Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-31 / 179. szám

19T7. JŰLJUS 31., VASÁRNAP Kombájnok nyomában Versenyfutás az idővel Nem kanyarog keskeny dűlő- út a kertek alján; a kerítések tövében már tüskéllik a tarló, beljebb a búzaföld közepében, a kalászok sűrűjében dolgoz­nak a kombájnok. A kertvégi kerítések oszlopain kékfarme- res-melegítős srácok ülnek sor­ban, mint verebek a villany- dróton — vagy inkább, mint hívatlan, de szigorú ellenőrök, akik mintegy magaslesről vizs­gálják a gépeket, a műhely­kocsit,'az egész mozgalmas és megélénkült határt. Simon András nyugdíjas mezőőr hes- segeti el az ifjoncokat, ha a tá­voli szemlélődést közelebbi ér­deklődés váltja fel, s tizenéves igyekezetük teljes hevével, lelkesen segítenének a szere­lőknek, kombájnosoknak a gé­pek körül. — Vigyázni kell rájuk és velük —mondja András bá­csi —, az apraja kárt tehet magában, a nagyobbja meg a vetésben. Nemrég is majd hogy tüzet tettek a gabonában, mert mostanában próbálgatják az első cigarettákat... Hát Tomja Zoli bizonyára nem vett részt a tilalmas ak­cióban: cseppnyi figurája alig emelkedik a kalászok fölé, ön­érzete annál magasabbra ágas­kodik. ö úgyis kombájnos lesz — közli kéretlenül —, addig is közelről akarja szemrevételez­ni a dolgot. Ez utóbbi pedig nem könnyű, már csak azért sem, mivel helyenként, ahol megdőlt a gabona, olyan por­felhőben dolgoznak a gépek, hogy messziről úgy tűnik, mintha égne a búza a kombájn körül. Naponta 8-10 vagonnal Simon Gábor központi gép­irányító terepjáró Gaz-kocsijá­val vágunk a tarlónak torony­iránt, s az első dombhajlaton túl feltűnnek a méltósággal mozgó, hatalmas gépek. Tőlük néhány méternyire, a friss tarlón, mint egy alkalmi par­kolóban: néhány személygép­kocsi és egy hintó. Jeléül an­nak, hogy a termelőszövetkezet vezetősége nem az irodaházból irányítja a betakarítás munká­latait. A két elnökhelyettes és a területvezető a helyszínen latolgatja, milyen lesz a vár­ható terméshozam, elégedettek lehetnek-e a mennyiséggel, mi­nőséggel. Haduba Tamás elnök- helyettes szerint, a jégverés csak az aratási munkát nehe­zíti, de jelentős terméskiesést nem okoz. Az esős napok miatt persze szárítani kellett időn­ként a szemet, eddig mintegy 100 vagonnyit vágtak le 17—18 százalékos víztartalommal, s szárították átadás előtt. A közelben egy John Deere kombájn előtt hajlanak a ka­lászok. Vezetője Pozsonyi Ká­roly, aki a tavalyi kombájnos- verseny hatodik helyezettje volt a megyében, s aki immár negyedik esztendeje, naponta 8—10 vagon búzát is betakarít, csekély szemveszteséggel. Büsz­ke gépére, melyet jórészt saját maga tart karban, szakképzett szerelő, a biai szakiskolát vé­gezte el tízegynéhány eszten­deje. A reggeli harmat felszáll­tától az esti harmat leszáll­táig dolgozik a gabonatáblán, s a kemény nyári munka vé­geztével — mint mondja — irány a Balaton! Balázs Antal kombájnos gé­pével együtt a tábla szélében áll. s a műhelykocsit várja. Éppen nincsen rózsás ked­vében: eltörött a gép szalma­rázó ládájának tengelye, s amíg az új alkatrész meg nem érkezik, s át nem szere­lik azt, addig bizony áll a munka. Ebben az aratási idényben 43 vagon búzát ara­tott, pépeit eddig gépével, s a legnagyobb napi teljesít­ménye 450 mázsa volt. Régi tí­pusú kombájn, s mint a hely­színre érkező szerelők is mondják, elfáradt a tengely fémötvözete, azért mondta fel a szolgálatot. Kirmer Pál mo­torszerelő és Szántó László villanyszerelő cirkálnak a ha­tárban a műhelykocsin, s mi­közben most itt javítják a le­bénult kombájnt, összeszokott, gyors mozdulataikat figyelve önként adódik a kérdés: mi­képp alakul ki ilyen jó össz­hang két ember munkájában? A véletlen, vagy az- odafigye­lő szakirányítás hozta össze ezt a kettőst? — Ez is, az is — válaszol­ják —, és van egy harmadik „is” is: az tudniillik, hogy drága gépekért vagyunk fele­lősek, így azután nemcsak az idő, a hozzáértés, hanem a fe­lelősség is összekovácsol. Egész nap mozgunk a határ­ban, igyekszünk mindenütt ott lenni, ahol szükség van ránk. Dombon és tarlón át Mindenütt ott lenni... Ez bizony nem könnyű, s erről talán a legtöbbet Simon Gá­bor mondhatná, aki Gaz-ko­csijával napi 2—300 kilométert tesz meg árkon-bokron-tarlón át a gépeket irányítandó, s a munkálatokat ellenőrizve. A zötyögős, huppanós, úttalan utakon így aratástájt valami­féle különös autóverseny ez az idővel. — Nálunk mindig kampány van — mondja —, ha vég­zünk a kalászosokkal, jön a mustár betakarítása, azután a tarlóhántás, a kapor betakarí­tása, majd augusztus végén a silózás, szeptemberben a ve­tőszántás. Soroljam? Negyven erőgép tartozik hozzám a ki­szolgáló gépkocsiparkkal; a kötetlen munkaidő azt jelenti, hogy nincs az behatárolva, de a feladatokat el keli látni. Csak így lehet jó lelkiismeret­tel csinálni. Közben kiérünk a learatott gabonatábla túlsó szélére, ahol ismét feltűnik András bácsi — a mezőőr — szikár alakja. A tűző napon aranyló fénnyel rekken a hőség a tarló felett: ő panyókára vetett ka­bátban szemléli a határt olyan otthonosan és magától értető­dően. mint aki nemcsak ré­szese, része is annak. Talán tapintatlan a kérdés, de kikí­vánkozik: milyen érzés annyi évi dolgos munka után a táb­la szélén állni? A válasz ide- illően tárgyilagos, minden ér­zelmeskedés híjával. — Kivettem én a részem a munkából a maga idejében: amikor kévekötő aratógépek­hez sarkaltuk a táblát, mozog­ni^ fellett a kaszáknak, hogy időben betakarítsuk a kenyér­nek valót. Huszonötén voltunk akkor kaszás aratók — de hát ezt a munkát nem lehet össze­hasonlítani a maival. A gépek többet tudnak, többet bírnak, s ez így van jól. Kedvező eredmények A Zsámbéki-medence Lenin Termelőszövetkezet központjá­ban Szin Béla elnök úgy véli, ha az időjárás nem szól köz­be, vasárnap estig az őszi ár­pán kívül a mustár betakarí­tásával is végeznek. Ezeregy­száz hektárnyi búzájukat 43 mázsányi terméshozammal tervezték, s az eddigi eredmé­nyek azt mutatják, hogy 53 mázsát hoztak le hektáron­ként a táblákról átlagosan, összesen csaknem 600 vagon búza várható így. Eddig mintegy 90 vagonnyit adtak el a Vetőmagtermeltető Válla­latnak, hozzájárulva ahhoz, hogy a jövő évi búzavetés alapja biztosított legyen. — Rapszodikus volt az idei nyár — mondta az elnök —, nemcsak a szokatlan hőmér­séklet-ingadozások miatt, hisz nemegyszer esett 32 fokról 18 fokra a hőmérő higanyszála, hanem elsősorban azért, mert esni az eső is esett, így az­után az egész aratási idény alatt összesen két olyan na­punk volt, amikor folyamato­san tudtunk dolgozni, s az idő­járás nem szakította meg a munkamenetet. Ennek ellené­re eredményeink kedvezőek: egy kombájnos az aratás ide­je alatt 130—140 vagon ter­ményt takarít be, s ez biztat, hogy a versenyben az elsők között lehetünk. Vincze Atti­la belső ellenőrünk harmad­magával folyamatosan, váltás­ban ellenőrzi a szemvesztesé­get, mely a két százalékot nem haladhatja meg. Ahogy felszabadul a kómbájnparkunk és a kisegítő géppark, azonnal továbbadjuk azokat a társgaz­daságoknak segítségképpen. ★ Mint szombati lapszámunk­ban hírül adtuk, a termelő- szövetkezet a búza aratását sikeresen befejezte. A 332 hektárnyi mustár betakarítá­sával augusztus elsejére, hol­napra végeznek. Bedő Ildikó Egy pohár tej ry g a nap melegtől a ko- fij pár szik sarja — mondom magam elé nagy költőnk verssorát. közben csurog rólam a ve­ríték. Bemegyek hát Szent­endrén a bevásárló köz­pont tejivójába, mivel öles betűk hirdetik, itt tejet le­het inni. — Kérek egy pohár hi­deg tejet. — Literes zacskós tejünk van már csak. — Nem lehetne felbon­tani? A felét meginnám. — Nem mondaná meg, hogy a másik felével mit csináljak? — hangzik a pult túlsó oldaláról. A helyzet láttán eszembe jut Gádor Béla kabarétré­fája, amelyben egy részeg pasas fröccsöt kér a pénz­tárosnőtől. Sokszor elis- métli, hogy kérek egy fröccsöt, de nem kap. Aztán elunja a kunyerálást és igy szól: „Tudja mit, kartársnő, nem kell a fröccs. Adjon két decit tisztán!" Aztán kisom fordátok. Persze, én könnyebb hely­zetben vagyok, mint Gádor Bála hőse. A tej helyett kérhettem volna poharastej­fölt, kefirt, kockasajtot. Esetleg ötért túrót. Eltűnő­döm.. Az üzletben van po­hár, van tej, és mégsem le­het inni. De miért hirdetik, hogy tejivó? Kiss György Mihály UTAZIK A HAGYMA, A PAPRIKA Fiókkonzervgyár Farmoson A hagymatisztítók: Csontos Ferencné és Bartal Gábomé Geleta Pál felvétele A Nagykőrösi Konzervgyár­nak még a várostól távolabb fekvő falvakban is sokfelé van telepe, ahol tartósításra készí­tik elő a . különböző nyers­anyagokat. Farmoson például jó múltkoriban, még július elején a konzervgyár telepe felől. ínycsiklandó, édes illa­tot hozott felénk a szél, sár­gabarackot magozott több tu­cat asszony. A gyümölcs — tízvagonnyi — azután vissza­utazott a gyárba, hogy be­főtt, vagy lekvár legyen. Most Szövefkeznek az otthonteremtők Lakótelep a dombtetőn Szövetkezeti kezelésben, házi kivitelezéssel, OTP-kölcsönrc épülnek a tetszetős házak. Koppány György felvétele Innen, erről a lankás domb­oldalról, szemben a pomázi HÉV-álíomással, jól látni, hogy az utóbbi években hányféle lakásépítési mód jellemző a községre. Az állomás irányá­ban földszintes családi házak sorakoznak. 1972-ig a községi tanács közművesített házhelye­ket tudott csak biztosítani, így segítette a családiház-épí- tési akciót. Azóta új forma ho­nosodott meg: a társasház­építkezés. 1972-ben 60 ilyen lakás épült, főleg a Munkate­rápiás Intézet, az írószer Szö­vetkezet és a Hazai Fésűsfönó- 4s Szövőgyár dolgozói részére. Itt, fent a domboldalon 1974-ben kezdődött a tár­sasházak építése. Százkét lakás épül három ütemben. A mostaniban 36. Egy-egy társasházban négy la­kás van. Hetvenhat négyzetmé­ter nagyságú, háromszobás la­kások ezek, és a házak külső alakja is tetszetős, szép kivi­telezésű. Az építők — köztük a MÜÁRT és az Óbuda Tsz dolgozói — lakásépítő szövet­kezetbe tömörültek, házi kivi­telezéssel építkeznek, OTP-köl- csönre. A lakások ára sem magas: 360 ezer forint garázzsal együtt. Az építkezők remélik, novem­ber végén beköltözhetnek az új házakba. Tavaly új építkezési formá­ba kezdtek itt a dombtetőn. A községi tanács kapcsolatot te­remtett a 43-as számú Álla­mi Építőipari Vállalat szak- szervezeti bizottságával, és az eredmény: saját tervezésű és kivitele­zésű 117 lakásból álló lakó­telep építésébe fogtak. Már itt magasodnak az épüle­tek panelelemei, daru emeli fel a levegőbe, állítja helyükre az oldalfalakat, nagy iramban dolgoznak az építők. Ezek már távfűtéses laká­sok lesznek, hőközpont is épül. Kicsit lentebb, a társasházak szomszédságában nyolc taná­csi lakás épül, főleg nagycsalá­dosoknak és pedagógusoknak. A ház földszintjén üzletek lesz­nek. Van itt még egy nagy sza­bad terület, amelyet ugyan­csak be lehet építeni. A kö­zelmúltban a Városépítési Tu­dományos és Tervező Intézet­tel közösen tervpályázatot ír­tak ki. amelyben az intézet KISZ- fiataljai vettek részt. A pá­lyázat elbírálása most fo­lyik. A fiataloktól olyan tervet kér­tek, amelyek beillenek a már meglévő épületek stílusába, jellegébe. K. Gy. M. egészen más illat keltette kí­váncsiságunk vezet a telepre. Hagyma van soron. — Július 17-e óta ez a mun­kánk és még hetekig dolgo­zunk vele — világosít fel Ju­hász István műszakvezető. El­mondja, hogy már tíz vagon • nal végeztek, de talán két­szer, háromszor annyi kerü. még ide, a gyár ceglédi tele péről, naponta 150 mázsát hoz­nak teherautón Farmos­ra. Ceglédre természetesen, Ma­kóról érkezik a konyhák el­engedhetetlen fontos kelléke Mégpedig nagy bőségben, úgy látszik, jó a termés ez idén Egyébként nemcsak Farmo­son foglalkoznak a hagymá­val, ezzel dolgozik Albertir­sán, Tápiószelén, Újszil­váson, Törteién és Xagy- kátán is a konzervgyár telepe. A leg­több helyen, amint Farmoson is, levágják a, . hagymafélén maradt szárcsonkot, meg a csúcsát és közben nagyság szerint válogatva helyezik re­keszekbe. Akkor azután teher­gépkocsira rakják, azon kül­dik be Nagykátára. Az ottani telepen gép dörzsöli le a hé­ját, szeleteli fel a hagymát, azután szárítóberendezésbe, végül zsákba rakják, majd a ceglédi telepre irányítják, ahonnan máshonnan érkezett csúcstól és héjától megfosz­tott hagymát szeletelnek is és szárítanak is. Vajon kifizetődik-e a hagy­ma ide-oda utaztatása. A költ­ség nem kicsiny az kétségte­len, de egyetlen helyen sincs elég munkaerő a szárítást megelőző műveletek elvégzé­séhez. Ezért kell az előkészítést máshol csinálni. Farmoson 26 állandó alkal­mazott mellett mindig akad vagy két tucat olyan, aki ház­tartása mellett csak időnként vállal munkát a telepen. A hagyma után majd a pap­rika ad munkát a farmosi asszonyoknak, azt csumázzák, szeletelik, hogy majd a gyár lecsót készítsen belőle. A pap­rikának is vége szakad azon­ban késő ősszel, mégsem ma­radnak munka nélkül tava­szig. Télen ugyanis megint a telepre kerül dobozba, vagy üvegbe 'zárva a már tartósí­tott mindenféle ennivaló. Cím­két ragasztanak rá. aztán elő­írt mennyiségben kartondobo­zokba csomagolják. Sok va­gon konzerv fordul meg a té­li évszakban Farmoson. Sz. E. NYÁRI VÁSÁR £ augusztus 1-től 13-ig, 30-40 %-tsárengedménnyel a % kijel y

Next

/
Thumbnails
Contents