Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-21 / 144. szám
1977. JÜNIUS 21., KEDD "xMiiav 3 Számottevő a fejlődés a kulturális ágazatban — állapította meg az országgyűlési bizottság A 'kulturális ágazat múlt évi eredményeit és helyzetét vitatta meg hétfőn a parlamentben az országgyűlés kulturális bizottsága Ortutay Gyula elnökletével. Az ágazat tavalyi eredményei számottevő fejlődésről tanúskodnak. Tovább javult ajz óvodai helyzet: 1976-ban mintegy 350 ezer gyermek járt óvodába, az óvodáskorúak 19,9 százaléka, s ez több mint négy százalékkal magasabb az előző évinél. Csökkent — ötezerrel — az elutasítottak száma is, de még mindig sok volt, 22 ezer 700. Pedig átlagban 100 helyre 112 gyermeket vettek fel. ,Tavaly az előző évinél 1900-zal több óvónő foglalkozott a kicsikkel és ugyancsak jelentős eredménynek könyvelhető el, hogy hosz- szú évek óta először 1976-ban nem emelkedett a képesítés nélküli óvónők száma. Az előző évinél mintegy 20 ezerrel több gyermek járt tavaly az általános iskolákba. Ezt alig követte új tanulócsoportok szervezése, s így egy- egy osztályba a korábbinál valamennyivel több, 26 tanuló járt. A tervezettnél dinamikusabban fejlődött a napközis ellátás, újabb 26 ezer tanuló járhat napközibe. Ennek ellenére nem csökkent az elutasítottak száma. Nem volt gond nélküli az oktatási intézmények beruházása, miként nem az a kulturális intézményeké sem. Vontatottan halad a Vigadó, a Várszínház, valamint az Országos Széchényi Könyvtár várbeli épületének építése. Tervezési, kivitelezési és engedélyezési problémák miatt nem sikerült megfelelő előrehaladást elérni egyebek között az Operaház rekonstrukciójánál. A kulturális beruházások kivitelezésének előkészítését és végrehajtását mind jobban fékezi az építőipari kapacitás- hiány. Emiatt a kulturális terület V. ötéves tervi beruházásai központi intézkedés nélkül aligha valósulhatnak meg. A képviselők számos kérdéssel és észrevétellel irányították rá a figyelmet a legfontosabb problémákra, egészítették ki a beszámolót. Elmondották, hogy a kulturális ágazat kormányzati szervei jól dolgoznak, időben felismerik a legfontosabb tennivalókat és a lehetőségeken belül igyekeznek azokra jó megoldásokat találni. örvendetes például, hogy az óvoda-iskolahálózat fejlődik. A szükségesnél kisebb arányú viszont a tornatereim építés és az óvodák zsúfoltságának enyhítésére is mihamarabb megoldást kellene találni. Különös figyelmet érdemel az alsófokú iskolák tanteremhelyzete, az elkövetkező években ugyanis számottevően nő majd az iskoláskorúak száma. Elismerésre méltó az is, hogy ma már a gyerekek döntő többsége szakrendszerű oktatásban részesül, de a kisiskolák körzetesítésével egyidejűleg újra és újra előbukkan a tanulók iskolába szállításának, közlekedtetésének a gondja. Helyenként a közlekedési vállalatok járműhiányra hivatkozva igyekeznek kitérni a megoldás elől. Esetenként ugyancsak járműhiány nehezíti a falusi iskolások és a falusi Sportolók szállítását. A vitában felszólalt Orbán László, valamint Géczi János, Guba Sándor, Káli Ferenc, Király István, Ortutay Gyula és Pájer Imre képviselő. A kérdésekre és a vitában elhangzottakra Barna Gyuláné, Marczali László, Csomó István, valamint Beckl Sándor válaszolt. A tanácskozás Ortutay Gyula zárszavával ért véget. Gyermekruhák — exportra Dunavarsányban a Texgráf konfekcióüzemében szovjet exportra évente 160 ezer gyermekruhát készítenek. Képünkön: Zsingó Istvánné és Rimoczi Gézáné a kész ruhákat csomagolják. Nagy Iván felvétele A demokratikus tisztképzés jubileuma Harminc év iskolái TISZTTARSAIRÓL nemegyszer jelent már meg riport, visszaemlékezés. Csaknem valamennyien úgy kezdték, hogy nehéz gyermekkoruk volt, s életútjuk hajnalát sok nélkülözés, hányattatás kísérte. Erdei László ezredes azt mondja, csalódást kell okoznia az olvasónak: neki nem kellett robotolnia kora gyermekkorától kezdve. Sőt, szülei, mint vidéki kishivatal- nokok — bár egyáltalán nem éltek bőségben —, szigorú beosztással taníttatni is tudták. 1944-ben érettségizett Békésen. Kezdetben nem vált egyértelműen előnyére ez, amikor az 1947 nyarán megjelent felhívásra jelentkezett az akkori Honvéd Kossuth Akadémiára. Évfolyamtársainak némelyike gyanakodva, bizalmatlanul méregette, s éreztette vele, hogy „értelmiséginek” tekinti. Első feladata ezért az volt, hogy leküzdje a bizalmatlanságot, s eggyé forrjon a közösséggel. A tanulással nem voltak gondjai, rövidesen osztályelső lett. S már kezdettől fogva kötelességének tartotta, hogy segítsen azoknak a társainak, akik nehezebben boldogulnak. Tapintattal, türelemmel közeledett hozzájut Nem zárkóztak el tőle: elfogadták segítségét. Persze, neki is volt tanulni- valója. Gyorsan felismerte, hogy évfolyamtársai között jó néhányan vannak, akik politikailag képzettebbek, érettebbek nála. Valamelyikük a kezébe nyomta Rudas László egyik időszerű politikai tanulmányát. Rákapott a politikai irodalomra, s rövidesen párttag lett. 1947-ben pártszervezetek még nem működhettek a hadseregben. Ezért a Honvéd Kossuth Akadémia hallgatói sem tarthattak rendezvényeket a laktanyában. Taggyűlésekre és más jellegű pártfeladatok teljesítésére a Ganz- MÁVAG-ba jártak, s a munkásokkal közös alapszervezetben tevékenykedtek. „Jó iskola volt ez számunkra — emlékezik Erdei ezredes. — Sok tekintetben jobb, mint maga a tanintézet. Hiszen az üzemben, a munkáskommunisták között formálódott társadalmi szemléletünk, s szinte napról napra tanúi voltunk annak, hogyan folyik a küzdelem a munkáshatalom kivívásáért. Sőt, ennek tevékeny résztvevői is lettünk.’’ MEGHATÁROZÓ élményei közé tartozott a falujárás, * amely akkoriban a kommunisták pártmunkájának egyik legfontosabb ágazata volt: a parasztság megnyerését, a munkás-paraszt szövetség erősítését szolgálta. A falujárásokon is munkáskommunistákkal együtt vett részt. Csaknem minden vasár- és ünnepnap fellobogózott teherautókon indultak valamelyik faluba. Legtöbbet Tápiószecsőre és Alsó- némedibe jártak. A politikai agitáció, a kétkezi segítő munka mellett délutánonként az iskolában, vagy más, erre alkalmas helyiségben kultúrműsort adtak. A Kossuth Akadémián kitűnő népi táncos csoportot is szerveztek, Erdei László is tagja volt. A lányokat a közeli szülésznőképző intézet hallgatói közül toborozták, akik szívesen csatlakoztak hozzájuk. A kultúrműsort csak az asszonyok meg a gyerekek nézték meg, a férfiak ezt .méltóságon alulinak” tartották, s a délutánt inkább poharazgatással töltötték. A katonák előadásait mindannyiszor nagy siker kísérte, annál is inkább, mert semmiféle konkurren- ciával nem kellett számolniok. Ilyen körülmények között formálódott a Honvéd Kossuth Akadémia hallgatóinak társadalmi, politikai szemlélete, amely legalább olyan fontos volt, mint a katonai ismerétek elsajátítása. A szakmai tananyag mai szemmel nézve nem volt túlságosan gazdag, elég könnyen boldogultak vele. Valójában csak a legfontosabb, legalapvetőbb katonai ismereteket tanulták meg. Tudták, hogy enélküi nem boldogulnak, de még inkább vallották társadalmipolitikai meggyőződésük formálásának fontosságát. Beiskolázáskor három évre tervezték képzésüket. De még két esztendő sem telt el, s 1949 tavaszán felavatták őket. A hatalomért folyó harc forrongó időszakában fontos kérdés volt, hogy mielőbb olyan tisztek kerüljenek a hadseregbe, akik hűek a dolgozó nép ügyéhez, hatalmához, ezért lerövidítették, meggyorsították képzésüket. ÜTEGPARANCSNOK lett Erdei László. Az ütegnek 122- es tarackjai és Rába-Botond terepjáró vontatóik voltak. Az utóbbiakkal sok bajuk volt. Hiszen legtöbbjüket évtizedekkel korábban gyártották, s hol az egyik, hol a másik mondta fel a szolgálatot. Az üteg katonái nem valami sokat értettek a technikához. A parancsnok kénytelen volt maga foglalkozni a vontatókkal. Erdei ezredes nagy szeretettel emlékszik ütege első katonáira, akii. közül ma is Eszmei tudatossággal Az ideológiai munka váci járási fapasztalafaiból A pártpropaganda váci járási eredményeit értékelte nemrégiben a járási pártbizottság. Azt állapította meg, hogy az ideológiai munka a mindennapi tevékenység szerves részeként van jelen, és színvonala is emelkedett az elmúlt időben. A növekvő követelményeknek megfelel, segíti a járás gazdasági és társadalmi céljainak elérését. Mintegy hétezer dolgozó képezi magát valamilyen módon. A pártoktatásban több mint két és fél ezer párttag vesz részt, a párttagságnak mintegy nyolcvan százaléka. A számok is jelentősek, bár puszta említésük nem árulja el azt a fejlődést, eszmei erősödést, ami a színvonalas tanítás, valamint a szorgalmas tanulás következménye. A propagandisták dicséretes munkát végeztek. A járásban csaknem 21 százalékkal nőtt az oktatók száma, kivált a komplex ideológiai-szakmai képzés bevezetésének hatására. A propagandisták ötven százaléka egyetemet, főiskolát végzett, középfokú politikai képzettséggel valamennyi oktató rendelkezik. Az MSZMP Pest megyei bizottságának oktatási igazgatóságán szervezett pedagógiai-módszertani tanfolyamok és a járási szinten havonként megrendezett propagandista szemináriumok jól szolgálják a propagandisták felkészülését. Az alapszervezetek, a pártbizottságok megfelelően gondoskodnak a propagandisták helyi tájékoztatásáról mind politikai, mind gazdasági, vagy kulturális kérdésekben. A káderképzőkbe, a tömegoktatás különböző tanfolyamaira tervszerűen, tudatosan küldik a hallgatókat. Ritkán fordul elő, hogy az iskolára küldés nincs összehangolva a káderfejlesztési tertöbben szolgálnak még a hadseregben. Egyikük — Zsebők Zsigmond honvéd — ma néphadseregünk alezredese, s a Kossuth Lajos Katonai Főiskola tüzértanszákének főtanára. Erdei Lászlónak olyan sorkatonája is volt, aki azóta néphadseregünk tábornoka, az egyik fegyvernem főnöke. Első közvetlen elöljárója, az osztályparancsnok, Szilágyi Jenő százados, később egységparancsnok lett. Szűkszavú, de nagyon céltudatosan dolgozó, türelmes, segítőkész ember volt. Ha valami kifogásolnivalót tapasztalt, az akkori előírás szerint díszöltözetben magához rendelte a felelősöket. S az ütégparancsnok mindannyiszor köteles volt személyesen jelentkezni nála, mulasztást vétett alárendeltjeivel. Az osztályparancsnok a legalacsonyabb rendfokozatú katonával kezdte: „Jelentse, hogyan történt a mulasztás!” Jelentette. Utána a tizedes, majd a tiszthelyettes következett. Véeül kettesben maradt az ifjú ütegparancsnokkal Keményen ránézett, s csak ennyit kérdezett: „Hallotta?” Ráfelelte: „Igen!” Bólintott: „Elmehet!” „Amikor már harmadszor ismétlődött meg ugyanez — emlékezik Erdei ezredes —,az vekkel. Ugyanakkor ügyelnek arra is, hogy a hallgatók érdeklődésüknek megfelelő tanfolyamra, iskolára kerüljenek. Mindenképpen eredmény, hogy a párttagokon kívül jelentős számú pártonkívüli dolgozó is képezte magát ideológiailag. Különösen sokan tanultak a pedagógusok közül, érezve az ideológiai továbbtanulás szükségességét a mindennapi munkában. Sajnos, azonban akadtak olyan területek, amelyeken kevesebb eredményt lehetett elérni, így a többi között a kereskedelemben, az egészségügyben dolgozóknál. A szemléletbeli változás — miszerint csak felkészült ember felelhet meg a megnövekedett feladatoknak — még nem általános. Még mindig akadnak, akik lebecsülik az eszmei képzést, csak a gyakorlati munkára figyelnek. Elenyésző számban, de még vezető beosztásúaknái is előfordul, hogy nincs megfelelő összhang a politikai végzettség és a megnövekedett követelményeknek megfelelő politikai felkészültség között. A pártbizottság megállapítása szerint a pártoktatásban még nem alakult ki a korszerű szemléltetőeszközök alkalmazása, sok propagandista még mechanikusan, nem elég vonzóan oktat. A tanításnak esetenként meggyőzőbbnek, érvekkel áthatott, bizonyító erejűnek kell lennie. Kivált azok körében fontos az ismeretterjesztés, akik maguk is tanítanak, közművelődéssel, neveléssel foglalkoznak. Többet lehetne tenni a magyar munkásmozgalom megismertetéséért, valamint a még fel nem tárt dokumentumok összegyűjtéséért. Ahol megfelelően foglalkoznak a múlt feltárásával, a történelem ismertetésével, ott a jeosztályparancsnok feltette a kérdést: — Mi ez? Nem tud rendet csinálni? Lehangoltan mentem visz- sza az üteghez, és töprengeni kezdtem. Az üteg politikai megbízottal az élen összehívtam a kommunistákat. Elmondtam nekik, hogy segítségük nélkül nem boldogulok. Megbeszéltük a tennivalókat, mindegyikük vállalt valamilyen részfeladatot. Egy héten belül rend volt az ütegnél. Ekkor tanultam meg. mit jelent számítani a legjobbakra. Ezt azóta sem felejtettem el. HÁROM ÉVTIZED alatt számos beosztásban szolgált. Felsorolni is sok lenne. Volt különböző szintű csapategységek törzsfőnöke, volt tüzérfőnök magasabb egység törzsében, csaknem tíz évig pedig tanszékvezető a „Kossuth Lajos” Katonai Főiskolán. Nemrégiben a főiskola parancsnokhelyettesévé nevezték ki. Most készülnek arra, hogy megemlékezzenek a. szocialista tisztképzés harmincadik évfordulójáról, az egykori Honvéd Kossuth Akadémia jogutódja, a „Kossuth Lajos” Katonai ♦őiskola. Az évforduló tiszteletére a tanintézet parancsnoksága pályázatot hirdetett tisztjeik, tiszthelyetteseik és hallgatóik számára. Témája: élmények, visszaemlékezések a néphadsereg és a határőrség három évtizedes történetéből. — Persze, az ünnepi megemlékezéseknél sokkal fontosabb, hogy a jelen tisztjelöltjeinek képzését, nevelését minél eredményesebben, minél színvonalasabban folytassuk. Az általunk képzett tisztek néphadseregünk jövőjének hordozói — mondta végezetül Erdei László ezredes, az első „kossuthosok” egyike, aki munkájával naponta hozzájárul a jövő tisztjeinek képzéséhez, neveléséhez. Bertalan István Béla len valóságával összhangban, mai életünk gyakorlatával kell párhuzamba hozni. A pártoktatás, a pártpropaganda fejlesztésének alapja és döntő láncszeme a minőség javítása. Alapvető, hogy elmélyültebben foglalkozzunk a marxizmus alapkérdéseivel, a hallgatók dialektikus gondolkodásmódjának fejlesztésével, a marxista—leninista eszmék nevelő hatásának fokozásával. A mechanikus tanulás helyett sokkal fontosabb a marxizmus—len inizmus lényegének, összefüggéseinek megértetése, valamint a tanultak alkalmazása a gyakorlati munkában. Az sem közömbös számunkra, hogy kik tanulnak. Frissítésre, utánpótlásra szorul a propagandista gárda is, s az utánpótlás a fiatalok, a nők közül rendelkezésre áll. Jelenleg ugyanis a járási propagandisták között mindössze 12 százalék a 20 és 30 év közötti korosztály. S ugyancsak a hallgatók között is több fiatal kaphat helyet. A pártbizottság elhatározta, hogy a már bevált módszert: a "pedagógusok ideológiai képzését, magasabb szinten biztosító komplex ideológiai-szakmai tanfolyamokat a következő oktatási évben is folytatja, valamint valameny- nyi oktatási és közművelődési intézményre kiterjeszti a jó tapasztalatok alapján. A pártoktatás színvonailá- nak, hatékonyságának javítását segíti o járási-városi módszertani központ megalakulása. A módszertani bázis feladata, hogy a rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételekkel biztosítsa a propagandisták rendszeres továbbképzését, pedagógiai-módszertani felkészítését. Használatra várnak a korszerű audiovizuális eszközök, lehetőség van a szélesebb körű alkalmazásukra. A pártbizottság a tanárokat, az oktatókat bevonja a hallgatók kiválogatásába és felkészítésükre, a felvételi vizsgákra, valamint a tömegszervezeti oktatás továbbképző tanfolyamai anyagának feldolgozásába, segédanyagok készítésébe. Bevált módszer a klubszerű propagandista-tanfolyam, amely biztosítja a folyamatos elméleti, politikai, pedagógiai, módszertani továbbképzést. Gondoskodik a KISZ-propagandisták felkészítéséről, útmutatót, módszertani ajánlást készít a KISZ-oktatáshoz. Társadalmi megbecsülés övezi napjainkban a propagandisták munkáját. Rangot jelent ez. A megyei, a járási elismerésen túl; minden területi pártbizottság, pártvezetőség és -alapszervezet megtalálta az elismerés sajátos formáit. Ezenkívül a tárgyi feltételek javításával, községi, üzemi, termelőszövetkezeti és intézményi könyvtárakkal támogatják az eredményes Oktatást. A járási pártbizottság ajánló bibliográfiát készít a legfontosabb politikai könyvekről, folyóiratokról és segít a szükséges irodalom megszerzésében is. A járásban tapasztalható közéletiség, aktivitás mindenképpen a jó propagandamunka eredménye is. Hiszen, akik nemcsak érzelmileg kötődnek feladataink megvalósításához, hanem eszmeileg is tudatában vannak, hogy mit jelent céljaink megvalósítása népünk számára, azok még aktívabban, még elkötelezettebben cselekszenek. Tóth Albert, az MSZMP váci járási bizottságának titkára
