Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-28 / 176. szám
* 1977. JÜLIUS 28., CSÜTÖRTÖK A Nagy Október tiszteletére Sikeres pályázat A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére a Kulturális Minisztérium — a Magyar— Szovjet Baráti Társasággal és a Fővárosi Tanáccsal közösen — nagyszabású képzőművészeti pályázatot írt ki az elmúlt évben. A pályamunkákat augusztus első napjaiban népes — művészekből, művészettörténészekből és műkritikusakból álló — zsűri bírálja felül és dönt a pályázatban kiírt négy 20 ezer forintos első, négy 12 ezer forintos második és ugyancsak négy 8 ezer forintos harmadik díj odaítéléséről. A pályázatra készült legsikerültebb művészeti alkotásokat a Műcsarnokban november 4-én nyíló jubileumi kiállításon mutatják be a közönségnek. Metszetek Japánból Korabeli japán fametszetekből nyílt kiállítás szerdán a Nagytétényi Kastélymúzeumban. Többségük zsánerkép és a 150—200 évvel ezelőtti városi polgárság ízlését tükrözik. A kiállítás, amely hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig tekinthető meg, szeptember végéig fart nyitva. A szentendrei intézmény Kulturális központja a megyének Évről évre fejlődik, gazdagabb tartalommal telítődik. FeüTmegye """kulturális élete ~Éz^a fejlődés elsősorban az szembetűnő és ez. -összefügg a“SZBTnéhdrei megyei műve.-, lődési központ létével, tévé-, kenységével. Közismert a megye speciális helyzete. Ez nemcsak a főváros közvetlen közelségéből adódik, hanem a megyeszékhely hiányából is. Ennek következtében nem volt olyan kulturális centruma a megyének, amely átfogta, irányította volna a másfél száznál több település kulturális életét, szervezte volna a több száz népművelő képzését, módszertani tapasztalatainak cseréjét, tanácsokkal, ajánlásokkal segítette volna munkájukat. Átfogó kép A .megyei művelődési központ módszertani tevékenységét három, alapvető fontosságú felmeréssel kezdte, h.lp- szöé a megye közművelődési intézményéiről kívántak ^ telkében megvizsgálták és elemezték az intézmények tárgyi és személyi feltételeit, a Szobortárlat — vakoknak A ráckevei Malom Ferkó Szentendrén és Budapesten Mondják Szentendrén, hogy a sok százezer látogató közül az egyik kezének tapintásával nézte Kovács Margit kerámiáit; vak holland szobrász volt. Vagyis — nemcsak szemével, kezével, lelkületével, intellektusával is láthat az ember. Az ügyszeretet nem nyugszik bele a hiányokba — szemet is pótol az együttérzés, a cselekvő emberség. Ezt a missziót vállalta Nemes Attila szobraival. Tavaly a fogaskerekű végállomásán állította ki nagy méretű plasztikáit, sikeres bemutatója volt az idén a Magyar Nemzeti Galéria „Műhely”-sorozatá- ban, most pedig arra vállalkozott, hogy kisebb méretű kőszobrait a Vakok és Gyen- génlátók Országos Szövetsége székhazában mutatja be. Akció, humanitás ez a javából. A kertben elhelyezett műveket a sétálóösvényen állították fel közvetlen a pázsit szélén kézmagasságban, hogy a szobrokat a vakok számára is „láthatóvá” tegyék. Íme ebben az új közegben is hat Nemes Attila művészete, leleménynyel, emberséggel terebélyesül az érték. Külön tapintat, hogy a talapzatra Braille-írással is feljegyezték a címeket, így a szoborolvasás hiánytalan. Ahogy dr. Bódi István, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének főtitkára elmondotta, azt szeretnék, hogy ez a kiállítás — amely az országban elsőként szerveződött ilyen szándékkal — világtalan - honfitársaink számára is megadja a képzőművészet örömét és üzenetét. Erre a festmények nem, de a szobrok igen alkalmasaik. Beszéltem is egy nem látó vendéggel — hosszan olvasta kezével Nemes • Attila Ady-j át, felfedezte óriás szemét, érzéki száját, s miközben homlokát, kőhaját simogatta — verseiből idézett. A szobor Ady költői tájaihoz vezette, amit ismert, de most látott először igazán. Fehér botok koppan- nak a köveken, aztán elhallgatnak. Valaki megint lehajol, s a szobrok üreges labirintu- sábán kezével olvassa a művet — játszik és esztétikai élményben részesül, hiszen Nemes Attila Vénuszával, csigaházzal, folyammal, kagylóval és a Békével ismerkedik, s ez a barátkozás a szobrászattal szünteti a magányt, a művészet állandó jelenlétét és társaságát eredményezi. Fonalak és derű ' Júliusban látható a Magyar (Nemzeti Galériában Szilasi {'Anna textilművész kiállítása. Va színes fonalak szervezett, népművelők élet- és munka- körülményeit, szakmai és világnézeti felkészültségét. E gondos felmérés eredményeként ma már világosan áttekimneto Pest mégve Közművelődési helyzete. Jelenleg 161 művelődési otthon jellegű intézmény, 287 könyvtári egység, 24 múzeum, illetve kiállítóhely, 152 mozi és a Pest megyei Levéltár látja el a köz- művelődési feladatokat. A művelődési házakban száz- hatvankét függetlenített népművelő, a könyvtárakban pedig százötvennyolc függetlenített könyvtáros dolgozik. Közülük százhatvanhatan még két esztendőt sém töltöttek el ezen a pályán, ami elsősorban a gyakori fluktuáció következménye. De a felmérés másra is fényt derített: a háromszázhúsz népművelő közül mindössze százhuszonegy rendelkezik az előírt egyetemi, főiskolai végzettséggel. Ebből pedig az következik, hogy fokozottabb gondot kell fordítani a népművelők képzésére, továbbképzésére és az eddiginél jobban törődni kell anyagi és erkölcsi megbecsülésükkel is. Aktív közösségek Ehhez a felméréshez szorosan kapcsolódott a következő vizsgálódás témája is: pontos nyilvántartást készítettek a művelődési otthonokban. __a. Kö zép- es alt i ;•?..©* iskolákban. működő művelődési kiskjjZQSt ségekiőL azaz a kiYlör.höyő. ámatőrjnűveszeti egy1"1* rőL,E felmérés alapján ma már pontos adatok állnak rendelkezésre a megye amatőr csoportjairól. Jelenleg 78 színjátszó együttes és irodalmi színpad, 48 kórus és zenekar, 65 néptánccsoport, 26 képzőművészkor, és 9 filmszakkör működik a megye művelődési házaiban. jSzín- vonalas munkájuk feltétele: a Vezetők fokozottabb képzése, i l].etye_ .tavabbkép» .zsse. Ennek érdekében a nyári bentlakásos ~Ia n föl y a motyog kívül év közben is rendszeres oktatást szerveztek, A kórus- vezetőik a budapesti karnagy- klubban tanulnak. Az idén fejeződik be a hároméves gyer- meknéptánc-oktatói tanfolyam. A képzőművészkörök vezetői évről évre részt vesznek a zebegényi szabadiskola munkájában. A színjátszócsoportok vezetői részére pedig ez év szeptemberében kezdődik a szervezett oktatás. szerkesztett kötegeivel egy- egy pillanatra megszínesíti az életet. Ennek jegyében mutatta be nemcsak szőtteseit, hanem szövőszékét, ennek jegyében beszélgetett közönségével, hogy a gyönyörködés mellett ők is egyszer, mihamarabb vállalkozzanak házi műhelyeikben ilyen szemet örvendeztető tevékenységre. Sikere volt e találkozásnak, e távlatot lendítő megbeszélésnek, s ezért kétszeresen sikere volt a kiállításnak is. ) (Emlékeztető alkotások Az Iparművészeti Múzeumban is két fontos kamaraié r- latról számolhatunk be — az egyik; Kányák Zsófia emlékkiállítása. Mindössze harminc évet élt, de viharos gyorsasággal előtte bejárta a világot, és még sebesebben nagy belső intelligenciával és fölényes szakmai biztonsággal látrehozta muranói lámpáit, üvegből álmodott jegeces edényeit, fénnyel szövetkező tárgyait, melyek szinte súlyukat vesztve világítanak kölcsönzött és önnön energiájukkal. Csak állunk áttetsző tálai előtt, nézzük a csigás örvénylést, a harmóniához segítő zománcbetétes székeket, s arra gondolunk, hogy megint egy ki tudja mekkora tehetség búcsúzott el tőlünk álmai, életműve hajnalán. Megszépített környezet Ugyancsak itt, a Lechner Ödön tervezte szecessziós épület dísztermében találkozunk Gecser Lujza vizuális programjával, aki nemes szándékában arra törekszik, hogy a tér minden pontját benépesítse szépséggel, hogy életünk minden perce a rejtett művészet barátian kellemes közegében peregjen. Nagy cél, egész képzőművészetünk a megvalósításán fáradozik. Gecser Lujza is. Színes fonalakkal, melyek a környezet lágy szobrai. ★ Természetesen ez a szándék izgatta, izgatja Szilasi Annát, Kányák Zsófiát, Gecser Lujzát és a népművészetet is. A nép által készített Tárgyak arcát érzékelteti Kovács Tamás fotókiállítása a Néprajzi Múzeumban. Nagyítással, kiemeléssel villantja fel a tárgyak néma üzenetét, melyek szinte megszólalnak, s megrendülést, derűt közvetítenek. Különösen örültünk a megörökített Hajómalom cölöpjének, melyet a ráckeveiek Malom Ferkónak neveztek. Onnan került Szentendrére — itt is, ott is hirdetve a népi faragás életerejét. Losonci Miklós A harmadik, nagy jelentőségű vizsgálódás tárgya a mű- velődésF központok területi munkája Tolt. A művelődési "központoknak ugyanis már kettős feladatokat kell megoldaniuk: a helyi művelődési igények kielégítése mellett ellenőrizniük és segíteniük kell a vonzáskörzetükbe tartozó művelődési házak, klubkönyvtárak tevékenységét. Sajnos, művelődési központjaink ez utóbbi feladat végrehajtásának e3dig~csupAn a__ jcezdétT lépéseit tették meg. A felmerés és az nbból ÍeszűrT~K5nyal ebben is gyorsabb iitémáid. Természetesen, a megyei művelődési központ módszertani tevékenysége nem fejeződött be az említett három felmérés elkészítésével, tapasztalatainak elemzésével, s az azokból adódó feladatok végrehajtásával. Így a többi között megvizsgálták a megyében működő ifjúsági klubok helyzetét, megszervezték a klubvezetők képzését és továbbképzését. Elemző tanulmányt készítettek a megyében élő nemzetiségek közművelődésének eredményeiről és gondjairól. Együttműködési szerződést kötöttek a budapesti Radnóti Miklós Irodalmi Színpaddal, a Fővárosi Művelődési Házzal és a kőbányai Pataki István Művelődési Központtal. E szerződések eredményeképpen a Radnóti Miklós Irodalmi Színpad évente húsz előadást tart a megyében, ami nem csupán színvonalas programokat jelent, hanem tanulási, műsor- választási lehetőséget is a megyében működő irodalmi színpadok számára. A két fővárosi művelődési házzal kötött szerződés viszont elsősorban a bejáró munkások művelődését hívatott segíteni. Jó úton A ynegye módszertani segítésének még csak a kezde- tén tartanak a .szentendreiek. E nagyon fontos munka — amely ténykedésük szerves részét alkotja —, _s néhápX-£d=. digi jó tapasztalat igazolja is. hogy jó úton indultak el. A következő lépés: e módszer- tand tevékenység további szélesítése, hatékonyságának fo- "kozása, Prukner Pál VERESEGYHÁZ Helytörténet és községrajz Két esztendeje volt hatszáz éves az az oklevél, amelyben először fordul elő Veresegyház neve. Helybeli és a szomszédos Zsidó (Vácegres) köznemesi családjainak hatalmaslkodásai- val, pereivel foglalkozik az okirat, s szokás szerint annak keltétől számítják a község fennállásának idejét. De ha 1375-ben nemesi birtokosai már pereskedtek, kétségkívül jóval előbb is lakott hely volt. Mindenesetre két évvel ezelőtt, fennállása évfordulójának ünnepélyesebbé tételére a községi tanács elhatározta, hogy megásatja és könyvben kiadja a község történetét. A 15 íves könyv a közelmúltban jelent meg szép kivitelben, amit gondos kutatómunkával összeállított tartalma meg is érdemel. Címe: Veresegyház, alatta pedig: Helytörténet és községrajz. Valóban az, de ami a helytörténetet illeti, tágabban értelmezendő, mert nemcsak Veresegyház múltjáról szól, hanem a környékén, a Váctól Gödöllőig volt, vagy ma is létező falvak történetére vonatkozó sűrű utalás sem hiányzik belőle. Nem is lehet, ahogy sok helytörténeti munka megteszi, egyetlen helység múltját sem a környékétől függetlenül tárgyalni. Sőt a háttér, az ország köztörténeti és gazdasági múltjának ismertetése nélkül sem. Egy helység régmúlt története, abból eredő mai helyzete csak így világítható meg. Az összefüggések ismerete az események hű vázolásához, megértéséhez feltétlenül szükséges. Ebből a könyvből értesülhetünk is azután a Sződ- Rákospatak és a Galgamente településeinek egymástól nem független múltjáról, mégha legszélesebben tulajdonképpen Veresegyházót tárgyalja is a könyv. Szólva erről a könyvről, meg kell említeni, hogy szerzője, Horváth Lajos fáradhatatlanul kutatta, használta fel a községre vonatkozó régebbi irodalmat, valamint a levéltári anyagot. Történelemből szerzett diplomát az egyetemen, tehát a hivatásos történész szaktudásával dolgozott. Ezenkívül néhány éve a Pest megyei Levéltár munkatársa, tehát azt is tudja, hol, hogyan keresse a község múltjára vonatkozó, még meglevő évszázados iratokat. A legeslegújabb kor történetére és a szocialista gazdasági rend kialakulására nézve pedig tanúkkal, idős emberekkel is beszélt, azok szavait idézi. S az interjúkra talán az ösztönözte Horváth Lajost, hogy az egyetem befejezése után több éven át újságíró volt. Könyvének szép stílusa pedig arunak köszönhető, hogy verseket is ír. Nem szabad azonban elhallgatni azt sem. hogy Veresegyház tanácsa a mű megjelentetésével nemcsak községének, hanem a helytörténeti kutatásnak is nagy szolgálatot tett. Sz. E. HETI FILMJEGYZET Gyilkosság az Orient expresszen jelenet a Gyilkosság az Orient expresszen című angol filmből Aki szereti a nosztalgiát, a régi szép békeidőkön való el- andalodást, az szeretni fogja ezt a filmet is. Aki szereti a bűnügyi regény koronázatlan királynőjének, a nemrég elhunyt Agatha Christienek a stüusát és zseniális kis de- tektívjét, a szürke agysejtjeit foglalkoztató Poirot urat, az szeretni fogja ezt a filmet. S aki szereti, ha a két dolog, a régi szép békeidők iránti nosztalgia, meg a krimi összefonódik, egymásba játszik, és ezáltal létrejön valami, amit leginkább talán nosztalgikus kriminek lehetne nevezni, az még inkább szeretni fogja ezt a filmet. Aki viszont a klasszikus stílusú Pullmann-kocsikat, a nemes fából készült szalon- és étkezőkocsi berendezéseket, a csillogó nikkelezést, a finoman metszett üvegű lámpaburákat, a süppedő, vörösbársony huzatú fotelokat, a nehéz, dohányszín függönyöket, az elegánsan csilingelő ezüst evőeszközöket, a halkan csör- renő sévres-i és meisseni porcelánokat, a vastag, sárgásfehér damasztabroszokat, a kifogástalanul szabott férfiöltönyöket, a remekbe készült mellényeket és felöltőket, a bodros, habkönnyű, egyszerűségükbe vagy rafináltságuk- ban már-már hivalkodó női toaletteket nem szereti, az enyhén unni fogja ezt a filmet. S aki krimiben is jobban kedveli a kényelmesen csörgedező cselekmény során kibomló, az olvasót vagy a nézőt együttjátszásra serkentő logikai játéknál a gyors, kemény, cálratörő, elmejáték helyett öklökkel, revolverekkel, erőszakkal és némi sza- dizmussal dolgozó, modern stílusú bűnügyi történeteket, az se nagyon fog rajongani ezért a filmért. Mindez persze lényegében bármilyen filmmel kapcsolatban elmondható lenne; csak a címet és a szituációkat kellene behelyettesíteni megfelelő módon. De hát nem is ez a lényeg. A Gyilkosság az Orient expresszen, melyet általában Agatha Christie egyik klasszikus művének tartanak, a bűnügyi történetek egyik ismert alapképletére épül. Nevezetesen arra, hogy a hajdani, híres expresszen, melyet a jugoszláv hegyek között befúj a hó, rejtélyes gyilkosság történik, s itt, a teljesen hermetikusan zárt körben, egy nyomasztó helyzetben, a véletlenül jelen levő Hercule Poirot mesternek ki kell derítenie, ki a tettes. Christienek kedvelt alapképlete ez a zárt tér, ez a sémája például a Tíz kiesig néger, vagy az Egérfogó című munkáinak is. Ezt a fajta szerkesztésmódot ma már igen sokan elavultnak, korszerűtlennek tartják; maga Christie is másfajta módszereket alkalmazott későbbi munkáiban. De azt senki nem vitathatja el a Gyilkosság az Orient ex- presszen-tői, hogy légkört teremtő, egy stílust, egy életformát, egy magatartásformát pompásan felidéző, megelevenítő könyv, s hogy Agatha Christie remek érzékkel vette észre, hogy ehhez a regénystílushoz éppen ez az elegáns, legendákkal övezett expressz ragyogóan alkalmas helyszín. A nálunK is igen jól ismert rendező, Sidney Lumet (Pillantás a hídról, A domb, Az Anderson magnószalagok) mintha egyfajta rekviemet óhajtott volna rendezni Christie könyvéből, noha a film elkészültekor még az írónő is élt. s az Orient expressz is közlekedett. A film valamiképp tisztelgésnek, tisztelet- adásnak tűnik Agatha Christie és a híres vonat emléke előtt, s egyben úgy tűnik, ahhoz a nosztalgikus filmdivathoz is kapcsolódik, amely néhány éve (főként A nagy Gatsby óta) elönti az amerikai és angol filmgyártást. Ez a tiszteletadás rendkívül stílusos, minden és mindenki a helyén van a filmben, a szereplőgárda egyenesen kolosz- szális, hiszen körülbelül húsz olyan világsztár játszik a filmben, akik közül egy is elég lenne a közönségsikerhez, s az sem kétséges, hogy Lumet tud bűnügyi filmet csinálni. De mégis mintha kissé túlságosan lassú, túlságosan kényelmes, a látvány szépségébe túlságosan gyakran belefeledkező lenne ez a film. Több mint kétórás játékideje mindenesetre soknak tűnik, bár nagyon valószínű, hogy a várható sikernek ez nem lesz akadálya. Örökség Édeskeveset tudunk az algériai filmművészetről, sőt, magáról Algériáról is. Ez a nagy koncepciójú, tartalmas film (írója és rendezője Mohamed Bouamari) sok érdekes ismerettel gazdagít bennünket mindkét vonatkozásban. A történet azt mondja el, miképp indul el önálló útján a francia uralom alól való fel- szabadulás után egy kis közösség, s milyen súlyos visz- szahúzó erők, milyen káros örökségek béklyózzák meg az emberek tudatát. Egy nép fel- emelkedés felé vezető útjának első, bizony még gyakran botladozó lépéseit mutatja meg a film, s eközben arról is hírt ad, hogy az algériai filmművészet tematikailag is, stilári- san is erősen az algériai valóságból nő ki, az ottani sajátos társadalmi-politikai-gazdasági körülmények tükröződnek benne, a mi számunkra kissé talán túlságosan is direkt módon, de az algériai nézőknek bizonyára igen tanulságosan. S végül is ez a lényeg, hiszen az Örökség, s a hozzá hasonló filmek elsősorban mégiscsak az algériaiaknak készülnek. A cowboy nyara Mielőtt bárki is azt gondolná a cím olvastán, hogy itt holmi westernről, vadnyugati filmről van szó, mondjuk meg gyorsan: a csehszlovák filmben (rendezője Ivó Novak) egy mai, falusi tehenészfiú, aki azért őriz teheneket, mert traktorvezetői jogosítványát ittas vezetés miatt bevonta a rendőrség. A történet pedig, a fantáziát megmozgató cím dacára, a legsablonosabb szerelmi história a falusi fiú és a városi lány között. Ráadásul még szentimentális és unalmas, érdektelen is. Takács István
