Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-09 / 186. szám

V^fliíílp 1977. AUGUSZTUS 9.. KE$0 A TASZSZ a dél-afrikai nukleáris fegyve Panama Mi lesz a csatornával? A TASZSZ szovjet nyilatko­zatot tett közzé, amely han­goztatja: „A rendelkezésre ál­ló adatok szerint a Dél-afrikai Köztársaságban befejezéshez közelednek a nukleáris fegy­verek előállítását szolgáló munkálatok és megkezdődtek e fegyverek kipróbálásának közvetlen előkészületei. Ha a pretoriai fajüldöző rendszer birtokába nukleáris fegyverek jutnak, ez legköz­vetlenebb módon fenyegetné az afrikai államok biztonságát, nagy mértékben fokozódna Afrika déli részén az ingatag­ság és a feszültség, növekedne az általános nukleáris veszély. A dél-afrikai hatóságoknak a nukleáris fegyver birtoklására irányuló törekvése, amelyet egyes országok is támogatnak, ellentétes a különböző államok és az ENSZ annak érdeké­ben kifejtett erőfeszítéseivel, hogy gátat vessenek a nukleá­ris fegyverek elterjedésének. Az ilyen törekvés Összeegyez­tethetetlen az afrikai országok­nak azzal az óhajával, hogy az afrikai szárazföldet nyilvá­nítsák atomfegyvermentes öve­zetté. A- nukleáris fegyverek előállításának útjára lépve, a Dél-afrikai Köztársaság a vi­lág valamennyi népe ellen in­téz kihívást. A TASZSZ-t felhatalmazták a következők közlésére: Nuk­leáris fegyverek Dél-Afriká- ban történő előállítása súlyos és messzemenő következmé­je el a világ, s hogy a Pa­lesztinái kérdés lekerüljön a napirendről. Arafat szavait, mintegy alátámasztja az iz­raeli kormánynak az a dön­tése, miszerint Tel Aviv sem­milyen körülmények között sem hajlandó tárgyalóasztal­hoz ülni a PFSZ képviselői­vel. Begin izraeli miniszterel­nök — az amerikai külügymi­niszter látogatásának előesté­jén — kijelentette, hogy az 1975-ben kötött és nyilvá­nosságra nem hozott ameri­kai—izraeli megállapodás sze­rint Izraelnek joga van vé­tót emelni a genfi konferen­cia minden esetleges új részt­vevője ellen. Damaszkuszban egyébként bejelentették, augusztus kö­zepén összeül a Palesztin Nemzeti Tanács, megvitat­ja Vance körútját és a pa­lesztin mozgalomra az adbtt helyzetben diáruló feladato­kat. Libanonnak Izraellel hatá­ros körzeteiben hétfőn újabb összecsapások voltak a jobb­oldali erők és a baloldali-pa- lesztinai egységek között. Li­ságának az a próbálkozása, hog^ békés úton rendezze a Szomália és Etiópia között ki­robbant fegyveres konfliktust. A Szomáliái küldöttség a szombati nyitóülés után nem vett részt a megbeszéléseken, miután a közvetítő bizottság nem volt hajlandó bevonni a tanácskozásba „Nyugat-Szo- máliai Felszabadítási Front”/ képviselőit. Az Afrikai Egységszervezet már a közvetítő bizottság munkájának megkezdése előtt leszögezte, hogy nem ismeri el a „Nyugat-Szomáliai Felsza­badítási Frontot”, mert csak ólyan mozgalom harcát tartja törvényesnek, amelynek or­szága még nem vívta ki füg­getlenségét. dasági zárlat feloldását. Ez logikusan következik Peking külpolitikájának lényegéből, hiszen a kínai propaganda nem először állítja, hogy Ku­ba „a Szovjetunió Karib-ten- geri támaszpontja”. — Nem lep meg bennünket a kínai vezetők ilyen állás- foglalása, hiszen ki:űnő kap­csolatokat tartanak fenn Pi­nochet tábornokkal és más latin-amerikai diktátorokkal is. Peking arra számított, hogy a kínai példát követve Kuba szakít a szocialista kö­zösséggel, a nemzetközi forra­dalmi mozgalommal, és az imperializmus mellé szegő­dik. nyekkel járna a nemzetközi béke és a népek biztonsága szempontjából. A Szovjetunió vezető körei­ben úgy vélik, a világ vala­mennyi országának, az ENSZ- nek és a nemzetközi véle­ménynek sürgősen fel kell lép­nie az ellen, hogy a Dél-afri­kai Köztársaságban nukleáris fegyvereket állítsanak elő, fel kell lépnie a nukleáris fegy­verek elterjedése ellen. A Szovjetunió, következetesen és szilárdan síkraszállva a nuk­leáris háború veszélyének el­hárításáért, a maga részéről kész arra, hogy e cél elérése érdekében minden lehetséges módon együttműködjék más országokkal.” banoni jelentések szerint a harcokba az izraeli légierő is beavatkozott, bombázta a palesztin erők ellenőrzése alatt álló határmenti Nabatije vá­rost. A Közel-Keletről érkezett hírügynökségi jelentések be­számolnak arról is, hogy Szadat egyiptomi elnök va­sárnap újabb kirohanásokat intézett Líbia ellen. A líbiai határ közelében egy katonai támaszponton beszédet mon­dott, s azt állította, hogy Lí­bia Egyiptom-ellenes akció­kat készít elő. A legutóbbi harcok során elszenvedett egyiptomi veszteségeket Sza­dat kisebbíteni próbálta, cá­folni igyekezett azt a hírt is, miszerint az egyiptomi légi­erők kötelékében amerikai pilóták vettek részt a har­cokban. Sortűz Sowetóhan Diákokra nyitott tüzet hét­főn a dél-afrikai rendőrség Sowetóban. A sortűz követ­keztében három színesbőrű fiatal megsérült, 12 diákot le­tartóztattak a fajüldöző ható­ságok. Az afrikai tanulók to­vábbra is bojkottálják a fog­lalkozásokat, tiltakozásul a számukra hátrányos oktatási rendszer miatt. A Szovjetunió külpolitiká­jának fő irányait elemzi a Mezsdunarodnaja Zsizny cí­mű moszkvai folyóirat au­gusztusi száma. A folyóirat hangoztatja: a Varsói Szerződés legutóbbi javaslata a helsinki tanácsko­zás országaihoz a nukleáris fegyver elsőként való alkal­mazásáról történő lemondás­ra — a NATO negatív és el­sietett válasza ellenére — to­vábbra is időszerű. A Szov­jetunió kész rá, hogy kölcsö­nösen elfogadható szinten elő­zetesen találkozzék az érte­kezlet többi résztvevőjével, megvitassa a szocialista or­szágoknak ezt az indítványát. A folyóirat leszögezi, hogy az SZKP és a szovjet. kor­mány egész külpolitikai tevé­kenységének főtengelye a bé­ke, az enyhülés és a népek közötti barátság irányvonala, de hozzáteszi: „Ugyanolyan elszántsággal, amellyel a bé­ke politikáját megvalósítot­tuk és megvalósítjuk a jövő­ben, vissza fogunk verni bár­mely, a Szovjetunió törvé­nyes érdekei ellen irányuló kísérletet, bárhol is próbál­kozzanak vele: Európában, vagy Ázsiában, Afrikában, vagy a világ más térségei­ben”. A szovjet—amerikai kap­csolatokat elemezve a folyó­irat figyelmeztet rá, hogy az előző évek pozitív fejlemé­nyei után az utóbbi hóna­pokban nyugaton és minde­nekelőtt az Egyesült Álla­A zimbabwei hazafiak harci sikere A zimbabwei hazafiak hét­főn felrobbantottak egy fon­tos vasúti szakaszt közvetle­nül Salisbury közelében. A támadás célpontja a Marimba folyón átívelő vasúti híd volt. Af hírügynökségek jelentésük­ben megjegyzik, hogy ez az el­ső akció ilyen közel a rhode- siai fővároshoz. Csak röviden... ERICH HONECKER, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke hét­főn fogadta Raul Castrót, a Kubai KP KB másodtitkárát, a fegyveres erők miniszterét. AZ URUGUAYI HATÓSÁ­GOK visszaszállították börtö­nébe Jaime Perezt, az Uru­guayi Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának titkárát. Korábban rossz egészségi álla­pota miatt börtönkórházban tartották. A PERUI ' belügyminiszté­rium rendeletére elkobozták a Perui Kommunista Párt „Uni- dad” című hetilapjának két legfrissebb számát. Az indok­lás szerint a július közepén lezajlott általános sztrájk résztvevői közötti letartóztatá­sokról „túlzó” adatokat közölt. JAPÁN kedvezően bírálja el a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségének, az ASEAN-nak azt a kérését, hogy egymilliárd dolláros segéllyel támogassa a tagországok iparosítását. Ezt a japán kormányfő és a szerve­zet tagállamai államfőinek ta­nácskozásáról kiadott közle­mény tartalmazza. TÍZMILLIÁRD dolláros köl- csönalap létrehozásában álla­podott meg hét fejlett tőkés­állam és hét olajtermelő or­szág Párizsban. A kölcsön- alapból az olajimport miatt hatalmas pénzügyi deficittel küzdő országokat kívánják megsegíteni. ,, AZ IRÁNI SAH az ország új miniszterelnökévé üzsamsid Amuzgart nevezte ki. Az új kormányfő korábban Irán olajügyeit irányította. VISSZATÉRT az aktív po­litikai életbe Indira Gandhi volt indiai miniszterelnök. Gandhi asszony pártjának vá­lasztási veresége óta most elő­ször vett részt politikai ta­nácskozáson, a Kongresszus Párt egyik munkabizottsági ülésén jelent meg. 1 mokban példátlan méretű és erejű propagandakampány bontakozott ki a Szovjetunió ellen, melynek célja, az előző kampányoktól eltérően, nem­csak a katonai költségvetés emelése volt, hanem o fegy­verkorlátozás folyamatának megakadályozása, a kelet— nyugati közeledés leállítása. „Figyelembe véve — írja a folyóirat —, hogy 1977 októ­berében lejár a stratégiai tá­madó fegyverzet korláto­zásáról megkötött ideiglenes megállapodás, világossá válik, miért kérdőjelezik meg az 1974 végén létrejött vlagyi- vosztoki megegyezést, ame­lyet alapvonásaiban már egyez­tettek, s világos az a cél is, hogy ennek a problémakörnek a megvitatását legalábbis a már korábban elhagyott sza­kaszba vessék vissza.” A továbbiakban megálla­pítja, hogy „az enyhülés alá- aknázására és a kapcsolatok kiélezésére irányul a pekingi politika is, mely a népek ér­dekeivel ellentétesen már sok éve obstrukciós álláspontra helyezkedik mindennemű le­szerelési intézkedéssel szem­ben”. A közel-keleti helyzetről szólva a folyóirat megállapít­ja, hogy az utóbbi évek ese­ményei megmutatták: A „kis lépések” politikája nem érin­ti a konfliktus gyökereit, s csak az agresszió és reakció erőinek kezére játszik, kiszé­lesítve azok manőverezési le­„MI MINDEN KÁRTYÁN­KAT kiterítettük az asztal­ra. Azt akarjuk, hogy az ENSZ ellenőrizze a csator­nát, ne mi. Ünnepélyesen kö­telezettséget vállalunk rá, hogy bármilyen lobogót tisz­teletben tartunk. De, ha az amerikaiak nem fogadják el az ENSZ ellenőrzését, akkor kivel állunk szemben? Nem Franklin Roosevelt szellemé­vel, nem a New Deal szerző­jével, hanem Theodore Roose- velttel, lovassága élén. Ez az Amerika számunkra elfogad­hatatlan.” Omar Torrijos Her­rera, Panama elnöke nyilat­kozott így nemrégiben a La Stampa munkatársának. A megjegyzés két okból is fi­gyelemre méltó. Egyrészt nyil­vánvalóvá teszi a panamai vezetés szándékát, hogy komp­romisszum útján szeretné ren­dezni a Panama-csatorna ügyét, azaz komoly enged­ményekre is hajlandó, csak­hogy az ország békésen, poli­tikai viszályok nélkül kapja vissza a gyarmati múltban elorzott területét. Másrészt választás elé állítja Washing­tont: a századelő hírhedten reakciós kormányzatának az erőt, a hatalmat hangsúlyo­zó, merev módszerét alkal­mazza, vagy a liberális ame­rikai politika szimbólumának számító „nagy Roosevelt” példájára rugalmasabb, a má­sok érdekeit is figyelembe ve­vő vonalat követ. Nos, a Carter-kormány ed­dig engedékenységét hangsú­lyozta. A csatornaövezet visz- szaadásáról folyó tárgyalá­sok intenzívvé válása talán igazolja is ezt, de meglehet, hegy az új csatornaszerződés megkötése azért húzódik el, mert az amerikai fél tartja magát eredeti követeléseinek lényegéhez. Eszerint az Egye­sült Államok 2025-ig szeret­né megtartani ellenőrzését a fontos. vízi útvonal felett, s utána is akar •‘«tartani bizo­nyos katonai erőt, a csatorna védelmének ürügyével. Pa­nama azonban az amerikai jelenlétet legfeljebb a század végéig tartja elfogadhatónak, utána biztosítani kívánja tel­jes szuverenitását a csatorna­övezet felett. Júniusban már felröppent a hír, hogy — a panamai követeléseknek meg­felelően — létrejött a meg­egyezés, de az azóta lezajlott újabb tárgyalások ismét csak azt bizonyították, hogy az elvi hetőségeit. A szovjet álláspont szerint átfogó rendezés csak a genfi értekezlet keretében képzelhető el. A Szovjetunió nem zárja ki annak lehetősé­gét, hogy ezt az értekezletet két szakaszban rendezzék meg: az első nagyon rövid szakaszban véglegesen össze lehetne hangolni a napiren­det és meg lehetne határozni a rendezés konkrét vonatko­zásainak vitarendjét, a máso­dik, fő szakaszban pedig a lé­nyegi megoldások kidolgozá­sára lehetne összpontosítani az erőfeszítéseket. „Hangsúlyozni kell, hogy a döntő mozzanat a konfliktus­ban közvetlenül érdekelt, il­letve bevont felek egyenjo­gú részvételének biztosítása a genfi fórum munkájában, ideértve a Palesztin Felsza­badítási Szervezet képvise­lőinek részvételét” — írja a cikk, majd megállapítja: „Nagy szerepe van a genfi értekezlet sikerének biztosí­tásában a konferencia két társelnökének — a Szovjet­uniónak és az Egyesült Álla­moknak. A Szovjetunió több­ször kifejtette építő javasla­tait ebben a minőségében, s most. a másik félen a sor. Kü­lönösen felelősségtelies idő­szak következik ebből a szem­pontból most. miután a kö­zelmúltbeli szovjet—amerikai tárgyalásokon megértésre ju­tottak abban, hogy a két fél együttes erőfeszítésekkel tö­rekszik a konferencia felújí­tására idén ősszel”. megegyezéstől messze van még a gyakorlati megvalósí­tás, pedig az amerikai kor­mány 1974-ben már elismerte Panama jogát a csatornára. EZ KOMOLY ELŐRELÉ­PÉS volt, főleg ha figyelem­be vesszük, hogy az Egyesült Államokban, s kongresszusá­ban is sokan vannak még, akik semmiféle engedmény­nyel nem értenek egyet, mond­ván: a Panama-csatorna ame­rikai terület, hiszen a wa­shingtoni kormány 1903-ban megvásárolta. Az évszázad egyik nagy üzlete azonban ti­pikusan gyarmati adás-vétel volt. A földrész legkeske­nyebb, ezért a — már a múlt században tervezett — csa­torna építésére legalkalma­sabb területe az 1900-as évek elején még Kolumbiához tar­tozott. Az amerikai kormány azonban ösztönözte és támo­gatta a panamai felszabadító mozgalmat, amelynek ered­ményeként 1903-ban az or­szág függetlenné vált. A Wa­shingtonnak elkötelezett ve­zetők, persze, azonnal aláír­ták az országot átszelő, átla­gosan 16 kilométer széles zó­na eladásáról szóló szerző­dést A vételár már akkori viszonyok között is nevetsé­ges volt: 10 millió dollár, és évi 250 ezer a használatért. Ezen az alapon vallják sokan az Egyesült Államokban sa­ját országuk részének az 1914-ben elkészült csatorna két oldalán húzódó keskeny sávot. A csatorna óriási hasz­not hajtott az Egyesült Álla­moknak. Évente átlagosan 14 ezer hajó ment át rajta, ton­nánként csaknem egydollá­ros díjért. A bérleti díjat vi­szont csak 1971-ben emelték fel 1 millió 750 ezer dollárra.- Emellett hatalmas jelentősé­ge van a területnek stratégiai szempontból is, két óceán ka­puja. Az övezetben 14 ameri­kai támaszpont van, több mint tízezer katonával. Furcsa módon ezek a kato­nák indították el a csatorná­ról folyó tárgyalásokat. Ugyanis 1964 januárjában belelőttek a csatorna vissza­adásáért tüntető panamai diákokba. A 13 halottat és több száz sebesültet követelő atrocitás olyan nemzetközi felháborodást váltott ki, hogy az amerikai kormány kényte­len volt tárgyalóasztalhoz ül- lii a panamaiakkal. Az igazi előrelépés azonban csak 1968 után következett be, amikor Torrijos vezetésével haladó politikát folytató katonatisz­tek kerültek hatalomra. Az­óta Panama szívós következe­tességgel harcol területének visszaszerzéséért. A MIELŐBBI IDŐPONT­NAK pedig a politikáin túl, komoly gazdasági jelentősé­ge is van. Hiszen a csatorna fontossága hajózási szem- ponból — a mind hatalma­sabb óceán járók megjelenésé­vel —, fokozatosan csökken. A forgalom az elmúlt évek­ben visszaesett, s az ameri­kaiak sem fordítanak már annyit a technikai felszerelés szinten tartására. „Panamá­nak nem érdeke, hogy egy halom ócskavasat vegyen át“ — jelentette ki Boyd kül­ügyminiszter. A kormány ezért évi néhány száz milliót kér az Egyesült Államoktól a ví­ziót birtoklásáért 2000-ig. Wa­shington viszont csupán — a hírek szerint — évi 50 milliót kínál. A tárgyalások mindeneset­re folytatódnak. A két kül­döttség éppen most kezdte meg az új fordulót. A meg­egyezési esélyek pedig két­ségkívül megnőttek. Az Egye­sült Államokat ugyanis egyre több tényező kényszeríti a panamai kérdés rendezésére. Legfőképpen a latin-amerikai országok növekvő nyomása. Februárban már hét ország küldött közös jegyzéket Wa­shingtonba, a panamaiak tá­mogatására. A múlt hét vé­gén pedig hat latin-amerikai állam bogotai értekezlete kö­vetelte a csatornaügy méltá­nyos rendezését. Avar Károly Diplomáciai aktivitás a Közel-Keleten Vance Szaud-Arúbiában - Araiul éberségre int Vance amerikai külügy­miniszter közel-keleti körútja során hétfőn Szaúd-Arábiá- ban tárgyalt. Az amerikai diplomácia vezetőit fogadta Khaled király. Vance tárgya­lásait „kiválóaknalc” minő­sítette. Az amerikai külügy­miniszter, aki kedden Szaúd- Arábiából Izraelbe utazik, még a múlt hét végén jordá- niai tárgyalásainak befejez­tével gyakorlatilag elismer­te: maris lemondott arról az amerikai—egyiptomi javas­latról, amelynek értelmében a jövő hónapban New York­ban találkoznék Egyiptom, Szíria, Jordánia és Izrael külügyminisztere. Az amerikai külügyminisz­ter közel-keleti kőrútjával kapcsolatban emberségre és elővigyázatosságra hívta fel az arab vezetők figyelmét Jasszer Arafat, a Palesztina! Felszabadítási Szervekét el­nöke. Az amerikai külügy­miniszter célja az — mon­dotta —, hogy elmélyüljön a viszály az arab országok kö­zött. Az izraeli megszállást befejezett ténynek könyvel­Háború Etiópia és Szomália között Az Addisz Abeba -i rádió hétfői adásában hangoztatta, hogy az Ogaden tartományban kirobbant viszály szabályos háborúvá fejlődött Etiópia és Szomália között. Az etióp kor­mánycsapatok ellen nem ge­rillák, hanem reguláris Szomá­liái csapatok harcolnak, repü­lőgépek és harckocsik támo­gatásával. Az etiópjai kormány vasár­nap utalt először rá, hogy a sivatagi térség egyes részeit Szomáliái behatalók tartják el­lenőrzés alatt. A rádió közöl­te, hogy Etiópia nem tűri el a terület elvesztését. Közben gyakorlatilag ku­darcba fulladt az Afrikai Egy­ségszervezet közvetítő bízott­Fidel Castro a kínai politikáról A Le Nouvel Observateur című francia hetilap legújabb számában megjelent Ftdeí Castrónak, a Kubai Kom­munista Párt első titkárának, az államtanács és a minisz­tertanács elnökének interjú­ja. Kína politikájáról Fidel Castro kijelentene: a kínai vezetőség politikájával elárul­ta a nemzetközi forradalmi mozgalmat és szoros együtt­működést alakított k! az im­perializmussal. Peking titkos tárgyalásokon azt tanácsolta az amerikai kormánynak, hogy ne adja vissza Kubá­nak a euantanamói haditen­gerészeti támaszpontot, és el­lenezte a Kuba köré vont gaz­Moszkvai elemzés a szovjet-amerikai viszonyról, a közel-keleti helyzetről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents