Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-21 / 144. szám
M»r fltUC.Yft 1977. JÜNIUS 21., KEDD Nemzetiségi táncok Úttörők folklórtalálkozója Piispökhatvanban Lenyűgöző szépségű táncjátékok előadásában gyönyörködhetett szombaton a püspökhatvani nemzetiségi úttörőbemutató közönsége. A tizenötödik Országos Nemzetiségi Fesztivál Pest megyei műsorát a Kulturális Minisztérium, a Pest megyei Úttörőelnökség, a Pest megyei Tanács művelődési osztálya támogatásával a nagyközségi közös tanács rendezte: a legjobb Pest megyei együttesek seregszemléjén is meggyőződhetünk arról, hogy a nemzetiségi hagyományok tisztelete elevenen él a legifjabb generáció tagjaiban. Hosszú szoknyás kislányok, jellegzetes pilisvörösvári német nemzetiségi népviseletbe öltözött fiúk kezdték el a szín- pompás bemutatót. A gyerekek Wenzl Antal és Hidas György pilisvörösvári vidám népi játékát adták elő. A közönség már az első taktustól kezdve átvette a táncolok ritmusát, s szinte végig ütemes tapssal kísérte a produkciót. A budakalászi kisdobosok Cifra Jánosné és dr. Oszló Endréné Pöröm-pöröm Erzsikéje című népi játékát és palóc táncot adtak elő. A budakalászi úttörők Vajk Mária német és hatni István szlovák táncával mutatkoztak be. A tököli délszláv együttes diákjai tüzes, szilaj macedón táncot jártak. Különösen nagy sikert aratott a Kricskovics Antal koreográfiájával készült groteszk, mulatságos marionett figurákat utánzó bábtánc. A fesztivált nemzetközivé avatta két érsekújvári szlovák úttörőegyüttes vendégszereplése. Eredeti szlovák néptáncokat mutattak be Imre Dezsőné és Vilma Kozarova koreográfusok betanításával. Bravúros teljesítmény volt az Vk- lekovana, a Miava környékéről gyűjtött letérdelő tánc, és a Hilicska, a szlovák folídór egyik legismertebb, legjellemzőbb néptánca. A fesztivál felszabadult, vidám légkörét semmi nem jellemzi jobban, mint az, hogy a gyerekek ebédszünetben sem fogytak ki a népdalokból. Az utcán is lépten-nyomon ünnepi szlovák népviseletbe öltözött felnőttekkel, gyerekekkel találkozhattunk. / Délután a hazai gyermek és felnőtt együttes mutatkozott be. Mindegyik számukat hami István, a kitűnő szlovák nemzetiségi tánckoreográfus komponálta'. Az úttörők a feszes, robbanékony Marsot és a Sztrasakot adták elő. A műsor befejezése és fénypontja volt a püspökhatvani felnőtt nemzetiségi együttes helyi nemzetiségi lakodalmas játéka. A menyasszony és a vőlegény búcsúját, a menyasszonytánc, kontyolás ismert motívumait melankolikus, jellegzetesen szlovák hangolásban adták elő. Szűnni nem akaró tapsvihar közben adta át a dicsérő okleveleket és a püspökhatvani motívumokkal díszített ajándéktányért Tarcsi Géza megyei tanulmányi felügyelő és Elek. Ilona váci járási úttörőtitkár. Befejezésül Lábai László megyei úttörőelnök mondott köszönetét a szép műsorokért, a felejthetetlen élményért minden résztvevő együttesnek. Pósa Zoltán Megkezdődött a VII. veszprémi tv-találkoz» A veszprémi Dimitrov Művelődési Központban hétfőn megnyitották a VII. veszprémi tv-találkozót. A találkozót Radnóti István, a Veszprém megyei Tanács elnöke és Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke nyitotta meg. Többek között hangsúlyozták, hogy az idén nemcsak drámai művek kerülnek a zsűri és a közönség elé, hanem szórakoztató alkotások és úgynevezett vegyes művészeti műsorok is. Ez a műfajban és tematikában egyaránt kibővített ^televíziós „antológia” az előzőeknél jobban és hívebben tükrözi a televízió művészeti munkáját, s ugyanakkor élénkíti a versenyszellemet is. Az idei találkozó műsorán Erősödő kapcsolatok az MTA és a Szentendrei Néprajzi Múzeum között A Magyar Tudományos Akadémia néprajzi osztálya és a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum dolgozói szakmai és baráti találkozót tartottak. A színhely az 1976-ban megnyitott szentendrei skanzen volt. A találkozón részt vett dr. Or- tutay Gyula akadémikus is. Dr. Kurucz Albert, a szabadtéri múzeum főigazgatója bevezető tájékoztatójában elmondta, hogy ez a múzeum az ország központi gyűjteménye, ahol a látogatókat a XVIII— XIX. századi falusi és mezővárosi építészet és életforma tárgyi emlékeivel szeretnék megismertetni. Az építményeket és a berendezéseket az ország tíz nagy tájegységének tagolásában, épületcsoportonként mutatják be. Az eddig már felépült rész a volt Szat- már megyei Tiszahátról való. A felállított együttes a régies erdőháti faluképet jeleníti meg — utcasorban elhelyezkedő házakkal, a falu közepén templommal. haranglábbal és egy különálló szárazmalommal, amelynek óriási kerekét körbejáró lovak forgatják. A szabadtéri múzeum munkatársai az elmúlt tíz évben, a fölállítandó épületek kiválasztásán dolgoztak, valamint a tudományos és intézményi keretek megalapozásán. A tájegységen lebontott és a múzeumba áttelepítendő csaknem száz építményből eddig negyvenkettőt állítottak föl. Muzeológusok, építészek és restaurátorok összehangolt munkájával keltik új életre a zsellérek, jobbágyok, iparosok, polgárok egyre inkább történelemmé váló kultúráját, mindennapjait. Most már nemcsak a tudományos szükségesség és a szakmai szeretet diktálja az elkövetkező évek gyorsabb ütemű munkáját, hanem a látogatók igénye is: az elmúlt két hónapban 35 ezren nézték meg a múzeumot — szemben a tavalyival, amikor összesen 45 ezer látogató fordult meg a skanzenben. A tervek szerint 1985-re minden tájegység jellegzetes épületeit felállítják. A főigazgató nagy érdeklődéssel hallgatott ismertetése után Gerencsér Ferenc és Szabó József cimbalomművészek, a Zeneművészeti Főiskola tanárai — mint mondták, a magyar néprajz iránti tiszteletből — kellemes házi hangversenyt adtak. Ezután, a találkozó részvevői megtekintették a szabadtéri múzeum több négyzetkilométernyi területét. A barangolás hasznos szakmai és baráti beszélgetésekkel telt el, ami minden bizonnyal hozzájárul az intézmények kapcsolatának további erősödéséhez. Bóday Márta a tavalyi esztendő húsz elő- zsürizett tv-filmje szerepel. Négy fődíjért versengenek, kettőt a drámai, egyet-egyet pedig a szórakoztató és vegyes műfaj kategória legjobb alkotásainak ítélnek oda. Veszprém városának díját a legjobb írónak adják át, s odaítélik a tv-kritikusok díját is. A közönségdíj sorsát Veszprém lakói döntik el, akik a 9-es csatornán egy külön helyi adó segítségével, egyenesben láthatják a műsort, és a város különböző helyein és a nagyobb gyárak kapujában elhelyezett urnákba dobhatják be a voksailjat. A bemutatásra kerülő tv- filmeket közéleti személyiségekből, írókból, képzőművészekből és tv-szakemberekből álló zsűri rangsorolja. A zsűri elnöke Örkény István Kos- suth-díjas író. A VII. veszprémi tv-talál- kozó iránt minden eddiginél nagyobb az érdeklődés. A találkozón csaknem valamennyi európai tv-társaság képviselteti magát. Hétfőn az ünnepélyes megnyitó után megkezdődtek a vetítések. — Az utolsó bemutató. A budapesti színházi évad utolsó bemutatóját a Fővárosi Operettszínházban tartották. Kálmán Imre Mont- martrei ibolya című három- felvonásos operettjének díszletei előtt gördült fel a függöny. A művet Mikolay László állította színpadra. Testvérmegyénk színháza Meiningeni emlékek A Suhl megyei meiningeni színházból értesítést hozott a posta: Bulgakov, Moliere című drámáját tűzték műsorukra. A darabot hazánkban is játszották és a szolnoki bemutatóról lapunk hasábjain, is beszámoltunk. A tiszteletbeli meghívó felidézte a korábbi élményeket, a színház vezetőivel folytatott beszélgetést és Meiningen nagy művészeti korszakát is. Pest megye bemutatkozásának utolsó rendezvényén magyar színészek, versek, dalok vették birtokba a sok sikert látott színpadot. S mi, vendégek, kicsit büszkén ültünk a nézőtéren, mert a Madách Színház művészei nagy sikert arattak. A Suhl megyei napok záróakkordján megteltek a patinás erkélysorok és, persze, a földszint is. Pontosabban a jobb oldali első páholy üresen állt: II. György, a hajdani uralkodó herceg páholyát, emléke előtti tiszteletből mindig üresen hagyják. Új stílus született A herceget nem érdekelte az uralkodás, a színház annál inkább. Nem értett az állam igazgatásához, de nagy irodalmi és színházi műveltsége volt. Ráadásul elég gazdag ahhoz, hogy elképzeléseit valóra váltsa. Az 1870-es évek elejének színházi divatját az opera és az operett uralta, háttérbe szorítva a nem zenés műfajokat. Meiningeni György arra a következtetésre jutott, hogy ennek nem lehet Shakespeare, vagy Schiller az oka, hanem a színházak műsorterve rossz. A zenés színpadok látványosságukkal tündököltek, a prózai előadásokat befonta a szürkeség. A színészek alig tanulták meg szerepüket, sőt, néha meghamisították az író mondanivalóját is, azzal sem sokat törődve, hogy a cselekmény időben és térben hol játszódik. A meiningeni színházban elsősorban fegyelmet és a művészet iránti alázatot követelték meg a színészektől, ugyanakkor alapvető szempont volt a színpadi korhű- ség. Tökéletes díszleteket építettek, s ha kellett, valóságos tüzet raktak a színpadon, minden jelmez és kellék művé- szettörténetileg hiteles másolat volt. György herceg rendezői elvének köszönhető, hogy a mellékszereplők és a statiszták is azonos rangot kaptak a vezető színészekkel, hiszen követelménnyé tette, A nézők kertek, vissza-viszszatérő elégedetlenkedés szokta fogadni a tv Önök kérték... című kívánságműsorát. Már mint az írott kritikák papírra vetőinek nem túl széles körében, mert ami a nézőket illeti, azok jobbára hálásak az ilyen sok műfajú elegyítésekért. Érthető okokból: szórakozhatnak is, egy-egy végleg eltűnt 6zínészarc láttán pedig eltöltheti őket a nosztalgia — az az egyáltalán nem szégyell- nivaló nosztalgia... Főképpen akkor van ez így, ha a szerkesztő nemcsak a közelmúlt, hanem a távolabbi idők programjából is* szemezget. Az Önök kérték ... legutóbbi jelentkezésekor örömmel tapasztalhattuk ezt a válogatási elvet, amelynek jóvoltából nemegyszer a Színészmúzeumban érezhettük magunkat. Ott pedig soha nem rossz vendégeskedni! Ismerve a tv egyéb szórakoztató műsorait — rossz szájízzel emlékezve például a múlt szombati megrevűsített kabaréra —, dehogyis mondjuk azt, hogy minek így ez az önök kérték ...! Nagyon is jó, hogy van — netalán még főbb főműsor is kerekedhetne belőle! Épp a kínnal-keserv- vel összekapart ún. vidám szombat esték helyett... Filmszem. Valószínűleg csak a véletlenül nyitva feleitett dobozok amúgyis eltikkadt TV-FIGYELO gazdái hallgatták meg — félfüllel persze — azt a vitát, amely a magyar rajzfilmkészítés megannyi gondját vette számba a Filmszem szombat délutáni adósában. Nem is annyira a technikai föltételekről volt szó — ezek úgy nagyjából adottak —, hanem inkább arról: milyen képző- művészeti stílusban elevenedjenek meg a mesefigurák. A hagyományosabb, közérthetőbb ábrázolási formákat vá- lasszák-e a rajzfilmesek, avagy legyenek merészebbek, s az éppen divatos irányzatokat követve járjon az ecsetjük, mozogjon a ceruzájuk? Nehéz kérdés, hiszen ahány néző, annyi ízlés, annyi — divatos szóval mondva — elvárás ... Nem is fogalmazódott meg egyértelmű válasz érre a filmes .gondra,.azt azonban örömmel hallottuk Jankovich Marcell rendezőtől, hogy mindenképp célszerűtlen a divat- kergetés. Ott van például a János vitéz esete! Ez a nagyszabású alkotás az egy-két esztendeje dívó neoszecesz- szió csillagzata alatt született, és nem a nézők, sem a kritikusok nem lelték benne igazán örömüket. Túlságosan dekoratívra, öncélúan szemkápráztatóra sikeredett ez a tartalmában nagyonis egyszerű és emberséges história. Most, hogy a rajzfilmstúdióban egyszerre készül a Toldi, a Csongor és Tünde, meg még egynéhány más, hasonlóképp irodalmi közkincsnek számító mű megfestett, megrajzolt változata, kíváncsian várjuk: miféle stílusban mozdulnak majd meg a mozivásznon Arany, Vörösmarty és több klasszikusunk képzeletének szülöttei? Reméljük, időtál- lóbban, többeknek tetszőén, mint Petőfi János vitéze! A hŐS íftlll. Cervantesről jegyezték fel, hogy amikor megnézte Lope de Vega egyik darabját, így szólt: felhagyok a darabírással; átadom a helyem a nagy Topé de Vegá- nak, aki a drámaírás fejedelme lett. Az is volt! S nemcsak azért, mert 1500 — egyes becslők szerint 1800 darabot írt —, hanem sokkal inkább azért, mex-t nem kis részükben igazi remekművek ezek. Aki végignézte Vega A hős falu című művének filmváltozatát, fogalmat alkothatott a nagy spanyol drámaíró művészetéről. Eleven, élő figurák. sebes cselekmény, emberséges mondandó — egyszóval egy nagy dráma igen sikerült átdolgozását láthattuk. Akácz László hogy minden pillanatban' együtt éljenek a cselekménynyel. Az írott műveket tökéletes hűséggel akarta visszaadni. Ezzel a meiningeniek elindították az új színházi stílust: a naturalizmust. Hódításukat jelzi, hogy 15 év alatt 81 külföldi vendégszereplésük volt. Felléptek Budapesten is 1875-ben és 1882-ben, s nagy hatást gyakoroltak a Nemzeti Színház akkori játékstílusára. A meiningenizsmusnak voltak problematikus pontjai is, de maradandó érdeme, hogy térhódítása óta nem lehetett többé figyelmen kívül hagyni a korhűség követelményeit és az írók szándékának megvalósítását. A meiningeni nagy korszak — 1870 és 1890 között — feloldódott a modern for- makísérletekben és a születő realista színjátszásban. A népnek örömére... A nagy múltú, színház néhány évtizede ismét a jelentős sikerek korszakát éli. Ezért érdekes: mit őriztek meg a hagyományokból, s mi újat hoztak? — Inkább folytattuk, mint őriztük a hagyományainkat — válaszolt Wilhelm Theilmann, a meiningeni színház igazgatója. — A klasszikusok színre- vitele mellett korunk modern alkotásait akarjuk bemutatni úgy, hogy nézőink számára befogadható és mozgósító erejű legyen. Ez néha kísérletezést igényel, de az új megoldások keresése is hagyomány, színházunkban. íme, a példa: ebben az évadban mutattuk be a Hamletet a konvencionálistól teljesen eltérő felfogásban. A közönség és a kritika is vegyes érzelmekkel fogadta, hogy a dráma összes szereplője végig bent ül a színpadon, világítással, díszlet-, illetve jelmezelemek cseréjével jelezzük a helyszínváltozásokat. De ezen a kereten belül a színészi játék minden része nagyon valószerű, naturális eszközökkel dolgozunk. A koncepciónk az, hogy a tragikus ellentétek hangsúlyozásával köbei vigyük a drámát a fiatalok gondolkodásához. A mi Hamletünk nem töprengő, hanem cselekvő ember, csakhogy a körülményei korlátaiba ütközik. — Hogyan alakul a színház műsorpolitikája? — Minden idényben 7 drámát mutatunk be. Játszuk Shakespeare-t, Moliere-t, Goethét, Brechtet, Bulgakovot és az évad egyik nagy sikere volt a Pop-fesztivál. Abból indusáé foglalkozik a braunbachl Schiller együttessel és a hil- burghauseniekkel is. Említettük már, hogy Suhl megyében a meiningeni színház az egyetlen, így nagy szükség van a jó művészi színvonalat képviselő amatőr együttesekre és végül is ki segítse a munkájukat, ha nem mi?! — A segítség elsősorban a művészeti-szakmai felügyeletben nyilvánul meg? — Nem kizárólag, de ezt tartjuk igazán fontosnak. Persze, gyakran adunk kölcsör díszleteket, kosztümöket és minden egyebet, amire szükségük lehet. Munkásszínházain’- játszanak egész estét betölti drámákat is, ezek mellett azon ban legalább ilyen fontos hogy műsorokat állítanak ösz- sze a munkás- és politikai ünnepekre. Ezekkel aztán városukon kívül járásukban is fellépnék. Zenében is — A memihgeni színháznak tekintélyes az operatársulata és a szimfonikus zenekara is. Hogyan alakul a zenés műfaj aránya? — A hét prózai bemutató mellett hét operát játszunk minden évadban — válaszolt Wolfgang Hocke zeneigazgató. — Műsortervünket az a cél határozza meg, hogy közönségünknek bemutassuk az operairodalom valamennyi kiemelkedő darabját. így aztán a népszerű Verdi és Puccini mellett játsszuk Weber Bűvös vadászát és Händel Xerxes című operáját, valamint Janacek egyik művét, illetve Paul Dessau Einstein című zenedrámáját. Műsortervünkben szerepel, hogy a következő évadban egy új magyar operát is bemutatunk. Mindezek mellett évente hat önálló koncertet ad a szimfonikus zenekar és az operatársulat táncosai egy-egy balettet is bemutatnak. — Rövid suhli látogatásunk során már többször hallottunk az ifjúsági koncertekről. Ezek hasonlóak Leonard Bernstein műsoraihoz? — Csak részben. A mi vasárnap délelőtti koncertsorozatunkban a színpadra is felhívjuk a gyerekek közül azokat, akik valamilyen hangszeren tudnak játszani, ök is bemutathatják tudásukat, sőt. néha még a nagyzenekarral is együtt muzsikálhatnak, a közös éneklés már rendszeres. lünk ki, hogy Suhl megyében ! úgy érezzük, ebben az akti mienk az egyetlen színház, az itt lakók minden rétegéhez szeretnénk szólni. S még egy gondolat a hagyományokról. Színházunk homlokzatán ez | áll: A népnek örömére és felemelkedésére — újszerű és igaz tartalommal akarjuk megtölteni ezt a gondolatot. Munkásszínház — A hagyományokhoz is és ez utóbbi tartalomhoz is kötődik a következő kérdés: Hogyan tevékenykednek Suhl- ban a munkás színházak? — Ezek a mi nagy segítőink — kapcsolódott a beszélgetésbe Günther Hofmann, a színház párttitkára, aki egyébként a társulat egyik vezető énekes színésze. — Megyénkben öt amatőr társulat van, tagjaiknak többsége valóban munkás, joggal nevezhetjük hát munkásszínháznak ezeket az együtteseket. Teljesen önállóan, sajátos műsortervvel dolgoznak, mi csak bábáskodunk produkcióik felett. A Suhl városában működő munkásszínház művészeti tanácsadója például éppen az igazgatónk, de igyancsak társulatunk egy-egy vezető színévizálásban rejlik a sorozat népszerűsége. A gyerekek között nagy dicsőség együtt muzsikálni a zenészekkel. ...a közt művelő... Száz évvel ezelőtt a meiningeni színház újat hozott bár számunkra ma már furcsa szópár , a korszerűség és naturalizmus. Akkor azonban erős társadalmi bázisa volt. meglévő igényeket szolgált k és indított el a fejlődés útján S a mai meiningeniek — náluk nem gyakran használt fogalom, hogy: közművelődési feladat — a legmodernebb formakísérletekkel keresni a színházi megújulás útját. Közben vállalják, hogy gazdád legyenek az amatőr mozgalomnak a színjátszásban és a zenei kultúrában egyaránt. Hazánkban könyv jelent meg a népművelő színházról, csaknem egy évtizedet vitatkoztunk is e témáról, de ebben a kérdésben inkább csak a didaktikus, vagy az extrém színházig jutottunk. Elgondolkodtató a meiningeniek mai, a közt művelő színházának példája. Kriszt György > l
