Pest Megyi Hírlap, 1977. augusztus (21. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-12 / 189. szám

1977. AUGUSZTUS 12., PÉNTEK Az építőipar — emberközelből (1.) Két óra a csellengésé Építőipar. A szó hallatán van, aki lemondóan legyint, másnak ökölbe szorul a keze. Sok mindent el lehet monda­ni az iparágról, csupán egyet nem, azt, hogy jó híre lenne. Szidják a lapok, szapulják az új lakások tulajdonosai, sőt a lakásra várók is, miközben az iparág nevéhez sajátos szókapcsolatként elmaraszta­ló kifejezések párosulnak. Ló­gás, határidőcsúszás, nem zá­ródó ablakok és púposodó parketták. Féldecik éhgyomorra Pedig a nagy számok tör­vényszerűségei alapján az építőiparban is kell, hogy dolgozzanak tisztességes, meg­bízható emberek. Vannak ilyenek, nem is kevesen, s most már csupán egyetlen kérdés marad hátra: vajon a lógósok, a lelkiismeretlen kon­tárok, az építkezésről építke­zésre vándorló bűneit meny­nyire képesek ellensúlyozni a többiek, a tisztességesek. Kistarcsán, a község szé­lén épülő 580 ágyas kórház környékén reggel háromne­gyed hét táján kezd pezseg­ni az élet. A kapun sorra be­gördülnek a közeli települé­sek munkásszállásairól érke­ző autóbuszok, s rakomá­nyuk beözönlik az öltözőkbe. Lekerülnek a munkásokról az utcai ruhák és a malteros, mészfoltos overálokba búj­nak, a szandálok, félcipők he­lyére pedig félretaposott sar­kú, csámpás bakancsok ke­rülnek. Kezdődik a műszak. A különleges munkahelyhez sajátos munkabeosztás páro­sul, hiszen a műszak reggel hattól este ötig, olykor fél hatig tart. Az igazat meg­vallva — s ők maguk is büsz­kék erre — a kórházépítés ve­zetői különleges helyzetben vannak. A fontos beruházást a megye legkülönbözőbb te­rületein működő vállalatok és szövetkezetek által küldött szakemberek segítik; határ­időcsúszásról, lemaradásról tehát már csak ezért sem le­het szó, mivel rajtuk a világ szeme. Fluktuáció dolgában is irigylésre méltó a helyzetük. Olykor hetek múlnak el anél­kül, hogy akár egyetlen em­ber is kilépne tőlük, már­pedig ez a vállalat többi épí­tésvezetőségénél ismeretlen dolognak számít. Fontos tehát az, hogy reg­gelente milyen hangulatban kezdik az emberek a mun­kát. Fontos, mert ez többnyi­re előre meghatározza a nap sikerét, vagy kudarcait. És a hangulat általában kitűnő. Reggel hatkor kelnek a beto- nozók, ácsok és kőművesek, s napjukat többnyire azzal kezdik, hogy éhgyomorra be­dobnak féldeci pálinkát. A második felesre akkor kerül Sor, ha a busz öt vagy tíz percet késik. Újságos, vagy reggeliző pavilon nemigen akad a buszmegállók környé­kén, talponálló viszont annál több. Hét óra előtt pár perc­cel megérkeznek az emberek az építkezésre úgy, hogy a többségük gyomrában már ott lötyög az egy, vagy két fél­deci. Tudják ezt valameny- nyien, és tudja az építésveze­tő is. A kérdésre, vajon meg merné-e reszkírozni azt, hogy egy reggel több száz szondával felfegyverkezve ki- álljon az építkezés kerítésén nyitott kapuhoz és végigfuru- lyáztassa az egész társaságot, nem szívesen válaszol. Azt mondja, embereinek szüksé­gük van a „célzóvízre”, enél- kül talán nem is menne úgy a munka. Meg aztán mi ér­telme volna annak, hogy a műszakba érkezők háromne­gyedét hazazavarják italozás miatt, hiszen úgy sem törté­nik baj. Az italról beszélni amúgy is időfecsérlés, felesle­ges rongyrázás, ennélfogva reggelente — szonda nélkül — csupán arra ügyelnek, hogy a munkába érkezőkben ne legyen szembetűnően nagy a nyomás. S ha a ,gőz” csak akkora, mint tegnap, vagy tegnapelőtt reggel volt, az nem számít. Az normális. Az elfogadott. Akiknek átjáróház Egerszalóky Csaba, a kór­ház főépítésvezetője: — Az építőipar presztízsé­nek hiánya az iparág jellegé­ből fakad. Az építkezéseket sokan átjáróháznak tekintik. Az első sértő szó után veszik a munkakönyvüket és to­vábbállnak jobb fizetés és kevesebb munka reményében. És mert a szakember minde­nütt kell, számításaik gyak­ran beválnak. A fegyelmiket kiváltó okok között az ital és a csellengés vezet, csak so­kadikként következik a tech­nológiai fegyelem megsérté­se és a lopás. Számításaink szerint nyolc munkaórából mindössze hatot töltenek em­bereink munkával, a többit a csellengés, a géphiba és egy sereg más állásidő tök ti ki. Az építőipar kifejezetten az a terület, ahol rendkívül ne­héz és vesződséges munka az emberek nevelése. Tulajdon­képpen ez az oka annak, hogy a pedagógiai és politikai munkára oly kevés idő jut. Kétségbe vonható igazság ugyan az a gyakorlat, hogy jó esetben hozzá sem kezde­nek az emberek neveléséhez, formálásához. Minek? — mondják — hiszen egy-két napon belül úgyis szedi a sá­torfáját és továbbáll. Meg­esik az is, hogy nem magá­nyos vándormadarak módjá­ra kelnek útra az emberek, hanem a közösségi szellem felsőbbrendűségének sajátos értelmezése folytán csapa­tostul. Előfordult már olyan eset is — igaz, nem Kistar­csán —, hogy a munka el­osztásánál hátrányos helyzet­be került brigádvezető sér­tettségében kilépett a válla­lattól, magával vive az‘ em­bereit is. Vannak persze másfajta brigádok is, amelyek nem ka- landorkodva kerülnek az egyik vállalattól a másikhoz, hanem azért, mert előző mun­kahelyüket felszámolták. Pél­da rá a PÁÉV Kistarcsán dol- gazó Ady Endre szocialista brigádja, amely Aszódról, a Töváll feloszlása után hurcol- kodott át és csatlakozott a Pest megyei Állami Építő­ipari Vállalathoz. A brigád tagjai — tizennyolcán — ácsok. Munkájuk szerint egy egy négyzetkilométeres terü­let távoli sarkaiban dolgoz­nak három csoportban. A bri­gád öt éve alakult, jelenlegi felállásában három éve dol­goznak együtt. Keresztúri János brigádvezető: — A legnehezebb dolgunk azokkal van, akik a mező- gazdaságból jöttek az építke­zésre szerencsét próbálni. A brigád törzse évek óta együtt dolgozik. Az új emberek ne­velésére mi sem szívesen vál­lalkozunk. Ha valakin látom, hogy ittas, igyekszem olyan munkát adni neki, hogy se magában, se társaiban, se az épületben ne tehessen kárt. Hogy hol kezdődik az ittas­ság? Nehéz megmondani. Van, aki két féldecitől tán­torog, azt sem tudja, hol van, másnak a hat sem árt meg. A brigád mindazonáltal szerencsés helyzetben van. A nagy ivók, a híres vagányok, ha lassan is, de kihullottak közülük. Az állványrengeteg­ben és a munkaterületen el­szórtan dolgozó embereket oly nehéz szemmeltartani. Elég fél óra, amíg a művezető bent ad­minisztrál az irodában, hogy kiugorjanak a közeli kocsmá­ba egy sörre, fröccsre, pálin­kára. Meghatározó kisebbség ? Csak az okosok a tudói an­nak, hogy a stiklikből, a lop­va felhörpintett, sörökből a csellengéssej, ^lföllßtt ,<js, ve­szendőbe ment órákból, az apróbb szabálytalanságokból hány derül ki. A legtöbb minden bizonnyal örökre ti­tok marad, hiszen az embe ri kapcsolatok egy sajátos bölcsessége érlete ki a „ha te nem szólsz, én is hallgatok” gyakorlatát. Az építőipar helyzetéről több felmérés is készült me­gyénkben a legutóbbi idő­ben. Ezek egyikéből világosan kitűnik: az iparágban dolgo­zók kétharmada tisztességes, becsületes munkás, s csupán 30 százalékot tesz ki a fe­gyelmezetlenek csoportja. Az arányok szembetűnőek, a közvélemény mégis erre a 30 százalékra alapozza ítéletét, s tör pálcát az építőipar fölött. A zsebre dugott kézzel sé táló munkások, az árnyékban hűsölő fiatalemberek és a malteros ruhában pultot tá­masztok láttán mégsem a két­harmad, a becsületesek cso­portja jut eszünkbe. Berkó Pál A Minisztertanács napirendjén Tervszerűen fejlődik a petrolkémiai ipar \ KŐOLAJTERMÉKEKET lgozza fel vegyianyagokki a petrolkémiai ipar, amely­nek központi fejlesztési prog­ramját 1973-ban hagyta jó­vá a Minisztertanács, s azóta is évente megtárgyalja, el­lenőrzi végrehajtását. A hazai vegyiparnak ez a legfiatalabb ága, amely fontos vegyipari, műanyagipari alapanyagokat, vegyiszálakat, műanyagokat készít és szállít a népgazda­ság valamennyi ágazatának. Az V. ötéves tervben kereken 20 milliárd forint értékű be­ruházás segíti a hazai petrol­kémia gyorsütemű fejleszté­sét. A most a kormány elé terjesztett jelentés a fejleszté­si program alapján létreho­zott és üzembe helyezett léte­sítmények 1976-os termelésé­ről, az egyes beruházások munkálatairól és a műanyag­feldolgozás helyzetéről adott számot. A központi fejlesztési prog­ram alapvető létesítménye, a Tiszai Vegyi Kombinátban felépített olefinmű tavaly 202 500 tonna etilént és ennek megfelelő ikerterméket állí­tott elő, mégpedig a korábbi­nál gazdaságosabban, mert jelentősen csökkentette a faj­lagos villamosenergia- és ben­zinfelhasználást. A gyáregy­ség minden tekintetben tel­jesítette a magyar—szovjet olefinegyezmény szerint vál­lalt kötelezettségeit, s ezen túlmenően az oléfinmű — amelynek építése 40 millió dollárba került — tavaly 29,6 millió dollár értékű etilént, propilént szállított tőkésex­portra. Az idén 210 ezer ton­na etilént, 110 ezer tonna pro­pilént és egyéb műanyag­alapanyagot készítenek Le- ninvárosban. A korszerű pet­rolkémiai termelésben néhány olefintermék keletkezik egy­mással párhuzamosan, s ezek­ből 35=r-4a féle. közbenső anya­god lehét előállítani, amelyek még 250—300 féle műanyag, vegyiszál adalékanyag gyár­tását teszik lehetővé. A szo­cialista országokkal kialakí­tott hosszú lejáratú egyezmé­nyek szerint itthon csak az etilén és a propilén egy ré­szét dolgozzuk fel, s ezekből csupán kétféle közbenső ter­mék és három késztermék gyártására rendezkedünk be, de olyan nagy mennyiségre, hogy a szocialista együttmű­ködés alapján elegendő árut szállíthassunk a többi petrol­kémiai nyersanyag és termék importjának ellentételezésé­re. A TERVSZERŰ hazai ole­finfeldolgozásnak megfelelően múlt év januárjában kezdő­dött meg a Tiszai Vegyi Kom­binát évi 40 ezer tonna kapa­citású polipropilén gyárának építése s az év végén már sor került a technológiai beren­dezések szerelésére is. Az idén a két nagy generálkivitelező építőipari vállalat 197 millió Uborka az üvegekbe A különböző társadalmi rendszerű országokban dolgo­zó szakszervezetek egyre szé­lesedő együttműködésének je­gyében a Vasutasok Szak- szervezetének meghívására hétfő? hazánkba érkezett a Finn Vasutas Szakszervezet küldöttsége: Unto Keijonnen, a delegáció veze ője, a vas­utas szakszervezet elnöke, Manna Raittilla tisztségvise­lő és Eino Haapal osztályve­zető. A vendégek az elmúlt napokban megtekintették Bu­dapestet, jártak Kiskunlachí- zín és ellátogattak a MÁV budakeszi szanatóriumába. Csütörtökön Koszorús Ferenc, i Vasutas Szakszervezet főtit­kára és Gölöncsér Dánielmé, i ??3'iszervez3‘ek Pest me­gyei Tanácsának titká’a kí- '■ére‘Ave1 *> Uunrkes-i Jár- ’* ‘ogattak. nevében Bö­kő Károly üzemigazgató kö­szöntötte a látogatókat, s rö­viden vázolta az üzem múlt­ját, jelenét és szólt a most fo­lyó nagyszabású rekonstruk­cióról. Bősz József, a vállalati szakszervezeti bizottság titká­ré a szakszervezet munkájá­ról, az érdekképviseleti szer­vek és a gazdasági vezetés kapcsolatáról tájékoztatta a vendégeket. A hallottakról a küldöttség tagjai a délelőtti üzemlátoga­tás során szerezhettek szemé­lyes élményeket és tapaszta­latokat. Megismerkedtek a műhelyek munkájával, meg­tekintették az üzem bölcső- i déjét, óvodáját, a munkásszál- lót, s a jórészt társadalmi munkában épült sportpályát. Délután a művelődési házat mutatta be Szőnyi Lajos igaz­gató. Július közepén kezdődött, és augusztus végéig tart az ubor­kaszezon Dunakeszin, a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyárban. A feldolgozott uborka belföldre, részint hazai fogyasztókhoz, részint az NDK-ba és tőkés piacokra kerül, egy- és ötliteres üvegekben. A két hónap alatt az 1. számú gyáregységben 75 vagon nyers uborkát dolgoznak fel. Bozsán Péter felvétele forint értékű munkát végez el, hogy újabb munkaterüle­tet adjon a technológiai be­rendezésék szerelőinek. A ha­zai etilén feldolgozására évi 150 ezer tonna kapacitású új pvc-gyár épül a Borsodi Ve­gyi Kombinát ipartelepén, de tavaly sok nehézség — mun­kaerőgondok, szállítási prob­lémák stb. — akadályozta a beruházást, s nem sikerült tel­jesíteni az előirányzatokat. Ezért az idén tavasszal a be­ruházó és a kivitelező válla­latok a munka meggyorsítá­sára együttműködési szerző­dést kötöttek, hogy 1978. első negyedévének végére lehető­vé tegyék a legfontosabb tech­nológiai üzemek próbaterme­lésének megkezdését, s így 1978-ban megvalósuljon az elő­irányzott termelési program: elkészüljön az első 50 ezer tonna pvc-por. A szocialista gazdasági in­tegráció alapján bővítették a Magyar Viscosagyárban a ve- gyiszálgyártást. A KÖZPONTI FEJLESZ­TÉSI PROGRAM szerint a népgazdaság műanyag-felhasz­nálása 1980-ig 420 ezer ton­nára növekedik. Tavaly 243 ezer tonna műanyagot használt fel az ország, 12 százalékkal többet, mint 1975-ben. Ennek megfelelően bővült tavaly a műanyagfeldolgozás, amely­nek lendületesebb fejlődését a tervidőszakban 7 milliárd fo­rint értékű fejlesztéssel ala­pozzák meg. A múlt évben a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat pótolta előző évi be­ruházási lemaradását, és üzem­be helyezte a kemény pvc gyártásához szükséges kalan­dert. A tervnek megfelelően készítik elő a Borsodi Vegyi Kombinát műanyagfeldolgozó beruházásait. Gyors ütemben bővül a Ti­szai Vegyi Kombinát poliole- fin feldolgozó kapacitása is, amely most már elérte az évi 40 ezer tonnát. Az előterjesztésből tehát ki­tűnt, hogy a központi fejlesz­tési programból az V. ötéves tervre meghatározott előirány­zatok időarányos részét ered­ményesen teljesítették a múlt évben, s így a hazai vegy­iparnak ez a legfiatalabb ter­melési ága már jelentősen hoz­zájárult a népgazdaság devi­zamérlegének javításához is. Sas Béla Szabályozták a tanácsi és egyéb kitüntetéseket DÖNTÉS SZÜLETETT a gas szintű állami kitünteté­Minisztertanács ülésén a ki­tüntetések alapításának és ado­mányozásának továbbfejlesz­téséről. Egységesen szabá­lyozták a többi között a taná­csi kitüntetések és egyéb el­ismerések rendszerét. A ren­dezésre annál is inkább szük­ség volt, mivel jelenleg több mint 120 kitüntetést alapító szabályzat van hatályban. Az egységesítéssel a helyi jelle­gű elismerések is, beilleszked­nek majd az állami kitünte­tések rendszerébe. A települések gazdasági, társadalmi fejlesztésében^ a helyi közéletben kiemelkedő teljesítményt nyújtó állam­polgároknak juttatják pél­dául a „A városért”, „A köz­ségért”, a „Pro űrbe”, a „Pro arte”, vagy a „Miskolc váro­sért”, a „Pécs városért” elne­vezésű kitüntetéseket. A Mi­nisztertanács indokoltnak ta­lálta: továbbra is alapíthassa­nak a lakosság áldozatkészsé­gét elismerő jutalmakat a fő­városi, a megyei városi, a vá­rosi vagy nagyközségi és a községi tanácsok. Ugyanak­kor meghatározta a kitünte­tésekkel adható pénz, vagy tárgyjutalom együttes érté­két. KÜLÖNBÖZŐ VAROSAINK híressé vált szülöttjeiről el­nevezett díj vagy emlékpla­kett csaknem minden nagy­városban található. Eddig eze­ket a városi, vagy a megyei tanács, illetőleg szakigazgatá­si szervei alapították, ado­mányozták. A főleg értelmi­ségiek, művészek közéleti te­vékenységét elismerő díjak alapítására ezentúl csak a fő­városi és a megyei tanácsok jogosultak, míg az adományo­zás joga megilleti a megyei városi, a városi, a fővárosi ke­rületi tanácsok végrehajtó bi­zottságait is. Mivel hasonlí­tanak a magas szintű állami kitüntetésekhez, szükség van elnevezésük módosítására is. Ezért a továbbiakban a díj nevében feltüntetik a hely­ség, illetve a megye nevét is. A társadalmi munka ma­gasabb szintű elismerését szol­gálja a kormány ez év februá­ri határozatában alapított ..Ki­váló társadalmi munkáért” el­nevezésű érem. A lakóhelyük szépítésében, gyarapításában élenjárókat elismerésben ré­szesíthetik a tanácsok is. Az eddigi gyakorlat most egy­szerűbbé válik; a kitüntetés alapítója a jövőben a megyei tanács, adományozói pedig az alsóbb szintű tanácsok végre­hajtó bizottságai. A HELYI ÄLLAMIGAZ- GATÄSBAN tevékenykedők kiemelkedő teljesítményét ma­sekkel ismerik el — állapítot­ta meg a Minisztertanács —, ezért a jövőben a tanácsok ilyen jellegű kitüntetéseket nem alapíthatnak. •* A BELÜGYMINISZTER elő­terjesztése alapján a kormány megtárgyalta és módosította az „önkéntes rendőri szolgá­latért” kitüntető jelvény ala­pításáról szóló 1048/1970 (XI. 11.) számú határozatát. Ed­dig a kitüntető jelvényt csak azok az önkéntes rendőrök kaphatták meg, akik 10, illet­ve 15 évig folyamatosan társa­dalmi munkában eltöltött szolgálati idővel rendelkeztek. Az önkéntes rendőri intéz­mény 1975. július 27-én múlt 20 éves. Tavaly mintegy ezer olyan önkéntes rendőr volt, aki több mint 20 éves folya­matos szolgálatot teljesített már. Több ezren pedig meg­haladták az ötéves folyama­tos szolgálatot, viszont a hatá­lyos jogszabály — az 5., illet­ve a 20. évre — kitüntető jel­vény adományozását nem tet­te lehetővé. A módosított miniszterta­nácsi határozat már előírja, hogy ezentúl az önkéntes rendőr ötévi folyamatos, majd ezt követően minden további ötévi társadalmi tevékenység után e kitüntetésben részesül­jön. A belügyi szervek munkáját szerte az országban mintegy 47 ezer önkéntes rendőr se­gíti. Kiemelkedő munkát vé­geznek a bűncselekmények, a jogszabálysértések okainak megszüntetésében, megelőzé­sében, az állampolgárok tör­vénytiszteletre, fegyelemre va­ló nevelésében, a közrend és közbiztonság fenntartásában. PÉLDAMUTATÓ ÁLDO­ZATKÉSZSÉGRŐL tesznek tanúbizonyságot közrendvé­delmi, közbiztonsági tevé­kenységük során, az elemi csa­pások, árvíz és egyéb termé­szeti katasztrófák alkalmával kötelezettségeik teljesítésével. Az önkéntes társadalmi tevé­kenység a belügyi munka se­gítésében olyan politikai ál­lásfoglalás és részvállalás az állam- és közbiztonság szilár­dításában. amely méltó ala­pot nyújt, a Minisztertanács által alapított kitüntető jel­vény adományozására és vise­lésére. A kitüntető jelvény alapítását módosító minisz­tertanácsi határozat megalko­tása a bűnügyi munka önkén­tes segítőinek újabb magas szintű elismerése. Győry Margit Finn szakszervezeti kiifdöttség Dunakeszin

Next

/
Thumbnails
Contents