Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-16 / 140. szám
4f£cm im JÚNIUS 16., CSÜTÖRTÖK Az iparszerű állattenyésztésben Készül a Sterimob 80 M Dán licenc alapján az elmúlt esztendőben kezdte meg a veszprémi MEZŐGÉP Vállalat a Sterimob 80 H elnevezésű berendezés gyártását, amely kiválóan alkalmas 02 állattenyésztő telepek fertőtlenítésére. Sőt, a mezőgazda- sági gépek mechanikai tisztítására is. A berendezés ugyanis 80 atmoszférás nyomással szórja a vizet a kívánt helyre. Eddig ez a berendezés csak hideg víz fel- használására volt alkalmas, most ebben az évben a fertőtlenítő továbbfejlesztett változatát a Sterimob 80 M jelzésűt is gyártják már, amely gázolaj tüzeléssel kiegészítve, a forró vizes fertőtlenítésre is alkalmas lesz. Az újdonságnak különösen a rendkívül igényes iparszerű állattenyésztési rendszerekben lesz nagy jelentősége. Új fajta, korszerű technológiával Tárnoki törekvések a szarvasmarha tenyésztés fejlesztésére Űj, szakosított tehenészeti telepe van a Tárnok Egyesült Tsz~nek — s az elmúlt évi országos tejtermelési versenyben mégis a sereghajtók között találkoztunk a gazdaság nevével, tejtermelési eredményeivel. E két gondolatkört összekapcsolva indítottuk a beszélgetést Lovas Gézával, a termelőszövetkezet elnökével. Feltöltés bonyodalmakkal — A múltból, vagy a jelenből közelítsünk-e a kérdéshez? — Ennek a szakágazatnak sokkal inkább van jövője nálunk, mint múltja, vagy jelene. De ahhoz, hogy mai termelési gondjaink érthetővé váljanak, mindenképpen a régebbi alaphelyzetből, adottságokból, lehetőségekből kell kiindulnunk. Szakosított Nincs kiírva: fürödni tilos Életmentés a bányatóból A megmentett és megmentőie a bányató partján. A háttérben: akik fittyet hánynak a veszélynek. Geleta Pál felvétele Megilietődés, talán egy árnya- [ de azt hittük tréfál. Még akkor latnyi félelem is ül még mindig 1 -------------------a fiú szemében. Csak négy napja menekült meg a halálból. Most eietmentőjével . együtt, kísérjük a vízpartra, mutassák meg a helyet, ahol a baj történt. Állunk a nem is terjedelmes, vízzel teli mély gödörnél Kiskunlacházán, a házsorok közelében, ami a Kis- Dunamenti ÁFÉSZ négy éve felhagyott kavicsbányája helyén keletkezett. Szabály szerint a bányászás abbahagyása után az ilyen gödröt be kell temetni, amiről a Kis-Dunamenti ÁFÉSZ úgy látszik megfeledkezett. Vétkes mulasztása azonban nem egyedülálló, szerte a megyében, sőt az egész országban, ki tudja mennyi, hány száz ilyen bányató van. Azt azonban mindenkinek illene tudni, ezek a tavak áldozatot szednek minden nyáron. Elmerült a vízben Térjünk azonban vissza a kiskunlacházi tóhoz és a fiúhoz, Herbert Mihály 17 éves Csepel autógyári segédmunkáshoz, aki majdhogynem belefulladt. Négy oarátjával délután öt óra tájban indult a tóhoz. Nem fürdési szándékkal Házőrzőjüket, a szép, fajtiszta fehér német juhászkutyát akarta beterelni a vízbe, hadd tisztálkodjon. A kutyának azonban volt magához való esze, nem ment a vízbe. Misi barátja, Pataki István 26 éves fiatalember, a lacházi Petőfi Tsz gépműhelyének betanított fényezője fekete német juhászkutyája viszont vidáman lubickolt a tóban. Rekkenő hőség volt, a fiúk közül hárman megirigyelték a kutyát, nekivetkőztek és beléptek a partnál még sekély vízbe. A tó közepe táján a meder azonban erősen lejt. a parttól kis távolságra már 10—11 méter mély. Odáig merészkedtek a fiúk. Arra a kérdésre, hogy tudnak-e úszni, Pataki István így felel: Keveset. Herbert Mihály válasza pedig: Nem nagyon. Éppen csak fenntartja magát a víz színén. Persze csupán akkor, ha nem jön közbe semmi. De közbejött: ott ahol legmélyebb a tó, görcs állt a lábába. Ijedten csapkodott maga körül, egy percen belül elmerült. — Láttuk, hogy lesüllyedt — veszi át a szót Pataki István, — is, amikor feldobta a víz és va lamit kiabált. Ö később azt mondta, segítségért kiáltott, én viszont nem .értettem. Egy-két pillanat múlva azután- megint elmerült, majd újra előbukkant a vízből. Mikor harmadszor süllyedt el, akkor már tudtam, baj van. Odaúsztam, lemerültem, hogy megkeressem. Mélyen jártam már a víz alatt, amikor megláttam. Talán akkor akarta harmadszor feldobni a víz. Elkaptam, nem tudom megmondani, hol fogtam meg a testét, csak nyomtam fölfelé. Mikor kidugtam a fejemet, láttam odaért hozzánk Duthyán Józsi barátunk és belekap a Misi hajába. Akkor én a kezét fogtam meg, ketten így húztuk ki a partra. Ott aztán tótágast állítottuk, orrán száján dőlt belőle a víz. Emelgették két karját, nyomkodták a mellkasát, mesterséges légzést is alkalmaztak, de eltartott 10—15 percig, míg Herbert Misi kinyitotta a szemét és megjött a szava. Talpra segítették és hazatámogatták. Másnap már nem volt semmi baja. — Csak otthon értettem meg és éreztem át, milyen veszélytől szabadultam, — mondja most és teste borzongva megremeg. Tilalom nélküli tilalom Körülnézek, a tóban öt kisgyermek paskolja a vizet és majd egy tucatnyi felnőtt úszkál. sokan közülük a tó közepe táján, ahol már mély. — Azt beszélik, hogy három éve valaki belefulladt — szólal meg Pataki István. Mi meg a tó közelében négy helyen is észrevesszük a földbe szúrt tilalomfát. Az áll azokon, hogy ,,A bánya terű leien idegeneknek tartózkodni tilos' ' Hát ezt is csak úgy ittfe'ejthették. Meg is állapítja Pataki István: — Nincs ráírva, hogy fürödni tilos. — Hát akkor legközelebb megint itt fürödnek? — kérdezzük. — Azelőt se itt fürödtünk, nem Is fürdünk soha többé — hangzik egyszerre két szájból is a válasz. Elmondják, hogy tegnap is kimentek a Dunához a kiskunlacházi strandra, de csak napoztak, nem mentek be a vízbe. — Elment egy időre a kedvünk a fürdőzéstől! Sz. E. telepünk 1974-ben épült fel a frízzel termékenyítettek meg. Bár a törzskönyvi hátterük értelemszerűen ismeretlen, az első szaporulat tejben is hozta azt a termelésmennyiséget, amely egy ilyen keresztezés első generációjától elvárható. Ahogy tehát a hajdanvolt ma- gyartarka-állomány átcserélődik, a holsteinkeresztezés első ivadékaira, úgy várhatólag 1980-ra az egy tehénre jutó 4—5000 liter közötti tejmeny- nyiséget teljesíti a telep. Ha beérik — Mi indokolta a technológiai módosításokat? Összefüggésben állnak ezek a fajtaváltással? — A szarvasmarha-tenyésztés, -tartás kérdéseinek számos összetevője van, s egyiket a másik figyelembevétele nélkül vizsgálni lehetetlen. Mivel telepünk ma még mindössze 60 százalékban töltődött fel a korábban említett első generációs, jó tejelőképességű tehenekkel —. így tekintettel a fajtiszta magyar tarka-tehenekre is, az állomány meglehetősen heterogén. Ennek okán véltük úgy, hogy helyes átmenetileg visz- szatérnünk a sajtáros fejési módra. így most Alfa-Laval gépekkel dolgozunk várva az időt, hogy „beérjen az állomány”, s újra, most viszont már eredményesen működhessék a korszerű, fejőaknás Surge-Melotte fejőházunk is. Magyar tarkával indultunk; s ha hozzávesszük, hogy 2—3 év szükséges az új állomány kialakításához, úgy várhatólag 1979—80-ra tud teljes képességében kibontakozni, több és jobb tejet produkálni tehenészeti telepünk. Be. I. Herceghalmi Állattenyésztési Kutató Intézet tanulmánytervei alapján. Az 500 férőhelyes telepet először is fel kellett töltenünk jól tejelő, a kötött tartási módot tűrő, a legkorszerűbb fejőberendezéssel eredményesen fejhető, tbc- és brucellamentes tehénállománnyal. Ehhez a feladathoz az induláskor mindössze 230 tehenünk volt, az is ma~ gyartarka-fajta és nem csekély mértékben tbc-fertözött állomány. Ez utóbbi betegség okán 100 állatot azonnal el kellett különítenünk — s mivel a baj nem jár egyedül; ezek között voltak a legnagyobb tejhozamú teheneink is. Ezeket természetesen, nem tartottuk tovább tenyésztés- ,ben: az Országos Állattenyésztési Felügyelőséggel kötött szerződés értelmében az Ál- lnltforgalmi Vállalat révén értékesítettük az állatokat. Csakhogy. Mivel 1975. augusztusában még „létszámban voltak”, az egész állomány fejési átlagát rontották. — A puszta jelenlétük rontotta a teiterme1Asi átlagot? — Pontosan. Ha ugyanis egy tehén „szárazon áll”, vagyis valamilyen ok miatt elapasztott, nem fejik, vagy fejik, de a tej minősége fertőző betegség okán kifogásolható, úgy a legegyszerűbb számtani műveletek — az ösz- szeadás és az osztás — eredményeképp az ilyen állat negative befolyásolja az állomány teljes produktumát, egyszerűen azzal, hogy jelen van, A telep teheneinek másik része, a valóban termelők. ritkán tudnak annyi tejet leadni, hogy a létszám szerinti úgynevezett egy tehénre jutó napi tejmennyiség akárcsak kielégítő Is legyen. A magyar tarka után — uac, a na^yoiiiciiiyos xnagyaa t^uava-iaj ta. A/OábUu-oi- uui nem is ruw tejiiozainu... — igen, a iaj uiKeraes is ganduinv. voit; nemcsak a nyernem tejmennyiség miatt uaeaearuniA. a nousi^ui-Xiazzei való kereszcezts mielóooi megikezacsere, hanem azért ís, mivel a magyar- társaink nehezen viseltek el az új is- táltóDeli tartási viszonyokat, igy otyan faj takeresztezesre kellett törekednünk, melynek egyedei bírják és elviselik megrázkódtatás nélkül a terelő utakon való áthajtást a íe- jóházhoz, könnyen-gyorsan leadják a — lehetőleg minél több — tejet, s ezenközben maradéktalanul elfogyasztják az egyedenként kiosztott abrakot i6. — A tejtermelő pótabrakot a várható tejmennyiség arányában adagolják, természetesen. Hallottam viszont, hogy adódott olyan fonák helyzet is, amikoir a „kistejű” tehén mind megette az abrakadagját fejés közben, a „nagy- tejű” viszont felében-harma- daban otthagyta... — Ez megítélésem szerint a magyartarka-íajtának abból a sajátosságából adódik, hogy nem technológiatűrő — ahogy szaknyelven mondjuk. Vagyis, hogy a mozgatás, a zaj- és fényingerek, az istálló és a fejőház közötti út- és tér különbözőségei esetenként negatív hatást váltanak ki az állatból. A másik ok a te- nyészanyagunk szórtsága: vagyis, hogy nem azonos, vagy nem közel azonos termelésű tehenek kerülnek be egyszerre a fejőházba. Ha a kereszte- zési munka eredményeképp az állományunk egyneműb- bé válik, úgy elérhetünk majd oda, hogy különböző tejtermelési kategóriákba sorolva az állatokat, egy-egy csoport azonos idő alatt adja le a tejet és veszi fel abrakadagját.! Amit akkor már nem is kell majd egyedileg megszabni, elég lesz a csoport átlagát figyelembe venni, s aszerint porciózni... — Várhatóan megújul tehát az állatállomány? — Vásároltunk 300 db elő- hasi vemhes üszőt az Országos Állattenyésztési Felügyelőségen keresztül intervenciós telepekről, olyan maigyar tarkákat, melyeket holsteinSzakember kerestetik Nagykátán Jogászhiány - aktaiorlódás Amikor az adminisztratív munkakörökre vonatkozóan létszámfelvételi zárlat lépett hatályba, találkoztunk Békési Györggyel, a nagykátai járási, hivatal igazgatási osztályvezetőjével. Megírtuk, amit mondott nekünk, milyen komoly gondot okoz a létszámstop az osztályán, mert négy beosztottja közül kettő rövidesen nyug- díjbavonul. Most pedig, csaknem egy esztendő leteltével, ismét felkerestük, megtudakoltuk, mi a helyzet? — Csonka az osztály — válaszolta. — Tavaly július elsején nyugdíjba ment a gyámügyi főelőadó, év végén pedig az igazgatási főelőadó is. Mind a kettőt kérleltük, maradjanak még. Hosszú évtizedeken át dolgoztak, belefáradtak a munkába, nem akartak. A nyugalmazott gyámügyi főelőadó később mégis vállalta, hogy a jogszabályban megengedett időre ismét bejár és dolgozik a hivatalban. Távolról sem az ezért járó díjazásért teszi. Tisztában van vele, hogy a gyámügyi munkakörben többnyire gyermekek sorsát intézik, tehát halaszthatatlan itt a munka. Csakis ezért segít. — Egy év alatt nem sikerült az állást betölteni? — Nemcsak a gyámügyi, az igazgatási főelőadóét sem. Pedig tudomásom szerint a járási hivatal elnöke négyszer, ötször is meghirdette a pályázatot. A gyámügyi főelőadói állás jogvégzettséghez kötött, másikra pedig csak tanácsakadémiát végzett nevezhető ki. Sem az egyik, sem a másik diplomával rendelkező nem jelentkezett. így hát a velem együtt öttagú osztály jelenleg tulajdonképpen két és fél emberből áll. — Ez hogyan lehetséges? — A szabálysértési és anyakönyvi ügyeket intéző főelőadó most szerzi meg a képesítést, a tanácsakadémia levelező tagozatának hallgatója. Tanulmányai miatt havonta eay hetet távol tölt és ilyenkor rajtam kívül csak az adminisztrátor van itt. No meg, ha éppen úgy alakul, néha a nyugdíjas, gyámügyi főelőadó is. Mindenfajta ügyet nekünk kell kézbevenni. Havonta 150—170 ügy foglalkoztatja az osztályt. Némelyik több napos munkát ad. A tényállás megállapítása, a felek és a tanúk beidézése, meghallgatása gyakran sok időt igényel. Csökkentett létszámmal, hogyan képes betartani az osztály az előírt 30 napos ügyintézési határidőt? — Elképzelhető, rendkívül nehezen. Be kell vallanom, akármennyire igyekszünk, bizony néha egy-egy ügyben a határidőt mégsem tudjuk betartani. Az ügyfél érdekeire tekintettel azonban messzemenő figyelemmel arra törekszünk, hogy amennyiben sürgős a dolog, ne szenvedjen halasztást. Igazán nem könnyű a dolgunk, megtörténik, hogy torlódnak az akták. — S nincs remény a két üres állás betöltésére? — Az egyiket, legalábbis úgy látszik, rövidesen sikerül. De a jogvégzettséghez kötött gyámügyi főelőadói állás be. töltésében — ennyi idő után — szint^ már'azt mondhatom, reménykedni sem merek. A nagykátai járási hivatal egy jogászt keres. Az egész országban még az idén végzők között sem akadna? Hiszen Nagykáta nincs a világ végén. Sz. E. K ellemesebb megbízást nem is lehetett volna kapni. A főszerkesztő behívatta Pétert és így szólt hozzá: — Tudja mit, fiam, menjen ki egy Strandra. No, nem fürödni, noha,. persze azt is lehet, hanem Írjon egy kánikulai színest. Péter igent mondott, és szeme se rebbent. Pedig rebbenhetett volna. Ugyanis az ötlet az övé volt, a sajátja. Mikor azonban előadta rovatvezetőjének, az vércsekacagással vijjogott fel: „Még mit nem! Százezer témánk van, a dolgozók dolgoznak, a vezetők költekeznek, az olvasók nem értik az exportpolitikánkat, és te a strandra akarod terelni a figyelmüket! Hát, nem!” A főszerkesztő ezt nem tudta. Azt sem, hogy közben kiderült: a kánikulában a vezetők tanulmányutakra rajzottak ki a világ- és beltengerek mellékére, a dolgozók nem akartak nyilatkozni, exportpolitikánk pedig éppen félévi megfontolás tárgyát képezte. Péter ezen kívül még azt sem tudta, hogy mikor a fő- szerkesztő cikkért sürgette a rovatvezetőt, az kínjában bevetette a strandtémát és így került sor megtisztelő megbízására. De hát Pici elvtársunk okos volt, nem rebbent, a történteknél jobban érdekelték a történendők. Fürdőnadrágban minden szakma egyforma. A papucsban csattogó úrról sem rí le, hogy miniszteri tanácsos, csak az, hogy a haja lóg; Péter is a vetkőzőben hagyta szakmai jelvényeit, a tollat és noteszt, csak jóképűsége rítt le róla, no, meg a hátán egy nagy kék folt De a feje azért jegyzetelt. Ha rossz újságíró volna, ilyen gondolatok forogtak volna a fejében: „A kánikulában a dolgozók a strandra menekülnek” ... Ö azonban jó 'újságíró lévén ilyeneket rótt fel agyába: — Jönnek a germán csapatok — mondja valaki, és tényleg, a medence megtelik hangos német szavakkal. Persze, a „csapatok” mindig és minden nemzetnél ilyenek. Lázasan kommunikálnak, hogy egybetartozóságuk megnyilvánuljon. A kamaszcsapatok is, a sport- rajongó harmincasok is, a vihogó leendő óvónők is. Itt Péter abbahagyta a jegyzetelést közelebb ment. A mester olyan hivatásos barna volt. mint az elsőnek feltűnt nő, csak karperec helyett sildes sapkában díszelgett. A lány karcsú dereka olyan volt, mint egy kötőjel, 66-ot formáló felsőteste és 99-et mutató hátsó, kontúrja között. A 66-ra azonban könnycseppek hullottak, a sildes megríkatta. Utánaeredt, hogy „na, ne haragudjon, kislány” —, ám a kötőjel megmerevedett, a lány lerázta a hozzácsatlakozó mestert, és a 99 lelibegett a szekrénysorhoz vezető lépcsőn. Péter továbbsétált, megállt a másik úszómester mellett. Csakúgy, hogy beszédbe elegyedjen vele, azt mondta: — Szigorú kollégája van. Egy lányt, akin nem volt fürdősapka, olyan durván rángatott ki a vízből, hogy az sírva fakadt. — Miféle kollégám? Nekem nincs kollégám. .— Zöld sildes sapkát visel. — Akkor kabinos se lehet, mert nálunk kék a sild. „De, ha nincs két úszómester, a pasas szélhámos” — vélte Péter. Ezt a verziót megtárGOMBÓ PÁL: Kánikulában Pia PETER KALANDJAI 0 gyalták és elindultak kettesben megkeresni az álmestert Meg is találták, bár egy gyékényen hevert és sapkája mellette. Oodaálltak kétféléi elébe és az úszómester megkérdezte tőle: — Igaz, hogy maga úszómesternek adta ki magát? A hivatásos barna alak felkönyökölt:' — Na, és, ha? — Akkor igazolja magát! — Nevetni fog, úszómester vagyok. — Itt ugyan nem! — Nem is itt, Cegléden. Gondoltam, segítek magának, ha a sapka nélkül úszó lányt kirángatom. Ha ugyan arról van szó. — Arról — szólt közbe Péter. És már kombinált is: — Biztosan így akart ismerkedni! Ügy úszómester maga, mint én! A férfi erre felugrott. Közben a szóváltásra némi közönség is megindult feléjük. Minden feltétel létrejött egy jó kis botrányhoz. Ekkor Péter meglátta a hatvanhatost. — Ott jön a lány! — kiáltott fel Péter. — Hívjuk ide, majd ő tanúskodik! — Agyában máris lehetőségek lebegtek: Verekedésre kerül sor .........Munkatársunk leleplez egy strandbe tyárt” ... (Cikk, a végén a rendőr nyilatkozik.) A valóság azonban meglepőbb volt, ha nem is olyan drámai. A lány odajött, azt mondta: „Na, mi van, Pista?” és mintha mi sem történt volna, letelepedett a gyékényre, a sildes sapka mellé. — A menyasszonyom! — mutatta be az álúszómester. — Egyébként, tényleg úszómester vagyok Cegléden. — De maga sírt az előbb! — szólt Péter a lányhoz. — Mert a Pista mindig hülyéskedik. De ez magánügy. „Hát. ebből nem lehet riport — morfondírozott Péter, már a földalattinál —, de a színes az megvan." Ekkor hozzálépett egy kövér néni és megszólította: — Mondja, kedveském, innen megy a kocsi a Köröndre? — Igen — válaszolta Péter. A néni azonban tovább beszélt: — Tudja, kedveském, én mindennap járok ám a strandra. Tízkor jövök, tizenkettőkor megyek, az ám! Péternek először e négyszer félórás stramm öregurak jutottak eszébe. Csak már a szerkesztőségben a következő gondolat: — De hiszen, ha mindennap jön-megy, akkor eleve tudta at utat az öreglány, csak társalkodópartnert keresett! Ezzel a színnel fejezte is be a kis életképet, mert az újságíró legjobb gondolatai arra valók, hogy megírja őket 1
