Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-16 / 140. szám

I ««Vor Tg </(map 1971. JÜNIUS 16., CSÜTÖRTÖK Kiállítások Pest megyében A Fényes szelek nemzedékének kiállítását 197S decemberé­ben a Magyar Nemzeti Galériában láthattuk. Most az anyag egy részét a nagymarosi művelődési házban tekiniíieijttk meg Július ÍJ-ig naponta. Sárdy Brutus emlékkiállítását július 31-ig nézhetik meg az érdeklődők a Mátyás király Művelődési Ház­ban, Visegrádon, hétfő kivételével naoonta 11-től 18 óráig. Uhrig Zsigmond festőművész kiállítása a főtéri tárlathelyi­ségben tekinthető meg Vácott július 10-ig, hétfő kivételével na­ponta 10—18 óra között. Gyurcsek Ferenc és Blaskú János szobrai naponta nézhetők belső udvarán, július 3ft-ig. A Fényes szelek nemzedéke, Nagymaroson 1945-ban. kezdődött igazán népünk történelme. Ennek egyik döntő része, hogy az ad­dig kallódó tehetségek lehető­ségekhez jutottak. Munkás- és parasztfiatalok hallották, ol­vasták a népi kollégiumokba hívó felszólításokat, és százá­val, ezrével érkezett Buda­pestre, Szegedre, Nagymarosra az ország minden részéből — a Fényes szelelc nemzedéke. Erz volt az a József Attila által óhajtotta, jósolta „új raj”, mely új társadalmunk hívásá­ra érkezett a tudomány és művészet újonnan alakult mű­helyeibe arszágépítö elszánt­sággal. Az egyik, a Nagy Balogh János Népi Kollégium Pap Gyula vezetésével Nagymaro­son alakult, s számtalan te­hetséget pallérozott, növelt művésszé. Pap Gyula a festői, saobrászi gyakorlás melleit mélyreható politikai, irodalmi, zenei továbbképzésben része­sítette tanítványait az új idők szellemében, de kicsit a Bau­haus jegyében. Most Nagyma­roson a Nagymarosról induló alkotók közül Kis Nagy And­rás, Dallos Ferenc, Mazsarojj Miklós műveiben gyönyörköd­hetünk — pályájuk delelőjére érkeztek. A Fényes szeleik nemzedékének tagjai közül, akik nem Nagymarosról raj­toltak, az utóbbi időben töb­ben használták művészetük­ben a Dunakanyar pompájá­nak friss motívumait. Elsősor­ban Batári Lászlóra, Séday Máriára, Kiss 'ferézre, Kórusz Józsefre gondolok, de tekin­télyes azon népi kollégiumok­ban hajdan nevelkedő festők száma, akik közül mesterhiű- veket rohamozó szinten Vecsé- si Sándor Dömsödön, Cs. Nagy András Vácott alkot jelenleg. Ezúttal is két jelentős művel szerepelnek a nagymarosi tár­laton. Valóban lenyűgöző a művek árnyalatokban felvonuló ára­data, mely a minőség szintién igazolja azt, hogy e kallódéi­ból mentett tehetségvonulást egy minőségileg új társadalom hívta elő az évezredek névte­lenségéből. Ennek a nemze­déknek ma már neve van, munkás- és parasztfiatalok­ból lettek művészek, de azért milliók dolgoztak, hogy azzá váljanak. A tények önmagu­kért beszélnek. Csohány Kál­mán, Segesdy György, Kovács Ferenc, Blaski János, Kántor Lajos, Gross Arnold, Vecsési Sándor, Szurcsik János, Vigh Tamás hazai és külföldi mű­vészeti díjakat szereztek az egykori népi kollégisták kö­zül, s az eredmények csűrbe gyűjtése ma is erősödik, nem lezárt, Imnem termő folyamat. Annak Különösen örülhetünk, hogy az egykori népi kollégis­ták közül többen kapcsolód­nak Pest megye képzőművé­szeti életéhez. Vigh Tamás Visegrádon, Monos József Vá­cott alkot, Nagy Sándor szobra a Fóti Gyermekvárosban ser­kenti emberségre az emberje­lölteket, — Koncz Béla Tápió- szelén, Kiss Teréz Vecsésen született. Itt lenne az ideje, hogy gyűjteményes kiállításon mutatkozzanak be szülőfalu­jukban. összegezve a nagymarosi tárlat tanulságait, jó érzés ar­ra gondolni, hogy az általános I iskolások a vendégkönyv ta­núsága szerint örömmel fede­zik fel a szép képek és szob­rok varázsát. Mi azt is tudjuk, hogy ezekért az értékekért egy egész nép dolgozott, ezt a mi­nőséget alapozta a Fényes sze­lek hősi korszakában. Sárdy Brutus emlékére, Visegrádon Visegrádon a Mátyás Király Művelődési Házban nyílt meg Sárdy Brutus festőművész em­lékkiállítása. Az ő anyagát is meg a váci művelődési központ Kis Nagy András: Jáuos (plakett) Nagy Balogh a nagymarosi Fényes szelek kiállításához hasonlóan a Ma­gyar Nemzeti Galériából köl­csönözték. Sárdy Brutus élet­műve; európai hírnevű festő­restaurátori tevékenysége. Mellékesként nagyszerű tájké­peket festett a nekünk is oly kedves pomázi, csobánkai, visegrádi tájakról. Most ezt láthatjuk, s életművének nagy hasznát. Azt, hogy a rendsze­res elmélyülés, a mesterek műveinek minuciózisos tanul­mányozása tájképfestészetének sajátos értékeit is meghatároz­ta. Miiben rejlik ez? Abban, hogy nagyvonalú aprólékos­sággal festette meg az őszi er­dőt, a virágzó cseresznyefát, Nagykevély magaslatát. Ez az aprólékosság nem kicsinyes­ség, hanem a szüntelenül elemző ember finomsága és alapossága; egyéniség a javá­ból, karakter, aki a csönd szi­getén élt, s ezt halála után is megőrizte hátrahagyott mű­veivel. Uhrig Zsigmond képei... Uhrig Zsigmond a tehetség, a szorgalom, a rendszeresség és a gyű jlőszenvedély alkotó­elemeiből szervezi művészetét évtizedek óta. Aba-Novák Vil­mosnál tanult rajzolni, a fes­tői Ismereteket Rudnay Gyulá­nál szerezte meg a Képzőmű­vészeti Főiskolán. Szentendrén született, Gödön él, festői élet­pályája 1945-ben kezdődött. Azóta több ezer képet rajzolt, festett Zebegényről, Nagyma­rosról, Gödről, Dunakesziről — bolgár és holland tájakról —, több egyéni kiállítása nyílt Budapesten, Dunakeszin, Gö­dön, Vácott, Abonyban — to­vábbá a hollandiai Delftben. Festészete merő megszólítás — színek hatalmas szótárával, karcos vonalvezetés áradatá­val ábrázolja a gödi lápot, ba­latoni halászokat, kecskeméti dinnyéseket, rotterdami kikö­tőt, a tér köznapjainak esemé­nyeit. A dolgok, tájak vará­zsát egyéni nézőpontból szem­léli, ebben rejlik egyénisége. Vonzódik a munka festői lát- tatásához: így idézi a kányási bányászokat, a műszakváltást, csilléseket, hajógyárat, beton­keverőket, szőlőmunkást. En­ciklopédikus alkat, minden ér­dekli. Az epikus szenvedély okozza témagazdagságát. Csendélet és frontfejtés, Ipoly- part és bolgár mecset, piac, fa­sor, timovói részlet, gödi pa­tak, komp, mátrai táj, nagy­marosi gyümölcsös, mind-mind festői leltárának fontos darab­ja. A rézműves apa utódja még főiskolás korában kapott Ne­mes Marcell és Szinyei-díjat, legjobb munkáit a Magyar Nemzeti Galéria, a Legújabb- kori Történeti Múzeum, a Pest megyei Tanács és a Kul­turális Minisztérium őrzi. Minden festői műfajt ural, le­gyen az rajz, akvarell. olaj, pasztell. Közérthetősége a felfedezés erejével hat. így tudjuk meg édesanyja portréjából, hogy az öregség szépsége a jóság, így tudjuk meg az alvó férfi el­dőlt alakjából, hogy a szender is telített feszültséggel. Festői- leg nevezi meg az emberi dol­gokat, szinte mindent: a szín és forma dicsérő szavaival. Lelkesedik palóc faluért, vi­torlás öbölért, hevülten jegy­zi fel Zakopane hómaradvá­nyát, a sumeni török negye­det. Megrakja a teret csillék­kel, virágokkal, mert a ter­mészet és a társadalom is megrakta. Ö csak észreveszi és átadja nekünk a festészet esz­közeivel. Arany János emlí­tette költői összegezésében, hogy minden ember számára nyílik egy virág. Ez mélységes igazság, de nem mindenki ta­lálkozik élete virágával. Uhrig Zsigmond megtalálta, ez je­lenti művészetének áramlását. ...Gyurcsek Ferenc és Blaskó János szobrai Vácott Remek belső udvara van a váci Művelődési Központnak, de igazi lehetőségeit Blaskó János és Gyurcsek Ferenc szobraival érte el. Ez pontos jelzés arra vonatkozóan, hogy rendszeresen szükséges a jö­vőben ilyen jellegű tárlatokat tartani e zenét és plasztikát hívó csöndes belső térben. Most Gyurcsek Ferenc és Blaskó János művei ébreszte­nek gondolatokra szépségük­kel. Szépségükkel, mely igaz.- ság. Gyurcsek'öklökkel és erős tekintettel érvelő Siquieiros portréja itt is rendkívül szug- gesztív, akár a Magyar jako­binusokat elemző csoportja a formák eggyéforrottságával, dé a munka drámájára is helyes alakzatot talál Darusában. Szépek lófejei, bennük az ál­lat csöndes méltóságát jelzi, a puszták és a sztyeppéik derűs magányát. Blaskó János méltó társa Gyurcsek Ferenc művészeté­nek, jól hangolódnak egymás­hoz a szobrok, — szemléletben és minőségben. Különösen Károlyi Mihályról mintázott portréja megoldott, mert az anatómiai forma szabályos fe­gyelme és visszafogottsága szellemiségének érzelmi és in­tellektuális alapokon nyugvó helytállását hangsúlyozza. Losonci Miklós Kulturális statisztika Alkalmazzák : január 1-től Űjabb lépés az ügyvitel egy­szerűsítése fellé: a Miniszterta­nács határozatának megfele­lően, a tárcák, így a Kulturá­lis Minisztérium is felülvizs­gálja és megújítja a statiszti­kai rendszert, az informálás folyamatát. Amint a miniszté­riumban elmondták: a kultu­rális statisztika viszonylag új keletű, az utóbbi 25 évben ala­kult ki, mégis több vonatko­zásban túlhaladott. Időközben ugyanis sokrétűbb, gazdagabb lett a kulturális tevékenység, lendületesen fejlődik a köz- művelődés, különösen az erre vonatkozó párthatározat és törvény megjelenése óta. Az új statisztikai rendszer az eddiginél átfogóbb képei nyújt a közművelődésről, Július 8 Bemutató a Körszínpadon Az idén 19. évadját kezdi Budapesten a Városligetben a Körszínház, s már javában tartanak az idei újdonság, Rabelais Gargantüa és Panta- grüel című színművének pró­bái. A körszínházibelli előadás a világirodalomból került a színpadra. Az irodalmi anyagot Bene­dek MarceU, Fáber András, Faludy György, Kemény Ka­talin munkái alapján dr. Jós- fay György közreműködésé­vel dr. Süpek Ottó válogatta és fordította. A körszínházi be­mutatót színpadra alkalmazta és rendezi Kazimir Károly. A díszleteket Rajkai György, a kosztümöket Márk Tivadar tervezte. Az előadás zenéjét Novák János állította össze. A főbb szerepeket Kozák And­rás, Bitskey Tibor, Nagy Atti­la, Drahota Andrea, Esztergá­lyos Cecilia, Komlós Juci, Szirtes Ádám alakítják. A július 8-i bemutatót követően augusztus 7-ig 14 előadáson láthatják a nézők az adaptá­ciót. Vándorló vörösnyakkendősök Harmincezer úttörő üdül táborban Alig száradt meg a tinta a oizonyítványokon, megkez­dődött az általános iskolások igazi vakációja: a Pest me­gyei kisdiákok nagy örömére ezen a héten mindenütt megnyílnak az úttörőtá­borok. S a gazdag program mellett a számadatok is örömteliek: a nyáron összesen Harmincezer vorösnyakikenűos üdül majd szervezetten a vízparton, vagy a hegyekben. A legfrissebbek a vándor- táuoron. lakói voltak: már az elmúlt hót végén útnak indul­tak. A barangolás célja az, hogy a gyerekek kutassak fel és járják végig hazánk tör­ténelmi nevezetességeit, is­merjék és becsüljék az er­dőt, a természetet. Az útvo­nalakat úgy állították össze, hogy a gyalogos túrázásból adódó nehézségek leküzdé­sével, a programok teljesíté­sével erősödjön az úttörők közösségi szelleme, erkölcsi és fizikai edzettsége. A részt­vevők teljesítik a tábori pró­ba követelményeit is. Pest megyében három út­vonalat járnak végig a gyerekek — két hét alatt. Minden bizonnyal emlékeze­tes marad a részt vevők szá­mára a börzsönyi túra, ahol felkeresik Királyrétet, Nagy hideghegyet, Kóspallagot, Ze- begényt és Vámosmikolát is. Szentendrével és környéké­vel ismerkednek meg a gye­rekek a Voröskő-útvonalon, ahol megtekintik Viseqrádol és Esztergomot. A Ságvári- vándortábor útvonala pedig szintén érinti Szentendrét, de iránya a budai járás felé ha­lad: Csobánkán és Pilisszán' tón át eljutnak Tinnyére és Budakeszire is. A hét első napján fogadták már vendégeiket a tíz, java­részt Balaton körül fekvő váltótáborok: nyolc turnus­ban száz-száz vörösnyasiken- dős tölti el gondtalanul szün­idejének egy részét. E tábo­rokról tudni kell: nemrégi­ben valamennyi tanácsi ke­zelésbe került. A gondos elő­készítés eredményeként szin­te mindenütt javultak a kö­rülmények: az ellátás és a szállás a korábbiakhoz képest egy­aránt jobb lett. A teljes képhez hozzátar­tozik az is, hogy — a koráb­bi évekkel ellentétben —, ez­úttal jóval több önálló csa­pattáborban nyaralnak álta­lános iskolások. Az ok: a tár­sadalmi összefogás eredmé­nyeként — mindenekelőtt az úttörőszövetség megalakulá­sának 30. évfordulója alkal­mából — számtalan csapat­nak sikerült kiegészítenie tá­bori felszerelését. Példaként említhetnénk a százhalombat­tai általános iskolások Ságvá­ri Endre úttörőcsapatát, akik a két városi nagyüzem, a Du­nai Kőolajipari Vállalat és a Dunamenti Hőerőmű ön­zetlen és segítőkész támoga­tásában részesültek. S ha már a követésre méltó ebeteknél tartunk, hadd említsük meg a nagvkőrösi úttörők Bala- tonakaliban levő táborát: a városi tanács jóvoltá­ból minden héten friss zöldséget és gyümölcsöt szállítanak a gyerekeknek. Izgalmasnak ígérkezik ez a nyár a diósdi és a gyömrői úttörők számára, hiszen az eredeti tervek szerint kerék­páros túrára indulnak. A vá­ci járásbeli vörösnyak'ken- dősök pedig a csehszlovákiai Lévára, a gödöllői városbeli­ek pedig Tyn-be utaznak, s felkeresik a szomszédos or­szágban élő pajtásaikat. F. G. HETI FILMJEGYZETi Robin Hood nyila Jelenet a Robin Hood nyila című filmből. Balról Borisz Hmelnyickij. Ha valaki összeállítaná az alaphősök névsorát, tehát azoknak a listáját, akik bizo-' nyos fajta hőstípust testesíte­nek meg, bizonyára igen előke­lő helyen jegyezné Robin Hoodot. A halálosan pontos nyíllövések mestere, a felül­múlhatatlan íjász, aki egyben gáláns lovag, útonálló, szegé­nyek istápolója, gazdagok meg- sarcolója, gentleman és rabló­vezér, szívtipró szépfiú és vas- öklű verekedő, egyszóval szu- perman, ahogy ma mondanánk, az angol középkor legendás alakja volt. Hogy élt-e, hogy valóban Locksleynak hívták-e, hogy tényleg nemesember volt, akitől különböző fondorlatok­kal elvetették a birtokát, s ezt bosszulta meg igazságtevő, igazságosztó kalandjaiban, vagy hogy sok hasonló figura tettei­ből alakult ki az ő legendári­um, az ma már nem lényeges. Kalandhőssé lett, mint any- nyian, s különösen amióta — szájhagyományok, régi króni­kák és elbeszélések alapján — Walter Scott, a nagy ro­mantikus regényíró beleszőtte alakját egyik legnépszerűbb itörténelmi regényébe, az Ivan- hoe-ba, Robin Hood valóság­gal élő alakká vált. A kalandjaiban rejlő pompás lehetőségeket már korán felis­merte a film is. Se szeri, se száma a Robin Hood történe­teknek, melyekből filmek — néha valóban izgalmas, sodró lendületű filmek — lettek. Ka­landfilmek, kalandfigurákkal, kalandhőssel. (Az idősebb nem­zedék bizonyára jól emlékszik még az egyik klasszikus Robin Hood filmre, s benne a fősze­replő Erroll Flynnre). Mi az oka, hogy időről időre felbukkan egy-egy újabb Ro­bin Hood film, különböző nemzetek filmgyártásának vál­lalkozásában? Elsősorban ta­lán az, hogy a kaland halha­tatlan. Egy jól megcsinált, iz­galmas kalandfilm ma is biz­tos siker, mert leköti a nézőt, legyen bár kisiskolás vagy nagypapa. A moziban szere­tünk izgulni, szeretünk druk­kolni a rokonszenves hősnek (vagy hősöknek), szeretjük a nagy lovaglásokat, üldözéseket, lövöldözéseket, verekedéseket. Hogy íjjal lőnek-e, vagy eodt- tal, s hogy pompás lovakon kergetik egymást a szereplők, vagy pompás autókon, az tu­lajdonképpen egyremegy. Emellett persze a kalandfil­meknek van még egy vonzó alaptulajdonsága. Az tudniillik, hogy mindig az igazság győz benne, hogy mindig a jó ügy diadalmaskodik. Mint a nép­mesékben. Ezért is mondják so. kan, hogy a kalandfilm (na meg a kalandos regény külön­böző válfajai) korunk népme­séje. A mozik most egy újabb Robin Hood filmet vetítenek. A Robin Hood nyila szovjet al­kotás, és nagyon hűségesen követi a fentebb elmondott alapelveket. Szerge} Taraszov rendező, (aki Kirill Rapaport társaságában a forgatóköny­vet is írta), a témának sheer- woodi erdőben játszódó egyik változatát meséli el, melyben a félelem és gáncs nélküli Ro­bin Hood, a gentleman rabló­vezér a szegények istápolója és a gazdagok — főként a gazdag papok — ostora. Ellenfele égy nemtelen lovag, Guy de Gis- born, akivel különféle összetű­zései adódnak, de (mi sem ter­mészetesebb) mindig Robin ke­rekedik felül. Van közben egy kis szerelem, egy kis ármány, sok lovaglás, vívás, verekedés, miegyéb, ami csak kell. Robint a rokonszenves, daliás, Borisz Hmelnyickij (a Taganka Szín­ház társulatával nálunk is járt színész) játssza, s ez a tizen­éves lánynézők szívét is meg­fogja dobogtatni. Eldorádóban A XIX. századi realista re­gény kedvelt típusa volt a vi­dékről felkerülő, ambíciókkal teli fiatalember, aki a nagyvá. rosban, vagy fővárosban kar­riert akart csinálni, és csinált is, bár többnyire nem a leg­feddhetetlenebb módszerekkel. E fiatal embereket, hol Julien Soréinak, hol Rastignacnak, hol Bel Aminak hívták, hol Stendhal, hol Balzac, hol Mau­passant írta meg őket, s hol egy, hol több szépasszony segí­tette e fiatalembereket sikerhez, vagyonhoz, hírnévhez — és szerelemhez. Heinrich Mann Eldorádóban című regénye (eredeti címe: lm Schlaraffenland, Dinomdá- nomországban) 1900-ban jelent meg, s az író első igazi sikerét hozta. Az ő hőse, Andreas Zumsse is nagyravágyó ifjú, aki karrierjét úgy egyengeti, hogy a már nem éppen fiatal, de dúsgazdag Adelheid Türckhei- mer szeretője lesz. Ez is kar­riertörténet tehát, melynek hő­se a szegény polgárság köré­ből küzdi fel magát a nagypol­gárság, a pénzarisztokrácia kő. rébe, majd onnan hullik visz- sza. Heinrich Mann a kései, már erősen hanyatló polgárság szatirikus-kíméletlen rajzát ad­ja ebben a könyvben, ponto­sabban: e hanyatló polgárság német vetületét, melynek hát­terében megvillan az első vi­lágháború előtti Németország mohó és gátlástalan világha­talmi törekvése, gyarmatosítá- si célkitűzése. Ebből a nem túl eredeti, de nem is érdektelen könyvből készített filmet az NDK televí­zió, Kurt Jung-Alsen rendezé­sében. Sajnos a film még ke­vésbé lett érdekes, mint a könyv volt. A filmvariáción még erősebben átütnek az iro­dalmi elődök, elsősorban talán a Maupassant-regény (Bel Ami) hatásai. A rendezőnek nem volt semmi különösebb mondaniva­lója ezzel a filmmel, azt pe­dig, hogy miképp csinál kar­riert egy csinos ifjú egy örege, dő nagytőkés öregedő felesége jóvoltából, majd miképp hul­lik vissza a kisszerűségbe, már elmondták mások is, többször is, jobban is. A farmer felesége Hogy a legjobb színészek sem csinálhatnak önmagukban jó filmet, arra ez az amerikai film, Jan Troell műve, szinte klasszikus példa. Mert azt sen­ki sem vitatja, hogy Gene Hackman kiváló színész, sem azt, hogy Liv Ullmann, Ing­mar Bergman filmjeinek sztár­ja legalább olyan jó színésznő. Közös filmjük mégis unalmas, érdektelen, rossz. Takács István 4

Next

/
Thumbnails
Contents