság, cso­magkirakodás és már robog velünk a busz a Tadzsi'-isztán szállóhoz. A szép táj után má­sodik ámolatunk maga a fő­város. Nem túl régen, a XX. század elején, ezen a helyen egy Düsémbe nevű kis falu állt. Harminc sárkunyhóban 400 ember, a szegények leg­szegényebbjei, a buharai kán- ság keleti határvidékén. Mi­lyen érdekes ellentét!... A tadzsik nép kultúrája ősibb, mint sok európai népé. Két- háromszáz évvel a mi halotti beszédünk születése előtt már éltek és alkottak itt neves arab és perzsa költők, tudó­sok. És mégis: valami meg­magyarázhatatlan indítékkal a sárkunyhókból álló kislak, Dü- sambe vált a hazánknál más­félszer nagyobb köztársaság fővárosává. Robog velünk a busz a Le­nin sugárúton, amely észak­déli irányban nyolc kilométer hosszan szeli át a várost. Az utat középen zöld sáv választ­ja ketté és annyi a fa, hogy ez önmagában is csoda a for­ró nyarú Közép-Ázsiában. Já­vor- és jegenyefák, platánok és füzek, szilfák és gesztenyé­sek. Tövüknél az elmaradha­tatlan arikokkal: a csobogó hűs vizet szállító öntözőcsa­tornákkal. A fák között elővillanak a házak. Hét-nyolcemeletes, föld­kai felszerelt éttermében. Fá­radtak és eléggé álmosak va­gyunk. De ki akar külföldön aludni? Irány a város! Délelőtti utcakép. Tarka so­kaság. A nők virágos selyem­ruhákban, az idősebb férfiak — nyilván hegyi pásztorok — báránybőrbekecsben és szőr­mesapkában, a fiatalabbak tü- betejkában. Az újságosstandok és az utcai fényképészek elölt türelmesen sorban állnak. Fel­tűnően sok a fiatal, középisko­lás korúak és egyetemisták. Mert bizony Düsambe iskola­város is. A buharai emirátus eme elmaradott határvidéken egykor a lakosságnak csupán négy ezreléke tudott írni-ol- vasni. A Nagy Október nyi­totta meg az emberi felemel­kedés kapuit. Ma Szovjet- Tadzsikisztánban kilenc felső­fokú tanintézet, tudományos akadémia (tizenkilenc kutató- intézettel), négy múzeum, nyolc színház, több rádió- és televízióadó működik. Ez a nép, amelynek földjén gyak­ran gázoltak át idegen hódí­tók: Nagy Sándor és az arab kalifák, meg Dzsingisz kán ha­dai; ez a nép, amely a forra­dalom előtt még a kereket sem ismerte, fél évszázada, 1925-ben jelentette meg első, saját anyanyelvű újságját. Az­óta 52 esztendő telt el. Ma az itteni lapok száma több mint száz. Váratlan vendéglátás Hömpöiyög a nép a piac, a bazár felé, ami a sok szép látnivaló közül talán a leg­szebb. Igazi keleti színfolt, maradandó élmény. Az oda vezető úton, árnyas ligetekben teaházak, ahol desz­kából ácsolt, szőnyeggel fe­dett, széles lócákon többnyi­re férfiak ülnek. Fületlen csé­széből, cukor nélkül iszogat­ják a nagy forróságban üdítő kok-csaj-t, a zöld teát. Következnek a kis műhelyek, a szerelők, asztalosok, bogná­rok, órajavítók, majd a bazá­rok, ahol a standok mögött nem nők, hanem férfiak a kofák. S míg bámul az ide­gen, valahonnan pengetés hangszer hasít a zajba, dob­szó brummog és összefut a mindig kíváncsi nép. Lako­dalmas menet vonul az üt- cán, elől gyalog az ifjú pár, mögöttük a zenére táncol a násznép. Velük tapsol a kö­zönség, túlharsogva az autó­sok jókívánságot jelző duda­koncertjét. S itt a piac!... A levegő­ben nyárson sült, fűszeres bir­kahús illatozik. Tésztában, vagy káposztalevélben for­mált, frissen sült, vagy fő­zött rizses húst kínálnak a harsány árusok. Tüllkendő- vel bélelt edényekben, vesz- szőkosarakban hússal töltött sütemények virulnak és tüle­kednek a hűtött kvázért, de mindig szén rendben sorba- állnak a vízautomatáknál. Roskadoznak a pultok a gyümölcsök alatt. A köztár­saság legfőbb mezőgazdasági terméke, a fehér arany — a gyapot — mellett a szubtró­pusi vahsi völgyből és a ka- firnigáni körzetek 48 gazda­ságából szállítják ide a méz­édes, nagy szemű szőlőt, a gránátalmát, a körtét, a szil­vát és a hatalmasra nőtt dinnyét. Egy ilyen, később hegynek beillő dinnyehalom előtt állva beszélgetünk, di­csérve a csodálatos portékát, amikor az árus — deresedő haiú férfi — felfigyel és ránk kérdez: — Magyarok? — Inén. — Honnan, csak nem Bu­dapestről!? — De, onnan. — Óh, barátaim, elvtársak!... Jöjjenek ide! Én ott harcol­tam, a harckocsizókn&l... Kecskeméten feküdtem a ha­dikórházban ... Legyenek a vendégeim! Nyúitia a kezét: — Tahir Bahramov va­gyok, a Lenin kolhozból... döfjenek!... Melyik is a leg­szebb dinnyém!? ... Óh, ba­rátaim! S látom, hogy könnyes a szeme. Hegedűs Ferenc (Következik: Lecke — tübe- tejkából.) A rossz légköri viszonyok miatt csak hajnali fél háromkor szállhat fel a gép Ashabádból. Méghozzá szovjet-közép-ázsiai utunk 13. napján, éppen pénteken. Ha babonásak lennénk, kételkedhetnénk, hogy mi vár ránk tadzsik földön? De már a látvány is kárpótol. A kora hajnalból a reggelbe gyúló fények beragyogják a Pamir kőcsipkés szirtjeit, a hósip- kás csúcsokat. Ez itt majdnem a világ teteje. Az éj árnyai a mély szakadékokba húzódnak vissza, ahonnan már fel-fel- csillannak az ezüstös folyók, a Szir-Darja, az Amu-Darja, még közelebb a Vahs és a Zeravsan. A fővárost, Dusanbét átszelő Düsanbinka innen fentről csak egy kis cémaszál, de folyton szélesül, ahogy landol a gépmadár. Hosszanti irányban meg­célozzuk a Glisszar völgyet, s már döcögnek a kerekek a repü­lnt.Ár hpfnnián

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents