Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-11 / 109. szám

2 ff, w xJlrmm 1977. MÁJUS 11., SZERDA A béke építői Varsóban A Joíio t-Curíe-aranyérem átadása Luis Corvalánnak Kedden délben, a varsói Kultúra és Tudomány Palo­tájának kongresszusi termé­ben ünnepélyesen átnyújtot­ták Luis Corvalánnak, a Chi­lei Kommunista Párt főtitkár rának á Béke-világtanács leg­magasabb kitüntetését, a Jo- liot-Curie aranyérmet. A kül­döttek lelkes tapssal és ová­cióval' fogadták az erre az al­kalomra Varsóba érkezett Corvalánt. A világközgyűlés küldöt­teinek nevében Romesh Chándra, a BVT főtitkára üd­vözölte a kitüntetettet. Az aranyérem, átnyújtásával nemcsak az ön harcának adó­zunk, hanem a még mindig börtönben lévő, elhurcolt, a titkosrendőrség celláiban sínylődő sok ezer chilei ha­zafinak, a megtörhetetlen chi­lei népnek is — mondotta Ro- mesh Chandra. A BVT főtitkára után szá­mos delegátus méltatta Cor- valán érdemeit, a kitüntetés jelentőségét és felszólalt Al- íende özvegye is. Luis Corvalán válaszbeszé­dében köszönetét mondott a Béke-világtanácsnak, a chilei néppel szolidaritást vállalt ak- ciiómozgalmaknak, azért a tá­mogatásért, amelyet a chilei nép harcához és személyesen az ő kiszabadulásához nyúj­tottak és nyújtanak. Hangoz­tatta: Meggyőződésünk: az a tény, hogy mellettünk állnak, segít bennünket a végső győ­zelmünk kivívásában. E ki­tüntetés nagy megtisztelte­tés számomra. Az én példám, magatartásom nem egyedi. Ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik a többi chilei ha­zafi is, akik gondolatban itt A Szovjetunió népeihez és kormányához, valamennyi szovjet békeharcoshoz inté­zett közgyűlési üzenet han­goztatja: A Nagy Októberi Forrada­lom a béke zászlaja alatt szü­letett. Legelső dekrétuma, amelyet Lenin fogalmazott meg és terjesztett elő, békét hirdetett és egyértelműen el­ítélte az imperialista háború embertelen természetét. Az­óta ez a szovjet külpolitika vezérfonalává vált. 1917 örök­sége él a Szovjetuniónak a vi­lágbéke megőrzésébe és vala­mennyi nemzet és állam biz­tonságának megszilárdításá­ra irányuló tetteiben, szelle­mében és állandó erőfeszíté­seiben. A szovjet nép példátlan hősiességével és'önzetlen ál­dozatvállalásával kimondha­tatlan nehézségeket vállalva, döntő szerepet játszott az em­beriségnek a fasiszta ura­lomtól való megmentésében. A némzetek örökké hálával és csodálattal fognak emlé­kezni erre. A második világ­háború eredményei emléke­zetes leckét jelentenek mind­azoknak, akik az agresszió út­vannak velünk, ebben a te­remben. A kitüntetés további erőt ad harcunkhoz. Mi, chi­lei hazafiak a chilei szabad­ság visszahódításávdl aka­runk hozzájárulni a békéért és a demokráciáért küzdő né­pek harcához. jóra próbálnának lépni. A Szovjetunió békepolitikáját széles körűen elismeri a vi­lág közvéleménye. A szovjet állam számos kezdeményezé­se és állhatatossága a békés megoldások keresésében je­lentősen hozzájárult az eny­hülés, a nemzetközi együtt­működés folyamatához. Mi, a béke védelmezői és építői szeretnénk köszönetét mondani Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP Központi Bi­zottsága főtitkárának a köz­gyűlés résztvevőihez intézett bátorító üzenetéért, s a béke­erőknek szentelt állandó fi­gyelméért és támogatásáért. E nagy évforduló előesté­jén szívből gratulálunk és legforróbb üdvözletünket küldjük a Szovjetunió vala­mennyi népének. További si­kereket kívánunk Önöknek erőfeszítéseikhez, amelyek a történelmi jelentőségű béke­dekrétum szellemében fogad­tak, követve a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ne­mes ügyét. A dél-jemeni külügyminiszter Moszkvában A szovjet kormány meghí­vására kedden Moszkvába ér­kezett Muhammed Szaleh Mutija, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság kül­ügyminisztere, a Nemzeti Front Egyesített Politikai Szervezete KB Politikai Bi­zottságának tagja. SALT Szemjonov Géniben Kedden Genfbe érkezett a stratégiai támadófegyverek korlátozásával foglalkozó szov­jet—amerikai tárgyalásokon részt vevő szovjet .küldöttség. A delegációt Vlagyimir Szem­jonov, külügyminiszter-helyet­tes vezeti. A SZÍRIÁI LAPOK az Asz­szad—Carter találkozót Szíriái sikerként könyvelik el, hoz­záfűzve azonban, hogy a kö­zel-keleti konfliktus megoldá­sa sok, még fennálló problé­ma rendezését feltételezi. NICOLAE CEAUSESCU, az RKP főtitkára, román állam­fő felesége kíséretében má­jus 11 és 13 között hivatalos baráti látogatást tesz Egyip­tomban, A NATO a kelet-nyugati kapcsolatokról A Szovjetunió - barátunk Az indiai külügyminiszter beszéde •• Üzenet a Szovjetunió népeihez és kormányához A kelet—nyugati kapcsola- > tok alakulása, az európai biz­tonsági és együttműködési kon­ferencia részvevőinek küszö­bönálló belgrádi tanácskozása állt az előtérben a*NATO lon­doni csúcskonferenciájának el­ső napján. James Callaghan angol kor­mányfő megnyitó beszédében hangoztatta, hogy a NATO a közös nyugati védelem mellett az enyhülést is igyekszik elő­mozdítani és készen áll a ter­mékenyebb kapcsolatra a Szov­jetunióval. Carter elnök a csúcstalálkozó első munkaülésén mondta el jóelőre beharangozott beszédét, amelyet amerikai részről már korábban programadónak mi­nősítették. javaslatait. Alapvető jelentősé­gűnek mondotta a stratégiai egyensúly fenntartását Euró­pában. Az olasz kormányfő is a2t bizonygatta, hogy a Nyugat konstruktív szellemben készül leülni a belgrádi tárgyaló- asztalhoz, mert csak realista magatartással lehet megerősí­teni az enyhülési folyamatot. Nem tartalmazott lényeges új elemet Guiringaud francia külügyminiszter felszólalása. Bár leszögezte, hogy kormánya fontos szerepet tulajdonít az Atlanti Szövetségnek, nem csatlakozott az amerikai elnök új javaslatait azonnal fenntar­tás nélkül helyeslők 'kórusához. Este hat óra után ért véget a NATO csúcsértekezlete. Atal Bihari Vadzspaji in­diai külügyminiszter Gwalior- ban (Madhya Pradesh állam) egy nagygyűlésen kijelentette, hogy az indiai külpolitika cél­ja a béke és a barátság a vi­lág minden országával. A kül­ügyminiszter aláhúzta India és a Szovjetunió baráti kap­csolatainak jelentőségét. A Szovjetunió a mi barátunk, aki segítségünkre sietett a nehéz időkben. A Szovjetunió nagy segítséget nyújtott az ország iparosításához — mon­dotta. India az egyenjogúság alap­ján barátságra törekszik min­denkivel, állást foglal a kül­földi csapatoknak a megszállt területekről való kivonása mellett és úgy véli, hogy egyetlen Ország nem élvezheti az agresszió gyümölcseit — hangsúlyozta Vadzspaji. A külügyminiszter kijelen­tette: a kormányzó Dzsanata Párt tevékenyen és becsület­tel folytatja majd az el nem kötelezettségi politikát. Ezt a politikát jóváhagyta a nép és -mindep-pápt..és ez nőpolitika a nemzeti felszabadító harc terméke. A továbbiakban támogatá­sáról biztosította a dél-afrikai nemzeti felszabadító mozgal­makat. Mint kijelentette, a fehér kisebbségi rezsimeknek el kell tűnniük, nincs helye diszkriminációnak a bőr színe alapján. Lenini vezető Leonyid Hjics Brezsnyev életéről Carter megismételte, hogy az új amerikai kormányzat to­vábbra is politikája egyik leg­lényegesebb elemének tartja az Atlanti Szövetség fenntartását és megerősítését. A kelet—nyu­gati kapcsolatok megítélésében az amerikai kormányzat az elnök megállapítása szerint — egyrészt abból indul ki, hogy az egész emberiség érdekében széles körű együttműködést ke­ressen a kommunista orszá­gokkal, másrészt abból, hogy a Szovjetunióval a jövőben is folvtatódik a verseny. Ha ezt a kettős viszonyt megfelelően hozzuk összhangba, remény­kedhetünk abban, hogy a ver­senyt idővel felváltja az együtt­működés, amely fokozatosan szilárdabb kapcsolatok kiala­kulását eredményezi orszá­gaink és a Szovjetunió között — mondotta. Az amerikai elnök felszóla­lása erősen meghatározta a csúcsértekezlet menetét: a kor­mányfők sorra félretettek vagy módosították eredeti beszéd­szövegüket és főleg Carter ja­vaslataira reagáltak — több­nyire egyetértőleg. A NATO csúcsértekezleté­nek délelőtti ülésén beszédet mondott többek között Tru­deau kanadai miniszterelnök, Schmidt nyugatnémet kancel­lár, Nordli norvég miniszter- elnök. Schmidt kancellár megismé­telte azt a többször hangozta­tott álláspontját, hogy az eny­hülés folytatásával szemben nincs ésszerű alternatíva, ez­zel összefüggésben szólt a ka­tonai helyzetről Is. Hangoztat­ta, hogy az Atlanti Szövetség katonai helyzete kielégítő, bár ő is támogatta a hagyományos fegyveres erők fejlesztésének szükségességét. A kancellár ugyanakkor élesen bírált egyes tábornokodat, politikusokat és újságírókat, akik túldramati­zálják a Varsói Szerződés fegyveres erőiről szóló jelenté­seket. _ Andreotti olasz miniszterel­nök szintén támogatta Carter .Nciliréj* jelent meg a Kos­suth Könyvkiadó gondozásá­ban Leonyid lljics Brezsnyev rövid életrajza. A kötet ké­pei közül az egyik 1930-ban készült a Brezsnyev-családról. Az akkor 24 éves fiatal föld­mérő élénk tekintetével, kar­csú, magas termetével emel­kedik ki a népes család tagjai közül. A másik kép 1976. de­cemberében készült, amikor Kádár János átadja a Magyar Népköztársaság gyémántokkal díszített zászlórendjét a het­venéves szovjet vezetőnek. A két felvétel között majd­nem fél évszázad telt él. Az egyiken egy fiatal munkást láthatunk, a másikon pedig a világ egyik legnagyobb ha­talmának, a kommunizmust építő Szovjetuniónak a veze­tőjét. Életútja egyben a szo­cializmus lehetőségeit, a szov­jet nép felemelkedésének nagyszerű útját is tükrözi. A munkásgyerekek a cári Oroszországban csak kivéte­les esetben tanulhattak. Ki­magasló tehetség, szorgalom, állhatatossá» kellett hozzá, s Brezsnyev époen e tulajdon­ságok birtokában lehetett gim­náziumi tanuló. Már a forra­dalom után a gimnáziumból átalakított munkásiskolában érettségizett. Utána gyárban dolgozott, s a gyári élet hatá­rozta meg aztán egész életét. A munkások tanították em­berségre, a munka szeretett­re, a kitűzött célokért való, meg nem alkuvó küzdelemre. E dolgos hétköznapok em­léke egesz éíetét végigkísér­te: Az ilyen egyetemesei nem felejti ei az ember — mondta, majd hozzátette: A gyári élet, a munkásember gondolkodás- módja, megannyi vágya és az életfelfogása meghatározóan formálta az én világszemléle­temet is. Es az akkor lerakott alapok megmaradtak egész életemre. Ifjúsága egybeesett a szov- jetáilam építésének első évei­vel. A szocializmus építőinek első nemzedéke, melyhez ő is tar.ozik, leli. - - an, öníeláído- zóan dolgozott, lerakta a szo­cializmus alapjait, keményen küzdött az új rend megterem­téséért. Életpályája simának tetszik: az ipari főiskola elvégzése után mint mérnök, pártmun­kás dolgozik, majd pedig a dnyepropetrovszki területi pártbizottság titkára lett. Ami­kor a hitleri Németország hitszegően megtámadta a Szov­jetuniót, frontszolgálatra je­lentkezett. Bátran, elszántan harcolt, s bajtársaival együtt a legnehezebb feladatok meg­oldásában is helytállt. Azt mondta: A szovjet embert megölhetik, de legyőzni nem lehet! így harcolt, lelkesítet­te társait, a legnehezebb front­szakaszokon. Ott volt a Kau­kázusért vívott harcokban, s vezérőrnagyként ott menetelt 1945. június 24-én a győzelmi díszszemlén a negyedik ukrán front egységeinek élén. i Majd a békés építő munka következett. Előbb a zaporozs- jei területi pártbizottság első titkára volt és az újjáépítést irányította. Sok nehézséget kellett akkor leküzdeni. Kevés és drága volt az építőanyag. Ezért sokan még az embernél is többre értékelték. Ekkor mondta: Cementre vitathatat­lanul szükség van. Cement nél­kül nem lehet betont keverni. De sokkal fontosabb, hogy az ember, aki a betont rakja a gát pillérjébe, tudja, miért kell rakni és döngölni a be­tont húszfokos hidegben, negy­ven méter magasban... A párt- szervezeteknek ezért az ember nevelésének feladatait kell te­vékenységük középpontjába állítaniuk. Számára mindig az ember volt a legfontosabb. Arra ta­nította a párt kádereit, hogy szívleljék meg a dolgozók vé­leményét. a bírálatot fogadják nártszerűen és vonjanak le be­lőle helyes következtetést, legyenek mindig igényesek önmagukkal és másokkal szemben. Nem mulasztott el esyetten alkalmat sem, hogy közelebbről megismerkedien a munkásokkal és gondjaikkal. Javában folyt területén az egyik kohó építése, amikor eldőlt és tönkrement esv pó­tolhatatlan toronydaru. A bal­eset kívizssálása során néhá- nvan bírósággal fenyegetőz­tek. Brezsnyev azonban a hely­színen más véleményt alakí­tott és kijelentette: ha a mun­kahelyen idegesség és félelem Rómában Belgrádról A Nyugat-európai Unió parlamenti szervének állandó politikai bizottsága Rómában ülést tartott. A római bizott­sági ülés egyik figyelmet ér­demlő mozzanata: az elhang­zott egyik legfontosabb beszá­molót — azt, amely a helsin­ki értekezlet záróokmányának megvalósításáról, a kelet— nyugati kapcsolatok jelenlegi állásáról szólt — kommunista politikus, Sergio Segre, az OKP KB tagja, a párt nem­zetközi kapcsolatokért felelős vezetője tartotta. Először for­dult elő, hogy egy nyugat­európai nemzetközi szervezet­ben kommunista személyiség terjesztett elő előadói beszé­det. A beszámoló hangoztatta: az európai enyhülés, amely­nek fontos állomása volt a helsinki értekezlet, napjaink­ban a konferenciát folytató belgrádi találkozó küszöbén átmeneti és nehéz szakaszt él át, de az egyetlen lehetséges irányzatot jelenti az európai országok között, amellyel szemben nincs alternatíva. Éppen ezért arra kell töreked­ni, hogy Belgrad pozitív foly­tatást jelentsen. Az emberi jogok — amely­ről manapság annyi szó esik — és az enyhülés között köl­csönös összefüggés van — ál­lapította meg Segre. Mi sem lenne könnyebb, mint a köl­csönös vádaskodás ezen a té­ren. El kell kerülni tehát a kölcsönös szemrehányásokat és számonkéréseket, s Belg- rádban arra kell törekedni, hogy, a kelet—nyugati kap­csolatok tovább javuljanak, szélesedjék az együttműködés. Panamúzás a semlegességgel A PANAMA-CSATORNÁ­VAL kapcsolatos panamai— amerikai tárgyalások már évek óta húzódnak. A leg­újabb megbeszélések hétfőn kezdődtek Washingtonban. Ez a Carter-adminisztráció által folytatott tárgyalások második szakasza: az első szakaszban, amelyre márciusban, Panamá­ban került sor, a felek nem jutottak semmiféle megálla­podásra. A csatornaövezet jövőjéről — megszakításokkal — 13 éve folyó megoeszéléseken már megállapodásra jutottak ab­ban, hogy az Egyesült Álla­mom, amely 1903 óta lényege­ben gyarmati előjogokkal ren­delkezik a csatornaövezetben, 2000-ig feladja felségjogait s átengedi a csatorna üzemelte­tését is Panamának. A CARTER-KORMÄNY azonban — akárcsak elődei — ragaszkodik ahhoz, hogy Was­hington 2000 utón is reszt ve­hessen a csatorna védelmében, azaz gyakorlatilag korlátlan időre biztosítani szeretné ka­tonai jelenlétét. A panamai kormány tavaly, az amerikai elnökválasztásra való tekintettel, belenyugodott a tárgyalások újabb elhalasz­tásába. Miután azonban az új amerikai adminisztráció is időhúzó takatikát kezd alkal­mazni, panamai részről a mos­tani forduló előtt nagyon nyo­matékosan sürgeLeií az ér­demi tárgyalásokat. Omar Torrijos Herrera panamai miniszterelnök a múlt héten a Mexikóhoz tartozó Cancun- szigeten — ahol Jósé Lopez Portilló mexikói elnököt tá­jékoztatta a csatornával kap­csolatos tárgyalásokról — ki­jelentette: Panama egyelőre kész az újabb szerződéssel kapcsolatos tárgyalásokra, de ha a megbeszélések kudarcba fulladnak, akkor nem békés eszközökkel ellenőrzése alá veszi a csaiornaövezetet. Mint kifejtette, az új szerződés meg­kötésének fő akadálya a sem­legesség értelmezése: Panama számára a semlegesség azt je­lenti, hogy valamennyi nemzet szabadon hozzáférhetne a vi- ziúthoz, az Egyesült Államok azonban más típusú semleges­séghez ragaszkodik... 1964-BEN a csatorna-ország­ban az amerikai megszállás el­len tömegmozdulásokra került sor. Ezek sok áldozatot köve­teltek, s végül is elindítói vol­tak a még most is folyó tár­gyalássorozatnak. A Carter- kormány ugyanis tisztában van azzal, hogy a 13 évvel ezelőtti eseményekhez hasonló, vagy még veszélyesebb fejleménye­ket csak megállapodással előz­heti mag, annál is inkább, mert Panama igényeit valamennyi latin-amerikai ország támo­gatja. A. B. T. uralkodik el, az csak árt az ügynek. Inkább azon gondol- koojanak, hogy miként lehet­ne gyors és ésszerű megol­dást találni. S tanácsai nyo­mán .meg is találták a kohó építésének lehetőségét, s a munkát határidőre fejezték be. E munkastílus jellemezte egész tevékenységét. Mindig hangsúlyozta az ember szere­pének fontosságát. A párt­munkás tisztségét szolgálat­nak, a nép szolgálatának te­kintette, a pártmunkát pedig a szocialista építés előrelen- dítőjének. Következetesen ér­vényesítette a lenini munka­stílust. Azokon a területeken, melyeken dolgozott, meghono­sodott a nagyfokú igényes­ség, a pontosság, az operati- válás, és kialakult a pártkáde­rek iránti megbecsülés és bí­zatom légköre. Igen fontosnak tartotta a káderek eszmei, politikai és szakmai fejlődését. Nem tűr­te a lelkiismeretlen, becstelen embereket, miként gyakran nevezte: a lyukas lelkű, a be­savanyodott, a beporosodott vezetőket. Szorgalmazta vi­szont, hogy bátran léptessék elő a tehetséges és energikus embereket, azokat, akik ki­járták a harc iskoláit és nem félnek a nehézségektől. Sokfelé dolgozott, mindig ott, ahová a párt bizalma ál­lította; a moldáviai KP élén, majd más beosztásokban. 1952. októberében a Központi Bi­zottság tagiává választották, majd a KB titkára lett. Tevé- kenvkedett a hadseregben és a Kazah KP első titkáraként a szűzföldek meghódítását irá­nyította. 1956-tól újra a KB titkára volt 1960-ie. amikor megválasztották a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöké­vé. 1964 óta az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára. Párt- és állami vezetőként óriási ’ittunuát vegzeii. A Szov­jetunió nagy sikereket ért el a gazaasagi épnomumtóban és a ivüupaii intában egyaránt. Az ő vezetésével muiuiui meg az SZKP a kommunizmus építé­sének új távlatait, fogalmaz­ta meg a párt mai gazdasági stratégiáját és határozta meg a népgazdaság fejlesztésének főbb irányvonalait. Sokolda­lú elméleti munkát végzett, amely kifejeződik az SZKP XXV. kongresszusának hatá­rozataiban is. Érvényesül e dokumentumban Lenin azon elve is, amely szerint a mar­xista elmélet és gyakorlat egységet alkot, s a kettő közti ellentmondás a fejlődés egyik legfontosabb ösztönzője. Az ő vezetésével küzdötte le az SZKP a személyi kultusz kö­vetkezményeit, a szubjekti­vizmus és voluntarizmus meg­nyilvánulásait, s következete­sen érvényesítette a pártélet lenini normáit. Az életrajz olvasása során nemcsak a pártvezetőt, hanem az embert is megismerhetjük. Képet kapunk széles látókö­réről — ahogyan a dolgokat higgadtan mérlegeli —, és a szovjet népbe vetett rendíthe­tetlen hitéről. Ez utóbbit jól kifejezik aiz általa a XXV. kongresszuson mondottak: ... minden reggel sok-sok tíz­millió ember kezdi meg soron levő munkanapját a legszoká­sosabb módon... Ezek az em­berek valószínűleg nem gon‘ dóinak arra, milyen naaysze• rű dolgokat művelnek. De ők, éppen ők azok. akik a pari útmutatásait követve a szov­jet államot a haladás új és új magaslataira «meHk. Gáli Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents