Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-10 / 108. szám
4 1977. MÁJUS 10., KEDD Székely Bertalan 142. születésnapján Megnyitották a múzeumi idényt Szudán Szada vasárnap ünnepelt. A kétezerháromszáz lelket számláló gödöllői járásbeli községben vasárnap a két évtizedig itt élt 19. századi jeles festőre, Székely Bertalanra emlékeztek. A kiegyezés után Székely Bertalan visszahúzódott a hivatalos művészi élettől. Tájképmotívumokat kutatva jutott el Szadára, melynek természeti szépsége rabul ejtette; 1890-től 1910-ig bekövetkezett haláláig minden nyarát itt töltötte. Ezekben az években tervezte nagy falképeit; Szada dimbes-dombos vidéke ihlette sok tájábrázolását. Két éve a tavasztól őszig tartó emlékkiállítást a szép környezetben, kies lankán helyreállított, annak idején Schulek Frigyes által épített műteremben rendezik. A Nemzeti Galéria minden évben újabb alkotásokat hoz ide. Az idén első ízben a technikát is fölhasználják, hogy az érdeklődők minél több képet láthassanak: száz színes diát vetítenek. , Délelőtt a festő síremlékénél kezdődött az emlékünnepség, amely ezúttal május 8-ára, Székely Bertalan születésének 142. évfordulójára esett. A Rajzpedagógusok Országos Szövetsége, a községi pártszervezet, a tanács, a népfront helyi bizottsága, a KXSZ-esek és az úttörők helyezték el az emlékezés koszorúit Gyenge napsütésben gyülekeztek ezután a művészet barátai a zölden pompázó domboldalon, a műterem előtt, ahol Nádaski László községi taÁuguszfusban: anyanyelvi konferencia Hétfőn — dr. Bognár József akadémikus elnökletével — ülést tartott a Magyarok Világszövetségének elnöksége. Lőrincze Lajos, az anyanyelvi konferencia védnökségének ügyvezető elnöke terjesztett elő jelentést az idei augusztusra összehívott III. anyanyelvi konferencia előkészítéséről, programjáról. Ezután dr. Szabó Zoltán főtitkár a világszövetség idei munkájáról szóló beszámolójában egyebek között elmondta, hogy a külföldön élő magyarság körében is szerte a világon méltóképpen megemlékeznek az Ady-évfordulóról: tavasszal nagy sikerrel szerepeltek több nyugat-európai országban olyan hazai művészcsoportok, amelyek Ady- művekből adtak műsorokat az ott élő magyaroknak. Ami az anyanyelvi konferenciát illeti, ennek megrendezése jótékonyan segíti a külországokban élő magyarok körében az érdeklődést a magyar nyelv tanulása, a magyar kultúra megismerése iránt. A III. anyanyelvi konferencián Budapesten — augusztus 8. és 13. között — egyfelől újabb alkalom lesz az eddigi két konferencia nyomán kibontakozott nyelvi és kulturális pezsgés tapasztalatainak leszűrésére, a magyar nyelv tanításának-tanulásának további serkentésére. Az ülésen a Magyarok Világszövetségének elnöksége — az. elhunyt Seifert Géza, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke helyébe — tagjává választotta Héber Imrét, a MIOK elnökét és kooptálta Rónai Rudolfot, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökét TV-FIGYELO Üzlet és történelem. Kézzel hordták a követ csákánnyal, ásóval mélyítették, simították az utat a Munkás Testedző Egyesület tagjai, hogy turistaházat építsenek maguknak Nagykovácsi mellett, Nagyszálláson. Pihenőhely, politikai oktatóközpont, üldözöttek menedéke — minden volt ez a hegyek lábánál meghúzódó földszintes épület: a munkás- mozgalom téglából, cserépből, üvegből, deszkából álló momentuma ... Mint a Hét vasárnap esti adásának nézői láthatták: nagyon is érvényes ez a múlt idő, mert a nagyszénási menedékház — noha falai még állnak, tetején is ott a fedél — már csak volt. Sorsát a Turista Ellátó Vállalat megszüntetése pecsételte meg, amelynek következtében csak a jó üzletmenettel kecsegtető turistaházaknak jutott új gazda. A nagyszénási menedék nem került ezek sorába! Előbb a környékbeli tsz vezetői mondták rá: fölösleges, kár lenne pénzt költeni a felújítására; aztán a Pest megyei Vendéglátó Vállalaté lehetett volna — nekik sem kellett —, majd végül az Országos Természetvédelmi Hivatal vélte úgy, hogy egy kisebb múzeumnak talán megfelelne. Át is alakítják majd, az ígéret szerint, két éven belül. Szomorú sors; méltatlan jelene a közelmúlt történelmének ... Joggal kérdezte meg a riport készítője, Szegvári Katalin: az efféle munkásmozgalmi emlékhelyekre is vonatkozik a vendéglátóipar! rentábilitás? Ezek gondozásakor, rendben, tartásakor, felújításakor is csak az az egyetlen szempont: megéri-e? Bizony, bizony keserű szájízzel néztük ezt a Pest megyét érintő képsort. Keserű szájízzel, s kevés reménnyel, hogy a nagyszénási turistaház egyszer még a maga históriai rangjához méltóan újjáéled. Pedig ez lenne az igazi elégtétel azoknak, akik kézzel hordták a követ, és csákánnyal, ásóval mélyítették, simították az utat hozzá... Egypercesek. Lassan már nemcsak irodalomkritikai, de irodalomtörténeti közhely, hogy milyen új műfajt teremtettek Örkény István egy pércesei. Három-négy mondat — és az olvasót mellen találja egy kis dráma; négy-öt sor — és máris felvillant előttünk egy figura minden elő- és utótörténete: a tökéletes portré. Sokan próbálkoztak már ezeknek az egyperceseknek a színészi megelevenítésével. Hallhattuk őket a rádióban, láthattunk belőlük egy csokrot a színpadon, és most Örkény megtévésítésének, is a szemtanúi lehettünk. Kern András, a Vígszínház ifjú és sokoldalú művésze vállalkozott arra, hogy képre váltsa, játéktérre transzponálja azokat a három-aégy mondatokat, négy-öt sorokat. Ügy vélte: akkor jár el helyesen, ha ad abszurdum viszi a dolgot, vagyis, ha Örkény hírt írt, akkor mondja azt be a tv-stú- dióban ülő tv-bemondó. Vagyis legyen teljes — kézzelfoghatóan valóságos — a képtelenség. Ezzel rontotta el! A néző figyelme ugyanis túlontúl kötődik a nap mint nap feltűnő látványhoz; annyira, hogy — hiába a ragyogóan szellemes mondatok — nem Örkény szövegére, az Örkény-féle közhírré tételre figyel, hanem a rendre komolyan és hivatalosan szóló Varga Józsefre vagy Egressy Istvánra. Az ő konkrét személyük egyszerűen visszafogta a képtelen történeteket; az ő szájukból hallva nem kép- zeletmozdítóvá, hanem éppen ellenkezőleg, elképzelhetetlenekké alakultak a sztorik. Mit mondjunk? Ismét bebizonyosodott, hogy az írói fantázia elrugaszkodását rettentő nehéz képre váltani. 'Mint ahogy Rejtő Jenő (P. Howard) elképesztő históriáinak megfilmesítései is rendre kudarcot vallanak, Örkény egypercesei sem kapják meg a nekik illő formát. Olvasva jobbak, olvasva jók! Inkább olvassuk őket... Akácz László nácselnök üdvözlete után Asztalos István, az aszódi Petőfi Múzeum igazgatója nyitotta meg a tárlatot, s ezzel a sza- dai múzeumi idényt. Megjelent a kis ünnepségen dr. Süpek Zoltán, a járási hivatal elnöke is. Sturcz Zoltán né tanár a festő önéletírásából olvasott fel részleteket, majd Simon Kinga művészettörténész tartott tárlatvezetést, miközben röviden ismertette Székely Bertalan életútjának főbb állomásait, festészetének jellemző vonásait. A dús programot kínáló, egész napos ünnepség délután kisdobosok, úttörők rajz- és gyurmaversenyével folytatódott. Jó egy órával a kezdés után tájak, várak, színes látomások kerültek a hungarocell táblákra, s rövidesen eredményt hirdettek: a kisdobosok közül Mátyás Imre, az úttörőknél Juhász Erika képét találták a legjobbnak. Fél négy felé kétszázötve- nen-háromszázan lepték el a műterem melletti nézőteret, kisütött a nap, jöttek a helyi és vendégcsoportok; minden együtt volt ahhoz, hogy jó hangulatú műsor kezdődhessék. A szád ad gyerekek Danikáné lánya című körjátéka jelentette a nyitányt, majd következtek sorban a többiek: a sza- dai úttörők és Mihály Sebestyén citerajátékukkal, Török Istvánné erdélyi népballadá' val, a szadai asszonykórus népdalokkal aratott sikert. Megtapsolta a folyton gyara podó nézősereg az Ikarus-gyár nyugdíjasklubjának énekka rát. Mintegy frissítőül indulókat játszottak a gödöllői Ál lami Zeneiskola fúvósai. Eközben megérkeztek az ikladi felnőtt fúvósok is, akik a műsor utáni tánchoz is szolgáltatták a talpalávalót. De előtte még az ikladi klubkönyvtár öntevékeny művészeti csoportja ragadtatta tapsra a közönséget, magyar és német népdalokkal. Több jó célt is szolgál a szadaiak kezdeményezése. A nyáron nyitva tartó kiállításra látogatók különben talán sosem gyönyörködtek volna az itteni táj szépségeiben. A sza- daiaknak azon kívül, hogy megismerkedhetnek a festő alkotásaival az emlékünnepség alkalom a művészeti csoportoknak a szereplésre, a kultu rált, közös szórakozásra. K. P. Szentendre kitűnő házigazdának bizonyult Befejeződött a művészeti főiskolások találkozója Szentendre három napig a fesztiválváros képét mutatta: több mint ezerötszázan látogattak el a művészeti főiskolák első találkozójára. Megjelentek politikai és kulturális életünk vezető személyiségei, mint Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Maróthy László, a KISZ KB első titkára, a Politikai Bizottság tagjai, dr. Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes, s csaknem valamennyi művészeti ág több kiemelkedő egyénisége. Sok érdeklődőt is vonzott a háromnapos eseménysorozat Budapestről és Szentendréről. A találkozó újabb színfoltja lett a főváros és Pest megye egyre gazdagodó, kölcsönösen egymásba fonódó kapcsolat- rendszerének. A harmadik nap eseményei közül délelőtt még csak a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán az elmúlt években végzettek diplomafilmjeiből összeállított vetítés és a főiskolások kispályás focibajnoksága fejeződött be. De a rendezők, a művészeti főiskolák KISZ-vezetői már tapasztalatösszegező beszélgetést tartottak Pándi András, a KISZ KB kulturális osztályvezetője irányításával. A résztvevők valameny- nyien egyetértettek abban, hogy a művészeti főiskolák első találkozója elérte alapvető célját: a fiatalok — s általuk az intézmények is — bemutattál:, hogy hol tartanak mesterségük elsajátításában, illetve a művészeti oktatásban. A művészeti főiskolák találkozójának befejező programjában jól szerkesztett irodalmi műsor is szerepelt a győzelem napja alkalmából. A színművészeti főiskolások előadása előtt Simon János, a szentendrei városi pártbizottság első titkára emlékezett meg május 9-e történelmi jelentőségéről. Majd kellemes meglepetésben volt részük a fiataloknak: az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport egyik alakulatának művészgyüttfese tartott vidám műsort. Hangulatteremtő, jókedvcsináló előadás volt az este hat órakor kezdődő majálishoz, amelyen a főiskolák együttesein kívül fellépett Cseh Tamás, Viktor Máté és a Hungária együttes. Az együttműködés hétköznapjain a sor A sajátos atmoszféráiú, festői környezetű Szentendre kitűnő házigazdának bizonyult: méltó keretet és jó technikai feltételeket teremtett a találkozó több mint félszáz rendezvényéhez. S ezzel azt is reprezentálta: a városnak egyre inkább megvannak a feltételei ahhoz, hogy Budapest közelében számottevő művelődési centrummá váljon. A vonzások már hosszú idő óta kölcsönösek: a szentendreiek gyakorta látogatnak el a fővárosba egy-egy jelentős kulturális, művészeti rendezvényre, de Budapestről is tízezrek indulnak Szentendrére. És az ország különböző tájairól, illetve a külföldről érkező turisták megsokszorozzák azoknak a számát, akik elzarándokolnak a Czóbel- vagy a Kovács Margit-gyűjte- ményhez, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba vagy a Szentendrei Teátrum előadásaira. Közismert: a város művészeti, kulturális hagyományai évtizedek óta erősödnek. S ha a feltételeket említettük: legsürgősebben egy új filmszínBúcsúzásra készülve Nagykátai érettségizők között — Siker az országos tanulmányi versenyen iiicxbcixici Liívcti vet öcliy C“ ken. Bodrogi Györgyné tanárnő óráin döntöttem úgy, hogy matematikával fogok foglalkozni. — Az idén bekerültem az országos tehetségkutató verseny döntőjébe. Nehéz példákat kellett megoldanunk, amelyek jócskán próbára tették logikai készségemet. Az érettségi után az Egri Tanárképző Főiskolán szeretnék továbbtanulni matematika-kémia szakon. Nagyon szeretem a gyerekeket, mindig is tanár akartam lenni. — Legszebb iskolai élményeimet a kirándulásokon szereztem. Az utolsón, a pécsi úton is nagyon sok vidám kalandunk volt. Sajnálom, hogy nem lesz több ... Nem könnyű búcsúzni az iskolától. Kelemen Magdolna és Milo Mária szorgalmát, kitartását ismerve biztosak lehetünk, hogy elérik céljaikat. Fosa Zoltán találkozóknak. S szívesen vállalnák, hogy folyamatosan is bemutatkozási lehetőséget nyújtsanak a fiatal művészeknek. Sokáig tallózhatnánk a hogy sikerült és hogyan tovább? — kérdésekre adott válaszok között. Egy. dologban valamennyi fiatal egyetértett: széles körű bemutatkozás zajlott le Szentendrén, hiszen láthattunk produkciókat a Színház- és Filmművészet Főiskola, a Zeneművészet:, Főiskola, az Állami Balettintézet, az Iparművészeti, a Képzőművészeti Főiskola, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, az Állami Artistaképzö Iskola növendékeitől. Főiskolájuk részvételét már eltérően ítélték meg a fiatalok. Íme néhány vélemény: — A találkozó megszervezésének gondolata tőlünk ered — mondta Koltay Gábor, a KISZ Színház- és Filmművészeti Főiskolai Bizottságának titkára. — De csak a politikai és az állami szervek, illetve a többi főiskola segítő közreműködésével tudtuk megvalósítani. A találkozó jelentősége abban van, hogy bemutatkoztunk egymás előtt, kinyitottuk a kapukat a folyamatos kapcsolat kialakításához. A következő alkalomra több olyan produkciót kellene összeállítani, amely a főiskolák közös munkájának eredménye. És jó volna a nem főiskolásokkal, az érdeklődőkkel, a nézőkkel is többet beszélgetni. — Nagyszerű, hogy létrejött ez a találkozó, de kévés lehetőség volt az alkotásokat értékelő vitákra — válaszolt Hollerung Gábor, a Zeneművészeti Főiskola KISZ-titkára. — A következő találkozó előkészítéséhez több segítséget szeretnénk kapni főiskolánk vezetőitől, mert a mi műsoraink most elég esetlegesen alakultak ki. De főleg azt hiányolom, hogy a különböző főiskolákra járók között nem alakult ki szoros kapcsolat, — Mi egy különleges szerkezetet hoztunk a találkozóra — kezdi bemutatni alkotásukat Rádóczy László, az Ipar- művészeti Főiskola harmadéves hallgatója. — Fenyőlécből, a földön szereltünk össze egy rácsszerkezetet, aztán csőrlővel felemeltük a közepét, és így hat méter magas rácskupolát hoztunk létre. Magyarországon ilyet még nem építettek, a tanáraink se nagyon bíztak benne, hogy megáll ez az építmény. Kísérleteztünk, és sikerült. A szerkezetet bevontuk műanyag fóliával, színpadot építettünk alá, és ezzel helyszínt teremtettünk több színvonalas műsornak. — Mi különleges helyzetben vagyunk — mondta már ki tudja hányadszor Kiss János, az Állami Balettintézet hetedikes növendéke. — Az általános iskola felső tagozatától kezdve járunk az intézetbe, és kilenc év után kapunk diplomát, jogilag a balettintézet mégsem számít főiskolának, ez több hátránnyal is jár. De a legnagyobb gondunk az, hogy nehéz az elhelyezkedés. Évfolyamunk elhatározta, hogy közösen hoz létre társulatot a most még épülő győri színházban, ehhez sikerült elvi biztatást kapni a találkozón. Meglepő a kapcsolatok hiánya, s nemcsak azért, mert az együttműködés szándékáról egyébként sokat beszéltek a fiatalok, hanem azért is, mert a lehetőségek — legalábbis alapszintén — adottak. A főiskolák rendelkeznek ifjúsági klubokkal, s működnek a KISZ-szervezetek is, amelyek gazdái lehetnének az együttműködésnek, a saját szakmai körön túli érdeklődés hasznosításának. Az egymás felé közeledés első lépéseként bizonnyal jó volt a szentendrei találkozó. Valóságos értékét az adná meg, ha valóban létrejönnének a művészeti iskolák közötti együttműködés hétköznapi formái. Mert ennek igazi nyertese az alkotásokat befogadó közönség lenne. Kriszt György — Liszkai László » i i házra lenne szüksége Szentendrének. Mindenképpen elismerés illeti a város párt- és tanácsi vezetőit, illetve a végrehajtásban közreműködőket, hogy az eddig példa nélkül I álló találkozó lebonyolításában nem volt zökkenő. Még a kissé mostoha időjárás sem tudta megzavarni ' a néha négy-öt helyszínen pergő műsorokat. A hozzászólók túlnyomó többsége a találkozó kétévenkénti megrendezése mellett foglalt állást. De hangsúlyozták, hogy a fesztivál jellegű bemutatók csak akkor válhatnak hasznosakká, ha a főiskolák közötti kapcsolat folyamatos marad. Többen is felvetették a találkozó helyszínének megválasztását: elhangzott Vác, Gödöllő és Cegléd neve is, bár elsősorban Szentendrét tartották legalkalmasabbnak a rendezvénysorozatra. Bihari József, a Pest megyei művelődési központ igazgatója elmondta: a most kialakult kapcsolat megfelelő alapot teremtett ahhoz, hogy Szentendre adjon otthont a Milo Mária természettudományos érdeklődése is kialakult már gyermekkorában. — Az általános iskolát Tá- piógyörgyén végeztem. Legjobban a számtan érdekelt, de szerettem a többi tárgyat is. Nagyon sokat olvastam, az irodalom ma is kedvenc tárgyaim között szerepel. A nagykátai Damjanich János gim-É náziumba iratkoztam be. A bejárás szerencsére nem okozott problémát. Elsős korom óta rendszeresen járok szakkörökre és énekkarra. Én is nagyon vonzódom a zenéhez. Zenei általános iskolába jártam, s furulyámmal növendékhangversenyen is szerepeltem. Az énekkartól sem szívesen szakadok el. Én vagyok az egyetlen negyedikes, aki a szorgalmi idő kezdetéig kitart a próbákon. Elég jól beosztottam az időmet, a délutánjaimat a vo- i natindulásig tartaimasan kitöltöttem. Másodiktól kezdve ' részt vettem a megyei és orMatematika és zene ti Egyetemre. Ezzel megvalósulna legközelebbi célom. — Legkedvesebb időtöltésem összefügg a szakmával. Szívesen járom a természetet. A közismereti tárgyak közül a biológia a kedvencem. Ki- kapcsolódásom az éneklés. Négy éven át az iskolai énekkar tagja voltam. János Gimnázium és Szakközépiskola két diákja az országos tanulmányi versenyeken is a legjobbak között szerepel. Gyümölcsök és dísznövények A május a középiskolásoknak az érettségi időszak kezdetét jelenti. A negyedikesek ilyenkor a tételeket dolgozzák ki, de a nagykátai Damjanich — Mindig kedveltem a természetet — meséli egyikük, Kelemen Magdolna kertészeti szakközépiskolás. — Otthon, Cegléden, van egy kis kertünk, amit művelgetünk. Az általános iskolai szünetekben mindig legalább két hétig dolgoztam a Kertészeti Kutatóintézet gyakorlókertjében. Elhatároztam, hogy olyan szakmát választok, amely lehetővé teszi, hogy minél több időt töltsék a szabadban. Ezért jelentkeztem a nagykátai Damjanich János szakközépiskola kertészeti tagozatára. — A kollégiumi közösséget az első évben megszerettem, annyira, hogy a nyári vakáció végén már számoltam a napokat. A szakmai tárgyak közül a gyümölcs- és dísznövénytermesztést szerettem a legjobban. Nagyon sokat segített Tamasi Istvánná, az osztályfőnököm és szakmai tanárom. Negyedikes koromban indultam a kertészeti iskola tanulmányi versenyén. Az öt óra alatt elkészített írásbeli dolgozat alapján bekerültem az országos döntőbe, a legjobb húsz közé. Az ottani írásbeli eredményhirdetését várom. A
