Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-28 / 150. szám
»Ml» Mr.r.rrr 1977. JUNIUS 28., KEDD Dalmát hagyományok, vidám fiatalok Szentendrén Az elmúlt hét végén folytatódott a Szent- endrei nyár programsorozata. Szombaton késő délután a Duna Étterem melletti parkban több száz éves népszokást elevenítettek fel a Dalmatin Brat — a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár Dalmát Baráti Köre — tagjai: az Iván-napi tűzugrást és Dodola- járást. Másnap kora délelőtt ezen a helyszínen ifjúsági napot rendeztek. E két eseményről számolunk be olvasóinknak. Dodola járás és tűzugrás. A magasba csapó lángok felett bátran 'ugrottal* át a szentendrei Dalmát Baráti Kör tagjai. Egymillió néző Az április 7-1 bemutató óta több mint egymillió néző tekintette meg a Pannónia Filmstúdió Ludas Matyi című egész estét betöltő rajzfilmjét, amelyet Dargay Attila rendezett. Vasárnap délelőtt az Alkotás Moziban köszöntötték ajándékkal, a Pannónia Filmstúdió és a Moziüzemi Vállalat képviselői a film egy- milliomodik nézőjét. Magyar győzelem a nemzetközi társastáncversenyen Szombaton és vasárnap nemzetközi társastáncversenyt rendeztek Orosházán a művelődési központban. Vasárnap, a késő esti órákban befejeződött vetélkedőn csehszlovák és NDK táncművészeik is részt vettek. A zsűri döntése alapján a párok versenyét a magyar bajnok, a budapesti Jánosi László —Gruber Márta kettős nyerte a Sonderklasse kategóriában a kari-man:-stadti Frank Wiegaud—Barbara Stanbe és a harmadik helyezett lipcsei Manfred Dudeck—Monika Du- deck pár előtt. A szerzett pontok alapján csapatversenyben is eredményt hirdettek, misaarint a pállmát a karl-marx-stadti Orchidea táncklub vitte el, második az orosházi, harmadik a lipcsei Rot-Weiss, negyedik a csehszlovák Z.K.L. táncklkib csapata lett. Ifjúsági nap, háromezer résztvevővel Bozsán Péter felvételei Veresegyházi gondolatok BEFEJEZŐDÖTT A VI. TALÁLKOZÓ mm AZ HM III. IZAfflO AUTÖMVfTÖ . VAUMAT CEGllDI üzeme krumpliorrú, pöttyös szmokin- gos, csíkos nadrágos bohóc, Rajnai László hatalmas topánkat ban esernyővel indult a kispaládi csűrbe, ahol az eső elől menekült népes gyereksereg várta. Majd együtt indultak a színpadra, amelyet a ne- mesborzovai harangláb és a mándi templom között ácsoltak össze. S a bohóc tréfáin remekül szórakoztak a kicsik. Ettől kezdve már forgószínpad- szerűen zajlott a program. A Fiatal Népművészek Stúdiójának öt tagja — Landgraf Katalin szövő textiles, Szittner Andrea és Iván Judit szövő, Kamarás Katalin fazekas és Jakus Erzsébet kosárfonó — mesterségük kezdetleges fogásaival ismertették meg a gyerekeket. A délelőtt utolsó műsorszámaként pedig Kemény Henrik bábművész, a Vitéz László kalandjai című mesejátékot mutatta be. Kora délután már az időjárás is kegyeibe fogadta az ifjúsági nap résztvevőit: kisütött a nap. Szép sikert aratott Boros Lajos, pol-beat énekes, csakúgy, mint a népművészet ifjú mestere, Kiss Tamás, aki his- tóriás énekeket szólaltatott meg. A Téka együttes megzenésített gyermekversei ugyancsak nagy tapsra serkentették a nézőket. Az esztergomi és a szentendrei irodalmi színpad tagjai vásári komédiával léptek pódiumra: a vendéglátók Illyés Gyula feldolgozása nyomán a Komédia a kereszthez csalt három széptevöről című darabot mutatták be, a vendégek pedig Tabarin mester furfangjait elevenítették fel. A Kormorán együttes József Attila, Weöres Sándor és Szécsi Margit költeményeit zenésítette meg. Sok érdeklődőt vonzott Kertész Lilla Cit- rusfa című balladaműsora. Az Állami Bábszínház társulata A katona története című váCSUPÁN TÉNYMEGÁLLAPÍTÁS: tucatszám érkeznek szerkesztőségünkhöz a több napos kulturális találkozókra szóló meghívók. A fesztiválok éveit éljük. Ma már minden kulturális részterület, minden város, s jó néhány nagyközség megrendezi a maga fesztiválját. A záróünnepségek után megállapítjük: a találkozó nagyon érdekes és hasznos volt, majd jó munkát kívánunk a résztvevők hétköznapjaihoz. Tulajdonképpen most is ezt kellene tenni, hogy befejeződött Veresegyházm a VI. ifjúsági találkozó. Az elnevezés nem fedi pontosan a rendezvénysorozat profilját, de fiatal színjátszók, versmondók, képzőművészek és fotósok három és fél napos együttlétét, közös munkáját jelenti. Nem vitatható: a fiatalok nagyszerűen érezték magukat. Abban is bízhatunk: tanultak egymástól, s a veresegyházi rendezők remélik, hogy a nagyközség lakóit is kellemesen szórakoztatták az utcákon, a piacon, az üzemekben és a művelődési központban tartott rendezvények. Ez utóbbi felsorolásban lehet a találkozó igazi értéke: az amatőr együttesek nem várták a közönség érkezését, hanem síppal, dobbal, gitárral, mandolinnal és kikiáltókkal körbejárták az előadás színhelyét környező utcákat, s mindig verbuválódott 80—100 főnyi nézősereg. Az előadások többségének szép sikere volt. A KÖZÖNSÉG VÉLEMÉNYE nagyjából találkozott a zsűri értékelésével. A színjátszók bemutatói közül a szentendrei, a százhalombattai és a hévízgyörki csoport nyerte az első három helyet. Az ifjúsági klubok versengésében a váci Univerzum, az aszódi Harangöntők és a gyömrői Bogdán Flóris klub szerzett dobogós helyezést. Az amatőr képzőművészek közül Magyar János, Barnóth Zoltán és Ihász Ferenc jutalomképpen két hetet tölthet a zebegényi szabadiskolában. A fotókiállításon Szöllősi István és Kelemen Tibor képei érték el a legjobb minősítést. A szavaió- versemyen nem adták ki az első díjat, második lett Ben- csik Ildikó, és a két harmadik: Honti Zsuzsa, illetve Dócs István. A díjaik: két vándorserleg mellett 500 és 2000 forint közötti vásárlási utalványok, a záró gálaműsoron találtak gazdára. RÉGI IGAZSÁG: egy rendezvénysorozat rangját a belső tartalmi értéke adja meg. De. Egy megyei színtű, 14 város és község részvételével rendezett kulturális találkozó figyelmet érdemel a járások és a megye vezetői részéről is. A mostaninál mindenképpen nagyobb figyelmet. A meghívó tanúsága szerint a megyei tanács művelődésügyi osztálya is a magáénak vallotta a találkozót, de még a közművelődési csoportvezető sem jött el. Ugyanezt kell elmondani a megyei művelődési központról, ahonnan még a saját szín- játszóik iránt sem nyilvánult meg érdeklődés. Hozzátehetjük: a KISZ megyei bizottsága részéről is nagyobb érdeklődésre számítottak — jogosan — a fiatalok és a község vezetői. A járási KlSZ-bizott- ság felajánlott díját sem küldte el. Azt viszont örömmel vettük tudomásul, hogy a Kulturális Minisztérium■ két munkatársa is részt vett a rendezvénysorozaton. S a veresegyházi párt- és állami vezetést, illetve — s egyáltalán nem utolsósorban — a művelődési ház valamennyi dolgozóját, a köszönet mellett, elismerés illeti meg a kitűnő szervezésért, a zökkenőmentes lebonyolításért és a vendégek körültekintő ellátásáért. Kriszt György Gyermekszínjátszó-rendezők tanfolyama A zalaszentgróti járási művelődési központ a következő hetekben, több mint egy hónapon át az amatőr színjátszás módszertani fejlesztésének iskolája lesz. Nem a színjátszók, hanem a rendezők ülnek padba, s lépnek színpadra, hogy tanuljanak egymástól, ismereteiket gyarapítva emeljék az amatőrszín játszás művészi színvonalát. Hétfőn 70 gyermekszínjátszó rendező részvételével kezdődött országos tanfolyam, mely július 7-ig tart. Ezt követi a július 17-ig tartó felnőtt rendezők továbbképző tanfolyama, amelyre 120-an jelentkeztek az ország legkülön-: bözőbb vidékeiről. Július 18.—augusztus 4. között nemzetközi tanfolyam színhelye lesz a zalaszentgróti járási művelődési központ. Az Amatőr Színjátszók Nemzetközi Szövetsége ott rendezi az idei továbbképző tanfolyamát. Erre a szövetség közlése szerint Európa valamennyi országból azonkívül Uru- guayból, Bolíviából és Indiából is érkeznek rendező-hallgatók. Az Amatőr Színjátszók Nemzetközi Szövetsége először rendez szocialista országban ilyen tanfolyamot. Bírók és ügyek. Egy hónap ugyan csak harminc, legföljebb harmincegy napból áll, ám a hazánkban jelenleg működő 1400 bírónak harmincnyolc ügyben kell ítéletet hirdetnie havonta. Tehát vannak olyan napjaik, amikor kétszer. Aki csak nagyjából ismeri az ítélkezés ügymenetét, az is jól tudja, hogy peres ügyekben dönteni csak aktakötegek átolvasása, érdekeltek és kevésbé érdekeltek többszöri meghallgatása, törvények, rendeletek tanulmányozása, egyszóval, igen hosszadalmas előkészületek után lehet. Nem kell tehát nagy képzelőerő ahhoz, hogy megértsük: túlsók munkája van a bíróságoknak, túlterheltek a bírák. Mint a Hét vasárnap esti adásából megtudhattuk: a közeljövőben valamelyest csökkenni fog az ítélnivaló. Mégpedig úgy, hogy a bíróságok hatásköréből más hatóságok — elsősorban a tanácsok — hatáskörébe kerülnek a kisebb ügyek. A szomszéd lány bikiniben mászkál férjemuram előtt? Nem a bíróság dolga lesz eldönteni: fennforgott-e a szeméremsértés vétke? És ugyanígy nem a pulpitusok mögött döntik el, hogy mit érdemel az a bűnös, aki képes volt ennek, annak, amannak elTV-FIGYELŐ mondani munkatársát, illetőleg le- vagy felmenő rokonait.' Ugyanígy más fórumok elé kerül majd a közüzemi díjakkal kapcsolatos panasz, a lakbérreklamáció, a birtokháborítás, a vámszabályok kisebb fokú megszegése és még egy sor olyan ügy, amely a jelenleg évente összegyűlő, mintegy 1 250 000 tárgyalniva- ló jókora részét kiteszi. Dr. Murányi László riportját nézve biztosan sokan gondoltak arra, hogy nem lesz-e ez az átcsoportosítás egy kicsit liberális? Dr. Markója Imre, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára mindenkit megnyugtatott, hogy az új polgári törvénykönyv paragrafusainak megfogalmazásakor a lehető legnagyobb körültekintéssel járnak el. Csak azokat az ügyeket engedik át más fórumoknak, amelyek nem nagy horderejűek, amelyek méltányos elintézéséhez valóban nincs szükség bírósági tárgyalásra. A Hétnek ez a belpolitikai képsora a téma közérdekű voltához méltóan alapos, körültekintő, közérthető és megnyugtató híradás volt. Szombat este. A nemrég befejeződött veszprémi tv-ta- lálkozó egyik tanácskozásán nem kevés bírálő szó hangzott el a televízió szombat esti műsorairól. Hogy miért, azt egyetlen előfizetőnek sem kell külön részleteznünk. Pedig a Szabadság téri illetékesek igazán mindent elkövetnek, hogy a nézők komor arcára némi mosolyt varázsoljanak. A legutóbb már a legprofibb humortermelő nagyüzemeiket, a Kamara Varietét, illetőleg a Vidám Színpadot bocsátották a képernyőre. Kevés sikerrel! Mert amin netalán elkuncogja magát . ez intézmények valamelyikébe betévedt vendég, az élét veszti, megfonnyad, mire az országban szerteszórja a közvetítőtechnika. Műsorkonzerv lesz belőle. Hát még, ha eredeti mivoltában sem volt valami sziporkázóan szellemes az a magán-, illetőleg társas szám! A most, szombaton látott Lehetünk őszinték? című ösz- szeállítás is igen-igen névtelennek tetszett. Ismerős poének, ismerős gesztusok — hogy bizonyos grimaszok görcseiről ne is szóljunk. S mindez valahonnan nagyon mesz- sziről; túl, messze túl meg-, annyi kamerán és kábelen. Szombat esti műsorok, tényleg mi lesz veletek? Akácz László i 1 ou&saii t'eier ieiveteiei sári bábjátékot adta elő Sztravinszkij zenéjére. Az est további részében színpadra lépett a Mákvirág-, a Ki mit tud győztes Vujicsics együttes, valamint a pomázi délszláv nemzetiségű táncegyüttes. S ennek megfelelően az ifjúsági nap táncházzal zárult. Falus Gábor Bohóc, esernyővel, a kispaládi csűr előtt. Az eső sem riasztotta el az ifjúsági találkozó résztvevőit: Kajnai Lászlót vidám gyereksereg kísérte a színpadra. Vigasztalanul kezdődött a vasárnap a szentendrei szabadtéri néprajzi múzeumban: kora reggeltől szakadt az eső. Ügy tűnt, hogy az ifjúsági nap rendezvényeit is elmossa. Érthető volt Benkovics Györgynek, a KISZ városi bizottsága titkárának szomorúsága, aki — a háromezer résztvevő között — szinte percenként a sötét felhőket nézte, s váltig hangoztatta: biztosan kiderül ... — Azért választottuk az ifjúsági nap helyszínéül a szabadtéri néprajzi múzeumot — jegyezte meg magyarázatképpen, egy sátor alá bújva —•, mert szeretnénk, ha fiataljaink alaposabban megismernék. Tapasztalatunk szerint ugyanis eddig nem túl sokan látogatták. A programot igyekeztünk úgy összeállítani, hogy az idelátogató családok mindegyike megtalálja a kedvére valót. A délelőtt a gyerekeké, a délután pedig a felnőtteké lesz. S a városi KISZ-titkár kívánsága rövid időn belül teljesült: ha a nap nem is bújt elő a felhők mögül, azért alábbhagyott az eső. S ilyen is ritkán adódik ezen a helyszínen: az első fellépő, a A Duna Étterem előtti autóparkoló szombaton kora délután már zsúfolásig megtelt. A szomszédos parkban sok száz érdeklődő várakozott. S miközben a folyópart felől fújdo- gáló szellő kellemesen hűsít a kánikulában, a hír gyorsan körbejár: már öltöztetik Do- dolát, az esőcsináló varázslót. A közeli, dús lombú fa alá bújva, embermagasságú fűtől védve utcai ruhájára nylonhuzatot raknak az alkalmi segítők, majd minderre fűzfa- gallyakat aggatnak. S alig telik el néhány perc, Killár Ferenc 63 éves szentendrei kőműves — Dodola életrekeltője — máris elindul esőért fohászkodni. Ám alig tesz néhány lépést, egy vödör vízzel rögvest nyakonöntik, s utána még ki tudja, hánnyal, alig győzi kapkodni a levegőt. Á tamburazenekar pedig hangulatos nótába kezd: Ö, Dodola, Dodola Stabitebe, trebale, Jedma kanta vodice, Ijusz boga, roszice. Így kérték évszázadokon át az esőcsináló varázslót, Dodo- lát a szentendrei dalmátok: legyen már vége a hosszan tartó szárazságnak! Régi hagyományt elevenítettek hát fel a tavaly megalakult Dalmát Baráti Kör tagjai: 1938 óta tavaly volt először ismét dodolajárás Szentendrén. Honnan ered a legenda? A legidősebbek egyike, a 70 éves Pityur József szerint az 1600-as évek vége óta élnek dalmátok a szentendrei Szamár-hegyen. Messze földön híres gyümölcstermesztőként ismerték őket, ám a szőlőben, cseresznyésben gyakran nagy Icárt tett a nyári szárazság. Ilyenkor aztán a földművelők Dodolát hívták segítségül: körbejárta a gazdák portáit, s lelocsolták egy-egy bögre vízzel. Mire a legutolsó helyre is bekopogtatott — s ezt a dalmátok mai utódai egyértelműen állítják — megnyíltak az ég csatornái, nyári zápor áztatta a földeket. S Iván napján mindig kivonultak a mezőre, ahol szőlővenyigéből tüzet gyújtottak: a férfiak addig ugráltak a lángok fölött, míg a parázs ki nem aludt. Ha végigbírták, úgy vélték,' jó lesz a termés. S a szentendrei Szamár-hegy mostani lakói semmivel sem maradtak el elődeik mögött. Meggyújtották a szőlővenyigét — szalmát is raktak alá, hogy jobban égjen, s a magasba csapó lángok fölött mosolyogva vették az akadályt. Az ugrók között idős és fiatal egyaránt akadt: Drobilits Iván, Elsik Sándor, Tüskés László, ifj. Killár Ferenc, Killár Antal és a többiek mind gyorsan kivívták a nézelődők — helybeliek, nyaralók, és hétvégi turisták — elismerését. S nem sokkal ezután Drobilits Éva, a Dalmát Baráti Kör vezetője bejelentette: akinek kedve van, nyugodtan álljon be az ugrók sorába. Tizennégy önként vállalkozó nyomban akadt is, ám — talán szerencséjükre? — mire nekikészülődtek az ugráshoz, elaludt a tűz is ... A dalmátok váltig hangoztatják: Dodola mindig meghozta az esőt, s a tűzugrók pedig a jó termést. Egy tény: az esőcsináló varázsló szombaton sikert aratott, mert zuhogott az eső. Nem csoda hát, ha az esti bálban — amelyet az ifjúsági klubban rendeztek — alig győzte fogadni a gratulációkat Killár Ferenc, a szentendrei kőművesmester.