Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-14 / 191. szám
1577. AUGUSZTUS 14., VASÁRNAP ‘vállfa» 3 Az építőipar — emberközelből (3.) Tisztában vannak a felelősséggel Egy intézkedési terv margójára Gazdaként, a köz érdekében Naponta látjuk őket munkába menet vagy jövet autóbuszok, villamosok, vonatok és távolsági járatok ablakán kitekinteni. Robusztus daruk fülkéiből irányítják betonpaneleket magasba emelő acélmasinákat, tíz emelet magasságba feszített állványokon vakolják a falat, szerelik az épületelemeket, parkettával vonják be a durva betonpadlót, beépített konyhabútorokat, fürdőszoba-berendezéseket állítanak össze gyakorlott kézzel ... Ép Hómunkások, akik keze nyomán hidak, metróvonalak, lakótelepek készültek és készülnek. Mégis kevés az az ágazat, amelynek munkásairól olyan kritikus, gyakran elmarasztaló képet alkotna a közvélemény, mint az építőipari dolgozókról. A PÁÉV a legnagyobb építőipari vállalat a megyében. Munkásai hozzáértésétől függ számos megyei nagyüzem korszerűsítése (a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában csarnoképületet, trafóházat, hűtő-kenő folyadék pincét, a Csepel Autógyárban 3 ezer 400 négyzetméteres szerelőcsarnokot alakítanak ki), a tervek szerint az idén fejezik be a kistarcsai kórház ho- telszárny-szerkezetének és gazdasági épületének munkálatait. s 965 lakást adnak át Vácott. Dunakeszin, Gödöllőn, Kistarcsán, Szigetszent- miklóson és Érden. Jaj a vándormadaraknak Gyárak termelése, családok (életének harmóniája függ az építőipari dolgozóktól. És ez nem kis felelősség. — A vállalat dolgozói tisztában vannak e felelősséggel — mondja dr. Kaponya Endre, a PÁÉV pártbizottságának tagja, aki egyben a gazdaság- politikai bizottság vezetője. Munkaköri beosztása személyzeti és szociális főosztályvezető. •— Az idén is elkészítet-, te valamennyi alapszervezet cselekvési programját, amelyben első helyen foglalkoznak a kommunisták a vállalati tervek, a termelési feladatok tel. jesítésével. Ha jó eredményt akarunk elérni, szükségünk van a termelésben dolgozó párttagok, a becsületes munkások figyelmére. Amikor ezt mondom, elsősorban a munka- fegyelemre, a gépek kihasználására, a minőségi munkára gondolok. — Értesültünk például arról, hogy központi telepünkön indokolatlanul nagy a nap közben — bevásárlás, tízórai beszerzése ürügyén — kijáró dolgozók száma — folytatja ezután. — Az emberek többsége pedig nemcsak eszik a vendéglőkben, hanem ezt-azt lehörpint. Mindez káros a munkára, de veszélyes is. Fő feladatunknak a megelőzést tartottuk. Létesítettünk a télén területén egy büfét, a közeljövőben hasonlót nyitunk meg a központunkban. Nem tüntetjük fel sötétebb színben a valóságot, ha azt állítjuk: talán az építőiparban a ' legkrónikusabb a munkaerőhiány. Igaz, ez a PÁÉV esetében is. hiszen a személyzeti főosztályvezető úgy tájékoztatott, hogy akár ebben a pillanatban 200—400 fizikai dolgozót — segédmunkásokat, szakmunkásokat — vehetnének fel. Éppen ezért tűnik az első pillanatban ellentétnek az az újítás, amelyet a párttagok javaslatára és egyetértésével vezettek be a gyárban. — Látszólag ellentét, a gyakorlatban azonban jó ötlet — szólal meg ismét dr. Kaponya Endre. — Ha egy vezető a vándormadár kifejezést hallja, rögvest borsódzani kezd a háta. Mi csak egy esetben veszünk fel olyan embereket, akik állandóan váltogatják a munkahelyeiket: ha valamelyik szocialista brigád kezességet vállal, hogy megtartia őket a gyárnak. Higgye el, a vándormadarak több kárt, mint hasznot hoztak a vállalatnak. A munkaidő jobb kihasználását segíti a vállalati jogsegélyszolgálat. Dr. Kaponya Endre, aki végzettségét tekintve jogász, saját elmondása szerint 107 olyan ügyben adott javaslatot fogadóóráin, vagy intézkedett később, ami miatt a panaszosok fele bizonyosan beutazott volna a központba a vidéki telephelyekről. Százharmincegy fegyelmi Dél felé közeleg az idő, ám ebből mi sem látszik a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat központi telepén. Hatalmas port kavarva dörrennek ki a kapun a billenős és fixplatós teherautók, a daruskocsik. A portán bemutatják a menetlevelet, aztán irány valamelyik megyei építkezés. A telepen kaptak helyet a segéd-, a szak- és a szerelőipari dolgozók, a szállítási üzembeliek, de itt van a vállalat központi raktára is. A barakkokban berendezett irodaépület szobájában Gyebnár János gépkocsivezető, a vállalati párt-végrehajtóbizottság tagja, mind ez idáig alapszervezeti párttitkár, kulcsra zárja az ajtót. No, nem a bizalmatlanság végett. Itt ül közöttünk a számítási osztályvezető, Szendrődi Ferenc, s szinte percenként nyitná az ajtót valaki. Szerencsére a kilincs bírja. — Azt mondhatom, hogy jó az együttműködés a szállítási üzem kommunistái és a gazdasági vezetés között — beszél most Szendrődi Ferenc. — Úgyszólván nekik köszönhető a brigádmozgalom megszervezése az üzemrészben. Nagy a súlya a személyes példamutatásnak. Egy példát említek. Három évvel ezelőtt még 131 fegyelmi ügyben hoztunk döntést egy év alatt. Ezek között sikkasztás, társadalmi tulajdon elleni vétség, lopás szerepelt, s némely ügyet nemegyszer bűnvádi eljárás követett. Tavaly már csak 47 ügyünk volt, s azok is jelentéktelenebb vétségek; nem jött be a dolgozó reggel, nem oda merit,' ’ ahová küldték; feketefuvar. Az üzemegység száma 160, az emberek többsége a fővárosból és a Budapest környéki falvakból jár be. A vállalat munkásait is mi szállítjuk, 57 gépkocsival. Gyebnár János veszi át tőle a szót: — Az üzemben 12 párttagunk van, de a III-as alapszervezethez további 34 kommunista tartozik. Az elmúlt fél évben tartottunk már kommunista műszakot. Vállalásaink között szerepel az üzemanyag-megtakarítás, a hasznos teherrel megtett kilométerek növelése, az üresjáratok csökkentése. Ez egyébként mindenkinek érdeke. A billenősöket vezetők 45 százalékos kihasználtságnál kannak prémiumot, a fixplatós autókat irányítók 80 százalékosnál. A bumeráng visszaüt Aki átélte már azt az örömöt, amelyet egy új és modern lakásba költöző érez, i tudja: az örömbe olykor ürömi is vegyül. Rossz felé nyílik az ajtó, nem zár az ablak, hibás a szőnyegpadló. E problémák okának egyik emberi vonatkozásáról beszél Varga György csőszerelő művezető, a 33 tagú Il-es pártalapszervezet titkára. Rögtön egy példával kezdi: — Az a baj, hogy gyakran a különböző szakmák munkásai nem vigyáznak arra, amit a másik csinál. A közelmúltban történt, hogy egy épülő házban meghibásodott egy szennyvízelvezető cső. . Megvizsgáltuk, s kiderült: valamelyik munkás a csőbe folyékony betont öntött, ami ott megkötött. A becsület is azt diktálta, hogy szóljak a hibát okozók vezetőjének, s válasz az volt: mit csinálok olyan nagy ügyet belőle, amikor az én hegesztőim is ösz- szeégetnek készülékeikkel mindent... Olyan ez, mint amikor valaki elhajít egy bumerángot, és az visszaüt. Négy napig tartott, amíg az említett hibát kijavítottuk. — Figyelnünk kell egymás munkájára, s tisztelni ' azt, amit a másik elkészített. A munkafegyelem és a minőség kérdése egyébként állandó téma a párttaggyűléseken. Harminchármunk közül nem mondom, hogy mindenki, minden esetben kellő erővel hallatja a hangját, de a kommunisták, a dolgozók 80 százaléka mindenféleképpen szóvá teszi a fegyelmezetlenséget. Fürdőkád konténerben A gondok mellett beszélhetünk a jó dolgokról, az újításokról, amelyek a termelékenységet, a jobb minőségű termékek előállítását segítik. Hamarosan megkezdi munkáját az új konténerüzem, amely a szállítás korszerűsítését teszi lehetővé. Különféle lakásberendezéseket, például konyhai tartozékokat, kádakat, szállítunk majd konténerben. — Négy vágy öt nagy kapacitású teherautót kell beállítanunk — mondja még Gyebnár János. — Az üzem szervezésében élenjártak a kommunisták, hiszen a konténeres szállítás fontosságát nem volt könnyű megértetni az emberekkel. Az új üzem kialakításával másfél millió forintot takaríthat meg a vállalat. ★ A közvélemény gyakran hajlamos 'az egyedi példákból gyorsan általánosítani. A lakáshelyzet azonban egyébként is égető kérdés napjainkban. Harminckét éves szocialista fejlődésünk immár történelmi távlat. Megváltoztak, megnőttek az embereknek, a dolgozóknak az igényei, de olykor a munkaerkölcs fejlődése elmarad az igényekhez képest. A munkafegyelem, a minőség kérdése nemcsak az építőiparban téma. Bár — pontosan az előbb említett igényeink miatt — ez az egyik terület, ahol fokozottabban érezzük. Virág Ferenc Az ikladi Ipari Műszergyárban augusztus végén kezdi meg próbaüzemelését az NSZK-gyártmányú Ludwig—Ofag—Indu- gas kemence, amelyben tisztává és rozsdamentessé teszik a motorok állórcszeit. A 28 méter hosszú berendezés a kiszolgáló egységekkel együtt negyvenmillió forintba került. Nagy Iván felvétele A Minisztertanács az idén április 21-én tárgyalta meg azt a jelentést, amelyet a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága terjesztett elő tevékenységéről, különös tekintettel a mezőgazdaságra és a lakossági szolgáltatások helyzetére. A kormány — mint annak idején jelentettük — a beszámolót elfogadta, s megállapította, hogy a végrehajtó bizottság — a fővárost övező agglomerációból, a megye népességszámának gyors növekedéséből eredő sajátos helyzetben — eredményesen tevékenykedett a megye fejlődése, a lakosság szükségleteinek jobb kielégítése, életkörülményeinek javítása, a tanácsi munka színvonalának növelése érdekében. Egyetértés a feladatokban A Minisztertanács a végrehajtó bizottság jelentésében szereplő, a megye fejlődését szolgáló legfontosabb feladatokkal egyetértett, s ezek megvalósítása érdekében 3159/1977. számú határozatában szabta meg a tennivalókat. Erre az útmutatásra támaszkodva, széles körű konzultációk és több előzetes vita után készítette el a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága azt az intézkedési tervet, amelyet — ahogy arról lapunk augusztus 4-i számában röviden hírt adtunk — legutóbbi ülésén jóváhagyott. Lényeges eleme a terjedelmes dokumentumnak, hogy a megyét olyan területi egységként fogja fel, ahol a helyi törekvések találkoznak a központi szándékokkal és határozatokkal, ahol tehát szilárd keretei vannak a nép- gazdasági tervvel összhangban levő területfejlesztésnek. Ahhoz, hogy ez a jövőben még inkább így legyen, azaz javuljon a központi és a megyei tanácsi határozatok végrehajtásának következetessége, elengedhetetlen a tervezőmunka tökéletesítése, különösen az éves költségvetési és fejlesztési alap tervek megalapozottságának fokozása. Fontos mozzanatot ragadott ki ezzel a végrehajtó bizottság, mert az elemző munka, a változási tendenciák okainak felderítése még nem tekinthet vissza nagy hagyományokra a tanácsoknál. Hatásos segítséget adhatnak az irányítómunka javításához a megyei tanács bizottságai, a megyei tanácstagok járási, járási-városi, városi csoportjai, de az is, ha a bizottságokban nem tevékenykedő tanácstagok fokozottan vesznek részt az ellenőrzésben. A korszerűbb igazgatás: követelmény Sok vita folyik arról, — s nem alaptalanul —, miként kell korszerűbbé tenni az igazgatási munkát a tanácsoknál, s ennek egyik eredményes eszközét láthatjuk abban a megyei törekvésben, hogy növekszik a testületi döntések előkészítésekor a konzultációk szerepe. Része lehet a korszerűbb igazgatás folyamatának az is, ha a megyei tanács, a végrehajtó bizottság, a megyei tanács tisztségviselői a korábbinál többször adnak útmutatást a* községek, nagyközségek számára a feladatok egységes értelmezéséhez, s az is, ha a megyei szakigazgatási szervek vezetői, munkatársai sűrűbben vesznek részt a helyi tanácsok ülésein. Tagadhatatlan, a korszerűbb igazgatás követelmény, de azt szintén nem hallgathatjuk el, hogy a tanácsok személyi, tárgyi feltételei ma még nem mindenben igazodnak ehhez az egyébként jogos követelményhez. A kádermunka javítása, tervszerűbbé tétele mellett elengedhetetlen az is, kedvezőbbé váljanak a munkahelyi feltételek, mérséklődjenek a lét- számmegöszlás aránytalanságai. Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni — mind a kiválasztásnál, mind a bérezési intézkedéseknél, a továbbképzésnél, a munkahelyi demokrácia elmélyítésénél — a fluktuáció csökkentésére, a szakigazgatási apparátus megszilárdítására. Továbbra is zöld utat kapnak az igazgatási munkát ésszerűsítő javaslatok, s hozzájárul a tanácsi gazdálkodás számviteli rendszerének korszerűsítéséhez az is, hogy a tervidőszak végéig megszervezik a teljes körű számítógépes központi adatfeldolgozást. Helyes, hogy az intézkedési terv részletekbe menően taglalja a beruházási tevékenység tökéletesítésének módjait, s leszögezi, továbbra is rangsorolni kell társadalompolitikai fontosságuk szerint az igényeket, megkülönböztetett figyelmet fordítva a lakásépítésre, az általános iskolai, valamint a gyermekintézményi hálózat gyarapítására, a közművek fejlesztésére. Az össztársadalmi érdekek szolgálata A megye mezőgazdasága országosan is jelentős súlyt képvisel, s fontos' feladatok hárulnak rá a főváros ellátásában. A megyei tanács végrehajtó bizottságának intézkedési terve azokat a csomópontokat jelöli ki, amelyek legjobban sűrítik az össztársadalmi érdekeket. Így például különleges gonddal kell kezelni a földterületek mezőgazdasági művelés alóli kivonásának elbírálását. Kiemelt feladat a takarmánynövények termelésének jelentős növelése, s az, hogy intenzív rét- és legelőgazdálkodás alakuljon ki négyezer hektáron. A zöldségfélék termőterületének 3800 hektáros, termékmennyiségének 107 ezer tonnás bővítését jelöli meg a program elérendő célként. Az ötödik ötéves tervben a növényházak alapterületét megkétszerezik a mező- gazdasági üzemek,' a fóliás termelés pedig 44 százalékkal bővül. A középtávú tervidőszakban a megyében 3700 hektár gyümölcsöst és 1800 hektár korszerű, nagyüzemi művelésre alkalmas szőlőültetvényt telepítenek. Gyorsítani szükséges az öntözés rekonstrukcióját, s 1980-ra háromezer hektáron folytathatnak öntözéses gazdálkodást a mezőgazdaság termelőegységei. Realitásokkal számoltak az intézkedési terv készítői, amikor az egy tehénre jutó tejhozamot 3400 literben jelölték meg az ötéves terv végére, s a tehénállományt 49 ezer darabban. A főváros körüli jAn. tejgyűrű kialakítását 14 új szakosított tehenészeti telep létesítésével folytatják, a sertéstenyésztésen belül pedig jelentősen fokozzák a vágósertések kibocsátását. Helyesen értelmezi az össztársadalmi érdekeket az az elhatározás, hogy a mezőgazdasági szövetkezeteknél elsősorban az | alaptevékenység növekedjék. A megyei szakigazgatási szerveknek, a járási hivataloknak, a helyi tanácsoknak rendszeres feladatukká kell, hogy váljon a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének bővítésére hozott intézkedések végrehajtásának elősegítése és számonkérése. Az adómegállapításnál a tanácsok érvényesítsék a termelési kedvet ösztönző adókedvezményeket, s a maguk területén szorgalmazzák a háztáji és kisegítő gazdaságok folyamatos ellátását gépekkel, eszközökkel. Fejlődés ellentmondásokkal Pest megyében rendkívül alacsony az egy lakosra jutó javító-szolgáltatói tevékenység pénzértéke, s ,ez korábbi fejlődési megrekedések, illetve az elmaradt infrastruktúra következménye. Képet alkothatunk a helyzetről, ha leírjuk, 1975-ben országosan 538 forint értékű szolgáltatás jutott egy lakosra, Pest megyében csupán 184 forintot tett ki ez az összeg. A megye a többi közigazgatási egységhez mérten messze leszakadva az utolsó e sorolási listán, jogos szükségletek megfogalmazója tehát a megyei tanács végrehajtó bizottságának intézkedési terve, amikor széles körben jelöli ki az ellentmondások fölszámolásának teendőit. Következetesen és folyamatosan ellenőrizni szükséges a szolgáltatásfejlesztési alap terv szerinti, illetve szerződéseknek megfelelő felhasználását, sőt — korábbi tapasztalatok alapján — a helyszíni, szúrópróba jellegű ellenőrzésről sem lehet lemondani. Hatásos erőfeszítések nyomán elérhető, hogy az ipari szövetkezetek tevékenységében nagyobb helyet kapjon a lakossági szolgáltatás, s változzon annak minősége. Javíthat a mai helyzeten az is, ha a fogyasztási szövetkezetek a bolti kiskereskedelem korszerűsítése mellett bővítik ún. fogyasztói szolgáltatásaikat, így a házhozszállítást, a háztartási gépek helyszíni üzembe helyezését, az áruköl- csönök, hitellevelek ügyintézését stb. Nagy gondot kell fordítaniuk a tanácsoknak az építőipari javító, illetve lakáskarbantartó tevékenység fejlesztésére, fokozott támogatására. Ugyancsak lényeges teendő a kiemelt szolgáltatások felvevőhálózatának bővítése, elérve, hogy a tervidőszak végére textiltisztításban, az elektroakusztikai és háztartási eszközök javításában a megye egész területén kielégítsék a lakosság igényeit. Minden támogatást megadnak a tanácsok a szolgáltató vállalatok szakmunkásképzési terveinek megvalósításához, ugyanakkor a maguk területén szorgalmazzák, hogy a szolgáltató cégek vezető állású dolgozói nyereségprémiumának feltételei a gyors fejlesztésre ösztönözzenek. Nem mellékes kötelme a tanácsoknak a következetes árhatósági munka a szolgáltatások területén, s az indokolatlan áraránytalanságok megszüntetése. Szükség van arra is. hogy a tanácsok reálisan értékeljék a magánkisipar szerepét, támogassák az iparjogosítványok kiadását, az ipargyakorlás differenciáltabb formáit. Minden területen a szolgáltatások összehangolt fejlesztésére kell törekedniük a tanácsoknak, azon a módon is, hogy szervezik a különböző cégek közös beruházásait. Következetes számonkérés Viszonylag terjedelmes cikkünk is csupán érinteni tudta a Minisztertanács határozatára alapozott intézkedési terv főbb részeit, de a leírtakból is kitűnik: szerteágazó, sokrétű feladatokról van szó. A kormány ülése az eddigi munka elismerésével nagy erejű erkölcsi ösztönzést adott mind a megyei tanács végrehajtó bizottságának, mind általában a tanácsoknak, s ez cél- tudatosságban öltött testet a programkészítéskor. Reális, teljesíthető célok kaptak helyet az intézkedési tervben, s éppen a feladatok végrehajthatósága, nem köny- nyű, de elérhető megvalósíthatósága feltételezi a következetes számonkérést. Az intézkedési terv természetesen megjelöli a határidőket, a felelősöket, de meggyőződésünk, nem kell mereven a papírra írtakhoz ragaszkodni. Olyan teendőkről vän szó, amilyeneket valamennyi tanácstag, tisztségviselő és tisztviselő a magáénak tarthat, amilyeneket a területfejlesztés gazdájának mindenütt vállalni kell. értő módon, azaz felelősséggel. Mészáros Ottó
