Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-17 / 193. szám
1977. AUGUSZTUS 17., SZERDA iMiiav A készülő 750-es Az elosztó: Albertirsán Az oszlopok talpát csehszlovák munkások készítik Alighanem a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa eddigi történetének egyik legfontosabb egyezményét írták alá 1974 februárjában Moszkvában. Nem kis dolog ez, hiszen az elmúlt több mint negyedszázad alatt szinte felmérhetetlenül sok megállapodás született, amelyek nyomán, városok és gyárak, erőművek és szállodák egész sora épült. Az 1974. februári egyezmény a 750 kilovoltos távvezeték építését készítette elő, illetve azt határozta meg, hogy melyik ország milyen mértékben és mivel vesz részt az elképzelések megvalósításában. Az európai jelentőségű közös beruházásban, a Vinnyica— Albertirsa elektromos távvezeték építésében, a Szovjetunión és hazánkon kívül érdekelt még a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Bulgária és Csehszlovákia is. Már csak 66 kilométer Á monumentális betonkeverő gép hatalmas dobja még kétszer körbefordul, azután már csak a lendület hintáz- tatja rövid ideig. Megszűnik a dübörgés, a nagy teljesítményű villanymotor hangját üresjáratban alig hallani. A gép közelében álló munkás magasba emelt karjával int. — Vég?! Leállunk. Jiri Flos — a csehszlovák Energovod Praha építésvezetője. Monori telephelyünkön vele figyeljük, amint néhány ember megragadja a kerekeken gördülő szállítószalagokat, néhány méterrel odébb vontatják, azután dologhoz látnak a szerelők. Bontják a gépeket. — Befejeztük a munkák első szakaszát — mondja az építésvezető. — Nyolcvanhat tartóoszlopnak a betonalapzatát készítettük el. A csaknem 70 köbméteres gödrökbe több mint ötezer köbméter betont dolgoztunk be. Most már az oszlopok összeszerelése és felállítása következik. Azokat a gépeket, amelyekre már nem lesz szükségünk, szétszedjük, vagonba rakjuk és hazaküld- jük. A munkások közül jó né- hányan új, otthoni munkahelyre kerülnek. De a többség azért ittmarad, csak át kell szervezni a csoportokat. Vinnyicától a Pest megyében lévő végállomásig, Albert- irsáig majdnem 900 kilométer hosszú lesz az elektromos távvezeték. Az építés generáltervezője a szovjet Ener- gosztprojekt, a magyar szakasz dokumentációit az ERŐTERV mérnökei készítették, és egy harkovi intézet állította össze az ukrajnai részterveket. Albertirsán elosztó épül, s innen a 400 kilométeres vezetékeken keresztül halad majd az energia az NDK, Lengyelország, Bulgária és Csehszlovákia felé. Északi szomszédunknak Lévától már van kiépített 400 kilométeres vezetékrendszere, -tehát csak a hiányzó, mintegy 66 kilométeres szakaszt kell pótolni. Tuskigyó a térképen A KGST illetékes bizottságában hozott döntés alapján a magyar és a csehszlovák állam 1976. január 14-én írta alá az együttműködéssel kapcsolatos keretszerződést, majd ugyanabban az évben, szeptember 16-án, a Bmói Nemzetközi Vásáron született meg a konkrét megegyezés a Transelektro és a Sztroimport külkereskedelmi Vállalatok között, arról, hogy az Albertirsától a Léváig terjedő kétszer 400 kilométeres vezetéket — amely végighalad a megyénkén — a csehszlovák Energovid Bratislava és az Energiavod Praha szakemberei építik meg. — A főigazgatóság a bra- tislavaiaknál működik — mondja Jiri Flos. — Az ő központjuk szintén itt. Pest megyében, Gödöllőn van. A kiépítendő csaknem 66 kilométeres szakaszt majdnem pontosan megfeleztük. Bent, az irodájában beszélgetünk. Térképet vesz elő. Kiteríti. Fekete tussal húzott vonalak jelzik, hogy merre halad a vezeték. — A 750 kilométeres távvezetéket — húzza végig az ujját az országhatárnál Al- bertirsáig —, a magyar OVIT szakemberei építik. Mi a végállomástól majdnem Pécelig vezetjük a vezetéket, onnan pedig az Energovod Bratislava emberei folytatják a munkát. — Korábban is kaptak már hasonló jellegű feladatot? — Hogyne. Nálunk . már építettünk 200 és 400 kilovoltos vezetéket. — És külföldön? — Ügy, ahogy itt, hogy mindent mi csinálunk, még nem. Szíriába ugyan küldtünk irányító szakembereket, de a munkásokat ők adták. — Ez így most könnyebb, vagy nehezebb? Az építésvezető elgondolkozva nézi a térképet: — Nehezen mérhető az "ilyesmi — leveszi a szemüvegét, a homlokát ráncolja. — Minden hasonló építkezés nagy feladatot jelent, de ez különösen. Mi tavaly október 20-án kezdtük el itt, Monoron ennek a telepnek az építését, és az idén április 20-án láttunk neki a betonozásnak. A vezeték nyomvonalát az OVIT szakemberei mérték ki, és azóta is tartjuk velük a kapcsolatot. Tőlük kaptuk az anyagok egy részét, és ők segítenek majd elintézni egyet, s mást, ha hozzáfogunk az oszlopok felállításához. Próbakő a szervezés — A hasonló feladatokkal birkózó magyar vállalatok munkájában általában a szervezés és a fegyelem minősége a próbakő. — Nálunk is, de úgy érzem, nem kell szégyenkeznünk. Tudja, hányféle szakma munkásainak a tevékenységét kellett a betonalapok építése közben összehangolni? — számolni kezdi: —Először is az ácsok és a kőművesek, azután a vasbetonszerelők, a munkagépkezelők, a gépkocsikezelők —, szóval sokan voltak. Persze valamennyien remek szakemberek, gazdag tapasztalatokkal a hátuk mögött. — Pedig nagyon sok fiatal van közöttük. — Ez nem zárja ki azt, amit az előbb mondtam. Sőt. Stefan Mikié, a tolmács és fiatal szakmunkás, de most nem a gyakorlati ismereteit, hanem szülőföldjén, a Felvidéken szerzett nyelvtudását kamatoztatja. — Melyik a nehezebb? — Ez, a mostani munkám — nevet. — Nem a nyelv miatt, az nem gond, de a soksok intéznivaló... Különböző tárgyalások, a szállítókkal kapcsolatos vámügyek a bevásárlás — sorolja. — És, ha valaki éjjel megbetegszik, ugye, akkor is engem ébresztenek ... Persze, nem panaszkodom, sokat tanulok így is. Dusán Kubanek, az egyik betonkeverő gép kezelője pár évvel ezelőtt aligha gondolta volna, hogy ilyen beruházáson fog dolgozni. — Mi a szakmája? A jó gazda gondosságával A MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEKBEN is régen felismert igazság, hogy a munka meny- nyiségén túl minőségére is nagy gondot kell fordítani. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemekben napjainkban a rendelkezésre álló technikával egy dolgozó annyi munkát képes elvégezni, amit a kisüzemi gazdaságokban valamikor el sem tudtak képzelni. A technikai eszközökkel párhuzamosan új, biológiailag értékesebb fajták állnak rendelkezésre, melyek termőképessége jóval nagyobb a korábbiakénál. Ebben az időszakban folyik a jövő évi gabonatermeléssel kapcsolatos feladatok, tervek kidolgozása, összeállítása. Lényeges, hogy a meglevő lehetőségek maximális kihasználásával, a jó gazda gondosságával készüljünk fel erre a munkára, az eddigi tapasztalatok figyelembevételével. A budai járási pártbizottság V. ötéves tervidőszakára búzából a termelőszövetkezetekben 42 q/ha, az állami gazdaságokban 46 q/ha átlagtermés elérését tűzte ki célul. Az 1975. évi, a termelőszövetkezetekben elért 31,9 q/ha búzatermésből kiindulva sokan túlságosan magasnak tartották a mércét. (1976-ra aztán túl óvatosan terveztek.) Politikai munkánk középpontjába — éppen ezért — a szemlélet- változás ösztönzését és a magasabb hozamok feltételeinek biztosítását állítottuk. A gazdasági vezetőket folyamatosan arra ösztönöztük, hogy bátrabban és öntevékenyebben szorgalmazzák az új, magasabb termőképességű bú- zafajták termelését, éljenek a nagyobb adagú műtrágyázás adta lehetőségekkel. E munkában sok segítséget adtak a Herceghalmi Állami Gazdaság tapasztalatai, azok, a minden évben megrendezett, szakmai kérdésekkel is foglalkozó tanácskozások, amelyek megfelelő irányt mutattak a búzatermelés feladatainak üzemenként! meghatározásához. Az állami gazdaságban végzett fajtakísérletek eredményei szinte kézzelfoghatóan bizonyították: körzetünkben milyen fajtákat kell termelni ahhoz, hogy a hozamok további emelésével tervezett célunk valóra váljék. AHOL MEGFELELŐ MÓDON hasznosították mindezeket a tapasztalatokat, ott Csizmák, bébicipők Huszonhét éves a Cipőipari Vállalat ceglédi üzeme. A kezdethez képest ma már tizenegyszer többet termelnek. Az idén 565 ezer, gyermekeknek való szandált, száras- és félcipőt, csizmát és tipegőt készítenek, színes puha bőrből. Az üzem 250 dolgozója az első félévben a tervet 104,5 százalékra teljesítette. A fogyasztói reklamáció mindössze 0,3 százalékos volt. Tavaly óta négytizedet javult a minőség. Szoljár Mihály, műszaki vezető tájékoztatása szerint a gyermekcipők minősége 1973-tól javult ugrásszerűen. Az üzemben Bozsán Péter felvétele akkor vezették be a dolgozz hibátlanul munkarendszert és a minőségi munka premizálását. — Melyik termékükre legbüszkébbek a ceglédi cipészek? — A bébitipegökre. Ez a legkeresettebb termékünk, évente 160 ezer pár készül belőle. Egy tipegőhöz, míg a bőrből bébicipő lesz, 45 ember nyúl hozzá. — Mit készítenek augusztusban és szeptemberben? — Száras cipőket és csizmákat. Az utóbbiból 27 ezer párat rendelt a kereskedelem. U. Gy. az eredmények sem maradtak el, s az 1976-os — általában kedvezőtlen időjárású — esztendőben is jó, helyenként a korábbiakhoz képest kiváló eredményeket értek el. A mezőgazdasági üzemek dolgozói a megmondhatói annak, milyen sok tényezőt kell figyelembe venniök, ezek optimális összhangját biztosíta- niok, ha előbbre kívánnak lépni. A talajerő-gazdálkodás milyensége, a fajta megválasztása, az agrotechnikai eljárások alkalmazása mind olyan kérdés, ami elsősorban emberi tényező, másként fogalmazva: szakmai elhatározás. Az 1976-os jó aratási eredményeink elsősorban annak köszönhetők, hogy a gazdaságok a súlyának megfelelően kezelték a feltételek komplex biztosítását. 1976-ban a termelőszövetkezetekben 38,8 q/ha-kénti átlagtermést értek el búzából, az állami gazdaságok pedig 48,1 q-t takarítottak be hektáronként. Bár az előző esztendőkhöz viszonyítva növekedés — különösen a tsz-ekben — járási átlagban számottevő, ennek ellenére az egyes gazdaságok közötti eredménykülönbség igen nagy volt. A 31,3 és a 46,4 q-ás hektáronkénti gazdasági szintű átlagok nem a természeti tényezők különbségéből adódnak a termelőszövetkezetekben, hanem azon elhatározásokból — vezetési döntésekből —, amelyeket az egyes üzemekben hoztak. A természeti tényezők nagymértékben képesek befolyásolni a hozamokat — de, ha erre hivatkozunk, ez csak konzerválhatja a szakmai hibákat, és nem ösztönöz kijavításukra. A hibák felismerése és felszámolása olyan helyi — üzemen belüli — tartalékokat jelent, amelyek jelentős mértékben befolyásolják a terméseredményeket, és a termelés gazdaságosságát. Az egyes gazdaságokban kialakult üzemágméretek — búzavetésterületek — alapvetően meghatározzák tennivalóinkat. A 800 vagy 1000 ha területű búzatermesztés nagy erőfeszítést és fokozott koncentrációt követel mindenkitől. És, hogy érdemes ezt így kezelni, azt a Herceghalmi ÁG kiváló teljesítménye mellett a Zsámbéki-medence Lenin Tsz kiváló eredményei is igazolják. Az 1977-es eredmények tovább javultak a járásban. A termelőszövetkezetek 30,9%- kal több búzát takarítottak be, mint 1975-ben. A termelés növekedése a színvonal emelkedéséből származott. Az elért eredmény még feltűnőbben jó, ha hozzászámítjuk, hogy aratás közben sok kórt okozott a jégeső. (A toki Egyetértés Termelőszövetkezetben, ahol legnagyobb volt a jégkár, 1977-ben csaknem 4 q- val nagyobb termést értek el hektáronként, mint az előző évben. Ez is azt mutatja, hogy a természeti csapások okozta károk nagyságát csak a jó munkával, a termelés feltételeinek körültekintő biztosításával tudjuk befolyásolni.) AZ IDEI ARATÁS kedvező eredményei mellett azonban arról is szólni kell, hogy az egyes gazdaságok közötti eddigi eredménykülönbségek nem csökkentek, hanem fokozódtak. A szakemberek feladata elsősorban, hogy e jelenség okait elemezzék és tegyék meg javaslataikat ezek megszüntetésére. Meggyőződésünk, hogy mindezek végső soron a szakmai munka minőségére, vagy ahogy a köznapi szóhasználatban emlegetni szoktuk, a hozzáállásra vezethetők vissza. Régi és ma is megszívlelendő közmondás: hogy „a földet becsapni nem lehet”. Ahol rossz értelemben véve takarékos- kodnak a műtrágyával, ahol nem biztosítanak megfelelő minőségű és mennyiségű vetőmagot, mondván, az drágább, ott alapvető gondok vannak a szemlélettel és nem várhatnak jó eredményeket. A természeti tényezők soha nem hozzák rendbe a munkánk során elkövetett hiányosságokat; pont az ellenkezője igaz, még hatványozottabban érvényesül negatív hatásuk. A jó gazdától tanulni soha nem volt szégyen. Ma már olyan lehetőségekkel és eszközökkel rendelkezünk, amelyekkel szinte mázsára tudjuk előre megtervezni búzatermésünket, az ahhoz szük- ségés tápanyagok megfelelő mennyiségi és összetételű adagolásával. A korszerű gazdálkodás jellemzője, hogy mindazokat a tudományos és technikai eszközöket széles körűen alkalmazza, amelyek segítségével az eredményeket fokozni lehet. 1977-ben a búzaterület egyötödén volt kisebb a hozam a járási átlagnál. Pedig, ha itt is legalább elérnék az átlagot! Olyan tartalék ez, amivel számolni kell. Politikai és gazdasági munkánk során ezt figyelembe kell vennünk. A gazdaságokban működő pártszervezetek munkájuk középpontjába a termelés feltételeinek biztosítását állítsák. Politikai eszközökkel biztosítsák, hogy mindenhol alaposan elemezzék mindazokat a tényezőket, amelyek a termelés színvonalát befolyásolják. Ösztönözzék a gazdasági vezetőket arra, hogy a vetéselőkészítő munkákra nagyobb hangsúlyt helyezzenek és hasznosítsák azokat a jó tapasztalatokat, amelyeket más gazdaságokban e téren szereztek. Ahhoz, hogy a következő esztendőben még jobb eredményeket érjünk el, nagyobb követelményeket kell állítanunk magunk elé. A még meglévő hiányosságok okainak feltárása és megszüntetése, a kiváló eredményeket elért gazdaságok tapasztalatainak felhasználása olyan lehetőségeket jelent számunkra, melyekkel élnünk kelL AZ V. ÖTÉVES TERV első két évében is bizonyítani tudták a járás mezőgazdasági üzemei, hogy képesek eleget tenni a megnövekedett kötelezettségeknek. Eddigi eredményeink fontos tényezője volt a tenniakarás, a fokozottabb és jobb munkaszervezés, a kezdeményezés és a szakszerűbb munka. Ez megfelelő biztosítékot ad arra, hogy a tervidőszak végére elérjük célunkat. Az őszi vetést annak tudatában kell előkészíteni és végrehajtani, hogy a következő esztendő sikereinek alapjait rakjuk le. Osztás János, az MSZMP budai járási bizottságának titkára Harmincmillió mtinkahengarekre Felfejlesztik a MEZŐGÉP miskolci gyárában a mező- gazdasági gépekhez szükséges hidraulikus munkahengerek gyártását. A miskolci gyárban az idén két-három típusban, főként billenős pótkocsikhoz használatos munkahengereket készítenek. A gyárban az idén mintegy tizenötezer, a tervek szerint pedig 1980-ban már nyolc típusból összesen mintegy hatvanezer darab munkahengert készítenek majd. A miskolci gyárban a most megkezdett felfejlesztésre ösz- szesen harmincmillió forintot költenek. > I — Fogtechnikus vagyok — mondja mosolyogva. — Az I idén leszek húszéves, az őszszel vonulok be katonának. A sógorom régóta dolgozik ennél a vállalatnál, ő hozott ide. — Ezek szerint szakmát változtatott? — Nem — rázza szőke fürtjeit. — Azért jöttem ide dolgozni, hogy félre tudjak tenni egy kis pénzt a katonaévekre. Tetszik ez a munka, nem tagadom, de a tanult szakmám azért mégis kedvesebb. — Vannak-e már Monoron magyar ismerősei? — Persze; csakhogy a nevüket sehogy sem tudom megjegyezni. Többen járnak hozzánk pingpongozni és a helyi KISZ-szervezettel összehoztunk egy jó futballmérkőzést is. — Mi lett az eredmény? — Kikaptunk. — Méghozzá Dusán lőtte a mi egyetlen gólunkat — nevet Stefan Mikié. — A saját kapunk hálójába. Ötvenöt adag étel A részlegvezetőt Adam Su- tyt nagy gondban találjuk. — Most állítjuk össze a listát, hogy ki marad itt az oszlopok szerelésén és ki megy haza — mondja és papírlapokat tereget ki az asztalon. — Át kell szervezni a csoportokat is, hogy mindnek legyen a tagjai közt idősebb és fiatal munkás. így képezzük ki az utánpótlást. Adam Sutyt 33 éve külső szereléseken dolgozik, 17 éve maradt özvegyen, de két lánya, egy fia és az öt kisuno- ka mindig türelmetlenül várja haza. — Még két évem van a nyugdíjig, akkor majd mindig velük leszek — mondja. A csehszlovák munkások korszerű, kényelmes panelházakban laknak Monoron, jó erőnlétükről pedig hazai szakácsmester: Pokorny Iván gondoskodik. Ötvenöt személyre főz. Vereszki János
