Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-10 / 161. szám
/ 1977. JÜLIÜS 10., VASÁRNAP Elv a gyakorlatban Háló a tanteremben Együtt tervezni, együtt cselekedni A textilszövés ősi szakma, s ha iparrá fejlődését tekintjük, a könnyűipar egyik legrégibb hagyományokkal rendelkező ága. A textíliák előállítása először háziipari jellegű volt; a 16. században jöttek létre az első manufaktúrák, a kapitalizmus kialakulásának kezdetén. Magyarországi fejlődésüket hátráltatta az évszázadokon át nyomasztó osztrák gazdaságpolitika, az ,1920-as évekre azonban mégis a könnyűipar egyik legjelentősebb részévé vált nálunk is a szövés. Könnyűipar, nehéz munka. így jellemezhetnénk a szövődéi dolgozók munkáját. Ezt igazolandó, szolgáljunk néhány adattal: 1938-ban 20, 1949-ben 18,2, 1954-ben 12,4 és 1960-ban 12 százalékát alkották a textilipari dolgozók a magyar ipari munkások összlétszámúnak. Csökkenő arányszámok ... A népgazdaság az elmúlt ötéves tervben mintegy 30 milliárd forintot fordított a textilipari rekonstrukció folytatására. Az előbb felvázolt folyamat azonban — bár lelassult — még napjainkban sem fejeződött be. Kevesebben — Lassan ezer alá csökken dolgozóink létszáma — mondja Pothorszky Lászlóné, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyára szak- szervezeti bizottságának titkára. — Emlékszem, jó tíz évvel ezelőtt még legalább kétszáz szövőnő állt a gépek mögött, ma jó, ha hetven. Aztán itt vannak a szinte előre kiszámítható változások; a tél közeledtével valamelyest szaporodik az új dolgozók száma, tavasszal azonban, sokan itthagyják a gyárat Pedig az utóbbi években nagyot változtak a dolgozók munkakörülményei a budakalászi gyárban is. Világosabbak, csendesebbek a műhelyek, nem,olyan nagy a gépzaj, mint korábban, csak a betontalaj remeg — hatalmas testként — az ember lába alatt, mintha lélegzene. A szövőműhelyben, világos üvegablakú helyiségben ehetik meg tízóraijukat a munkások. Hallom: még kávét is vásárolhatnak itt. A textilipar mai fejlettségi szintjén különösen nagy a szerepe a dolgozók véleményének a tervezés időszakában. Mert végtére tőlük függ, mennyit teljesítenek, mennyit képesek teljesíteni. — Az új feladatok megtervezésében felhasználjuk az üzem dolgozóinak véleményét, javaslatait — kapcsolódik a beszélgetésbe Reiner Tibor, az előkészítő üzem vezetője, párt- alapszervezeti titkár. — Az üzemi demokrácia nem üres szólam nálunk, gyakorlati alkalmazása nélkül aligha érthetnénk szót az emberekkel. Az üzemi négyszögek havonta tartják üléseiket, amelyeken ismertetjük a munkaterületek terveit, termelési kérdésekről, minőségi problémákról is beszámolunk. Mindez valóban szükséges ahhoz, hogy a nyári dolgozók teljesítsék a tervet. A feladatokhoz, a tényékhez az is hozzátartozik, hogy az üzembeliek tavaly 9 millió 433 ezer négyzetméter készárut állítottak elő, s ez csak része a gyári termelésnek. Cartwrighttól napjainkig — A körültekintő bérfejlesztés az anyagi ösztönzés egyik jó eszköze — szól közbe Kug- ler Nándor, gyári részlegvezető. — A közelmúltban végrehajtott bérfejlesztés összege nem haladhatta meg a másfél százalékot. Kibővített négyszögülést tartottunk, amelyen részt vett az összes szocialista brigád vezetője és valamennyi szakszervezeti bizalmi. Parázs vita alakult ki az elosztásról, hiszen csak minden harmadik, negyedik dolgozónk bérét javíthattuk. — Pártalapszervezeteink cselekvési programjaikban is első helyen foglalkoznak a termelési célok, megvalósításával, a munka ellenőrzésével — mondja ismét Reiner Tibor. — A műhelyben ötven tagú alapszervezet működik, s joggal mondhatjuk: a kommunisták szavára hallgatnak a dolgozók... De kanyarodjunk csak egy kicsit vissza a történelemben! Itt van- mindjárt Edmund Cartwright angol falusi lelkész esete, akinek életéről, egyéniségéről nem sok használható adat maradt fenn. Egy azonban bizonyos: a hosszú életű lelkész (nyolcvanéves korában halt meg), nemcsak a falu vallási, egyházi ügyeit intézte nagy szorgalommal, hanem szabad ideje nagy részét elmés szerkezetek kitalálásával töltötte. Nevéhez fűződik a mechanikus szövőgép feltalálása, 1785-ben. Később még, A PEST MEGYEI TŐZEGKETERMELŐ VÁLLALAT ÉRTESÍTÉSE A 13/1975. (Vili. 30.) ÉVM. sz. rendelet alapján értesítjük Pest megye lakosságát, hogy az emésztőgödrök gépi tisztítását, ürítését vállalatunk végzi. Az e munkára vonatkozó megrendeléseket írásban, a pontos név, cím és a kívánt időpont megjelölésével kérjük feladni a lakáshoz legközelebb eső telepünk vagy kirendeltségünk címére: 1431 Budapest Vili., Baross u. 36. 2364 Ócsa, Némedi út 2151 Fát, Győrffy István u. 31. 2030 Érd, Felszabadulás útja 29. 2117 Isaszeg, József Attila u. 21. 2001 Szentendre, Irányi Dániel u. 12. 2700 Cegléd, Batthyány u. 2. A munkáért járó díjat a munkát végző dolgozónk által kiállított, és a megrendelő által igazolt munkalap alapján, utólag számlázzuk. A díjat a számla mellékleteként kapott csekkbefizetési lapon, a munka elvégzését, illetve a számla kézhezvételét követő nyolc napon belül kell postán befizetni. A munkát elvégző dolgozóinknak nem kell fizetni. A számlában az első köbméterért 50 Ft-ot, a további mennyiségért köbméterenként 25 Ft-ot számlázunk. A megrendeléseket 30 napon belül teljesítjük.1789-ben, egy gyapjúfésülő gépet is tervezett. Bizonyára nagyot csodálkozna most, ha élne, mekkorát fejlődött ez az iparág, hiszen még azoknak a szemét is megütik a változások, akik nap mint nap itt dolgoznak... — Csak az a baj, hogy kevés a fiatal — szól közbe Be- los János szövődéi tmk-veze- tő, szakszervezeti műhelytitkár. — Akadozik az utánpótlás. Mert jönnek ugyan ifjú dolgozók, de előbb-utóbb elmennek a gyártól. A szövődéi munka elsősorban női, a lányok megházasodnak, gyereket szülnek, aztán többnyire más munkát keresnek, ha a gyermekgondozási segély ideje lejárt. Alkotó képzelettel Elnézi az ember ezeket a zakatoló masinákat, s felötlik benne, vajon mennyi ismeret, szaktudás kell irányításukhoz. A munkások azt mondják: gyakorlat kérdése az egész. Így is van. Mégis akadnak emberek, akiket ma is új szerkezetek kitalálására ösztönöz képzeletük. — Elég sok az újítás a gyárban — mondja e témáról Be- los János. — És az alkotó ötletek nem rekednek meg a műhelyekben. Közülük sokat jól alkalmazhattak más gyáregységeinkben. Tavaly újítási bemutatót is rendeztünk. Kugler Nándor még hozzáteszi: — Láthatta ön is a becsomagolt gépeket. Szinte érezni rajtuk a festékszagot. Ezek majd ezután állnak munkába. De az érem másik oldala: nálunk a termelésben a teljesítmény nagyrészt a megrendelésektől függ. Nemrég éppen az árurendelés hiánya miatt kellett leállítanunk etgy partit. Olyan embereket érintett ez az intézkedés, akik 15—20 éve dolgoznak ugyanazon a gépen, ismerik az anyagot, a fonalat, a munkafogásokat. Nehéz teljesen új helyzetet megszokniuk. — Tudja, azt mondják: a szövőnők érzékeny műszerek. Ha rossz a fonal vagy használhatatlan az alapanyag, máris szóvá teszik, hiszen ettől függ a teljesítményük. A már említett parti dolgozóival külön-külön beszélgettünk, megértették a kényszerhelyzetet. Amikor átgondolták a változásokat, igazat adtak nekünk. Együtt tervezni, együtt .cselekedni — ez a titka az egésznek. Látszólag egyértelmű, egyszerű dolog. Bonyolultságát és összetettségét azok ér- tik-érzik leginkább, akik naponta elgondolkoznak azon, hogyan alkalmazzák az elvet. Virág Ferenc Vidám barackszüret Győr-Sopron megyei és erfurti fiatalok a kiskunlacházi KISZ-építőtáborban Szokatlan látvány fogadja mostanában az idegent Kis- kunlacházán, a Munkácsy téri általános iskolában. A II. B. osztálytermét most kevesen ismernék fel: a tábláról Do- náld kacsa krétarajza vigyorog, a mennyezetre pedig szí-/ nes ceruzával az 1830-as évek széles karimájú női kalapdivatját rajzolta fel sajátos fantáziával az alkalmi tervező. S még egy lényeges változás: a tantermekben ezúttal hiába keresnénk padokat, csak emeletes vaságyakat látunk. Rejtélyről azonban szó sincs: a helyszín a kiskunlacházi Petőfi Termelőszövetkezet Kállai Éva KISZ-építőtábora lakóinak otthona. Az első turnus néhány nappal ezelőtt érkezett: nyolcvankét Győr- Sopron megyei középiskolás fiú és lány mellett tizenhárom erfurti diák is segít a gyümölcsszedésben. Új tábor — előtanulmányokkal A kiskunlacházi Petőfi Termelőszövetkezetben az idén első alkalommal fogadják az építőtáborozókat. Az előzményekről kaptunk tájékoztatást Fejérdy Győző elnöktől, valamint dr. Humayer Péter személyzeti és oktatási vezetőtől. — Már hónapokkal ezelőtt azon gondolkodtunk, miként tudnánk zavartalanul megszervezni nyári kampánymunkáinkat : ilyentájt le kell szedni a ribizlit, a kajszi- és őszibarackot, s a szőlőkötözés sem maradhat el. A mostani munkaerőhelyzet jelentős gondok elé állított bennünket. Ráadásul a növénytermesztésben, az állattenyésztésben, és az élelmiszer-feldolgozó ágazatunkban nem tudjuk nélkülözni egyetlen emberünket sem, átcsoportosításról így szó sem lehet. A nyári idénymunkára elsősorban Nógrádból és Szabolcsból érkezett alkalmi munkásokat vettünk fel, de mi már hónapokkal ezelőtt eldöntöttük: számunkra sokkal inkább rokonszenves megoldás az építőtáborozók fogadása. Jeleztük igényünket a KISZ központi bizottságánál, s amikor kiderült, hogy néhány állami gazdaság nem tudja fogadni a fiatalokat, mert elfagyott a termése, minket választottak... S azt sem kellett hosszú ideig kutatnunk, miért várták szívesen a termelőszövetkezet vezetői a középiskolásokat. A vezetőség átlagéletkora mindössze 38 év, s közülük többen is részt vettek két évtizeddel ezelőtt a Hanság le- csapolásában. Humayer Péter pedig — 32 esztendős — ma is szívesen emlékezik viszA soproni Berzsenyi Gimnázium harmadikos diáklányai sárgabarackot szednek a kiskunlacházi Petőfi Termelőszövetkezetben. Bozsán Péter felvétele sza az 1960-as évek elejére, amikor ifjú diákként a váci építőtáborban társaival együtt a DCM gyáróriásához utat építettek. S így az sem meglepő, hogy a személyzeti és oktatási vezető szinte egész napját a fiatalok között tölti, s ha bármire szükségük van, azonnyomban igyekszik segíteni. Yadmalac és Martina S az eredmény? Kiskunlac- házán remek a hangulat, valóban szívesen dolgoznak a fiatalok. Reggel hatkor kezdik a munkát, busszal viszik ki a brigádokat a gyümölcsösbe, s munka után szabad a délutánjuk. A helyi művelődési házzal közösen vetélkedőket rendeznek számukra, szavalóversenyen vehetnek részt, filmeket vetítenek nekik, s a legközelebbi terv: az elkövetkezendő napok egyikén autóbusszal a fővárosba utaznak, ahol este a dunai koktélhajón táncolhatnak a fiatalok. Az építőtáborozók azbnban egyöntetűen hangoztatják: az a legfontosabb, hogy a munkában ne valljanak szégyent. Eddig becsülettel helytálltak. Amikor a helyszínen jártunk, a termelőszövetkezet csaknem 55 hektárnyi sárgabarackosának egyik szegletéből énekszó hallatszott, máshonnan harsány nevetés, csattant fel. A legvidámabb társaság Sopronból, a Berzsenyi Gimnáziumból érkezett: a lányok harmadikosok, egy osztályból jöttek, a kilenctagú brigád a Vadmalac nevet viseli. S miközben szorgalmasan szedték a sárgabarackot, a fa legtetejéről ehhez szolgált némi magyarázattal vezetőjük, Kálóczi Csilla: K öztudott és egyáltalán nem adhat okot dicsekvésre, hogy hazánk a világ élvonalába tartozik az egy főre jutó alkoholfogyasztásban. Statisztikák bizonyítják, hogy ennyi és ennyi liter bort, sört, töményét fogyasztunk fejenként és évenként, a ma született csecsemőket és a matuzsálem korúakat is beleértve. Szándékosan nem írok konkrét számot, hiszen a féldecik, a korsó sörök és a liter borok fogyasztása — szerte az országban — e sorok írásakor is tart. Mértékkel és igen sokszor és sok helyen — mértéktelenül... Félő, hogy jövőre ismét feljebb rukkolunk egy hellyel a szeszfogyasztás „ranglistáján”. Ennyit e szomorú statisztikáról. Most elsősorban nem erről szólnék. Nem is a túlzott alkohol- fogyasztás, az alkoholizmus egészség-, személyiség- és családromboló hatását akarom bizonygatni. Orvosok, pszichológusok, válóperes ügyvédek kétséget kizáróan sokkal inkább illetékesek ebben, mint én. Nem a szeszfogyasztók Törzsvendég lesz-e? különböző típusait kívánom jellemezni most: az alkalmi ivókat, a zugivókat és nem is a szenvedély rabjait, a megrögzött alkoholistákat. Figyelmen kívül hagyom a részeges garázdákat is — remélem, ők is figyelmen kívül hagynak engem. Fölösleges lenne mind felsorolni azt is, hogy hány alkalom kínálkozik amúgy istenigazában felönteni a garatra. Csak néhányat említek. Születésnap, névnap, szerelmi bánat, családi öröm, családi bajok — mind casus bibendi, azaz: ok az ivásra. Néha a legvisszataszí- tóbb dolgok sem riasztják el az embereket az ivástól. Egy ilyen esetet mondanék el. Hogy hol történt, nem is lényeges. Bárhol és bárkivel előfordulhat, hogy a szó szoros értelmében egy ádáz alkoholfogyasztóba botlik. Mint a közelmúltban jómagam. Késő este, hazafelé tartva, csaknem keresztülestem egy négykézláb közlekedő állampolgáron. Fel akartam segíteni; sikertelenül. Lehelete arról tanúskodott, hogy a közeli italboltban igen gazdag a választék ... Bajuszos férfi állt meg mellettem. „Ugyan hol ihatta le magát ennyire ez a jóember?” kérdezte tőlem és érdeklődéssel nézegette a részeget. „Itt a sarkon van a... kocsma” — szólalt meg mögöttünk egy, a legjobbkor érkezett, szolgálatos rendőr. „Ez az úr meg már törzsvendég a kijózanítóban.” — mutatott a földön fekvőre. Ránk már nem volt szükség, a bajuszossal továbbindultunk. „Ez az a kocsma?” kérdezte a bajuszos. „Nem tudja, mennyibe kerül itt egy korsó sör?” Nem tudtam. Lesújtó pillantást vetett rám, majd határozott mozdulattal lenyomta az italbolt kilincsét ... Törzsvendég lesz-e belőle? (vörös) — Eddig minden évben jártunk építőtáborban, s a Vadmalac név általában szerencsét hozott. Most is a második helyen állunk a munkaversenyben. De még semmi sem dőlt el, van néhány napunk a hazautazásig, addig megpróbálunk javítani. Utána a Balatonra utazunk nyaralni, s a vízparton kellemes dolog lesz felelevenítenünk a tábori emlékeinket. De szép is lenne, ha az első helyre kerülhetnénk! Nem messze a soproniaktól a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett fiatalok szedték a gyümölcsöt: nyolc fiú és öt lány jött Erfurtból Kiskunlacházára, Wolfgang Fehn és Ricarda Knackmuss pedagógusok vezetésével. — Az erfurti általános iskola tizedik osztályos tanulói vagyunk, s csereként érkeztünk Magyarországra — mondta a csoport egyik tagja, a mosolygós arcú, rövid hajú Martina Schmidt. — Ezekben a napokban a mi városunk gazdaságában krumplit szednek Győr-Sopron megyei fiatalok. Még soha nem jártunk Magyarországon. Ide- felé jövet már megnéztük Győrt, visszafelé pedig megismerkedünk Budapesttel. Nagy élményt jelent számunkra ez a tábor, mindenekelőtt azért, mert már az első napokban új barátságok szövődtek. S még valami': nálunk odahaza, nemigen van kajszibarack, itt meg hnnyit ehetünk, hogy egész évre elég lesz... Csak a szekrény hiányzik S aki esetleg azt hinné, hogy mindez a teljesítmény rovására megy, alaposan téved. Ott jártunkkor ugyanis a diákok délelőtt fél tizenegyig teljesítették a napi normát. Délben jóízűen elfogyasztották az ebédet, amelyet a termelőszövetkezet Csóka-tanyai üzemi konyháján, a kertészet központjában főztek. S miközben farkasétvággyal kanalazták a levest, Pál Márta táborvezető — a XV. kerületi Pestújhelyi úti általános iskola pedagógusa — elégedetten megjegyezte: \ — A gyerekek szorgalmasak, teljesítményük napról napra javul. A termelőszövetkezet vezetői jó partnereink, mindenben segítenek bennünket. Jelenleg egyetlen problémánk van: a szálláshelyünkön nincs szekrény, amibe a gyerekek ruháikat pakolhatnák... Az észrevételt hallotta Fejérdy Győző is. Elnézést kérve széttárta a karját, s így válaszolt: — Megrendeltük már valamennyit, de nem kaptunk még egyetlen darabot sem. Nagyon bízunk abban, hogy a jövő héten ez a gond megoldódik... így hát kiskunlacházi építőtáborban minden rendben. Továbbra is jó a hangulat: a gyümölcsösben vidám nóta szól. s messzire elhallatszik a fiatalok jóízű nevetése, s közben egyre kevesebb a fákon a sárgabarack. Észrevétlenül telnek a ládák. Falus Gábor 4
