Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-19 / 168. szám

1977. JÜLITJS 19., KEDD A nagykőrösiek szerepeitek a legjobban Ifjúgárdisták megyei szemléje a dobosi járásban Ifjúgárdisták szálláshelye volt az elmúlt hét utolsó há­rom napján a pusztavacsi re­pülőtér: a dabasi járásbeli te­lepülésen, akácerdővel övezett terepen rendezték meg megyei szemléjüket. A katonás rend­ben felállított sátrakban gyor­san berendezkedtek a résztve­vők: tizenöt olyan szakasz ér­kezett a helyszínre, amelynek tagjai a legutóbbi kiképzési év feladatait eredményesen vég­rehajtották. Látogatások és harci túra A háromnapos program pén­teken délután kezdődött: az ünnepélyes megnyitó előtt a csaknem félezer ifjúgárdista a dabasi járás életével ismei'ke- dett. Hernádov a Március 15. Termelőszövetkezet fiataljai­val találkoztak, s eljutottak az Örkényi Béke és a dabasi Fe­hér Akác termelőszövetkezet­be is. A járási székhelyen fel­keresték a PEVDI helyi üzem­egységét. Maradandó élményt jelentett számukra az a láto­gatás, amelynek során szívé­lyesen fogadták valamennyiü- ket az egyik ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet alakulat, valamint néphadse­regünk egyik egységének csa­patmúzeumában. A második nap, szombaton hajnali öt órakor kezdődött a résztvevők számára: a sza­kaszok a szemle első próba­tételére, a tizenként kilomé­teres harci túrára indultak. Dicséretükre legyen mondva: az erdős vidéken térképpel is gyakorlottan tájékozódtak és felkészülten végezték el az el­sősegélynyújtást, valamint a vegyvédelmi gyakorlatot is — gázálarcban. A harci túra győztese a dabasi járás szaka­sza lett, az alaki és menetdal­versenyt a nagykőrösiek nyer­ték. Munka és vetélkedő A szombat délután már az Ezer órát a dabasi járásért akció jegyében zajlott le: a fiatalok különböző helyszíne­ken társadalmi munkát vál­laltak. Szorgalmasan dolgoztak a táborfalvi óvoda bővítésé­nél: itt födémszerkezetet épí­tettek. Az ifjúgárdisták másik csoportja az Örkényi strand melletti ifjúsági parkban szor­goskodott: a tervek szerint ezt a jövő nyáron, a VIT jegyé­ben adják át rendeltetésének. A fiatalok harmadik csoport­ja vetőmag-kukoricát címere­zett a hernádi Március 15. Termelőszövetkezetben. Az es­ti órákban rendezték meg a megyetörténeti vetélkedő dön­tőjét, ahol a részt vevő rajok arról aditak számot, miként is­f- . .. ..... , . ;v.v<£ .v. \ iv£ A pusztavacsi reptéren rendezték me; a nagy erőpróbát, ügyességet igénylő versenyszámot, a fegyveres terepváltófutást, pünkön Breíka Pál, a monori járás ifjúgárdistája, akadályvétel ben. Takarékos társadalom Jőlesik egy kis pihenő két versenyszám között. Nagy Iván felvételei merik Pest megye gazdasági, kulturális életét: izgalmas küzdelem után Vác város csa­pata került az első helyre. Vasárnap rendezték a szak­ági rajversenyeket. A vendé­gek közt ott találtuk Kutika Károly vezérőrnagyot, a KISZ KB mellett működő Honvédel­mi Nevelési Tanács tagját, RáCz Sándort, az MSZMP da­basi járási bizottságának titká­rát, Szokács Józsejet, az ifjú- gárda országos parancsnokát és Csapó Lászlót, a KISZ Pest megyei bizottságának titkárát. Ezen a napon is eredményesen szerepeltek a nagykőrösiek: úszásban és lövészetben egy­aránt az alföldi település if­júgárdistái bizonyultak a leg­jobbnak, fegyveres terep­váltófutásban a váci városiak. A szemle utolsó napjának eseménye volt az a tömeg&part- nap, amelyet a pusztavacsi reptéren az Edzett Ifjúságért pontszerző verseny keretében rendeztek meg nyolcszáz da­basi járásbeli fiatal részvéte­lével: atlétikában, röplabdá­ban, kispályás labdarúgásban és kézilabdában mérték össze Színes programmal zárult a Duna menti fiatalok találkozója Vasárnap, a Duna menti fia­talok 10. találkozójának máso­dik napján sokféle színes mű­sor szórakoztatta Pakson a résztvevőket. Bár hajnalban . villám-ló zivatar vonult át a város fölött, az eső egyáltalán nem zavarta a volt hajókikö­tőnél tartott dunai horgász­verseny hatvannál több ver­senyzőjét, akik öszesen het- vennésv halat fogtak. S ezúttal is dunaföldvári horgász győ­zött, megelőzve a paksi vetély- társakat. Később, a derültebbá vált időben több százan vet­tek részt a helyi sporttelepen az Edzett ifjúságért indított sportversenyen, délután az ál­lami bábszínház tartott mese- műsort. A délutáni sportmű­sorból a nyári totókupa lab­darúgómérkőzés, valamint a Fejér—Tolna megye közti vá­logatott ökölvívóverseny emel­kedett ki. A színpadon fellépő kalocsai, dunaföldvári, pálosi táncosok, a madocsai népi együttes, továbbá a ki mit tud? országos vetélkedő legsi­keresebb podbeat zenekarai, szólistái és a jászsági néptánc- együttes parádéját több ezren tekintették meg. Az idén is a már hagyományos, tűzijáték­kal, fáklya úsz-tatással, tánccal zárult a kétnapos találkozó. tudásukat. Az atlétikai ver­senyszámokba bekapcsolódtak azok az ifjúgárdisták is, akik már befejezték a küzdelmet. Színvonal és alapos tudás Elégedetten figyelte a szem­lét Szokács József, az ifjúgár­da országos parancsnoka, aki így értékelte a látottakat: — Ez a szemle zárta a me­gyei vetélkedők sorát. A ta­pasztalatokat összevetve kije­lenthetem : jól előkészített versenyt láthattunk, alapos tu­dású résztvevőkkel. A szemlén a nagykőrösi if­júgárdisták szerepeltek a leg­jobban: közülük Fehér László, az 1. számú Volán 20 éves gépkocsivezetője az Örkényi strandon lebonyolított úszó­verseny után örömmel be­szélt tapasztalatairól. , — Négy éve vagyok ifjú­gárdista, de a mostani szemle volt a legmagasabb színvona­lú azok közül, amelyeken ed­dig részt vettem. A megyetör­téneti vetélkedőn például vé­gig szoros versenyt vívtunk a váciakkal, itt a második hely­re kerültünk, de a győztes és a harmadik helyezett között mindössze két és fél pont volt a különbség. Várakozáson fe­lül szerepeltünk, s most csak annyit mondhatok, társaim nevében is: érdemes volt lel­kiismeretesen felkészülnünk a megyei szemlére... F. G. Alapvető igazság, mint az egyszeregy: a szocialista tár­sadalom takarékos társada­lom. A társadalom természe­téből, a termelőeszközök kö­zös tulajdonából fakadó ál­landó teendő a takarékosság. Ám az egyszeregyet is tanul­ni kell, s ismételni, míg ki­törölhetetlenül be nem véső­dik a nebulók agyába. Ügy tűnik, takarékosági ismere­teinkre is ráfér a felfrissítő ismétlés. Tavaly 451 ezer árammérőt készítettek a Ganz Műszer Művek Árammérő- gyárában, Gödöllőn. Ebből 45 ezret használatlanul „eldob­tunk”. Lehetetlen? Ennél a terméknél valóban. Túl feltű­nő lenne. Más dolgoknál vi­szont nem, sőt, szinte termé­szetes. Népi ellenőri vizsgála­tok igazolták a feltételezést: a síküvegnek átlagosan tíz százaléka pocsékolódik el gondatlan szállítás, vágás, be­építés miatt. Az acélanyagok­nál, a cementnél még rosz- szabb az arány... Az ésszerűség érvényesítése „Gazdaságunk belső tartalé­kainak feltárása és hasznosí­tása tekintetében rendkívül nagy a jelentősége az ésszerű takarékosságnak: a munka­erővel, az energiával, az anyaggal, a pénzzel és az idővel” — állapította meg az MSZMP Központi Bizott­sága beszámolója a XI. kong­resszuson. A takarékosság nem más, mint az ésszerűség érvényesítése a gazdálkodás, az élet valamennyi területén. Nem egyenlő tehát — n®m fejeződik be — a pazarlás fölszámolásával, megakadá­lyozásával. Örökös kutatás a jobb, a célravezetőbb, a tár­sadalmilag hasznosabb után. S ez elvben azért egyszerű, mert nem keresztezik, nem húzzák át semmiféle profitér­dekek. A gyakorlatban azon­ban lassítják, késleltetik, sőt olykor lehetetlenné teszik mindennapos kivitelét a szer­vezésbeli hibák, a közös elé helyezett csoportérdekek, az egyéni mulasztások. Tegyük hozzá gyorsain: több más mellett. A megyei terve­ző, illetve beruházási vállalat illetékeseivel beszélgetve ugyanis újra meg újra szóba kerül: a ma emelt üzemi, la­kó- és közintézményi épületek fűtésére legkevesebb tíz, ti­zenöt százalékkal több ener­giát használnak fel a szüksé­gesnél, s még rosszabb az arány a régebbi épületeknél. A változás, nem vitás, kívá­natos. Ahhoz azonban — so­rolják a szakemberek — jobb szigetelőanyagok éppúgy kel­lenének, mint kedvezőbb ha­tásfokkal működő kazánok, s olyan apróság sem hiányoz­hatna, hogy a fűtőtesteken, vezetékeken ne díszek, hanem Nem csobolyóból... ,.. hanem palackozott üdítő italokból, frissen hű­tött szódás szifonokból pó­tolják az aratás munkájá­ban részt vevők a hőség­és a nehéz fizikai munká­ban előállt folyadékveszte­séget. Bár az idősebb év­járat még emlékezik a földbe ásott cserépcsobo- lyókra, melyeknek anyaga is, formája is segített hő­sien tartani az ivóvizet, mindez ma már emlék­ként agrártörténeti érde­kesség, használati eszköz­ként pedig nem egyéb, mint szobadísz. Napjainkban a hatalmas gabonatáblákon munkál­kodó kombájnosoknak, a műhelykocsik dolgozóinak és a szemszállító járművek kezelőinek frissen főtt, me­leg ebédet szállítanak ki délidőben a munkaterület­re. S bár itt az emberekről való gondoskodás az elsőd­leges, munkaszervezetileg is fontos szempont, hogy a települések és a hatal­mas gabonatáblák adta tá­volságok miaitt ne álljon le a munka a főétkezés idejére hosszabban a kelle­ténél. Az abonyi József Attila Termelőszövetkezet dolgo­zói dupla adag ebédet kap­nak térítésmentesen, a pi­lisi Aranykalász Termelő- szövetkezet aratói ugyan­csak ingyenesen másfél adaignyi ebédet fogyaszt­hatnak el naponta, szemé­lyenként. A gombai Fáy András Termelőszövetkezet dolgozói pedig — annak ellenére, hogy a tsz-nek még nincs üzemi konyhája — a térítésmentes, bősé­ges ebédlehetőség mellett, amelyet kifejezetten az ő számukra szervezett meg a termelőszövetkezet vezető­sége, birkapörkölttel és jó italokkal fűszerezett, han­gulatos aratóünnepségre is készülődhetnek, melyet jö­vő vasárnap, július 24-én rendeznek, az aratás vé­geztével. Dr. Romány Pál minisz­ter a televíziónak adott nyilatkozatában az aratás­ról szólva külön kiemelte, hogy milyen jelentőségű az emberekről való gon­doskodás, s hogy a jó lég­kör, a kedvvel végzett munka nem csekély elő­mozdítója a rendszeres és bőséges napi élelmezés biztosítása. Ez nemcsak a kondíció fenntartása miatt szükséges mindazok szá­mára, akik e nehéz és fárasztó munkát végzik, hanem emberileg is, morá­lisan is maguk mögött ér­zik munkatársaikat, mind­azokat, akiknek az egész évi együttdolgozás során tevékeny része van abban, hogy a nagy nyári betaka­rítás valóban eredményes legyen. Be. I. forgathatók, működtethetők legyenek a szabályozó csapok. Mert ma olyan szerelvények kerülnek felhasználásra, me­lyek fél esztendő, egyetlen fű­tési szezon után megtagadják a szolgálatot. Részekből egész Idén a Lenfonó és Szövő­ipari Vállalat tizenkétmillió forintot kíván megtakarítani az anyag- és az energiafel­használásban. A nagy summa sokféle részből kerekedik ki. Lényeges mozzanat például a tilolt len szálhozamának nö­velése, a fonodái hulladék mérséklése. Másfajta, de megint csak nem mellékes teendő az elkerülhetetlen fo­nodái hulladék hasznosítása, feldolgozása termékké. Az úgynevezett segédanyagok, a festékek és vegyszerek ismét más feladatcsoportot alkot­nak, s az itt elérendő 2,5 millió forintos megtakarítás műszaki intézkedéseket épp­úgy feltételez, mint figyelmet, körültekintést a gépkezelők­nél, azok főnökeinél. Az ener­giafelhasználás számlájának másfél millió forinttal kisebb végösszege elsősorban az ener­getikusok kötelezettsége, de hozzá kell járulniuk azoknak is, akik csak munkások, mű­vezetők, tisztviselők, akik nem hagyják futni üresen a berendezést, égni a villanyt az elnéptelenedett műhelycsar­nokokban, irodákban. Mint mozaikkép kockái, úgy helyezhetők egymás mellé a látszatra független, valójá­ban összetartozó részek, s ha — mint a Lenfonó esetében — ezek a részek föllelhetők a vállalati szervezet minden egységében, akkor már a ta­karékosság magasabb, de ko­rántsem végső fokáról beszél­hetünk. Ne feledjük ugyanis: a takarékosság követelménye nem általában mindenkire s éppen ezért senkire sem ér­vényes, hanem személyhez, mert munka feladathoz kötött. A 43. sz. Állami Építőipari Vállalat dunakeszi házgyárá­ban a munkások keveset tud­nak tenni azért — ami most egyike a leglényegesebb tö­rekvéseknek —, hogy a ház­gyári elemekből épült laká­sok költsége mérséklődjön. (Akkor is drágábbak marad­nak a hagyományosan emelt lakóházaknál, de van egy ész­szerű határ, s ma a költségek azon felül állnak.) A ház­gyárban a munkás sokat te­het azért — s tesz is —, hogy a felhasznált cementből, acélanyagokból, töltőanyagok­ból az előírt minőségű termék legyen. Az viszont, hogy e termékek egésze, a lakás ke­vesebbe kerüljön, a tervezők, a szervezők ügye, ők alakít­hatnak ki ésszerűbb gyártási és szerelési technológiát. Megosztott feladatok A fordítottját említve: a Nagykőrösi Konzervgyárban a brigádvállalások lényeges ele­me a gőzzel és a vízzel való takarékosság. Ehhez kellenek műszaki feltételek, de kétség­telen: o gyártóvonalak mellett tehető a legtöbb a sikerért. Hiába dolgoznak ki a műsza­kiak ragyogó elképzeléseket, ha a léfelöntők, a sterilizálók nem érzik ügyüknek a taka­rékosságot. Annak érzik, a gyár a legutóbbi években mil­liókat takarított meg ezen. A gyorsan elérhető tartalékok — állítja az okos érvelés a kon­zervgyárban — fokozatosan kimerülnek, s előtérbe kerül a feladatok megosztása, a va­lamennyi munkahelynél testre szabott teendők kialakítása. Tágítsuk országossá a kört, s írjuk le a XI. kongresszus határozatának egyik monda­tát, amely így hangzik: „Az ország természeti kincseinek, valamint nyersanyagainak hasznosítása átfogó intézkedé­seket kíván.” Jól látják a kö­rösiek: vannak központi, má­sok által meg nem tehető lé­pések — amibe az energiahor­dozók keretgazdálkodása is éppenséggel beletartozhat —, s ezek lényegesen befolyásol­hatják, mennyire takarékos a szocialista társadalom. Az ágazati anyagnormák kialakí­tása például jelentős lépés le­hetne, de — még csak tervek vannak rá. Hibásan okoskod­nak azonban azok, akik úgy vélik, majd ha a kormány­zati szervek megtettek min­den intézkedést, akkor kerül rájuk a sor, addig nyugodt lelkiismerettel várhatnak. Nem csekély az így gondol­kodók száma! A Miniszterta­nács 1975-ben hozott határo­zata alapján a középtávú és az éves tervvel együtt minden esetben takarékossági progra­mot szintén készíteni kell. Ezek vizsgálata nemcsak ör­vendetes, hanem elszomorító tapasztalatokkal is szolgál. Formális és látszatintézkedé­sek halmazával, amiknek semmi köze a tényleges taka­rékossághoz, annál inkább egy fontos feladat kipipálásá- hoz. S ezt nemcsak magunk állapíthattuk meg, hanem ilyen következtetésekre jutott például a budai járási párt- bizottság fölmérése is. . Nélkülözhetetlen eszköz Dologi javaink, munkaeró- és pénzügyi forrásaink társa­dalmi méretekben takarékos felhasználása nem cél, ha­nem eszköz, nélkülözhetetlen abban, hogy gyorsabbá vál­jék a gazdasági növekedés, s útja intenzívebbé. Ez az esz­köz, a takarékosság éppen ezért sokféle alkotóelemet sűríthet, kell, hogy sűrítsen. Benne van a szocialista bri­gádok szervezte takarékossá­gi őrjárat, azután az érték- elemzés, aminek segítségével a bevezetőben említett áram- mérőgyárban tízezer számra készített fogyasztásmérők elő­állításánál takarítottak meg pénzt is, élőmunkát is, s ben­ne van a licencvásárlás. Ez utóbbinak köszönhetően pél­dául a Mechanikai Művekben a termékenységre jutó fajla­gos anyagfelhasználás válto­zatlansága mellett a készter­mék értéke a korábbinak másfél, kétszerese bizonyos árufajtáknál! Ma, ha •sikerülne Magyar- országon egy százalékkal ta­karékosabban bánni csupán az anyagokkal, egyszeriben megkétszerezhetnénk a csalá­di pótlékot! Érzékletes példa arra, hogy miként áll közös alapon tulajdonosi becsüle­tünk és anyagi érdekünk, miként érvényesül a minden­napokban az a már-már köz­helyigazság, hogy elosztani csak azt lehet, amit megter­meltünk, s tegyük hozzá; ahogyan megtermeltünk. Akadt üzem, ahol „takaré­kossági felelőst” neveztek ki, rosszul tették, később belát­ták. A takarékosság nem stá­tuszhoz fűződő kötelem, nem reszortfeladat, hanem a szó megkoptatottsága ellenére is kollektív ügy! Nem kampány, amin túl kell lenni, s megint nyugton maradhatunk, hanem a gazdálkodás állandó, de mibenlétét tekintve folyama­tosan változó eleme. Ezt hangsúlyozta Németh Károly, a párt Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, amikor a XI. kongresszuson megállapította; „Igazi és tartós eredményt csak az hozhat, ha a tudomá­nyos kutatás és a műszaki fejlesztés műhelyeiben, a ter­vezőintézetekben, valamint a közvetlen termelésben dolgo­zók tevékenységében egyaránt vezérlő elvvé válik, hogy a lehető legkisebb ráfordítással érjük el a legkedvezőbb gaz­dasági eredményt." Mészáros Ottó í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents