Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-05 / 156. szám

JFJIJ KERESKEDŐK Oktatási kabinet a szakmunkástanulóknak A Vác és Környéke Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat a Híradástechnikai Anyagok Gyárának művelődési termé­ben rendezte meg ünnepélyes Bzakmunkásavató j át. A 61 most végzett fiatalt a vállalat KISZ-bizottsága vi­rágcsokorral fogadta. Révay János igazgató köszönetét mondott a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Iskola tanári karának, valamint a tanulókkal foglal­kozó boltvezetőknek, a kiváló oktató-nevelő munkáért. A vállalatnál 242 tanulót képeznek mesterségükre, létszámuk már szükséges­sé teszi különálló oktatási kabinet felállítását. Révay János igazgató bejelen­tette, hogy a jövő okatási év­től a 10. számú élelmiszer­áruház mellett a vállalat ok­tatási kabinetet létesít. Az elért vizsgái eredmények alapján, a tanulók között több mint ötvenezer forint jutalmat osztottak ki. Belecsák Anna, Paulovics Erzsébet, Varga Er­zsébet kitűnő és Pittlik Ilona, Márkus László, Lászkai Kata­lin jeles bizonyítványa alap­ján, személyenként 1200 forint jutalmat kapott. A hatvanegy végzett ta­nuló közül hatvan azonnal aláírta szerződését a Vác és Környéke Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalattal. M. Gy. Nyári vásár A Börzsöny déli lankáin az új telektulajdonosok egyre több szőlőt telepítenek. Ahol szőlő van, ott bor is lesz, ezért volt nagy keletje a kádárok portékáinak vasárnap. Űj színfolt a váci vásárokon: a stadion melletti parkolóhe­lyen az autók gazdát cserélnek. Iványi Károly felvételei VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS R ÉSZERE XXI. ÉVFOLYAM, 156. SZÁM 1977. JÜLIUS 5., KEDD Nem hívják rekonstrukciónak Magasabb műszaki színvonal, javuló munkakörülmények Közvetlenebbé vált kapcsolat A Pamutfonóipari Vállalat váci gyárában, vagy ahogyan Vácott hívják, a FICE-ben, az előző években folyamatosan felújították, korszerűsítették a fonodákat, a régi gépeket, épületeket, ezért a jelenlegi és a következő évekre tervezett fejlesztés^ bővítést a gyárban nem hívják rekonstrukciónak, noha jelentős változást ered­ményez majd. Mint Karácsonyi György főmérnök tájékoztatott, a mostani folyamatos korszerűsítésre részben saját erőből másrészt hi­tel igénybevételével, vé­gül a nagyvállalaton be­lüli gépátcsoportosítással nyílt lehetőség Ez utóbbira példa: a gyár V. ötéves tervében szerepelt négy új szalagnyújtó gép be­szerzése, ám ahhoz, hogy a gépek a termelésben is a kí­vánt változást hozzák, hatra volt szükség, s ekkor adódott, hogy a vállalat egy másik gyárában két ilyen gépet, nél­külözni tudtak, következés­képp Vácott teljes lett a sor. A hat gép, egy új előfonó géppel együtt, jelentősen emelte az előfonoda műszaki színvonalát, szerény mértékű létszámmegtaikaritást tett le­hetővé, ugyanakkor a dolgo­zók munkáját is megkönnyíti. Ezeknek a gépeknek ugyanis lényegesen egyszerűbb a ki­szolgálása, tehát az egy mun­kásra eső termelékenységnö­vekedés — az emberi tényező­ket is figyelembe véve — ma­gasabb annál, mint amelyen magasat pusztán az új gépek belépése eredményezhet. A következő időszak legje­lentősebb fejlesztését egy új klímaberendezés jelenti. Csak az tudja igazán, mit jelent ez a fejlesztés, aki már dolgo­zott a gépek mellett kániku­lában, amikor a fonodákban gyakran 35—38 fok a hőmér­séklet. A 27 millió forintba ke­rülő klímaberendezés el­készülése után a fonodák­ban akár 20 fokra is le lehet hűteni a levegőt. E beruházás elsősorban szo­ciális jelentőségű, hiszen a fonónők munkakörülményeit javítja, de éppen ezért a ter­melésben is érzékelteti jóté­kony hatását. A fejlesztési, korszerűsítési elképzelések kidolgozására, megvalósítására közvetlenül a főmérnök irányítása alá tar­tozó fejlesztési csoportot hoz­tak létre. Sok reményt fűznek működéséhez. Mindenekelőtt a három műszakban dolgozók munkájának megkönnyítését, a termelés növekedését és bizo­nyos létszámmegtakarítást le­hetővé tevő megoldások ki­dolgozását várják tőle. A főmérnök külön már nem is említette azokat a termelés­növekedést eredményező vál­tozásokat, melyeket a régi gé­peken végrehajtott kisebb-na- gyobb átalakításokkal, új gép­elemek felszerelésével értek el. De a termelésnövekedést szol­gálja a július 1-től beve­zetett új művezetői min­taszabályzat és az annak alapjául szolgáló, azt előkészítő átszervezés is, mely néhány közbeeső vezető pozíció kiiktatásával, megnö­velte a művezetők felelőssé­gét és hatáskörük kiterjesz­tésével önállóbbá tette őket: közvetlenebbé vált a kapcso­lat a termelés közvetlen irá­nyítói és a gyár vezetői kö zött. B. H. VÁLASZ CIKKÜNKRE Felszedik a keramitot Június 23-i számunkban je­lent meg Galambos Ferenc Városnézés — menetrendsze­rű autóbusszal című jegyzete, melyben a szerző a Köztársa­ság út keramitburkolatáról írt. A városi tanács kommunális és költségvetési üzemének ve­zetője most arról tájékoztatta a szerkesztőséget, hogy az üzem idei feladattervében szerepel a Köztársaság út keramitburko- latának felbontása s az út asz­faltozása, tehát még ebben az évben eltűnik az autósok és gyalogosok számára egyaránt veszélyes útszakasz. Országgyűlési képviselő fogadóórája Barát Endre országgyűlési képviselő, az MSZMP Váci Járási Bizottságának első tit­kára ma, július 5-én, Nagy- börzsönyben, holnap, július 6-án Vámosmikolán, délután 3-tól fogadóórát tart a községi tanácson. — A tejtermelés fokozására, 1976-ban, a kedvező vásárlási lehetőségeket kihasználva, nyolc állami gazdaság Hollan­diából és az NSZK-ból 1750 törzskönyvezett fekete-tarka lapály vemhes üszőt vásárolt. Az üzemek eddig összesen 1750 európai fekete-tarka üszőt és 1100 holland lapály fajtába tartozó üszőt impor­táltak. JOGOS A PANASZ A vétkest felelősségre vonják Június 17-én, Kalandos uta­zás címmel, lapunk az egyik váci vállalat kirándulásának bonyodalmairól számolt be, mely szerint a résztvevőknek egy autóbusz defekt je miatt a kirándulás jó részéről le kel­lett mondaniuk. Azóta a Volán értesítette a vállalatot, hogy az ügyet meg­vizsgálták, a panaszt jogosnak ismerik el, vétkes dolgozójuk ellen fegyelmi eljárást indítot­tak. A Volán 20. számú üzem- igazgatóságának vezetői ígére­tet tettek, a kocsik műszaki állapotát nagyobb figyelemmel kísérik, hogy hasonló eset ne forduljon elő. Gyerekek nélkül üres a világa Harminchat év a pedagóguspályán — Harminchat évi tanítás után nehéz belenyugodnom, hogy gyerekek nélkül kell len­nem — mondotta Lovászi Lászlóné tanárnő. — Édes­apám, Eőri Barna, 1918-tól írások és vélekedések Még egyszer Sisa Pistáról Ahogy as öregbíró elmondta Rövid időn belül két írás is napvilágot látott a Váci Naplóban Sisa Pistáról, a Bör­zsöny híres betyárjáról (a ja­nuár 19-i és a február 4-i számban). Az első cikk szerzője, a helybeliek emlékezetében ké­telkedve, azt állította, hogy Szokolyi Alajos nem ment­hette meg a betyárt a börfon- be vetéstől, mert amikor a ne­ves atléta született (1871), Si­sa Pista valószínűleg már nem élt. A második cikk szerzője, Illés Lajos, anyakönyvi ada­tokkal bizonyította, hogy Szo­kolyi Alajos ismerhette Sisát, mert a betyár 1910. november 15-én halt meg, majd ezt írta: „Az igazság... az, hogy Sisa Pista bernecei betyárt valóban Szokolyi Alajos ... mentette meg a több évig tartó börtön- büntetéstől.” »»»»»» Kolacskovszky Lajos 1938- ban jelentette meg azt a cik­két, amelyben a Börzsöny néphagyományára vonatkozó gyűjtéseinek eredményeit ad­ta közre (A Börzsöny múltja — a néphagyományok szerint). Ebben azt olvashatjuk, hogy Sisa Pistát Zubovícs Fedor, a szárazföldi torpedó feltalálója, a nógrádverőcei Migazzi-kas- tély akkori bérlője szabadítot- (ta ki a tömlőéből és onnan ke­rült a nagyoroszi grófhoz (gr. Berchtoldhoz), aki vadőrként alkalmazta. Alábbiakban idézem Kolacs- kovsizky Lajos cikkének Sisá- ra vonatkozó fejezetét, melyet Kopó Péter egykori bernecei öregbíró elmondása alapján jegyzett le. „— Fáin, derék egy ember volt Sisa Pista — úgymond —, cifra szűrben járt, lobogós ing­ben, fényes baltával. Az övét teletűzdelte késekkel, piszto­lyokkal. A talmácsi juhásznak volt a fia; az apját is ismer­tem; rég meghalt, az Isten nyugosztalja! Egyszer a Pista többedmagával a tilosba terel­te a nyájat. A jágerok meg­tudták, elzavarták. Hanem a Pista másnap megint csak odahajtotta a juhokat. A szűr ujjába rejtve, hazulról magá­val vitte a kutácsot. No, jöt­tek a jágerek sebbel-lobbal, éktelenül káromkodva! Ha­nem Sisa nem ijedt meg; egyet kanyarított a szűre ujjával; a nyavalyások örökre fekve ma­radtak. Olyan egy legény volt a Pista! Hát, pérsze, otthon nem volt, nem is lehetett ma­radása; elbujdosott az erdőn. A szegénylegények mind hoz- záálltak. Néha tizenhatan, ti­zennyolcán is bandáztak. A szegényt nem bántották; az urasáatól egész nyájakat el­hajtottak. Aki vándorlónak rossz volt az inge, ezt Sisa biztosan megsegítette gyolcs­csal, knaváccal. De he meg­haragították, a szegénynek is elhúzta a nótáját! Egyszer a Kemence völgyén, éppen a Királykútnál pihent. Arra ment egy falusi asszony; Diós- jenőre iparkodott a vásárba. »Nem félsz, hugám?-» — kér­dezte az asszonyt. »Nem én; az az akasztófára való Sisa most másfelé kujtorog.« »No — aszongya Sisa —, ihol a pénz. visszafelé hozzál nekem két patkót a csizmámra, Majd itt megvárlak.« Az asszony meg is hozta a patkókat. Akkor Sisa — se szó. se beszéd r- annak rendje és módja szerint megpatkolta az asszonyt. »Lá­tod-e, hugám, így jár minden­ki, aki engemet bánt! Tudd meg, hogy én vagyok Sisa Pista.« — Erős volt, akár a bika. A legvastagabb kötelei is játszva tépte szét. Azért nem is tudták megfogni. Ha­nem utoljára megvert égy de­tektívet a korcsmában; persze, nem tudta, kivel akaszkodott össze. A detektív bosszút állt. Megkereste megint Pistát a korcsmában és fogadásból megkötözte; hadd lássa, mit csinál. A Pista ráfizetett erre a fogadásra, mert a detektív előzőleg drótot sodort a kötél­be. Így fogták el Sisát; akkor aztán elvitték a nagy törvény­be. Gyarmaton raboskodott álló 22 esztendeig. Zubovics Fedor szabadította ki; mind­gyárt magához vette, megtette parádés kocsisának. Onnan került az oroszi grófhoz; vad­őr lett belőle. A gróf szerette, jól tartotta; ha nagy vendé­geskedés volt nála, Pistának kellett felszolgálni az asztal­nál. Egyszer a vendégek azzal hencegtek, hogyha Sisa elő­jönne. hát kiadnák neki a nyargalót. Sisa a gróf tudtá­val rögtön átöltözött betyár­nak, rátörte az ajtót a vendég­seregre, s a fényes baltával odavágott az asztal középére. Ide mind a pénzt, ha kedves az életetek; én vagyok Sisa Pista! A sok hencegőnek iná­ba szállt a félsz; a pénzt, a gyűrűket, az óraláncot ellen­kezés nélkül odaadták Sisá- nak. Akkor ez — köd előttem, köd utánam — úgy eltűnt; ki­csit később visszajött, de már mint jáger. Utóbb a sok drá­gaságot mind visszajuttatta az urakhoz, örült, hogy meg­ijeszthette őket. Huszonöt esz­tendővel ezelőtt halt meg; Bernecén temették el. Magam is (már min Kopó Péter uram) segítettem a koporsót vinni, özvegye szerette volna meg­íratni a történetét; nem sike­rült ... Amíg a maga gazdája volt a Pista, pénze volt elég­ségesen. A pénzt a Cseresnyés­patak völgyén, egy nagy fa alatt ásta el. De amikor elő­jött a rabságból, a pénzt nem találta meg. Közben az erdőt . kivágták ” »»»»»» Sisa Pista emlékét ma is le­gendák és népballadák őrzik Bemecebarátiban és Kemen­cén, melyek gyakran más be­tyártörténetekből átvett motí­vumokat is tartalmaznak. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy Szokolyi Alajosról is legendákat, érdekes történe­teket őrzött meg a néphagyo­mány. Hála József 1965-ig tanított, harmincöt évet a kisalagi általános isko­lában töltve el, ahonnan mint igazgató ment nyugdíjba. A pedagógia szeretetét tőle kap­tam, 18 éves koromban, havi ötven pengőért, gyalog jártam át a dunakeszi 1. számú álta­lános iskolába, ahol a máso­dik osztályosokat tanítottam, mint kisegítő tanárnő. Féléves működésem során megesett, hogy derékig érő hóban kelle Sít mennem és jönnöm. Kisalagra 1941-ben kerültem, majd a felszabadulás után, az egye­temen megszereztem az orosz- német tanári képesítést. A fel- szabadulás után apám a dalár­dát vezette, én a színjátszó és bábszakkört. A szegény gye­rekek részére napközi otthont szerveztünk, és kibontakoztat­tuk az úttörőéletet. Kisalagon 1952-ben megszűnt a felső ta- gozat, és én a következő tan- | évre átkerültem a dunakeszi 2 számú iskolába, onnan men­tem nyugdíjba. — A 24 év alatt voltam csa­patvezető, 15 éven át vezettem a Vöröskereszt-szervezetet és az eszperantó szakot. Az esz­perantót egy évig tanítottam is. A tantestületben soha sem volt problémám, mindenkor I megértet lem a fiatalokat, ne- ' kém is két gyermekem van, a 28 éves Évi és a 25 éves Laci. ★ Most tért haza Siófokról, osztályával, a nyolcadik B- vel. Minden évben kirándulni vitte a gyerekeket, mert arra törekedett, hogy minél többet legyen velük és minél többen ismerjék meg országunk ne­vezetes tájait. Az emlékek közül felidézte azokat a régi diákokat, akik még ma is felkeresik vagy le­velet írnak lakására. Elbúcsúzott az iskolától, a nyolcadik B-sektől és kedves epizódként elevenítette fel: amikor az ötödik osztályosok megtudták, hogy elmegy, min­denki rajzolt egy lapra vala­mi kedves mondanivalót, és átadták neki emlékbe. Munkáját elismerték: az idei pedágógusnapon a Peda­gógusszolgálati Érdemérmet vehette át. (Apja aranydiplo­mát kapott 1965-ben). ★ — Régi mondás, ha újra kezdeném, újra pedagógus lennék, és én csak most meg­ismételni tudom. Hiányozni fognak a gyerekek. Szabad időmben sokat olvasok majd, új nyelvet akarok tanulni. Az igaz, hogy munkát találok, mégis, a gyerekek nélkül, úgy érzem, üres az én világom. Solymosi László LABDARÚGÁS PENOMAH-siker Csehszlovákiában A PENOMAH Sportkör öregfiúk labdarúgócsapata a héten csehszlovákiai meghí­vásnak tett eleget: Zeliezov- céban, a Slovan ellen lépett pályára, és szép győzelmet aratott. PENOMAH—Zcliezovce 6:0 (3:0) Az 500 néző előtt játszott mérkőzésen a váciak a követ­kező összeállításban szerepel­tek: Janák, Pindes, Kriska, Se­ben, Garaba, Sima, Pintér, Liebhardt. Kis, Kővári, Balogh. A II. félidőben Neugan és Konrád is Dályára lépett. A gólokat Sima (2), Balogh, Kis, Pindes és Kriska lőtte.

Next

/
Thumbnails
Contents