Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-25 / 121. szám

fel évtizede - együtt Két kommunista műszakot szerveznek Sződligeten, a Pest megyei Fémipari Vállalat Il-es Fém­ipari Gyáregységében tevé­kenykedő Alkotás szocialista brigád 1972-ben alakult meg, öt taggal. Most tizen dolgoz­nak a brigádban, és a múlt évben megkapták az arany­koszorús kitüntetést. Benedek Petemé brigádve­zető, sEci a vállalat kiváló dolgozója, a megalakulástól vezeti a kis kollektívát. Vállalták, csatlakozva a csepeliek felhívásához, hogy idei tervüket a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulójára teljesítik. Az idén két kommunista műszakot szerveznek és 500 útelzáró lámpát készítenek. A műszakok jövedelméből a vállalati lakásépítési kölcsön alapját növelik, következés­képp az üzem további két fiatal brigádtagnak tud tíz-tíz­ezer forintos lakásépítési tá­mogatást nyújtani. K. Sz. I. DUNAKESZI Ipari tanulók honvédelmi versenye A vegyvédelmi állomáson Átkelés a képzeletbeli szakadék felett A dunakeszi 201. számú szakmunkásképző intézet és a nép­hadsereg egyik alakulatának KISZ-szervezetei, együttműködési szerződésük alapján, honvédelmi napot rendeztek az iskola ta­nulóinak, Horányban. Az öttagú csapatok közül a másodéves járműszerelők nyerték a versenyt. üveges Imre felvételei XXI. ÉVFOLYAM, 121. SZÁM 1977. MÁJUS 25., SZERDA ) Vízi út, energia, liíd Nagymaros- Visegrád a Dunakanyar idegenforgalmi központja lesz Megszűnik a hajózási akadály Bár Nagymaroson egyelőre még alig látni nyomát a ké­sőbbi nagy építkezésnek, a szakembereket és természetesen a környékbelieket nagyon érdekli, hogyan alakul majd a nagy­község és a környékbeli üdülőterületek sorsa, milyen változást hoz életükben a vízlépcső-, illetve a vizierőmű-építkezés? A Dunakanyar Intéző Bizottság legutóbbi tájékoztatójá­ban Perczel Károly építészmérnök erről közölt érdekes írást. A vízlépcső építésének célja a Duna—Rajna—Majna Euró­pát átszelő víziót magyarorszá­gi szakaszának megépítése. A vízlépcső ugyanis, ha elkészül, Gönyűig duzzasztja meg a Du­na vizét, következésképp meg­szűnik a Komárom és Gönyű közötti hajózási akadály, a Du­na majdnem egész évben ha­józható lesz. Eddig, kedvező vízállás esetén is, legfeljebb ezerháromszáz tonnás hajók úszhattak ezen a szakaszon, a vízszint megemelése után, háromezer tonnások is közlekedhetnek, a Feke­te-tengertől Komáromig. A vízlépcső építésekor készü­lő vízierőmű a hajózáshoz szükséges duzzasztásnak csu­pán másodlagos, de igen hasz­nos következménye, hiszen a bősi és a nagymarosi vízierő­művek együttes teljesítménye 740 megawatt lesz. Ennek az energiának a felét hazánk használja fel. A vízlépcső alatti és fölötti vízszintkülönbség nyolc méter lesz. Ebből a célból a vízlépcső Vác, illetve Szentendre felé eső szakaszának medrét 80 centiméterrel mélyebbre ko­torják, s a vízszint is ennek arányában süllyed. E süllye­dés valószínűleg csökkenti az említett városok és Budapest vízmüveinek teljesítményét, ezért a hiányt új kutakkal kell pótolni. Az építés során jelentősen megváltozik a Dunakanyarnak ez a része. Sok felvonulási és egyéb építőipari létesítmény készül. A csúcsmunkák idején kö­rülbelül háromezer építő­munkás lakik majd Nagy­maros Vác felé eső részén, a Sólyomszigeten. Az építkezés felvonulási terü­letét Nagymaros másik részén jelölték ki. Nyilvánvaló, hogy az építőanyagok, munkagépek szállítása miatt igen nagy for­galom bonyolódik majd le a 12-es út községbeli szakaszán, ezért fontos, hogy megszüntes­sék a községen belüli útszűkü­leteket, illetve a két vasút alatti átjárót. A dolgozók ellá­tását szolgáló kereskedelmi és kulturális, valamint egészség­ügyi létesítményeiket a község központjában helyezik el. A felvonulási épületeket, mun­kásszállókat úgy tervezik meg, hogy azok az építkezés után az idegenforgalmat, illetve a nagymarosiakat szolgálják, kö­vetkezésképp a nagyközség az építkezés befejezése után másfél ezer ember elhelyezésére alkalmas üdülőközponthoz juthat. Visegrádct kevésbé érinti az építkezés, bár ott is lesznek kisebb felvonulási épületek. Mindenesetre érdekes az a terv, hogy a Bepence-patak környékén, ahová az építkezés idejére elterelik a Dunát, a későbbiekben termálvizű stran­dot építenek. A vízlépcső, illetve az erő­mű elkészülte után kétsávos út vezet át Nagymarosról Vi- segrádra, tehát a két község valóban idegenforgalmi köz­pontja lehet a Dunakanyar­nak, egyesített üdülővárossá fejlődhet. Ez azonban, természetesen, nagyon messze van, egyelőre az ilyen nagy építkezésekkel járó természetes kellemetlenségek­re kell felkészülni. Például ar­ra, hogy gondot jelent majd a Dunakanyar látogatóinak ellá­tása, ezért Nagymaros teher­mentesítése érdekében, a kör­nyék többi üdülőhelyét, Kós- pallagot, Kisinócot és Király­rétet készítik fel a várható na­gyobb idegenforgalomra. A még több mézért Nem kedvezett az idei ta­vasz a méhészeknek, hamar és szinte észrevétlenül elvi- rágzott az akác, a Szob és Vi­déke ÁFÉSZ méhész szakcso­portjának szokolyai és verőcei tagjai pedig szeretnék elérni tavalyi jó eredményüket, a múlt évben ugyanis 130 má­zsa mézet pergettek ki. Az ÁFÉSZ olcsóbb cukorral és szervezéssel is segíti a mé­hészeket : rendszeresen meg­kéri a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok szakem­bereit, a vándoroltatás idején ne permetezzenek a méhek gyűjtőterületén. JEGYZET Hovái p — Maga hová teszi a házi hulladékot? — kérdezte szom­szédom. Az olvasónak talán furcsa ez a kérdés, de a nagymarosi, Mihály utcai lakosoknak semmiképp, a nehezen meg­közelíthető, csak egyirányú forgalomra alkalmas, félig- meddig földes utcából ugyanis a helyi tanács nem tudja el­szállíttatni a hulladékot, ma­radnak tehát a lakók egyéni megoldásai: nagy nylonzsá­kokba gyűjtve elássák vagy az erdőben eltüntetik. Néhá- nyan veszik a fáradságot, s a szomszédos Bajcsy-Zsilinszky útra viszik el, ahonnan a szemétgyűjtők összeszedik. Néhány napja az utcában tábla jelent meg. AZ ERDŐ­BEN A SZEMÉT LERAKÁSA HATÓSÁGILAG SZIGO­RBAN TILOS! — olvasható rajta a jogos intelem. De hát akkor valamilyen megoldást a hulladék össze­gyűjtésére és elszállítására ta­lálni kellene. F. Z. VALASZ CIKKÜNKRE Nem romlott el a villanyrendőr A közelmúltban Technikai érdekességek címmel közölt ironikus írást a Váci Napló, egyebek között azt kifogásol­va, hogy az utóbbi hetekben nem működik rendeltetéssze­rűen a Széchenyi utca es a Lenin út kereszteződésében felállított közlekedési lámpa. Telefon — Pestről Könyvtár - a munkásművelődés szolgálatában Szombaton Simon Istvánra emlékeznek Több mint szíves tessékelés Eredmények Abból az alkalomból keres­ik fel Petővári Gyulát, a íradástechnikai Anyagok yárának üzemi könyvtárosát, ogy május 28-án ismét irodai. li estet rendeznek. Az elózó stek Vácon kiemelkedő ese- tényszámba mentek, Darvas ózsef azon a napon, amikor írsait Vácra küldte, rájuk nndolt. Már a meghívó is több mint nves tessékelés: egy író éle­inek ünnepi keretbe foglalt immázása, bibliográfiája, ars oeticájára jellemző idézettel, épekkel. Sokan gyűjtik ezeket a díszes meghívókat, melyek­be a kétszáz éves váci nyomda valamennyi dolgozója szívét, lelkét, tehetségét, tudását be­leadja. — Mi az üzemi könyvtáros feladata? — ismételte meg a kérdést Petővári Gyula, és így felelt rá: — A könyvtáros ne csak kartonozzon, statisztikát készítsen, olvasnivalót javasol­jon, hanem teremtsen irodal­— Ezzel a hatalmas munká­val arányban áll az eredmény is? — Minél jobban csiszolunk egy drágakövet, annál ragyo­góbb lesz. Így vagyunk a mun­kával is, ha tervszerűen, kedv­vel végezzük. Eredményeként, kétszáz személyes vállalati mű­velődési termünk az irodalmi estéken zsúfolásig megtelik, és várhatom másnap a sértődött­ség jeleit, hogy kinek, miért nem küldtem meghívót? Mert belépődíj nincs, de a meghívó felmutatása kötelező. Eredmé­nye, hogy a kiállítás anyagát, mert az előadásokat legtöbb­ször kiállítás is kíséri, az or­szág más városai is kölcsönké­rik. Eredménye, hogy dr. Ko­máid a Székesfehérváron élő nyugdíjas kultúrház-igazgató, Súabó Lajos, és a Vácon élő Suba Vilmos tanár, a felszaba­dulás után a Szabadművelési Tanáccsal felújított. Az első évben Féja Géza és Sánta Fe­renc szerzői, a következőben, 1970-ben Veres Péter-emiékest volt, 1971-ben Nagy László szerzői, Sarkadi Imre-emlékes- tet rendeztünk, 1972-ben, a forradalmi ifjúsági napok al­kalmából, a városi vers­mondó versenyen Baranyi Fe­rencet, az irodalmi színpadok vetélkedőjén dr. Ungvári Ta­más irodalomtörténészt kö­szönthettük. Ugyanabban az évben Darvas József szerzői estre, majd Veres Péter, később Petőfi Sándor-emlékkiállításra nyitottuk meg művelődési ter­münk ajtajait, 1973-ban politi­kai könyvnap, 1974-ben Sellei Zoltán önálló előadói estje kö­vetkezett, majd Féja Gézát és Juhász Ferencet mutattuk be a dolgozóknak. Két éve, 1975. február 28-án ünnepeltük üze­mi könyvtárunk megalapításá­nak 10. évfordulóját, és felvet­tük Darvas József nevét, a munkásművelődésről rendez, tünk kiállítást, Simon István látogatott el hozzánk. Hét kraj­cár címmel, Móricz Zzigmond, Minden kör bezárul címmel, Szabó Pál, 1976-ban Emberül élni címmel, Erdei Ferenc, Hét­színű virág címmel, Tamási áron-emlékest volt. így jutot­tunk, illetve jutunk el 1977. május 28-ig, amikor Simon Istvánra emlékezünk. Brigádok segítségével — Miért éppen rá? — Az idén ünnepeljük szak- szervezetünk. mai nevén a Vas-, Fém-. Villamosenergia­ipari Szakszervezet fennállásá­nak 100. évfordulóját, Simon István pedig nemcsak Kos­suth- és József Attila-^ de SZOT-díjas költő is volt. — Elmentem Bazsibat a köl­tő szülőfalujába, hallgattam testvérének ízes beszédét a szőlőben, ahol egykor a költő is kapálgatott, a présházban megittunk egy pohár bort, me­lyet azok a venyigék termet­tek, melyeket még a költő met­szett. Ott hallottam, amikor el­indult Simon István Bazsiból Sümegre, hogy középiskolába iratkozzék be, így búcsúzott: „Édesanyám, elindulok Bazsi­ból, és nyakamba akasztom a világot.” Ez lesz az est mottó­ja, gondoltam, és külön öröm volt nekem, amikor később, kéziratban olvastam Váci Mi­hály özvegyének tanulmányát Simon Istvánról, hogy ő is erre a mondatra alapozta gon­dolatait. Simon Istvánnak van egy nagyon kedves verse a Mirza nevű csikóról. A költő életútját járva jöttem rá, hogy ez a Mirza csikó valóban élt, fényképet is találtam, ahogy a fiatal Simon a csikó hátán ül. Amikor ezt itthon, Vácon, az egyik szocialista brigád tagjai­nak elmondottam, valaki fel­kiáltott: „De hiszen a Mirzát mi vettük meg Simonéktól!” Utánanyomoztam, valóban így volt, Mirza Vácra került, és itt is múlt ki, Miskei Pál házában. Simon István emlékének adóz­ni jön el az estre a bazsi asszonykórus, Bige István nép­művész, és természetesen itt lesz az egész család, itt lesznek társadalmi életünk és a mű­vészvilág kiválóságai közül jó néhányan, akik Simon István költészetét szeretik. A nagy erőt és sok időt kívánó felké­szülést, szervezést egymagám nem tudnám elvégezni, a mun­kába bevonjuk a szocialista brigádok tagjait Is, hogy em­berközelbe kerüljenek az írók­kal, továbbá majdnem minden rendezvény meghívóján olvas­ható vállalatunk után a Mű­velt Nép Könyvterjesztő Válla­lat neve is. Mészáros Gyula Ügy véljük, a cikk szerzője ez esetben nem ismerte fel a helyzetet. Ugyanis a villany­rendőr nem működésképte­len, hanem egy előre kiter­velt, célszerűen teremtett szi­tuáció mit sem sejtő áldoza­ta. Állandó sárga villogása tudniillik nem belső szervei valamelyikének betegségével, hanem a 2-es számú főútvo­nal felújításával magyaráz­ható. Az irás szerzője, nem le­ven forgalomtechnikai szak­ember, bizonyára nem tud róla, hogy az üt ottani, javí­tás miatti leszűkítése, sokkal nagyobb zavarokat okoz a közlekedésben működő lám­pa esetén, mint olyan hely­zetben, amikor a gépkocsive­zetők és a gyalogosok a köl­csönös udvariasság és a min- denekelőtti óvatosság szerint közlekednek. Hadd tegyük még azt is hozzá, hogy az útjavítás azon a szakaszon már befejeződött, s a lámpa kifogástalanul mű­ködik. Domin Károly, a Vác városi Tanács műszaki osztályának mb. vezetője Ingyenes jogi tanácsadás A szakmaközi bizottság szer­vezésében, ingyenes jogi ta­nácsadás lesz Vácott, a párt- és tömegszervezeti székház el­ső emeletén (Lenin út 45.), má­jus 26-án, holnap délután 5 órától: a Váci Járási Ügyvédi Munkaközösség ügyeletes tag­ja ad felvilágosítást jogi vo­natkozású ügyekben. Postaládánkból Senki sem pótolja ? Dunakeszin lassan egy éve hiányzik a Béke utcai játszó­tér csúszdájáról a csúszka. A régi elkopott, azóta nincs , aki pótolja. A gyerekek szeretné­nek csúszkálni. Miként Vácott, itt is leselkedik a balesetve­szély. Amióta ez a játszótér elké­szült, nem gyarapodott újabb játékokkal, de még a meglévő­ket sem festették le. Solymnsi László Dunakeszi \ mi életet is üzemében, vezesse az olvasót a helyes útra, épít­sen hidat a romantikán felnőtt olvasónak a mai irodalomhoz. Aprólékosan kidolgozott ter­veket, forgatókönyveket mutat, és így folytatja: — Ha már kiválasztottuk, hogy’ mit akarunk bemutatni, elmegyek az író szülőhelyére, és onnét kezdve, végigjárom életét, próbálom megérteni örö­meit, szenvedéseit, érzésvilágát, miközben elolvasom műveit. Meglátogatom családját, ro­konait, ismerőseit, szomszéd­jait, volt tanítóját, kimegyek a földre, vagy megnézem a mű­helyt, ahol dolgozott, pár perc­re megpihenek ott, ahoi ő pi­hent. Összegyűjtöm a tárgyi emlékeket, lemásoljuk az em_ Izíb'ol.- fűn vrl.rc>r\zvi t — Menjenek ki Vácra, ott megláthatják, hogy milyen­nek kell lennie — mondta Darvas József, a Magyar Írók Szövetségében, a munikásmű- velődésről beszélgető társaság­nak. — Menjenek és nézzék meg, hogy tisztán lássanak. És kijött Váci Mihály, Vas István, Vészi Endre, Baranyi Ferenc, Illyés Gyula, Féja Gé­za, Sánta Ferenc, Nagy László, Juhász Ferenc, Hubay Miklós, Fábián Zoltán, Csák Gyula és kijöttek a többiek. vács Máté professzor, az ELTE Könyvtártudományi Tanszéké­nek vezetője már 1972-ben, a nemzeti könyvév alkalmából, Brüsszelben, az új szocialista intézményekről, az üzemi könyvtárakról tartott előadás anyagát és példáit a mi üzemi könyvtárunkban gyűjtötte. Eredménye az, hogy irodalmi rendezvényeink látogatóinak nyolcvan százaléka fizikai dol­gozó, de eljönnek estjeinkre társadalmi életünk vezetői, a művészvilág kiválóságai is. Eredménye, hogy a tavaly ren­dezett Tamási Áron-emlékest előtt telefonhívást kaptam Bu­dapestről: „Hallom, hogy Ta­mási-emlékestet rendeznek, mondta egy nő a telefon túlsó végén, ehhez szeretnék én is hozzájárulni. Elégedjék meg azzal, hogy szeretem Tamási Áront és én is erdélyi vagyok.” Szólni sem tudtam, letette a kagylót. Az előadás előtt egy órával vágott, és cserepes vi­rágokkal teli kocsi állt meg 'yárunk előtt, egy férfi keresett azzal, hogy ki küldte, nem mondhatja meg, de megbízást kapott, díszítse fel a helyiséget, ahol a Tamási-emlékest lesz. Pillanatok alatt virágba borult a terem, aztán eltűnt a deko- rátor, ahogyan jött. Az elődök — Eddig milyen irodalmi esteket szerveztek? — Amit 1969-ben kezdtünk, mondhatni, folytatása volt an­nak a váci hagyománynak, melyet Matejka János, kezdett 1919-ben, az Auróra-körrel,

Next

/
Thumbnails
Contents