Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-14 / 191. szám

1977. AUGUSZTUS 14., VASÄRNAP Közelebb Magyarországhoz Befejeződött a ül. anyanyelvi konferencia Szombaton utolsó tanácsko­zási napjához érkezett és zá­rónyilatkozat közreadásával befejezte munkáját a Buda­pesten megtartott III. anya­nyelvi konferencia. Gosztonyi János oktatási minisztériumi államtitkár fog­lalta össze a befejező plenáris ülésen a konferencia munkájá­nak eredményeit, tapasztala­tait, az anyanyelvi mozgalom további fejlesztését szolgáló útmutatásait: — A hatnapos konferencián elhangzott beszámolók, előadá­sok, felszólalások — mondta — jól vonták meg az anya­nyelvi mozgalom hétéves történetének mérlegét. A III. anyanyelvi konferencia nemcsak méltó folytatását je­lentette az eddigieknek, ha­nem a mozgalom minőségi fej­lődését is regisztrálhatta. Amint a tanácskozáson megfogalma­zódott: a konferenciák; különö­sen a második konferencia óta. Egyre többen léptek a Magyar- országhoz való közeledés és tartós kapcsolatok útjára, mert tudatában vannak annak, hogy anyanyelvűnk és a magyar kultúra megőrzése az anyaor­szág segítsége nélkül tartósan nem lehetséges. — A konferencián első ízben vettek részt a Magyarország­gal szomszédos szocialista or­szágok magyarságának képvi­selői. Körükben nagy öröm­mel köszöntöttük őket. Részvé­telüket, jelenlétüket munkánk­ban a jövőben is fontosnak ítéljük meg. A magunk részé­ről mindent elkövetünk, hogy így legyen, annál is inkább, mert a kölcsönös megismerke­désen túl sokat tanulhatunk egymástól, segíthetjük is egy­mást közös anyanyelvűnk, kultúránk ápolásában. Befejezésül az államtitkár hangsúlyozta, hogy a III. anya­nyelvi konferencia jól szolgál­ta az ahyanyelvi mozgalom további fejlődését, a közös cé­lok megvalósítását. Az egyhetes tanácskozás utolsó ülésén újjáválasztották az anya­nyelvi konferencia véd­nökségét. A fele-fele arányban hazai, il­letőleg külföldi tudósokból, akadémikusokból, professzo­rokból, írókból, egyházi szemé­lyiségekből és más szakembe­rekből, külföldi magyar egye­sületek vezetőiből álló mint­egy félszáz főnyi testület elnö­ke Lőrincze Lajos lett. Szabó Zoltán, a Magyarok Világszö­vetségének főtitkára köszönte meg befejezésül az eredményes munkát a konferencia részve­vőinek; akik a Himnusz el- éneklésével búcsúztak egymás­tól. Eszperantó szavalóverseny A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tisz­teletére a Magyar Eszperantó Szövetség budapesti területi bi­zottsága és nőbizottsága orszá­gos eszperantó szavalóversenyt hirdetett meg. Az első ízben megrendezendő verseny­re szeptember 20-ig jelentkez­hetnek az érdeklődők. A verseny úttörő, kisdobos, valamint felnőtt kategóriában zajlik majd. Ez utóbbiba tar­toznak a középiskolások és minden 15 éven felüli induló. A versenyzőknek két eszperan­tó nyelvű — egy kötelező és egy szabadon választott — köl­teménnyel kell indulniuk. A verseny lebonyolítását a Ganz-MÁVAG vállalta; kul- túrotthonában a felnőtt kategó­riában indulók október 8-án, a kisdobosok és úttörők pedig október 9-én versenyeznek. Filmmel — a közművelődésért Útkeresések a megye mozihálózatában „A film az esztétikai neve­lés mellett az ideológiai, poli­tikai orientálásnak is egyik fontos eszköze” — állapította meg a párt közművelődési ha­tározata, s lényegében ugyan­ezt tükrözi a közművelődés­ről szóló törvény is. — He­lyes volt ezt így kimondani, mert korábban, amikor a köz- művelődésről beszéltünk, első­sorban a múzeumokra, könyv­tárakra, művelődési házakra gondoltunk, és sorrendiség­ben is ezekért tettük a leg­többet. Pedig a film tömegha­tása — o televízió után — a legnagyobb. Emelkedő tendencia Mindez példákkal is bizo­nyítható. A megye múzeu­mait egy esztendő alatt mint­egy hatszázezer ember látó­TV-FIGYELŐ POStafiÓk. Kedves szava a magyar nyelvnek a csevely, s ha valami, hát ez a Postafiók 250. című — Takács Marika népszerű személyétől felette népszerű — kérdezz-fe- lelek méltán minősíthető effé­leképp. Folytatják? — kérdezi az előfizető. Folytatjuk — feleli a tv. Megismétlik? — kérdezi a készüléktulajdonos. Nem is­mételjük meg! — informál a Szabadság téri stúdió háztáji^ jelentkezése. Megvesszük, s ha megvesz- szük: mennyit kell érte ad­nunk? Bizony, legutóbb már a családi kasszák kezelőinek őszinteségével adta tudtul Gel­lert Endre főosztályvezető, hogy 1300—1400 dollárért ju­tunk hozzá a vetítési börzéken megvásárolhatónak mutatkozó tekercsekhez. Nem fizetjük túl őket! Ami­képp nem kényszerülünk arra sem, hogy megtudjuk: hogyan fest manapság a moziszakmá­ban az árukapcsolás. Ajánlat ugyan bőven akad — amerikai cégek igyekeznek így túladni termékeiken —, de felkínálko­zásaikat soha nem fogadja el a magyar tv. Csak azt vesszük meg, amire tényleg érdemes átutalni azt az ezer-egynéhány- száz dollárt... Hanem a Postafiók legutób­bi adásának nézői egy konst­rukciótemetésnek is szem-, pontosabban: fül tanúi lehettek. A nagy hangon beharangozott, és aztán jaj, de sokáig telito­rokból védett kedd estékről van szó, amelyekről most már végérvényesen kiderült: nem eléggé elevenek, nem eléggé szórakoztatóak. Meg kell szűn­niük. Hogy miféle műsorokat néz­hetünk majd az egymást váltó hetek második napján? Azokat a sorozatokat, amelyeket — így hangzik az indoklás — erre a szabadnap utáni estére igényel, sőt követel a tv-szomj. A tv útjai — ismét megbizo­nyosodhattuk — kiszámíthatat­lanok ... VÍZVédŐk. a halpusztulást meg az olajszennyeződést egyaránt jelentették a kis- kunlacházi úttörők — legalább­is addig, amíg észleléseikre ki­váncsi volt a főváros alatti Duna-szakasz tisztaságáért fe­lelős vízügyi hatóság. Ügy három esztendővel ez­előtt még az is felvetődött, hogy a pirosnyakkendős isko­lások számára külön vízibázis yépül. Most azonban — a Tí­zen Túliak Társasága című if­júsági adássorozat péntek dél­utáni jelentkezését nézve — megtudhattuk: minden koráb­bi ígérettel ellentétben még mindig nem épül ez a ház. A szép terv — terv maradt,. Ki tudja, meddig lesz az? Üjabb és újabb osztályok búcsúznak el a kiskunlacházi iskolától, anélkül, hogy lát­nák: értelme volt a jövendő ví­zibázis körül szorgoskodni. Nem csoda hát, hogy bozót­pusztító, építkezés-előkészítő buzgalmuk szűnik, s ezzel együtt a vízvédelmi éberségük is apad: Dunánk bajait mind ritkábban jelentik. Kinek, s minek? — hallhattuk az elé­gedetlenkedést. Bárha nem ilyen költői len­ne, hanem — igenis -— válasz­ra ingerelne ez a kérdés ... Akácz László gatja, akiknek majd a fele nem Pest megyei. A megye tanácsi könyvtárai százhúsz­ezer beiratkozott olvasót tar­tanak számon. S a művelődé­si házakat sem látogatják töb­ben évente másfél-kétmillió­nál. Ezzel szemben a megye filmszínházaiban — harminc­ezer híján — négymillió néző tekintette meg tavaly a be­mutatott filmeket. Ez pedig szinte követelőén előírja, hogy az eddiginél jobban figyelni kell a megye mozijaira. An­nál is inkább, mert a film­színházak látogatóinak szá­ma — s ez igen örvendetes je­lenség — újra emelkedő ten­denciát mutat. Baranyi Sándorral, a Pest megyei Moziüzemi Vállalat osztályvezetőjével arról be­szélgettünk: miben látja az okát annak, hogy a film ismét visszahódítja közönségét? — Ennek több oka is van. Az egyik: a televízió már el­veszítette újszerűségének va­rázsát. Az elmúlt tizenöt­húsz esztendő alatt egyre töb­ben tanulnak meg válogatni műsorai között. A másik: va­lamelyest javult a mozikban bemutatott filmek színvonala és választéka. Ez a két ok azonban tőlünk, a Pest me­gyei Moziüzemi Vállalattól függetlenül hat. Ami rajtunk múlik: a kínálat bővítése, új formák bevezetése és elter­jesztése, valamint a mozipark rekonstrukciója, korszerűsíté­se. Korszerűsítés a kínálat bővítésével Kezdjük az utóbbival. A mozipark korszerűsítése évek óta tartó folyamat. Sajnos, változatlanul szerény keretek között folyik, alapvető vál­toztatásokra egyelőre a válla­latnak nincs anyagi fedezete. Törekvésük így elsősorban ar­ra korlátozódik, hogy otthono­sabbá tegyék a mozikat, ja­vítsanak a kép és hang minő­ségén. Ide tartozik, s ez sze­rencsére nem kerül pénzbe, hogy a vállalat valamennyi dolgozója vendégnek tekintse A könyvtáros hitvallása Nehéz_ tárgyilagos szemlélő­ként szólni mindarról, amit Pilisvörösvárott, ebben a tíz és fél ezer lakosú, nemzetisé­gi nagyközségben tesznek az olvasás megszerettetéséért, a zenei és képzőművészeti kul­túra fejlesztéséért, mind­azért, amit úgy hívunk: köz­művelődés. Gazdagon felsze­relt, tágas könyvtárában hu­szonnyolcezer kötet között vá­logathatnak az érdeklődők. A könyvtár otthont ad hangver­senyeknek, ismeretterjesztő előadásoknak, író—olvasó ta­lálkozóknak, bábelőadások­nak, sőt kiállításoknak is. Van külön gyermekkönyvtára és nyelvi laboratóriummal felszerelt hangtára is, nyolc­száz lemezes választékkal. Aki pedig németül — nemzetiségi anyanyelvén — kíván olvasni, verset vagy zenét hallgatni, az sem jön el hiába ide. Mi a tifok nyitja? — Titok? Ugyan... Nincs benne semmi különös .. Sze­retem az embereket s ez a fa­lu az otthonom — mondja a könyvtár vezetője, Fogarasy Mihály. Ami a szülőfalu szeretetét Illeti: őse az elsők között, 1689-ben telepedett meg itt, Pilisvörösvárott. Katonaként érkezett ide, szülőfalujából, Schambergből. Kőműves volt az eredeti foglalkozása, de megtették községi bírónak is. Egyszóval — ahogyan ma mondanánk — közéleti ember volt, s ez a közért tenni aka­rás tovább élt nemzedékről nemzedékre. Fogarasy Mi- hályban úgy, hogy a német­tanári hivatást választotta. Két évtizeden át tanította fa­luja gyermekeit az anyanyelv­re. Nagyszerű életpálya, de ő nem érte be ezzel. Szinte az első perctől kezdve gyűjtötte a könyveket, hátizsákban hordta, talicskával szállította a művelődési házba, ahol egy négyszer négyméteres irodából könyvtárat varázsolt. S hogy sokasodtak a könyvek, úgy kopogtatott be sorra a házakhoz: olvasókat toborzott. Mindennek éppen huszonöt esztendeje! Az ötvenes években történt, hogy megüresedett az ásvány- bányászati vállalat kis műve­lődési háza. Délután értesült erről Fogarasy Mihály s még aznap, 02 éj leple alatt, kézi­kocsival átköltöztette a könyv­tárat. önkényesen. Másnap Peller János tanácselnök fe­lelősségre vonta cselekede­téért — és kiutalt ötezer fo­rintot, hogy berendezkedjen. Régi történet, ma már keve­sen emlékeznek rá, hogyan alapított könyvtárat negyed- százada Pilisvörösvárott Foga­rasy Mihály és felesége. A most diplomázó könyvtárosok talán magukban meg is moso­lyogják a régi történetet, hi­szen számukra mindez már elkéozelhetetlen. S talán az is, hogy színiátszókört alakí­tottak a könyvtárban. Mo- liére-t játszottak, gyermek- műsorokat rendeztek, község­történeti kiállítást szerveztek. Pedig igaz mindez az utol­só szóig. Igazát mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy itt működik ma is a művelő­dési ház énekkara, a bélveg- és a bábszakkör, a gyermek­klub, a kertbarátok köre és az ifjú zenebarátok klubja is. Óvodások és felnőttek Hogy mi köze mindennek a könyvtár munkájához? Na­gyon sok. Itt, Pilisvörösvárott ugyanis már óvodás korban a könyvtárba szoktatják a gye­rekeket. De vajon — kérdez­hetné bárki s látszólag joggal —, mit keresnek az óvodások, akik még olvasni sem tudnak, a könyvtárban? Ök még való­ban nem tudnak olvasni, de a könyvet már ismerik, ami­ből olyan sok szép mesét mondanak el nekik az óvó nénik. S mivel az általános is­kola bábszakköre rendszere­sen tart az óvodások részére bábelőadásokat a könyvtár­ban. megismerhetik, hogy még nagyon sok könyv kínál szá­mukra érdekes történeteket. S aki már egész kicsi korá­ban megtanulja, hogy a könw jóbarát, az később, amikor már önállóan forgat- hatia a köteteket, életre szóló barátságban marad velük. És ezért szorgalmazzák. hogy minél több diáknak •'« ez le­gyen a második otthona. Ta­valy már huszonöt osztály számára tartottak itt foglal­kozásodat az elsőtől a nyolca­dikig. És itt rendezték meg a PiP'völqye szavalóversenvt és a Kénes történelem című ve­télkedőt is. Mindennek eredményeként a gyermekolvasók száma már a hétszázat közelíti, ami azt ietenti. hogv az általános iskolás diákok hatvan száza­léka a könyvtár beiratkozott olvasója. A másik, nem mindennani eredmény: a felnőtt olvasók negyvenöt százaléka munkás! (A megyei átlag még csak harminc százalék.) Hogyan si­került ez? Egy példa a sok közül. A faluban élő munkás­emberek majd mindegyikének van egy kis kertje a háza kö­rül, aminek legfőbb célja, hogy rendezettségén kívül hasznos is legyen: teremje meg a legfontosabb zöldségfé­léket és gyümölcsöket, amire egy-egy családnak szüksége van. Ezért alakították meg a könyvtárban a kertbarátok körét, akik részére tavaly ti­zenegy szakelőadást rendez­tek, tanulmányi kirándulást szerveztek Sopronba és Fer­tődre és helyszíni kertszem­léket is tartottak a kör' tag­jainál. Hogy mi haszna ebből a könyvtárnak? Aki rendsze­resen eljár a kör rendezvé­nyeire, az soha se megy haza könyvek nélkül. Akik anya nyelvű kön olvasnak A nagyközség lakóinak több mint a fele érti, beszéli — ha nem is irodalmi fokon — a német nyelvet. Számukra, valamint az óvodákban és is­kolákban tanuló gyermekek számára ma már hatszáznál is több, német nyelven íródott könyv található a könyvtár­ban, külön polcokon elhe­lyezve. Hogy kik a leggyakoribb olvasók, akik német nyelvű könyveket kérnek? Hidas György nyugdíjas pedagógus. Krammer János nyugalma­zott OTP-fiókvezető, Botz- heim Ildikó pedagógus, Várá­éi Mónika, aki szeptembertől a szegedi egyetem német nyelvtanári szakának hallga­tója lesz. Rupf Lászlóné pe­dagógus, aki jelenleg Pécsett végzi levelező tagozaton a né­met nyelvtanári szakot. És van egy érdekes, új je­lenség is. Az utóbbi években sok pilisvörösvári fiatal vál­lalt néhány évre munkát az NDK-ban. Nem egy közülük ott választott magának fele­séget is. Alig egy hónappal ezelőtt például Bitó Pál hozta el a könyvtárba beiratkozni német feleségét. Ádám Tibor, Kellner József úgyszintén. S akik már jelezték, hogy rövi­desen asszonyostól érkeznek haza: ütianhertz Károly, Bod­nár Sándor, aki tanítónőt vett odakinn feleségül A pályázaton nyerték A tanáis — a lehetőségek­hez képest — igen bőkezűen támogatja a könyvtár mun­káját. Tavaly például majd kétezerötszáz új kötetet vá­sárolhattak. És a gyarapodás­nak más módja is van. A hangtárt és a nyelvstúdiót például abból a százezer fo­rintból rendezték be. amelyet egy könyvtári pályázaton nyertek. A könyvtárban el­helyezett színes televíziót és a zongorát pedig abból az összegből vásárolták, amit a kiváló könyvtár címért kap­tak egy másik pályázaton. A könyvtáros ars poeticáját Lenintől kölcsönözte: „Ne műveljétek a népet, hanem teremtsétek meg a feltétele­ket, hogy önmagát művelni tudja. Ezért munkálkodik im­már negyedszázada a meg­szállottak fáradhatatlansásá­val. Falujáért, az emberekért. Prukner Pál o mozik közönségét. Ennek érdeKében a vállalatnál is egy­re nagyobb teret hódit a szo­cialista brigádmozgaiom. Ed­dig kilenc brigád nyerte ei a szocialista címet, s jelenleg ti­zenhárom versenyez a cím megszerzéséért. A kínálat oövítésének igen sok lehetősége van. Ebben te­hetnek talán a legtöbbet a megye mozijaiban. Miről van szó? Jelenleg évente száz- nyolcvan fűm vár bemutatás­ra. Ez a választék. Eddig azonban a megye filmszínhá­zainak töobségéoen hetenként csupán két filmet játszottak, azaz a rendelkezésre állóssús- nyolcvanból mindössze száz­negyet láthatott a közönség. Ezért határozták el, hogy vál­toztatnak a korábbi gyakorla­ton, és lehetőséget biztosíta­nak arra, hogy heti három­négy film között is válogat­hasson egy-egy mozi közön­sége. Ennek is több módja van. Az egyik, hogy rövidítik egy-egy film játszási idejét, a másik: növelik az előadások számát. Például úgy, hogy ahol eddig két előadás volt egy nap, ott most hármat tar­tanak, vagy úgy, hogy az ed­digi heti három-négy napos játszási időt növelik heti öt­hat napra. Vácott például he­tenként hat napot játszott a mozi, napi két-két előadás­ban. Ma már Vácott minden­nap játszik a mozi, napi há­rom előadásban. A másik újí­tás: amikor korhatáros film kerül bemutatásra, az első előadáson ifjúsági filmet ve­títenek, vagy, ha gyermekfilm szerepel a fő programban, ak­kor az utolsó előadáson kor­határhoz kötött filmet tűz­nek műsorra. Új formák, kezdeményezések Ami az új formák beveze­tését és elterjesztését illeti: ennek is sokféle módja, lehe­tősége van. A Filmbarátok Köre egyre nagyobb közön­séget hódít. E programok ke­retében három típusú filme­ket vetítenek. Részint olyano­kat, amelyek egyelőre csak szűkebb réteg érdeklődésére tarthatnak számot, olyan je­lentősebb alkotásokat, ■ ame­lyek a többi moziba csak ké­sőbbi időpontban kerülnek, s végül olyan jelentős, de ré­gebben készült filmeket vetí­tenek újra, amelyek forgalma­zási joga lejárt, s most kizáró­lag ilyen célokra — lényege­sen olcsóbban — vásárolják meg a vetítés jogát. A filmklubok száma is emel­kedik: jelenleg már huszon­négy működik Pest megyé­ben. Az éjszakai filmelőadások szintén egyre kedveltebbek Pest megyében. Az idei nyá­ron újabb négy mozi kapcso­lódott be ebbe az új formá­ba, ami természetesen újabb nézőket is jelent. Sajátos programok Az említetteken kívül a vál­lalat — sajátos lehetőségeivel — igyekszik kapcsolódni min­den jelentősebb eseményhez. így például a nemzetiségi programok idején a nemzeti­ségi településeken olyan, nem szinkronizált filmeket vetí­tenek, amelyeket a helyi la­kosság saját anyanyelvén él­vezhet. Vagy: ankétokat, ős­bemutatókat szerveznek egy- egy új magvar film kapcsán. A közelmúltban Szentendrén a Riasztólövést, Nagykőrösön nedig a Veri az ördög a fele­ségét című filmeket mutatták be. Októberben munkásfilm- napokat rendeznek a megye négv te’eoülésén — a Csenel Autógyárban, a Nagykőrösi Konzervgyárban, a MÁV Du­nakeszi Járműjavító Üzemi Vállalatáná1 és Százhalom­battán. a DHV-nél —. ame­lyek kereteben négy-négy, munkástémájú filmet mutat­nak be. A törekvések helyesek, s jól tükrözik azt a célkitűzést, amely úgy fogalmazódott meg a közművelődési törvényben, hogy az eddiginél jobban ösz- sze kell hangolni a mozik és a közművelődés más ágainak tevékenységét a közös cél, a műveltebb ember érdr'-é’->en. P. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents