Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-17 / 167. szám

Kihasználatlan lehetőség Alkalomszerűek a múzeumi tanórák Sok a külföldi látogató — Most voltam, itt először. Nagyon meglepett a gazdag és ízléses kiállítás — írja egy kis- tarcsai látogató. Talán, nem is a múzeum megtekintésére indult Aszódra, csupán a Mátrába vezető úton, a község határában elhelyezett tábla irányította a régi ‘gim­názium, Petőfi egykori iskolá­ja felé, s á meglepetés, az em­lékhely tiszteletet parancsoló hangulata, a kiállítások sokszí­nűsége indította e sorok írásá­ra. Számok A Petőfi Múzeum kiállítá­sait 1958 óta tekinthetik meg az érdeklődők. Mint minden évben kétszer, az idén is az év első felének végén mérleget készítettünk, hány látogatója volt a múzeumnak, kik tekin­tették meg a kiállításokat? A rideg számok így vallanak: a múzeum állandó kiállításait 4 ezer 230, az időszaki és ván­dorkiállításokat 4 ezer 660, te­hát összesen 8 ezer 890 látogató tekintette meg. Ezek az ada­tok megfelelnek az elmúlt évi­nek. Azt már a részletes statiszti­kából tudjuk, hogy a látogatók többsége diák. Csoportosan, nevelőik vezetésével keresik fel a múzeumot. A rendszeres látogatók között találjuk az 1. és 2. számú aszódi általános is­kolák diákjait és nevelőit. Az év első felében azonban itt jártak a kartali, a vérségi, a gödöllői gimnázium diákjai is. Az ország más tájairól szin­tén számos általános és közép­iskola, elvétve egy-egy szak­munkástanuló intézet kereste fel Aszódot. Rendszeresen A gödöllői járás iskoláiról szólva, okvetlenül meg kell ■említenem, hogy a múzeumlá­togatások elsősorban a neve­lők kezdeményezései és nem szervezett, az iskola oktató­nevelő munkájába épülő, terv­szerű kirándulások. Legjobb bizonyíték erre, hogy alig mutatkozik igény a múzeumi órákra, pedig a történelem, a magyar irodalom, de még a rajz, a művészettörténet okta­tásához is nagyszerű lehetősé­get kínálnak az állandó kiállí­tások. Rendszeresen látogatják a múzeumot az Oktatási Minisz­térium 2. számú Fiúnevelő Intézetének növendékei, a Pe­tőfi laktanya katonái. Eljöttek a múzeumba a Galgaparti Tsz Március 8. brigádjának dolgo­zói, a Hazafias Népfront Ko­márom megyei bizottságának tagjai. Mégsem lehetünk elé­gedettek a felnőtt látogatók számával. A helyi üzemek, vállalatok, intézmények közül nem mindegyik figyel eléggé a közművelődés e formájára. A szocialista brigádok kulturális vállalásaihoz a Petőfi Múzeum szinte kínálja magát. Sajnos, az IBUSZ által szer­vezett országjáró programok­ban sem szerepel Petőfi iskolá­jának megtekintése. A Pest megyei Idegenforgalmi Hiva­tal egyáltalán nem vesz tudo­mást létezéséről. Maguknak építik Újra lesz Versegen tekepálya Augusztus húszadikára szerveznek versenyt Az utóbbi évtizedben járá­sunk több községében tönkre­mentek a kedvelt kuglipá­lyák, s ahol nem újították fel őket, bizony, kevesebb a sportolási lehetőség. Hogy a látszólagos nemtörődömség mögött pénzhiány húzódik meg, az biztos. Mint ahogy az általános iskolák is a szű­kös anyagi helyzet miatt nél­külözik a sportolásra alkalmas termeket. Versegen sincs másként. Bár a tekepálya építésére már há­rom éve megadták az enge­délyt, csak az idén nyílt elő­ször alkalom érdemleges la­tolgatásra. Az ügy szószólója, Deák László, néhány hónap­pal ezelőtt felkereste Kiss Pált, az országos tekeváloga­tott vérségi számazású edző­jét. A látogatás nem volt hiá­bavaló, mert Kiss Pál elmond­ta, hogy az Edzett ifjúságért mozgalom jegyében, támogat­ják az ilyen kezdeményezése­ket, és szülőfaluja is számít­hat a segítségre. Először tervrajzot és játék­szabályzatot adott Deák Lász­lónak, majd később fontos kellékek érkeztek: padlózat, vaskeret a dobódeszkához, vasállvány a bábuknak. A go­lyóikat és a bábukat is aján­dékba kapják a vérségiek. Persze, a támogatás sem elegendő ahhoz, hogy az el­képzelések szerint álljon a te­kepálya. A községi tanács pénzügyi hozzájárulásán kí­vül, a lelkes sportbarátok tár­sadalmi munkájára, a KISZ- esek segítségére is szükség van. A pályát vasárnaponként és a szabad szombatokon épí­tik a fiatalok. Ifjabb Deák László és Kapuszta János pél­dául eddig 20—20 órát telje­sített, miként dicséret . illeti Juhász Sándort és Csitári Mik­lóst is. A szaktudást nem igénylő munkálatokból Ju­hász József, Kalmár Albert, Hajas László és Tóth Ferenc vette ki leginkább a részét. A pálya hamarosan elké­szül, s megkezdhetik edzései­ket a szövetkezetben dolgozó, valamint a községben élő fia­talokból szervezett gárdák. Először az alkotmány ünne­pére, augusztus 20-ra szervez­tek versenyt, s a csapatok máris hasznos jutalom remé­nyében készülhetnek: a leg­jobbak tornacipőt kapnak. Íme, jó alkalom az újabb sportolásra, s talán megérjük, hogy a teke Versegen a kispá­lyás/ labdarúgás népszerűsé­gével vetekedik majd. ' Bene Mihály Szóvá tesszük Jelzőtáblák sorsa Tflöf or dúlhat bárkivel, hogy " eltéved egy idegen, város­ban, vagy nem találja a helyet, ahová mennie kell. Olyankor segítenek az eligazító táblák. Ha segítenek... Mert Gödöllőn, a Szabadság téri buszmegálló­ban egy olyan jelzőtáblával találkozhatunk, amelyik még a helybelieket is tévútra vezeti: az autóvásár irányát mutatja, hetek óta becsapva mindenkit, •mert vásár sincs, és az irány sem megfelelő. Hol a liármas- útra, hol a megálló felé, hol meg a most bontott épületek irányába kalauzol bennünket. Törzshelye — évenként két­szer, a vásári napokon — az Ady Endre sétány és hármas út találkozásában volt. Nem tudni, miért, legutóbbi szerep­lése után kint maradt. Rugdos­ták, taposták, míg végül a sa­rokról eljutott mostani helyé­re. A tanács előrelátóan két ilyen irányjelzőt készíttetett, a szülőotthon mellettit már hiába kerestem, a környékbeli árkok­ban sem találtam. li/lessze van még október, amikor újra szükség lesz rájuk, de azért jobban meg kellene becsülnünk a nem ol­csó tárgyakat. Hiányuk több bosszúságot okoz majd az au­tóvásár idején, mint amennyit most okozna annak, aki a rak­tárba vinné őket. Báskai Erzsébet Sok egyéni látogató is fel­kereste a múzeumot. A ha­zaiakon kívül, meglátogatták szovjet, német, cseh, kanadai, román és bolgáV túristák, az aszódi öregdiákok közül a 40, 50 és az 55 éve érettségizettek. Bejegyzések A kedves bejegyzések bi­zonysága szerint, jól érezték magukat: Tetszetős kiállítás, kedves gyűjtemény, emlékezetes ma­rad számomra. 1977. április 8-án teljesült egy régi vágyam. Láthattam azt a helyet, ahol a magyar irodalom legnagyobb alakja iskolaéveinek egy részét töl­tötte. A múzeum nagyon szép, kul­turált, jól rendezett, áttekint­hető és így emlékeztet, tanít. Olyan bejegyzés is akadt, amely a múzeum bővítését sür­gette: A kiállítás tetszett, kérjük bővítsék. Szeretnénk remélni, hogy e sorok olvasása után, azok az aszódiak is eljönnek majd egyszer a múzeumba, akiknek az utóbbi 19 évben még nem jutott rá idejük. Hogy miért? Az egyik 55 éve érettségizett öregdiák Arany János versso­raival emlékezett meg itt-jár­táról. Talán e gondolatokban rejlik a magyarázat: A boldogsághoz kevés csak a jelen, A múlton épül az> s emléke­zeten. Asztalos István Társadalmi munkával Játszótér a dományi gyerekeknek Üjabb példát mutattak Do- monyban arra, hogy a lakos­ság összefogásával, kevesebb pénzzel is megoldhatók a köz­ségfejlesztés feladatai. Olyan kisebb létesítményeket, ami­lyenekre a tanács költségveté­séből nem futja, társadalmi munkában valósíthatnak meg. A községben a pedagógusok kezdeményezésére, játszóteret építettek a gyermekeknek. Az anyagokat a nagyközségi ta­nács adta, a munkát pedig a szülők és a pedagógusok vál­lalták. IV. ÉVFOLYAM, 167. SZÁM »1 | u fii B JiVtü 19*7. JÚLIUS 17., VASÁRNAP Kommunista szombaton bizonyítottak Övödéi, iskolái, szociális otthoni patronálnak t A szaktudás gyarapításáért A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munka­verseny eredményeiről, a Kö­zép-Magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat szocialista brigádjainak vállalásairól és eredményeiről beszámoltunk már. Nem szóltunk akkor ar­ról a sokrétű egyéb tevékeny­ségről, ami a brigádok többsé­gére jellemző. Nyilvánvaló, hogy a munkaverseny feszí­tettebb tempójában igazán csak azok tudnak az élen ha­ladni, akik a tanulásról, a művelődésről, az önképzésről és a köz­életi szereplésről is felelő­sen gondolkodnak. Az építők között az első fél­évben a szocialista brigádta­gok egyötöde választotta a to­vábbképzés valamilyen for­máját. Az általános és a közép­iskolákon, a szakmunkáskép­ző intézeteken kívül, megnőtt az érdeklődés a párt, a szak- szervezet és a KISZ szeminá­riumai iránt is, többen pedig marxista-leninista esti közép-* iskolába iratkoztak be. Az idén házi darukötözői tanfolyamot szerveztek, siker­rel vizsgáztak a hallgatók a könnyű- és kisgépkezelő, a he­gesztő és villanyszerelő tanfo­lyamokon is. A dolgozók szakmai tovább­képzését nemcsak tanfolyamok szolgálják: a termelő egységek vezetői, a központ műszaki dolgozói rendszeresen tájékoz­tatják munkatársaikat az új gépek, a technológiai eljárások és szakmai szabványok jellem­zőiről. Az önművelés jól kiaknáz­ható részterülete az olvasómoz­A Béke szocialista brigád A Ganz Műszerművek Gö­döllői Árammérő Gyárának legjobb kollektívája a Béke galvanizáló szocialista brigád. Képeinket e közösség mun­káját mutatjuk be. Zászlósi Béláné meós a hor­ganyzott műszerházak réteg- vastagságát ellenőrzi. Fazekas Lajos alkatrészeket ónoz a galvánműhelyben: Barcza Zsolt felvételei t galom: az idén is több brigád kötött szocialista szerződést a vállalati szakszervezeti könyv­tárral. A tömegsport szervezői sem panaszkodhatnak, egyre töb­ben rúgják a labdát, népszerű a kispályás focibajnokság, ked­veltek a pirtgpongvarsenyélk, és sokan ülnek a fekete-fehér kockás táblák mögé is, hogy összemérjék sakktudásukat. A társadalmi munkavállalás nagyszerű eredménye, hogy a tavaszi kommunista mű-’ szakon több, mint ezren vettek részt, s a teljes munkabért a dolgo­zók lakásépítkezésének támoga­tására, fordíthatják. Városi intézményeket, óvo­dát, iskolát, szociális otthont is patronálnak a brigádok, s a közösségeken belül ugyancsak segítséget adnak egymásnak. Nem hiányoznak a vállalat dolgozói a közélet porondjáról sem. A brigádok tagjait megta­lálhatjuk a vállalati és társa­dalmi szervek, a munkásőrség soraiban. Akadnak köztük ta­nácstagok, nemcsak Gödöllőn, hanem a járás községeiben is. Gáti Zoltán fiz idén másodszor Súlyos károkat simát! a jég Bánybmés Elgondolkodtató furcsaság Már az első nagy jégvihar után megrökönyödve szemlél­ték a károkat a járás szakem­berei, hasonlókra hosszú,évek óta nem volt példa ezen a vi­déken. S mintha az elemek bizonyítani akarnák szeszé­lyes természetüket, a múlt hét Végén ismét jégvihar söpört végig a földeken. Szerencsére, ezúttal nem a teljes járásban, csak egy részén esett: Dány felett kerekedett a vihar, s vonult a monori járás felé. Nagy károkat két termelő- szövetkezetben, a dányi Mag­vetőben és a kerepesi Egye­sült Szilasmentiben okozott a jég. A károsult négyezer-há- romszázkilencven hektár szö­vetkezeti földből háromezer­nyolcszáz hektár e két gazda­ság területe. A dányi Magvető Termelő- szövetkezetben, ahol 5—6 de- kás, tyúktojás nagyságú sze­mek is hullottak, hosszú listát tesznek ki a károsult növé­nyek. j Az aratás kellős közepén érte az alattomos támadás a búzatáblákat, ezerháromszáz hektáron, har­mincszázalékos a kár. Hét- százharminc hektáron 40—50 százalékban károsodott a nö­vekedőben levő kukorica. Leg­rosszabbul a dohány járt: a huszonegy hektáron telepített s az utóbbi időben különös gazdasági jelentőségre szert tett növény nyolcvan százalék­ban kipusztult. A mustár százötven, a cu­korrépa százhuszonöt hektá­ron sínylette meg a jeget. A húszhektárnyi paradicsom is majdnem teljesen tönkrement. A szövetkezetben összesen kétezerhatszáz hektáron kel­lett felbecsülni a kárt: a száz­nyolcvanegy hektáros szőlő­ben az idén másodszor érte el a harminc százalékot. Kerepes vidékén, az Egye­sült Szilasmenti Termelőszö­vetkezet is szenvedett már a tavasszal a jégveréstől. Ezút­tal főként az ötszázhetven hektár búza, a kétszáz hektár silókukorica és a száz hektár burgonya szerepel a listán. Ott és a három további káro­sult szövetkezetben, a bag— hévízgyörki Petőfiben, a vér­ségi Barátságban és a XVII. kerületi Rákosvölgyében is nyomokat hagyott a vihar: ki- sebb-nagyobb mértékben ká­rosodott a zöldborsó, a zöld­bab, a napraforgó, a hagy­ma, a rozs, a takarmányborsó, az uborka, a. sárgarépa, s ká­rosodtak a fűszernövények. A pénzbeli kár értékét ma még nehéz megállapítani, de a két termelőszövetkezet­ben milliós értékekről van szó. S ha már a forintok kerültek ! szóba, érdemes elgondolkod­nunk a biztosítás furcsaságán is. Az elleni mond ásókat a dá- nyiak esete példázza. A terme­lőszövetkezetben a vihar előtt már learattak 350 hektár bú­zát, s a kalászok a vártnál jobban adták a szemet, a ho­zam hektáronként az 52 má­zsát, is elérte. A biztosítót azonban csak az előző három év átlagtermése érdekli, szemben- az eddig szo­kásos eljárással; a szövetkeze­tek a tervezett mennyiségre is köthették biztosítást. A dá- nyiak' hároméves átlagtermé­se 34—35 mázsa, s ahogy szá- mítgatják, a harmincszázalé­kos kár ellenére, annyit az idén is arathatnak, akkor pe­dig nincs kártérítés, legfeljebb csekélyke összeg. G. Z. MEGYEI TANÁCSTAG FOGADÓÓRÁJA Az Árammérőgyárban tart fogadóórát július 19-én, kedden Bernáth Józsefné, megyei ta­nácstag, aikii választóit és az érdeklődőket délután 1-töl 4 óráig várja. JEGYZET Lépcső is ksilens örömmel tapasztalhattuk, hogy szélesítik a HÉV Er- zsébet-parki megállójában, a Táncsics út torkolatában levő átjárót: a személy- és tehergépkocsik áthaladása könnyebb lesz. A megállóhely Pest felöli végével szemben gyalogúi­kéig van a foúton. A.kik azon át' igyekeznek a kas­télypark felé, vagy onnan a megállóhoz, különösen esős időben vagy télvíz idején, egyáltalán nem közleked­hetnek biztonságosan, te­kintve, hogy a HÉV-állo­más töltését kell megmász­niuk. Jó lenne, ha oda né­hány lépcsőfokot építené­nek. F. I.

Next

/
Thumbnails
Contents