Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-16 / 192. szám

1977. AUGUSZTUS 16., KEDD 3 Pénzért — valamit Vendégül láini, vendégnek lenni a Dunakanyarban A fiatalok útját egyengetik Beszélgetés az Állami Ifjúsági Bizottság munkájúról nanszírozunk. 1976-ban 90 ez­ren vettek részt az előkészítő­kön. O Aligha elegendő az a köz­ponti ifjúsági alap mindahhoz, amivel fiataljainkat támogat­juk. Hogyan egészül ki ez az összeg? — Egy-egy, fiatalokat segí­tő akció meghirdetésekor, az ÁIB felajánlja az akcióra for­dítható központi alapból ki­utalt összeget, és felkéri a tár­sadalmi, gazdasági szerveket arra, járuljanak anyagilag is hozzá a fiatalok gondját segí­tő problémák megoldásához. S miután minden intézmény kü­lön ifjúsági alappal rendelke­zik, ezt meg is teszik. O Milyen fórumokon nyil­váníthatják ki véleményüket a fiatalok, hol tehetnek javas­latot a gazdasági munka javí­tására? — Erre valók az ifjúsági parlamentek, amelyeket két­évenként rendeznek meg a munkahelyek többségében. Az 1976—77-es évben több mint 1 millió 200 ezer fiatal vett ezeken a parlamenteken részt, ' és több mint 200 ezren szólal­tak fel körülményeiknek ja­vítása érdekében. Elsősorban bérezési problémákról, lakás­gondokról és a pályakezdés nehézségeiről szóltak a fiata­lok. Üjabb igények érkeztek a munkahelyi kulturálódási le­hetőségek bővítésére, a tovább­tanulási adottságok fejleszté­sére. Ugyanakkor ezek a par­lamentek a fiatalok közéleti tevékenységét is erősítik. Ez megmutatkozik a fiatalok rész­vételében az állami, a társa­dalmi szervezetek apparátu­sában is. O S viszonozzák-e a fiata­lok a gondoskodást, törődést? — Nem hálátlanok. 1976- ban például több mint 20 mil­lió munkaórát dolgoztak ön­kéntes társadalmi munkában. Mérő Miklós Híd a múltba! a fövik® Hányféle fűszerszámot is­mer a magyar konyha? A paprikán, borson, fokhagy­mán, majoránnán kívül? Hát, sorolhatnánk rendre a tár­konyt, vasfüvet, koriandert, sáfrányt, csombort, szagos­mügét, zsályát, melyek apró üvegcsékben ugyancsak föl- lelhetők a gyógynövénybol­tokban, a konyhák tájékán azonban már csak ritkán. Egy éve lehet, hogy a ke­zembe került egyik idegen- forgalmi folyóiratunk, mely egy Magyarországon járt an­gol úrra hivatkozik, aki ét­termi tapasztalatairól szólván megjegyzi, biz a magyar kony­ha cseppet sem különösebb más közép-európaiétól, legin­kább a vastagon rántott le­vesek, ízetlen rántott és sült húsok, szegényes választékú köretek jelentik, s egy-két él­vezhetetlenül agyonpapriká­zott étel. Fordult az idő kereke, le­bontották a Tabánt, le az óbu­dai kiskocsmákat, a vendég meg külföldről, s a honi tá­jakról egyaránt továbbra is ragaszkodna a családias han­gulatú kiskocsmákhoz, ahol baráti vígságokra, kedélyes diskurzusra nyílik alkalom, s ahol nem keserítik meg a ven­dég szájízét a méregdrága árak. Ritkulnak az efféle ven­déglátóhelyek a fővárosban, Budapest környékén pedig nem szaporodnak a szükség, a lehetőség szerint Hiányoztak a lacikonyhák A Pest megyei Vendéglátó­ipari Vállalat vezérigazgatója, tír. Foki László zokon vette, mikor is a Pest megyei Hír­lapban megjelent, hogy Szent­endrén a Templom téri játé­kok során a Teátrum elő­adásának időszakában csődöt mondott a vendéglátóipar. Mint említette, vagy félezer ember munkáját minősítet­tük ezzel. Olyanokét, akik igyekeztek, akik vétlenek ab­ban, hogy a nagy számú kö­zönséget nem sikerült olyan színvonalon ellátni, miként arra alkalom nyílott volna, s amint azt elvárták volna, azok, akik részesei lehettek az em­lített élménynek. Betérünk Szentendrén a Bé­ke étterembe, néhány hónap­ja alakították át, igazán elé­gedett lehet vele a vendég, vörösre pácolt faburkolat, bok­szok, oleánderes zárt udva- rocska. Szép a konyha, tiszta is, az étlap ígéretes, borjú­húst kínálnak, májat, akár­csak mindenütt, ahová később betérünk. Az étterem vezető­jét, Németh Jánost, akit, no­ha, nevét nem említették, di­csértek a lapok a városka ün­nepi eseménysorozatának egyik főattrakciója, a szabad­tűzön piruló scsevabcsicsa miatt. Az ő nevéhez fűződik, ő hozta a receptet a jugoszlá­viai Rovinyból. — Létezik-e valamilyen vendéglősök köre a városban, avagy a környékben — kér­dem —, ahol üzletvezetők, szakácsok, pincérek (mindig más-más házigazdánál) ba­ráti szót válthatnának. — Nincs ilyen, sajnos, pe­dig jó lenne, ha lenne. A múlt héten vendégként jártam a Pokolcsárdában, s egy este annyit tanultam ott, mint itt egy év alatt sem. Mint forog az idegen, ho­gyan látják el a vendégeket, nos, ez, amire kíváncsiak vol­tunk ezen a hét végén. A Ven­déglátóipari Vállalat vezér- igazgatója a Pest megyei Ta­nács kereskedelmi osztályá­nak helyettes vezetője, Feke­te Lajos is velünk tartott. Eléggé hivatalosnak tűnhe­tett hát a vendéglátóipari in­tézményeket fölkereső külö­nítményünk. amelyet így ter­mészetesen igen szívélyesen fogadtak valamennyi étte­remben, vendéglőben, ahová betértünk. Föltételezhető, hogy akármilyen köznapi vendéget is hasonló udvarias­sággal, megbecsüléssel fogad­nak, hiszen a vendég pénzt hoz, s vendégből ezen a hét végén nem is volt olyan túl­zottan sok. Sör és gasztrofól A vendégfogadó intézmé­nyek különböző kategóriába sorolt egységeibe látogat­tunk. Jártunk a Bükkös biszt­róban, amelyet Szentendrén a közelmúltban nyitottak meg, egy bezárt talponálló helyén, s ahol tartályból mérik kor­sónként a hűtött, friss sört, s ahol a csupacsempe konyhá­ban barna fiatalasszony gaszt- rofol-ételeket melegít, gazda­gít házi ízekkel, ha a kun­csaft úgy kívánja. Jegyzem a számadatokat, a vállalat összesen 360 egység­gel rendelkezik, 2800 embert foglalkoztat. Fenntartásra 30 millió forintot fordítanak, 120 ember látja el e karbantartó föladatot, fejlesztésre az idén 22 milliót költöttek. össze­hasonlításképpen : amikor a vállalat megalakult, 1972-ben 14 millió forint volt ez az ösz- szeg. Az idén kilenc üzletet korszerűsítettek, nyitottak. Kérdi tőlem a minap egyik ismerősöm, hogy kirándulna a Dunakanyarba külföldi ven­dégeivel, de egyetlen hangu­latos kiskocsmát sem ismer, tudok-e én ilyet. Nem. Jó­hírű vendéglőt, mint a Határ­csárdát, a Pokol csárdát — Leányfalun, illetve a szent­endrei szigeten igen. Repre­zentatív éttermet Visegrádon, illetve Tahiban szintén, de kedélyes kisvendéglőt egyet se. Tulajdonképpen dicsérni kellene a vendéglátókat. Min­denütt jó a konyha, a szoká­sosnál nem kínál szegénye­sebb választékot az étlap, sőt, mint említettem, mindenféle ínyencfalatot is. Sehol nin­csen tülekedés, helyhiány — de sehol nincsen hangulat sem. Se pincér, se zenekar A papszigeti Szigetgyöngye étteremben bő választékkal szolgálják ki a strandolókat. A strand területén van az ét­terem —, a Teátrum ma már nem betonkripta, faburkolat­Szobon hagyomány, hogy a minden év augusztusában megrendezett szobi napok nyitó eseményeire meghívják a szomszédos Csehszlovákia érsekújvári járásának veze­tőit, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók szervezetének kép­viselőit, hogy baráti találko­zón mélyítsék tovább a két járás, illetve Szob és Érsekúj­vár vezetői között több éves múltra visszatekintő politikai, gazdasági és kulturális kap­csolatokat Szép programról gondos­kodtak vasárnap vendégeik­nek a váci járás, illetve a szo­bi pártbizottság és nagyköz­ségi tanács vezetői. Vasárnap reggel Anton Bartovics, az ér­sekújvári járási pártbizottság titkárának vezetésével nyolc­tagú delegáció érkezett Szob­iba, melynek tagja volt Rudolf Maczek, az érsekújvári járá­si honvédelmi bizottság elnö­ke, Deák Lajos, a járási nem­zeti bizottság elnökhelyettese, Sidó Zoltán és Őszi Lászióné, a CSEMADOK érsekújvári szervezetének elnöke, illetve titkára, Gombos Pál, a buda­pesti Csehszlovák Kulturális és Tájékoztatási Központ igazgatóhelyettese, dr. Kovács Béláné, a központ munkatársa és Hübsz Sámuel, a CSEMA­DOK munkatársa. A szobi leánynevelő intézet feldíszített nagytermében a vendégeket Tóth Albert, az MSZMP váci járási bizottsá­gának első titkára, Barát Endre, a körzet országgyűlési képviselője, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztály- vezetője, Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest me­gyei Bizottságának titkára. Svielenberg László, a járási pártbizottság titkára, Heil Im- réné, a nagyközségi pártbi­zottság titkára és Himmer Lő­rinc, a nagyközségi tanács el­nöke fogadta. A körzeti zeneiskola taná­rainak kamarazenekara cseh, szlovák és magyar zeneszer­zők fúvószenéjéből válogatott tál bélelték, kovácsoltvas tér­elválasztókkal díszítették, s ami szintén szót érdemel, markos pincérek riogatták el a kötözködő helybeli nagyle­gényeket. A Gyöngyszem ét­teremben — Leányfalun — félig üres a kerthelyiség. A Kagyló önkiszolgáló étterem­be néhány hét óta a helyi strandról folyosón át eljut­hatnak a vendégek. S érde­mes is fölkeresniük, hiszen itt — noha, se pincér, se ze­nekar — igazán hódolhat­nak kedvtelésüknek honi ínyenceink avagy a csupán a becsületes étkezésre vágya- kozók is, mert olyan ételvá­laszték kínálja magát, s olyan tisztes porciókat mérnek, mi­nővel osztályon felüli étte­remben is alig találkozunk. Barna fiatalember az étte­remvezető, Moldován István. Ö mondja, hogy kinevezésé­nek első napján körüljárta a Dunakanyar éttermeit, föl­jegyezte, hol mi kapható. Nos, azt itt nem főzetett. — Vendéglős családból szár­mazom, apám, nagyapám, déd- szüleim is vendéglősök vol­tak, a dédnagymamám még mindig él, elmúlt kilencven­éves. Ö mondta, ha a pénzt helybe hozzák, abban van az üzlet, azért már illik valamit nyújtani. Nem mézesköcsög a vendéglátóipar, de olyan pálya, amely tisztes megélhe­tést kínál. Egy olyan önki­szolgáló étterem is lehet ked­velt vendéglátóhely, amilyen a miénk. A reprezentatív üz­leteknek is megvan a ma­guk vonzása csakúgy, mint a kisvendéglőknek, ha lenné­nek, avagy a mozgóárusok­nak, a lacikonyháknak. El­végre vendéglátók lennénk valamennyien. A. Z. műsorral szórakoztatta a ven­dégeket. A kötetlen baráti be­szélgetés során szó esett a két járás mezőgazdasági üzemei­nek aratási eredményeiről, a nyár kulturális eseményeiről és sok minden más, a két já­rás és a nagyközség vezetőit érdeklő témáról. Tóth Albert pohárköszöntő­jében azt az immáron évekre visszanyúló baráti együttmű­ködést méltatta, mely a poli­tikai és gazdasági vezetők sze­mélyes találkozásai, tapaszta­latcseréi során tovább mé­lyült. Bizonyára tartós barát­ságok szövődtek a két járás úttörőinek nyári cseretáboro­zásain is. A két nép kultúrá­jának kölcsönös megismerését szolgálja kiállítások cseréje, s az is, hogy a váci járás úttö­rőinek Gödön megrendezett szlovák nyelvű olvasótáborá­ban a test vér járásból érkezett gyerekek is részt vettek. Anton Bartovics válaszában annak a reményének adott hangot, hogy az eddigi gyü­mölcsöző politikai, társadalmi és kulturális kapcsolatok a két járás közötti mind szoro­sabb gazdasági kapcsolatokkal is kiegészülnek, melyekre mind a váci, mind az érsek­újvári járásban keresik a le­hetőségeket. A délelőtt folyamán a ven­dégek megtekintették a CSEMADOK érsekújvári kép­zőművész körének tárlatát a zeneiskolában, majd az épülő nagyközségi úttörőtáborban és a Börzsöny Múzeumban tettek látogatást. Ebéd után Gombos Pál nyi­totta meg a nagyközségi ta­nács épületében északi szom­szédunk idegenforgalmi és tu­risztikai látványosságait be­mutató kiállítást. A nap prog­ramjában szerepelt még a Vám- és Pénzügyőrség Zene­karának koncertje, illetve a CSEMADOK érsekújvári tár­sastáncklubjának fellépése a művelődési központ színpa­dán. B. H. Az ifjúságpolitikai határo­zatok, az 1971-es ifjúsági tör­vény végrehajtását koordináló és ellenőrző központi szerve­zet a Minisztertanács mellett működő Állami Ifjúsági Bi­zottság. Konkrét és időszerű feladatairól beszélgettünk Ná­dor Györggyel, a bizottság tit­kárával. — Ami a magyar fiatalok élet- és munkakörülményei­nek javítása és fejlesztése so­rán történik, természetesen nem kizárólagosan az Állami Ifjúsági Bizottság tevékeny­ségének eredménye — mon­dotta. — Hiszen a határoza­tokat nem mi hozzuk, hanem a párt és a KISZ kongresszu­sai, a törvényeket pedig az or­szággyűlés alkotja. Mi felmér­jük az ifjúság helyzetét, lehe­tőségeit, s figyelembevételük­kel vázoljuk fel a határoza­tok által megszabott soron következő feladatokat, és vég­rehajtásukat koordináljuk a különböző szinteken. Minden minisztériumban önálló ifjú­sági bizottság működik, amely az adott tárca keretein belül dolgozó fiatalok élet- és mun­kakörülményeivel törődik. A minisztériumi bizottságokon, mint központi szerveken kí­vül minden megyei, városi és helyi tanácsi hivatalban, a vállalati, szövetkezeti, iskolai vezető testületekben is, van­nak ifjúságpolitikai felada­tokat ellátott szervezetek. O Mi a feladatuk jelenleg ezeknek a központi és helyi szervezeteknek? — Tulajdonképpen minden, ami a fiatalokat érinti. Ha­zánk lakosságának 45 százalé­ka 30 éven aluli. S bár a fia­talok lehetőségei a tanulás­ban, szakmaválasztásban elvi­leg korlátlanok, a gyakorlat­ban nem egyenlő feltételekkel indulnak az életbe. Nagyon sok a hátrányos helyzetű fia­talember. Nem lehet például egyenlőségjelet tenni azok kö­zé, akik, mondjuk, a főváros­ban élnek, vagy egy kis falu­ban, vagy azoknak az objek­tív körülményeik közé, akik értelmiségi szülők, vagy fizi­kai munkások gyermekei. _ A kormány az ifjúsági törvényt azért is hozta, hogy erejével megteremtse azokat a feltéte­leket, amelyeknek birtokában kiegyensúlyozottá válhatnak a tanuláshoz, pályakezdéshez szükséges adottságok. O Mivel foglalkozik még az AIB ezeken, a tanulást segítő feladatokon kívül? — Jogszabályokat alkotunk a szabad idő hasznos, tartal­mas eltöltésének elősegítésé­re, a testedzési, a sportolási, a kulturálódási feltételek meg­teremtésére, és a nemzetközi ifjúsági kapcsolatok fejlesz­tésére is. Foglalkozunk a fia­talok önálló életkörülményei­nek kialakításával, a család- alapítás gondjával, pályavá­lasztási feltételeik szélesíté­sével, javításával, de a lakás­gondjaikkal is, a gyermekgon­dozási feltételek megteremté­sével, a családi pótlék kérdé­seivel is. Az állam ránk bízta a Központi Ifjúsági Alapot, ami az ifjúságpolitikai célki­tűzések részbeni megvalósítá­sát szolgálja. Ennek az összege meghaladja az évi egymilliárd forintot. O Konkrétan mire költik ezt a pénzt? — Csak a nagyobb volu­menű dolgokat említem: 25 millió forintot költöttünk ta­valy a különböző ifjúsági kedvezményekre: a fiatalok üdültetésére, a tanulóifjúság kedvezményes étkeztetésére, vagy a lakáshasználatbavételi kedvezményekre. 29 millió fo­rintot adtunk a fizikai dolgo­zók gyerekeinek továbbtanu­lásának támogatásához. 50 millió forintot szántunk kü­lönböző ifjúsági létesítmények beruházására. Hogy mit érez­nek ezekből egyénileg a fia­talok? A nappali felsőoktatá­si intézmények hallgatóinak mintegy 85 százaléka részesül rendszeres ösztöndíj-, vagy szociális támogatásban. Hogy minél több munkás- és pa­rasztfiatal tanulhasson tovább ezekben az intézményekben, számukra ingyenes előkészítő tanfolyamokat, táborokat fi­A z alkotmány — alaptör­vény, ami azt jelenti, uogy erre épül egész jog­rendszerünk, amely szaoa- lyozza a társadalmi berendez­kedést, az államszervezet fel­építését, valamint az állam­polgárok jogait és kötelessé­geit. Természetesen a legfon­tosabb, hogy mit tartalmaz ez az alkotmány, kiknek az érdekeit szolgálja, öt évvel ezelőtt az országgyűlés elfo­gadta és törvényoe iktatta a Magyar Népköztársaság mó­dosított alkotmányát, amely — amint az alkotmány bev- zetője írta — „biztosítja ed­digi eredményeinket és továb­bi előrehaladásunkat a szocia­lizmus útján.” A magyar népnek ezer év óta az 1949-ben elfogadott XX. törvénnyel lett írott al­kotmánya. Azóta sok idő telt el, a nemzet sok meg­próbáltatáson ment keresztül, harca azonban azt eredmé­nyezte, hogy minden vonatko­zásban nagyot léptünk előre, új történelmi változások kö­vetkeztek be. E történelmi változásokat tükrözi, de egy­ben a jövőre is utal az 1972. április 19-én elfogadott új al­kotmányunk. Azok a generációk, amelyek személyes résztvevői voltak az 1949 óta eltelt küzdelmeknek, nagyon jól tudják, hogy mi minden van a mögött a meg­határozás mögött, amit új al­kotmányunk büszkén mond ki az 1. fejezet 2. paragrafusa első pontjában: „A Magyar Népköztársaság szocialista ál­lam.” Forradalmár elődeink mennyit küzdöttek, harcol­tak e célért, mennyien áldoz­ták életüket, hogy a magyar nép — szövetségben a szocia­lista országok nagy családjá­val — mindezt elérhette, il­letve elérhettük. S a követ­kező passzusban nyomban ki­mondja azt, ami az előzőtől elválaszthatatlan: „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé.” En­nek a következménye, hogy ma elmondhatjuk, létezik szocialista alkotmányunk, amelyről augusztus 20-án egész népünk büszkén emlé­kezik meg, olyan alkotmány ez, amely kifejezi az ország életében végbement alapvető változásokat, a társadalmi ha­ladásért vívott küzdelmet és az országépítői munka hatal­mas eredményeit. A mai al­kotmányunk olyan törvény, amely magában foglalja a kétkezi munkások, a szellem emberei, valamennyi állam­polgárunk alkotó tevékeny­ségének eredményeit. Az alkotmány megteremté­se formálisan jogi aktus. Legalább ilyen fontos azon­ban, hogyan érvényesül az al­kotmány, betartiák-e betűit és szellemét? Legújabb történel­münk két évtizede a tanú ar­-a. 'ho'ÍV P1ánvnn’r Q7Ql1p. me és betűi eddig is követke­zetesen érvényesülnek és a szocialista építés fontos hajtó­erőivé váltak, s ez így lesz a jövőben is. Manapság az im­perializmus propagandagépe­zete azt a hamis látszatot igyekszik kelteni, hogy a szo­cialista országokban nem tartják tiszteletben az emberi jogokat. Alkotmányunk 54. paragrafusának első pontja előírja: „A Magyar Népköz- társaság tiszteletben tartja az emberi jogokat.” Olyan alap­vető jogokat garantál, mint a munkához, a pihenéshez, az egészségvédelemhez, a műve­lődéshez, a törvény előtti egyenlőséghez, a nők és fér­fiak egyenjogúságához, a lel­kiismereti szabadsághoz stb. fűződő jogokat, amelyek nagy részét még a leghaladóbb pol­gári társadalmak is megtagad­nak állampolgáraiktól. Ezek a legfényesebb bizonyítékai an­nak, hogy csak a szocializmus teremti meg a tényleges anya­gi és jogi. feltételeket az alap­vető állampolgári szükségle­tek tényleges érvényesülésé­hez. Azok ne beszéljenek em- béri jogokról, ahol millió­számra vannak munkanélkü­liek, ahol a létbizonytalanság légkörében élnek az állam­polgárok, ahol bőrük színe szerint osztályozzák az állam­polgárokat, ahol nem az igaz emberi jogok az ember mér­céi, hanem a tőke gazdagsága, akinek pénze és tőkéje van, annak jogai is vannak, annak több a joga, mint a nincstele­neknek, pedig minden tőkés­országban azok vannak több­ségben, akik ki vannak re- kesztve a hatalomból, a hata­lom gyakorlásából. Szocialista államunk nem formálisan a nép hatalma: a szocialista demokrácia révén a munkahelyen, a lakókörzet­ben a lakosság közvetlenül is részt vesz a közügyek eldön­tésében és intézésében, népi parlamentünkben a dolgozó nép fiai hozzák az ország törvényeit a nép érdekeinek megfelelően. ír j alkotmányunk azt is U büszkén megfogalmazta paragrafusaiban, hogy azokat a nagy eredményeket, amelyeket népünk évtizedek során elért, annak is köszön­heti, hogy világos program­mal, tudományos elmélettel felfegyverzett harcos élcsapat vezérelte lépteit. Az 1949-es alkotmányban még csak köz­vetetten volt e kérdés meg­fogalmazva. Űj alkotmányunk azonban már az alaptörvény­be foglalta: „A munkásosz­tály marxista—leninista párt­ja a társadalom vezető ereje.” Ez a párt volt képes és lesz képes a jövőben is arra, hogy ne csak a munkásosztályt tö­mörítse, de a hatalmat a szö­vetkezetekbe tömörült pa­rasztsággal, az értelmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolva, együtt munkálkodjék a fej­lett szocializmus további épí­tésén, hiszen — amint Kádár János az új alkotmányt elfo­gadó parlamenti ülésen hang­súlyozta: „... az alkotmány híd, amely a megpróbáltatá­sokkal terhes, több mint ezer­esztendős múltból a jelenen át a szebb, boldogabb jövő felé vezet.” Rácz Lajos Megkezdődtek a szobi napok Magyar-szlovák baráti találkozó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents