Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-28 / 150. szám
1977. JÜNIUS 28., KEDD xtfMav A komplex brigádok szélesítenék a versenyt A SZOT elnöksége számos közérdekű kérdést vitatott meg A SZOT elnöksége hétfői ülésén egész sor közérdekű kérdéssel foglalkozott. Egyebek között megtárgyalta, hogyan értékesíthetik a szocialista brigádvezetők áprilisi V. országos tanácskozásán elhangzott javaslatokat. Az elnökség a brigádmozgaloim olyan új formáinak elterjedését is hasznosnak látná, mint a műszaki és fizikai dolgozókat egyaránt magában foglaló komplex brigádok alakulása. Az elnökség a SZOT és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökségének együttműködéséről is tárgyalt, kiemelve, hogy az együttműködésben alá- és fölérendeltség nélkül a kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolatok érvényesülnek. Á továbbiakban arról tárgyalt az elnökség, hogy a kiemelt nagyberuházások kivitelezését hogyan segítik az érintett szakszervezetek, és egyben áttekintette a beruházások helyzetét. Az elnökség véleménye szerint fokozottan érvényt kellene szerezni az Állami Tervbizottság határozatának, amelynek lényege, hogy az éves népgazdasági tervezéskor csak a valóban jól előkészített nagyberuházások kezdését irányozzák elő. Az elnökség helyeslőén állapította meg, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munkaversenybe a beruházásokon dolgozó valamennyi vállalat, valamennyi szocialista brigádja bekapcsolódott. További napirendi pontként az 1978. évi üdültetés kérdéseit, az 1976—77. évi ifjúsági parlamentek tapasztalatait, majd a munkásszállásokon lakó dolgozók önkormányzati szervének működését vitatták meg. Tájékoztató jelentést hallgattak meg a jóléti és kulturális alapok múlt évi felhasználásának szakszervezeti tapasztalatairól ; megvitatták a nyugdíjas szakszervezeti tagok szervezeti életéről szóló jelentést; elfogadta a SZOT és az elnökség idei második félévi munkatervét s ugyancsak elfogadta a szakszervezetek jövő évi költségvetésének irányelveit. Pest megye közművelődése az Országos Közművelődési Tanács napirendjén Az Országos Közművelődési Tanács — Orbán László elnökletével — hétfőn ülést tartott a Parlamentben. A tanács Pozsgai Imre kulturális és Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter előterjesztésé ben megvitatta a szórakoztató tevékenység helyzetét és fejlesztésének főbb feladatait. Az Országos Közművelődési Tanács Mondok Pál megyei tanácselnök előterjesztése alapján megvitatta a Pest megyében folyó közművelődési munkáról szóló jelentést is. A tanács tagjai az előterjesztésben foglaltak és tapasztalataik alapján elmondták: a gyorsan fejlődő megyében a gazdasági, társadalmi és politikai változásokkal párhuzamosan — sok kedvezőtlen tényező ellenére — tervszerűen halad a közművelődési párt- határozat megvalósítása és számottevően javultak a kulturális munlca feltételei. Hangsúlyozták, hogy a továbbiakban különösen nagy figyelmet kell fordítani; a Budapest környékéről bejáró munkások, az agglomerációs övezetben élők kulturálódási 1 lehetőségeinek javítására. ) Ez is környezetvédelem Tovább bővíti lakossági szolgáltatásait a Pest megyei Tőzegkitermelő Vállalat Pest megye az ország legdinamikusabban fejlődő megyéi közé tartozik. Évről évre újabb üzemek, lakótelepek épülnek, s szinte alig van olyan település, ahol ne volna vízvezeték. Sajnos, a csatornahálózat bővítése nem követi a vízvezeték építését. Egyelőre a KÖJÁL és az építésügyi hatóság előírásainak megfelelően szennyvíz- tároló medencéket építenek nemcsak az ipartelepek, hanem az egyre csinosabb és kulturáltabb magánházak udvarain is. Hogyan távolítsák el a felgyülemlett szennyvizet? Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 13/1975. számú rendelete értelmében a Pest megyei Tőzegkitermelő Vállalat feladata a hulladéktárolók gépi tisztítása. Hogyan, milyen eredménnyel dolgoznak? Erről beszélgettünk Arató Jenővel, a vállalat igazgatójával. Még az idén: új gépek — Az elmúlt öt év megháromszorozta vállalatunk tevékenységét — mondta. — 1972- ben 9 millió forint értékű volt a munka, tavaly már meghaladta a 27 milliót. Ennek megfelelően nőtt a gépparkunk is. Az idén újabb 12 kocsit szerzünk be, így a szükséges selejtezések után is mintegy 40 géppel állhatunk megbízóink rendelkezésére. Fő célunk, hogy kiszélesítsük lakossági szolgáltatásainkat, s a vállalt határidőre befejezzünk minden munkát, mégpedig— vállalatunk profiljából adódóan — jóval olcsóbban, mint más tanácsi vállalatok, vagy tsz- melléküzemek. Sajnos, sok a feketefuvar is. Belső ellenőreink a ráckevei járásban sok olyan családiház-tulajdo- nossal beszélgettek, akinek fogalma sincs arról, hogy ki, illetve kik tisztították ki telkén az emésztőgödröt, csak azt tudja, hogy a hivatalos ár három-négyszeresét fizette a gépkocsivezetőnek. A megoldás: tovább kell növelni teljesítményünket. A tanácsok útján .tájékoztatjuk a lakosságot; hol, hogyan rendelhetik meg szolgáltatásainkat Fejlesztés, járásonként — Az utóbbi években korszerűsítették, átszervezték , o vállalatot. Miért és hogyan? — Több járásban hoztunk létre új telepeket. A fóti üzem közvetlenül teljesíti a váci járásból érkező megrendeléseket, az isaszegi telep három kocsival dolgozik a gödöllői járásban, a szentendrei telepen 3, az érdin 4 kocsi áll rendelkezésre. A legtöbb gondot az ócsai és a ceglédi telep fejlesztése okozza. Most szervezünk egy új kirendeltséget a ráckevei járásban, s terveink között szerepel a monori és nagykátai járás telepeinek létrehozása. A ceglédi kirendeltség ugyanis képtelen kielégíteni a ceglédi, monori és nagykátai járásban, valamint Nagykőrös városban az igényeket. — Korunk megoldásra váró feladatai közé tartozik a hulladékok megsemmisítése, önök hogy állnak ezzel? — Sajnos, egyre nagyobb feladatot jelent a megsemmisítés. Végleges megoldást a körzeti szennyvízderítők megépítése jelent. Addig meg kell elégednünk a tanácsok és más érdekelt szervek nyújtotta szükségmegoldásokkal. Elképzeléseinket minden esetben egyeztetjük, s alávetjük magunkat a környezetvédelem előírásainak. Tavaly több mint 500 ezer köbméter folyékony hulladékot szállítottunk el, ennek körülbelül egy százaléka származott családi házakból. Az idén legalább a kétszeresére kívánjuk növelni a magánmegbízás alapján a munka arányát, néhány éven belül pedig megközelítően százezer köbméter hulladékot tervezünk elszállítani a lakosság megrendelésére. Szervezett munka — Lesz ehhez megfelelő gépi kapacitásuk és elég emberük? — Tény, hogy ez a munka nem tartozik a legnépszerűbbek közé, bár elég jó fizetést kapnak dolgozóink. Környezetvédelmi és egészségügyi szempontból is nagyon fontos, hogy megteremtsük az egyik legszükségesebb szolgáltatás feltételeit. Csupán egy kocsi üzemeltetése már ma sem gazdaságos, a jövőben pedig még gazdaságtalanabbá válik. Ha koncentrálni tudjuk a megyében már meglevő kapacitást, biztos vagyok" abban, hogy meg tudjuk oldani a ránk váró feladatokat. Ehhez azonban másoknak is fel kell ismerniük a lakosság érdekeit T. A. L. Napon, árnyékban, vízen, szárazon Hárommillió vendég, sok-sok ha kíséretében Kissé teátrális a mozdulat, ahogy kísérőm körbemutat az emberek, gépkocsik ellepte tájon, s mellemnek szegezi a kérdést: jelene olyan, amilyen, de kétségtelenül van a Dunakanyarnak, de lesz-e jövője? A kérdést persze nem úgy érti, vajon népszerű marad-e a természet gyönyörű, s szeszélyes játékának e képződménye, melyet a folyam széles szalagja, s hegyek lánca alkot, hanem a jövő kifejezés mögött a mind nagyobb tömegben érkező látogatók kiszolgálása, elhelyezése áll. A kérdést tehát az aggodalom diktálja. A tapasztalatból táplálkozó aggodalom, kísérőm ugyanis nagyközségi tanácselnök. Tanácselnök, de — a Dunakanyarban. Kiugróliely? Évente, megbízhatónak látszó becslések szerint hárommillió ember keresi fel azt a Duna-szakaszt, amely Esztergomtól Budapest határáig terjed, s amelynek jobb és bal partja egyaránt Dunakanyar, bár egyesek szerint korántsem ugyanaz a Dunakanyar. Ez máris ellentmondás, vagy legalábbis annak látszik, hiszen hogyan különbözhet egy folyó két partja? A másik ellentmondás: bizonyos szaktekintélyek kiugróhelynek tartják a Duna e darabja összekapcsolta tájat, ahová reggel elindul a pihenni vágyó, s ahonnét este megtér otthonába. Más szaktekintélyek viszont azt vallják, hogy azért kiugróhely, mert nem fejlődhetett megfelelően, a vendég nem lelhet szálláshelyre, azaz nem tud letelepedni éjszakára, a néhány ezer szerencsés, aki szálláshoz jut, hónapokkal élőbb lefoglalja. Alig évtizede, hogy az első húzásvonal rákerült a térképre, azaz a Pilisi Parkerdőgazdaság megépítette az ún. panoráma utat, mely a visegrádi Fellegvárhoz vezet. Azóta az erdőgazdaság — hozzáteszem: kemény bizonykodások és küzdelmek árán — igazolta, koncepciója életképes, kialakítható a jóléti erdőgazdálkodás korszerű formája, amiben a fatermelésnek éppúgy helye van, mint az üdülésnek, a pihenésnek. Ezek egyeztetése, a táj egységét féltve óvó fejlesztés tiszteletre méltó eredményeket hozott a Pilisi Parkerdőgazdaság területén, s a tervek» sem alábbvalóak a megteremtett alapoknál. Rejtett központ Kukkantsunk bele közelebbi és távolabbi programokba. Kialakulóban van a Nagy villám körzetében, a valamikori s ma újjászülető turistaház környékén az a centrum, mely a napjainkban a Fellegvárig felérkező, s ott megtorpanó, ösz- szezsúfolódó tömeget okosan csoportokra választja. A korszerűsített, bővített turistaház, ha készen lesz, naponta 2500— 3000 embert tud majd ellátni. Akinek úgy jön kedve, libegővei is följuthat a Nagyvillámra. mert megépül az is, alsó végállomása ott lesz a üdülő- területen. Ez az üdülőterület autóskempinget, s ún. mongol sátrakból álló telepet foglal magába. Az autóskempingben saját sátorral, lakókocsival táborozhatnak az érkezők, a mongol sátrakban pedig kényelmes, műanyag szövet kerítette lakóhely kínálja majd magát. Rögtön leírjuk, mielőtt a természetvédelem barátai felszisszennének: mindezt úgy teremtik még, hogy egyetlen fa sem esik áldozatul a „civilizációnak". Pontosan ez a nagyszerű a tervben: a Nagyvillámnál olyan rejtett központja alakul ki az üdülésnek, pihenésnek, amilyet másutt még nem látni. Fák takarta, ölelte, kis tisztásokon szétszórtan álló épületcsoportok, táborozási helyek lesznek ezek, azaz nem tűnnek már messziről az érkező szemébe sivárságukkal, mesterségesen^ telepített, megtartott csenevész növényzetükkel. Egy fecske Bármennyire elismerést ér- demlőek is az erdőgazdaság tettei és tervei, le kell írnunk: egy fecske nem csinál nyarat, azaz a Pilisi Parkerdőgazdaság nem tudja milliók üdülőhelyévé tenni a Dunakanyart. Nem tudja, s nem is az ő feladata. Mert ahhoz, hogy százezrek jól érezzék magukat a csúcsszezon rövid heteiben, s milliók az év minden hónapjában, közlekedés éppúgy kell, mint üzlet- hálózat, közmű s közút. A szállás lehetőségeiről nem beŐrjárat a vízen A Budapest—Sződliget—Leányfalu ipszilonban Alattomos hét vége volt. A szombat, ha nem is kánikulával, de 27 fokos meleggel kicsalta a vizek mellé az embereket. A Római-parton már a reggeli órákban több száz csónakot tettek vízre, s jó né- hányan nekivágtak a nagy portyának, a Szentendrei-sziget megkerülésének is. Az elsüllyedt uszály De a vasárnap vigasztalanul zuhogó eső bezárta a sátrakba a túrázókat és visz- szatartotta azokat is, akik vasárnap reggel akartak vízre- szállni. S amikor a ponyvák és házfalak mögött már beletörődtek abba, hogy nem folytatható, illetve nem kezdhető meg a túra — akkor abbamaradt az eső, előkerült a nap, s kissé bágyadtan, de kárörven- dően vigyorgott alá. A krónikással terhelt rendőrmotoros egy kört tett a 10 033 sz. uszály maradványai körül. A megroppant hajótestből az Árpád-híd pillérei alatt csak a kormányállás és a rakodódaru emelkedik ki. Az árboc a vízre feküdt, de a rúdról a csehszlovák zászló még a süllyedés napján a kajakosok zsákmánya lett. Lent, a mélyben több száz tonna öntött vas a rakomány. A süllyedés a hajnali órákban történt, még jó néhány héttel ezelőtt. A hat uszályt vontató hajó kapitánya akkor hajózott először ezen a szakaszón. Aznap reggel elég gyatrák voltak a látási viszonyok, s a híd jobb oldalán a parancsnok olyan rosszul manőverezett, hogy a szélső uszály a pillérnek ütközött. A hatalmas erejű csapódás széttépte»a köteleket, kiszakította a vastuskó- kat, és feltépte az uszály oldalfalát. A hajótest alig negyedóra alatt a Duna fenekére ért. A terv szerint 2,30 méteres vízállásnál megkezdik a kiemelést. A jelenlegi vízszint 2 méter 80 centi. A Fruska Gora potyautasai A kört bezárva felbőg a motor, s a csónak 40 kilométeres sebességgel északra tart. A folyami rendészet háromszög alakú lobogóját cibálja a szél. A 2000 köbcentiméteres Volvo fehérre tépi a vizet, s a hajó mögött csak a távolban vasa-, lódik ki a folyó. Az ellenőrzési zóna a Budapest—Sződliget— Leányfalu végpontú elnyúlt ipszilon. A rendőrmotoros beéri az ugyancsak hegymenetben haladó Fruska Gora jugoszláv vontatót. Az utolsó uszályok timonyába, a hatalmas kormánylapátba két túrakajakos kapaszkodik. A régi vízi ördögöknek a ho- rányi túra ezúttal rosszul kezdődik — helyszíni bírsággal. A Hajózási Szabályzat szerint ugyanis 30 méternél jobban nem szabad megközelíteni a csónakoknak a nagy hajókat. A hátizsákokból előkerül százszáz forint, a büntetés. A szentendrei szakaszon nyüzsögnek a csónakok a Nagy- Dunához képest, nagy a forgalom, bár nem éri el az igazi forró nyári napokét. A folyó itt kilométereken át ősi, érintetlen képét mutatja: mindkét oldalon hatalmas, sötétzöld lombsövény szegélyezi. Csordultig terhelt csónak A forgalommal együtt most mpgnő a járőrök dolga. Rövid időn belül a Papszigetnél több horgász, engedély híján, megválni kényszerül botjától, s felszerelésüket csak a szentendrei tanácstól kapják majd vissza a bírság megfizetése után. A szokásos esti hazatérés helyett a szeszélyes időjárás miatt már kora délután tömegesen visszaindulnak kielboo- tok. kenuk és kajakok. Az egyik háromszemélyes csónakban hatan ülnek, köztük két kisfiú. A túlterhelt hajótest alig néhány centiméterre emelkedik ki a vízből, ráadásul úszni csak a két evezős tud. A gyerekeket a rendőrcsónak viszi a partra, de nem ingyen. Ahogy visszafordul a motoros a Rómainál, alig néhány száz méterre öt kajakból álló, éneklő, vidám csapat csordogál ki a Szentendrei-ágból. Libasorban jönnek, fogják a kajakok végét. Ez a játék is tiltott, akár az uszályos potya- utazás, de ők megússzák figyelmeztetéssel. Duna-trambulin A Gellért-rakparti őrsre a Hajógyári-sziget mellett tár vissza a rendőrmotoros. Az illegális Duna-trambulin: a hajógyári híd alatt jövünk át, ott, ahol a mainál forróbb napokon 12—13 éves fiúk ugrálnak talpasokat 15 méter magasból. Most, a kora nyári alkonyaiban azonban csak egyetlen ember, az öreg gáz- lámpa-gyúitogató mutatkozik a parton. Néhány perc múlva pedig kötélhurok kerül a rendőrség rakparti pontonjának vastuskójára. Babus Endre szélve, s olyan, természetes igényt nem is említve, hogy mindenütt megfelelő strand várja a vízbe vágyókat. Készült már egy regionális fejlesztési terv a Dunakanyar holnapjára 196a-ben, s tény, gyors léptekkel haladta meg az élet mindazt, ami a tervben szerepelt. Ne mondjuk, hogy a terv alábecsülte a várható változásokat. Fogalmazzunk inkább úgy: a társadalmi fejlődés — a szabad idő növekedése, a gépkocsi tömeges elterjedése, a jövedelmek kötetlenül fölhasználható részének gyarapodása stb. — húzta át a számításokat. Az a távlati fejlesztési koncepció, amely kialakult a közelmúltban, s amely 1990-ig körvonalazza a terület holnapját, már merészebben szemléli a horizontot. Azt feltételezi például, hogy a nyolcvanas évek második felében egyetlen hét végén 350 ezer embert kell fogadnia, ellátnia annak a szervezetnek, amely behálózza a Dunakanyart, a jobb és bal partot egyaránt. Ez a szervezet olyan elemekből épül fel, mint Visegrád csatornázása, a Szo- kolya és a Királyrét közötti víznyomóvezeték lefektetése, szárnyas- és légpárnás hajók sűrű forgalma a Dunán, a királyrétre vezető kötélpálya, s persze, az az ezer hektár felületű tó, mely a Gabcsikovo— Nagymaros vízműrendszer építésekor alakul ki, tárolóként. E néhány alkotóelem felsorolása is érzékelteti, sok mindenhez pénz kell, s rengeteg pénz. Lépésre lépés Nem tartozom az álmodozók közé, s így azután bármilyen színesen ecsetelik is előttem a távolabbi jövőt, inkább azon rágódom, miként oldíhatók fel lépésről lépésre a Dunakanyar mai görcsei, mi módon juthat lélegzethez az érintett tanácsok többsége. Tudom ugyanis, hogy az eredetileg számítottnál kevesebb pénz fordítható ebben a középtávú tervidőszakban a fejlesztési célokra, s bár a 2,6 milliárd forint hatalmas summa, de csak mint összeg. Ha a megoldandó feladatokhoz viszonyítjuk, így ahhoz, hogy a rendkívüli erőfeszítések ellenére is csak ötvenszázalékos a vezetékes vízellátás, rögtön kisebbre zsugorodik. Túl nagy szünetek választják el egyik lépést a másiktól, némelyik helyi tanácsnak hosszú éveken át gyűjtenie kell a pénzt ahhoz, hogy valami lényegeset megtehessen. Hamis irányba vinne az az okoskodás, nosza, csoportosítsák másként a forintokat, hiszen ebben az ötéves tervidőszakban a kiadások negyedét így is a helyi tanácsok viselik. Sem helyben, sem a megyének nincs több nélkülözhető forintja, sőt, közelebb jár az igazsághoz, ha így fogalmazunk: a meglevő fejlesztési pénzt is úgy kellett más, legalább ilyen fontos céloktól elvonni. Kézenfekvő: a Dunakanyar jó része a megyében van, de használata az egész ország járandósága. (A Dunakanyart fölkeresők hetven százaléka fővárosi lakos.) Ennek a ténynek sok mindenben illenék tükröződnie, de ma még vak a tükör, alig látni homályos vonalakat benne. Pedig a feladatok sürgetőek. mert már most 160—170 ezer ember úti- célja hétvégeken a Dunakanyar, ennyien keresnek pihenést, felüdülést — és élelmet, italt, sportolási, szórakozási lehetőséget, elviselhető utazási körülményeket kívánva — na- oon. árnyékban, vízen és szárazon. Mert. hogy a cikk eleién feltett kérdésre, lesz-e jövője a Dunakanyarnak, megfeleljek, csakis igent írhatok le. Lesz. Ám azt, miiven jövendő lesz ez, a távlati fei- ’esztési koncepció valóraváltá- sához fölvonultatott erők' döntik majd el. Mészáros Ottó 1 i 1 r m
