Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-21 / 144. szám

M»r fltUC.Yft 1977. JÜNIUS 21., KEDD Nemzetiségi táncok Úttörők folklórtalálkozója Piispökhatvanban Lenyűgöző szépségű táncjá­tékok előadásában gyönyör­ködhetett szombaton a püs­pökhatvani nemzetiségi út­törőbemutató közönsége. A ti­zenötödik Országos Nemzeti­ségi Fesztivál Pest megyei mű­sorát a Kulturális Miniszté­rium, a Pest megyei Úttörő­elnökség, a Pest megyei Ta­nács művelődési osztálya tá­mogatásával a nagyközségi kö­zös tanács rendezte: a legjobb Pest megyei együttesek sereg­szemléjén is meggyőződhetünk arról, hogy a nemzetiségi ha­gyományok tisztelete elevenen él a legifjabb generáció tagjai­ban. Hosszú szoknyás kislányok, jellegzetes pilisvörösvári né­met nemzetiségi népviseletbe öltözött fiúk kezdték el a szín- pompás bemutatót. A gyere­kek Wenzl Antal és Hidas György pilisvörösvári vidám népi játékát adták elő. A kö­zönség már az első taktustól kezdve átvette a táncolok rit­musát, s szinte végig ütemes tapssal kísérte a produkciót. A budakalászi kisdobosok Cifra Jánosné és dr. Oszló Endréné Pöröm-pöröm Erzsikéje című népi játékát és palóc táncot adtak elő. A budakalászi úttö­rők Vajk Mária német és ha­tni István szlovák táncával mutatkoztak be. A tököli dél­szláv együttes diákjai tüzes, szilaj macedón táncot jártak. Különösen nagy sikert aratott a Kricskovics Antal koreográ­fiájával készült groteszk, mu­latságos marionett figurákat utánzó bábtánc. A fesztivált nemzetközivé avatta két érsekújvári szlovák úttörőegyüttes vendégszerep­lése. Eredeti szlovák néptánco­kat mutattak be Imre Dezső­né és Vilma Kozarova koreo­gráfusok betanításával. Bra­vúros teljesítmény volt az Vk- lekovana, a Miava környéké­ről gyűjtött letérdelő tánc, és a Hilicska, a szlovák folídór egyik legismertebb, legjellem­zőbb néptánca. A fesztivál fel­szabadult, vidám légkörét semmi nem jellemzi jobban, mint az, hogy a gyerekek ebédszünetben sem fogytak ki a népdalokból. Az utcán is lépten-nyomon ünnepi szlovák népviseletbe öltözött felnőt­tekkel, gyerekekkel találkoz­hattunk. / Délután a hazai gyermek és felnőtt együttes mutatkozott be. Mindegyik számukat hami István, a kitűnő szlovák nem­zetiségi tánckoreográfus kom­ponálta'. Az úttörők a feszes, robbanékony Marsot és a Sztrasakot adták elő. A műsor befejezése és fénypontja volt a püspökhatvani felnőtt nem­zetiségi együttes helyi nem­zetiségi lakodalmas játéka. A menyasszony és a vőlegény búcsúját, a menyasszonytánc, kontyolás ismert motívumait melankolikus, jellegzetesen szlovák hangolásban adták elő. Szűnni nem akaró tapsvihar közben adta át a dicsérő okle­veleket és a püspökhatvani motívumokkal díszített aján­déktányért Tarcsi Géza me­gyei tanulmányi felügyelő és Elek. Ilona váci járási úttörő­titkár. Befejezésül Lábai Lász­ló megyei úttörőelnök mondott köszönetét a szép műsorokért, a felejthetetlen élményért minden résztvevő együttes­nek. Pósa Zoltán Megkezdődött a VII. veszprémi tv-találkoz» A veszprémi Dimitrov Mű­velődési Központban hétfőn megnyitották a VII. veszpré­mi tv-találkozót. A találkozót Radnóti István, a Veszprém megyei Tanács elnöke és Nagy Richárd, a Magyar Te­levízió elnöke nyitotta meg. Többek között hangsúlyozták, hogy az idén nemcsak drámai művek kerülnek a zsűri és a közönség elé, hanem szóra­koztató alkotások és úgyneve­zett vegyes művészeti műso­rok is. Ez a műfajban és te­matikában egyaránt kibőví­tett ^televíziós „antológia” az előzőeknél jobban és híveb­ben tükrözi a televízió művé­szeti munkáját, s ugyanak­kor élénkíti a versenyszelle­met is. Az idei találkozó műsorán Erősödő kapcsolatok az MTA és a Szentendrei Néprajzi Múzeum között A Magyar Tudományos Aka­démia néprajzi osztálya és a szentendrei Szabadtéri Népraj­zi Múzeum dolgozói szakmai és baráti találkozót tartottak. A színhely az 1976-ban megnyi­tott szentendrei skanzen volt. A találkozón részt vett dr. Or- tutay Gyula akadémikus is. Dr. Kurucz Albert, a szabad­téri múzeum főigazgatója be­vezető tájékoztatójában el­mondta, hogy ez a múzeum az ország központi gyűjteménye, ahol a látogatókat a XVIII— XIX. századi falusi és mező­városi építészet és életforma tárgyi emlékeivel szeretnék megismertetni. Az építménye­ket és a berendezéseket az or­szág tíz nagy tájegységének tagolásában, épületcsoporton­ként mutatják be. Az eddig már felépült rész a volt Szat- már megyei Tiszahátról való. A felállított együttes a régies erdőháti faluképet jeleníti meg — utcasorban elhelyezkedő há­zakkal, a falu közepén temp­lommal. haranglábbal és egy különálló szárazmalommal, amelynek óriási kerekét körbe­járó lovak forgatják. A szabadtéri múzeum mun­katársai az elmúlt tíz évben, a fölállítandó épületek kivá­lasztásán dolgoztak, valamint a tudományos és intézményi ke­retek megalapozásán. A táj­egységen lebontott és a mú­zeumba áttelepítendő csaknem száz építményből eddig negy­venkettőt állítottak föl. Muzeo­lógusok, építészek és restau­rátorok összehangolt munkájá­val keltik új életre a zsellérek, jobbágyok, iparosok, polgárok egyre inkább történelemmé vá­ló kultúráját, mindennapjait. Most már nemcsak a tudo­mányos szükségesség és a szak­mai szeretet diktálja az elkö­vetkező évek gyorsabb ütemű munkáját, hanem a látogatók igénye is: az elmúlt két hónap­ban 35 ezren nézték meg a mú­zeumot — szemben a tavalyi­val, amikor összesen 45 ezer lá­togató fordult meg a skanzen­ben. A tervek szerint 1985-re minden tájegység jellegzetes épületeit felállítják. A főigazgató nagy érdeklő­déssel hallgatott ismertetése után Gerencsér Ferenc és Szabó József cimbalomművészek, a Zeneművészeti Főiskola taná­rai — mint mondták, a magyar néprajz iránti tiszteletből — kellemes házi hangversenyt ad­tak. Ezután, a találkozó részvevői megtekintették a szabadtéri múzeum több négyzetkilomé­ternyi területét. A barangolás hasznos szakmai és baráti be­szélgetésekkel telt el, ami min­den bizonnyal hozzájárul az intézmények kapcsolatának to­vábbi erősödéséhez. Bóday Márta a tavalyi esztendő húsz elő- zsürizett tv-filmje szerepel. Négy fődíjért versengenek, kettőt a drámai, egyet-egyet pedig a szórakoztató és ve­gyes műfaj kategória legjobb alkotásainak ítélnek oda. Veszprém városának díját a legjobb írónak adják át, s odaítélik a tv-kritikusok dí­ját is. A közönségdíj sorsát Veszprém lakói döntik el, akik a 9-es csatornán egy külön helyi adó segítségével, egyenesben láthatják a mű­sort, és a város különböző he­lyein és a nagyobb gyárak kapujában elhelyezett urnák­ba dobhatják be a voksailjat. A bemutatásra kerülő tv- filmeket közéleti személyisé­gekből, írókból, képzőművé­szekből és tv-szakemberekből álló zsűri rangsorolja. A zsűri elnöke Örkény István Kos- suth-díjas író. A VII. veszprémi tv-talál- kozó iránt minden eddiginél nagyobb az érdeklődés. A ta­lálkozón csaknem valamennyi európai tv-társaság képvisel­teti magát. Hétfőn az ünnepélyes meg­nyitó után megkezdődtek a vetítések. — Az utolsó bemutató. A budapesti színházi évad utol­só bemutatóját a Fővárosi Operettszínházban tartot­ták. Kálmán Imre Mont- martrei ibolya című három- felvonásos operettjének dísz­letei előtt gördült fel a füg­göny. A művet Mikolay László állította színpadra. Testvérmegyénk színháza Meiningeni emlékek A Suhl megyei meiningeni színházból értesítést hozott a posta: Bulgakov, Moliere cí­mű drámáját tűzték műsoruk­ra. A darabot hazánkban is játszották és a szolnoki bemu­tatóról lapunk hasábjain, is be­számoltunk. A tiszteletbeli meghívó felidézte a korábbi élményeket, a színház vezetői­vel folytatott beszélgetést és Meiningen nagy művészeti korszakát is. Pest megye bemutatkozásá­nak utolsó rendezvényén ma­gyar színészek, versek, dalok vették birtokba a sok sikert látott színpadot. S mi, vendé­gek, kicsit büszkén ültünk a nézőtéren, mert a Madách Színház művészei nagy sikert arattak. A Suhl megyei na­pok záróakkordján megteltek a patinás erkélysorok és, per­sze, a földszint is. Pontosab­ban a jobb oldali első páholy üresen állt: II. György, a haj­dani uralkodó herceg páholyát, emléke előtti tiszteletből min­dig üresen hagyják. Új stílus született A herceget nem érdekelte az uralkodás, a színház annál inkább. Nem értett az állam igazgatásához, de nagy irodal­mi és színházi műveltsége volt. Ráadásul elég gazdag ah­hoz, hogy elképzeléseit való­ra váltsa. Az 1870-es évek elejének színházi divatját az opera és az operett uralta, háttérbe szorítva a nem ze­nés műfajokat. Meiningeni György arra a következtetés­re jutott, hogy ennek nem le­het Shakespeare, vagy Schil­ler az oka, hanem a színhá­zak műsorterve rossz. A zenés színpadok látványosságukkal tündököltek, a prózai előadá­sokat befonta a szürkeség. A színészek alig tanulták meg szerepüket, sőt, néha megha­misították az író mondanivaló­ját is, azzal sem sokat törőd­ve, hogy a cselekmény idő­ben és térben hol játszódik. A meiningeni színházban elsősorban fegyelmet és a mű­vészet iránti alázatot köve­telték meg a színészektől, ugyanakkor alapvető szem­pont volt a színpadi korhű- ség. Tökéletes díszleteket épí­tettek, s ha kellett, valóságos tüzet raktak a színpadon, min­den jelmez és kellék művé- szettörténetileg hiteles máso­lat volt. György herceg ren­dezői elvének köszönhető, hogy a mellékszereplők és a statiszták is azonos rangot kaptak a vezető színészekkel, hiszen követelménnyé tette, A nézők kertek, vissza-visz­szatérő elégedetlenkedés szok­ta fogadni a tv Önök kérték... című kívánságműsorát. Már mint az írott kritikák papírra vetőinek nem túl széles köré­ben, mert ami a nézőket il­leti, azok jobbára hálásak az ilyen sok műfajú elegyítése­kért. Érthető okokból: szóra­kozhatnak is, egy-egy végleg eltűnt 6zínészarc láttán pedig eltöltheti őket a nosztalgia — az az egyáltalán nem szégyell- nivaló nosztalgia... Főképpen akkor van ez így, ha a szerkesztő nemcsak a kö­zelmúlt, hanem a távolabbi idők programjából is* szemez­get. Az Önök kérték ... leg­utóbbi jelentkezésekor öröm­mel tapasztalhattuk ezt a vá­logatási elvet, amelynek jó­voltából nemegyszer a Szí­nészmúzeumban érezhettük magunkat. Ott pedig soha nem rossz vendégeskedni! Ismerve a tv egyéb szóra­koztató műsorait — rossz száj­ízzel emlékezve például a múlt szombati megrevűsített kabaréra —, dehogyis mond­juk azt, hogy minek így ez az önök kérték ...! Nagyon is jó, hogy van — netalán még főbb főműsor is kerekedhetne belőle! Épp a kínnal-keserv- vel összekapart ún. vidám szombat esték helyett... Filmszem. Valószínűleg csak a véletlenül nyitva feleitett dobozok amúgyis eltikkadt TV-FIGYELO gazdái hallgatták meg — fél­füllel persze — azt a vitát, amely a magyar rajzfilmké­szítés megannyi gondját vet­te számba a Filmszem szom­bat délutáni adósában. Nem is annyira a technikai föltéte­lekről volt szó — ezek úgy nagyjából adottak —, hanem inkább arról: milyen képző- művészeti stílusban elevened­jenek meg a mesefigurák. A hagyományosabb, közérthe­tőbb ábrázolási formákat vá- lasszák-e a rajzfilmesek, avagy legyenek merészebbek, s az éppen divatos irányzatokat követve járjon az ecsetjük, mozogjon a ceruzájuk? Nehéz kérdés, hiszen ahány néző, annyi ízlés, annyi — di­vatos szóval mondva — elvá­rás ... Nem is fogalmazódott meg egyértelmű válasz érre a fil­mes .gondra,.azt azonban öröm­mel hallottuk Jankovich Mar­cell rendezőtől, hogy minden­képp célszerűtlen a divat- kergetés. Ott van például a János vitéz esete! Ez a nagy­szabású alkotás az egy-két esztendeje dívó neoszecesz- szió csillagzata alatt született, és nem a nézők, sem a kri­tikusok nem lelték benne iga­zán örömüket. Túlságosan dekoratívra, öncélúan szem­kápráztatóra sikeredett ez a tartalmában nagyonis egysze­rű és emberséges história. Most, hogy a rajzfilmstúdió­ban egyszerre készül a Toldi, a Csongor és Tünde, meg még egynéhány más, hasonlóképp irodalmi közkincsnek számí­tó mű megfestett, megrajzolt változata, kíváncsian várjuk: miféle stílusban mozdulnak majd meg a mozivásznon Arany, Vörösmarty és több klasszikusunk képzeletének szülöttei? Reméljük, időtál- lóbban, többeknek tetszőén, mint Petőfi János vitéze! A hŐS íftlll. Cervantesről je­gyezték fel, hogy amikor meg­nézte Lope de Vega egyik da­rabját, így szólt: felhagyok a darabírással; átadom a he­lyem a nagy Topé de Vegá- nak, aki a drámaírás fejedel­me lett. Az is volt! S nemcsak azért, mert 1500 — egyes becslők szerint 1800 darabot írt —, hanem sokkal inkább azért, mex-t nem kis részükben iga­zi remekművek ezek. Aki végignézte Vega A hős falu című művének filmvál­tozatát, fogalmat alkothatott a nagy spanyol drámaíró mű­vészetéről. Eleven, élő figu­rák. sebes cselekmény, ember­séges mondandó — egyszóval egy nagy dráma igen sike­rült átdolgozását láthattuk. Akácz László hogy minden pillanatban' együtt éljenek a cselekmény­nyel. Az írott műveket tökéle­tes hűséggel akarta visszaad­ni. Ezzel a meiningeniek elin­dították az új színházi stí­lust: a naturalizmust. Hódí­tásukat jelzi, hogy 15 év alatt 81 külföldi vendégszereplé­sük volt. Felléptek Budapes­ten is 1875-ben és 1882-ben, s nagy hatást gyakoroltak a Nemzeti Színház akkori játék­stílusára. A meiningenizsmusnak vol­tak problematikus pontjai is, de maradandó érdeme, hogy térhódítása óta nem lehetett többé figyelmen kívül hagyni a korhűség követelményeit és az írók szándékának megvaló­sítását. A meiningeni nagy korszak — 1870 és 1890 között — feloldódott a modern for- makísérletekben és a születő realista színjátszásban. A népnek örömére... A nagy múltú, színház né­hány évtizede ismét a jelentős sikerek korszakát éli. Ezért érdekes: mit őriztek meg a ha­gyományokból, s mi újat hoz­tak? — Inkább folytattuk, mint őriztük a hagyományainkat — válaszolt Wilhelm Theilmann, a meiningeni színház igazga­tója. — A klasszikusok színre- vitele mellett korunk modern alkotásait akarjuk bemutatni úgy, hogy nézőink számára befogadható és mozgósító ere­jű legyen. Ez néha kísérlete­zést igényel, de az új megol­dások keresése is hagyomány, színházunkban. íme, a példa: ebben az évadban mutattuk be a Hamletet a konvencionális­tól teljesen eltérő felfogásban. A közönség és a kritika is ve­gyes érzelmekkel fogadta, hogy a dráma összes szereplője végig bent ül a színpadon, vi­lágítással, díszlet-, illetve jel­mezelemek cseréjével jelez­zük a helyszínváltozásokat. De ezen a kereten belül a színészi játék minden része nagyon valószerű, naturális eszközökkel dolgozunk. A kon­cepciónk az, hogy a tragikus ellentétek hangsúlyozásával köbei vigyük a drámát a fia­talok gondolkodásához. A mi Hamletünk nem töprengő, ha­nem cselekvő ember, csak­hogy a körülményei korlátai­ba ütközik. — Hogyan alakul a színház műsorpolitikája? — Minden idényben 7 drá­mát mutatunk be. Játszuk Shakespeare-t, Moliere-t, Goe­thét, Brechtet, Bulgakovot és az évad egyik nagy sikere volt a Pop-fesztivál. Abból indu­sáé foglalkozik a braunbachl Schiller együttessel és a hil- burghauseniekkel is. Említet­tük már, hogy Suhl megyében a meiningeni színház az egyet­len, így nagy szükség van a jó művészi színvonalat képviselő amatőr együttesekre és végül is ki segítse a munkájukat, ha nem mi?! — A segítség elsősorban a művészeti-szakmai felügye­letben nyilvánul meg? — Nem kizárólag, de ezt tartjuk igazán fontosnak. Per­sze, gyakran adunk kölcsör díszleteket, kosztümöket és minden egyebet, amire szüksé­gük lehet. Munkásszínházain’- játszanak egész estét betölti drámákat is, ezek mellett azon ban legalább ilyen fontos hogy műsorokat állítanak ösz- sze a munkás- és politikai ün­nepekre. Ezekkel aztán váro­sukon kívül járásukban is fel­lépnék. Zenében is — A memihgeni színháznak tekintélyes az operatársulata és a szimfonikus zenekara is. Hogyan alakul a zenés műfaj aránya? — A hét prózai bemutató mellett hét operát játszunk minden évadban — válaszolt Wolfgang Hocke zeneigazga­tó. — Műsortervünket az a cél határozza meg, hogy közönsé­günknek bemutassuk az ope­rairodalom valamennyi ki­emelkedő darabját. így az­tán a népszerű Verdi és Puc­cini mellett játsszuk Weber Bűvös vadászát és Händel Xerxes című operáját, vala­mint Janacek egyik művét, illetve Paul Dessau Einstein című zenedrámáját. Műsor­tervünkben szerepel, hogy a következő évadban egy új ma­gyar operát is bemutatunk. Mindezek mellett évente hat önálló koncertet ad a szimfo­nikus zenekar és az operatár­sulat táncosai egy-egy balet­tet is bemutatnak. — Rövid suhli látogatásunk során már többször hallot­tunk az ifjúsági koncertekről. Ezek hasonlóak Leonard Bern­stein műsoraihoz? — Csak részben. A mi va­sárnap délelőtti koncertsoro­zatunkban a színpadra is fel­hívjuk a gyerekek közül azo­kat, akik valamilyen hangsze­ren tudnak játszani, ök is be­mutathatják tudásukat, sőt. néha még a nagyzenekarral is együtt muzsikálhatnak, a kö­zös éneklés már rendszeres. lünk ki, hogy Suhl megyében ! úgy érezzük, ebben az akti mienk az egyetlen színház, az itt lakók minden rétegéhez szeretnénk szólni. S még egy gondolat a hagyományokról. Színházunk homlokzatán ez | áll: A népnek örömére és fel­emelkedésére — újszerű és igaz tartalommal akarjuk meg­tölteni ezt a gondolatot. Munkásszínház — A hagyományokhoz is és ez utóbbi tartalomhoz is kötő­dik a következő kérdés: Ho­gyan tevékenykednek Suhl- ban a munkás színházak? — Ezek a mi nagy segítőink — kapcsolódott a beszélgetés­be Günther Hofmann, a szín­ház párttitkára, aki egyébként a társulat egyik vezető éne­kes színésze. — Megyénkben öt amatőr társulat van, tag­jaiknak többsége valóban mun­kás, joggal nevezhetjük hát munkásszínháznak ezeket az együtteseket. Teljesen önál­lóan, sajátos műsortervvel dolgoznak, mi csak bábásko­dunk produkcióik felett. A Suhl városában működő mun­kásszínház művészeti tanács­adója például éppen az igaz­gatónk, de igyancsak társu­latunk egy-egy vezető színé­vizálásban rejlik a sorozat népszerűsége. A gyerekek kö­zött nagy dicsőség együtt mu­zsikálni a zenészekkel. ...a közt művelő... Száz évvel ezelőtt a mei­ningeni színház újat hozott bár számunkra ma már fur­csa szópár , a korszerűség és naturalizmus. Akkor azonban erős társadalmi bázisa volt. meglévő igényeket szolgált k és indított el a fejlődés útján S a mai meiningeniek — ná­luk nem gyakran használt fo­galom, hogy: közművelődési feladat — a legmodernebb for­makísérletekkel keresni a színházi megújulás útját. Köz­ben vállalják, hogy gazdád le­gyenek az amatőr mozgalom­nak a színjátszásban és a ze­nei kultúrában egyaránt. Ha­zánkban könyv jelent meg a népművelő színházról, csak­nem egy évtizedet vitatkoz­tunk is e témáról, de ebben a kérdésben inkább csak a didaktikus, vagy az extrém színházig jutottunk. Elgondol­kodtató a meiningeniek mai, a közt művelő színházának példája. Kriszt György > l

Next

/
Thumbnails
Contents