Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-23 / 146. szám
"tcnr ■4/Pjr ‘tt K/limw 1977. JÜNIUS *3., CSÜTÖRTÖK Ä Fő téren és a Templom téren Szentendrei játékok — délután és este Bár az első előadásokra Csak a jövő hét végén kerül sor, a játékok már javában folynak Szentendrén. Teljes illemmel működik a Teátrum, azaz minden délután és este folynak a próbák a Fő téren és a Templom téren. Az idén ugyanis tulajdonképpen két színház működik majd a városban. A részletekről az előadások rendezője, Herényi Imre a következőket mondja a próbák szünetében: Komédiák és folklór — Tulajdonképpen egy Szentendrei hagyományt elevenítünk fel azzal, hogy a Fő féri színpad mellett egy másik színhelyet is benépesítünk. Először 1970-ben — még Békés András vezetésével — kapcsolták a Teátrum előadásaihoz az akkor komédiás játékoknak nevezett régi bohózatokat A nézőtéri tribün mögött emelt s a vásári színjátékok dobogóit idéző színpadon zajlottak ezek az előadások, s mintegy bevezetőként szolgáltak az esti előadáshoz. Mi most ezt az előkészítő játékot külön műsorrá dúsítottuk, s felvittük a plébánia- templomot körülvevő térre, ahol több kis színpadot állítottunk fel. Ezeken régi magyar komédiákból, iskolai játékokból és folklóranyagból összeállított, kétórás műsort játszanak el a Színművészeti Főiskola másodéves hallgatói. Azt is mondhatnám: a színjátszás, a dráma kevésbé fejlett, kevésbé szigorú formáit mutatjuk itt be, s ízelítőt adunk a vásári-népi kamé- diázásból. Az esti műsor pedig a folytatása, magasabb szintre emelt változata a délutáni játéknak, hiszem a Fő téren a fiatal Shakespeare bűbájos komédiáját, a Tévedések vígjátékét adjuk elő. Bronzpénz és embléma — Ügy hírlik, e játékokhoz iriég másfajta látványosságok is kapcsolódnak az idén. — Látványosságok is, és egyéb szórakozások. A Templom tér északi oldalán például lacikonyhák működnek majd, de lesznek itt olyan vásári sátrak is, melyben szentendrei képző- és iparművészek árusítják — és készítik is — művészi alkotásaikat Ezeket az érdeklődők meg i$ vásárolhatják. E célra külön szentendrei pénzeket készítettünk, bronzból, A forintokat e pénzre lehet átváltani, de aki akarja, magát a pénzt is elteheti szép emléktárgy gyanánt. A Teátrum belépőjegyeihez pedig égetett agyag embléma jár; ezt nyakba akasztva akár díszként is lehet viselni. Az egyéb szórakozások közé tartozik majd az alkalmanként fellépő, az idei Ki mit tud?-ról jól ismert szentendrei Vujicsics-együttes, valamint a Kecskés András vezette Bakfark lantegyüttes. Megemlítem még, hogy a Képzőművészeti Főiskola hallgatói is ott dolgoznak majd a Templom «téren az előadások napján. Premier és finálé — Hetenként hányszor tartanak előadásokat? — Csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap. A Templom téri játékok azonban csak szombaton-vasárnap kerülnek színre, délután öt órától. A Tévedések vígjátéka este nyolckor kezdődik — ha az időjárás nem szól bele. Az első előadásra július 1-én és 2-án kerül sor; ekkor mind a két játékot előadjuk. Az utolsó előadások dátuma július 24. — A főiskolásokon kívül kik játszanak az előadásokban? — Csak a Tévedések víg játékában lépnek fel nem főiskolás színészek — többségükben a Madách Színház társulatának tagjai. Többek között Tolnay Klári, Schütz Ila, Sunyovszky Szilvia, Kis- honti Ildikó, Horváth Sándor, Timár Béla, Márton András, Kalocsay Miklós, Székhelyi József és Gyabronka József. Kerényi Imrét elszólítja az ügyelő, folytatódik a próba. A Templom téren már állnak a kis színpadok, a plébánia- templom sekrestyéje előtt kellékek, jelmezek tömege, s itt egy kordé is, melynek az egyik játékban nagy szerepe lesz. Díszletek és jelmezek A Fő téren is helyükön vannak már a díszletek, s szokás szerint játszanak már a teret körülvevő házak is. Az egyikben például a Főnix vendégfogadó kapott helyet, hátul, a tej-kenyér bolt előtt pedig vásári sátrak tarka ponyvái feszülnek. A sziereplők egyelőre még civilben próbálnak, de a jelmeztervek — Piros Sándor munkál — azt sejtetik, hogy igen színes, látványos ruhákban jelennek meg majd Shakespeare hősei a színen. Előzetesnek ennyi elég is a nemsokára megnyíló Teátrumról. Talán annyit kell még elmondani, hogy az idén először sikerült szervesen beilleszteni a Teátrum rendezvényeibe a Szentendrén élő képzőművészek munkásságát, s most először történik arra is kísérlet, hogy azok, akik a hétvégeken ellátogatnak a városiba, komplex kulturális programot kapjanak, méghozzá tudatos, előre megtervezett programot, melynek pontjai egymást kiegészítve kapcsdódinak egymáshoz. T. I. Horizont — a képernyőn Útikalauztól a humoríesztiválig A televízió Horizont szer- kesztősége ismét kitárja a nézők előtt a világot. Balogh Judit, a Horizont szerkesztőségének vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát az újabb tervekről. — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját köszöntő műsorok egyik jeles darabját, a Szíves útikalauzt a közeljövőben kezdjük forgatni, Illyés Gyula 1934-ben, a szovjet írók első kongresszusára utazva bejárta a Szovjetuniót. Élményeit, megörökítő útinaplójának néhány helyszínére, többek között Csapra, Moszkvába, Le- ningrádba és Ogyesszába látogatunk el, hogy összehasonlítsuk az akkori és a mai körülményeket, viszonyokat. — A barátsághajó Ogyesz- szától Pozsonyig vitte a szocialista országok delegációit, amelyeket minden országban a béke hírnökeként fogadtak. Ötjükről — Barátsághajó naplója címmel — augusztusban mutatnak be filmet. — A környezet szennyezettsége napjaink egyik legkomolyabb veszélye. Vigyázat, veszély! címmel egy-egy szocialista ország környezetvédelméről számolunk be. Első adásunkban a csehszlovák szakemberek kapnak szót. — Figyelemmel kísérjük korunk egyik legnagyobb vas- útépítkezését, a Bajkál—Amúr vonalat, s úgy tervezzük, hogy erről még ebben az esztendőben két filmet mutatunk be nézőinknek. Bulgáriába indul a közeljövőben forgatócsoportunk, ahol a vízgazdálkodás és vízhasznosítás szakembereinek segítségével készítünk filmet. Emilia apácafőnöknő (Tolnay Klári) és Solinus herceg (Székhelyi József) tánckettőse a Tévedések vígjáték» záróképében. A háttérben Schütz Ila és Timár Béla, jobbról, háttal, kockás ingben Kerényi Imre rendező figyeli a jelenetet. A Fő téren a díszlet fontos eleme egy működő szökőkút, Igó Éva. f. h. egy kis lábfürdővel meózza a kutat. . Csuzi Zsuzsa felvételei Jókai Mór visszaküldi az operajegyeket... nyern egyik legféltetteb darabja egy Rodin-rajz és Bruno Walter emigráció« levelei. Zenei bélyegek Egy műgyűjtő albumából Felkerestük Kun Imrét; Bartók Béla, Kodály Zoltán, Szigeti József és Casals budapesti impresszárióját, hang versenyrendezőt. Mint műgyűjtő, mindmáig kölcsönöz kiállításokra relikviáiból. Irodalmi ritkaságok — Gyűjteményem alapja még gyermekkoromból való — mondja Kun Imre. — Baján éltünk é6 egy napon édesapám Mikszáth Kálmántól kapott levelet. Nekem ajándékozta. Attól kezdve rajongtam a nagy írók kézirataiért. Kézirataim vannak Thomas Manntól, budapesti tartózkodásának idején előadását kellett volna lebonyolítanom. Az akkori igazgató elhárította közreműködésemet a megrendezésében. (írt nekem Franz Werfel, Conan Doyle, és H. G. Wells. Móra Ferencnek két levelét őrzöm. Bródy Sándor, Molnár Ferenc éppen úgy szerepel gyűjteményemben, mint Jókai Mór. A nagy mesemondó Párizsból írta ezt a levelet Révai nevű kiadójának, aki két operajegyet szerzett neki. A levél szövege: Köszönettel visszaküldöm a két operajegyet, mert nem tudom felhasználni. Feleségem ugyanis nem jól érzi magát. Tompa Mihály egyik levele így szód: Kedves kurátor uram. Vettem a 100 új frt-t. Most éppen jókor jött, mert azóta talán el is költöttem volna. Bartók-levelek — Bartók-leveleimet a Bartók-archí- vumnak adtam át. A Széchényi Könyvtár zeneműtára, valamint az archívum kapta a szocialista országok Bartók- cikkeinek másfél évtizedes gyűjteményét. Ezenkívül 3000 hangversenyműsort, 1918-tól 1948-ig. A zenei gyűjteményem legszebb darabjai közé tartozik Pjotr Iljics Csajkovszkij névjegye, Liszt Ferenc és Wagner közös autogramja, Igor Stravinski három levele, Maurice Ravel rádiószerződéséről szóló írása. Kodály számtalan levele és előadásainak kézírásos szövege van nálam. Mint koncertirodai vezető jutottam Pablo Casals, Bronislav Hubermann, Emil Sauer, Yehudi Menuhin, sőt, a sztratoszféra-repülő Piccard ’.eveiéhez is. Leveleztem Rabindranath Tagore hindu költővel és Sto- kowskival. Fg! évszázados barátság fűzött Szigeti József hegedűművészhez, s tőle is sok dokumentum van birtokomban. Klemperer karmestertől An- day Piroska énekesnőig sok művész nevét tudnám felsorolni... Gyűjtemé— Gyűjtöm a plaketteket, amelyek zenei vonatkozásúak. Megszereztem valamennyi zenei verseny plakeitját, húsz nemzet zenei bélyegeit a hozzávaló aláírásokkal, levelekkel, elsőnapi bélyegzővel és záróbélyeggel. Ez a különlegesen ritka összeállítású gyűjtemény már több kiállításon szerepelt, nemcsak idehaza, hanem külföldön is. — Mit láthatunk még a Kun Imre- féle ritkaságok közül? — Dohnányi amerikai éveiből valók a különféle levelek és szerződések. Ezek közül egyet idézek. A zeneszerző, zongoraművész és karmester az egyesült államokbeli tallahassee-i egyetemen tanított. Onnan írta Andrew Schulhofnak, magyar származású menedzserének: Egy pár személyes megjegyzéssel visszaküldöm a mellékelt kritikát. A bácsi mindenesetre nem jóindulatú. Érdekes, hogy ezek a „modernek” mennyire dühösködnek, ha valakinek, aki nem tartozik hozzájuk, sikere van. Már rég akartam megírni, hogy a New York-i Union (A zeneművészek szövetsége. A szerk.) milyen rondán viselkedik. A Minneapolisban játszott Mozart-koncertről se engedik meg, hogy tápét (m a gnó’ekercs-fel vétel) adjanak nekem. Ügy látszik, ritkán van úriemberekkel dolauk. ö’e! Ernő. Kristóf Károly HETI FILMJEGYZET Szandakan 8 Jelenet a Szandakan 8 című japán filmből. A néző — jelen esetben a nem japán néző — számára nem túlságosan világos, milyen céllal készítette ezt a filmet Kei Kumai japán rendező (Sakae Hirosava társaságában a forgatókönyvet is ő írta). A történet egy öreg prostituáltról szól, az ismert f lashback, visszapillantó technika alkalmazásával. Egy fiatal újságírónő az egykori prostituáltak életét tanulmányozza, így akad rá Sakira, a hajdani karayuki-szanra, azaz örömleányra. Az elhagyatott körülmények közölt élő vagy inkább tengődő öregasszony lassacskán elmeséli az életét, s ezek az elbeszélések, emléktöredékek megelevenednek. Látjuk, milyen keserves nyomorban élt Saki családja annak idején, látjuk, hogyan adták el a lányukat egy borneói kereskedőnek, aki az ottani egyik bordélyházba vitte a szinte még gyermek leányt (e házat jelzi a Szandakan 8, azaz a ■ 8-as számú bordély). Végigkísérhetjük a lány útját, amint cselédből prostituált lesz, amint először találkozik a szerelemmel, aztán különböző hányattatásait követjük nyomon, mígnem lassan elérkezünk a jelenidőhöz, azaz ahhoz a nyomorgó öregasszonyhoz, aki ebből a szép lányból lett. Az újságírónő közben ellátogat Borneóba is, hogy megkeresse a Szandakan 8-at, de az épületet lerombolták a II. világháborúban a bombák, s a prostituáltak is meghaltak, már csak a sírjukat találja meg a riporternő egy őserdővel benőtt hegyoldalban. A történet bizonyos síkjai feltétlenül érdekesek a számunka. Elsősorban az a különös és különleges világ köt le bennünket — legalábbis egy darabig —, amit a rendező a század első évtizedeinek japán és gyarmati viszonyairól bemutat. Aztán érdekes a japán prostituáltak köre is; ez különbözik (mert egzotikusabb) általában a prostituáltakról szóló filmek hasonló jeleneteitől. Elszomorító az öreg Saki nyomorát bemutató néhány képsor is. Ám mindebből nem tudjuk meg mi, itthoni nézők, hogy végül is mi volt a rendező célja ezzel a filmmel? Lehet, hogy Japánban más felhangjai vannak a történetnek, de hát ott is csak egy ezerszer elmondott prostituálttörténet ez, amelynek „találmánya” — hogy tudniillik egy nyomorba süllyedt bordélyházi nőt, s nem egy csillogó dámává „avanzsált” örömleányt állít a középpontba — sem valami újdonság. A két órán át csordogáló történet így nem szól többről, mint amit fentebb leírtunk: hogyan lett egy szép fiatal karayuki-szanból tengődő Öregasszony. Sem a nőt meggyalázó foglalkozásról, sem az ezt a foglalkozást űző nőkről, sem. ennek, a csoportnak a társadalomban elfoglalt helyzetéről nem tudunk meg semmi különöset. Leíró, kényelmesen mesélgetö film a Szandakan 8. A nézőnek ebben a kánikulában alighanem küszködnie kell majd az álmossággal, ha végig akarja nézni. Péntek, a bennszülött Ki ne olvasta volna Defoe regényét, a Robinson Crusoe című, általában — és méltatlanul — gyerekkönyvvé degradált művet? Olyan kötelező olvasmány ez, amelyet nem írnak elő az iskolákban, de mégis el kell olvasnia minden tizenévesnek. Nos, aki régebben, vagy mostanában olvasta a regényt, ne lepődjön meg, ha ennek az angol filmnek a megtekintésekor édeskeveset kap majd vissza az eredeti könyvből. Adrian Mitchel forgatóköny- író és Jack Gold rendező nem is óhajtott , holmi re- gényillusztrációt készíteni, ezt már a cím is sejteti, hiszen arról a színesbőrűről van szó, akit Robinson foglyul ejtett a szigeten. A film tulajdonképpen ennek a Péntek nevű bennszülöttnek a szemszögéből meséli el az egész Robin- son-sztorit, s ezzel mulatságosan a feje tetejére állítja az ismert történetet. Péntek számára — ez érthető — minden teljesen zavaros, illogikus, érthetetlen, ami Robinsonnak világos, logikus, érthető. A természet romlatlan gyermeke (aki különben igen éleseszű) állítódik itt szembe a minden ízében tipikusan angol (és fehér) ember gondolkodásmódjával. világképével, tudatával, előítéleteivel. Nem vitás: a film készítői úgy vélik, ezt az előítéletekkel teli, ostoba, elrontott, nagyképű, fölényes európait magasan felülmúlja az egyszerű, természetes gondolkodású, primitív bennszülött, emberi minőségében, humánumában, logikájában, becsületességében egyaránt. A korai felvilágosodás „Vissza természethez!” elvének kései példája lenne tehát a film? Kétségtelenül van benne ilyen tendencia is, és ennek eredőit nem is kell feltétlenül Rousseau körül keresgélnünk, hiszen a modern eszképizmus. a társadalomtól való elmenekülés is ideáljának tekinti az ősi, primitív életformát Csakhogy a film azt is érzékelteti, hogy bizonyos pontokon ez a primitív lét sem egészen fenékig tejfel. Akkor hát? Talán azt mondhatjuk erről a sokszor igen mulatságos, de keserűen nevettető filmről, hogy úgy nyúl az ismert történethez, mintha nem Defoe, hanem a nagy szatirikus, Swift (vagy annak mai utódja) írta volna. Mindenesetre a Robinsont játszó Pete O’Toole, s a Pénteket alakító Richard Roundtree nagyszerű kettőst alkot: különösen O’Toole élvezi a szerepet, valósággal lubickol benne, s nagy örömmel frics- kázza meg honfitársai egynéhány máig élő rossz tulajdonságát. Két férfi jelenti érkezését A két férfi közül csak egyik férfi, a másik még csak kisfiú, aki az egész történetből nem sokat ért. Nincs egyedül; a nézők sem sokkal többet érthetnek ebből a csehszlovák filmből, melyet Vaclav Vorlicek rendezett. Nem az érthetetlen, amit a vásznon látunk, hanem az, hogy miért éppen azt látjuk, amit a rendező velünk láttat. A film hőse ugyanis, Juri, a félszeg, mulya, örökösen átejtett, becsapott, megszégyenített fiatalember olyasmiket művel, amiket nem a jelleme diktál, hanem a film készítőinek önkénye. Ha egy mai fiatalember ennyire bugyuta, az már orvosi eset, nem pedig filmtéma. Takács István
