Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-28 / 202. szám

Á PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ►A-CE6 XXI. ÉVFOLYAM, 203. SZÄM 1977. AUGUSZTUS 28., VASÄRNAP Kazánok, húsipari berendezések Egyszerűbb termékszerkezet - többet érő munka Pest megyében az ipari munkások ötven százaléka, származását, eredeti foglalko­zását tekintve paraszt. Az ér­telmiségiek kétharmada nem értelmiségi szülők gyermeke. A megyére az ún. kettős jöve­delmű háztartások a jellem­zők, azaz egy családon belül megtalálható az ipari, a mező- gazdasági kenyérkereső. A tár­sadalmi osztályok, rétegek nyi­tottsága, zártsága, az ún. mo­bilitási tényezők vizsgálata testes tanulmánykötetek olda­lait tölti meg, s könyvtárnyi­vá duzzad. Oldások és kötések, szétzilált és formálódó kapcso­latrendszerek. Főnökeit, mun­katársait, szomszédait senki sem választja. Barátait igen. Karomon kőiéi Rövidebb határidőt vállaltak A MEZŐGÉP ceglédi gyár­egységének profilja egyre pon­tosabban kirajzolódik. Sokféle gyártmányt elhagytak az utób­bi években. Legutóbb — az új AFIT-szerviz felépülésével párhuzamosan — a szolgáltató tevékenységet hagyták abba, megszüntették az autójavítást. Munkájuk középpontjában ma a háztartási kis kazánok gyár­tása áll. Ezekből is csak kétféle típussal foglalkoznak. Előnyük, hogy a vásárló maga alakít­hatja át őket, aszerint, hogy szénnel vagy olajjal kíván tü­zelni. A kormány kiemelt beruhá­zási programként kezeli az új húskombinátok felépítését. Ez a törekvés összhangban áll a korszerű állattenyésztő telepek felépítésével. A szakosított te­lepek istállóit, óljait egyre több szarvasmarha, sertés, ba­romfi hagyja el. Most a feldol­gozóipar fejlesztése a cél. A MEZŐGÉP Vállalat ceg­lédi gyáregysége kezdettől közreműködik a gyulai húskombinát felszerelései­nek, berendezéseinek gyár­tásában. A vállalat dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tiszteleté­re vállalták, hogy a tervezett­nél hamarabb, már november 7-re lehetővé teszik a kombi­nát műszaki átadásának meg­kezdését. Azon vannak, hogy az ott dolgozó szerelők keze alá folyamatosan szállítsák a szükséges berendezéseket. További feladat vár rájuk a bajai, majd a szekszárdi ki­emelt beruházásoknál is. Emellett jelentős exporttevé­kenységet folytatnak. Az NDK-ban működő vá­góhidak számára gondos­kodnak az alkatrész-után­pótlásról, s teljes gépsoro­kat küldenek a Nigériában felállítandó húsüzemhez. Ezzel különösen jól kell halad­niuk, hogy az oda ritkán in­duló hajóra időben eljusson a fontos rakomány. Mindez azt mutatja, teendő­vel el vannak látva bőven. Akár több tucatnyi szakmun­kást, forgácsolót, lakatost, he­gesztőt tudnának felvenni, de technikusokra, diszpécserekre, középvezetőkre is szükség len­ne. Jelenleg azon vannak, hogy mihamarabb kialakuljon a megfelelő műszaki bázis. Az egykori autójavító épületében alakították ki a korszerű laka­tosrészleget. Most korszerűsítik a festőműhelyt. Folynak a to­vábbi rekontsrukció előkészü­letei. Új istállókat építenek Korszerűbb, nagyobb szarvasmarhatelep A kocséri Üj Elet Termelő- szövetkezetben jelentős bevé­teli forrás az állattenyésztés, ezen belül is a szarvasmarha­tartás. A közös gazdaságban a tejtermelés növelésére töre­kednek. Tavaly 3 ezer 34 li­ter volt a 297 tehéntől fejt át­lagos évi tejmennyiség, az idén 3 ezer 150 litert tervez­tek. Az első félév eredménye kedvező képet mutat: 57 ezer literrel több tejet értékesítet­tek, mint tavaly ugyanennyi idő alatt. További emelkedést várnak az Alfa-havai fejőberendezé­sek munkába állításától. Most szerelik fel ezeket, s ha hasz­nálatba veszik őket, sokkal gyorsabban elvégzik majd a fejést. Ebben a hónapban hozzáfogtak 30 hektáron a gyeptelepítéshez. Ezt jövőre is folytatják, s összesen 70 hektárt telepítenek. A terüle­tet öntözni fogják, meglesznek a korszerű gyepgazdálkodás feltételei, és bevezetik a kö­tetlen szarvasmarhatartást. A tehenek száma a jelenlegi 290-ről az év végéig 330-ra emelkedik. Takarmánygondjaik nin­csenek, az első kaszálásból 50 vagon lucernaszéna áll kaz­lakban. Tervük még ugyan­ennyi széna begyűjtése. A kétszáz növendék marha no­vemberéig kinn van a legelőn. Ugyancsak a szabadban tarta­nak 277 tehenet a borjakkal. Engedélyt kértek húshasznú szarvasmarhatelep építésére. Ha megkapják a hozzájáru­lást, még az idén két egyen­ként száz férőhelyes tehénis­tálló épül, modern, könnyű- szerkezetes. Az anyagi lehe­tőségek adottak, a fejlesztési alapból futja. Jövőre további két istállót terveznek. Össze­sen 300 tehénnek lesz hely a borjakkal és elhelyezhetnek majd 200 növendék üszőt is. Ez azt jelenti, hogy akkor az Üj Elet Termelőszövetkezet­ben 1700—1800 darabra emel­kedhet a szarvasmarhák szá­ma. T. A jubileum alkalmából Rajtolt kilenc csapat A termelékenység lényege­sen emelkedik, egy-egy ember évi produktuma magasabb, mint korábban volt. Ennek megvannak a feltételei. Fokozatosan kialakulnak a megfelelő üzemi körülmé­nyek. At fognak térni a konténeres alkatrésztáro­lásra, -mozgatásra. Megfelelő tárolóhelyről gon­doskodnak a hulladékoknak. Rendbehozzák a belső útháló­zatot és a kinti tároláshoz ezer négyzetméternyi területet lebe­tonoz a városgazdálkodási vál­lalat még az ősszel. Mindez előfeltétele a korszerű anyag- mozgatás megoldásának. Egye­lőre a szomszédos hördógyár- ban és a város más modern üzemeiben tanulmányozzák a legjobban bevált megoldáso­kat, s azok alapján döntenek, melyik változatot valósítják meg. Nemcsak a munkakörülmé­nyek lesznek jobbak. A rend­behozott, kiépített utak mentén fákat ültetnek, derűsebbé, ba­rátságosabbá válik a környe­zet. T. T. Kényes feladatok ingerkedő csoportja várja minden reggel Fekete Mihályt: szerszámké­szítő. Világában a tized-, a szá­zadmilliméter a jó ismerős, s e parányi méretekhez az ellen­pont ő maga, széles vállával, nagyra nőtt termetével, gólya­fészket is megtartó markával. Családjukban — mondja — mindig nagy emberek voltak. Nevet a kifejezés kettős értel­mén, mert apja, nagyapja is munkás volt, három testvére szintén az. Negyvenhat éves. Nagymarosról hozza, viszi a vonat ide Vácra, a Híradás- technikai Anyagok Gyárába. Tempós mozdulatokkal ap­rítja a levegőt, úgy magyaráz: — Először Misi voltam, most már egy ideje Miska bácsi let­tem, s látja, Misi koromban úgy gondoltam, ez is jó cim­bora, az is kedves haver. Fia­talként könnyen nyújt kezet mindenki, de ugyanolyan gyor­san felejt. Nekem három olyan ismeretségem akadt, amiből barátság lett, egyikből akkora, hogy most a lányom bánja — nevet —, mert férjhez ment a barátom fiához. Olyan a barát­ság, mint a karomon a kötél, ha egyszer meghúztam, nem ereszt, olykor belemarhat a bőrbe is, fölhorzsolja, begyó­gyul, egy hét múltán nem em­lékszünk rá. A három barát­ból kettő még iskolatársam volt, elemiben, azután tanonc- lcént, mert mi még azt jár­tunk. A harmadik barátot a katonaidőm adta, ott jöttünk össze. Dolgozott itt velem a gyárban is, sajnálom, hogy át­ment a képcsőgyárba, nem fért meg a csoportvezetőjével — ronda ember volt, tény, később kiadták az útját —. de a ba­rátságunkba ez nem szólt be­le. Az ő fia vette el a lányo­mat, egyébként villanyszerelő. A két iskolatársból a Klinyecz Kálmán mérnök úr lett — me­gint nevet —, de szerencséje, nem látszik meg rajta. Vigyo- ririak csúfeíták az osztályban, olyan ma is, mindenkinek nyitva a szíve, vackorba ha­rapva bizony isten, sohasem láttam. A jó kedélye vonz, meg az, úgy magyaráz, nem bánt senkit, nem. érezteti, ő jobban tudja. A harmadik ba­rátom megjárt néhány kun­kort, volt tanácselnök, katona­tiszt, üzemvezető, Pircsók Im­re egyébként a neve, most maszek itt, műhelyt nyitott, öreg motorokat reparál. Mind a négyen váci születésűek va­gyunk, ketten most is a város­Lövészek, modellezők kocséri bemutatói Fiatal szakmunkások Az MHSZ kocséri lövész- j klubja a község fennállásának ' 100. évfordulóját nagyszabá­sú lövészversennyel ünnepel­te meg. A jubileumi ünnep­ségsorozat második napján a megnyitóhoz felsorakozott kilenc csapat több mint száz versenyzője között ott voltak a jászapátiak, Kocsér anyaköz­ségének képviselői is. Miklós Ferenc klubtitkár kö­szöntötte a versenyzőket, köz­ben rövid ismertetőt adott a község történetéből. A ver­seny első részében négy kor­csoport kispuskás versenyzői mérték össze tudásukat, ezután a sportpisztolyosok erőpróbá­ja következett. Közben az MHSZ ceglédi modellező klubjának tagjai, akik a lövé­szetben is szerepeltek, jól si­került bemutatóval köszön­tötték a százéves községet. Motoros, vitorlázó és rádióirá­nyítású modelljeik szálltak a levegőben. A község jubileumára ala­pított vándorserleget a nyárs­apáti lövészklub csapata 8041 | körös eredménnyel szerezte i meg. A kocsériak, alig lema­radva, 799 körrel lettek má­sodikok, 770 körös eredmé­nyükkel a ceglédi volánosok a harmadik helyezést szerez­ték meg. Egyéni versenyben az alábbi sorrend alakult ki: Ifjúsági fiú: 1. Marsa Imre, Kocsér (90), 2. Péli Imre, Ko­csér (80), 3. Nagy László Nyársapát (80). Ifjúsági leány: 1. Miklós Emőke, Kocsér (84), 2. Vallyon Márta, Jászapáti (73), 3. Székely Katalin, Nyárs­apát (72). Felnőtt férfi: 1. Bagi László, Jászapáti (88), 2. Fodor Fe­renc, Nyársapát (86), 3. Ma­gyar Benő, Cegléd KÖZGÉP (83). Felnőtt nő: 1. Irházi Ibo­lya, Kocsér (82), 2. Kun Eme­se, Nyársapát (82), 3. Hor­váth Klára, Cegléd VOLÁN (77). Sportpisztoly: 1. Rossi Nán­dor, Cegléd VOLÁN (55), 2. Czombos István, Cegléd KÖZ­GÉP (48), 3. Miklós Ferenc, Kocsér (46). 1 Cs. F. 1 A nyár elején tizenöt harmadéves autószerelő tett sikeres szakmunkásvizsgát a VOLÁN Körösi úti tanműhelyéből. A fiatalok közül a legtöbben továbbra is ebben a műhelyben dol­goznak. A képen: Mezei János és Molnár Pál műszaki vizsgára készít elő egy ZIL tehergépkocsit. Apáti-Töth Sándor felvétele Madarat tolláré ban laknak, a Kálmán meg én lódultunk arrább, de csak annyira, hogy bármikor meg­leljük egymást. Talán az tart meg bennünket, hogy a beszéd jobban esik, mint az étel, az ital, nincs semmi formaság, kiöltözés, licit: egymásra va­gyunk kíváncsiak. Vitázni sok­szor szoktunk, de úgy még nem búcsúztunk egyszer sem, hogy ne nézzünk a másik sze­mébe. Bádogtányérból leves Nem tudni, naponta hány­szor mozdul Heltovics Ilona karja, hogy a prés vastenyere alá tegye a vékony fémlemezt, de szerinte nem fárasztó a dolga. A Ganz Műszer Művek betanított munkása, húszéves. A géptől nem jöhet el, műszak végén indulnia kell haza, Kar- talra, így abban maradunk, el­viszem, addig beszélgethetünk. A gyárkapu melletti parkoló­hoz másodmagával érkezik, picit zavartan mondja, társnő­je is kartali, ugye jöhet? ... Tanú, vagy másfajta kísérő? Egyre megy, a beszélgetésnek alighanem vége. Kellemes csa­lódás, Ilona szinte kéretlenül, folyamatosan beszél. — Lányoknál más a barát­ság, mint a fiúknál, ők elhü­lyéskednek egymással, mi vagy komolyan vesszük, vagy ne is legyen. Persze, van az ember­nek egy csomó ismerőse, más lányok, nevetgélünk, viccelő­dünk, akár otthon, akár a mű­helyben, de ez semmi, ha hol­nap nem látom azt az arcot, amelyiket tegnap, föl sem tű­nik. Ez nem barátság. Talán a mi korunkban még nem is nagyon tudjuk, milyen, az, in­kább csak érzi, aki érzi. Mert például volt egy lány, nem is olyan régen, azt hittem, barát­nők leszünk, valahogy olyan jól megértettük egymást. Az­után elmentünk egy harmadik lányhoz, beteg lett, minket bí­zott meg a brigád a látogatás­sal. Szóval ott voltunk, ez egy szegény lány, heten vannak, nem akarom kibeszélni, mi­ként élnek, elég annyi, hogy amikor eljöttünk, az a lány, aki velem volt, elhúzta a szá­ját, s azt mondta, láttad, ezek bádogtányérból eszik a levest. Én akkor úgy éreztem, meg­pattant bennem valami, nem tudom micsoda, biztos, csak képzeltem. Most már szégyel­lem hogy nem mondtam neki semmit, de attól kezdve ke­rültem, végül leesett neki a húszfilléres, s ma csak köszö­nünk. Én sajnálom, hogy nem lett közöttünk barátság, de az én papámnak van otthon egy bádogtányérja, a papájától kapta, akit én már nem ismer­tem, azt a szekrényben őrzi, nem tesz vele semmit, csak tartja a szekrényben, s érzem, valamiért fontos neki, akkor hát ne mondja nekem senki, az főként ne, aki a barátnőm lenne, hogy ezek bádogtányér­ból eszik a levest... Köszönik a hazautat. Indul­nak, társnője néhány lépéssel már eltávolodik, amikor Ilona visszafut, s behajol a kocsiab­lakon: — ö az a lány, akiknél azzal a másikkal voltunk. Régimódi történet l.. nagyon kérem, mivel itt a városban ráismerhetnek az illetőre, úgy tüntesse fel a dolgot, mintha kitalálás lenne, valamiféle régimódi történet. Jól mondták önnek, hosszú éveken át nemcsak kollégák voltunk a tantestületben, ha­nem barátok is, együtt írtunk szakcikkeket a Köznevelésbe, s így tovább, azaz érdeklődési körünk egybeesett, világlátá­sunk ugyancsak. Előbb vettem észre rajta, mint a felesége, s tudtam, gyógyíthatatlan. Kide­rült, előttem is eltikolva, ő már volt orvosnál, sőt, a fő­városban, a szakintézetben... Három hónap múlva meghalt. Én elváltam, egyedül éltem, neki itt maradt a családja, há­rom kisgyermek, a legna­gyobb tizenkét éves. Próbál­tam észrevétlenül segíteni, nem ment, fél esztendő múlva megmondtam, ha úgy akarja, legyen formailag a feleségem, én semmit nem kérek, de a három gyermekhez apa kell, anyagiak kellenek, én tarto­zom az ő emlékének ... így történt. Megesküdtünk, s gon­doltam, a gyermekeket örökbe fogadom, de azután rájöttem, nagy hiba lenne, viseljék csak az édesapjuk nevét. Természe­tesen, én nem tettem egy fél­reérthető megjegyzést ' sem, több mint egy éven át éltünk úgy, hogy a szobaajtó vasta­gabb volt közöttünk, mint a betonfal. S akkor, talán mond­ták önnek, mert máskülönben nem keres fel, a gyerekek édesanyja összekerült valaki­vel, összeköltöztek, otthagyott engem a három gyerekkel. En­nek két éve. Olykor összefu­tunk az utcán, az üzletben, **. bár restellem, de arra gondo­lok, hogyan tudott a barátom élni egy ilyen nővel? Vagy akkor még nem volt ilyen'' Holott azt hittem, ő is már- már barátom, íme, nem láttam bele, úgy hittem, aki a bará­tom társa, az azonos vele. Az­óta óvatos vagyok, őszintén kimondva: barátom nincsen... Nem fazékban főzik Sóhajt nagyot a kérdésre Burányi Illés, s csak sokára mondja: a barátok, azok már a földben vannak. Hetvenkét esztendős, termelőszövetkezeti nyugdíjas, itt született Tápió- györgyén, csak a parancs vitte el, de jött, amint lehetett, visz- sza, háborúzzanak nélküle. Barátja bújtatta két hónapot, pedig azt mondja — testre nyo­morék volt, mégsem félt a csendőröktől. S szegény ember volt, ahogy magam — folytat­ja —, dehát az igaz barátságot nem fazékban főzik. A ku­tyák is összebújnak a nagy hidegben, úgy tettünk mi is. Az uraság, Györgyei Illés szab­ta a faluban a rendet, nekünk annyi jutott: ugorj. S lássa, mégis, vagy éppen ezért, itt egyik szegény nem ment a má­siknak, ha tudott, ha lehetett, kínált valamit, hol szakajtó lisztet, hol két tojást, hol a pulyák őrzését, Így azután mindenkiről kiderült, arcát mutatja-e, vagy hátát a többi­nek, s mert apám előbbre ne­velt, én is olyan lettem, s olya­nok voltak a barátaim. Persze, cselédfélék pusmogása volt ez> nem úgy mint most, megáll az autó, zeng az utca, na, öregem, itt vagyunk ... Aztán két ut­cával odébbről jöttek, de ám az autóval... ! Az sem volt, mint látom, szevasz, tanítónéni a boltoslánynak, s mikor mon­dom a fiamnak, azzal intézi el, ugyan, papa, hát fiatalok. Va­lamikor tudthk a faluban min­denkiről, kicsoda. Most? Az unokámnak vőlegénye van. Kérdem, mert nem idevalósi, ki az apja? Erre a gyermek: mit tudom én, valami gyári fejes. Na, ezt csak azért mond­tam, lássa, nem úgy megy most a barátság, mint hajda­nán. Akkor összemarkolta az élet az embereket. Most meg? Most meg összesimogatja? M. O. Jelszavak a járdán A szolidaritási hétre készülnek Ankét, kiállítás, tábortűz Szeptember 4-én kezdődik a KISZ Pest megyei Bizottsága által meghirdetett szolidaritási hét. Városunk ifjú kommunis­tái, a hagyományokhoz híven, ezen az éjszakán az utcákat járva jelszavakat festenek az aszfaltra, a kövezetre. Ötödi­kén, hétfőn valamennyi mun­kahelyen röpgyűlésre hívják a dolgozókat, ahol megemlékez­nek az elnyomott országok né­peiről és tiltakozásukat fejezik, ki a terror, a faji megkülön­böztetés és a világban találha­tó katonai diktatúrák ellen. A hét végén a megye fiataljai részére szolidaritási ankétot szerveznek a pártszékházban. Ugyanitt politikai plakátki­állítás is nyílik. Délután a Los Pachungos együttes műsora kö­vetkezik. A rendezvénysorozat keretében Ceglédről ötven KISZ-tag Szentendrére látogat és részt vesz több szolidaritási megmozduláson. A hét prog­ramjait a vásártéren tartandó tábortűz zárja majd, ahol ze­nés műsor keretében emlékez­nek meg a függetlenségükért küzdő népek harcáról. K. D. 1

Next

/
Thumbnails
Contents