Pest Megyi Hírlap, 1977. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-20 / 221. szám
ffsr MEGYEI 1977. SZEPTEMBER 20., KEDD Több százezer látogató a BNV-n Hűvös, borús, esős időre ébredtünk vasárnap reggel, ám az csöppet sem befolyásolta a kőbányai vásárvárosra kíváncsi emberek hangulatát. Már a kora délelőtti órákban megteltek az autóparkolók, s a pénztárak előtt hosszú sorok kanyarogtak. A budapestieken kívül több tízezren utaztak fel vidékről is, s így, mintegy százezerre tehető a vasárnapi látogatók száma. Sikert aratott az idén először megrendezett nemzetközi játékkiállítás, és sok nézője akadt a 40-es pavilon színes divatbemutatójának. Ám, nemcsak annak. IMI SIKER Hasznos és ölesé Nincs túl nagy hagyománya nálunk a csináld magad mozgalomnak, lendületes előretörése az elmúlt években tapasztalható. Amint nőtt a szabad idő, egyre nőtt-nő az igény is, jó és hasznos eltöltése iránt. Nos, ennek eszközei a különféle hobbyk, barkácsolások is. Nem véletlen tehát az a nagy érdeklődés, amely a vásáron a szabadidő-ruházati cikkek és a különféle hasznos barkácseszközök, szerszá- „ mok iránt megnyilvánul. Az egyik leglátogatottabb pavilonban — a 40-esben — közel a bejárathoz állíthatta ki termékeit az Ipari Műszergyár — vagy népszerű nevén, az IMI —, s amit legelőször észrevehet a belépő: a narancssárgára festett betonkeverő gépük. Oberczián Géza, a vállalat reklámfőnöke büszkén mutatja a vásárdíjat, amelyet ez a berendezés szerzett számukra. — Nekünk ez a vásár nem kimondottan piackutatási, inkább érdeklődésfelkeltési, kapcsolatteremtési lehetőség — magyarázza. — Azokat a termékeinket hoztuk el, illetve állítottuk ki. amelyek már kaohatók a hazai boltokban. Felfigyelünk egy vásárlátogatóra, aki közelhajolva szemléli, vizsgálgatja a díjnyertes „masinát”. — Ludányi Tibor vagyok, a Műegyetem építőipari anyagok tanszékén dolgoztam hosz- szú évekig — mutatkozik be kérésemre. — Azért nézem ilyen figyelemmel ezt a berendezést, mert közel áll a szakmámhoz. Tudja, milyen hiánycikk volt ez mostanig Magyarországon ?! Ilyeneket házi fusizásban csinált csak néhány ügyes kezű vasas. Ügy látja — nő létemre —, nem osztom túlságosan lelkesedését, mert hévvel tovább magyarázza. — Ha valaki házat épít, és vásárol egy ilyen beton- és malterkeveréshez egyaránt alkalmas gépet, rengeteg segédmunkát, azaz pénzt, költséget takarít meg. Egy kiszolgálóval négy ember munkáját elvégzi ez a gép. Az ára, szinte már egyetlen építkezés során megtérül. Míg beszélgetünk, jönnek- mennek az emberek, meg- megállnak az IMI standjánál is. S hogy többnyire férfiak szemlélik érdeklődéssel a különféle rendeltetésű — sárgára, pirosra, kékre, zöldre festett — villamos motorokat? Hát, ez bizony, némiképp érthető is. S az is, hogy az elektromos asztali körfűrészt és köszörűt sem nők használják. Legalábbis ma még nem. D. Gy. Nem csak a villamos motor, a betonkeverő tartálya Is az IMI-ben készült.. • Bozsán Péter felvétele A partizánok útján Befejeződött a Pest megyei fiatalok emléktúrája | Vasárnap hazaérkeztek | azok a fiatalok, akik — a | KISZ Pest megyei bizott- I ságának szervezésében — | részt vettek a Magyar Par- ! tizánszövetség emléktúrá- | ján, s Besztercebányától I Karancsberényig végigjár- = ták a Nógrádi-partizáncso- | port útját. A 142 kilomé- i teres emléktúra indulásá- f ról, első állomásairól már | ^beszámoltunk olvasóink- | nak. Most a befejező sza- = kaszról adunk hírt. Délután 3 óra, Ragyolc, A Nógrádi Sándor partizáncsapat útját járó nyolcvan Pest megyei KISZ-fiatallal elcsigázottan érkezünk a határmenti faluba. Mögöttünk — csupán e napon — több mint 20 kilométer. Bandur Árpádnak, a Nógrádi partizáncsoport egyik harcosának sírjánál találkozunk á helybeli fiatalokkal, a ragyolci Július V’ucik pionírcsapat tagjaival. György Béla, az egykori ellenálló csoport tagja, Bandur -Árpádra emlékezik: — Nemcsak harcostársam, hanem barátom is volt. Tizennyolc évesen esett el a német fasisztákkal vívott harcban. Családjának szinte valamennyi tagja részt vett az ellenállásban. S nemcsak a Bandur család segítette a partizánokat. A helybeliek többsége élelmet, ruhát adott nekik, életét kockáztatva bújtatta a magyar katonaszökevényeket. Koszorút helyezünk el a síron. ★ Gyors menetben indultunk ezután a falutól néhány kilométerre fekvő úttörőtáborhoz, amely ezen a szombat estén szálláshelyünk lesz. Az út egy tisztásba torkollik a hegyoldalban emlékmű magasodik. E helyen Bódi Gyula ragyolci tanácselnök mondja: az obeliszk alatt tizenhárom hősi halált halt Partizán sírja van. ★ Abroncsospus7ta két, de legfeljebb három kilométerre fekszik a Ragyolctól, a hegyek völgyében. Néhány ház az egész, központjában azzal az épülettel, amely három évtizeddel ezelőtt a partizánok parancsnoksága volt. Ma is olyan, akár a múltban. Az udvari kétszárnyas, nehéz tölgyfaajtóban még ott látszanak a puskagolyók nyomai. — Súlyos harcot vívtunk itt a fasisztákkal — meséli Molnár János, a volt partizáncsoport tagja, aki e napon érkezett Szlovákiába, hogy elkísérjen bennünket utunk utolsó szakaszán. A beszélgetésbe bekapcsolódik Válent László. A hajdani partizán Losoncról utazott ide, hogy élményeiről beszéljen: — A németek éjszaka támadtak. Nógrádi Sándor vezérletével a közeli hegyoldal erdőibe igyekeztünk, ott vettük fel a harcot. A ház falán sötétre kopott emléktábla. Hamarosan itt múzeumot rendeznek be. Este a tábortűznél újra felelevenítjük az élményeket. ★ Felvirrad a 140 kilométeres partizántúra utolsó reggele. Szakad az eső, miként az első napon az induláskor. Megszokott kéoek. A dokikat, Loskay Pált és Gugyela Györgyöt, a fiatalokkal tartó két orvostanhallgatót serény munkában találom. Felhólyagzott talpakat kezelnek, s közben tanácsot adnak a hűvös ellen, bár maguk is dideregnek. Munkában van az amatőr fotósstáb is: igyekeznek lencsevégre kapni a szedelőzkö- dés pillanatait. Valameny- nyien Pest megyei KTSZ-fia- talok. A túra idején a hátizsákon kívül számtalan ob- iektívvel felszerelhető masináikat is cinelték. s amíg mi a lejtőkön felfelé kaptattunk, ők már a csúcson vártak bennünket. Nyakunk köré kanyarítjuk ‘erepszínű sátorponyváinkat, amely jól véd az esőtől, irány Somoskőújfalu — a határátkelőhely. ★ Utolsó állomáshelyünkhöz érkezünk. Mögöttünk 140 kilométer. Karancsberénynél ereszkedünk le a hegyi ösvényekről — immár hazai tájakon —, a falu közelében berendezett Nógrádi Sándor emlékmúzeumhoz, amely 33 évvel ezelőtt a partizáncsoport egyik központja volt. Itt találkozunk a helybeli KISZ- fiatalokkal. A nagygyűlésen György Béla idézi fel még egyszer a partizáncsoport emlékeit. Ezután Maczkó József, a KISZ Pest megyei bizottságának titkára és Molnár György, a KISZ Nóg- rád megyei bizottságának első titkára köszöni meg a fiatalok helytállását. Salgótarján felé indulunk autóbuszokkal. Spirk Tibor túravezető mondja: — Olyan utakon jártunk, amelyeket nem jelölnek kirándulótérképek. E vidéket még a szlovák turisták is csak részben derítették fel. Elismerés illeti a fiúkat és a lányokat. Virág Ferenc Vendégek Szigetcsépen Munkás-paraszt találkozó a szüreti napon Szigetcsép felé közeledve az út mentén alkalmi táblák mutatják az irányt, a községben az utak felett tarka zászlók selyme üdvözli az érkezőt: Csepel-szigeti mezőgazdasági és szüreti napot tartott vasárnap a helybeli Lenin Termelőszövetkezet, a környékbeli községeikkel karöltve. A Pestvidéki Gépgyár, valamint a Csepel Autógyár munkásait látták vendégül ez alkalommal. Kedvező tapasztalatok Az évenként megrendezett munkás—paraszt találkozóknak immár hagyományai vannak Szigetcsépen; az idén azonban különösen kedves és távolról érkezett vendégeket is köszönthettek a résztvevők. Szibériából, az omszki testvérmegye puskinói körzetéből a Kommunizmus Hajnala kolhozának elnöke és négy munkatársa egy héten át időzött a szigetcsépi termelőszövetkezetben, ismerkedve annak munkájával, eredményeivel. Jván Ennszt, az omszki küldöttség vezetője első ízben járt hazánkban s mint elmondta, benyomásai kedvezőek, melyekről szívesen és részletesen számol be majd haza- érkeztekor a kerületi értekezleten az érdeklődő szakembereknek. Baráti beszélgetés a munkás—paraszt találkozó résztvevői között. Balról jobbra: Jónás Zoltán, TŰI Árpád, Sarkadi Károlyné, Kocsetkova Maria Petrovna, Ivan Ennszt és Németh Lukács. Mögöttük Bibakov Viktor Ivanovics és Hadikin Jurij Nyikolajevics. — A mi kolhozunk klímája nem alkalmas arra, hogy szőlőt termesszünk, s hordóba gyűjthessük a hegy levét, a szőlőszemek zamatát — emelte koccintásra poharát a kolhozelnök a termelőszövetkezet borkombinátjában, ahol fehér csempés falak mögött, korszerű tartályokban gyűlik a kékfrankos, a muskotály, az olasz rizling. — Mi elsősorban tejet termelünk, s az évi mii-; lió tonnányi tejmennyiséggel megyénk a Szovjetunióban a ranglista második helyén áll. Kolhozunk büszke arra, hogy részese ennek a kedvező eredménynek: fekete-tarka, zömmel lapály fajtájú szarvasmarháink között nem ritka az 5— 6 ezer litert adó tehén. A növénytermesztés szakágazatában a burgonyatermesztéssel foglalkozunk intenzíven. A korszerű növényvédelem mellett a tájegység klimatikus viszonyai is segítenek abban, hogy a burgonyatermesztés főellensége, a vírusos megbetegedés nálunk szinte ismeretlen. Modern burgonyaszedő kombájnok takarítják be a három legismertebb burgonyafajtát, a Szedovot, a Jermakot és a Berlichingent, melyeknek egyképp jó tulajdonsága a korai érés és a bő terméshozam. A puskinói Kommunizmus Hajnala kolhoz elnöke, Iván Ennszt ezután szívélyesen invitálta a munkás—paraszt találkozó magyar résztvevőit — külön is meghíva a Lenin Tsz vezetőségét és Németh Lukács elnököt —, látogassanak el Omszkba, tekintsék meg eredményeiket, cseréljék ki ott is tapasztalataikat. Vendéghívó Részlet a Lenin Tsz mezőgazdasági terménykiállltásáról. Bozsán Péter felvételei Bandur Árpád sírjánál Domokos József felvétele szavait egy régi, népi szólással zárta, mely- szerint jobb valamit egyszer megnézni, mint arról százszor hallani. A reprezentatív bemutató A találkozó résztvevői ezután megtekintették az épülő, új baromfitelepet, mely elkészülte után évente 1 millió broyler csirkét ad ki, valamint a bábolnai rendszerű, új takarmányszárítót. — Egy-egy találkozó mindig jó lehetőséget ad az összehasonlításra — mondotta Till Árpád, a Csepel Autógyár dolgozója. — Tavalyi itt jártunkkor a takarmányszárítónak még csak az alapjai látszottak, most pedig impozáns méreteivel, már messziről felhívja magára a figyelmet, toronyként emelkedve ki a tájból. Mindannyiunknak nagyon tetszett a szép és bőséges választékot kínáló terménybemutató, mely sokunknak — akik nemcsak a Csepel Autógyár dolgozói, hanem Szigetszentmik- lós környéki lakosok is vagyunk —, egy kicsit szűkebb pátriánk zöldség-gyümölcs ellátását is reprezentálta. Sok ilyen gazdag, bőven termő évet kívánunk még a mező- gazdaság dolgozóinak. A mezőgazdasági terménykiállítás jól elrendezett és szépen megkomponált gyümölcstárlóival mintha valóban illusztrálni kívánta volna: a szóló-szőlő élő valóság is lehet. Az egész napos program- sorozat egyik érdekessége volt a 73 éves Perjés Erzsébet amatőr festő képkiállítása Szigetújfalun. A naiv művész meg- kapóan kedves képsorai ugyancsak vonzották a látogatókat. A népi együttesek műsorsorozatában nagy sikerrel szerepeltek a kórusok és a tánccsoportok, közöttük is a környéken élő nemzetiségek dalai, táncai, színes-ékes népviseletei. Naponta találkoznak A szigetcsépi mezőgazdasági és szüreti nap egyik legfigyelemreméltóbb eseménye volt az a baráti beszélgetés amely a termelőszövetkezet boltíves klubhelyiségében zajlott, s j amelyen az ipar és a mező-1 gazdaság dolgozói cseréltek gondolatot, véleményt. Jónás Zoltán, az MSZMP ráckevei járási bizottságának első titkára úgy vélekedett, hogy bár szervezett munkás—paraszt találkozó nemregen — augusztus húszadikán — volt a járásban, emellett ha nem is szervezetten, mégis szinte naponta találkoznak egymással az iparban s a mezőgazdaságban dolgozók. Vásárlás közben. Amikor gyümölcsöt vesz az egyik fél, s gépet a másik: ilyenkor is minősítik egymás munkáját, értékelik annak eredményét. A Csepel Autógyár egyik dolgozója három évvel ezelőtt volt itt utoljára találkozón. Most úgy látja, a termelőszövetkezet azóta jelentősen előrelépett. Az elismerés szavaival szólt a házigazdáknak a Pestvidéki Gépgyár munkatársa is, aki első ízben járta be a termelőszövetkezet üzemegységeit, telepeit. Számára a távolságok, a méretek, az arányok jele - tettek elsősorban újdonságot és érdekességet; ugyanakkor örömmel fedezte fel, hogy a takarmányszárító berendezésben olyan égőfejek működtetik a kazánokat, melyeket az ö gyáruk állított elő. A hagyományok és a ma A délutáni, szüreti felvonulás sok színű kavalkádjában szinte az egész környék részt vett. A feldíszített lovas kocsikon népviseletbe öltözötten fiatalok és idősebbek. Lóháton, lobogó borjúszáj as ingben persze inkább csak fiatalok, de mindannyian egyaránt és egyképp sok jókedvvel, vidámsággal. A népi hagyományok mellett a jelenkor is képviseltette magát: a Kertészeti Egyetem és a Lenin Termelő- szövetkezet erő- és munkagépei tarkították a felvonulók sorait. S végül alkonyattal megkezdődött a szüreti bál a szigetcsépi művelődési otthonban. A szüretek hangulata tájegységenként változó. Talán itt is igaz az omszki vendég által idézett szállóige: jobb az ilyet megnézni, mint hallani róla ... Bedő Ildikó
