Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-13 / 163. szám

Nehéz félév után Sokat segítettek a szocialista brigádok f A kéményseprők munkája kétszáz esztendő alatt nem so­kat változott A szolgáltatás­nak alig gépesíthető élőmunka­igényes része ez a tevékeny­ség. A kémények száma pedig a megyében egy év alatt több mint hétezerrel szaporodott, míg a kéménysepréssel foglal­kozók száma csökkent. Ezért, hogy az év első hat hónapjá­ban a tervezett termelési ér­téktől mindössze fél százalék­kal maradt el a kommunális (kéményseprő) ágazat, komoly sikernek számít a Pest megyei Kéményseprő és Cserépkályha- építő Vállalatnál. — Hogy ezt elértük — mond­ta a vállalat igazgatója, Kord- hordó Endre —, kizárólag szocialista és munkabrigádjaink áldo­zatkészségének köszönhet* jük. A gödöllői kirendeltség Béka­barátság brigádja és a nyár­egyházi Április 4. brigád na­gyon sokat segített a budai és szentendrei járásban dolgozók­nak, ahol mintegy 40 százalé­kos a létszámhiány. A félév folyamán a feladatok is változtak: a környezetvédel­mi előírások szigorúbbá válá­sával az idő- és munkaigényes 7* 1 Átugorva E sztendőnként körülbe­lül ötmillió forintot költ a Pest megyei Ál­lami Építőipari Vállalat arra, hogy ifjú emberekből szakmunkásokat képezzen, öt év alatt, azaz a középtá­vú tervidőszak idején ez huszonötmillió, s ha mind­három évfolyamot tekint­jük, akkor átlagosan 550— 600 jövendő szakemberré*!, ma még a gyermekkoron alig túljutott pályakezdőről van szó. A kiadás, nagy, de sajnálni márcsak azért sem szabad, mert más út nin­csen; az építés, a szerelés gyors technikai fejlődése elengedhetetlenné teszi azok táborának növelését, akik értő módon bánnak a korszerű eszközökkel. Mielőtt lépnénk egyet gondolatmenetünk útján, írjuk le azt a keserves igaz­ságot, hogy a megye ipará­ban és építőiparában egyre nagyobb gondokat okoz a képzett munkaerő hiánya. Ez a gond annál súlyosabb, minél gyorsabb a technikai, technológiai fejlődés. így már világosabbá válik az a környezet, amelyben az épí­tőipari vállalat erőfeszíté­sei elhelyezkednek. A szak- képzettség bővítését, a szak­képzettek táborának gyara­pítását ugyanis sokféle mó­don szorgalmazzák. A szak­munkástanulók, holnap jának egyengetésén túl pél­dául gondot fordítanak a felnőtt szakmunkások isme. reteinek korszerűsítésére — s ennek jegyében fontolóra vették vállalati oktatási központ szervezését, hogy még célratörőbb lehessen a továbbképzés —, módot ta­láltak a felnőttek szak­munkásvizsgáinak rendsze­res lebonyolítására. Azt, miféle kusza szövevényen kell átjutni az ilyesfajta "feladatok végrehajtásánál, igazolja: próbálkozásaik kudarccal jártak akkor, amikor a népgazdasági és vállalati együttes érdekek­ből kiindulva, nekiláttak a több szakmás képzés meg­szervezésének. S okféle oka lehet egy. egy ilyen kudarcnak, ám a szóban forgó esetben a döntő tényező a dolgozók érdektelensége volt. Egyetlen szakmájuk­kal is úgy és ott boldogul­nak, ahogy, ahol csak akar­nak. Válogathatnak a kínált munkahelyek között, kissé elavult szakmai ismereteik ellenére is örömmel látja bármelyik építőipari válla­lat őket, miért bajlódnának akkor a második szakma fogásainak elsajátításával?! Ezért nem meglepő, akadt olyan szakmunkás, aki a hí­vó szóra, tanuljon, sze :ez- zen még egy szakmát a meglevő mellé, azzal felelt: ha nem hagyják békén, ak­kor kilép, < őt ne agitálják! Az ilyesfajta tapasztalatok birtokában már nem furcsa az a tény, hogy bár a vál­lalat erőfeszítései tisztelet­re méltóak a szakmunkás- képzésben és továbbkép­zésben. a szakmunkások létszámon belüli arányát évek óta nem képesek nö­velni! örülniük kell már annak, is, ha ez az aránv nem apad vészesen. Az egyik oldalon tehá‘ ott lelhetjük a folyam í ;.i- san korszerűsített állóesz­közöket, a nagy teljesítmé. nyű gépek több műszakos kihasználásának szorgal­mazását, a másikon viszont az évente 750—800 ki- és belépőt, a szakmai ismere­tek fokozatos elértéktelene­dését. Nehogy illúziókat, tápláljunk, nincs szó spe­ciális helyzetről, amit ’eír­tunk, nem egyedi eset. Ez­zel teljesen azonos tapasz­talatokat mutat fel például a Váci Kötöttárugyár, a Papíripari Vállalat szent­endrei gyára szakképzési, továbbképzési gyakorlata. Ezeken a helyeken súlyos­bítja a gondokat, hogy a két vagy három műszak természetes követelmény, s ezt a fiatalok, a tekintélyes jövedelemtöbblet ellenére, alig vállalják. A kötő- és hurkoló szakmunkások ha­vi átlagbére — kerekítve — hatszáz forinttal több, mint azoké, akiknek csak betaní­tották a munkaműveleteket. Mégis, a szakmunkástanu­lókat kötéllel kell fogai, s nem ritka eset, hogy akiket a váci gyár kiképzett, azok két év múlva már bolti el­adók, adminisztrátorok — kevesebb pénzért! —, hiva­talsegédek. R öpke pillantást vetve a papírgyártásra: a szakképzettek kellő létszámának hiánya azért súlyos gond, mert a techno­lógia kényes, egy balfogás sok tízezer forint értékű eelejtet okozhat. A papír- gyártás folyamatos üzem, itt szó szerint értendő a meleg váltás — egyik mű­szak a másiktól veszi át az üzemben levő gépeket —, megengedhetetlen, hogy a műszakok szakmai hozzáér­tése alapvetően különböz­zön. Megengedhetetlen, de egyre nehezebben elérhető. A város annyifajta munka- alkalmat kínál, amennyi kétszer több jelentkezőnek is elegendő lenne, nincs semmiféle érdek vagy kény­szerítő erő a tanulásra, a szakmai ismeretek óhajtá­sára. Azt a rést, melyet a tech­nika, technológia korszerű­sítése, s az általános szak­mai hozzáértés színvonalá­nak emelkedése között föl­fedezhetünk, nem lehet át­ugrani! Bármennyire is oiz- tatják a vállalatokat, tegye­nek erőfeszítéseket a szak- munkáshiány enyhítésére, lényegesebb változásban nem reménykedhetünk. S azért nem, mert a gondot tápláló források kívüles- nek a vállalati körön, hosz- szú évek fölhalmozódott, s megoldalanul hagyott el­lentmondásaival kell szem. benézni. A termelő állóesz­közök mai, alacsony kihasz­náltságának lényeges oka, hogy nincs megfelelő szám­ban melléjük kellően kép­zett ember, nagy értékű be­rendezéseket kezelnek kény- szerűségből olyanok, akik szakmai „tudása” két­hetes betanítás! A szak­képzés és jövedelem- politika elhatárolódása a gyökér, ahol a miért ma­gyarázata rejlik. S mert ez a gyökér még ma sem kap megfelelő figyelmet, tör­vényszerű: az idén sem sikerült teljesíteni a me­gyében a szakmunkástanu­lók felvételénél a terveket. Idén sem, ahogy a hetve- . nés években valamennyi esztendőben ez volt a helyzet. Mészáros Ottó PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! megelőző tűzrendészet! vizsgá­latot mostantól öt év helyett négyévenként kell elvégezniük, miáltal a munkáskezek hiánya még érezhetőbbé vált. E gon­dok ellensúlyozására, a hasz­nos munkaidőalap kihasználá­sának javítására, megszervez­ték a központi kéményseprő brigádot. A brigád hat tagját pontos munkaterv szerint a hét két napján mikrobusszal szál­lítják a rosszabbul ellátott te­rületekre. A szakma gépesíthető része a kémények műszeres vizsgá­lata. Harmadik éve, hogy fo­lyamatosan élnek ezzel a lehe­tőséggel, és ez idő alatt mint­egy másfél millió forintot for­dítottak műszerek beszerzésé­re. A korszerű technikai segít­ségével megbízhatóbbá és gyorsabbá válik a többi között a széndioxid és szénmonoxid tartalom, valamint a hatásfok mérése. A dolgozók 150 órás tanfolyamon ismerkedhetnek meg az új berendezések hasz­nálatával. Évente átlag harmin­cain vállalják a tanulást Legnagyobb gondjuk jelen­leg, hogy nincs olyan vállalat, vagy szövetkezet az országban, ahol a kéményseprők munka­ruhájának elkészítésére vállal­koznának. Egyelőre még elél­degélnek a tartalékból, de elő­fordulhat, hogy jövőre a Ké­ményseprő és Cserépkályha- építő Vállalat egy új profillal gazdagodik: mupkaruhakészí- tő részleggel. A „csináld ma­gad” mozgalom keretében kényszerültek a kéményseprő szerszámok készítésére is, ugyanis ezek — tegyük hozzá veszteséges — gyártását is megszüntették az erre hivatott cégek. Anyagellátottság szem­pontjából építőipari részle­gük sincs sokkalta szeren­csésebb helyzetben. A cserépkályha-készítő üzem eddig Romániából kapta a csempét, de február óta (a Ro­mániának gazdaságilag is sú­lyos szerencsétlenséget jelen­tő földrengés következtében) nem kapnak anyagot, s így a már felvett rendeléseket sem tudják teljesíteni. A cserép- kályhaépítők tehát tervüknek háromnegyed részét se telje­síthették. Tekintettel arra hogy az építőipari részleg hoz­za a vállalati nyereség jelentős hányadát, eredménytervük sem alakult a vártnak megfele­lően. A hat embert foglalkoz­tató gázszerelő egység ugyan jól dolgozott, de a lemaradást nem tudta ellensúlyozni. Az előirányzatnak megfe­lelően folyik az ügyviteli munka gépesítése a válla­latnál ami szintén munkaerőgondokat hivatott megoldani. 1978. ja­nuár elsejére a tervek szerint az irodai teendők 90 százalékát már gépeik végzik majd. H. K. AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI, ÉVFOLYAM, 163. szám Ára 80 fillér 1977. JULIUS 13., SZERDA DUBROVNIK Losond Pál megbeszélései Sztane Dolanccal bosonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság El­nöki' Tanácsának elnöke — aki pihenőjét Dubrovnikban tölti —, megbeszélést folyta­tott Sztane Dolanccal, a JKSZ Központi Bizottsága Elnöksé­ge végrehajtó bizottságának titkárával. Megbeszélésükön a nemzetközi helyzet és a nem­zetközi munkásmozgalom idő­szerű kérdéseiről volt szó. Kormányközi egyezmény a gaheikovo— nagymarosi vízilépcsőrendszer építéséről Befejeződött a magyar—csehszlovák gazdasági vegyes bizottság ülése Jegyzőkönyv-aláírással ked­den a Parlamentben befejez­te munkáját a magyar—cseh­szlovák gazdasági és műszaki­tudományos együttműködési vegyes bizottság 14. ülésszaka, amelyen Szekér Gyula és Rudolf Rohlicek miniszterel­nök-helyettesek, a vegyes bi­zottság társelnökei vezették a tárgyalásokat. Megállapították, hogy a leg­utóbbi ülésszak óta kedve­zően fejlődött a két ország közötti gazdasági és műszaki­tudományos együttműködés. Számos szakosítási és koope­rációs egyezményt írtak alá. A gabeikovo—nagymarosi vízlépcsőrendszer előkészítő munkálatai a befejezéshez kö­zelednek. Az építés megkezdé­séről és az üzembe helyezés­ről mindkét fél kialakította álláspontját, s ennek megfe­lelően az ülésszakon előkészí­tették a kormányközi egyez­ményt, amelynek aláírására a közeljövőben sor kerüL A csehszlovák küldöttség kedden elutazott Budapestről, A Ferihegyi repülőtéren Sze­kér Gyula búcsúztatta a ven­dégeket. Ott volt Václav Mo- ravec, Csehszlovákia buda­pesti nagykövete is. Még a héten földbe kerül a másodvetés magfa Gyújtópontban Pest megyében a zöldség-, gyümölcstermesztés Minisztertanácsi határozat alapján alakult meg, és tar­totta első ülését tegnap a Pest megyei zöldség-gyümölcs ter­mesztési koordinációs opera­tív bizottság. A termeléssel és a forgalmazással kapcso­latos kérdések megvitatásá­ban részt vettek a meghívott termelőszövetkezetek képvi­selői, a Zöldért-vállalat, a konzervgyárak, a hűtőipar, a Hungarofruct, az állami gaz­daságok és a területi szövet­ségek küldöttei. Dr. Nyemcsok János, a megyei (pártbizottság alosz­tályvezetője, vitaindítójában hangsúlyozta, hogy áz érdek- azonosság és az információcse­re együtt segítik összehangol­ni a kereslet-kínálat arányait. A termelés biztonságára való törekvés egyik adott és elég­gé kihasznált útja: a termelők és forgalmazók közötti szorosabb, gyako­ribb kapcsolatteremtés lehetősége. Ahhoz, hogy a megfelelő jelzőrendszer idő­ben és hatékonyan működjék, Saját erőből szárítótorony IBII Saját erőből, 4,5 millió forint értékben 2 év alatt készí­tette el a Bábolna típusú szárítótornyot a tápiószőlősi Űj Ba­rázda Tsz. A múlt hónap végén avatták, azóta kifogástalanul végzi a munkáját. A teherautók már a tisztított gabonát vi­szik Nagykállóra, a Gabona Tröszt raktárába. Gelcta Pál felvétele néha nem kell más, mint fel­venni a telefonit, s naprakészen tájékoztatni egymást — mon­dotta. A vitaindító gondolatok a legaktuálisabb témakörökben fogantak: az eddigi forgalma­zás tapasztalatairól, az ár­kérdésekről, a partnerkapcso- latpk milyenségéről, a tárolás gondjairól, az integráció le­hetőségeiről, a termelési biz­tonságot elősegítő különböző összetevőkről esett szó. A többletáru elhelyezésének gondjairól szólva idézték a MÉM tájékoztató adatait, mely szerint országosan, évente mintegy 400 millió forintba, azaz 15 ezer vagonnyi ter­mékbe kerül népgazdaságunk­nak az az áruveszteség, ami abból a sajnálatos tényből ered, hogy a gazdaságok és az átve­vők munkája sokszor nincs szinkronban. Központi irányelv, hogy min­den megtermelt árut át kell venni, akkor is, ha nem esik szerződési kötelezettség alá; s nemcsak a termelői közhangu­lat szintentartása okán, ha­nem a közvetlen hasznosság, hasznosíthatás miatt is. Az átadás-átvétel gondjai a tá­rolás-feldolgozás gondjaihoz kötődnek. A termelőgazdasá­gok viszont joggal nehezmé­nyezik, hogy a megművelt, be­takarított vagy betakarítható növényeket zökkenőkkel, kés­lekedve veszik át nemegyszer, sőt az sem ritka, hogy kifize­tik az árát, de a terményre nem tartanak igényt. A Pest megyei Zöldért Vál­lalat képviselőjének véle­ménye szerint, legégetőbb gond napjainkban a káposzta- dömpiag. Az időjárási viszo­nyok alakulása folytán a Jtoral fajták érési ideje átnyúlt a nyárba, ezért egyszerre nagy mennyi­ség zúdult a piacokra. Ma­gas víztartalma miatt tárolni nem lehet, exportigény pedig csak az őszi fajtából van. Mi­vel két hét alatt nem lehet átvenni két hónapnak megfe­lelő káposztamennyisóget, így arra kéri a termelőket, napi 50 mázsánál többet ne szedjenek fel, mert egyszerűen nincs hoya tenni. Kevés a tárolóka­pacitás, ekkora mennyiséghez. A túrái Galgamenti Tsz szak­embere ily módon vétózta a kérést: a megfelelő ütemezés miatt tehát augusztus végén adják-e le a most felszedett káposztájukat? Holott ők pon­tosan annyit termeltek, mint amennyire leszerződtek. S túl a tárolási nehézségeken, ilyen esetben a minőségromlással Is kell számolni: magyarán az a káposzta augusztusban már forgal­mazásra alkalmatlan lesz. A jobbító szándékú vitában szó esett a másodvetések fon­tosságáról,' ídőbeniségéről, a karfiol-, a karalábé-, a zöld­paprikaellátás nehézségeiről, a gyümölcshelyzetről. Dr. Nyemcsok János és Bé­kés Sándor a megyei tanács osztályvezető-helyettese ösz- szegezte az elhangzott vélemé­nyeket, javaslatokat. Megálla­pították, hogy a termelési biz­tonság érdekében melynek megalapozása az itt összejöt­tek egyik fontos feladata —, mielőbb ki kell egyenlíteni azt a mintegy 1 milliárd fo­rintnyi terméskiesést, melyet a megyében a vízkár, a fagy­kár, és a jégkár okozott ez évben. Gyors választ kell tehát adni az érdeklődőknek ar­ra, hogy milyen terméket milyen mennyiségben ves­senek, hogy a károsult területek hasznosuljanak. A gyors és pontos információcsere hozzá­segíti az érdekelteket ahhoz, hogy időben, lehetőleg még ezen a héten földben legyen a mag vagy a palánta, s hogy a másodvetésként megtermelt árualap [mielőbb fogyasztási cikké váljék. Be. L KÖZÉLET Dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke tegnap fogadta Henrik Hol- ger Haxthausen rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Dán Királyság új magyar- országid nagykövetét, aki átad­ta megbízó levelét Ugyancsak kedden fogadta az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke Ahmed Ghezal rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet, a Tu­néziai Köztársaság új magyar- országi nagykövetét, aki átad­ta megbízó levelét. Az átadá­soknál jelen volt Cseterki La­jos, az Elnöki Tanács titkára és Nagy János külügyminisz­ter-helyettes, illetve dr. Házi Vencel külügyminiszter-he­lyettes. ' Milan Vondruska, cseh ok­tatási miniszter vezetésével kedden delegáció érkezett ha­zánkba, Polinszky Károly ok­tatási miniszter meghívására.

Next

/
Thumbnails
Contents