Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-09 / 160. szám

1977. JÚLIUS 9., SZOMBAT %muw Magyar—iraki egészségügyi egyezmény A Magyar Népköztársaság és az Iraki Köztársaság közötti egészségügyi együttműködésről írtak alá egyezményt pénteken Budapesten. A Hilton szálló Beatrix termében az egyez­ményt dr. Schulteisz Emil ma­gyar és dr. Riad Ibrahim Husz- szein iraki egészségügyi mi­niszter látta el kézjegyéivel. Az eseményen jelen volt Shukri Sabri Ahmad, az. Iraki Köztár­saság budapesti és Gonda La­jos, hazáink bagdadi nagyköve­te. Az egyezmény lehetővé teszi, hogy a két ország kölcsönösen tájékoztassa egymást az egész­ségügyi szervezetről és a legfon­tosabb intézkedésekről. Kiváló vasutasok kitüntetése A 27. vasutasnap eseményei pénteken — a nehéz szolgála­tot példamutatóan, áldozatos és mindenkor szigorú fegye­lemmel, hibátlanul ellátó — kiváló vasutasok kitüntetésé­vel folytatódtak. A vasutas­nap alkalmából a közlekedés- és postaügyí miniszter 51 dol­gozónak adományozott Kiváló vasutas, 34-nek a Közlekedés kiváló dolgozója kitüntetést. A kitüntetéseket pénteken a Nyugati pályaudvaron tartott központi ünnepségen Pullai Árpád közlekedés- és posta­ügyi miniszter és Urban La­jos államtitkár adta át. Az ünneplőbe öltözött ki­tüntetettek egyike Sleng Jó­zsef, a váci állomásfőnökség vezető váltókezelője, aki Ki­váló vasutas címet kapott Ugyancsak tegnap adták át a MÁV hat vidéki üzemigazga­tóságán — köztük a Budapesti Vasútigazgatóságon — a mi­niszteri és vezérigazgatói di­cséreteket. Az előbbit hetve­nen, az utóbbit százhuszon­ötén érdemelték ki az ország­ban jó munkájukért Pest me­gyéből Bartos László, a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üze­mének lakatos brigádvezetője kapott miniszteri dicséretet. Vezérigazgatói dicsérettel is­merték el Hgnula Ferencnek, a váci pályafenntartási fő­nökség művezetőjének, Hor­váth Ferenc művezetőnek, Jung Antal üvegesnek, Szabó Vilmos gyártásvezetőnek és- Varga Sándórné betanított galvanizálónak a MÁV Duna­keszi Járműjavító Üzeme dol­gozóinak, Krebsz Zoltánné- nak, a szobi szerszámfőnök­ség anyaggazdálkodójának, valamint Pusztai Dezsőnek, az abonyi államásfőnökség szol­gálattevőjének munkáját A verseny és a feltételek Pest megye üzemei a Nagy Október előtt A minap a buszon akarat­lanul is tanúja voltam egy beszélgetésnek. Két fiatalem­ber vitázott arról, hogy válla­latuktól egy brigád minden tagja el akar menni. Munka­verseny címén ugyanis olyan követelményeket támasztot­tak velük szemben, amit jó lelkiismerettel, megfelelő mi­nőségben nem tudnak teljesí­tem. A vállaltatás nem megy! Nem ismerem a gyárat, a körülményeket, és azt sem tudom, valóban, megoldhatat­lan volt-e a feladat. De a vál­lalat vezetőségének alapállá­sa még akkor is rossz volt. ha elérhető célokat akartak vállaltatni a brigádokkal. És itt a vállaláson van a hang­súly. Hogy miért? Soha olyan korán vállalati tervek nőm "készültek él, mint az icfeíek.' És a munkahelyi közösségek soha olyan alaposan nem is­merkedhettek meg ezekkel, mint az idén. Üzemekig, mun­kacsoportokig lebontva kap­tak betekintést a vállalati szintű és az őket érintő fel­adatokba. Elbírálhatták, hogy megfelelő feltételek esetén, reálisak-e a követelmények, miben, mit tudnak tenni a ter­vek magas színvonalú telje­sítéséért. Hiszen egy-egy ki­sebb csoport vagy üzem le­hetőségeit maguk az ott dol­gozók ismerik a legjobban — és éppen ezeknek az ismere­teknek a kiaknázása a brigád­verseny-mozgalmak gazdasá­gi részének értelme. Ä vál- laltatásoknál a lényeg vész el, a dolgozók egyéni kezdemé­nyezése. Versenyezni természetesen, csak érdemes célokért lehet és érdemes. Erre való a ve­zetői irányítás és koordiná­lás. Éppen időszerű példái ennek a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulójára tett felajánlások. Biztosított folyamatosság A legtöbb munkahelyi kol­lektíva megértette ezt a tö­rekvést, a vállalások is ezt tükrözik. A Csepel Autógyár­ban például a munkások ösz- szesen 162 ezer normaóra megtakarítását vállalták az idén, az Ipari Műszergyár­ban pedig 50 ezer órát. Ezek a célok természetesen csak akkor valósíthatók meg, ha a termelés is szervezett, nem kell leállni anyag-, alkat­rész-, vagy esetleg tárolótér­hiánya miatt. A tervek meny- nyiségi túlteljesítését pedig ott érdemes célul kitűzni, ahol a többlettermék tényleges társadalmi vagy exportszük­ségletet elégít ki, mint pél­dául a mezőgazdaságban vagy az élelmiszeriparban. A versenyhez azonban nem­csak célok kellenek, hanem keretek is. Kibontakozásának és eredményességének fontos feltétele a munkahelyi de­mokrácia, következetes ér­vényesülése. Ez nem csupán a Vállalásokra értendő, ha­nem az ösztönzésre és az ér­tékelésre is. Fonák helyzet az, amikor a kiváló brigádok számának egyetlen megha­tározója a vállalat gazdál­kodásának eredményessége. Természetesen, a dolgozók munkájától sokban függ a nyereség, de meghatározza a piaci helyzet is. Ennek az ellentmondásnak feloldását segítené, ha a vállalatok jó- előre azt is megterveznék, hogy a brigádok hány száza­léka, milyen feltételekkel ér­het el egy-egy fokozatot. En­nek anyagi alapját, ha más­képpen nem megy, a tarta­lékalapból is fedezhetik egy évre. így ha a kollektíva mun­kájától függetlenül követke­zik be egy átmeneti vissza­esés, ezit a közösség nem ér­zi meg. Ha a visszaesés tar­tósnak bizonyulna, akkor he­lyénvaló az alapos önvizs­gálat. A brigádok segítségével Tavaly a szocialista bri­gádvezetői tanácskozásokon merült föl, és az SZMT is ha­sonló megállapításra jutott a titkári ülésen, hogy a mun­kaverseny értékelésében is fel­fedezhetők bizonyos ellent­mondások. Nehezményezték, hogy a brigádvezetők nem vehetnek részt a munkaver­seny értékelésében. — Hogyan lehetséges az — kérdezte egy Pest megyei gyárban dolgozó munkás —, míg az aranykoszorús brigá­dokban nincs kiváló dolgozó, addig az alacsonyabb foko- zatpt elért brigádokban ta­lálni? Azt hiszem, ez a furcsa egyenlősdi sem egyedülálló. Pedig a .munkaverseny na­gyon sok segítséget nyújt a gazdasági vezetésnek, ha él­ni tud vele. Tavaly a Forte aligha teljesítette volna ter­vét a dolgozók — a munka­köri kötelezettségénél sok­kalta többet nyújtó — támo­gatása nélkül. És a Telefon­gyár bugyi gyáregysége sem oldhatná meg sikerrel fel­adatát, ha a brigádok részvé- telenül kitérnének a termék­szerkezet-változás okozta gon­dok elől, mondván, azokat oldják meg a vezetők. Ahhoz tehát, hogy a mun­kaverseny adta lehetőségeket megfelelően hasznosítani tud­juk, s elkerüljük formalitás­sá sivárulásukat. folyamato­san figyelemmel kell kísér­ni a változó gazdasági és tár­sadalmi körülményeket, és ezek tükrében rugalmasan változtatni a verseny kerete­it és szabályozását. Hámor Szilvia Magyar-angol gazdasági tárgyalások Július 4—8. között magyar —angol gazdasági vegyes bi­zottsági tárgyalások folytak Budapesten. A két delegációt Szalai Béla külkereskedelmi államtitkár, illetve J. R. Steele kereskedelmi minisz­terhelyettes vezette. A delegációk áttekintették a két ország gazdasági kapcso­latainak alakulását és fejlesz­tési lehetőségeit, valamint a két országot érintő kereske­delempolitikai kérdéseket. Az ülésszakot rríegelőzően és annak folyamán a delegációt elkísérő angol üzletemberek konkrét üzleti és kooperációs tárgyalásokat folytattak szá­mos magyar vállalattal. A két fél kifejezte, hogy ösztönözni és bátorítani fogja a vállalatokat a harmadik piaci együttműködési lehető­ségek jobb kihasználására. A vegyes bizottság megvizs­gálta a két ország műszaki­tudományos kapcsolatainak alakulását is. Megállapította, hogy az élért eredmények mel­lett az együttműködés további jelentős fejlesztésére van le­hetőség. Különösen a szakem­berek tanulmányútjainak szá­ma növelhető. A tárgyalások­ról készült jegyzőkönyvet a delegációk vezetői pénteken írták alá a Külkereskedelmi Minisztériumban. Az aláírás­nál jelen volt R. Parsons, az Egyesült Királyság budapesti nagykövete. Az angol delegáció vezető­jét fogadta Hetényi István tervhivatali államtitkár, Szarka Károly külügyminisz­ter-helyettes, Kapolyi László nehézipari miniszterhelyettes és Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Vasáért vett kocsik Az oktondi gazda története, kinek néhány ráf s másfajta vasalás kellett, s ezért teljes szekeret vett, aligha a valóság­tól elrugaszkodó példabeszéd. Minden korban akadtak fölö­sen költekezők, pénzt józan megfontolás nélkül kiadók. Ha valaki a magáéból teszi ezt, lelke rajta, kára saját bánat, vesztesége zsebét apasztja. Akkor azonban, ha valaki a köz pénzéből vesz vasáért ko­csit, már nem legyinthetünk a könnyelműségre; miatta a kö­zös bugyelláris lesz laposabb. Naponta tízmillió Meghökkentő nagyságú pénzhegy vándorol egyik bankszámláról a másikra. Ha a munkanapokat tekintjük, akkor a megyében az ipar egy-egy huszonnégy óra alatt tízmillió forintot ad ki belföl­di és import gépekre, berende­zésekre. Igaz, helyzeténél, adottságainál fogva az iparé a legnagyobb részesedés a gép­követel, hanem folyamatosan működő gépeket, s ehhez iga­zították az érdekeltséget is, a termelésirányítókét éppúgy, mint a karbantartókét. Nincs hiba tehát az érde­keltséggel, a tudatossággal azonban — amint a pártbizott­ság titkára fogalmaz — a technikai szint alatt marad­nak. A dolgozók egy része előtt ugyanis ismeretlenek, mert tudatuk által még be ném fogadottak azok az érté­kek, amelyeket rájuk bíztak. Akadnak, akik számára a gép mozgó vashalmaz, nem fede­zik föl a gép és gép közötti hatalmas különbségeket, azt például, hogy az egyik néhány százezer, a másik hárommillió forintba került. Kézenfekvő, a hárommilliót érőnél fontosabb, mennyi s mi kerül le róla, mint a kevesebbért vásárolt- nál. Ha két gép áll, gyorsan el kell dönteni, melyik meg­vásárlásokból valamennyi népgazdasági terület közül, ám a tízmillió akkor is hatal­mas summa. Két nap alatt annyi, amennyit egész eszten­dőben elkölthet fejlesztési alapként Nagykőrös városa! Sok pénzzel nem nehéz gaz­dálkodni — állítja a háziasz- szonyi bölcsesség. Csakhogy mintha a fordítottját igyekez­nék igazolni némely ipari be­ruházó, minél több a pénz, annál könnyebben kerül olyas­mire is, ami megtakarítható lenne, ha — nem vasáért ven­nék a kocsit. Azaz, ha kellően törődnének a már megvett, rendelkezésre álló gépek, be­rendezések hasznositásával. Hamari embernek mindig van bánata, mert ma azt röstelli, amit tegnap tett, holnap azon tipródik, amit ma elfuserált. Ez azonban nagy méretekben, forintmilliók sorsáról döntve, nem lehet gyakorlattá. Ha mégis, akkor tartósan pocsé­kolódnak a társadalom javai. Ismeretlen értékek Nagykőrösön az ipar összes gépi eszközeinek értéke meg­haladja a hatszázmilliót. En­nek túlnyomó többségét az or­szág legnagyobb tartósítóipari üzeme, a konzervgyár birto­kolja. A korábbihoz, a re­konstrukcióhoz viszonyítva ugyan szerényebben, de ma is folyamatosan fejlesztik a tech­nika tárházát. A gyárban a gépkihasználás mértéke fölötte áll a konzervipari átlagnak, s ezt a szervezettség javára ír­hatjuk. A szervezettségbe per­sze az is beletartozik, hogy külön intézkedési terv és an­nak szigorú számonkérése te­remti meg a figyelmet a nagy értékű, nagy termelékenységű berendezések számára. A gyár­vezetés nem magyarázatot Sóskúti rekonstrukció Az Észak-Magyarországi Ércbánya Vállalat sóskúti üzemé­ben új gépek kezdték meg a termelést. A külszíni mészkőbá­nyában hat szovjet gyártmányú vágógép az idén már csak­nem 3 millió darab falazóanyagot termel. A családi házak épí­tőinek kedvelt anyagából az ország minden tájára szállítanak. A kőbánya másik fontos terméke az évi 70 ezer tonnányi kő­por, ennek nagy részét a szikes talajok javítására használják. inditasa a fontosabb. Az egyik is pénzt hoz, a másik is, ám a megtermelhető haszon külön­bözősége rangsort állít fel. Aki nincs tisztában az értékrend­del, az könnyebben hoz hibás döntéseket, mert a csekélyebb súlyú teendőt ítélheti fonto­sabbnak — ezért került, s áll ma is a gyári pártalapszerve- zetek tevékenységének közép­pontjában a termelés tarta­lékainak feltárása, elsőként a termelékenység javításának szorgalmazása. Amihez olyan, elvontnak látszó tényezők is szorosan hozzátartoznak, mint a kezelt értékek ismerete. Emelkedőn, de lassan A legutóbbi években — kü­lönösen a Minisztertanács ha­tározata óta, mely 'a nagy ér­tékű berendezések kihasznált­ságának javításáról rendelke­zett — emelkedett valamelyest a gépek, berendezések rangja. Változás van, de — mértéke lassú! Ezért volt kénytelen a parlament legutóbbi, nyári ülésszakán a pénzügyminisz­ter expozéjában megállapíta­ni: Ismételten szóvá kell ten­ni azt a kedvezőtlen jelensé­get, hogy a vállalatok sokkal inkább beruházások útján kí­vánták növelni termelésüket, mint meglevő állóeszközeik jobb kihasználásával. Felmé­rések szerint az állóeszközök a munkarend szerinti időalap­nak csak háromnegyedében működnek. A veszteségidők gyakran a munkaszervezés fo­gyatékosságaira, energia-, anyag- és alkatrészhiányokra vezethetők vissza. Munkarend szerinti időalap­pal mérve is nagy tehát a veszteség, huszonöt százalék. A munkarend azonban a leg­több helyen azonos az egy műszakkal, azaz a naptári idő­alaphoz viszonyítva még si­ralmasabb a helyzet. Ha reális lehetőségnek fogadjuk el a két műszakot, akkor a 16 órából a gépek, berendezések nagyobb része tizet áll, s csak hat órán át termel. Így már könnyen érthető, miért szükséges az el­fogadhatónál kétszer, három­szor több idő az állóeszközök költségeinek megtérüléséhez. Bűvös körben ? Megelőzve az igazságtalan következtetéseket: a kedvező változást több tekintetben ob­jektív adottságok is nehezí­tik. Cegléden például összesen ötven ipartelep található. Az ipartelep hivatalos megjelölése azonban nagyobb részüknél semmivé foszlik, ha körbete­kint az ember. Kezdetleges módon dolgozó műhelyecskék ezek, hiszen, mivel az ipari foglalkoztatottak teljes létszá­ma hatezer felett van, átlago­san 120 ember jut egy-egy helyre. Az átlag azonban ügy kerekedik ki, hogy néhány vállalatnál, így a Közúti Gép- ellátó Vállalat, az Egyesült Villamosgépgyár, a Nagykőrö­si Konzervgyár gyáregységé­ben jóval többen, másutt ke­vesebben vannak. Sokat mond a város iparának technikai színvonaláról, ha leírjuk: álig haladja meg az ezerhatszázat a gépi munkahelyek száma! Ügy tűnhet, itt először gé­pesíteni kell. Igen, azt is kell. A manufakturális viszonyok fönntartása sokba kerül a tár­sadalomnak. Jogosabb mégis az a felfogás — amit például a városi pártbizottság cselek­vési programja is rögzít —, hogy a már meglevő gépek hatékonyabb működtetése minden más feladatot meg­előz. Az Egyesült Villamos- gépgyár ceglédi elektromos kisgépgyára jó példáját adja annak, miként kell tervsze­rűen figyelemmel kísérni a korszerű, nagy termelékeny­ségű gépek, berendezések mű­ködését. Ez azonban nem ál­talános. A szóban forgó eszkö­zök átlagos műszakszáma 1,76 a város üzemeiben, s jobb ki­használásukat— így a Közúti Gépellátó Vállalat gyáránál — a munkaerőhiány gátolja. Az a munkaerő hiányzik, ame­lyet ott találhatunk a tizenöt, harminc fős „ipartelepeken”. Bűvös körben vagyunk — mondja az egyik gyárigazgató —, mert kellene a két mű­szak, de ha nagyon erőltetjük, itthagynak bennünket az em­berek, s átmennek oda, ahol eigyműszafcos a munkarend. Nem alaptalan aggodalom! Gyakorlati bizonyíték is akadt rá, nem egy a városban, azaz — a szabályozási, adózási, nyereségképzési feltételeket tekintve — előfordul, a nép­gazdaság is , hagyja, vasáért vegyenek kocsit. S mert tűri, nem meglepő, veszik, veszik vasukért a kocsikat, azaz a vállalati lassúság ötvöződik szabályozási hibákkal. Ez a forrása annak, hogy az egy­ségnyi állóeszközértékre jutó termelés évek óta folyamato­san apad. Mészáros Ottó Átadás 1979-ben Épül a Csömöri üti lelöl járó Már dolgozik a Pest megyei Közúti Építő Vállalat A Csömöri úti felüljáró épí­tésének előkészítő munkáján dolgozik a Pest megyei Közúti Építő Vállalat: jelenleg az új közművek építésén dolgozik. A csatornát — amelynek hossza összességében két-három kilo­méter — most a rákosszent- mihályi vasútállomás és a Rá­kospatak közötti területen fek­tetik. Amint a Fővárosi Mélyépítő Beruházási és Üzemeltető Vál­lalatnál elmondták, a kivitele­ző Pest megyei KÉV az elmúlt esztendőben fogott munkához. A felüljáró a Fogarasi út és a Csömöri út találkozásában köti össze a XIV. és XVI. kerü­letet. Az új létesítmény egyéb­ként része az M—3-as Miskol­ci út fővárosi bevezető szaka­sza építésének, amelynek el­készültéig a városba érkező forgalom elosztására nemcsak új utakat, hanem még egy felüljárót létesítenek a Ka­csóh Pongrác úti lakótelep melletti körvasútnál is. A Csömöri úti felüljáró ala­pozásához a közművek újra- fektetését követően fognak hozzá. A létesítmény teljes szerkezetét előregyártott vas­beton-elemekből építik. Kész szerkezetet, gerendákat és piL. léreket szerelnek össze, s csu­pán a pillérek kehely alakú alapjait kell majd kiásni. Az előregyártott elemek felhasz­nálásával nemcsak az építke­zés ideje csökken, hanem sok állvány és zsaluzat is meg­takarítható. A 330 méter hosszú, kétszer egy sávos — nyolc méter szé­les — közúti felüljáró tíz pilléren nyugszik majd. A hí­don a gyalogosoknak járdát építenek. A felüljáró teljes hossza felhajtó rámpáival együtt eléri az egykilométert. A több mint százmillió forinto beruházást — a kivitelező vál lalása a tervek szerint 1979- ben adják át rendeltetésének. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents