Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-28 / 202. szám
Á PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ►A-CE6 XXI. ÉVFOLYAM, 203. SZÄM 1977. AUGUSZTUS 28., VASÄRNAP Kazánok, húsipari berendezések Egyszerűbb termékszerkezet - többet érő munka Pest megyében az ipari munkások ötven százaléka, származását, eredeti foglalkozását tekintve paraszt. Az értelmiségiek kétharmada nem értelmiségi szülők gyermeke. A megyére az ún. kettős jövedelmű háztartások a jellemzők, azaz egy családon belül megtalálható az ipari, a mező- gazdasági kenyérkereső. A társadalmi osztályok, rétegek nyitottsága, zártsága, az ún. mobilitási tényezők vizsgálata testes tanulmánykötetek oldalait tölti meg, s könyvtárnyivá duzzad. Oldások és kötések, szétzilált és formálódó kapcsolatrendszerek. Főnökeit, munkatársait, szomszédait senki sem választja. Barátait igen. Karomon kőiéi Rövidebb határidőt vállaltak A MEZŐGÉP ceglédi gyáregységének profilja egyre pontosabban kirajzolódik. Sokféle gyártmányt elhagytak az utóbbi években. Legutóbb — az új AFIT-szerviz felépülésével párhuzamosan — a szolgáltató tevékenységet hagyták abba, megszüntették az autójavítást. Munkájuk középpontjában ma a háztartási kis kazánok gyártása áll. Ezekből is csak kétféle típussal foglalkoznak. Előnyük, hogy a vásárló maga alakíthatja át őket, aszerint, hogy szénnel vagy olajjal kíván tüzelni. A kormány kiemelt beruházási programként kezeli az új húskombinátok felépítését. Ez a törekvés összhangban áll a korszerű állattenyésztő telepek felépítésével. A szakosított telepek istállóit, óljait egyre több szarvasmarha, sertés, baromfi hagyja el. Most a feldolgozóipar fejlesztése a cél. A MEZŐGÉP Vállalat ceglédi gyáregysége kezdettől közreműködik a gyulai húskombinát felszereléseinek, berendezéseinek gyártásában. A vállalat dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy a tervezettnél hamarabb, már november 7-re lehetővé teszik a kombinát műszaki átadásának megkezdését. Azon vannak, hogy az ott dolgozó szerelők keze alá folyamatosan szállítsák a szükséges berendezéseket. További feladat vár rájuk a bajai, majd a szekszárdi kiemelt beruházásoknál is. Emellett jelentős exporttevékenységet folytatnak. Az NDK-ban működő vágóhidak számára gondoskodnak az alkatrész-utánpótlásról, s teljes gépsorokat küldenek a Nigériában felállítandó húsüzemhez. Ezzel különösen jól kell haladniuk, hogy az oda ritkán induló hajóra időben eljusson a fontos rakomány. Mindez azt mutatja, teendővel el vannak látva bőven. Akár több tucatnyi szakmunkást, forgácsolót, lakatost, hegesztőt tudnának felvenni, de technikusokra, diszpécserekre, középvezetőkre is szükség lenne. Jelenleg azon vannak, hogy mihamarabb kialakuljon a megfelelő műszaki bázis. Az egykori autójavító épületében alakították ki a korszerű lakatosrészleget. Most korszerűsítik a festőműhelyt. Folynak a további rekontsrukció előkészületei. Új istállókat építenek Korszerűbb, nagyobb szarvasmarhatelep A kocséri Üj Elet Termelő- szövetkezetben jelentős bevételi forrás az állattenyésztés, ezen belül is a szarvasmarhatartás. A közös gazdaságban a tejtermelés növelésére törekednek. Tavaly 3 ezer 34 liter volt a 297 tehéntől fejt átlagos évi tejmennyiség, az idén 3 ezer 150 litert terveztek. Az első félév eredménye kedvező képet mutat: 57 ezer literrel több tejet értékesítettek, mint tavaly ugyanennyi idő alatt. További emelkedést várnak az Alfa-havai fejőberendezések munkába állításától. Most szerelik fel ezeket, s ha használatba veszik őket, sokkal gyorsabban elvégzik majd a fejést. Ebben a hónapban hozzáfogtak 30 hektáron a gyeptelepítéshez. Ezt jövőre is folytatják, s összesen 70 hektárt telepítenek. A területet öntözni fogják, meglesznek a korszerű gyepgazdálkodás feltételei, és bevezetik a kötetlen szarvasmarhatartást. A tehenek száma a jelenlegi 290-ről az év végéig 330-ra emelkedik. Takarmánygondjaik nincsenek, az első kaszálásból 50 vagon lucernaszéna áll kazlakban. Tervük még ugyanennyi széna begyűjtése. A kétszáz növendék marha novemberéig kinn van a legelőn. Ugyancsak a szabadban tartanak 277 tehenet a borjakkal. Engedélyt kértek húshasznú szarvasmarhatelep építésére. Ha megkapják a hozzájárulást, még az idén két egyenként száz férőhelyes tehénistálló épül, modern, könnyű- szerkezetes. Az anyagi lehetőségek adottak, a fejlesztési alapból futja. Jövőre további két istállót terveznek. Összesen 300 tehénnek lesz hely a borjakkal és elhelyezhetnek majd 200 növendék üszőt is. Ez azt jelenti, hogy akkor az Üj Elet Termelőszövetkezetben 1700—1800 darabra emelkedhet a szarvasmarhák száma. T. A jubileum alkalmából Rajtolt kilenc csapat A termelékenység lényegesen emelkedik, egy-egy ember évi produktuma magasabb, mint korábban volt. Ennek megvannak a feltételei. Fokozatosan kialakulnak a megfelelő üzemi körülmények. At fognak térni a konténeres alkatrésztárolásra, -mozgatásra. Megfelelő tárolóhelyről gondoskodnak a hulladékoknak. Rendbehozzák a belső úthálózatot és a kinti tároláshoz ezer négyzetméternyi területet lebetonoz a városgazdálkodási vállalat még az ősszel. Mindez előfeltétele a korszerű anyag- mozgatás megoldásának. Egyelőre a szomszédos hördógyár- ban és a város más modern üzemeiben tanulmányozzák a legjobban bevált megoldásokat, s azok alapján döntenek, melyik változatot valósítják meg. Nemcsak a munkakörülmények lesznek jobbak. A rendbehozott, kiépített utak mentén fákat ültetnek, derűsebbé, barátságosabbá válik a környezet. T. T. Kényes feladatok ingerkedő csoportja várja minden reggel Fekete Mihályt: szerszámkészítő. Világában a tized-, a századmilliméter a jó ismerős, s e parányi méretekhez az ellenpont ő maga, széles vállával, nagyra nőtt termetével, gólyafészket is megtartó markával. Családjukban — mondja — mindig nagy emberek voltak. Nevet a kifejezés kettős értelmén, mert apja, nagyapja is munkás volt, három testvére szintén az. Negyvenhat éves. Nagymarosról hozza, viszi a vonat ide Vácra, a Híradás- technikai Anyagok Gyárába. Tempós mozdulatokkal aprítja a levegőt, úgy magyaráz: — Először Misi voltam, most már egy ideje Miska bácsi lettem, s látja, Misi koromban úgy gondoltam, ez is jó cimbora, az is kedves haver. Fiatalként könnyen nyújt kezet mindenki, de ugyanolyan gyorsan felejt. Nekem három olyan ismeretségem akadt, amiből barátság lett, egyikből akkora, hogy most a lányom bánja — nevet —, mert férjhez ment a barátom fiához. Olyan a barátság, mint a karomon a kötél, ha egyszer meghúztam, nem ereszt, olykor belemarhat a bőrbe is, fölhorzsolja, begyógyul, egy hét múltán nem emlékszünk rá. A három barátból kettő még iskolatársam volt, elemiben, azután tanonc- lcént, mert mi még azt jártunk. A harmadik barátot a katonaidőm adta, ott jöttünk össze. Dolgozott itt velem a gyárban is, sajnálom, hogy átment a képcsőgyárba, nem fért meg a csoportvezetőjével — ronda ember volt, tény, később kiadták az útját —. de a barátságunkba ez nem szólt bele. Az ő fia vette el a lányomat, egyébként villanyszerelő. A két iskolatársból a Klinyecz Kálmán mérnök úr lett — megint nevet —, de szerencséje, nem látszik meg rajta. Vigyo- ririak csúfeíták az osztályban, olyan ma is, mindenkinek nyitva a szíve, vackorba harapva bizony isten, sohasem láttam. A jó kedélye vonz, meg az, úgy magyaráz, nem bánt senkit, nem. érezteti, ő jobban tudja. A harmadik barátom megjárt néhány kunkort, volt tanácselnök, katonatiszt, üzemvezető, Pircsók Imre egyébként a neve, most maszek itt, műhelyt nyitott, öreg motorokat reparál. Mind a négyen váci születésűek vagyunk, ketten most is a városLövészek, modellezők kocséri bemutatói Fiatal szakmunkások Az MHSZ kocséri lövész- j klubja a község fennállásának ' 100. évfordulóját nagyszabású lövészversennyel ünnepelte meg. A jubileumi ünnepségsorozat második napján a megnyitóhoz felsorakozott kilenc csapat több mint száz versenyzője között ott voltak a jászapátiak, Kocsér anyaközségének képviselői is. Miklós Ferenc klubtitkár köszöntötte a versenyzőket, közben rövid ismertetőt adott a község történetéből. A verseny első részében négy korcsoport kispuskás versenyzői mérték össze tudásukat, ezután a sportpisztolyosok erőpróbája következett. Közben az MHSZ ceglédi modellező klubjának tagjai, akik a lövészetben is szerepeltek, jól sikerült bemutatóval köszöntötték a százéves községet. Motoros, vitorlázó és rádióirányítású modelljeik szálltak a levegőben. A község jubileumára alapított vándorserleget a nyársapáti lövészklub csapata 8041 | körös eredménnyel szerezte i meg. A kocsériak, alig lemaradva, 799 körrel lettek másodikok, 770 körös eredményükkel a ceglédi volánosok a harmadik helyezést szerezték meg. Egyéni versenyben az alábbi sorrend alakult ki: Ifjúsági fiú: 1. Marsa Imre, Kocsér (90), 2. Péli Imre, Kocsér (80), 3. Nagy László Nyársapát (80). Ifjúsági leány: 1. Miklós Emőke, Kocsér (84), 2. Vallyon Márta, Jászapáti (73), 3. Székely Katalin, Nyársapát (72). Felnőtt férfi: 1. Bagi László, Jászapáti (88), 2. Fodor Ferenc, Nyársapát (86), 3. Magyar Benő, Cegléd KÖZGÉP (83). Felnőtt nő: 1. Irházi Ibolya, Kocsér (82), 2. Kun Emese, Nyársapát (82), 3. Horváth Klára, Cegléd VOLÁN (77). Sportpisztoly: 1. Rossi Nándor, Cegléd VOLÁN (55), 2. Czombos István, Cegléd KÖZGÉP (48), 3. Miklós Ferenc, Kocsér (46). 1 Cs. F. 1 A nyár elején tizenöt harmadéves autószerelő tett sikeres szakmunkásvizsgát a VOLÁN Körösi úti tanműhelyéből. A fiatalok közül a legtöbben továbbra is ebben a műhelyben dolgoznak. A képen: Mezei János és Molnár Pál műszaki vizsgára készít elő egy ZIL tehergépkocsit. Apáti-Töth Sándor felvétele Madarat tolláré ban laknak, a Kálmán meg én lódultunk arrább, de csak annyira, hogy bármikor megleljük egymást. Talán az tart meg bennünket, hogy a beszéd jobban esik, mint az étel, az ital, nincs semmi formaság, kiöltözés, licit: egymásra vagyunk kíváncsiak. Vitázni sokszor szoktunk, de úgy még nem búcsúztunk egyszer sem, hogy ne nézzünk a másik szemébe. Bádogtányérból leves Nem tudni, naponta hányszor mozdul Heltovics Ilona karja, hogy a prés vastenyere alá tegye a vékony fémlemezt, de szerinte nem fárasztó a dolga. A Ganz Műszer Művek betanított munkása, húszéves. A géptől nem jöhet el, műszak végén indulnia kell haza, Kar- talra, így abban maradunk, elviszem, addig beszélgethetünk. A gyárkapu melletti parkolóhoz másodmagával érkezik, picit zavartan mondja, társnője is kartali, ugye jöhet? ... Tanú, vagy másfajta kísérő? Egyre megy, a beszélgetésnek alighanem vége. Kellemes csalódás, Ilona szinte kéretlenül, folyamatosan beszél. — Lányoknál más a barátság, mint a fiúknál, ők elhülyéskednek egymással, mi vagy komolyan vesszük, vagy ne is legyen. Persze, van az embernek egy csomó ismerőse, más lányok, nevetgélünk, viccelődünk, akár otthon, akár a műhelyben, de ez semmi, ha holnap nem látom azt az arcot, amelyiket tegnap, föl sem tűnik. Ez nem barátság. Talán a mi korunkban még nem is nagyon tudjuk, milyen, az, inkább csak érzi, aki érzi. Mert például volt egy lány, nem is olyan régen, azt hittem, barátnők leszünk, valahogy olyan jól megértettük egymást. Azután elmentünk egy harmadik lányhoz, beteg lett, minket bízott meg a brigád a látogatással. Szóval ott voltunk, ez egy szegény lány, heten vannak, nem akarom kibeszélni, miként élnek, elég annyi, hogy amikor eljöttünk, az a lány, aki velem volt, elhúzta a száját, s azt mondta, láttad, ezek bádogtányérból eszik a levest. Én akkor úgy éreztem, megpattant bennem valami, nem tudom micsoda, biztos, csak képzeltem. Most már szégyellem hogy nem mondtam neki semmit, de attól kezdve kerültem, végül leesett neki a húszfilléres, s ma csak köszönünk. Én sajnálom, hogy nem lett közöttünk barátság, de az én papámnak van otthon egy bádogtányérja, a papájától kapta, akit én már nem ismertem, azt a szekrényben őrzi, nem tesz vele semmit, csak tartja a szekrényben, s érzem, valamiért fontos neki, akkor hát ne mondja nekem senki, az főként ne, aki a barátnőm lenne, hogy ezek bádogtányérból eszik a levest... Köszönik a hazautat. Indulnak, társnője néhány lépéssel már eltávolodik, amikor Ilona visszafut, s behajol a kocsiablakon: — ö az a lány, akiknél azzal a másikkal voltunk. Régimódi történet l.. nagyon kérem, mivel itt a városban ráismerhetnek az illetőre, úgy tüntesse fel a dolgot, mintha kitalálás lenne, valamiféle régimódi történet. Jól mondták önnek, hosszú éveken át nemcsak kollégák voltunk a tantestületben, hanem barátok is, együtt írtunk szakcikkeket a Köznevelésbe, s így tovább, azaz érdeklődési körünk egybeesett, világlátásunk ugyancsak. Előbb vettem észre rajta, mint a felesége, s tudtam, gyógyíthatatlan. Kiderült, előttem is eltikolva, ő már volt orvosnál, sőt, a fővárosban, a szakintézetben... Három hónap múlva meghalt. Én elváltam, egyedül éltem, neki itt maradt a családja, három kisgyermek, a legnagyobb tizenkét éves. Próbáltam észrevétlenül segíteni, nem ment, fél esztendő múlva megmondtam, ha úgy akarja, legyen formailag a feleségem, én semmit nem kérek, de a három gyermekhez apa kell, anyagiak kellenek, én tartozom az ő emlékének ... így történt. Megesküdtünk, s gondoltam, a gyermekeket örökbe fogadom, de azután rájöttem, nagy hiba lenne, viseljék csak az édesapjuk nevét. Természetesen, én nem tettem egy félreérthető megjegyzést ' sem, több mint egy éven át éltünk úgy, hogy a szobaajtó vastagabb volt közöttünk, mint a betonfal. S akkor, talán mondták önnek, mert máskülönben nem keres fel, a gyerekek édesanyja összekerült valakivel, összeköltöztek, otthagyott engem a három gyerekkel. Ennek két éve. Olykor összefutunk az utcán, az üzletben, **. bár restellem, de arra gondolok, hogyan tudott a barátom élni egy ilyen nővel? Vagy akkor még nem volt ilyen'' Holott azt hittem, ő is már- már barátom, íme, nem láttam bele, úgy hittem, aki a barátom társa, az azonos vele. Azóta óvatos vagyok, őszintén kimondva: barátom nincsen... Nem fazékban főzik Sóhajt nagyot a kérdésre Burányi Illés, s csak sokára mondja: a barátok, azok már a földben vannak. Hetvenkét esztendős, termelőszövetkezeti nyugdíjas, itt született Tápió- györgyén, csak a parancs vitte el, de jött, amint lehetett, visz- sza, háborúzzanak nélküle. Barátja bújtatta két hónapot, pedig azt mondja — testre nyomorék volt, mégsem félt a csendőröktől. S szegény ember volt, ahogy magam — folytatja —, dehát az igaz barátságot nem fazékban főzik. A kutyák is összebújnak a nagy hidegben, úgy tettünk mi is. Az uraság, Györgyei Illés szabta a faluban a rendet, nekünk annyi jutott: ugorj. S lássa, mégis, vagy éppen ezért, itt egyik szegény nem ment a másiknak, ha tudott, ha lehetett, kínált valamit, hol szakajtó lisztet, hol két tojást, hol a pulyák őrzését, Így azután mindenkiről kiderült, arcát mutatja-e, vagy hátát a többinek, s mert apám előbbre nevelt, én is olyan lettem, s olyanok voltak a barátaim. Persze, cselédfélék pusmogása volt ez> nem úgy mint most, megáll az autó, zeng az utca, na, öregem, itt vagyunk ... Aztán két utcával odébbről jöttek, de ám az autóval... ! Az sem volt, mint látom, szevasz, tanítónéni a boltoslánynak, s mikor mondom a fiamnak, azzal intézi el, ugyan, papa, hát fiatalok. Valamikor tudthk a faluban mindenkiről, kicsoda. Most? Az unokámnak vőlegénye van. Kérdem, mert nem idevalósi, ki az apja? Erre a gyermek: mit tudom én, valami gyári fejes. Na, ezt csak azért mondtam, lássa, nem úgy megy most a barátság, mint hajdanán. Akkor összemarkolta az élet az embereket. Most meg? Most meg összesimogatja? M. O. Jelszavak a járdán A szolidaritási hétre készülnek Ankét, kiállítás, tábortűz Szeptember 4-én kezdődik a KISZ Pest megyei Bizottsága által meghirdetett szolidaritási hét. Városunk ifjú kommunistái, a hagyományokhoz híven, ezen az éjszakán az utcákat járva jelszavakat festenek az aszfaltra, a kövezetre. Ötödikén, hétfőn valamennyi munkahelyen röpgyűlésre hívják a dolgozókat, ahol megemlékeznek az elnyomott országok népeiről és tiltakozásukat fejezik, ki a terror, a faji megkülönböztetés és a világban található katonai diktatúrák ellen. A hét végén a megye fiataljai részére szolidaritási ankétot szerveznek a pártszékházban. Ugyanitt politikai plakátkiállítás is nyílik. Délután a Los Pachungos együttes műsora következik. A rendezvénysorozat keretében Ceglédről ötven KISZ-tag Szentendrére látogat és részt vesz több szolidaritási megmozduláson. A hét programjait a vásártéren tartandó tábortűz zárja majd, ahol zenés műsor keretében emlékeznek meg a függetlenségükért küzdő népek harcáról. K. D. 1
