Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-10 / 161. szám
4 ____________ MT». JÜLIÜS 10- VASÁRNAP TV-FIGYELŐ Egymás mellett a var és magyar temető Négy sírban tettek kárt „műkedvelők” A hetedik sir átkutatása Geleta Pál felvétele Rendező-továbbképzés ' Tíznapos továbbképzésen vesznek részt Pécelen a megye már működő vagy ezután alakuló amatőr együtteseinek vezetői. A rendezők a kurzus során besizédtechnikai és helyzetgyakorlatokat végeznek, megismerkednek a sminkkészítés alapfogásaival. Omszki vendégek A Komszomol Omszk megyei és a KISZ Pest megyei bizottsága közötti megállapodás értelmében testvérmegyénkből két úttörővezető, Galina Borovec és Anatolij Vailant tapasztalatcserére hazánkba érkezett. Ezekben a napokban Zamárdiban, a megyei úttörőtáborban ismerkednek a vakációjukat töltő vö- rösnyakkendősök életével, szabad idős programjaival. A két úttörővezetőt rövidesen harmincöt omszki pionír követi: a kisdiákok július 11-én, hétfőn érkeznek Zamárdiba. A tervek szerint azonban felkeresik régi barátaikat, a százhalombattai általános iskola Ságvári Endre úttörőcsapatának tagjait, akik tavaly jártak szovjetunióbeli testvérmegyénkben. Két kiállítás nyílt tegnap délután Szentendrén, a Pest megyei művelődési központban: a halasi csipkét bemutató tárlat és ifj. Fazekas Lajos népi iparművész nádudvari feke- tecseréo-kiállítása. A kiállításokat Kis Péter Imre a kisKávéval kínál, én cigarettával. Nem dohányzik. Hiszen midolog volna, ha nikotintól átitatott kezével borotválná a vendéget, aki esetleg nem dohányos. Ugyanezért nem is iszik szeszes italt: bizalmatlanságot kelthetne a borbélyszékben. Nem. Az ilyesmivel lebecsülné a saját szakmáját. Pedig hát a konkurrenciától nem kell tartania, egy borbély van Pécelen: Fábián László férfifodrászmester. Ki nyírja meg a borbélyt, ha nincs több mester a faluban? — Hát a női fodrász — neveti el a választ Fábián László, amint átvezet a lakásából a kis műhelybe. Az egyik felében a női fodrász dolgozik, a másikban ő. Megkérdezem: ki a jó figaró? — Aki úgy nyír, hogy a vendég gondolatát is kitalálja — válaszol a mester, és ő igazán illetékes: 41 éve borbély. — Legtöbben meg se tudják mondani, hogy pontosan milyen frizurát akarnak. I-Iajvágást kérnek, meghagyva a pajeszt, a hajat a fülre fésülve, vagy csak úgy, szolidan, de ne stuccoljam túl magasra. Ilyenkor a jó borbély megnézi a fej formáját, a haj minőségét, sőt, ha szerencséje van, még a vendég egyéniségét is ismert Aztán megcsinálja a frizurát, s ha kell, még szóval is előadja. — Ml a véleménye a borravalóról ? — Nem jár, ma már nem jár — mondja látható zavarral Fábián László. — Amíg 4,60-ért kellett háromnegyed órát dolgozni, addig elvárta az ember, de már a legolcsóbb hajnyírás is 8 forint. Szürke szivárvány. A csü. törtöki és a pénteki kínálatot a műsorújságban nézve sem a krimik, kalandfilmek, sem a riport- és dokumentumjel- legű adások kedvelői nem panaszkodhattak: a Robin Hood- film, az Álarcban folytatása, az Arséne Lupin, a 2. műsorban Az áruló fénykép, illetőleg a Falu a hegyek alatt, a Munkásírók a felszabadulás előtt és a „Nem azért a húsz fillérért...” a szivárvány minden színét ígérték. A műsort végigülve ázonban bizony sokakból szakadhatott fel a panasz: hét ..igazi” szín helyett egy nyolcadikat kaptunk — a szürkét. Az első csoportban említett filmek általában gyenge, de legalábbis lejárt határidejű petárdákat robbantgattak, a második csoportba tartozók pedig kihasználatlanul hagyták önmaguk lehetőségeit. A Vas megyei Cákot bemutató riport seregnyi ott lakót szólaltatott meg, de — lett légyen az illető mondandója nagyon érdekes vagy nagyon érdektelen — csak pillanatokra. A kevesebb minden bikunhalasi pártbizottság titkára és Végit Antal író nyitották meg. A megnyitón a püspökladányi művelődési központ ci- terazenekara vendégszerepeit. A képen részlet ifj. Fazekas Lajos kiállításából. Persze, mindig igyekszem maximálisan kiszolgálni a vendéget, szépen csinálom meg a haját, vigyázok: nehogy a legkisebb kellemetlenséget is elkövessem, a vendéget ne szúrja a hajhulladék, az ingén, zakóján nehogy nyoma maradjon a munkámnak. A bajúsznyírás különösen nagy figyelmet igényel, ha szépen formálom, ha a munka nekem is örömet okoz, akkor érzem: megszolgáltam még a borravalót is. A műhely elárvult borbélyszékét nézem: volt alkalmazottja? — Soha. De felneveltem tizenkét inast. Mit tehetünk? Ma már fele is alig van a szakmában. Nem a pénzt keveslik. Jól meg lehet élni a bor- bélyságból. De hát dolgozni kell vasárnap is, a szombat nekünk csúcsüzem és inkább kevesebbet keresnek a fiatalok, de nem hagyják a szabad idejüket. Pedig ők már nem is igazi inasok. Nekem 1936- ban még mosogatnom is kellett az özvegy főnöknő konyháján, a segédek meg akkora urak voltak, hogy még. Tudja, gyengécske gyerek voltam, az anyám is azt mondta: menjek csak borbélynak, a nehéz munkában úgyis megszakadnék. Nemcsak a szükség vitt;" tetszett a fehér köpeny, a csillogó szerszámok... csillogó? A fronton 'féderacélból esz- kábáltam ollót, azzal nyírtam hajat. A szovjet katona elégedett lehetett a kiszolgálással, mert rövidesen az egyik alakulat borbélya lettem. Talán a szovjet parancsnokok is megszerettek, talán ők is a barátjuknak éreztek. Mikor zonnyal ebben az esetben is több lett volna. A Benjámin Lászlóval folytatott beszélgetésből is közelebb kerülhettek volna hozzánk a 40-es éveik elejének munkásírói, ha a néhány — ötletszerűen válogatott — régi fotón kívül jellegzetes szemelvényeket is megismerhettünk volna alkotásaikból. A szakszervezeti bizalmiak megnövekedett 'jogköréről szóló műsorban a színtelen- szenvtelen vitavezető, a megoldhatatlan feladat elé állított színészek — teljességgel indokolt — kedvetlensége és a nagy számú meghívott szükségképpen szétszóródó mondatai nagyjából egyforma erővel nyomták-lökdösték bele a jobb sorsra érdemes témát az érdektelenség langyos- víz-tócsájába. Eleien SZÍnek. A Nemzetközi Stúdióban Hajdú János vezette Az emberi jogokról szóló beszélgetést. Egyesült államokbeli néger egyetemi tarnál-, fehér bőrű, haladó dél- afrikai politikus, neves francia újságíró, olasz kommunista vezető és magyar írópolitikus mondtak véleményt — pontosabban: mondták el a véleményüket! — egy manapság sokszor feltett kérdésről. S annak kapcsán arról, hogy miért és milyen joggal „kérnek számon” a nyugati országokban bármit is a szocialista országoktól, hogy milyen tényleges gondjaink vannak és milyen eredményeket értünk el az emberi jogok terén, hogy milyen mértékben érvényesülnek vagy nem érvényesülnek ugyanezek a jogok a kapitalista világ országaiban. Amit a vita hat résztvevője elmondott, a szivárványnak hat jellegzetes, egymástól világosan megkülönböztethető színe volt. Amelyekhez hetedikként szinte nyilvánvalóan kínálkozik egy „amatőr” politikus véleménye az előző napi adásból. Hód János bácsi arról beszélt a cá- ki műsor egy villanásnyi részében: ő úgy ér^i, a régi szenvedésekhez, nyomorúsághoz képest most „selyem az élet”. hazajöttem, egyéves pártiskolára akartak küldeni. Nem mehettem. Az anyám megvakult, az apám megrokkant. Hogy mehettem volna bentlakásos iskolára: maradtam az olló, meg a fésű mellett. A péceli fodrászszövetkezetet 1956-ban feloszlatták, a műhelyt pedig felajánlották nekem, bérleménybe. Hajat vágni csak kellett 1 Ment, ki merre látott. Engem kötött a falu. Így lettem maszek 1957. január elsején. Mikor beléptem a műhelybe, már tudtam, Fábián Lászlónak sok köze ,van ahhoz, hogy országosan közismert fogalommá vált a „péceli összkomfort”. Nyolcéves tanácstagsága alatt sokat tett azért, hogy Pécelt ma már behálózza a víz, a csatorna- és a gázvezeték. Pedig amikor a munkát, és a társadalmi munka szervezését elkezdték, még haragosai is támadtak. — Most is van egy nem egészen népszerű megbízatásom: a péceli kisiparosok csoportjának titkára vagyok. Hivatalból ellenőriznem kell a kisiparosok forgalmát, amelynek alapján az adót fizetik. De a javaslatnál mindig figyelembe kell venni a szociális, a családi körülményeket, az egységártáblázatokat és mindig emberségesen kell közelíteni mindenkihez. Ügy hallottam: nemigen panaszkodnak a kollégák. S az üzletemben nagy a forgalom. Nem csak hajat vágatni jönnek: belefogtunk egy nagy munkába. A tanács segítséget kért az iskola 90 méteres kerítésének megépítéséhez, ezer Mintha erdei tisztás lenne, olyan ez a domb itt, Pilis határában. Az Aranykalász Tsz erdeje veszi körül, s a fák közül egy épület sarka villan elő, sokan vadászkastélynak, mások csak vadászháznak mondják, és ez is inkább. A csupasz dombon ásóval hányja a földet tucatnyi ember: régészeti kutatás folyik. Az ilyen munkához a régészek manapság már nehezen találnak ásóhoz szokott kezű. embert. Faluhelyen erre az utóbbi esztendőkben már nemigen akadt más vállalkozó, mint néhány nyugdíjas tsz-tag, mostanában azonban — talán mert jobban járnak, ha házuk táján vagy a tsz-ben dolgoznak — ők se mennek ásatáshoz. Tanárok és diákok Nincs is ennél a pilisi ásatásnál csak egyetlen ősz hajú, idősebb férfi. Derékig nekivetkőzve, nagy buzgalommal, szinte lélegzetnyi szünet nélkül ás, mint aki világéletében földmunkához szokott. Aztán kiderül róla, hogy Gruber Géza, a pilisi általános iskola biológiatanára. Ott van egy fiatalember, Kiss Dénes, a vecsési általános iskola képesítés nélküli, de már a főiskola első évfolyamát elvégzett matematika-fizika tanára, pilisi lakos. A harmadik pedagógus az ásatási munkában Pártái Pálné, óvónő. Vele dolgozik gimnazista lánya, Lucia is. A többiek, fiúk-lányok vegyesen egytől egyig a nionori József Attila gimnázium növendékei. Egyesek kora reggel Monorról kerékpároznak az ásatáshoz, többségük otthona azonban Pilis. Feldúlták, kifosztották Néhány hete folyik a munka. Most tárják fel éppen a hetedik sírt és annak szomszédságában másik kiásott gödörben a nyolcadikat keresik. Dr. Tettamanti Sarolta, a szentendrei Ferenczy Múzeum régésze irányítja a föld vallatását, mi pedig őt vallatjuk a leletek felől. óra társadalmi munkát' kértek a száz kisiparostól. Az egészet elvállaltuk társadalmi munkában, és már túl vagyunk a kétezer-háromszáz órán. Persze, rengeteg a fut- kározni-, maga úgy mondaná: szervezni való. De, ha az óvodát felépítettük, megcsináljuk ezt is. Az óvoda miatt most is bosszantanak: egy hétig betont kevertem, aztán egy hétig beteg voltam, hiába, ha már 58 éves az ember. Az órámra nézek: elmúlt fél három. Lelkiismeret-fur- dalás: miattam fél órát várt a műhelyben a „kedves vendég”. És ebédidőben miattam várták hiába a fodrász- mestert a betegek és a nagyon öregek, akik már nem tudnak eljönni a műhelyig. A borbély délben Simsonra ül, és felkeresi az ágyhoz, lakáshoz kötött vendégeit. Miközben hajat vág, borotválj meg- hírleli, mivel gazdagodik a falu, meghallgatja, mi nyomja a kuncsaft szívét. Viccel, tréfával lazítja a betegség, öregség béklyóját. Aztán este, hogyan telnek az esték? — Az egész család nézi a televíziót. Én szívesen dolgozom a kiskertben, a ház körül is. Hetente egyszer-kéta dombon — halljuk tőle. — Sajnos, az eddig feltárt sarok mind bolygatottak, sírrablók fosztották ki valamennyit. Mikor? Még a VIII. században. Csak néhány évet vártak a temetés után, amíg a test lágy részei elporladnak, aztán felásták a sirt, minden értékes holmit összeszedtek, s kutatás közben a csontokat is összevissza dobálták. Hat sír közül csak az egyikben találtunk némi ékszert, mindössze 40 üveggyöngyöt, meg néhány csontszilánkot. Más nyoma nem is maradt a csontváznak. Egy másik sírból pedig csupán egyetlen bronzcsat került elő. Lenézünk a hetedik sír gödrébe, ahol nagy óvatosan ássák a földet. Két méter hosz- szú, csaknem szabályos tégla alakú vonal szegélyezi a közepék Az avarok koporsóba temették halottaikat, annak a nyoma. Az elkorhadt fa maradványa, mintha faszén hulladéka lenne. A koporsónyom egyik vége mellett kis földkupac, olyan, akár az arctalan bábufej, amire a fodrászok parókát tesznek. Tetején csontszilánkok fehérlenek. Most már leteszik a? psókat, kis seprűk, spatulák és ecsetek kerülnek elő, azokkal simítják félre nagy vigyázattal a földet. De kézzel is morzsolszer a művelődési házba megyek. Régi história — idézi az emlékképfilmet. — Valaha sokszor kiszolgáltam Gőzön Gyulát, közben sokat mesélt a színházról, zenéről, hát innen az éneklés iránti szeretetem. Lassan tíz éve tagja vagyok a péceli Petőfi Sándor férfikórusnak, ez az én legnagyobb szenvedélyem, a közös éneklés. ★ Jegyzetfüzet: Fábián László, 58 éves kisiparos. Három gyerek apja, kétszeres nagyapa. Az egyik gyereke építésztechnikus, a másik gépírónő. A mesebeli harmadik — fotelba teszi a gitárját — eltökélten válaszol: tanár leszek, történelmet, földrajzot fogok tanítani. Természetesen, Pécelen. Hiszen az apja 41 évig vágta, csinosította a péceliek haját, a fia majd a fejekben próbálja feszíteni a korlátokat. Az apja két év múlva nyugdíjba * megy és meghirdeti: Pécelen jólmenő férfifodrász műhely bérletbe kiadó. És, ha nem lesz vállalkozó — ma még úgy érzi —, nyugdíjasként dolgozik egy keveset. Hajat vágni csak kell. Kriszt György ják, és így lelnek is valamit. Apró fémtárgyat: bronzöwe- retet. Tehát a rablók avar férfi síri nyugalmát bolygatták meg vagy ezerkétszáz esztendővel ezelőtt. Lelkes örömmel adják kézről kézre a leletet, amíg végül dr. Tettamanti Sarolta papírzacskó mélyére süllyeszti. Régészjelöltek Az ásatás munkásai természetesen munkadíjat kapnak, meglátszik azonban a munkájukon, nemcsak ezért dolgoznak. Mindnyájan komoly érdeklődéssel figyelik a kutatás menetét, eredményét. A gimnazistáknak ez a nagyvakációban valóban hasznos időtöltés, hasznát veszik majd a történelemórán annak, amit itt a régésztől régmúlt időkről hallanak. S vajon akad-e köztük, aki régész akar lenni? Kérdésünkre két pilisi fiatal jelentkezik, Böszörményi Aliz és Zamócki Attila. Hangsúlyozzák azonban, hogy nem itt az ásatásnál kaptak kedvet erre a szép pályára. Azt mondják, éppen azért jelentkeztek ide, hogy gyakorlati előtanulmányokat szerezzenek. De miképpen derült ki, hogy ezt a dombot temetőnek választották az avarok? Az Aranykalász Tsz homokbányát nyitott a dombon. A hetedik avar sír közelében számos homokhányás jelzi, hogy legalább tíz sír semmisült meg. Bányászás közben előkerültek ugyan emberi csontok, csakhogy a homokbányászok ezzel nem törődtek. Tavaly ősszel azután a vadászházból arra menő pesti vadász, Bodrogi Gyula felfigyelt a csontokra és bejelentette a Nemzeti Múzeumnak, onnan pedig értesítés ment Szentendrére a Pest megyei múzeumok központjához. Akkor azután a homok- bányászást abba is hagyta a tsz. Közben azonban híre kelt Pilisen az ódon temetőnek. Néhány ember kiment és a domb déli lejtőjén négy sírt felásott. Tudjuk, de nem írjuk ki a nevüket, mert az ellenük indult eljárás még nem fejeződött be. Azt azonban nem hallgathatjuk el, hogy csupa tanult ember követte az évezrednél régebben élt sír- bolygatók példáját. Tudniuk kellett volna, hogy ásatást magánkezdeményezésből tilos folytatni, a lelt régi tárgyat pedig még kevésbé szabad hazavinni. A nyitottan tátongó négy gödör alján azonban rejtve maradt előttük néhány sírmellékleti Találtak a régészeti kutatás során itt egy arany haj- karikát, tegezveretet, nyílhegyeket. Ezekből megállapítható, hogy honfoglaláskori magyarok nyugodtak ezekben a sírokban ezer éven át háborítatlanul. Az ötödik, már hivatalosan feltárt sírban talált női ékszerek is ezt bizonyítják. A leletek azóta a területileg illetékes ceglédi múzeumba kerültek. Most pedig az avar és a magyar sírok között kutatóárkot ásnak, hogy kiderítsék, a régi évszázadokban folyamatosan temetőnek használták-e ezt a dombot. Ha igen, régészeti szempontból rendkívül érdekes, ritka jelenségnek mondható. Szokoly Endre Két új kiállítás/ Bozsán Péter felvétele Daniss Győző — Avarok temetkeztek ezen 99 Engem kötött ez a falu“ "... ■ a-yjg&ii "< ' ■ ■ : :;v' yMUNKÁK ÉS MINDENNAPOK ' " „a yC? *' 1' * *-'. \ - .,Ar'’•"t ■ • Halmágyi Péter felvétele i
