Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-31 / 126. szám

Alapvető feladat megakadályoznunk a fegyverkezési hajs növekedését Leonyid Brezsnyev televíziós beszéde a helsinki szellem folytatásáról, az igazságos leszerelésről, a Szovjetunió hékekezdeményezéseiről Az SZKP főtitkára Franciaországba látogat PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PESTMEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TÁN ÁCS LAPJA XXI, ÉVFOLYAM, 126. szAm Ára 80 fillér 1977. MÁJUS 31., KEDD Egy kis iskola nagyon tevékeny pajtásai A KISZ KB kitüntetése az újszilvási úttörőknek Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára vasárnap este beszédet mondott a moszkvai televízió­ban a francia televízió, he­tének befejezése alkalmából. Brezsnyev emlékeztetett arra, hogy tavaly októberében a francia televízió sugárzott egy héten át szovjet műsorösszeál­lítást. Ügy tűnik — jegyezte meg a főtitkár —, hogy Fran­ciaország és a Szovjetunió ez­zel a különböző társadalmi rendszerű országok közötti rendszeres programcsere új formáját vezette be. Jó dolog lenne, ha ez a kezdeményezés hagyománnyá válna. Mi amellett vagyunk —- mondotta egyebek között —, hogy országaink népei kapcso­latainak intenzitása szüntelenül növekedjék, e kapcsolatok for­májukat tekintve még sokolda­lúbbá, tartalmukat tekintve még gyümölcsözőbbé váljanak. Felelősség az emberiség jövőjéért Mindenki számára érthető, milyen fontos korunkban az országok közötti bizalom erő­sítése. Kivételesen fontos ez a bizalom, amikor a kapcsolatok olyan kényes területéről van szó, mint az összes és külön- külön minden egyes nép biz­tonságának szavatolása. Alap­vető feladat e tekintetben a fegyverkezési hajsza további spirális növekedésének meg­akadályozása. Egyesek talán úgy vélik, hogy erről a témáról már sok szó esett. Csakhogy az igazság nem váltópénz, amely a gya­kori használatban elkopik. Emellett pedig felfelé haladó spirális mozgás nem egyszerű ismétlődés. Bár bolygónk már telítve van tömegpusztító fegy­verekkel, mégis reális és évről évre növekvő veszély a fegy­verek. és fegyverrendszerek olyan új rajtáinak létrejötte, amelyek sokszorta nagyobb rombolóerőt fognak jelenteni. Jogos a kérdés: meddig folyta­tódhat ez még? Nos, itt az ide­je, hogy megállítsuk. Meggyőződésem, hogy a há­ború veszélye elleni küzdelem­ben egyetlen állami vagy tár­sadalmi vezető személyiség, egyetlen gondolkodó ember i sem vonhatja ki magát a rá­háruló felelősség alól, elvégre I Egyre többet fogunk tudni egymásról, mind jobban meg­ismerjük egymást. Ez pedig kölcsönös bizalmat eredmé­nyez. az emberiség jövőjéért viselen­dő felelősségről van szó. Nem titkolom, hogy aggo­(Folytatás a 2. oldalon.) Igaz barátokat, igaz barátsággal Apró Antal fogadta a Budapestre érkezett baráCsághajó küldötteit E mberi kapcsolatainknak, mindennapi életünknek rendkívül fontos része a Ibizalom. A szocialista építés folyamán, de különösen az utóbbi két évtizedben jelentő­sége még inkább megnöveke­dett. Előrehaladásunknak ma már egyik meghatározója, sőt mondhatnánk pillére. Társa­dalmi fejlődésünk ma már ar­ra a kölcsönös bizalomra épül, amelyet az ország lakossága érez a vezető erő, a párt iránt és amellyel a párt és a kor­mány a hétköznapok minden feladatában támaszkodik a dol­gozó tömegekre. A bizalomnak ebben az im­már rendszerré vált formájá­ban is elengedhetetlen a kü­lönféle szintű ellenőrzés, az esetenként látszólag vagy való­san is ellentétes érdekek össze­hangolása, a dolgozói jogok ér­vényesülésének figyelemmel kísérése. Mindaz, amit szocia­lista demokráciánk oly széles­körűen lehetővé tesz. A legkülönbözőbbek az in­tézményes és ezeken belül sze­mélyi biztosítékok mindehhez, mégis felbecsülhetetlenül nagy a jelentősége annak a hálózat­nak, amelynek tagjai a legköz­vetlenebbül vesznek részt ér­vényesítésében. Azok az embe­rek, akik maguk is egyek a munkások vagy más dolgozók közül, akik együtt izzadnak, örülnek vagy bosszankodnak a gépek mellett, irodákban és másutt mindazon, amit a napi munka magával hoz. Ugyan­úgy dolgoznak, csak legfeljebb — és ez nem is kevés! — vál­lalják, hogy magukévá teszik mások gondjait is, képviselik a közvetlen kis közösségük problémáit ott, ahol szólni kell erről, ahol tenni kell érte. A legközvetlenebbül bírják tehát a maguk kis közössége minden tagjának bizalmát, ezért is il­leti őket olyan szép elneve­zés: bizalmiak. A szakszervezeti bizalmiak­ról van szó ezúttal, akiknek intézkedési, beleszólási, lehe­tőségeit — hivatalosan szólva: jogkörét — e hetekben éppen egy esztendeje, hogy szabá­lyozta, illetve kibővítette a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusának ajánlása alapján a Minisztertanács. Egy­ben kiegészítette a Munka Tör- vénykönyve végrehajtásáról szóló kormányrendeletet a szakszervezeti bizalmiak egyet­értési jogával. Ez nem keve­sebbet jelent, mint azt, hogy a szakszervezeti szerveknek a kollektívákra, csoportokra gya­korolt egyetértési jogát kiter­jesztette egyedi ügyekre is. Fontos egyedi ügyekben tehát — mint a személyi alapbérek megállapítása, a jutalmazások, kitüntetések vagy a szociális juttatások odaítélése — ettől kezdve a bizalmiak vélemé­nyét kell kikérni. Az ő jogkö­rükké vált a beleszólás. Amint az általában lenni szokott: az egyértelmű öröm mellett akadtak aggályoskodók is, támadta!: félreértések is. A jogkör kiterjesztését természe­tesen a munkások és más dol­gozók alapvető többsége helye­selte, hiszen azonnal észrevet­ték, hogy azoknak a hatásköre bővült ezzel, akikben ők meg­bíznak, akikre szavazatukkal adták bizalmukat. Tehát csak jól járhatnak. Helyeselte az érdekelt szakszervezeti és gaz­dasági vezetők többsége is, mi­vel átlátták, hogy ezzel maguk is nagyobb segítséghez jutnak, döntéseik megalapozottabbak, demokratikusabbak lehetnek és így még nagyobb megelége­dettségre találhatnak. A kisebb számú aggályoskodó azzal ér­velt, hogy a bizalmiak még nem alkalmasak a nagyobb ha­táskör ellátására, nem partne­rei a gazdasági vezetőknek. Mondani szokás: az idő a legjobb orvos. Így lett ezúttal lis, és az elmúlt egy esztendő alapvetően arról tanúskodik, hogy az elgondolás, a SZOT és a kormány határozata kiállta a próbát. Az eddigi tapasztalatok Pest megyében kétségtelenül biztatóak, amint ez kiderült a megyei párt-végrehajtóbizott­ság legutóbbi ülésén, az SZMT elnöksége által beterjesztett je­lentés tárgyalásakor. Azt álla­pította meg egybehangzóan a két vezető testület, hogy a gya­korlat bizonyította be: a bizal­miak többsége alkalmas, illet­ve mindjobban megfelel a rá­háruló felelősségteljes feladat­nak. Nyilvánvalóan még eseten­ként szükség lehet bizonyos türelmi időre is, de inkább csak ahhoz, hogy kialakulja­nak a gyakorlati módszerei annak, miként kell élni a meg­növekedett hatáskörökkel. Ez annál gyorsabb és sikeresebb lesz, minél több segítséget nyújtanak hozzá (mint aho­gyan nyújtanak is) a szak- szervezeti bizottságok. Nekik kell ellenőrizniük a jogok ér­vényre jutását és — ahol gon­dok jelentkeznek — kell in­tézkedniük. Volt is már ilyes­mire többször példa: a KPVDSZ több alapszervezeté­nél a megyében bizalmicseré­ket bonyolított le munkaköri összeférhetetlenség miatt. Más helyeken — pl. Ganz Áram­mérőben, a gumigyárban, a Fortéban, a DKV-nál stb. — a szakszervezeti bizottság in­tézkedett a bizalmiak panaszá­ra, amikor egy-egy részleg gaz­dasági vezetője az ő egyetérté­sük nélkül döntött bérfejlesz­tésben. Eiz esetekben az szb a vállalat vezetőivel együtt ér­vénytelenítette az intézkedést. Ezek a beavatkozások nemcsak a határozatnak szereznek ér­vényt, hanem erősítik a bizal­miak magabiztosságát éppúgy, mint az őket megillető tekin­télyt, de légióként az elenged­hetetlen bizalmat irántuk és a szocialista demokratizmus ér­vényesülése iránt. Számos — gyakran jóhisze­mű — félreértést kellett és kell is eloszlatni a határozattal kapcsolatban, amint az egy esztendő tapasztalatairól szóló előterjesztés is megmutatta. Voltak ugyanis olyan vállalat- vezetők, akik azt vélték, hogy a szakszervezeti bizalmiak egyetértése csupán annyi: alá­írják a bérelosztási listát. AZ egyetértési jogkör értelmezésé­ben is mutatkoznak bizonyta­lanságok. Némelyek redukál­ták — helytelenül — arra, hogy csak a bizalmi vélemé­nyének kikérését, jelenti. Má­sok viszont eltúlozva úgy hit­ték, hogy egyedül a bizalmié a döntési jog. K ikristályosodóban van már mindenütt Pest megyé­ben a helyes gyakorlat a szakszervezeti bizalmi munká­ban. Ehhez nagy segítséget je­lent az idén megkezdődött két­éves oktatás, p megnövekedett bizalmi feladatok ellátásához szükséges ismeretek elsajátítá­sára. Igen elismerésre méltó, hogy az oktatást mindenütt a munkaidő után tartják, mégis a megjelenési arány mintegy 90 százalékos. Ez is mutatja, hogy többségében felelős, alkalmas emberekre esett a dolgozók bi­zalma. Az első nagy próbatétel is kedvezően hatott. Ez pedig az évi bérfejlesztések körültekin­tő, komoly megoldása volt a bizalmiak egyetértési hatáskö­rének gyakorlásával. Azóta is a legtöbb helyen érezteti hatá­sát — a dolgozók között is — a végrehajtásban a közös dön­tés és felelősség'. Erre lehet és szükséges épí­teni a jövőben is. E közös fele­lősségvállalás, párosulva a bi­zalommal, segíthet mindenkor az érdekek összehangolásában, egyeztétésében úgy, hogy a legnagyobb és a legkisebb kö­zösségnek, s bennük minden dolgozónak csak előnye szár­mazzék abból. Lőkös Zoltán Kadar János fogadta az Iráni TUDEH Párt Központi Bizottságának első titkárát Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára hét­főn fogadta a hazánkban tar­tózkodó Eskanderi Iradjot, az Iráni TUDEH Párt Központi Bizottságának első titkárát. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón véleménycserét foly­tattak pártjaik tevékenységé­ről, a két testvérpárt kapcsola­táról, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom időszerű kérdéseiről. A találkozón jelen volt Gye- nes András, a Központi Bi­zottság titkára. Konferencia Bakuban A nemzeti íelszabadítási mozgalmakról Sajtóértekezleten ismertette hétfőn Moszkvában a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom — Ázsia, Afrika és Latin- Amerika nemzeti felszabadítást mozgalma témakörről Bakuban tartott nemzetközi tudományos konferencia eredményeit Jev- genyij Zsukov akadémikus, a konferencia szervező bizottsá­gának elnöke. A konferencia részvevői — mondotta Zsukov akadémikus — kiemelték, hogy ß felszaba­dult országok fejlődéséhez el­engedhetetlenül szükséges a béke, a nemzetközi enyhülés, míg az imperializmus a fe­szültséget a harcoló népekre nehezedő katonai nyomás fo­kozására igyekszik felhasznál­ni. Ez a körülmény is egyér­telművé teszi az enyhülésért és a nemzeti felszabadításért ví­vott harc közötti szerves ösz- szefüggést. Vasárnap reggel fehér tá­nyérsapkás, kerékpáros fúvós- zenekar hajtott ki Tápiógyör- gyéről. A húsztagú, országot látott diákegyüttes ezúttal csu­pán a szomszéd községben, Üjszilváson tett villámlátoga­tást: az újföldi iskola kisdo­bos és úttörő avatásán muzsi­káltak a fa- és rézfúvósok. Az alföldi település iskolá­jának udvarán nemcsak az új kék- és pirosnyakkendősöket köszöntötték, hanem az úttö­rőcsapat valamennyi tagját. A gyermeknapi ünnepségen ugyanis mozgalmi munká­jukért az újszilvásiak kiérde­melték a KISZ Központi Bi­zottságának piros selyemsza­lagját, amit Bodor Mihály, a szentendrei Kossuth Lajos Ka­tonai főiskola tanára, a Ma­gyar Úttörő Szövetség Orszá­gos Tanácsának tagja kötött fel az 1973-ban megszerzett vörös zászló rúdjára. Pest megyében ezt a kitün­tetést — mint vasárnap hírül adtuk — az idén az újszilvási pajtásokon kívül elnyerték a dunakeszi 3. számú általános iskola diákjai is. A két úttörő- csapat, körülményeit, lehetősé­geit tekintve meglehetősen kü­lönbözik egymástól. A duna- kesziek mint a megye egyik legnagyobb, viszonylag kor­szerűen felszerelt iskolájának úttörői szerezték meg a KISZ KB elismerését, a járási és a megyei versenyeken aratott értékes győzelmek eredmé­nyeként. Újszilváson a kicsi, régi falusi iskolákat idéző épü­let falai között más a helyzet. A KISZ Pest megyei bizott­ságának megítélése szerint az újszilvási úttörőélet mégis el­ismerésre érdemes: az iskolai Derűs, közvetlen hangú ün­nepség színhelye volt vasár­nap reggel Budapesten a Vi­gadó tér. A budapestiek százai lelkes éljenzéssel fo­gadták a barátsághajót, amely a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége és a szocialista országok szovjet ba­ráti társaságainak kezdemé­nyezésére május 22-én indult el a Szovjetunióból, fedélzetén tíz szocialista ország — köztük Kuba, Mongólia és Vietpam — mintegy 200 tagú küldöttségé­vel. Országról országra halad a Dunán, hogy a testvéri or­szágok fiaival együtt köszönt­sék a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 60. évforduló­ját. A Dózsa György úton, a Le­nin szobornál, a küldöttek ko­szorúzás! ünnepségen vettek részt. Délután a Szovjet Kultúra és Tudomány Házába látogattak a barátsághajó utasai. önkormányzat demokratikusan határozza meg a csapat tevé­kenységét, aktív a szakköri élet, s ha nem is győztes­ként, de szinte állandó részt­vevőként a legtöbb versenyen ott vannak az újszilvásiak. A hivatalos ünnepséget kö­vetően a kisdobosoknak báb­előadással folytatódott a gyermeknapi program, az út­törők pedig a kiserdei aka­dályversenyen kötélhúzásban, lángosevésben és colavadásza- ton mérték össze erejüket. Az idei utolsó májusi vasárnap nagyszabású számháborúval fejeződött be Újszilváson. B. E. Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára vasárnap küldöttség élén hazaérkezett Prágából, ahol részt vett a csehszlovák szakszervezetek IX. kongresszusán. Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népszabadság főszerkesztő­je fogadta a vietnami újság­író-szövetség delegációját, amely Luu Guy Ky főtitkár vezetésével tartózkodik ha­zánkban. Dr. Romány Pál mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter vezetésével hétfőn küldöttség utazott Norvégiá­dalmunk a fegyverkezési haj­sza, ezen belül a stratégiai fegyverkezés folytatása miatt tovább fokozódott az új ame­rikai kormányzat e kérdésben képviselt irányvonala miatt. Ez az irányvonal nyilvánva­lóan egyoldalú előnyök szerzé­sét célozza az Egyesült Álla­mok számára. E politika ter­mészetesen semmiképp sem segíti elő a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti új, hosszú lejáratú stratégiai fegy­verzetkorlátozási megállapodás előkészítését és megkötését. E szerződés kidolgozása amúgyis mértéktelenül elhúzódott. Igaz, a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügymi­niszterének a napokban meg­tartott genfi találkozója ered­ményeként a márciusi moszk­vai tárgyalásokéhoz képest ki­rajzolódott az álláspontok bi­zonyos közeledése, a korábban nem egyeztetett kérdések né­melyikében. Meg kell mon­dani, hogy az Egyesült Álla­mok irányvonala nem konst­ruktív, s emiatt komoly hala­dást egyelőre nem sikerült el­érni. A barátságküldöttség hétfőn reggel a Magyar Optikai Műve­ket kereste fel, majd a delegá­ciók vezetői ellátogattak a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság székházába. Apró Antal, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke adott tájékozta­tást a vendégeknek hazánk gazdasági, társadalmi, kulturá­lis fejlődéséről, szocialista épír tő munkánk.eredményeiről. Az MSZBT tevékenységéről Nagy Mária, a társaság főtit­kára adott áttekintést Ezután Apró Antal átnyúj­totta az MSZBT aranykoszorús plakettjét a küldöttségek veze­tőinek. A vendégek nevében German Sztyepanovics Tyitov űrhajós mondott köszönetét a meleg fogadtatásért. Ezt követően Apró Antal fo­gadást adott a küldöttség ve­zetőinek tiszteletére. A talál­kozón és a fogadáson részt vett Grósz Károly, az MSZMP KB osztályvezetője, Molnár Endre, a budapesti pártbizottság tit­kára, Kovács Pál vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, az MSZBT Országos Elnökségé­nek tagja és Roska István kül­ügyminiszter-helyettes. Jelen voltak a szocialista országok budapesti nagykövetségeinek képviselői is. Hétfőn délután Kőbánya, a főváros nagy munkáskerülete fogadta a barátság hajóút részt­vevőit a magyar—szovjet, ba­rátság parkban. A barátság és a testvériség demonstrációja volt ezután az a nagygyűlés, amelyet a Pataky István művelődési Központban tartottak. A forró hangulatú nagygyűlést követően a barát­ság hajóút résztvevői búcsú­vacsorán vettek részt. Az Amur hajó tegnap a ké­ső esti órákban felszedte a horgonyt és tovább indult Po­zsony felé. • ba, hogy tanácskozásokat foly­tasson a két ország közötti mezőgazdasági és élelmiszer- ipari együttműködésről Dr. Simon Pál nehézipari miniszter tegnap a Szovjet­unióba utazott, hogy megtár­gyalja a magyar—szovjet szénbányászati együttműkö­dés kérdéseit. Fodor László, az MSZMP Központi Bizottsága osztály­vezető-helyettesének vezeté­sével hazaérkezett Szíriából az a magyar pártmunkás- küldöttség, amely megbeszélé­seket folytatott az MSZMP és az Arab Újjászületés Szo­cialista Pártja közötti együtt­működését érintő kérdésekről. Bodor Mihály felköti a selyemszalagot a vörös zászló rúdjára. Halmágyi Péter felvétele KOZELET A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents