Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-23 / 146. szám

1977. JÜNIUS 23., CSÜTÖRTÖK mi, <w Bútorszövettől a farmerig Export Budakaiászról A félév utolsó exporttételei ezekben a napokban hagyják el a Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat budakalászi gyárát. Az elmúlt hat hónap alatt mint­egy kétmillió négyzetméter termék készült itt külföldi megrendelésre. Mint az az ex- portcsomagokról is leolvasha­tó, szinte a világ minden részé­be szállítanak; USA, Kanada, Japán, Ausztrália, Űj-Zéland, Kuwait, Etiópia, továbbá Ang­lia, Olaszország és újabban már Spanyolország is szerepel az exportlistákon. Tavaly a vállalat Összesen 6,2 millió dol­lár értékű közvetlen és továb­bi 2,4 millió dollár értékű köz­vetett exportot teljesített. A 2 milliárd forint éves tér. melési érték 30 százalékát ex­portra tervező nagyvállalat el­sősorban a 12—16 színben film­nyomással készülő bútorszöve­tek exportját növelte. A ponyvákból sokat vásárol a Szovjetunió is, ahová az idén — több ruházati szövetkezetek­kel együttműködésben — egy­millió divatosan megvarrt far­mernadrágot is exportálnak. Bodza-, szeder-, és vadrózsadzsungel A természet egyensúlyát megbontó érdekes jelenségre figyeltek fel Tolna megye azon erdőiben, ahol vegysze­res gyomirtást, főleg légi per­metezést végeztek korábban az új faültetvényeknél, csemete­kertek környékén. Az igen ha­tásos vegyszerezés gyöke­restül kipusztította a gyom aljnövényzetet, s a talaj táp­erejéből osztozó konkurrencia hiányában óriásira nőttek a bodza-, a szeder- és a vadró­zsabokrok. A túlburjánzott bokrok szinte áthatolhatatlan dzsungellé változtatták kör­nyezetüket. Ritkításukra vi­szont kézi erőt kénytelenek al­kalmazni, Kiskunsági képek Érik a búza — szomjas a hagyma... Lovasok, pásztorok, pusztavendégek tizedik találkozója Aranykalásszal ékes róna- ság, a Kiskunság, melynek száz kövér gulyáját s ménesei­nek nyargaló futását az iroda­lom révén immár halhatatlan s mindannyiunk számára is­merős képpé fogalmazta nagy költőnk — még a múlt század elején. Ismerős tájakon jár hát az utazó még akkor is, ha első ízben kopogtat be a Kiskun­sági Állami Gazdaság köz­pontjába, s élményanyaga va­lami olyasmit idéz, amit a francia deja vue-nek, a való­ságban nem látott s mégis egyszer már megélt hangulat­nak nevez. A rekkenő hőség­ben szőkülő búzatáblák felett égősárga fényben lángol a nyár, közelít Péter-Pál, haj­danán az aratás kezdete... Péter-Pál után — A régi, kézi kaszálás ha­gyományos időpontja volt a június Végi ■ aratáskezdet — mondja Paukovics István, a Kiskunsági Állami Gazdaság igazgatója —, amikor még viaszérésben kezdték el vágni a gabonát, majd a keresztek­ben a tarlón, utóérlelték. Kor­szerű, gépi technológiáink ma már lehetővé teszik, hogy a búza teljes érésében kezdjük meg az aratást, s ha az időjá­rás nem szól közbe, úgy július ötödike-tizedike között kez­dünk, s tíz nap alatt végzünk is vele. A gazdaság 1300 hek­tárnyi búzáját 5 kombájn vág­ja majd, s ha időben megér­keznek a várt lengyel gépek, úgy hét kombájn arat gabona­földjeinken. Harminc mázsás termésátlagokra számítunk hektáronként, de ha a hosszan tartó kánikulát megszakítaná Ipari napok a áruházakban Bemutatkozik: a Kanizsa A nagy múltú üzem teljes termékválasztékának árusítással egybekötött bemutatója a áruházakban 'VASEDÉNY • VASEDENYOVASEDENY« CSALÁDI ÉS HÉTVÉGI HÁZAK BEKERÍTÉSÉHEZ KAPUK, KERÍTÉSELEMEK nagy választékban kaphatók a VASEDÉNY SZAKÜZLETEIBEN VI. , Lenin krt. 86. XXI. , Kossuth L. u. 100. XX., Kossuth u. 37. XVIII. , Vörös Hadsereg útja 129. XIII., Váci út 49. VII. , Thököly út 9-11. XXII. , Varga Jenő tér 16. XVII., Pesti út 179. XIX. , Vörös Hadsereg útja 117. XVI., Thököly út 10. ASF IIENY# VASEDENY#VASEDENY< egy kiadós, csendes esős perió­dus, úgy hízhatna a szem s a termésátlag is emelkedne 8— 10 mázsával. Sok évtizedes megfigyelés, hogy tájegysé­günkön június második felé­ben majd mindig szárazság van. Így azután nálunk a ko­raérésű búzafajták a gyako­riak : a Kavkáz, a Jubilejnaja, a Libellula és a többiek'. — Miért rendezték, immár másodízben az önök gazdasá­gában a megyei búzatermesz­tési, fajta-, agrotechnikai és termésbecslési bemutatót? — Elsősorban azért, mert a Szúnyog-pusztai kísérleti te­lep a gazdaságunkhoz tartozik. Itt a Szegedi Gabonatermesz­tési Kutatóintézet folytat kis- parcellás kísérleteket, me­lyeknek eredményeit első kéz­ből kapjuk, átvesszük s a nagyüzemi termesztésben fel­használjuk. Időben figyelhe­tünk fel arra, hogy egy-egy új fajta a gyakorlat számára mi­lyen tulajdonságai révén hasz­nosítható leginkább: döntő itt a szárszilárdság, a szalmama­gasság, a kalásznagyság, nem utolsósorban az új fajta ter­mőképessége, s betegségekkel szembeni ellenállókészsége is. A másik indíték az objektivi­tásra való törekvés: a mi geo- klimatikus viszonyaink nem a legkedvezőbbek a búzater­mesztésre. Így azután a kapott eredmények tárgyilagosabb értékítéletre sarkallják a véle­ményezőket, mintha első osz­tályú termőtalajokon, jó csa­padékviszonyok mellett meg­termelt búzát minősítenének. Hét szórófej öntöz — Az országút mellett ha­talmas területen hagymatábla utal arra, hogy azon a részen jók a talajadottságok. \ — Csakugyan kedvezőbbek ott a talajviszonyok, mint gaz­daságunk egyéb területein, így itt 100 hektárnyi hagymát ter­mesztünk. Gondot csak az ön­tözés okoz: hagyományos be­rendezésekkel dolgozunk, s ez bizony lassú, kézimunka-igé­nyes művelet. Nemcsak a rek­kenő hőség, hanem az ered­ményesebb munka okán is na­gyon várjuk az új, korszerű megérkeztét, mely egy nap alatt húsz hektárnyi területe! öntöz 7 szórófejjel — s mind­össze két ember irányítását, jelenlétét igényli. — S egy más műfaja az állami gazdaság tevékenységűnek: pásztor- és lovasnapi rendez­vényeik külföldről is vonzzák az érdeklődőket. Az idén mi­lyen programmal készülnek? — Tizedik alkalommal ren­dezzük most ezeket a pásztor- és lovasnapokat, tehát jubilá­lunk. A különböző lótenyésztő gazdaságok részvételével a négyesfogat-liajtók mérik ösz- sze erejüket terephajtásban és ügyességi versenyekben — így a négyévenként sorra kerülő világbajnokságra indulók se­lejtezője részben itt lesz. Aka­dályugratásból juniorbajnok­ságot rendezünk, melyen két­méteres lesz a legmagasabb akadály. Bemutatják lórater- mettségüket a helyi általános iskola úttörőlovasai is, s az ér­deklődők megtekinthetik a lo­vas futballt. A bemutatón két kapura játszik 4 lovas és négy ló. Csikó a tombolán Tavaly mintegy 30 000 em­bert láttak vendégül a három­napos rendezvénysorozat ide­jén; az idén is sok érdeklő­dőre számítunk. A hagyomá­nyos birkaporköltfőző verseny­re bárki benevezhet, aki hoz magával birkát. Az ökörsütés azonban nem nyújt egyéni gasztronómiai feladványt, he­lyette együttes vidámságot ad és kinek-kinek egy szeletnyi frissen sültet. Végül tombolán kisorsolunk egy 3 éves csikót, — a húszforintos tombolajegy ellenében a boldog nyertes ha­záig vágtathat rajta... Bizonyára népes, vidám tár­saság jön össze Apajon július 27 és 31 között a pásztor- és lovasnapok alkalmával. A tombolán nyerhető csikó azon­ban elgondolkodtat. Mert mi történik, ha mondjuk egy új lakótelepi bérház hetedik eme­leti lakástulajdonosa nyeri a jó járású lovat? Hát, örömében is, bánatában is dalra fakad­hat, hogy kötöttem lovamat piros almafához, azaz kiköt­ném lovamat... — de almafa sehol. Bedő Ildikó A tanács könyvtára Geleta Pál felvétele Az államigazgatás tudo­mány, a törvények, rendele­tek ismerete nélkül nem lehet gyakorolni. Sok a törvény, még több a rendelet, de még­ha valaki betéve valamennyit is tudja, bizony igazán el nem igazodhat, mert annak is meg­van a szabálya, melyiket, mi­kor és hogyan kell végrehaj­tani, alkalmazni. Vaskos könyvek beszélnék erről, és sok meg is található minden községi tanácsházán az elnök szobájának üveges szekrényé­ben. Nem hiányoznak Ráckeve nagyközségi tanácsánál sem. A különbség csak az, hogy a megközelítően háromszáz kö­tetből álló szakkönyvgyűjte­ményt könyvtári módszerekkel kezelik. A tanács házi könyvtárának Reggel Lászlóné művelődés- ügyi előadó a gondozója. Kezé­ben a katalógust tartalmazó keménykötésű füzet és abban a kikölcsönzött könyvek címét és a kölcsönző tanácsi dolgo­zók nevét feljegyző tucatnyi kartonlap. Van azonban szép­irodalmi munka is a könyvtár­ban, jelenleg éppen 130 kötet. Ezek viszont nem a tanács, hanem a járási könyvtár tu­lajdonai, két-három havonta cseréli legújabb szerzeményei­ből, körülbelül ugyanannyi kötettel. A munkafegyelem minősége IDŐNKÉNT nem haszonta­lan egy-egy régebbi, közhasz­nálatú fogalmat, fogalomkört átértékelni, újra végiggondol­ni: nem változott-e tartalma, jelentésköre — a világ válto­zásával párhuzamosan. Különö­sen a gazdálkodáshoz kapcso­lódó fogalmakat ajánlatos ily- módon, időről időre megvizs­gálni, hiszen itt, ennek elmu­lasztása könnyen súlyos, mil­liárdos veszteségeket okozhat a népgazdaságnak. Itt van például a munkafe­gyelem fogalmának széles kör­ben tapasztalható régies értel­mezése. . A munkafegyelem a mindennapos gyári használat­ban többnyire ma is mennyisé­gi követelmény: időpontok, idő­tartamok betartására vonat­koztatják. E szemlélet szerint, jó a munkafegyelem akkor, ha nincs késés, ha a 8 órát min­denki kidolgozza, ha az ebéd­idő nem több 30 percnél, ha az ember a munkadarabot határ­időre átadja, vagy megadott időközönként átad egyet. E szemlélet kívülről nézi a munkát. E szerint az a fontos, hogy az ember ott legyen a gé­pe mellett, vagy az íróasztalá­nál és tevékenykedjen szorgal­masan. Az elrohanó idő megra­gadása, és a rend szempontjá­ból persze ez sem közömbös. Van is tennivaló bőven e téren is. A valódi és hasznos mun­kafegyelem szempontjából vi­szont az a lényeges, hogy a mi emberünk, serényen, kitöltve a munkaidőt és pontosan megje­lenve műszakkezdéskor min dolgozik, hogy mennyit ér az, amit csinál, milyen minőség­ben, milyen színvonalon látja el a munkáját. A VEVŐKET a világpiacon a termékek tudománya, minő­sége, ára, élettartama érdekli, azt fizetik meg, szemükben az a gyár magánügye, hogy em­berei lógósak-e vagy sem. (Ná­lunk egy kicsit fordított a hely­zet: az vált közüggyé, hogy milyen a mennyiségi munkafe­gyelem, a; késés, a lógás mérték­ké síb. Ezt ítéljük' el — társa­dalmilag. A brigádmozgalmak értékelésekor ez nyom sokat a latban. A termék színvonala ná­lunk inkább a gyár magánügye, vagy legalábbis erről, mindez­idáig társadalmilag kevés szó esett. Most talán megváltozik majd a helyzet.) Tény, hogy napjainkban a legtöbb veszteséget a gyárnak és a népgazdaságnak egyaránt nem a lógósok okozzák, hanem a rossz minőségű munka. Tudniillik, ha valahol nem végzik el a munkát, sokat lóg­nak, akkor a drága — több­nyire külföldön vásárolt nyers­anyag megmarad. Feldolgozzák másnap, harmadnap. Nem fogy az energia, nem kopik a gép, a szerszám — csak az idő szalad el haszontalanul. Ha viszont dolgoznak valahol, serényen — de rosszul, akkor már nemcsak az idő vész el, hanem az érté­kes anyag, energia is. AZ A LEGNAGYOBB KAR, ha valahol selejt, vagy céljá­nak meg nem felelő termék ké­szül. Alig kisebb baj akkor, ha ugyanabból a gyárból, ugyan­azt a terméket egyszer kiváló, másszor csapnivaló minőségben bocsátják ki. Ha mindig gyen­ge a minőség, mindig harmad­vagy másodosztályú, de stabi­lan az, arra a felhasználók a konstrukcióikban, a karbantar­tó kapacitásukban felkészülhet­nek, arra lehet számítani, ter­vezni. (Kár persze, hogy a le­hetségesnél alacsonyabb hasz­nálati értéket állítanak elő.) Az ingadozó minőség viszont ki­védhetetlen veszedelem. Az ingadozó minőségű termékek­nek a legrosszabb a hírük a világpiacon. Előbb vesznek meg olyan árut. amely közismerten harmadosztályú, mint olyat, ami közismerten megbízhatat­lan minőségű. Az ingadozó minőség oka (ál­talában a gyenge minőség oka) a szakemberek gyakorlati ta­pasztalatai szerint, ágazaton­ként változóan, 50—90 százalék­ban a rossz minőségű munka- fegyelem. A korszerű, a telje­sebb értelemben vett munkafe­gyelem lazasága, az, hogy nem tartják be a technológiai elő­írásokat, az edzési, préselési, kezelési időket, nem az előírt, anyagot, méretet, gépet, szer­számot használják, nem az elő­írt módon vizsgálják a minősé­get stb. AZ ELŐÍRÁSOKTÓL való eltéréseknek újból sok oka van: pl. az előírt anyagot nem lehe­tett beszerezni, vagy későn jött, s a munkás a lemaradás beho­zásáért kénytelen spórolni a megmunkálási idővel, a nor­mával. Olykor persze a munka- vállaló műszaki kultúrája is olyan, hogy nem érti meg, miért kell betartani a gyártási előírásokat. A felelősség persze ez esetben is a vezetőségé, hi­szen ilyenkor olyan ellenőrzé­si rendszert kell bevezetni, ami kompenzálja az effajta értet* lepségef •Lám:: a munkafegyelem, az értékalkotó, igazi munkafegye­lem ma körülbelül mindezt je­lenti. Ezt a fegyelmet kellene mindenütt megteremteni a ve­zetéstől a végrehajtásig, az ipar valódi versenyképességéért, s ebben a pontosan vezetett bé­lyegzőkártyáknak nincs meg­határozó szerepük. Azt, hogy soha, senki ne késsen el, köny- nyű elérni, ezt egyszerű fel­ajánlani, ellenőrizni. Sokkal nehezebb elérni azt. hogy min­denki, a gyártáselőkészítőtől, anyagbeszerzőtől a munkásig pontos, korszerű munkát ad­jon ki a kezéből, technológiai­lag fegyelmezett, eszével és szívével arra összpontosítson, amit csinál, s nem pusztán ar-r ra, hogy ott legyen a munka­helyén. Ebben van ma sokfelé az igazi tartalék, számottevő mennyiségben. Gerencsér Ferenc A hajdúszoboszlói SZOT-üdülöbe be­utalóval érkeztem. A medencékben nyü­zsögtek a lármásan csapkodó fürdőzők. Legtöbbjük piros­pozsgás nő volt. Egyik ismerős férfi­társam ekképpen tá­jékoztatott: — Vi­gyázz, ezek a nők mind külföldiek. Fi­gyeld meg, csak úgy ostromolják őket a magyar férfiak. — Nagyszerű — gondoltam —, mi­lyen remek lesz, hogy a szakszervezet jóvoltából itt kidő­zsölöm magam. De örök hála Csészés kartársnak is, aki a fizetésemig kölcsön­zött ezer forintot. Hi­szen itt víz is van, nő is van, hát mi kell még a nyaraló­nak?: ezer forint és kész. — Szerinted mi­lyen nemzetiségűek lehetnek ezek a nők? — fordultam férfi­társamhoz. — Szerintem an­golok, karcsúságuk­Kicsi a világ ról, szőkeségükről ítélve... Megakadt a sze­mem egy töltött ga­lambon. Csudanő. Es a nézése csupa ígé­ret. Lehet vele mit kezdeni, feltéve, ha az ember tud ango­lul. Ezt nem hagyha­tom ki. Szerencsém­re a pavilonban árultak angol nyelv­könyvet. Néhány ko­moly sékszpiri idézet mellett bevágtam egy pár közhaszná­latú kifejezést: How do you do? Thank you wery well. Do you slipi my dear Lady? Can you with mee to take a little promenation?... és így tovább. Eleinte nehezen ment, de két nap után már törtem az angolt. A harmadik napon tár­salogtam is magam­mal — a tükör előtt. S délután a tűző nap elől az árnyékba akarok feküdni, mi­kor meglátom az én bálványomat. A me­dence szélén ült, a lábát a vízbe lógatta. Most vagy soha. Me­részen odaléptem: — Pardon my dear Lady, I can heer what is the eticette but... — és darál­tam a varázslatosan rámmeredő arany­szőkeségnek ango­lul legalább öt mon­datot. S ekkor a drá­ga nő közbeszólásá­val megállított: — Na, ne marhás. kodjon! Maga is úgy kezdi, mint a többi? Angolul? — Maga ... maga tud magyarul? — áj uldoztam. — Azért tudok néhány angol szót is, de csak akkor hasz­nálom, ha szemtelen tolakodókkal talál­kozom. — Asszonyom — szóltam a forró ho­mokban —, remélem, engem nem sorol kö­zéjük. Akár angol, akár magyar, maga gyönyörű! — Persze, gyö­nyörű vagyok ma­gának most, mert még sosem látott fürdőruhában, csak felöltözve. — Tessék? — Igen, csak fel­öltözve látott. Hát nem ismer meg? Egyébként tudja mi­vel kedveskedhetne nekem a legjobban? Ha visszaadna ne­kem 300 forintot abból az ezerből, amit a férjemtől kért kölcsön. Na­gyon fogy itt a pénz. — Hát maga ... maga Csészésné Ül­lőről? Két nap, két éjjel ezért kellett angolul tanulnom... Ráadásul, amikor újra találkoztam üdülő férfitársam­mal, irigykedve így szólt hozzám: — Láttalak, bará­tom, hogy már meg­ismerkedtél azzal oi angol töltöttgalamb­bal. Csak így tovább. Ugye érdemes volt megtanulnod a nyel­vet ... Dénes Géza i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents