Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-31 / 179. szám

merer A 1977. JÜLItTS 31., VAS ARNAP TV-FIGYELŐ Új és új munkásolvasók Erősödő kapcsolat — szocialista brigádokkal mesel. Ha másért nem, már csak Teleky Kamill szerepeltetéséért is érdemes volt képernyőre vinni a Me­sélő városok sorozatában a régi Prágát megidéző irodal­mi összeállítást. Totyakos, lassan eszmélő rendőrtanácso­sa igazi remeklés volt. Mi mindent el tud ez a színész játszani! — sóhajthatott elé­gedetten az előfizető. Ám — s efelől sem lehet kétség — tüs­tént méltatlankodni is kezdett e sóhajtás után: mert ha a maga klasszikussá vált Miska pincérétől oly messze született nyomozó bácsit is ily meste­rien képes megeleveníteni, ak­kor vajon miért nem látjuk gyakrabban Felekyt a mostan­ság annyiszor elpanaszolt — állítólag már-már végzetes­nek nyivánított — színész­hiány idején. No de ennek az eldöntése nem az előfizetőre tartozik. Az viszont annál inkább a készüléktulajdonosok jussa, hogy teljesítményük szerint összevessék a közreműködő színészeket, s megállapítsák: sajnos, nem mindegyik föl­kért művészünk dolgozott Fe- leky imént méltatott magas szintjén. Így aztán ugyancsak fele­más érzésekkel állhattunk fel a prágai mesék vetítése után. Volt, ami maradéktalan örö- mej szerzett, s volt, amin bosszankodtunk, ahelyett, hogy — a műsor készítőinek őszinte szándéka helyett — szórakoztunk volna. Kár, Szirogoíí Mihály. Divatos szó manapság a prekoncepció. Valami olyasmit jelent, hogy előzetes vélekedés, olyan vélemény, amely megelőzi a később látottakat. Gyak­rabban rossz, s csak ritkáb­ban jó dolog a koncepciók idő előtti kialakítása, ám ha úgy adódik, miért ne engednénk a csábításnak. Például ismeret­lenül is nagyobb esélyt adunk azoknak a műveknek, ame­lyekkel szűkebb hazánk lakói rukkolnak elő a művészeti elet nemzetközi fórumain. Mindezt azért mondtuk el, mert a most útjára indított Sztrogoff Mihály kalandjait összesen hét folytatásban be­mutató filmsorozat is legalább Disznófürösztő. Vasadon hat-hét évvel ezelőtt a falu­szél legcsúnyább részét hív­ták így. Ma már — gondolom tiszta szívvel ruházhatjuk az érdemet a Kossuth Szakszö­vetkezetre — Vasad egyik legszebb utcája húzódik itt. A szakszövetkezet irodaháza mögötti hajdani disznófürösz­tő és a rossz vizű gémeskút helyén a szövetkezet vezető­sége városi parknak beillő zöldövezetet alakított ki. A látogatót megálljra késztetik a díszcserjék, a színorgiában tobzódó virágok, óriás kaktu­szok, áttelepített hatalmas fák. Az arra járónak a másik meglepetést a parkon túli nagyüzem — négy modern üzemcsarnok — okozza. A vasadi ipartelepítési kez­deményezés jól példa lehetne a hasonló mostoha körülmé­nyek között földmunkát vé­geztető termelő-, illetve szak­szövetkezetnek. A Kossuth Szakszövetkezet ugyanis a sa­ját maga építette üzemcsar­nokokat bérbe adta az Iroda­gép és Finommechanikai Vál­lalatnak. A megállapodás sze­rint — hat esztendeje — pénztárgépeket kezdtek gyár­tani, mégpedig a Vasadról Pestre elszármazott vagy in­gázó szakemberek irányításá­val. Megvalósult a vágy: a faluban helyezkedhettek el a szakmunkások. A fiatal gyár mezőgazdaságból jött szakem­berei olyan jól ellesték a pénztárgépek gyártását, hogy a gépek zajától idegen fülek, a csattogó, zakatoló automati- kától eleinte félő kezek a megszerzett tudomány által egymáshoz juhászodtak. Az IGV két évvel ezelőtt megvette a Hermes nevű fele részben hazai termék. Igaz ugyan, hogy az előzetesek rendre francia—olasz—nyu­gatnémet készítménynek titu­lálták, és a műsorközlő sem szólt egy szót sem, hogy a cím után hazánk fiaival ta­lálkozhatunk, de amikor kör­ben szőrmés tatár süvegével föltűnt a derék Csupati (ke­vésbé ismert nevén: Madaras Jóska), máris jobb ritmusú­nak tűnt az addig döcögő tör­ténet. És a lovak is nagyob­bakat huppantak, és sokkalta veszedelmesebben hangzott a puskadörgés. Egyszóval, hir­telen kedvünkre való lett ez a Verne-film. És mondjon bárki bármit, és apadjon a felére a doboz­ból felénk áradó izgalom — a jobb tv-s emlékeink közé fog­juk elkönyvelni Sztrogoff Mi­hály történetét. Így lesz, mert egyetlen szempillantás alatt kialakította prekoncepciónkat a mi derék Csupatink körben szőrmés tatár süvege... Akácz László NÉPMŰVÉSZETEK HAZA. Űj múzeummal gyarapodott a közelmúltban Szentendre. Ez­úttal a képzőművészetek mel­lé sorakozik — évente egy al­kalommal megújuló program­jával — ez a szerény külsejű, de történelmi levegőt árasztó létesítmény, amely kellemes otthont ad a megyéből váloga­tott néprajzi tárgyaknak, s egyidejűleg adja Szentendre meghitt hangulatát és vará­zsát. Ezt az érdekes épületet mutatja be I. Sándor Ildikó ötezer példányban és a Pest megyei Múzeumok Igazgatósá­ga gondozásában megjelent tájékoztatója, Szentiványi Kálmán fényképfelvételeivel. A német és angol szövegű képaláírások, tartalomismerte­tés iülföldi vendégek számára is érthetővé teszi az ízléses kiállítású füzetet. MÓDSZERTANI FÜZETEK. I. A Pest megyei Népműve­lési Tanácsadó korábbi» nemes hagyományait kívánja foly­tatni a Pest megyei Művelő­dési Központ és Könyvtár egy új sorozat megindításával. svájci cégtől a mechanikus táska- és irodai írógépek li- cencét, és a gyártáshoz szük­séges gépi berendezéseket. Hazánkban először ebben a monori járási faluban kezdtek írógépet gyártani. Az új ter­mékből az IGV-nek tavaly 2,5 miliő dolláros • bevétel volt. (1980-ig ez az összeg megkét­szereződik.) Egyelőre 60 ezer írógép tanúsítja a kezdemé­nyezés életrevalóságát. Lendítő erőt adott az ipar Az eredmények kétségtele- lenül szépek, de hallva őket, egyre inkább előtolakodik a kérdés, vajon a Kossuth Szakszövetkezet 2600 hektá­ros területén, erdejében, nyúl- farmján elegendő-e a mun­káskéz? Megérte/e a földön gazdálkodó tagok fizetéskiegé­szítése ígéretében a beruhá­zást? — kérdezem Páka Fe­renc főmérnököt. — Nem hogy kevesen len­nénk, hanem inkább többen, hiszen sokan visszatértek a vá­rosokból a faluba dolgozni. Az üzem kétműszakos, tehát ma­rad idő kinek-kinek erejéhez mérten a háztáji és a szövet­kezeti munkákra. Az iparban kapott havi fizetés meghozta a tagok kedvét az állattartás­ra, és ez nagyon egyezik a n én gazda sági érdekkel is. Az idén 2 ezer sertést és nyolcvan hízómarhát adtak le, ezenkí­vül a tagoknál nevelődik 3 ezer 500 anyanyúl szaporula­ta. A kisnyulakat 1 kilós ko­rukig nevelik, aztán adják át a közösnek. Már a harmadik nyúlistállót építjük, mert át­lagosan évente hétezret hizla­lunk fel két és fél kilósra, ugyanis az olasz konyhán ez Gitárfesztivál Hangverseny Szentendrén és Vácott is Esztergom város tanácsa augusztus 3. és 18. között ren­dezi meg a 111. nemzetközi gitárfesztivált és szemináriu­mot. A részt vevő magyar és kül­földi művészek ez idő alatt nemcsak Esztergomban, hanem a Dunakanyar több települé­sén is dobogóra lépnek. Így augusztus 8-án, hétfőn este 7 órai kezdettel a szentendrei megyei művelődési központ­ban rendeznek gitárhangver­senyt, amelyen közreműködik Evangelos Boudonis görög, Ichiró Suzuki japán és Fodor Ferenc magyar gitárművész. Két nappal később, augusz­tus 10-én este 7 órakor a vá­ci Madách Imre Művelődési Központ szintén gitárhang- versenv színhelye lesz. Itt Mo­nika Rost és Jürgen Rost NDK-beli, Simon Munting angol és Torna Péter magyar gitárművész lép dobogóra. ' I Az első, 32 oldalas füzet jú­lius közepén jelent meg Szo­cialista brigádok vetélkedői, kulturális mozgalmai Pest megyében címmel. Oláh Fe­renc összeállításában. A ki­advány nemcsak elméleti út­mutatást ad: Vác, Érd, Cegléd, Monor, Nagykáta művelődési otthonainak gyakorlati példá­ját ismerteti. Megmutatja, hogy a megyében dolgozó nép­művelők nagyon sok ötlettel, kezdeményezéssel gazdagítot­ták, finomították a szocialista versenyvállalások tartalmát, formáját. Teljes terjedelmében közli a szocialista brigádok vetélke­dőjére való felhívás szövegét, Vác alapítása 900. évfordulója tiszteletére. Ismerteti a Váci Városi Tanács vb művelődési osztályának levelét a váci munkásokhoz. Részletesen be­mutatja a ceglédi Kossuth Művelődési Központ 1976—77. éves brigádvetélkedőjének a feltételeit és az Egyesült Izzó váci gyárának Mában a hol­napért jelszóval indított kul­turális mozgalmát. a súly a keresett. Az idén 100 ezer nyulat akarunk eladni. — A földterületünk felét is a tagok művelik. Van már pénzünk keverőüzem építésé­re is. ősztől ellátjuk az egész környéket abraktakarmánnyal. Hogy nem jártunk rosszul a kooperációval, mi sem bizo­nyítja jobban, hogy a szak- szövetkezet közös vagyona há­rommillió forintról 30 millió­ra gyarapodott. Az egy trak­tor mellé még tizenötöt, öt kombájnt és három tehergép­kocsit vásároltunk. És az sem közömbös dolog, hogy meny­nyit változott a tagok, illetve rosszul mondom, szakszövet­kezeti és üzemi dolgozók élet- körülménye, szemlélete. Ezt lemérni — igazi öröm! Visszavárják az ingázókat Az öltözőkkel, fürdőkkel el­látott, folyosóval összekötött csarnokok modern gyár be­nyomását keltik. Barna Sán­dor művezető sorra mutatja, melyik férfi és nő járt hat évvel ezelőtt életében először a gépek között. Körülbelül 140 ilyen dolgozót tanítottak be a különféle munkafázi­sokra. — Egyébként én is ingázó voltam és megörültem, hogy Vasadon is akadt esztergálni- való, azonnal visszajöttem a Transzformátorok és Villa­mos Készülékek Gyárából. Miután elvégeztem a gépipari szakközépiskolát, kaptam meg a művezetői beosztást. — Nézze csak azt -a kon­tyos nénit — magyaráz tovább Barna Sándor. — Özvegyen maradt, szűkösen élt, munká­ra jelentkezett. Tudtuk, sem­milyen fogalma sincs az ipar­A megye tanácsi könyvtá­raiban az olvasók harminc százaléka munkás. Ez azért nagyon kevés, mert ma már a megye keresőképes lakossá­gának a fele az iparban dol­gozik. Ebből következik a könyvtárnak egyik alapvető feladata: a munkásolvasók számának növelése, a mun- kásemberek olvasóvá nevelé­se. Hogyan lehetséges ez? A dolog látszólag egyszerű: a könyvtáraknak eleven kap­csolatot kell teremteniük a gyárakkal, üzemekkel, azokon belül is elsősorban a szocialis­ta brigádokkal. E kapcsolat lényege: a könyvtár könyve­ket ajánl s beszerzi a brigá­dok által kért könyveket, hogy teljesíthessék kulturális vállalásaikat. Túl ezen: író— olvasó találkozók, irodalmi es­tek, könyvkiállítások szerve­zése, a brigádok vetélkedőinek előkészítése is segítheti a munkásolvasók számának nö­velését. Cserébe segítettek Vannak könyvtárak, ahol már igen figyelemre méltó eredményeket értek el: új munkásolvasók százait vonták be a könyvtár hatókörébe. Vannak azonban, ahol még csak most kezdik ezt a mun­kát. Esztendővel ezelőtt a nagykátai Radnóti Miklós könyvtár még az utóbbiak kö­zé tartozott, ma már azonban lelkes, odaadó munkájuk eredményeként itt is állandó­sult a munkásolvasók számá­nak növekedése. Mit tettek ennek érdeké­ben? Idestova három esz­tendeje, hogy kapcsolatot lé­tesítettek a Minőségi Hisz Vá­mos Ilona szocialista brigád­jával. Ennek eredményeként a brigád valamennyi asszony- és leánytagja beiratkozott a könyvtárba. Igaz, ebben köz­rejátszott az is, hogy a könyv­tár nemcsak könyveket aján­lati számukra, hanem ki is vitte a kért köteteket az ról — természetesen befogad­tuk, tanítani kezdtük. Az 53 éves Marton Sándor- né biztos kézzel dolgozik a Bolygón. Így hívják a svájci hidegen szegecselő gépet, amelyen 8 óra alatt 3 ezer darab írógép-vezérlökart sze­gecsel össze. — Jól betanított a műsze­rész, Nánási Feri, soha sincs selejtem. Az én életemet ez az üzem hozta egyenesbe — mondta. Igazi földművest mutat be a művezető. Léé László hét éve esztergál pénztárgépekhez alkatrészeket, aztán otthon műveli az öt hold földjét, s neveli a sertéseket. — Nem vagyok szakmun­kás, csak betanított. Tovább­képzőbe jártam a Vörös Csil­lag Traktorgyárba, és úgy megszerettem a gépek között, hogy már nem tudom eldönte­ni azok vagy a föld hiányozna jobban. Szerencsém van, mert mind a kettőn dolgozhatom. Háromezernégyszáz forint a gyári keresetem, tehát meg­találtam itt a számításomat. Fehér kesztyűs fiatalasszony nézi sorra, aprólékosan a szegmensnek százait. — Nincs selejt? — kérde­zem Kása Gyulánét, az üzem meósát. — Kezdetben volt, de ma már olyan ritka, mint a fehér holló. Ma például 480 darabot néztem végig és csak egy volt selejtes, de az is javítható kö­szörüléssel. — Hogyan került a gyárba? — A szakszövetkezetben nőbizottsági elnök voltam, a községi tanácsnak és a végre­hajtó bizottságnak pedig tag­ja. Úgy éreztem, példaként meg kell mutatni, hogy az uszonyok is képesek komoly ipari munkát végezni. A töb­biek is bátran jöttek utánam. Végeztem tanfolyamokat, aztán minőségi ellenőr lettem. Nem mondom szigorúnak tar­tanak, de az engedékenység ebben az esetben szégyenkezni valót vonna maga után. A üzembe. Cserébe a lányok és asszonyok szívesen segítettek: ők varrták meg a könyvtár függönyeit. A következő lépés az volt, hogy amikor a brigád budapesti városnéző sétára készült, a könyvtár dolgozói előadáson ismertették meg velük Pest és Buda történel­mi nevezetességeit és erről szóló könyvekkel is ellátták őket Cserébe a lányok és asz- szonyok mind gyakoribb ven­dégei lettek a könyvtár kü­lönböző rendezvényeinek. Fiókkönyvtár és verseny Így kezdődött. Akkor a könyvtár kétezernégyszáz be­iratkozott olvasója közül mindössze kétszázhatvanegy ipari dolgozó volt, azaz alig több, mint az olvasók tíz szá­zaléka. A folytatás: irodalmi estet szerveztek, amelyre a nagy­község hét üzeméből egy-egy szocialista brigádot hívtak meg. Nemcsak a brigádok, hanem az üzemek vezetői és párttitkárai is örömmel üdvö­zölték a kezdeményezést, mint első jelentős lépést a kapcso­latteremtéshez. Több mint százötvenéi! vettek részt SzentpáJ^Mónika, Krónika az magyaroknak dolgairól című előadóestjén, amely nagy si­kert aratott. Ez a találkozó újabb mun­kásolvasókkal gyarapította a könyvtári tagok számát. Akárcsak az, hogy fiókkönyv­tár nyílt a Zöldségfeldolgozó­ban, a PVCS-nél, a Költség- vetési Üzemnél, valamint Al- sóegreskátán, Erdőszőlőn, a Bercsényi és a Tüzelő utcá­ban. Ez utóbbi a Telefongyár dolgozóinak jobb könyvellátá­sát is segíti. A nagy előrelépést azonban az idén januárban indult s májusban befejeződött pont­szerző verseny hozta meg, amelybe harminchét szocialis­ta brigád nevezett. Aki pél­dául részt Vett a könyvtár ál­tal szervezett író—olvasó talál­kozón, huszonöt pontot kapott. Marton Sándorné — Kosa Gyuláné Barna Sándor — Leó László svájci meósok nagyon megkö­vetelik a pontos munkát — Otthon húsz sertést ne­veltem, ezen a héten adtam le őket a szakszövetkezetnek. A háztáji földön burgonyát és kukoricát termelek. — A családja nem segít a ház körüli teendőkben? — Sajnos, nincs rá idejük. A férjem mire hazaér Pestről, este van. Kálmán fiam pedig Monoron géplakatos. Ott ta­nulta a szakmát a Vasipari Szövetkezetnél. Szeretném, ha mindketten a I vasadi gyárban dolgoznának. Ez az óhajom egyelőre elérhetetlennek tű­nik, mert a férjemet 27 éves egy helyen töltött munkavi­szony köti a fővároshoz. In­kább választja az ingázást az összes hátrányával együtt, de nem változtat állást, pedig hát szükség van a mi gyárunkban is a jó szerelő és műszerész szakmunkásokra. ITdvardi Gyöngyi Húsz pontot ért egy-egy könyv kölcsönzése, elolvasása. A verseny keretében a könyvtár töbo rendezvényt is szervezett. A modern ember kertjéről Kulin Imre kertész­mérnök tartott előadást a könyvtárban, amelyet virág­kiállítással tettek még szemle­letesebbé. Meghívták László- Bencsik Sándort, aki a szocia­lista brigádéletról beszélgetett a megjelentekkel. Bánfíy György: Ékes — érdes anya­nyelvűnk címmel mutatta be műsorát. Kiállítást rendeztek a tápiószelei múzeum anyagá­ból. Feldolgozták dr. Gyetvai János életrajzát és Nagykáta helytörténetét. Megtanítottál! a brigádtagokat a kézikönyv­tár használatára. Egyéni fel­készítést szerveztek számukra. És hosszan sorolhatnánk még, hogyan vette ki részét a több mint négy hónapon át tartó vetélkedőből a Rddnóti Miklós Könyvtár, amely ez idő alatt több mint hatvan új munkás- olvasóval gyarapodott. Továbbra is rendszeresen A harminchét versengő bri­gád közül a tíz, legtöbo pon­tot elért került a májusi dön­tőbe, amelyet végül is a Járási Földhivatal Körösi Csorna Sándor szocialista brigádja nyert meg a Költségvetési Üzem dr. Gyetvai János és a Telefongyár Mihály Denes szocialista brigádja előtt. Azóta maja három hónap telt el s a harminchét brigád közül mindössze a Volán és az Építőipari Ktsz néhány brigádja „morzsolódott le” a könyvtári olvasók közül, azok is elsősorban a „mozgó mun­kahely” következtében. A töb­bi brigád továbbra is rendsze­res látogatója a könyvtárnak, amelynek ma már négyszáz munkásolvasója van. A brigádvetélkedő jó alka­lom volt arra is, hogy a könyvtár törzslapot készítsen valamennyi brigádról, azok igényeiről, érdeklődési köréről, tagságának összetételéről, s ez jelentős segítséget nyújt a könyvbeszerzésektől kezdve az érdeklődési körökhöz kap­csolódó rendezvények szerve­zéséig. És jól hasznosíthatják majd ezt a rendelkezésre álló anyagot az ősszel folytatódó brigádvetélkedő szervezése­kor, lebonyolításakor is. Jelenleg a nagyközségben dolgozó szocialista brigádta­goknak mintegy harmada tagja már a könyvtárnak. A cél: tovább növelni a brigád­tag olvasók számát. Prukner Pál Szakmunkástanulók Táborzárás Gödöllőn Tegnap, szombaton délután fejeződött be Gödöllőn az Agrártudományi Egyetem Tes- sedik Sámuel Kollégiumában a szakmunkástanuló fiatalok olvasótábora. Tíz napot töltöt­tek itt együtt a különböző szakmákat tanuló fiatalok Ma­rian Györgyné, a MüM 202. Szakmunkásképző Intézeté­nek tanára vezetésével. Ez idő alatt ellátogattak Veresegy­házra, ahol Horváth Lajos költő, a Pest megyei Levéltár munkatársa ismertette meg a fiatalokat a nagyközség hely- történetével. A tíznapos prog­ram keretében találkoztak Baranyi Ferenc József At- tila-díjas költővel és a Verse- gen élő Marton Pálné írónő­vel. Jól sikerült előadást ren­deztek számukra Ady Endre életéről, munkásságáról, s ugyancsak előadás keretében ismerkedhettek meg a mai magyar irodalmi folyóiratok­kal. A sokszínű programban helyet kapott egy aszódi ki­rándulás is. ahol Asztalos István múzeumigazgató mu­tatta be a Petőfi Múzeum gazdag anyagát, s ismertette meg a tábor lakóit Aszód tör­ténetével. A fiatalok azzal búcsúztak egymástól tegnap délután: viszontlátásra jövő­re, ugyanitt! P. R. Parasztasszony a Bolygón MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Pest megyei kiadványok

Next

/
Thumbnails
Contents