Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-23 / 146. szám
1977. JÜNIUS 23., CSÜTÖRTÖK Vállalati szervezet Sorrend, forma - irány Ms Világszerte keresik a vállalati irányítás hatásos formáit, s bár jó részmegoldások születtek, kétségtelen, az üdvözítő formulát nem találták meg, alighanem mert föllelhetetlen, kialakíthatatlan. Bizonyára azért, mert a vállalati szervezet sajátos alakulat, vannak ugyan általános jellemzői, részletei, egésze azonban, s főként működésének mikéntje csak úgy hasonlítható másokhoz, mint körte az almához; mindkettő gyümölcs, mindkettő szervezet, de nem azonos. Ésszerű lépcső Az iparban ismerős embernek sokat mondhat egyetlen adat bármelyik munkahelyről, így az a tény, hogy a Forte Fotokémiai Ipar dolgozóinak majdnem nyolcvan százaléka törzsgárdatag, alighanem kifejezi az irányítás és a demokratizmus összehangoltságát, azt, hogy itt dolgozni nem puszta kenyérkereseti lehetőség. Kétféle irányban kell keresnünk a választ arra, miben mutatható ki ez az összehangoltság. Az egyik irány: a vállalatnál a vezetés ésszerű lépcsőjét alakították ki. Mindazok a jogok, amelyek a legtöbb helyen a vállalati felső vezetés kezében vannak — bérmegállapítás, fegyelmi felelősségre vonás, beleértve az elbocsátást is! —, itt a középszinthez kerültek. A másik irány: az üzemi demokrácia kibontakoztatását nem különböző testületek létrehozásában, fórumok bővítésében látták, hanem a hagyományos formák formalizmustól mentes működésében. A kettős irányban megtett út vezet ahhoz a célhoz, hogy a vezetés egyszerre legyen szakszerű és demokratikus, amint a gyár igazgatója fogalmazta meg ezt. Megtűrve vagy igényelve ? Egyetlen tényt kiragadva a mindennapok bonyolult szövevényéből: két esztendővel ezelőtt a Forte még 1,2 millió dollárért adott el termekéiből Indiában, idén, számítások szerint a forgalom 400 ezer dollár körül alakulhat. Indiában ugyanis megkezdték a filmgyártást, ezért a csökkenés. Mit lehet ezen vitára bocsátani? Mi értelme lenne különböző fórumokon az indiai eladások apadásán siránkozni? Azon azonban nagyon is lehet vitatkozni, mit kell tenni az indiai piac pótlására, mit követelnek az esetleges új vevők, így nyugat-afrikai országok gyártmányban, csomagolásban. Jelzés erejű példaként talán érzékelteti, a látszat-viták látszat-demokratizmusa, s az irányítást ténylegesen segítő viták demokratikus lezajlása között fényévnyi a távolság. Ami rendkívül fontos tapasztalat a Forte gyakorlatában: igénylik a vitákat, de a szakszerű vitákat, azaz a döntések előkészítése, a végrehajtás megszervezése s az ellenőrzés azokra a testületekre tartozik, amelyek a legjobban ismerik a problémakört. Igaz ennek a folytatása is: nincs vitának akkor helye, amikor megkezdődött a végrehajtás, amikor a demokratikusan meghozott döntés egyes részletei Utasítások formájában jelennek meg. Itt nem megtűrt rossz a vita, a nézetek ütközése, mint sok munkahelyen, ám az sem megtűrt, hogy a cselekvést vitákkal váltsák fel, áru helyett nézeteket „termeljenek”. Reménytelen vállalkozás lenne ezt a Forte-beli szervezetet átplántálni máshová, mert akkor az itteni embereknek, vezetőknek és beosztottaknak is el kellene menniük oda. Az említett és hasonló részletek ugyanis szorosan kötődnek bizonyos személyiségekhez — az üzemvezetőhöz, aki élni mer fegyelmi jogkörével, s nem fej- csóválással tér napirendre a súlyos vétség fölött —, s ezek a személyiségek kötődnek ahhoz a szervezethez, amelyet maguk alakítottak ki, formáltak, s tesznek folyamatosan tökéletesebbé. Mindig csak tanulság Más területre átlépve, újabb adalékokat gyűjtve az általánosításhoz: a legutóbbi hónapokban jelentős szervezeti változásokat éltek át a megye tégla- és cserépipari, illetve kőbányászati üzemei. Hozzátehetjük rögtön, nem az elsőt. A sok gonddal küzdő két iparterület az építőanyagipar hol így, hol úgy szervezett része, ám abban volt a hiba, hogy a különböző próbálkozások döntően csak a formát változtatták — önálló vállalat, összevont vállalatok, egyesülés, tröszt —, de a lényegi munkát kevésbé érintették. A sűrűn ismétlődő átszervezések eredménye jórészt csak a tanulság volt, hogy ez sem hatásos ... Mást kellett keresni; kerestek. Napjainkban a megszűnt Pestvidéki Kőbánya Vállalat két másik céggel alkot új termelői egységet, Tárcái székhely- lyel, Északmagyarországi Kőbánya Vállalat néven. A megszűnt Pestvidéki Kőbánya Vállalat üzemigazgatóságaként működik tovább, legnagyobb termelőegysége természetesen Szob marad. Semmi bajunk az új felállással — a régiekkel sem volt —, ha közben nem nyugtalanítana bennünket az a tény, hogy kevés a kő, igen, bármilyen meglepő is, rendkívül fontos építkezéseket késleltet, hátráltat a kőhiány. Kérdés, a mostani szervezet hatásosabb lesz-e, jobban igazodik-e a követelményekhez, mint az előző? Vagy ismét változott a forma, de a sorrend nem, azaz az irányítás egyetlen célja, a hatásos működés még mindig csak remény? Hasonló óvatossággal értelmezhetjük a tégla- és cserépipar új alakulatát, az egyesülés megszűntét, tröszt szervezését. Tapasztalataink ugyanis arra figyelmeztetnek, hogy bár sokféle formája volt az irányításnak, a megyében levő téglagyárak túlnyomó részében meglehetősen zilált állapotok uralkodnak, ezeken a helyeken az elemi műszaki fejlesztés is ellentmondásosan ment végbe. Ahol pedig a műszaki fejlesztés látványosnak ígérkezett — ne titkoljuk, Solymárra gondolunk Negyvenegy otthon —, ott bizony késnek a várt eredmények. Igaz, a tröszt megalapítása nem érinti a tégla- és cserépipari vállalatok szervezeti kereteit, de hatáskörét — igen ... Ami kicsit fából vaskarika. Vagy talán nem is kicsit, bár reméljük, ránkcáfol a jövendő tapasztalata, a múlt tapasztalatai ugyanis nem tették meg ezt. Nem önkéntes alapon A párt XI. kongresszusa kritikusan értékelte az ágazati és a vállalati irányítás jellemzőit, s aláhúzta; ezek tökéletesítése nem önkéntes alapon vállalt kötelezettség, hanem a társadalmi érdek diktálta szükségszerűség. A vállalati irányítás szintje ma ugyan magasabb valamivel, mint volt a XI. kongresszust megelőző esztendőkben, de a változások többségét központi intézkedések kényszerítették ki. Az öntevékenységnek még ma is csak csíráit láthatjuk, vagy olyan, egyedi gyümölcseit, amelyek valójában senkit sem érdekelnek, senki sem firtatja, hogyan csináltátok, mi mit vehetnénk át. Ilyen értelemben még mindig hiányzik az ágazati irányító szervek összefogó és elemző tevékenysége, a jó módszerek megoldások ismertetése, elterjesztése. Meggyőződésünk, hogy a formai változtatások, amennyiben azok eredője nem a tartalmi módosulások fölismerése volt, csak zavarral, s nem eredménnyel járnak. Az oda- és visszaszervezések — akár vállalaton belüliek, akár iparágon belüliek legyenek — hosszú időre lekötik az érintettek erejét, s meglehet, olyannyira/ hogy arra nem jut, amire a legjobban kellene, a munka irányítására, szervezésére. Ezért fontos sorrend, döntéshozatalkor először: a forma vagy a tartalom. A válasz nem kétséges. A válaszból következő intézkedések mikéntje, hogyanja azonban, finoman szólva is, sűrűn esetleges. A várható eredmények így azután könnyebben halványodhatnak reménnyé. Mészáros Ottó KÉT PARLAMENTI BIZOTTSÁG TANÁCSKOZOTT A témák között: a vízügy, az egészségügy Két témával foglalkozott szerdán — Bélák Sándor elnökletével — tartott üléséin az országgyűlés mezőgazdasági bizousága: a parlament ele kerülő témaként elemez- te-vélaményezte a vízgazdálkodás helyzetéről eredményeiről és feladatairól szóló országos beszámolót és megvitatta a Pénzügyminisztérium, a MÉM és az Országos Vízügyi Hivatal tájékoztató jelentését a mezőgazdasági és élelmezésügyi tárca 1976. évi költségvetésének végrehajtásáról. A tanácskozás munkájában részt vett Ínokai János, az országgyűlés alelnö- ke, Kovács Imre mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, Breinich Miklós, az OVH elnökhelyettese, Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes és Biró Ferenc, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. A vízgazdálkodási beszámolóhoz Breinich Miklós fűzött kiegészítő tájékoztatást. A képviselők közül többen és több oldalról kifejtették azt a véleményt, hogy a vízgazdálkodás nem csupán a népgazdaság egy ágát jelenti, hanem az egész társadalom ügyét. Életbevágóan fontos, hogy legyen elegendő és megfelelő minőségű víz a lakosság ellátásához, az ipari üzemek és a mezőgazdaság munkájához. A zárszámadási témát — a munkaanyagként készült jelentést — Kovács Imre kommentálta. 1976-ban a gazdaságok jelentős része alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. Az időjárás azonban tavaly is sok gondot okozott, így a nagyüzemek termelési eredménye 15 százalékkal elmaradt az 1975. évitől. Ami az élelmiszeripart illeti: termelése — összehasonlítható árakon számolva — 1976-ban nem egészen egy százalékkal növekedett a megelőző évhez képest; s ez elmaradást jelent a tervezett 3,8 százalékos növekedéstől. A bizottság a napirendjére tűzött jelentéseket több kiegészítő javaslattal —- a végleges beszsámolókba kívánkozó részlettémák ajánlásával — elfogadta. A vitában felszólaltak: Inokai János, Molnár Béla, Kovács István, Antal Imre (Pest megye, 19. vk.), Molnár Frigyes, Cselőtei László (Pest megye, 2. vk.), Mateovics József, Varga Sándor, Vadkerti Miklósné, Kalló István, Hütter Csaba, Sze- merits Ferencné, Varga József (Győr), Horváth László, Vass József, Farkas Pál országgyűlési képviselők. ★ Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága Pes- ta László elnökletével szerdán a Parlamentben az egészségügyi ágazat múlt évi helyzetét és eredményeit vitatta meg. A tanácskozáson részt vett Raffai Sarolta, az ország- gyűlés alelnöke és Madarast Attila pénzügyi államtitkár. Az írásban előterjesztett beszámolóhoz Aczél György egészségügyi miniszterhelyettes. Bartos István, a SZOT Tánsad alombiztosítási Főigazgatóságának vezetője, valamint Szőrösök Sándor, a SZOT Üdülési Főigazgatóságának helyettes vezetője fűzött szóbeli kiegészítést. A beszámoló megállapította — és ezzel a későbbi vitában felszólaló képviselők is teljes mértékben egyetértettek —, hosv a költségvetés által rendelkezésre bocsátott erőforrások biztosították a múlt évre tervezett egészségpolitikai célok megvalósításának tói tételeit, az. egészségügyi ellátás tovább javult. Számottevően fejlődött az egészségügyi intézményhálózat is, több mint háromezer gyógyintézeti ágy létesült: a többi között Vácott, Cegléden új kórházi osztályok készültek el. Jelenleg Budapesten, Kistarcsán és Kecskeméten épül új kórház. Élénk vita alakult ki az egészségügyi integráció kérdésében. Többen hangoztatták, hogy az egészségügyi intézmények integrációja elsősorban a betegellátás hatékonyságában hoz majd számottevő eredményeket, ehhez azonban hosszabb időszak szükséges. Az egészségügyi dolgozók meghatározott körét érintő bérintézkedésről a felszólalók elmondották, hogy az helytállásuk elismerését jeleníti. Nagy felelősség 'hárul viszont a végrehajtó szervekre, a tanácsokra, hogy a differenciálás elérje célját. Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága második napirendjeként Zsöpöri Éva egészségügyi államtitkár előterjesztésében az egészségügyi ifjúsági parlamentek tapasztalatait vitatta meg. A két napirendi pont vitájában felszólalt Bognár Ár- pádné, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének titkára: Déváid József, Fiala Tivadamé, Kaposvári Júlia, Kiss István, Petri Gábor, Pes- ta László. Radnai Éva és dr. Vámos Marietta (Pest megye. 5. vk.) képviselő. R mezőgazdaság munkaerőhelyzete Az idénymunkákban szükség van a külső segítségre Szabó Ferenc MÉM-főosz- tályvezető szerdán a minisztériumban a mezőgazdaság munkaerőhelyzetének időszerű kérdéseiről tájékoztatta az újságírókat. A mezőgazdasági aktív korú keresők számának csőkDunakanyar - strandtervek A környezet védelmének lehetőségeit vizsgálta a DIB Gödöllőn 41 lakásos épületen dolgozik a Pest megyei Tanács Építőipari Vállalata. A tervek szerint a lakóház 1977. őszére elkészül. Nagy Iván felvétele Hallatlanul gyors ütemben. növekedett az utóbbi években a Dunakanyar idegenforgalma, egy-egy nyári hét végén már ugyanannyi az idegenből érkezett turista, mint J az állandó lakos. A nagy forgalom nem tesz jót a tér- j mészetnek: a festői tájat'mind | több helyen éktelen!ti szemét. De nemcsak a turisták | által elhajigált konzervesdo- bozok, üdítőspalackok és papírhulladékok okoznak gondot megyénk e szép vidékéért felelősséget érző embereknek. hanem az is, hogy a településeken a szemétgyűjtés sem megoldott. Esetleg megyei vállalat... ? Erről a problémáról tárgyalt tegnapi plenáris ülésén a Dunakanyar Intéző Bizottság. Mint dr. Tímár Éva, a környezetvédelmi szakbizottság titkára, a téma előadója elmondta, sajnos, a közeljövőben nincs lehetőség — anyagi eszközök híján —, a nagyobb községek csatorna- hálózatának kiépítésére, a szennyvíztisztításra. Viszont i mielőbb meg kell szervezni a szemét gyűjtését. (A szentendrei járás 14 települése közül hatban gyűjtik rendszeresen a szemetet, háromban csak az üdülőtelepről hordják el, öt helyen egyáltalán nem szedik össze. Szentendrének a lerakóhely kijelölése okoz gondot. A városban a háztartási hulladékokon kívül igen sok, mintegy 2 ezer tonnányi ipari hulladék keletkezik évente, s a tanács nem talál sem megfelelő helyet, sem pedig tervezőt a telep kijelölésére.) A hulladékgyűjtés megszervezésére több elképzelés van: a Köztisztasági Egyesülés ajánlása alapján három körzetet kell kialakítani Esztergom, Szentendre és Vác központtal. Hasonló tervei vannak a megyei tanácsnak is. Czapp Miklós, Pest megye főépítésze elmondta, hogy vagy a városgazdálkodási vállalatok látják el a köztisztasági feladatokat, vagy létrehoznak egy új, megyei köztisztasági vállalatot. E kérdésben szeptemberben születik döntés. Hozzávetőleges számítások szerint a hulladékgyűjtés 40 millió forintba kerül, ezt az összeget csak a tanácsok, vállalatok, szövetkezetek anyagi összefogásával lehet előteremteni. A DIB felkérte az érdekelt szerveket, hogy mihamarabb, de legkésőbb 1980- ig gondoskodjanak á köztisztasági beruházások megvalósításáról. Reményt keltő kutatófúrások A DIB ülésének második napirendi pontja a fürdők helyzetével és fejlesztésük lehetőségével foglalkozott. A fürdőzés iránt országszerte megnőtt az igény, a Dunakanyarban pedig különösen, mivel a folyó veszélyes és vízminősége sem teszi alkalmassá fürdésre. A Dunántúli Középhegység azonban bőven rendelkezik hévizekkel. A források egyike-másika ugyan kiapadóban van, de mélyebb, ezer méter alatti rétegekből még nyerhetünk termálvizet. A fúrások folynak. még az idén Gödön kezdődik kutatófúrás, melynek 1 mélysége 1300 méter lesz. Itt 40—50 fokos vízre számítanak a szakemberek. Perbálon 1500, Pilisszentlászlón 1200 méter mélyről remélnek a gödinél alacsonyabb hőfokú vizet. E kutatások eredményétől függ, hogy hol bővítik a már meglevő fürdőket, s hol létesítenek újakat. Lepencétöl Vácig Szentendrén a papszigeti strand két medencével bővíthető, ennyire elegendő a vízhozama. A leány falui strandon most folyik egy 50 méteres medence építése, átadása augusztus 20-ra várható. További bővítés helyhiány miatt lehetetlen. Visegrád mellett a lepencei strand 1979-re készül el teljesen, részleges átadása az idén augusztus 20- án lesz. Dunakeszin, ahol jelenleg nincs strand, idényjellegű, 1500—2000 személy befogadására alkalmas strand létesíthető közepes hőfokú hévíz feltárásával a VI.. vagy a VII. ötéves tervidőszakban. A. Dunakeszihez hasonló nagyságú fürdő éDülhet Gödön is (a kutatófúrások előtti becslések alapján). Vácott igen rossz állapotban van a strand, gazdaságosan nem is újítható föl. Helyette a váci kórház közelében célszem 3—4 ezer személyes fürdőt építeni. A Szentendrei-Szigeten, a váci komp közetóben lehetne esv hatalmas. 10—15 ezer sze- rnáives strandot építeni. Megvalósítása 1990-nél hamarabb - "m várható. Befejezésül meovitafták az '"’és résztvevői a DTB mun- Va+*«'v<=;t. arnnlvet OcznT .Mrm a DIB elnöke ismer4 Cz. V. kenése a IV. ötéves terv időszakában folytatódott és 1975 végére a kereső létszám 1 millió 39 ezerre esett vissza. A mezőgazdaságban dolgozók aránya pedig 20,4 százalékra mérséklődött. A téeszekben 143 ezerrel kevesebb volt a létszám 1975-ben, mint öt évvel korábban, ezzel szemben a közös gazdaságok 40 százalékos bruttó termelési értéknövekedést értek el az anyagi-műszaki bázis kiszélesedése révén. A mezőgazdasági termelésre az idényszerűség a jellemző, amíg a talaj előkészítési és nö- vónyápoilási munkákhoz van elegendő technikai eszköz, addig a kézimunka-igényes növényi kultúrák termésének maradéktalan betakarításához külső segítségre van szükség. Ennek érdekében egész sor intézkedést hoztak: egyebek között a kézimunka-igényes növényeket termelő üzemek külön betakarítási munkaerőmérleget kötelesek készíteni, és amennyiben munkaerő- hiányt mutatnak ki, úgy intézkedési tervet kell készíteniük, amelynek alapján központilag irányított külső segítséget vehetnek igénybe. A mezőgazdasági nagyüzemek az eddiginél nagyobb mértékben vonják majd be egyebek között a kertészeti termelésbe a nyugdíjasokat. A termelőszövetkezeti családok munka-, illetve tagsági viszonyban nem álló tagjának, a háztartásbelieknek, faluban lakó és munkaviszonyban álló dolgozók és azok családtagjainak fokozottabb bevonása érdekében szélesíteni kell a részes művelést, amely ezután nem esik a másodállásra, mellékfoglalkozásra vonatkozó korlátozások alá, s ezentúl az állami gazdaságokban a zöldségtermelés tényleges bérköltségével növelni lehet a felhasználható bértömeget. Arra is szükség van, hogv a gazdaságok az állami vállalatokkal, intézményekkel és hivatalokkal kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatot, munkaerő-kooperációt valósítsanak meg. * A 'övében az eddiginél iobban bővíteni kell a tanulóifjúság tesz vétel ét a betakarítási munkákban ennek érdekében mennvorsítiák az ifjvsáot éní- tőtáborok bővítését és újakat létesítenek. á A
