Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-23 / 197. szám
Magyar vezetők üdvözlete Románia nemzeti ünnepén Megnyílt az apartheidellenes világkonferencia Nigériában Tudós és forradalmár Szabó Ervin születésének 100. évfordulóján Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kommunista Part főtitkárának, a Román Szocialista Köztársaság elnökének, Manea Manescu elvtársnak, a Román Szocialista Köztársaság kormánya első miniszterének. Románia nemzeti ünnepén, hazájuk felszabadulásának 33. évfordulóján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar nép és a magunk nevében szívélyes üdvözletünket és őszinte jókívánságainkat küldjük Önöknek és a Román Szocialista Köztársaság testvéri népeinek. A Magyar Népköztársaság dolgozói ismerik Románia dolgozóinak sikereit, és őszinte elismeréssel tekintenek a szocialista építőmunkában elért eredményeire. A magyar és a román nép érdekei közösek, céljaik azonosak a fejlett szocialista társadalom építésében, az egyetemes béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért, a társadalmi haladásért vívott harcban. Bizonyosak vagyunk abban, hogy közös erőfeszítésekkel, baráti együttműködésünk további elmélyítésével újabb sikereket érhetünk el politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatainkban és az élet minden területén. A fasiszta elnyomás alóli felszabadulás napján elvtársi érzésekkel üdvözöljük a romániai kommunistákat, a Román Szocialista Köztársaság1 minden dolgozóját és kifejezzük meggyőződésünket, hogy a magyar—román barátság, a magyar és a román nép együttműködése tovább erősödik a marxizmus— leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján. Nemzeti ünnepükön további sikereket kívánunk Önöknek, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának és kormányának, a baráti Románia valamennyi dolgozójának, a szocialista társadalom építésében. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ★ Augusztus 23. pirosbetűs nap délkeleti szomszédunk kalendáriumában. Ezen a napon ünneplik Romániában a fasiszta rendszer megdöntését. 1944. augusztus 23. a szocialista jövőt biztosító politikai fordulat, a kommunisták vezette fegyveres felkelés napja. A szovjet hadsereg ekkor már átlépte Románia határait — ez a tény, s az országban mind erősebb népi elégedetlenség tette lehetővé a haladó fordulatot, a fasiszta diktátor Anlonescu rendszerének megdöntését, Románia kilépését a szovjetellenes háborúból. A fordulat után az ország az antifasiszta koalíció oldalán vett részt a hitlerizmus elleni harcban, s a román katonák közül sok tízezren áldozták életüket az igaz ügyért — így hazánk félszabadulásáért is. Szinte minden szocialista országról elmondható — százados lépteket tett a történelem a háború utáni évtizedekben. Így van ez Romániában is. A kommunista párt vezetésével Európa egyik legelmaradot★ Apró Antal, az országgyűlés elnöke az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte Nicolae Giosant, a Román Szocialista Köztársaság nagy nemzetgyűlése elnökét, a KISZ Központi Bizottsága, a SZOT elnöksége, a Hazafias Népfront elnöksége, a Magyar Nők Országos Tanácsa, az Országos j tabb államából dinamikusan I fejlődő szocialista ország lett. Hazánkban mindig is nagy volt az érdeklődés a szomszédos szocialista ország élete, sikerei iránt. Érthető ez, hiszen tudjuk, jelentős számban élnek magyarok a Román Szó. cialista Köztársaságban, s román nemzetiség lakja országunkban Békés megye néhány községét is. Ezek a szálak — mint azt legutóbbi debreceni és nagyváradi találkozójukon Kádár és Ceausescu elvtársak kifejtették — erősítik országaink, népeink, kommunista pártjaink internacionalista viszonyát. Az idei magas szintű megbeszéléseken a két vezető bizakodóan állapíthatta meg: országaink sokoldalúan fejlődő politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai szolgálják az egész szocialista közösség érdekeit is. Szívből köszöntjük ezen a napon a Román Szocialista Köztársaság minden állampolgárát, s kívánunk további sikereket a szocializmus építésében. Béketanács pedig román partnerszervezetét. ★ Leonyid Brezsnyev és Alek- szej Koszigin táviratban üdvözölte Nicolae Ceausescu és Manea Manescu román vezetőket abból az alkalomból, hogy Románia 33 évvel ezelőtt szabadult fel a fasiszta iga alól. Leonyid Brezsnyev és Hétfőn Nigéria fővárosában, Lagosban Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára megnyitotta az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet égisze alatt megrendezett apartheáidellenas világ- konferenciát. Az ötnapos tanácskozáson 68 ország mintegy 500 küldötte, valamint Dél- Afrika, Namíbia és Zimbabwe nemzeti felszabadítási mozgalmainak vezetői vesznek részt. ★ Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke üzenetet intézett a világkonferenciához. Az üzenet felhívja a figyelmet arra, hogy a faji és nemzeti elnyomás, az alapvető emLosonczi Pál üzenete béri szabadságjogok hiánya, a Dél-afrikai Köztársaság, Dél- Rhodesia és Namíbia néger lakosságának kegyetlen kizsákmányolása az ENSZ elveinek súlyos megsértése, kimeríti az emberiség ellen elkövetett bűntett fogalmát és kihívja a világ összes haladó, demokratikus erőinek felháborodását és haragját. ★ Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke ugyancsak üzenetet intézett a világkonferenciához. Az üzenet a magyar nép szolidaritásáról biztosítja az apartheid ellen, a faji megkülönböztetés minden formájának felszámolásáért, a nemzeti függetlenség elnyeréséért küzdő népeket, nemzeteket. Befejeződött Púja Frigyes látogatása a Koreai NDK-ban Púja Frigyes a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tett hivatalos, baráti látogatását befejezve, vasárnap elutazott PhenjanbóL Púja Frigyest koreai tartózkodása alatt fogadta Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkára, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnöke. A látogatásról közleményt adtak ki, amely a többi között | megállapítja, hogy a két ország barátsága és együttműködése eredményesen fejlődik a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus el vei alapján. A magyar fél sokoldalú támogatásáról biztosította a Koreai NDK kormányának és népének a szocializmus építésében elért eredményeit és Korea békés, demokratikus alapokon történő egyesítéséért vívott igazságos harcát. Ä Kínai KP kongresszusa Marad az eddigi vonal Augusztus 12-e és 18-a között Pekingben megtartották a Kínai Kommunista Párt XI. kongresszusát. A tanácskozáson 1510 - delegátus képviselte a több mint 35 milliós párttagságot. A fő politikai beszámolót Hua Kuo-feng, a KKP KB el- elnöke tartotta. Kijelentette: „Most, hogy a négyek bandáját megdöntöttük, képesek vagyunk arra, hogy megteremtsük a stabilitást és az egységet, a nagy rendet az egész országban. A kulturális forradalom a négyek bandájának szétzúzásával győzelmesen befejeződött.” Hua Kuo-feng hangoztatta, hogy „új ugrás” bontakozik ki a nemzetgazdaságban”. A kínai párt elnökének nemzetközi kérdésekkel foglalkozó mondatai nem hagytak kétséget, hogy folytatódik a KKP szovjetellenes irányvonala. A kongresszus megválasztotta a KKP új Központi Bizottságát. A KB elnökévé Hua Kuo- fenget választották, megtartotta alelnöki tisztét Je Csien- jing és Teng Hsziao-ping. Melléjük két új alelnök került: Li Hszien-nien és Vang Tung- hsziang. A központi bizottság összetételére rányomja bélyegét a „négyek bandájának” letartóztatását követő tisztogatási hullám. A 201 tag közül kilenc- venkettőnek a neve nem szerepelt az előző KB 195 tagú listáján. Heves imrcck BélUhanonbcn A libanoni polgárháború befejezése óta vasárnap történt a legsúlyosabb fegyveres incidens a közel-keleti országban. A Bejrúttól délkeletre húzódó hegyvidék egyik kis falucskájában jobboldali keresztény és baloldali mohamedán fegyveresek csaptak össze. Legkevesebb 15 ember életét vesztette, illetve megsebesült. A libanoni jobboldali erők hétfőn újabb heves tüzérségi tüzet zúdítottak Nabatije déllibanoni városra és környékére. A libanoni—izraeli határvidék keleti térségében egész nap folytatódtak a harcok. Ötven eve történt Sacco és Vanzetti emlékezete Sacco és Vanzetti elítélésére. A vád alátámasztására elég ok volt: külföldiek, agitátorok és anarchisták — „vörösök” voltak. „Ártatlan vagyok!” — eszavakkal búcsúzott az élettől 1927. augusztus 23-án Bartolomeo Vanzetti halárus, amikor társával, Nicola Sacco cipészmunkással együtt a villamosszékhez vezették. A halálos ítéletet jóval korábban, 1921. július 14-én hozta az USA Massachusetts államának bírósága. A vád: rabló- gyilkosság volt! 1920. április 15-én South Braintree-ben meggyilkolták és kirabolták egy cipőgyár alkalmazottainak heti bérét szállító pénztárosát és az őt kísérő őrt. A tettesek 15 776 dollár zsákmányukkal autón elmenekültek. A rendőrség elfogott két személyt, az olasz származású, anarchista Saccót és Vanzet- tit. Saccónál a motozás során égy ugyanolyan típusú revolvert találtak, mint amellyel a South Braintree-i gyilkosságot elkövették. A két olaszt vád alá helyezték és 1921. május 21-én megkezdődött a tárgyalás. Érdemes a dátumokra odafigyelni. Nem sokkal vagyunk az első világháború befejezése után. Ezekben az években — nem kis mértékben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására — az amerikai munkásságnak sikerült komoly engedményekre késztetni a burzsoáziát. A monopoltőke hamarosan megindította ellentámadását. Palmer igazságügyminiszter vezérletével irtóhadjárat indult a „vörösök”, az idegenek, a radikálisok, liberálisok, a kommunisták, szocialisták és anarchisták ellen. Leszállították a béreket és tömegesen bocsátották el a szakszervezeti tagokat. A munkásság erre sztrájkokkal válaszolt. A kormány bevetette a katonaságot, a bíróságok pedig tömegesen hozták ítéleteiket a sztrájkolok és a baloldaliak ellen. Palmer utasítására 1920. januárjában egyetlen éjszakán négyezer „vörösgyanús” amerikait és „idegent” tartóztat^ak-jle. Ilyen légkörben került sor A tárgyalás során a vádlottak' mindvégig ártatlanságukat hangoztatták. Az ellenük felhozott bizonyítékok siralmasak voltak. A rabló tt pénzből egyetlen centet sem találtak natuk. A tanúk közül egy sem látta közvetlenül a merényletet és egymásnak ellentmondó vallomásokat tettek. A bíróság Sacco és Vanzetti alibijét nem fogadta el. A per alatt és az ítéletet követően megmozdult az egész haladó világ, perújrafelvételt és az ítélet megváltoztatását követelve. A „vörös veszély” jelszavát hangoztató hivatalos Amerika hajthatatlan maradt, s Sacco és Vanzetti a villamosszékben fejezte be életét. ötven év telt el azóta. S ezalatt újra és újra elöntötte az Egyesült Államokat a kom- munistaellenesség, az idegen-, a fajgyűlölet hulláma. Sacco és Vanzetti után negyedszázaddal a Rosenberg-házaspár esett a törvénysértő terrorítélet áldozatául. A világ felháborodása ötven esztendő óta sem szűnt meg Sacco és Vanzetti igazságtalan kivégzése felett. Amerika és a világ más részének haladó politikusai, tudósok, művészek bizottságai követelték az ártatlanul kivégzettek rehabilitását. A tiltakozások hatására most, ötven év elteltével nyilatkozatot írt alá Dukakis massachu- setts-i kormányzó, amelyben kijelenti: „A Sacco és Varr- zetti elleni bírósági eljárás nem volt korrekt, az előírásoknak megfelelő.” S hozzáfűzi: „A bíróság a kommunista- ellenes kampány hatása alatt, állt és befolyásolták az idegenekkel szemben táplált ellentétek.” A két olasz származású munkás kivégzésének évfordulóját „Sacco és Vanzetti emléknappá” nyilvánította. Hosszú volt az út, amíg a hivatalos Amerika eljutott eddig a lépésig. De a teljességhez hozzátartoznék, hogy az eltelt ötven év alatt igazságtalanul megkínzott és elítélt s jelenleg is börtönben tartott többi áldozat ártatlanságát is ismerjék be az oly sokszor hangoztatott emberi jogok nevében. Gáti István Hétfőn a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában koszorúzás! ünnepséget tartottak. Szabó Ervin születésének 100. évfordulója alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága nevében Vass Henrik és Révész Ferenc koszorút helyezett el Szabó Ervin urnájánál. A Kulturális Minisztérium nevében Gönyei Antal és Kondor Istvánná, a Fővárosi Tanács nevében Békési I^ászló és Vencel István koszorúzott. A Magyar Tudományos Akadémia koszorúját Szabolcsi Miklós és Bánki György helyezte el. Tulajdonképpen a mai napig sem csitultak el körülötte végleg a kedélyek. Életművének egyetemes értékelése, monografikus feldolgozása késik. Mindazonáltal a marxista történetírás és elmélet néhány fontos, a megoldás felé mutató kritikai szempontot vetett fel a Szabó Ervin-i gondolatokkal kapcsolatiban. A könyvtáros Működésének legegyértelműbben megítélt, — korszerű és kiemelkedő — területe a könyvtárügy. A foglalkozása szerint jogot végzett, alacsony, vézna, bajuszos, szemüveges, beteges Szabó Ervin élete végéig könyvtáros volt. Gyors karrierje 1899 végétől 1904-re mindössze két közbeeső állomáson át vezette a megalakítandó Fővárosi Könyvtár élére. Bárczy István budapesti polgármester és Wildner Ödön kulturális tanácsnok támogatásával, nagyfokú függetlenséggel és a kor világszínvonalán építette ki Budapest máig működő nyilvános és tudományos (a szociológián és a politikai) könyvtárát. A világháborús évekre a mai Ferenczy István utcában otthont talált, immár önálló intézmény a korszerű társadalom-tudományos műveltség fellegvára, a korban egyedülálló haladó és demokratikus művelődési központ lett. A politikus Édesanyjának orosz rokonsága révén került kapcsolatba 1898—99-es bécsi tanulmányai idején az orosz forradalmárok — szociáldemokraták, ökonomisták, esszerek — egyes kiemelkedő képviselőivel. Egyben az osztrák szociáldemokrácia vezetőivel is szoros baráti viszonyt alakított ki. A bécsi környezetben vált szocialistává. Mindkét kapcsolata élete végéig elkísérte. Egyik összekötője lett az oroszországi forradalmi mozgalmaknak. Embereket és kiadványokat segített továbbítani, különböző — egymással is rivalizáló — orosz irányzatoknak segített. Ugyanakkor rendszeres cikkírójává vált a Neue Zeit- nak, a kor vezető marxista folyóiratának. Hazatérve igen hamar a Népszava főmunkatársa, állandó cikkírója lett — egyelőre ideálisan összeegyeztetve könyvtárosi-tudományos és pályakezdő mozgalmi tevékenységét. Már ekkor komoly fenntartásai voltak azonban a hazai szociáldemokrácia színvonalával — provinciaűiizmu- sával, időszerűtlen betegpénztári jellegével, esetenkénti amoralitásával szemben. Ügy érezte; magasabb, korszerűbb és forradalmibb szintre kell emelni a magyar mozgalmat. Elvi állásponttá vált idegenkedése a fegyelmezett pártkeretektől megkönnyítette számára a frakciós tevékenység vállalását. Fiatal értelmiségiek, egyetemisták csoportját ( a Polányi-testvérek, Pór Ödön, Mérő Gyula, Vágó Béla, Beck Salamon, László Jenő) gyűjtötte maga köré, nevelve- képezve az alig fiatalabbakat. Tulajdonképpen neki köszönhető a szocialista diákmozgalom önálló, az agitációt és a kultúrmunkát segítő, fejlesztő tevékenységének megindítása. 1903-ban megvált a Népszavától és hajlamainak és képzettségének megfelelően a kor legszínvonalasabb és leghatékonyabb haladó értelmiségi folyóiratával, a Huszadik Századdal és az azt kiadó Társadalomtudományi Társasággal lépett kapcsolatba. Ez mindenképpen lehetővé tette, hogy a haladó- és liberális polgári értelmiség jelentős csoportjaival ismertesse meg a szocializmust. Egyben kritikája volt ez a lépés az SZDP vezetésnek, amellyel szembeni ellenzéki frakciós tevékenysége is ettől az időponttól datálódik. Ekkor, ezekben az években fekteti le — a hagyományos, német típusú parlamenti munkáspárt alkalmatlansága feletti túlzó reakcióként — pártszervezési elveit; a decentralizált, demokratikus, frakciók alakítására is lehetőséget nyújtó, a szilárd vezetést és fegyelmet megkerülő pártfelépítési modellt. Ugyanekkor fordult a francia szin- dikalisták tevékenysége és elmélete felé. Bennük az általa mindig parlamentinek felfogott meddő politikai harc helyett a gazdaságilag szervezett munkásság közvetlen akciójának, egy tényleges forradalmi változásnak az ígéretét látta. A korabeli munkásmozgalom állapota — Lenin és Bernstein is ezt bírálva alakították ki egymással gyökeresen szembenálló mozgalmi-ideológiai elméletüket — őt is taszította, de kérdéseire nem találta meg a lenini választ. Ellenzéki tevékenységét nem adta fel, sőt, 1909-ben magával a párttal is szakított. Élete végéig ezután független szocialistának számított. Noha közvetlen környezetének jelentős része 1918-ban megtalálta az utat a kommunista párthoz, ő maga igazi tábort, tömegeket nem tudott, nem is volt ‘képes maga köré állítani. Az ideológus 1903-ban a Társadalomtudományi Társaság vitáján A szociológia újabb irányzatairól Szabó Ervin ismertette a szocializmust. Történelmi pillanat volt ez. „Magyarországon, magyar nyelven ekkor jelent meg a marxizmus teljes tudományos fegyverzettel. Magyar tudományos fórumon elő szőr lépett fel valaki a marxi és engelsi életmű ismeretében ráadásul a kor szociológia műveltségének birtokában” — írja egyik életrajzírója. S, hogy a vitában végső soron győztes szocialista (marxista) világnézet a szűk értelmiségi körön túl is terjedjen, azért Szabó Ervin sokat tett. Nagy marxista szociológiai szintézisét a társadalmi osztályokról és a- osztályharcról ugyan nem si került megírnia, az eredet Marx- és Engels-szövegek kétkötetes kiadásával, és a 48—49-es magyar forradalom és szabadságharc első marxist igényű monografikus feldolgozásával évtizedekre befolyásolta a marxizmussal ismerkedő hazai érdeklődőket. Ahogy a pártról vallott felfogása végső soron késleltette a forradalmi, újtípusú mun káspárt megalakítását, anti- dialektikus és esetenként etikai idealista nézetei a marxizmus teljességének átélésében és alkalmazásában gátolták, írásai, cikkei, tanulmányai mégis a mai napig tartalmaznak fontos, meglepően aktuális mondanivalót, mindenekelőtt a marxista tudományos alapállásnak az elmélet és a gyakorlat kapcsolatának elvá- laszthatatlanságának igényét. D. M.
