Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-28 / 176. szám

1977. JULIUS 28., CSÜTÖRTÖK ZVJye, •élj&r W KMmtm Trombitaszó vonatérkezéskor Vasútépítő fiatalok Táborátlag 100 százalék fölött Hétágra sütött a nap az új biatorbágyi vasútállomásra, amikor egyszercsak éles trom­bitaszó harsant. A várakozó utasak nyugodtan hallgatták az éles dallamot, látszott rajtuk, hogy hozzászoktak már e ritka jelzéshez. Alig néhány má­sodperccel később lassítva be­gördült a Bicske felől érkező pesti szerelvény, s megkezd­hették a felszállást. Ám a trombitaszó mégsem nekik szólt, hanem biztonsági intéz­kedésként az állomáson dolgo­zó napbarnítoitt, fehér egyen- sapkát és kék nadrágot viselő fiúknak: a Ságvári Endre ön­kéntes vasútépítő KISZ-tábor lakóinak, akik így adták egy­más tudtára, hogy vonat érke­zik. Ilyenkor pedig szinte ve­zényszóra abbahagyták a mun­kát, s félrehúzódtak a sínek mellől... Itt dolgozni kell Amikor a munkavezetőt ke­restük, a fiúk röviden tud­tunkra adták: forduljunk nyu­godtan a Tibihez, ő a főnök. S aztán gyorsan kiderült: nincs ebben semmi különös, hiszen a hosszú hajú, farmemadrágos, tizenkilenc éves Balázs Tibor a munkavezető, aki a MÁV tech­nikusa, s állandó munkahelyé­ről, a gödöllői építésvezetőség­ről helyezték át augusztus vé­géig jelenlegi beosztásába, a biatorbágyi építőtáborozókhoz. A rokonszenves munkaveze­tő az előzményeket így eleve­nítette fel: — Amikor első alkalommal meghallottam, hogy építőtábo­rozó KISZ-fiatalok mellé ke­rülök, kicsit megijedtem a fel­adattól. Tavaly végeztem a szakközépiskolát, alig néhány év köztük a korkülönbség, s élénken foglalkoztatott, hogyan értek majd szót a srácokkal, hiszen itt dolgozni kell. Nos, most már a harmadik turnus látott munkához, és elmondha­tom, remek az összhang. A fiúk nem élnek vissza a közvetlen hanggal, s ami a legörvende- tesebb: ez a teljesítményükön is érezhető... Biatorbágyon magunk is ta­pasztalhattuk: jogos a munka­vezető elégedettsége. A fiata­lok egyik csoportja szorgalma­san lapátolta az állomás pe­ronján a sódert, a többiek pe­dig a mederlapokat fektették le — ugyanilyen igyekezettel. Könnyű dolgunk volt, amikor a tiszafüredi Kossuth Gimná­zium tanulóiból alakult brigád vezetőjével, Bodnár Gáborral beszélgettünk. Egy kis változatosság — A tiszafüredi Kossuth gimnáziumból húszán érkez­tünk Biatorbágyra. Megmon­Mederlapokat fektetnek le a biatorbágyi új vasútállomáson a helyi Ságvári Endre önkéntes vasútépítő KISZ-tábor lakói. A kép előterében szorgalmasan dolgoznak a tiszafüredi Kossuth Gimnázium tanulói* Nagy Iván felvétele dóm őszintén, sokkal nehezebb munkára számítottam, de azt hiszem, a társaim is hasonlóan vélekednek. Korábban hallot­tunk már arról, hogy az építő­táborozó fiatalok közül a vas­útépítőknek van a legnehezebb dolguk. Mi mederlapokat fek­tetünk, mindegyikünk igyek­szik jól dolgozni, nem szeret­nénk szégyent hozni iskolánk­ra ... A brigádvezető szavait meg­erősítette a mellettünk álló munkavezető is: nemcsak a ti­szafüredi fiatalok, hanem a többiek is rendre teljesítik a normát. Egy másik tiszafüredi diák, Magyar István lekapja fehér vászonsapkáját, megtöröli iz­zadságtól gyöngyöző homlokát, s aztán mondja: — A nyár első részében ifi- vezetőként Balatonfüreden út­törőkkel táborban voltam. Jól jön most számomra az építő­tábori munka: vízpart után egy kis változatosság. És itt is ugyanúgy le lehet bámulni, mint a Balaton partján... A véletlen folytán Tiszafü­redről jött a biatorbágyi KISZ- építőtáborba az a vékonydon- gájú fiatalember is, aki a vo­nat érkezését trombitaszóval jelzi. Tögyi Ferenc bizalmasan elárulta, hogy ilyen hangszer még soha nem volt a kezében, itt helyben tanult meg bánni vele, s most már társaitól tel­jesen egyhangú döntéssel meg­kapta a zenész becenevet... Előttük a délután A biatorbágyi építőtábor he­lyettes vezetője, gyöngyösi pe­dagógus: Laczik István. Ezút­tal harmadik nyáron található Biatorbágyon. Korábban is a vasútépítő fiatalokkal töltötte vakációja egy részét. Tőle kap­tunk felvilágosítást a harma­dik turnus lakóiról. — Jelenleg kétszázöt Borsod, Csongrád és Szolnok megyéből érkezett fiatal vállalt Biator­bágyon önkéntes épitőtábori munkát, s rajtuk kívül húsz lengyel középiskolás is. A fiúk három különböző helyen dol­goznak: egyik csoportjuk a biatorbágyi vasútállomáson, másik részük Herceghalmon, a többiek pedig azt a régi vá­gányszakaszt bontják, ahol már nem közlekednek vona­tok. Az eddig eltelt időszakban pedig a táborátlagunk mindig száz százalék fölött volt. Be­csületesen dolgoznak a mosta­ni turnus tagjai is, velük sem lesz semmi gondunk ... A munka reggel fél hétkor kezdődik Biatorbágyon, dél­után fél kettőkor a fiatalok le­teszik a szerszámot és előt­tük az egész délután. A tábori önkormányzat tagjai gondoskodnak arról, hogy sza­bad idejüket valamennyien hasznosan tölthessék el. A ka­tonás rendben felállított sát­rak között pingpongasztalokat láttunk, de mindezen kívül ja­vában tart mindennap a fo­ci-, a röplabda- és a sakkbaj­nokság is. Nemrégiben pedig vendégségben jártak Budake­szin, a Kertészeti Kutató Inté­zet KISZ-építőtáborában, ahol lányok társaságában hallgatták meg a Nautilus együttes zéné- jét. Állandó programot ■ szer­vezett a fiúknak az MHSZ bia­torbágyi szervezete is: szom­batonként közreműködésükkel terepfutásban és lövészetben mérhetik össze tudásukat a tá­bor lakói. Még öt tumu9 A biatorbágyi vasútépítő KISZ-táborban ezen a nyáron öt turnusban — augusztus vé­géig — ezer fiatal vállalt, illet­ve vállal még önkéntes mun­kát. E hét végén hazautaznak a harmadik csoport tagjai. Az újonnan érkezők pillanatnyi­lag a hegyekben vagy a víz­parton üdülve még erőt gyűjt­hetnek. De a száz százalék fö­lötti táborátlag minden bi­zonnyal megmarad a továb­biakban is... Falus Gábor Sok üzem, sok iskola Vannak rekordok, amikről szívesen lemondana a csúcs­tartó. így például Pest megye arról, hogy az országban itt a legmagasabb az egy tanerőre jutó általános iskolai tanulók száma. A megyében — kere­kítve — .százezer gyermek járja az oktatás kezdő lépcső­fokait. A népesség gyors növe­kedése — mind a természe­tes szaporodás, mind a beván­dorlás miatt — érthetően nagy hatással van az alsófokú ok­tatás állapotára. Az erőket maximálisan igénybe vevő versenyfutás az igények és kielégítésük között olykor már-már megoldhatatlan fel­adat elé állítja a tanácsokat. Az idén a költségvetésből ál­talános iskolai oktatásra, nap­közi ellátására és diákottho­nok fenntartására fordítható 465 millió forint 19 millióval több, mint az 1976. évi prog­ramban szereplő összeg. Eny- nyivel több, s mégis kevés. Holott Pest megye — a fővá­ros és Borsod után — a har­madik abban a rangsorban, amelyet a kulturális ágazat kiadásai alapján állíthatunk fel. Csakhogy egy lakosra szá­mítva a többiektől messze le­szakadva az utolsó! Csupán egy megye van, ahol a költ­ségvetési szervek egy lakosra jutó kulturális kiadásai nem érték el 1975-ben az 1200 fo­rintot, s ez Bács-Kiskun.. Pest megyében ez az összeg ugyan­akkor 978 forint volt. Teremtő szükség A mind nehezebbé váló gondok elkerülhetetlenül ah­hoz a lépéshez vezettek, hogy a tanácsok a hetvenes évek elején a különböző gazdálko­dó szervek — vállalatok, szö­vetkezetek, intézmények — segítségét kérték. Megértő partnerre találtak e helyek ■társadalmi és gazdasági veze­tőiben, s a véletlenszerű, egy- egy konkrét feladatra korlá­tozódó kapcsolatok — a párt­szervezetek és pártszervek kezdeményezése nyomán — — tartóssá lettek. A szükség teremtőnek bizonyult, az MSZMP Pest megyei Bizott­ságának a XI. kongresszust megelőző küldöttértekezlet elé terjesztett jelentése — 1975 márciusában — már azt álla­píthatta meg: „A politikai munka hatására bontakozott ki az egy üzem — egy iskola mozgalom és a gyermekintéz­mények támogatásának sok más formája. Az anyagi segí­tés mellett elmélyültek az ok­tatási intézmények társadalmi kapcsolatai, amelyek eredmé­nyesen szolgálják a gyerme­kek szocialista nevelését.” Ma már nemes anyagból gyúrt hagyományokról beszél­hetünk, hiszen Tahitótfalun Átadás előtt Jelentős állomáshoz érkeztek a Dunakanyar autópályájá­nak építői. Rövidesen átadják rendeltetésének a Szentendrei úti felüljárót. A hat betoncölöpön álló, 18 méter széles, kétszer négysávos felüljáró betonszerkezete már elkészült, most asz­faltozzák és augusztus első napjaiban megtartják a terhelési próbákat. például természetesnek szá­mit, a Kék Duna Szövetkezet, ha kell, akkor az évi karban­tartásnak gazdája, ha kell, ak­kor kommunista szombattal lendíti előre a tantermek bő­vítését. Márpedig kell ez, ahogy Nagykőrösön az a segít­ség, melyet a kisiparosok — sokan mások mellett — adnak ezen a nyáron is. Az iskolák­nál végzett munkájuk egy ré­szét ugyanis nem számlázzák le, nem kémek fizettséget ér- te^ ez vállalt társadalmi mun­kájuk teljesítése. Az önzetle­nül mozdulók körének tágas­ságát már jól jelöli a két eset is, hiszen szakszövetkezeti ta­gok, kisiparosok fáradozásá­ról van szó, s társuk, példa­adójuk ebben a nagyüzemi munkás, így a Cement és Mészművek váci gyára kollek­tívája, mely ezekben a hóna­pokban a Gombási úti tizen­két tantermes iskola építését támogatja minden jó eszköz­zel. Bátran fogalmazhatunk tehát úgy, az egy üzem — egy iskola mozgalom korántsem maradt meg iskolák és álla­mi nagyvállalatok „belügyé- nek”, hanem kiterjedt társa­dalmi összefogássá terebélye­sedett, mégpedig abból a tár­sadalompolitikai fölismerés­ből táplálkozva, hogy az okta­tás milyensége közügy, a gaz­dasági növekedés szemszögé­ből is a legfontosabb beruhá­zás. Tettekkel tetézve Megeshet persze, a kívül­álló nem nagyon érti, miért kap ekkora, sok más fontos kérdésnél is nagyobb figyel­met, az alsófokú oktatás, miért éppen Pest megye kez­deményezett egy olyan moz­galmat, ami ma országos té­nyező. Sokféle adalékkal fe­lelhetünk a jogosnak látszó kérdésre, egyebek között az­zal, hogy ma is 375 szükség- tanteremben, azaz nem okta­tási célra emelt helyiségek­ben, épületekben kénytelenek tanítani a megyében! Még ilyen nehéz tárgyi feltételek mellett is elkerülhetetlen, hogy több településen, így Érden, Szigethalmon, Duna- harasztiban, Gödöllőn és Du­nakeszin ne három váltásban oktassanak. Másfajta nézőpontot vá­lasztva, s egyben bizonyítva, milyen hatalmas erők rejle­nek a társadalmi összefogás­ban, leírjuk: tavaly az erede­tileg tervezett 38 általános is­kolai osztályteremmel szem­ben 108 került tető alá! Min­den tiszteletet megérdemel­nek azok, akik tettekkel tetéz­ték a kiinduló programot, s majdnem a háromszorosát ér­ték el annak, mint ami a pa­pírokon szerepelt. Illik-e, sza­bad-e ennek az eredménynek az ismeretében azt mondani, még mindig többre van szük­ség? A tények szorítanak erre bennünket! A megye lakos­sága a hetvenes évek első fe­lében, esztendőnként 12—14 ezer fővel növekedett. A be­vándorlók és letelepedők túl­nyomó része fiatal, gyerme­keiknek iskolai hely kell. Ugyancsak magas az élveszü- letések száma, a budai járás­ban, az agglomerációs övezet e tipikus területrészén például ezer lakosra számítva 21,7, ami nagyon örvendetes. Ám ezeknek a gyermekeknek is hely kellett, kell az iskolák­ban. A társadalmi összefogás, a vállalatok, szövetkezetek, intézmények nyújtotta rend­szeres segítség nélkül — le kell írnunk — a tanácsok kép­telenek lennének a települé­sek nagyobb részén az alsó­fokú oktatás elviselhető kö­rülményeinek fönntartására. A terveket megtetetéző teltek tehát égető igényt elégítenek ki, illetve enyhítenek, hiszen a monori járásban, minden­fajta forrás kamatoztatása el­lenére is csak 1445 tanulónak tudnak napközi otthonos ellá­tást nyújtani. Azt, hogy fon- tos-e — amire a járási párt­bizottság hathatós erőfeszíté­seket tesz — bővíteni társa­dalmi segítséggel, a vállala­tok, szövetkezetek adta támo­gatással i s a napközi ottho­nos csoportok számát, igazol­juk egyetlen ténnyel: a nem­rég befejeződött tanévben a járásban a napközi otthonos gyermekek közül egyetlen egy sem bukott meg. A közmondás igaza Megkoptattuk, de mégis, napról napra tapasztaljuk, sok kiesi sokra megy. Vácott nemcsak az a haszna az egy üzem — egy iskola mozga­lomnak, hogy az oktatási in­tézmények többlet források­hoz jutnak, hanem az is, hogy a szorosabb kapcsolat az is­kola és a munkahely között éreztetni kezdi hatását a pá­lyaválasztásban. A monori já­rásban a bitumenes sportud­varok ugyancsak társadalmi háttérre támaszkodó, most fo­lyó építése nemcsak a tárgyi feltételeket gyarapítja, hanem része az egészségesebb ifjúság nevelésének, másfajta életmód kialakításának. Űjabb lépést téve: megyei összességben nincs nagy sú­lya annak, hogy Cegléd pati­nás oktatási intézményében, a Mészáros Lőrinc Általános Iskolában folyamatosan fö­démcserét kell végrehajtani. Helyben azonban, a tanulók, oktatóik számána nagyon , is jelentős a városgazdálkodási vállalatnak az a fölajánlása, hogy az eredetileg tervezettnél korábban, ha minden sikerül, egy hónappal előbb fejezi be a munkát, lehetővé téve az építőmunkásoktól nem zavart oktatást. Rész és egész ilyes­fajta kapcsolódását azért is szükséges hangsúlyoznunk, mert nem mondhatjuk el, mindenütt, valamennyi érin­tett érti és gyakorolja az alsó­fokú oktatás társadalmi támo­gatásának fontosságát. Előfor­dul, hogy bár mód lenne rá, kitérő választ kap a segítséget kérő, s nem azért, mert közös­ségek sajnálják az áldozatot, hanem mert némelyik vezető­jük ódzkodik kényelmesség­ből, tehetetlenségből, közöm­bösségből. Tartós kapcsolatok Örömmel állítanánk, ha igaz lenne, hogy rövidesen el­tűnnek a gondok, s az oktatás tárgyi feltételei mindenben megfelelnek majd a korszerű­ség követelményének. Idén 144 általános iskolai tante­rem építését kezdték, kezdik meg a megyében — így Du­nakeszin, Gyálott, Szigetszent- miklóson, Pomázon, Dunaha- rasztin, Örkényben Százha­lombattán, Kerepesen, Szsnt- lőrinckátán —, s a gyarapo­dás e mértéke egyben a teen­dők nagyságát is kifejezi. Számítások szerint 1980-ban az általános iskolai tanulók száma a megye iskoláiban meghaladja a 111 ezret, s bár a tantermeknél erőteljes a bő­vítés, az egy osztályteremre jutó tanulók száma nem csök­ken, sőt, enyhén emelkedik! A nagyobb igénybevétel, a több váltásban történő tanítás miatt a felszerelési tárgyak hamarabb tönkremennek, az­az a tanácsok költségvetése mellett hosszú távon is szük­ség van kis és nagy feladatok­ban egyaránt a társadalmi összefogásra. Tapasztalatok biztatnak* már ma is azzal — s bizonyára még inkább így lesz ez a jövőben —, hogy az egy üzem — egy iskola moz­galom nem reked meg a dolo­gi javak körében, hanem tar­tós kapcsolatokat alakít ki sok más tekintetben is az is­kola és az élet, s annak leg­fontosabb», terepe, az emberi alkotómunka színhelyei kö­zött. Ezeknek a tartás kapcso­latoknak sokfajta bizonysá­gát adja az idei nyár is, a javítások, tatarozások formá­jában például, de ami ennél fontosabb: a cselekvés folya­matosságával, a segítőkészség állandóságával. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents