Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-12 / 189. szám
2 "x-JÍMtsv 1971. AUGUSZTUS 12., PÉNTEK Nincs haladás a közel-keleti rendezésben Vance befejezte körútját Vance amerikai külügyminiszter csütörtökön három arab országban tett villámlátogatásokkal fejezte be közel- keleti körútját. Először Am- manban a jordániai uralkodóval, Husszeinnal tárgyalt, majd Damaszkuszba utazott, hogy Asszad szíriai elnökkel tanácskozzon. A nap folyamán még Egyiptomot is felkereste és megbeszéléseket folytatott Szódat elnökkel. A mostani rövid tárgyalások után a politikai megfigyelők megerősítve látják azt a benyomást, amelyet Vance szerdai sajtóértekezlete is igazolni látszott, hogy az amerikai külügyminiszter közvetítő tanácskozásai a Közel-Keleten nem hoztak lényeges haladást a válság rendezésében. Bár Szadat egyiptomi elnök úgy nyilatkozott, hogy a merev izraeli álláspont ellenére is derűlátó, Szíriában a sajtóértékelésekben nyoma sincs az optimizmusnak. Az Al Baath, a kormányon levő szíriai Baath-párt napilapja arra figyelmeztet, hogy Izrael görcsösen ragaszkodik álláspontjához és igyekszik kirekesz- teni a Szovjetuniót a közel- keleti békefolyamatból. Igen veszélyesnek minősítette Vance közel-keleti stratégiáját Abu Íjad, az El-Fatah bizottságának tagja, a Palesztinái Felszabadítás! Szervezet második számú embere. Felhívta a figyelmet arra, hogy az amerikai javaslatok „egyfelől igyekeznek kirekeszteni a Szovjetuniót a közel-keleti válság mindennemű rendezéséből, másfelől megpróbálják Jordánia, Izrael és az ENSZ gyámsága alá helyezni a palesztinjaikat”. Hangsúlyozta, hogy a PFSZ csak akkor vesz részt a genfi közel-keleti béke- konferencián, ha elismerik a Palesztináink független államhoz való jogát Az egyiptomi Al Akbhar csütörtökön ugyancsak azt hangsúlyozta, hogy a paleszti- naiaknak részt kell venniük a genfi közel-keleti értekezleten, s szalagcím alatt állította: „Vance az izraeli vezetők értésére adta, hogv a palesztl- naiak részvétele nélkül a genfi konferencia összehívásának esélyei a nullával egyenlőek.” Sikeresen lezárult a július 25-én Staurában aláírt libanoni—palesztin—szíriai egyezmény második szakaszának megvalósítása. A hírt a Libanonban állomásozó arabközi biztonsági erők főparancsnoksága jelentette be. Az elmúlt napokban az egyezmény által meghatározott menetrend szerint begyűjtötték és az előzőleg kijelölt raktárakban az arabközi biztonsági erők ellenőrzése alá helyezték a palesztin menekülttáborokból a nehéz- fegyvereket. Ezen túlmenően a PFSZ vezetőségének utasítására Libanon-szerte a különböző palesztin szervezetek több mint 80 ezer irodáját zárták be. Genfi leszerelési értekezlet Amerikai elutasítás Csütörtökön ülést tartott a genfi leszerelési bizottság. A küldöttek a két nappal ezelőtt előterjesztett szovjet javaslat feletti vitával folytatták a tanácskozást. A javaslat az új típusú és új rendszerű tömegpusztító fegyverek kifejlesztésének és előállításának betiltásáról szólt. Az Egyesült Államok megbízottja csütörtöki felszólalásában hangoztatta kormányának álláspontját, amely szerint az egyes fegyverfajták betiltásáról külön megállapodásokat kell kötni és elutasította egy átfogó egyezmény megkötésének lehetőségét. Az Unen című mongol köz- | ponti pártlap kommentárban foglalkozott Santiago Carrillo [ „Eurokommunizmus és állam” című könyvével. A kommentár a többi között leszögezi: „A burzsoá propaganda az utóbbi időben sokat foglalkozott az eurokommunizmus fogalmával. A nyugati teoretikusok nyilvánvalóan azt szeretnék, hogy a nyugat-európai kommunista pártok ne legyenek kommunista pártok, szakítsák meg a kapcsolatokat az európai szocialista országok kommunista és munkáspártjaival és helyezkedjenek szembe az utóbbiakkal. Carrillo egy olasz lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy nem lehet közös irányvonal a tőkésországok kommunista pártjai és a kelet-európai országok pártjai között. Nem véletlen, hogy a legnagyobb nyugati burzsoá lapok dicshimnuszokat zengtek Carrillóról, főleg külpolitikai koncepciójáról. Ezzel összefüggésben figyelemre méltó, hogy Sulzberger, az ismert amerikai kommentátor azt írta a New York Times- ban, hogy Carrillo szerint a Spanyol Kommunista Párt egyetért az amerikai támaszpontok jelenlétével Spanyol- országban. 1965-ben, amikor Carrillo — akkor még a lenini párt és a világ első szocialista országa iránt szolidárisán — többször is kijelentette, hogy a felszabadító mozgalomban a népek legszilárdabb támasza a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban született Szovjetunió. Később hangoztatta, hogy nem tekintheti magát szocialistának, aki a Szovjetuniót, de még inkább a szocializmus szovjet formáját ellenségnek tartja. Ezzel szemben 1976-ban többször is megismételte, hogy a Spanyol Kommunista Pártnak nincsenek kapcsolatai a Szovjetunióval, mint állammal, és annak politikájával, s hozzáfűzte: nem rokonszenvezünk a Szovjetunió jelenlegi politikájával. Ez bizony nyílt áttérés a szovjetellenességre — állapítja meg az Unen, majd leszögezi: A mongol kommunisták és dolgozók határozottan tiltakoznak az ilyen rágalmak ellen. Aki az internacionalizmust elutasítja, az a Szovjetuniót befeketíti, ami egyenlő azzal, hogy elhatárolja magát a forradalmi marxizmus—leninizmus alaptételeitől, a Szovjetuniótól. A Carrillo-féle eurokommunizmus pontosan ezt a veszélyt rejti magában — írja a lap. MOSZKV ÁB AN csütörtökön Andrej Kirilenko, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára és Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára találkozott Truong Chinh-nel, a VKP KB PB tagjával, a vietnami nemzetgyűlés állandó bizottságának elnökével, aki parlamenti küldöttség élén hivatalos baráti látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. Ezek a megállapodások csakis a már ismert típusokra korlátozódhatnak. 7odor Zsivkov hazaérkezett a Szovjetunióból Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a bolgár államtanács elnöke csütörtökön hazaérkezett a Szovjetunióból, ahol az SZKP KB meghívására szabadságát töltötte. Megállapodás a Panama * csatornáról Az Egyesült Államok és Panama bejelentette, hogy elvben megállapodott a Panama-csatornát szabályozó új egyezményről, amely visszaállítja Panama jogait a víziút és a csatornaövezet felett. Az új szerződés az 1903-as megállapodást váltjá fel, amely „örökös jogot” biztosított az Egyesült Államoknak a stratégiai fontosságú víziút felett. A részletes megállapodást Carter elnök és Torfijos panamai miniszterelnök egy későbbi időpontban ismerteti majd. Castro a kubai—amerikai kapcsolatok fejlődéséről Fidel Castro, a kubai államtanács és a minisztertanács elnöke nyilatkozatot adott a kubai látogatáson levő Church amerikai szenátort kísérő újságíróknak. Castro utalt arra. hogy legújabban az amerikai kormány együttműködik Kubával az Egyesült Államokban tevékenykedő Kuba-elle- nes csoportok veszedelmes terveinek meghiúsításában. „Ügy hiszem, ez a legkevesebb, amit az amerikai kormány megtehet, hiszen egyetlen ország sem engedheti azt, hogy területén terrorista támadásokat készítsenek elő egy másik ország ellen — mondotta Castro. A hírügynökségek úgy találják, hogy Church fogad tatásának szívélyessége, az elhangzott nyilatkozatok derűlátó, nyugodt hangneme kedvező a két ország viszonyának alakulása szempontjából. Castro egy kérdésre válaszolva még azt sem tartotta kizártnak, hogy öt éven belül esetleg amerikai látogaíására is sor kerülhet. Az ÍBA íenyegetése 11. Erzsébet, angol királynő észak-írországi látogatásának második napján a Belfasttól nem messze fekvő Coleraine egyetemet kereste fel. Előzőleg nem kis riadalmat okozott az IRA ideiglenes szárnyának az a bejelentése, hogy a rendkívül szigorú biztonsági intézkedéseket kijátszva bombákat helyezett el a környéken. Lázas ellenőrzés kezdődött, de a bejelentés végül is vaklármának bizonyult. Az egyetemen hangzott el a kétnapos látogatás egyetlen hivatalos beszéde. II. Erzsébet „megbékélésre és megértésre” szólította fel a sokat szenve- I dett tartomány lakosságát. A Kaukázuson innen és tűi Tájak, emberek, szokások Fények a Kúra partján és az Anyák Terme A XII. század kiváló grúz költője volt Sota Rusztaveli. A tigrisbőrös lovag című elbeszélő költeményében énekelte meg három vitéz jóbarát önfeláldozó harcát az önkénynyel szemben. Barátaink Tbilisziben büszkén hivatkoztak azokra a híressé vált illusztrációkra, melyeket a magyar Zichy Mihály készített a műhöz, a múlt században. Az utóbbi néhány évben többször adtak ki válogatást a Grúz SzSzK-ban Petőfi költeményeiből, lefordították József Attila, Juhász Gyula verseit. A Népek Barátsága Múzeumban, a második világháború dokumentumaiból rendezett kiállításon találkoztunk egy fiatal- asszonnyal — kedves becenevén Lali —, aki magyar nyel- vet tanult Tbilisziben az egyetemen. Csak azt fájlalja, hogy ritkán adódik alkalma hazánk nyelvén beszélni. akiknek fiai a háborúban vesztek el. Megrázó volt, kicsordult könnyünk. Tamada az asztalnál Hasonlítunk egymásra a grúzokkal még egy dologban, ök is szeretnek enni, mi is. Konyhájuk híre vetekszik a miénkkel, s nem udvariasságból mondom: némely étel bizony jobban ízlett, mint az itthoni nevezetességek. Nem spórolnak a fűszerekkel, a terítésnél nem hiányozhat a nyers tárkony, bazsalikom, pet- rezselyen, zöldhagyma, uborka, retek, paradicsom a tálakról. És a' gyümölcs. Az asztal a szemnek is tetszetős, nemcsak a gyomornak. Változatosak az előételek, halak, sajtok, sonkafélék, és egy pástétom a sok közül: bab, dióval. Hogyan csinálják ez utóbbit? Nem árulták el. De nagyon finom. Az asztal korlátlan hatalmú ura a tamada. A társaság tagjai egymás közül választják. Elsőként mindig ő emeli a poharat, ő mondja a pohárköszöntőt, lehet hozzá csatlakozni, de csak kiegészítve a témát, amiről ő beszélt. S amíg valaki beszél, inni nem lehet. Tartani kell a poharat. És mindig fenékig üríteni. Az jár rosszul (vagy jól?), aki büntetésből nagy poharat kapott. Az ilyenfajta ítéletnek számTőle tudjuk, hogy mai szabadságunkhoz hány grúz férfi véráldozata járult hozzá a fasiszták elleni küzdelemben. Grúzia földjét elkerülte a háború, fiai közül 700 ezren mégsem tértek vissza a frontról. Elmentek, hogy védjék a szovjet hazát, s elestek az európai népek felszabadításáért. A múzeumban, az Anyák Termében megtört arcú idős asz- szonyok néztek ránk óriási fényképekről, jelképesen képviselve a sok ezer grúz anyát, Pakisztáni körhinta FOROG a pakisztáni körhinta. Már lassan összeszámlálni is nehéz, hányadszor tá- pászkodott fel a földről és jelent meg újra a dél-ázsiai ország politikai porondján Alt Bhuttó, aki hat héttel ezelőtt még miniszterelnök volt Azóta persze, sok minden történt, vele és az országgal. Július 5-e óta a hadseregé a hatalom, s a tapasztalt politikus, közvetlen munkatársaival együtt több hetet háziőrizetben töltött. Most újra viszonylag szabadon tevékenykedhet, már amennyire a katonák hagyják. Mindenesetre Bhutto élni látszik a korlátozott lehetőségekkel is. A hét elején, először a katonai puccs óta, megjelent a nyilvánosság előtt, Lahore-ban, az ország legnépesebb városában. Több ezer híve köszöntötte kitörő örömmel és nem alaptalan a gyanú — ha maga Bhutto óvakodott is tőle —, emberei mindent megtettek, hogy már a repülőtéri fogadtatás is politikai demonstráció legyen. Tény, hogy katonák és rendőrök támadtak a tömegre, oszlatták szét. Bhutto elszánt politikai ellenfelei pedig azzal vádolták a volt kormányfőt, hogy „polgárháborúba akarja sodorni az országot”. Egyfajta politikai szerepcserének lehetünk tanúi. Akik most Bhut- tót vádolják, azok nem is olyan régen még maguk voltak a vádlottak. Való igaz: a katonai hatalomátvételhez /éppen kompromisszumot nem ismerő magatartásuk vezetett. A kiindulópont a márciusi választás volt, amely Bhutto és pártja, a Pakisztáni Néppárt elsöprő győzelmét hozta a kilenc ellenzéki pártból alakult Pakisztáni Nemzeti Szövetség felett. Az ellenzék tulajdonképpen a legszélsőségesebb erőket tömörítette. A nagy földbirtokosokat, mohamedán fanatikusokat és a nemzetiségek autonómiájáért küzdőket egyetlen közös cél tartotta össze: Bhutto megbuktatása. A választási vereség után azzal vádolták“ •Tneg“a kormányfőt, hogy csalt és tiltakozásul párthíveiket az utcákra szólították. Pakisztán súlyos összecsapások színhelyévé vált. AZ ELLENZÉK dolgát kétségkívül megkönnyítette, hogy a miniszterelnök beígért reformjait nagyonis felefnás végrehajtás, vagy elodázás jellemezte. Például jelentős intézkedésnek számított a földreform, de a törvényt kijátszottak, kétmillió paraszt- család változatlanul föld nélkül maradt. Államosították a bankokat, korlátozták a nagytőke tevékenységét — aztán egy váratlan fordulattal Bhutto lazított a gyeplőn. Sokat tettek a szociális helyzet javítására, de a teljes és részleges munkanélküliek száma változatlanul több millió. Így — közvetve — az ellenzék erejét növelte az is, hogy mindazok, akik Bhutto hívei lehettek volna, a sorsdöntő pillanatban passzívak maradtak. Az ellenzék új választásokat követelt, a kormányfő lassan engedni kényszerült, de már késő volt: közbeszólt a hadsereg. Ziaul Hak tábornok — mellesleg Bhuttótól kapta a vezérkari főnök posztját — gyorsan és vértelenül cselekedett. A puccsot követően betiltottak minden politikai tevékenységet, feloszlatták a nemzetgyűlést. Kinek kedvezett a katonai fordulat? Bár az országirányító tábornok a hadsereg ' politikán felüliségét vallja, s bizonyos egyensúlyt igyekszik tartani a szembenálló politikai erők között, az ellenzék elégedett. Érthetően: a katonák első dolga az volt, hogy őrizetbe vegyék Bhuttót és társait. Bizonyos támpontot nyújthat Ziaul Hak tábornok személye is. Havatásos katona, az Egyesült Államokban kapott kiképzést, s magáénak mondhatja a legmagasabb jordániai kitüntetéseket, tudniillik. 1970. szeptemberében a jordániai hadseregben szolgált és részt vett a palesztin erők lemészárlásában. Most azt ígéri, hogy a rend helyre- állítása után, októberben választásokat tartanak, s Pakisztán visszatér a polgári kormányzáshoz. A VÁLASZTÁSOK kimenetelét felesleges lenne előre találgatni. Igaz, a politikai tevékenység korlátozott engedélyezése az ellenzéknek, vagy Inkább az egykori ellenzéknek kedvez. A lahorei események azonban azt mutatják, Bhutto is élni próbál a legkisebb lehetőséggel is. Lehet persze, hogy a politikusok erőfeszítései hiábavalónak bizonyulnak. Könnyen megeshet; a katonák hirtelen „túl közelinek” tartják majd az októberi dátumot, s elfelejtenek visszatérni a kaszárnyákba. Z. I. tálán tréfás oka lehet Sajnos (vagy szerencsére?) a tamada igen gyakran emeli poharát. A magyar nőkre, a barátságra^ a találkozásra, a következő találkozásra, arra, ami éppen eszébe jut, de pohárköszöntői kivétel nélkül szellemesek, remek csattanóval. A grúz asztalnál nyafogás nincs. Én most nem eszem, én most nem iszom — ilyet nem ismernek. Az ínycsiklandó falatoknak — birkafasirt, saslik és a többi — ellenállni egyébként is ki tudna? Ki nem issza meg szívesen a zamatos, könnyű fehér cinandali bort? A tárnádénak különben is illik szót fogadni. Civilek a filmben Egy éppen elkészült filmben is láttunk ilyen grúz ebédet. Megismerkedhettünk a két Sengelaja fiúval, EIdarral és Georginái, a híres grúz filmrendező dinasztia két tagjával. Apjuk is rendező. Az if- jabbik fivér, Georgi Sengelaja filmjét említettem, címe valami ilyen: A homok mindig leülepszik. Érdekessége főként az, hogy szereplői — kevés kivétellel — nem színészek, hanem civil, hétköznapi emberek. Saját jellemüket, saját ruhájukat viselik, saját arcuk van, maszk nélkül. Magatartásukban semmi csinált, minden igazi. Egy eldugott, szőlőtermelő vidéken öntözőcsatornát építenek. Mesterkéletlen, valódi grúz figurák élik a filmvásznon mindennapi életüket, a helyszín is eredeti, az építkezéshez vitette a rendező a kamerákat. A két Sengelaja előszeretettel vállal olyan produkciókat, melyekben a grúz nép a szereplő. Csak ebben az egyben hasonlítanak egymásra, másban nem. Se kívül, se belül. Georgi alacsony és fekete, mo- kány bajusszal, olajos szemekkel. Eldar magas, szőke, fehér arcából a déli tenger tekintene ránk, olyan kék a szembogara. Életük a film. Eldar Sengelaja, a grúz filmművész szövetség elnöke, mindketten fiatalok, de már a náluk még fiatalaob rendező nemzedék útját egyengetik, egy-egy alkotócsoport élén nevelik az utánpótlást. A kezdő — és az idősebb — grúz filmrendezőket nehéz bármiféle kategóriák szerint csoportosítani, annyira különbözőek, művészetük annyira sajátos arculatú. Így fogalmazott Eldar Sengelaja: égy bennük a közös, az, hogy valamennyien elmélyülten tanulmányozzák — és ennek megfelelően hiven ábrázolják — a grúz nép jellemét, mindig és mindenütt jelenlévő humorát, életkedvét, hagyományait, szokásait. És ez így igaz. Nemegyszer megtörtént újságíró delegációnkkal grúziai utunkon, hogy bizonyos jeleneteket, embereket ismerősöknek véltünk. A magyarázat egyszerű: láttunk itthon jó néhány grúz filmet. Mintha azok keltek volna életre az utcán. Pedig éppen fordítva van a dolog: az utca népe vonul be a filmekbe, legtöbbször kiváló filmszínészek megjelenítésében, de nagyon sokszor személyesen. Hogy hirdesse a világnak: nézzétek, hát ilyenek vagyunk. Kedvesek. Nagyon megszerettük őket. Bálint Ibolya (Vége) Ha fölmegy az ember a fu- nikulorral a hegyre, úgy tárul eléje Tbiliszi, akár egy nyitott legyező. Középütt szalagként fut a Kúra folyó, látni az óváros ősi, jellegzetesen grúz házait, távolabb a modern lakótelepeket. A funikulor olyasmi, mint a budapesti fogaskerekű vasút, illetve amilyen a hajdani sikló volt és lesz majd. Felső végállomásán egy csodaszép park, árnyas sétányokkal, rengeteg hársfával, melyre ugyancsak a fenséges panoráma miatt érdemes fölszállni. Kellemes zene szól, a fiatalok egymást átölelve an- dalognak, gyerekek labdáznak, futkároznak a fűben. Ha este kigyúlnak a fények a Kúra partján, szinte olyan az egész, mintha Budáról szemlélnénk Budapestet. A barátság bölcsője A gráz emberek is hasonlítanak hozzánk. TVmperam ;n- tumuk, történe' -nük hordoz a miénkkel közös vonásokat, s ezt szívesen emlegetik. Szeretnek bennünket, népeink barátságának gyökereit a múlt ködébe veszett időkben keresik s találják. Nagy tisztelettel idézik szabadságharcaink hőseinek emlékét, Bocskayt, Rákóczit, Kossuth Lajost, ismerik nemzetünk történetét, melynek során éppúgy küzdöttünk függetlenségünkért, mint ők.
