Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-16 / 192. szám
%)(nhm 1977. AUGUSZTUS 16., KEDD Magyarország és Mongólia kapcsolatai jól fejlődnek Közlemény Púja Frigyes látogatásáról Ulánbátorban hétfőn közleményt adtak ki Púja Frigyes külügyminiszter egyhetes hivatalos, baráti látogatásáról, mongol kollégájával, M. Dü- gerszürennel folytatott szívélyes, elvtársi légkörű tárgyalásairól. A miniszterek tájékoztatták egymást az országaikban folyó szocialista építőmunkáról és véleménycserét folytattak a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság testvéri barátságának és sokoldalú együttműködésének további elmélyítéséről, a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresz- szusán és a Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresz- szusán hozott határozatok szellemében. Megelégedéssel állapították meg. hogy a marxizmus—leni- nizmus és a szocialista internacionalizmus elvein nyugvó magyar—mongol kapcsolatok a két ország 1965-ben kötött barátsági és együttműködési szerződése szellemében állandóan fejlődnek és új tartalommal gazdagodnak. A miniszterek hangsúlyozták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténeti jelentőségét, méltatták a Szovjetunió konstruktív, békeszerető külpolitikájának meghatározó szerepét a béke, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás ügyének előmozdításában, s megerősítették kormányaik eltökéltségét, hogy a jövőben is erőfeszítéseket tesznek a szocialista közösség ösz- szeforrottságának állandó erősítése és a világ valamenyi forradalmi, haladó erőinek akcióegysége érdekében. A két miniszter megelégedését fejezte ki az Európában végbement pozitív változások és a helsinki biztonsági és együttműködési értekezlet eredményei felett. A felek úgy vélik, hogy a fegyverkezési hajsza beszüntetése és a leszerelés terén teendő hatékony intézkedések lét- fontoságúak minden állam számára, a világ békéje és biztonsága szempontjából. A két miniszter ismételten síkraszállt a leszerelési világértekezlet mielőbbi összehívása mellett, s nagy figyelmet szenteltek az ázsiai helyzetnek. A miniszterek hangot adtak meggyőződésüknek, hogy a közel-keleti tartós és igazságos béke biztosításának feltétele az izraeli csapatok kivonása az összes megszállt arab területekről, a Palesztinái arab nép törvényes jogainak elismerése, beleértve a saját állam alapításának jogát is, a térség valamennyi állama és népe biztonságának és önálló létének szavatolása. A két fél rámutatott arra a rendkívüli veszélyre, amelyet az afrikai kontinensen a béke, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás számára a nemzetközi rekació és a fajüldöző rendszerek összeesküvése jelent. Teljes támogatásukról biztosították Zimbabwe és Namíbia népeinek országaik felszabadulásáért folyó harcát. Forró szolidaritásukat fejezték ki az Angolai Népi Köztársaság és a Mozambiki Népi Köztársaság népeivel, amelyek határozottan védelmezik országaik függetlenségét és haladó vívmányait az imperialista és a fajlüdöző erők ismétlődő beavatkozásaival szemben. Púja Frigyes hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Man- galin Dügerszürent, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Carter találkozót tervez közel-keleti miniszterekkel A Fehér Ház vasárnap nyilatkozatban jelentette be, hogy Carter elnök szeptemberben találkozni fog az ENSZ-közgyűlés ülésszakán részt vevő arab és izraeli külügyminiszterekkel. A bejelentést megelőzően Vance külügyminiszter tájékoztatta az elnököt a Közel-Keleten és Londonban folytatott tárgyalásairól. A tájékoztatón jelen volt Brzezinski, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója is. A Fehér Ház közleménye, amelyet Jody Powell sajtótitkár ismertetett, bejelenti, hogy az érintett külügyminisztereket felkérték: még részletesebben dolgozzák ki álláspontjukat annak érdekében, hogy sikerüljön meggyorsítani ) a genfi értekezlet összehívását. A közlemény kifejezi Carter elnöknek azt a reményét,, hogy az értekezlet idén ősszel összeül. A közlemény azt is leszögezi, hogy az Egyesült Államok a továbbiakban e témakörben szoros kontaktust tart a Szovjetunióval — a genfi értekezlet társelnökével. Tel Aviv „gesztusa’ — annexiós döntés Az izraeli hatóságok vasárnap bejelentették, hogy a Jordán-folyó megszállt nyugati partján és a gázai övezetben' élő arabok számára a jövőben szociális juttatások területén az izraeli állampolgárokat megillető jogokat fogják biztosítani. Tel Aviv „látványos gesztusának” célja nyilvánvalóan a megszállt területen jogi státusának megváltoztatása. Az arab világban máris óriási vihart kavart az izraeli kormány döntése. Az 1976-ban izraeli megszállás alá került Gaza városi tanácsa hétfőn rendkívüli ülésen utasította el az izraeli kormány döntését, s a tanács szóvivője az ülés után bejelentette, hogy a városban kétórás tiltakozó sztrájkot tartanak. A félreérthetetlen céllal hozott izraeli döntés ellen szót emelt a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet is. A PFSZ szóvivője nyilatkozatában hangoztatta, hogy a döntés „az annexió felé tett újabb lépés”. Az intézkedést élesen bírálta Állón, az izraeli munkáspárti kormány volt külügyminisztere is. Náci bűnös szökése Rómából Megszökött a római börtönkórházból Herbert Kappler náci háborús bűnös — jelentették be az olasz fővárosban. Az egykori SS-ezredest 1943-ban ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre, mert Róma Gestapo-főnökeként az olasz partizánok egy akciójának megtorlásául 1944. március 24-én kivégeztetett 335 olasz polgári személyt. Vito Lattanzio olasz hadügyminiszter hétfő délutáni sajtóértekezletén elmondotta, hogy Kapplert nyugatnémet felesége, Anneliese szöktette rmeg. Közben Bonnban Grünewald nyugatnémet kormány- szóvivő bejelentette: telefon- hívást kaptak Kappler feleségétől és eszerint az egykori Gestapo-főnök az NSZK-ban tartózkodik. Az indiai elnök felhívása Szandzsiva Reddi, India köztársasági elnöke az ország függetlenségének 30. évfordulója, augusztus 15-e megünneplése alkalmából rádiófelhívást intézett az ország népéhez. Az ország függetlenné válását követő években népünk a sikerek és balsikerek időszakát élte át. A nagy eredmények ellenére még nem számoltuk fel a szegénységet, az írástudatlanságot és a társadalmi egyenlőtlenséget. Harcunkat addig folytatjuk, amíg teljes egészében nem számoljuk fel a gyarmati múlt súlyos örökségét — hangsúlyozta az indiai államfő. Jelenleg bennünket mindenekelőtt az árak emelkedése nyugtalanít, amely elsősorban a lakosság legszegényebb rétegeit sújtja. A kormány elsőrendű célja — folytatta Reddi —, hogy gondoskodjék az indiai lakosság döntő része, a parasztság szükségleteinek a kielégítéséről. Ennek érdekében következetesen meg kell valósítani a gyakorlatban a földreformot. Végezetül rámutatott, hogy korlátozni kell a monopoltőke növekedését, fel kell számolni a korrupciót és minden szinten erősíteni kell a kapcsolatot a közigazgatási szervek és a nép között Berlini nyilatkozat az áj NDK—NSZK tárgyalásokról Kurt Nier, az NDK külügyminiszter-helyettese, Kohl nagykövet, az NDK állandó NSZK-beli képviseletének vezetője és Wischnewski, a kancellári hivatal államminisztere között Bonnban pénteken megkezdett tárgyalásokról nyilatkozott. Az NDK számára — mondotta — ezeken a megbeszéléseken az enyhülés politikája, az NDK és az NSZK kapcsolatainak további normalizálása áll az előtérben. Ebbe tudvalévőén olyan kérdések tartoznak, mint az államok szuverenitásának és szuverén egyenlőségének tisztelete, az NDK és az NSZK közötti határoknak két szuverén, egymástól független állam között húzódó államhatárokként való tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás, az állam- polgárság kérdése és egy sor egyéb probléma. A miniszterhelyettes egyértelműen visszautasította az NSZK-ban hangoztatott olyan célzásokat, mintha a megbeszéléseken valamiféle „előzetes pénzügyi feltételekről” volna szó. Kurt Nier hangoztatta, hogy „ilyenről magától értetődően nem lehet sző ...”. Rámutatott: — az NDK és az NSZK közötti kereskedelem az alapszerződés, szerződések és egyezmények alapján folyik, s amint az nemzetközileg szokásos, a kölcsönös előnyök alapján valósul meg. Az NDK külügyminiszterhelyettese részletekről nem nyilatkozott, hangsúlyozva, hogy a két fél megállapodott: a megbeszéléseket bizalmasan kezelik. Nyugat-Berlinben hétfőn tanácskozott dr. Joachim Mitdank nagykövet, az NDK kormányának és Gerhard Kunze tanácsos, a nyugat-berlini szenátusnak a megbízottja. Belpolitikai botrány Angliában Súlyos belpolitikai botrányt okozott Angliában a fasiszta Nemzeti Front szombati tüntetése. A provokatív akció miatt tiltakozó baloldali ellentüntetők és a „rend fenntartására” kivezényelt több ezer rendőr között lezajlott összecsapások során 212 személyt tartóztattak le, s közülük 202 ellen emelnek vádat, összesen 110-en sebesültek meg köztük 56 rendőr. Londonban hangsúlyozzák, hogy a szombatihoz hasonló brutális utcai összetűzésekre az elmúlt 20 évben nem volt példa. Callaghan miniszterelnök személyesen avatkozott be, hogy lecsendesítse a belpolitikai vihart Utasította az ország rendőrfőnökeit: tiltsák be a különböző tüntetéseket és felvonuiásokat abban az esetben, ha fennáll „az erőszak komoly kockázata”. Az afrikai vezetők bírálják az áj Rbodesia-tervet Kidolgozták a rhodesiai rendezést célzó új angol— amerikai javaslattervezetet — közölte Vance amerikai külügyminiszter. Eszerint 1978 végéig többségi uralmat vezetnének be Rhodesiában. Washington és London szorgalmazza az általános választójog biztosítását, és a legális függetlenség kikiáltását. (A jelenleg is uralmon lévő Smith-rezsim törvénytelenül nyilvánította függetlenné a brit gyarmatot és az „új államot”, csak a Dél-afrikai Köztársaság ismerte el.) Owen brit külügyminiszter még ebben a hónapban újabb körutat tesz a dél-afrikai térségben, ezúttal Youngnak, az Egyesült Államok ENSZ- nagykövetének kíséretében. Az út célja, hogy a szembenálló felekkel elfogadtassa az immár véglegesített tervet, amelynek részleteit csak ezután hozzák nyilvánosságra. Joshua Nkomo, a Zimbabwe Hazafias Front társelnöke hétfőn Washingtonban találkozott és ..általános vitát” folytatott a dél-afrikai helyzetről Vance amerikai külügyminiszterrel. Mint a találkozó után Nkomo újságírók előtt elmondotta. tájékoztatta az amerikai külügyminisztert mozgalmának a rhodesiai rendezéssel kapcsolatos álláspontjáról. Visszautasította azt a brit javaslatot, hogy először dolgozzák ki Zimbabwe, a tervezett afrikai többségű állam alkotmányát, s ezt követően alakítsák meg a kormányt. Nyerere tanzániai elnök hétfőn közölte: Londonban megpróbált felvilágosításokat szerezni a rhodesiai többségi uralom megteremtésével kapcsolatos elképzelésekről, de csak meglehetősen zavaros elgondolásokkal találkozott. Kaunda zambiai elnök határozottan elítélte a nyugati országokat, amiért továbbra is támogatják a dél-afrikai fajvédő rezsimeket. Kivégzések Kínában Honan kínai tartomány egyik járási székhelyén, Anjang bányászvárosban, a „négyek bandájához” való tartozás vádjával 12 embert végeztek ki. A kivégzésekről — mint a TASZSZ jelentette — Kínából érkezett szemtanúk számoltak be. Elmondták, hogy éppen Anjangban voltak, amikor látták, hogy teherautókon a kivégzés színhelyére szállították az elítélteket. Minden elítélt nyakában „ellenforradalmár” feliratú tábla lógott. Egy szingapúri hetilap állítása szerint a kivégzettek között volt a járási forradalmi bizottság egykori elnöke, és helyettese. Etiópia-Szomólia Vihar a Könnyek kapujában A kelet-afrikai feszültséggóccal foglalkozó hírügynökségi jelentések közül a legjelentősebb a TASZSZ nyilatkozata, amely kifejti a szovjet álláspontot az Etiópia és Szomália közötti harcokkal kapcsolatban. A hírügynökségek részletes beszámolókat közöltek a harcokról is, s ezekből kitűnik, hogy a Szomáliái reguláris erők folytatják támadásukat Etiópia Oga- den tartományában, sőt az összecsapások más vidékre is kiterjedtek. Sziad Barré Szomáliái elnök — mint a TASZSZ közölte — rádiófelhívásában azt mondta, hogy a térség problémája megoldásának egyetlen lehetősége a függetlenségért küzdő népek önrendelkezési jogának biztosítása. Egyúttal arra is utalt, hogy Ogaden állítólag nem etlópiai terület. Ugyanakkor Etiópia megerősítette a népi milíciákat és mozgósította az ország dolgozóit. ségeseik, mindenekelőtt Szaúd- Arábia, Egyiptom és Szudán felélénkítették a lappangó törzsi háborúkat, s kívülről is igyekeztek nyomást gyakorolni Etiópiára. így kapott igazán lábra Etiópia Eritrea tartományában — ez a Vörös- tenger-menti tartomány — a szakadár mozgalom, s az sem lehet véletlen, hogy Egyiptom, Szudán és Szaúd-Arábia meghirdette „a Vörös-tenger arab tó” jelszavát, katonai szövetséget is kötve. Sőt, megindult a kísérlet: Szomáliát elszakítani szövetségeseitől. Az eszközök változatosak: Szaúd-Arábia nagyarányú pénzügyi ajánlatokat tett, felkarolta Szomália Etiópia elleni, korábban ritkán hangoztatott területi követeléseit, az Egyesült Államok, Anglia, sőt, a színfalak mögött Franciaország is fegyverszállítás! ajánlatokat tett. A cél nyilvánvaló: először csapást mérni Etiópiára, aztán Szomália haladó rendszerére. Sajnálatos módon Szomáliái -részről szabadjára engedték a nacionalista szenvedélyeket — és a reguláris hadsereget. Több mint egy hete vált ismeretessé, ezt a legkülönbözőbb hírforrások erősítik meg, hogy Ogaden tartományban Szomália reguláris erőit vetette be. A kialakult helyzetben Etiópia az Afrikai Egységszervezet közvetítését kérte, ez azonban kudarcba fulladt. Etióp részről, s ezt vasárnap az ország külügyminisztere újra megerősítette, készek tárgyalásokat kezdeni, amennyiben Szomália kivonja reguláris csapatait etiópiai területekről. Az egyre szélesebb körű harcot már régóta jogos nyugtalansággal figyelték a Szovjetunióban is. A Szovjetunió, amelyet Etiópiához is barátsági és együttműködési szerződés fűz — mint ezt a TASZSZ hírügynökség vasárnapi nyilatkozata kifejtette — következetesen erőfeszítéseket tesz, hogy elősegítse Szomália és Etiópia kapcsolatainak békés, politikai rendezését. A nyilatkozat határozott állás- foglalást közvetít, leszögezve: „a TASZSZ-t felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a Szovjetunió vezető köreiben komoly aggodalmat vált ki a helyzet kiéleződése. A fegyveres összetűzések folytatódása súlyos következményekkel jár az etiópiai és a Szomáliái forradalom ügyére nézve.” A Szovjetunióban remélik — hangoztatta a TASZSZ nyilatkozata —, hogy Szomália és Etiópia vezetői bölcsességet, önuralmat tanúsítanak, haladéktalanul véget vetnek a fegyveres konfliktusnak és párbeszédet kezdenek a problémák rendezéséről. Z. I. A Könnyek kapuja, a Bab El-Mandeb-szoros,. az Indiaióceánt a Földközi-tengerrel összekötő Vörös-tenger bejárata már ősidők óta sok vihart látott, s most a listára egy újabb került fel. Hetek óta kopogják a telexgépek a harci jelentéseket e' térségből. S e harc központja Afrika második legnépesebb országa, a 28 milliós Etiópia. Az első következtetés — az eseményekből ítélve — kézenfekvő: Veszély fenyegeti az ország területi egységét, mitöbb, a fiatal haladó rendszer létét is. Kétségtelen megfontolásra, s bárminemű ítélet előtt meggondolásra késztet az a tény, hogy az elmúlt hetekben e harcok legfontosabb hadszínterévé Etiópia Ogaden nevű tartománya vált, s e harcokban a térség hosszú idő óta antiimperialistának minősített országa, Szomália az ellenség. Vajon mi magyarázza, hogy e két, a társadalmi fejlődést és külpolitikai irányvonalát lényegében hasonlóképpen megszabó ország áll egymással szemben? Ha okokat keresünk, rögvest utalnunk kell a hajdani gyarmatosítók ma is erősen érződő „oszd meg és uralkodj” politikájára. Az államhatárokat hosszú évtizedeken át pontosan meg sem húzták, vagy ha meghúzták, akkor azt a kolonialista érdekeknek megfelelően tették. A néprajzi határok szerint szelik át az országokat, s így a gyarmati örökséggel induló fiatal államok mindmáig könnyen összeugraszthatók. A kelet- etiópiai Ogaden tartományban például kétmillió muzulmán szomáli nomád állattenyésztő él, de e tartománynak nemcsak területi jelentősége van, a föld méhében hatalmas nyersanyagkészleteket, például olajkészleteket sejtenek. Ám a mind súlyosabb helyzet nem függetleníthető napjaink imperialista kísérleteitől sem. Elsősorban arról van szó, hogy a Vörös-tenger és térsége mind nagyobb stratégiai jelentőségűvé vált. Aki a Vörös-tengert ellenőrzi, annak egyik lába Afrikában, a másik Ázsiában van. Különösen igaz ez a Szuezi-csator- na újramegnyitása óta. Amíg a nyugati hatalmak igényeinek megfelelő politikai rendszer létezett Etiópiában, a stratégiai felértékelődés nem történt meg. Akkortájt a térségbeli államok közül éppen Szomália volt az, amelyik a legkövetkezetesebben anti- imperialista politikát folytatott, 1974-ben barátsági és együttműködési szerződést kötött a Szovjetunióval. A haladó etiópiai rendszer hatalomra jutása óta azonban a nyugati hatalmak, s térségbeli szövetA palesztmai—jordamai kapcsolatok megteremtésének el- | engedhetetlen feltétele egy | független palesztin állam lét- I rehozása a Jordán-folyó nyu- j gáti partvidékén és a ghazai | övezetben — állapította meg I Faruk Kaddumi, a Palesztinái j Felszabadítási Szervezet poli- ! ‘.lkai osztályának vezetője a 1 külföldi hírügynökségek ren- j ielkezésére bocsátott interjú- i Iában vasárnap. A PFSZ „kül- j igyminisztere” hangsúlyozta, | íogy a szervezet elfogadja a j palesztin állam és a Jordániái I Királyság közötti kapcsolatok j gondolatát, de e kapcsolatok 1 jellegének meghatározása előtt meg kell alakulnia a független palesztin államnak. A PFSZ-nek a genfi közel- keleti értekezleten való részvételéről szólva kijelentette, hogy a palesztinai képviselet kérdése nem okoz nagy problémát. Ezt az arabok maguk között meg tudják oldani. Megerősítette, hogy a PFSZ a Biztonsági Tanács 242. számú, a palesztinaiak ügyét me- nekültprolplémaként kezelő határozatának új határozattal történő felváltására törekszik. Az új határozatnak biztosítania kell a palesztinaiak számára, hogy visszatérhessenek otthonaikba, független államot hozzanak létre Palesztina egy részén, és kártérítést kapjanak elvesztett javaikért. Az Egyesült Államok magatartásáról szólva hozzáfűzte, hogy amíg az USA el nem fogad egy ilyen határozatot, addig az amerikai nyilatkozatokat és politikai lépéseket csak a palesztinai nép „becsapását” célzó taktikai fogásokként lehet értékelni. Palesztin nyilatkozat Az amerikai lépések taktikaiíoaások
