Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-14 / 138. szám

Népzenei fesztivál Szentendrén A nép dala életet hirdet 1977. JUNIUS 14.. KEDD Izgalmas percek Ezerötszáz érettségiző Pest megyében A festők városában, a ma­gyar képzőművészet Duna menti otthonában már rég ott- ;v>nra talált a népművészet, a népzene. Nemcsak azért, mert itt épült s épül ma is az Or­szágos Szabadtéri Néprajzi Mú­zeum s itt nyitották meg egy hónappal ezelőtt a Népművé­szetek házát, hanem azért is, mert a város híven őrzi gazdag népi hagyományait. Ezért is fo­gadták örömmel a város vezetői a Magyar Rádió zenei főosztá­lyának megkeresését, hogy Szentendre legyen a negyedik népzenei fesztivál színhelye. Bemutatni a maradandót Az elsőt, még 1970-ben — Kodály Zoltán emlékére — Kecskeméten rendezték, aztán két alkalommal Salgótarján volt a magyar népzene feszti­válvárosa. Moßt felzárkózott hozzájuk Szentendre Is, amely — az első, péntek esti hangver­seny gyengébb érdeklődését leszámítva — szintén jó házi­gazdának bizonyult. A háromnapos fesztivál mot­tójául azt a kodályi igazságot választották: „a nép dala életet hirdet, el nem múló életet.” Ebből fakadt a fesztivál célja: bemutatni a maradandót, az értékeset, a tiszta forrást. En­nek természetesen sokféle módja van s a Magyar Rádió zenei főosztálya él is a népze­ne kínálta gazdag lehetőségek­kel. Ügy állították össze a há­rom hangverseny programját, hogy minél teljesebb és átfo­góbb képet kaphasson a hall­gató — és a néző — a magyar népzenéről. A péntek esti nyitó hangver­seny azt tükrözte: hogyan él a magyar népdal zeneszerzőink munkásságában. Népdalfeldol­gozásaikat olyan kitűnő művé­szek tolmácsolták, mint Palcsó Sándor, Tokodi Ilona, Bikfalvy Júlia vagy éppen Béres János. A szombat esti hangverseny arra adott választ: hogyan ér­telmezik, hogyan szólaltatják meg fiatal előadóművészeink gazdag népzenei örökségünket. Szólisták és együttesek váltot­ták egymást a művelődési köz­pont színpadán. Voft, aki min­den hangszeres kíséret nélkül énekelt, mint például Budai Ilona és Faragó Laura. Volt, aki saját magát kísérte: Bodza Klári kobozzal, Dévai Nagy Kamilla gitárral. És volt, aki csak hangszerével: furulyával — Baranyai Zsolt — vagy cim­balommail — Herencsár Viktó­ria — idézte a magyar népda­lok világát. A három együttes: a Mákvirág, a Sebő és a Déli­báb — valamint a Budapesti Leánykórus pedig népdalfel­dolgozásokat mutatott be nagy sikerrel. A legsokszínűbb programra, a hagyományőrző öntevékeny szólisták és együttesek hang­versenyére vasárnap került sor. És nemcsak a művelődési ház színháztermében. Délelőtt ugyanis, a rádiópróbát köve­tően, az együttesek többsége hangversenyt adott az Országos Szabadtéri Néprajzi Múzeum­ban. Felejthetetlen percei voltak ennek a napnak, amikor vala­mennyi együttes „elzarándo­kolt” Vujicsics Tihamér sírjá­hoz, hogy lerója kegyeletét a két éve elhunyt nagy „népzene­őrző” zeneszerző emlékének. Amikor a templomkerti sírnál elhelyezték a kegyelet virágait, a szentendrei Vujicsics együt­tes szerb búcsúztatót játszott. Pest megyei együttesek sikere A vasárnapi hangversenyre egyébként három Pest megyei együttes kapott meghívást: a Vujicsics együttes és Vankóné Dudás Juli galgamácsai együt­tese mellett ide várták a tá- piószecsöi népi együttest is, amely azonban külföldi utazá­sa miatt kénytelen volt lemon­dani a fellépést. A nagy sikerű hangversenyt a galgamácsai együttes műsora nyitotta meg. Két produkcióval léptek színpadra. Először gyer­mekcsoportjuk tavaszt váró játékot mutatott be, jól példáz­va, hogy Galgamácsán a népi hagyományok megőrzése, ápo­lása nemcsak az idősebb nem­zedék szívügye, hanem a leg- fiatalabbak is híven őrzik szü­leik, nagyszüleik hagyomá­nyait. Nem véletlenül arattak fergeteges sikert. Ezután a felnőttek — a gye­rekekkel együtt — a pogány eredetű szentiváni tűzugratást mutatták be sok dallal, mon­dókával, játékkal. Ez a szokás a faluban még a második vi­lágháború előtt is elevenen élt: szentiván nap éjjelén a falu két végén tüzet raktak, a tüzet kö­rültáncolták, átugrálták, tűzbe vetették a. rosszat. A galgamácsaiak után az or­szág más tájairól érkezett szó­listák és együttesek követték egymást az egyenes rádióköz­vetítés egy óráján át. A sok jó produkcióra való tekintettel azonban a műsort a közvetítés befejezése után is folytatták s újabb egyórás felvételt készí­tettek, amit majd egy későbbi időpontban — de még a nyár folyamán — hallhatnak a rá- diózók. Ebben, a második rész­ben kapott helyet a Vujicsics együttes is. Előbb Kazal Kata­lint, a ; miskolci óvónőképző szakközépiskola első osztályos tanulójának énekbemutatóját kísérték, majd önálló műsoruk­ban magyar pásztordalokat és Tisza menti néptáncdallamolcat adtak elő. Mindkét szereplésük osztatlan sikert aratott a „ha­zai” közönség előtt. Nem vélet­lenül: Kazai Katalinnal együtt a napokban tértek haza a Szov­jetunióból, ahol mint a televí­zió ki mit tud vetélkedőjének győztesei szintén együtt léptek dobogóra. Prukner Pál Csak a feszültség tud olyan törékeny csendet teremteni, amely minden pillanatban kész felbomlani fecsegésre, szertelenségre. Egy kipirult arcú, matrózblúzos közelít imbolygó léptekkel. Tucat­nyian rohannak köré: — Na. mi volt? — Milyen az elnök? — Mit húztál? — Visszate- szik-e a tételeket? — Zuhog a kérdészápor a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium előcsarnokában. Elsőnek a VI/A Pest megye több mint 60 középiskolai negyedik osztá­lyában megközelítően ezeröt- százan érettségiznek az idén. A szentendreiek közül leve­lező tagozaton tizenkilencen, a szakmunkások középisko­lájában huszonnégyen és a nappali tagozaton hetven­egyen kezdték meg a vizsgá­kat. Elsőnek a VI/A diákjai­nak kellett számot adni tudá­sukról. Tegnap reggel fél ki­lenc után néhány perccel húz­ták az első tételt és Fodor Jutka volt túl elsőnek az érettségin. Hamar oldódott benne a feszültség-^ — Most már kitűnően ér­zem magam, s úgy gondolom, nem is ment valami rosszul — dől hátra a fal mellé állított egyik székben. — Mind a négy év alatt általában közepes eredményeket értem el, le­het: csak a vizsga utáni öröm okozza, de úgy érzem, mintha az érettségin valamivel job­ban ment volna. Hogyan tovább? Kicsit bizonytalan vagyok. Június 28-án felvéte­lizem a zsámbéki tanítókép­zőbe, ha nem vesznek fel, ak­kor elmegyek képesítés nél­küli pedagógusnak. Aztán es­tin újra megpróbálom a kép­zőt. Pedagógus akarok len­ni. Az ajtó előtt előtt volt Né­A fizika-előadóterem Papp Évának még nem ilyen könnyű a szíve, hány perc múlva be kell lép­nie az ajtón, s eddigi élete legizgalmasabb percei követ­keznek. Próbálom vigasztal­ni hajdan volt sorsommal, hogy nekem még az oklevé­lért kilenc tárgyból kellett kiállnom az egzekuciót. S de­hogyis kérdezték például, hogy történelemből akarok-e érettségizni, most már ez is szabadon választott vizsga­tárgy. Pontosabban szabadon nem választott: 24 tanuló kö­zül 6 érettségizik történelem­ből. Akkor magam se bántam volna, ha elengedik azt a negyven tételt, de ma — ez csupán egyéni meggyőződé­sem — társadalompolitikai- lag is hátrányos, hogy törté­nelemből nem kötelező az érettségi. — Matematikából jól sike­rült az írásbeli dolgozatom — mondja a maga gondját Papp Éva. — így most csak magyarból, földrajzból és né­metből kell szóbeliznem. Ez­zel én egyelőre befejezem a tanulást: a MALÉV-hoz me­gyek légikisasszonynak. Csak most előbb az érettséginek kell sikerülnie. Persze, hogy van kabalám. Egy fény­kép: csikókat ábrázol a po- mázi lovasiskolából, szemé­lyes ismerőseim, mert két éve tanulok lovagolni. A Váci példa. Az utóbbi he­tek legfontosabb belpolitikai tv-riportjának, a rehabilitáció­ról forgatott képsornak máso­dik részében ismét bőven esett szó arról a váci kezdeménye­zésről, amely városszerte egy­ségesíti a csökkent munka­képességűek foglalkoztatását. Amint azt a Hét vasárnap esti műsorából megtudhattuk, köz­ponti rehabilitációs bizottságot hoztak létre Vácott, s ez nem­csak hogy alkalmas munkahe­TV-FIGYELO Tájak, emberek, kompozíciók Platthy György pécsi és Tavaszy Noémi kőszegi kiállítása — Ráckevei diák festők Ki hinné, hogy a Pécsett al­kotó és a Szinház téri kiállító­teremben most hetedszer önál. ló tárlattal bemutatkozó Platt­hy György is Pe6t megyei il­letőségű? Ki hinné, pedig az. Több évig munkálkodott Mo. noron, mint tanár és festő, nemrég láthattuk legújabb mű. veit Dobáson és Nagykörösön. Ami a családfát illeti, fia, Platthy Iván szorgalmazta si­kerrel pontosan egy évtizede a Dél-Pest megyei Nagy István Csoport megalakulását. Ami magát a tárlatot illeti, ez újabb előrelépést jelent Platthy György művészetében. Elsősorban azzal, hogy egészsé­ges örömmel és választékos mélységgel komponálja fest­ményekké a dunántúli atmosz­férát — a Balaton és a Mecsek környékét. Nem leírt, hanem értelmezett tájak e művek, hu­manisztikus többlettel láthat­juk viszont például a közis­mert tihanyi magaslatot. Platthy György a természet­ben megfigyelt esztétikumot gyarapítja tovább tüzes színei­nek magabiztos eszközeivel. Jövőre a Műcsarnokban rau. tatkozik be gyűjteményes kiál­lításon. ahol minden bizonnyal szerepelnek majd Ungvárról, Monorról, Nagykőrösről szer­kesztett vizuális vallomásai is a hőn szeretett pannon táj mellett, mely festészetének ál­landó ihletője. Szépség és matematika Pécsett a Janus Pannonius Múzeum néprajzi gyűjtemé­nyében helyezték el Marcello Morandini szitanyomatait, fe­kete-fehér színre festett fare­lifjeit, szobrait. Erősen elvo­natkoztatott világ ez, annak bizonysága, hogy Vásárhelyi Győző képi módszere ma már a képzőművészet nemzetközi nyelve. Ennek a bővülő vizuá­lis szótárnak gyarapítója Mo­randini is a maga geometrikus irányzatával, melyet integrált rajzi alapképletekkel valósít meg. Ez napjaink festészeté­nek egyik útja. Nem lehet, nem szabad abszolútizálni, de tilta­ni sem. Keretek, határok kö­zött ennek a megoldásnak is hivatása van. Egyik út, se több, se kevesebb. Él, s mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nálunk Bak Imre, Lan­tos Ferenc, Hencze Tamás, Fa­jó János közreműködésével egész csoport munkálkodik e szinte matematikai pontosságú festői szépség, a minimal-art létrehozásában. Ehhez csak annyit teszünk hozzá, hogy ezt a Morandini-kollekciót a pécsi származású báseli műgyűjtő, Carl László adományozta a vá­rosnak. Indokolt körülnéz­nünk — vajon Pest megyének nincsenek ilyen adakozó kedvű külhonba szakadt gyűjtői? Bi­zonyára akad. hiszen a nagy­marosi Kassák-gyűjtemény is állandóan bővül, hogy csak egyet említsünk a múzeumépí­tés távlatai közül. Lengyel kapcsolatok Diderot ajánlotta és megva­lósította egyben a tudományos ismeretek enciklopédikus ren­dezését. Ilyen festői enciklopé­dia, grafikai világszótár készül tájakról, emberekről, érzel­mekről évtizedek óta annyi és még több elhivatott alkotó munkája nyomán. Közéjük tar­tozik Tavaszy Noémi is, aki balatoni, nagymarosi sorozata után jugoszláv, erdélyi, cseh­szlovák és most lengyel tájak­ról számol be linómetszetek és olajpasztellek egész sorában június 18-ig a kőszegi Jurisich. várban. Olyan tájakat mutat be, melyek tükrözik a magyar —lengyel kapcsolatok főbb ál­lomásait; nedeci legendát, varsói mementót, Zakopane fenyveseit és az auschwitzi tragédiát, krakkói gótikában, sóbányászban a felemelkedést. Készülődő tehetségek A ráckevei Ady Endre gim­náziumban rendszeresen be­mutatják év végén a diák fes­tők alkotásait. A Juhász József vezette képzőművészeti szakkör az idén, főleg abban jeleskedett, hogy tagjai a rác­kevei, makádi, lórévi, dömsödi tájakat ragadták meg változa­tos stílusjegyekkel. A jó átlag­ból is kitűnt Fodor Piroska szerkesztőkészségével és rajz­tudásával. Ö festői pályá­ra készül Bakallár József fes­tőművész irányításával. Mel­lette Juhász Veronika érzé­keny csendéletével. Mártha Katalin, Balázs Kornélia ház­csoportjaival és Zátrok Judit merész absztrakcióival emel­kedik ki, s nyújt gyönyörkö­dést az ifjú tárlatlátogatóknak. Losonci Miklós lyet keres a rászorulóknak, hanem még átképzésüket is megszervezi. Bér, fizetés, jut­tatások? Ezzel sincs különö­sebb gondjuk a Vácott élő csökkent munkaképességűek­nek, mert új munkahelyükön sem kereshetnek kevesebbet, mint korábban, és ha más szakma tanulására vállalkoz­nak, az átképzés ideje alatt is megkapják fizetésük nyolcvan százalékát... A néző nagy megnyugvással figyelte Kovalik Károly jelen­tését erről a Pest megyei kez­deményezésről. Igen — gon­dolhattuk, míg a volt kőműves és a Forte gyár leendő műsze­része beszélt —, így is lehet a kezükön, lábukon sérült, de a fizikai sebek mellett a lelkek görcseitől is szenvedő embe­reken segíteni. Gondjaikat vá­rosi ügyekké emelni, elhelyez­kedésüket az egész település lehetőségeit kihasználva meg­oldani. Azt pedig méginkább öröm­mel vehettük tudomásul, hogy — javarészt a váci példa nyo­mán — országos programmá lett a rehabilitáció ügye: kü­lön albizottság foglalkozik ez­zel a Parlamentben, és nem­régiben megtartották az első országos tanácskozást is e té­máról. A tennivaló nagyjából már ismert: egységes nyilvántartó hálózatot kell kiépíteni; tud­ni, hogy ki és milyen segítség­re szorul itt, s hogy hány és miféle munkahely tölthető be a nehezebben mozdulókkal amott. Mindez pedig nem is any- nyira pénzkérdés, sokkal in­kább emberség dolga, hiszen — a Hét riportjában erről Is szó esett — a vállalatok tarta­lékalapjából mind a mozgás- sérültek átképzésére, mind a nekik való munkahelyek léte­sítésére el lehet vonni a szük­séges forintokat. Őfelsége, a nő. '• Vannak olyan tv-műsorok, amelyeket fél- szemmel és félfüllel is untig elég figyelni. Egy pillantás a képernyőre, és így is tökélete­sen tisztában lehetünk mind­azzal, amit a doboz éppen vil­logtat. E néznivaló címe úgy szólt, hogy Őfelsége, a nő, s ha elte­kintünk Harsányi Gáborék kényszeredett keretjátékától, egynémely ügyetlenkedő artis­taszámtól, a tánckarban akkre­ditált lábak egyenetlen kalim­pálásától — csak itt-ott akadt ebben az összeállításban egy­néhány, őfelségéhez illő mél- tóságos minúta. Gyurkovics Zsuzsa ismert és szeretett Piaf- dalai például, vagy a régen nem látott Mátray Zsuzsa shaw-ja, amely egészen elvi­selhető körítéssel idézte fel a regi slágereket... Akácz László Az előadóban hat diák. öten a papírjaik fölé hajolva ké­szültek. Danes Piroska pedig a középső padsor elején ülve oroszul társalgott a tanárnő­vel. Biztonságosan, könnye­dén válaszolgatott, akár hol­naptól elmehetne tolmács­nak, vagy idegenvezetőnek. Arcán, hangjában nyoma sem volt a vizsgaláznak. S ami­kor Gráf Dezső érettségi el­nök megköszönte a szép fele­letet, még továbbra is oro­szul válaszolt, s a vizsgaté­telt tartalmazó borítékról is oroszul kérdezte meg, hogy hová tegye. Különös jele az erős koncentrálásnak, ami­kor az agy nehezen kapcsol ki. Egyébként Danes Piroska az iskola egyik legjobb tanu­lója, s kitűnő képességeit az iskolai KISZ-vezetöségben is jól kamatoztatta. A végleges eredményhirdetés előtt sike­rült megtudni: Piroska jele­sen érettségizett. Tanúi lehettünk nehéz per­ceknek is: egy kislány nem tudta a történelemtételét (Zrí­nyi), és a pótkérdést is vissza akarta adni. Pedig hát a pót- tételek sem tartoznak éppen a megfejthetetlenül nehéz kérdések közé (Mátyás köz­pontosított hatalma, illetve a Kommunista Kiáltvány). A vizsgabizottság körültekintő jóindulattal segítette a fele­lőt, figyelembe véve a vizs­gadrukkot, s a mindenkit meg­viselő hőséget. A feszült han­gulatot Móricz Józse] oldotta fel, mert nagyszerűen felelt Hamingway életéről, meg Az öreg halász és a tenger című kisregényből. Dr. Ma­darász Imréné magyar ta­nárnő, a VI/A osztályfőnöke egészében véve elégedett le­het növendékeivel: az érett­ségizők nagy többsége meg­állta a helyét. Véletlen... Egy osztály tegnap leérett­ségizett. Ebben az írásban ugyanúgy, mint a vizsgák­ban; nagy szerepet játszotta véletlen. Hiszen végül is vé­letlen, hogy húsz tétel közül melyiket húzza, tucatnyi kö­zépiskolából melyiket választ­ja az ember. Valamit elmond, valamit bemutat, jól, kevésbé jól. Végül is az élet osztályoz — mondatja velem az a gon­dolat, hogy amikor ezeket a betűket kopogom az írógépen, akkor kezdődik Szentendrén az első napi érettségi vizsga hivatalos eredményhirdetése. Kriszt György Kapcsolat az üzemekkel Egyszerű eszközökkel a munkásművelődésért Budapest agglomerációs öve­zetének szélén, a veresegyhá­zi Váci Mihály Művelődési Központ tevékenysége kihat Gödöllő, Vác, Erdőkertes, Sza- da, Csornád és Őrbottyán köz­ségekre is. Széles vásznú film­színháza, 400 személyt befo­gadó színházterme, művelő­dési központja és 8000 köte­tes könyvtára van. A szakkö­rökben, klubokban, műked­velő csoportokban hetente csaknem hatszázan találják meg szórakozásukat, hasznos elfoglaltságukat. Tavaly a 161 rendezvénynek 24 ezer 827 látogatója volt. A népműve­lők ezenkívül 35 kirándulást, 30 ismeretterjesztő előadást is szerveztek. Ezeken összesen 10 ezren vettek részt. Az idei évadban a művelő­dési központ vezetősége fő feladatként határozta meg, hogy egész éven át tartó kap­csolatot létesít a nagyközség­ben működő kisebb üzemek­kel. Egy-egy népművelő tart­ja a kapcsolatot a költségveté­si üzem, MEKOFÉM ISZ, a mezőgazdasági szakszövetke­zet, a Betonútépítő Vállalat és a gyümölcsfeldolgozó szak- szervezeti bizalmijaival. így a dolgozók igényének meg­felelő programokat tudnak szervezni. Az együttműködé­si megállapodás azért jó. mert az üzemeik jobban megisme­rik a művelődési központ te­vékenységét Ezt segítik elő a központ művelődési cso­portjainak közös műsorai az üzemekben, képzőművészeti, helytörténeti kiállításaik. Az üzemek dolgozóinak kirándu­lást és sportműsorokat ren­deznek a népművelők, egyez­tetve az intézmény terveivel: így próbálják megteremteni a munkások között a közmű­velődés bázisát és bevonni az embereket a művelődési köz­pont munkájába. A TIT helyi csoportja ta­valy két sorozatot ajánlott az érdeklődőknek. Az idén az előadások tervezésénél még inkább támaszkodtak a törzs­közönség igényeire. Veresegyház művelődési központja két éve szervezi és bonyolítja a téli teremsport­rendezvényeket. Az idén ősz­re, mire az új sportlétesít­mény felépül, már összeáll a program, milyen sportágak­ban, ügyességi gyakorlatok­ban mérhetik össze erejüket a csapatok. U. Gy.

Next

/
Thumbnails
Contents