Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-10 / 84. szám
1977. Április io., vasarnap Már a lakások is épülnek a kisíarcsai kórház mellett Jól halad a PÁÉV a kis- tarcsai 580 ágyas kórház szomszédságában épülő 210 szolgálati lakás munkálataival. A hét, egyenként harminclakásos épület közül időközben többnek az alapozását is megkezdték, egy pedig már a fogadósztotjéig elkészült. Előre láthatólag tehát semmi akadálya sem lesz annak, hogy április közepén megérkezzenek a kecskeméti házgyárból az első panelok, és megkezdjék az első lakóház építését. Az utolsó — sorrendben hetedik — épület várhatóan jövő őszre készül el. Mielőtt felzúgnak a motorok Készül a nagy tavaszi erőpróbára a növényápolás légi flottája. A speciális helikoptert gondosan, a legapróbb részletekig ellenőrzik bevetés előtt a MÉM Repülőgépes Szolgálat budaörsi telephelyén Geleta Pál felvétele Milliárdossá fejlődött a manufaktúra Növekvő termelési érték a monorí Mezőgépnél Bevált közhely: olykor maga az élet produkálja a legfurcsább eseteket. Szomorú tapasztalatok egész sorából kikerekedő tanulság, mely mégis jól szemlélteti a feje tetejére állított világ furcsaságait: a vágóhídi és húsipari berendezések hazai gyártásának kétes hírű történetét. Lehet, hogy hihetetlen, de tény, hogy azokat a gépeket, amelyeket a harmadik világ országai vásárolnak meg tőlünk, és amelyeknek gyártására a KGST- országok közül hazánkat jelölték ki, nos ezek a vagyont érő, gépek néhány évvel ezelőtt még aprócska tsz-melléküze- mekben, piszkos kis műhelyekben készültek, a legprimitívebb, manufakturális módszerekkel. Így volt ezt 1976-ig, amikor azután a Monori Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat vette át a profilt, és hozzákezdett a technológia átalakításához és egy elavult szemléletmód megváltoztatásához. A batyu súlya Tulajdonképpen eddig tart a história, s ezzel mindjárt rá is térhetnénk a vállalat idei feladatainak ismertetésére, ha a Mezőgép története nem hasonlítana oly sok dologban a gyártmányéhoz. 1968-ban, hónapokon át tartó vita után a Pest megyei gépállomások összevonásával létrejött a Mezőgép Vállalat. Mint a mezőgazdasági minisztériumhoz tartozó üzem, azt a feladatot kapta, hogy talajművelő- és vetőgépekkel, tovább- bá ezek alkatrészeivel, valamint baromfikeltető gépekkel és alkatrészekkel lássa el a mezőgazdaságot. Az öt gyáregységgel dolgozni kezdő üzem vállára ennél azonban sokkal nagyobb batyu nehezedett. Szóval: az összevonás után tulajdonképpen minden maradt a régiben. Csak az egykori gépállomások egymással való kapcsolata és a szervezeti felépítés lett más. Az összevonás utáni létszámmal — 1400 dolgozóval — ugyanakkora termelési értéket állítottak elő, mint azelőtt: évi 300 millió forintnál alig, valamivel többet. A jövőről vitázva Az összeboronálás felemás módon sikerült. Magnövekedtek ugyan az erők, de a gyártmányszerkezet ósdi maradt, s a hetvenes évek elején a viták zuhatagában néha már az is szóba került, hogy érdemes-e így fenntartani ezt a vállalatot. De mert a vállalat — ha nehezen vonszolta is magát — azért évről évre hozta az előírt tervszámokat, a döntés ugyanígy halasztódott. 1975. végén azután, úgy határozót a Mezőgép Tröszt, hogy a monor: vállalatot jelöli ki a húsipari berendezések gyártására. Tavaly januárban új igazgató került a monőri üzem élére: dr, Sándorfi László. Nemcsak egy fővel növekedett ezen a napon a v' '"!',t ’’ 'ma. ha nem ennél sokkal többel, 1100-zal, mert hozzácsatolták a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalatot a maga 800 dolgozójával és a Mezér. szöv egyik egységét. 1976. október 1.: Üjabb gyáregységgel gyarapszik a vállalat. A Budapesti Mező- gazdasági Gépgyár export-fővállalkozásával és vevőszolgálatával. Dolgozóinak száma ezzel eléri a 2300-at, s ami még ennél is fontosabb: létrejöttek a normális munkafeltételek. — Mi volt az emberek véleménye vezetési módszeréről? — Eleinte idegenkedtek tőle, de lehet az is, hogy a hátam mögött robotembernek neveztek — mondja Sándorfi László. — Sehogy sem értették, hogyan lehet egy kedden kiadott feladatról szerdán máris érdeklődni, meg azt, miért ütöm bele minden, egyébként nem rám tartozó dologba az orromat. Aztán, ahogy teltek- múltak a hónapok, úgy kezdtek megnyugodni az emberek. Lassan megértették, hogy többet kell dolgoznunk, mint azelőtt, s annak, hogy végre kilábaljon a vállalat a régi kátyúból, egyetlen feltétele van: a gyáregységek összehangolt munkája, a további szakosodás. A boríték súlya A legnagyobb gondot valójában nem az új igazgató személye körül kirobbant viták okozták, hanem a ma már Mo- noron készülő húsipari berendezések régi gyártói által eljátszott becsület. Ha egy kicsit keményebben akarnánk fogalmazni, úgy is mondhatnánk: a gyártmányok lejáratott híre. Mert a berendezéseknek nemcsak a manufakturális technológia okozott mérhetetlen nagy károkat, hanem az is, ami ezt kiváltotta. Aj. éveken át elhanyagolt fejlesztés, az, hogy esztendők hosszú során át alig jelent meg új termék, olyan gyártmány, amely felkeltette volna a húskombinátok érdeklődését. Az elődök által készített feldolgozósorok legkorszerűbbje az volt, amelynek technológiáját még az ötvenes évek elején vásároltuk a Szovjetuniótól. A Szovjetunió ugyanezt a szabadalmat a harmincas évek derekán vásárolta az Egyesült Államoktól. Nagyjából így festett, tehát a Mezőgép tavalyi startja. Pedig az üzemiek akkor már másfajta jövőt képzeltek el maguknak. Az új igazgató legalábbis ilyen ígéreteket tett. Dolgozó ember számára mindenfajta vezetői derűlátásnál nyomosabb érv az, ami a hó végi borítékban van. Márpedig tavaly nem panaszkodhattak a Mezőgép dolgozói. Jelentős tervtúlteljesítéssel zárták az évet. és ami még ennél is fontosabb: termékeik 5 százalékát már külföldön értékesítették. A vállalat idei terve 720 millió forint. Ezen felül 120 millió forintos bevételre számítanak a fővállalkozói tevékenységbe'. Röviden abból. l'otv né’dáu' T”m'v‘!ak paradicsomtermesztő gépeket gyártanak és adnak el, hanem mindjárt a termelési rendszert is, garantálva a vásárló számára azt, hogy sem a gépekben, sem a termésben nem fog csalódni. Az idén egyébként megkétszerezik exportjukat, mert a Szovjetuniótól, Jugoszlávián át Nigériáig mindenütt keresettek vágóhídi gépsoraik. Az alkatrészeiket vásárló országok sorához pedig nemrég Hollandia is csatlakozott. Ez — ismerve a holland ipar hírét — meglehetősen nagy attrakciónak számít a szakmában. Nem sztárokat Egyenesbe került tehát a Mezőgép. Igazolásul annyit, hogy amikor összeállították V. ötéves tervüket, úgy kalkuláltak, hogy 1980-ra talán sikerül elérniük az évi .800 millió forintos termelési értéket. Nos, tavaly — a tervidőszak első évének végén — akár sutba is dobhatták volna az egész tervdossziét, mivel a legfrissebb jóslatok szerint 1978-ban már 1 milliárdos értékben forgalmaz a vállalat. Amikor valamiféle titkos recept felől érdeklődtem, a mo- noriak kézzel-lábbal tiltakoztak: ilyen nekik nincs. Viszont — minden közhelyszerű mellékíz nélkül — bíznak fiataljaikban. Mint mondták: nem kutatnak mémöksztárok és aranykezű technikusok után, hogy aztán más vállalatoktól csábítsák el őket. Ök maguk igyekeznek kinevelni egy olyan mérnökgenerációt, amelyiknél a pnézéhség még nem fukarkodott a szakmaszeretet elé. Olyan fiatalokat igyekeznek nevelni, akik megkísérlik visszaadni egy gyártmánycsalád hajdan eljátszott becsületét, miközben néhány év leforgása alatt mellesleg milliárdos nagyvállalattá fejlődnek. Berkó Pál Magyarország és a változó világgazdaság Beszélgetés dr. Bognár József akadémikussal, az MTA Világgazdasági Kuíató Intézetének igazgatójával Magyarország nyitott gazdaságú állam, ami azt jelenti, hogy mindennapi életünkben, a gazdasági szférában nagyon nagy szerepet játszik a nemzetközi kereskedelem, a más országokkal fenntartott kapcsolatrendszer. Hazánk és a változó világgazdasági környezet szerves — és számunkra igen fontos — kapcsolatáról beszélgettünk dr. Bognár József akadémikussal, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatójával. Miért beszélünk a vilá?- gazdaságban korszakváltásról? — A világgazdaságban végbemenő korszakváltásnak lényegében három alapvető jellemzőjét emelném ki, hozzátéve, hogy a változás nyomán megváltozott a közgazdasági jelenségek tartalma és egymáshoz való viszonya is, úgy, hogy meg kellett változtatni magukat az elemzési módszereket is. Első jellegzetességként említem, hogy új, egész Földünket átfogó problémák jöttek létre, közülük soknak a megoldása — ilyenek például a környezetszennyezés gondjai — világméretű összefogást követel. A szakirodalomban gyakran használt hasonlattal élve Fölünk olyan űrhajó, amelynek sorsáért valamennyi rajta utazó felelősséggel tartozik. Az említett új problémák már nem oldhatók meg a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi rendszerében, amelyeket a nemzetek, államok kétoldalú kapcsolatai jellemeznek. Ez1 persze nem azt jelenti, hogy a nemzetgazdaságokat ki kell hagyni a rendezésből, hogy tőlük, érdekviszonyaiktól függetlenül kell bizonyos változtatásokat az emberiség érdekében végrehajtani. A második jellemző: nőtt az egyes nemzetgazdaságok kölcsönös függősége. Ez megint újfajta döntési rendszert kíván. Jelenleg még igen nagy mértékben nemzetgazdasági kategóriákban gondolkodunk. Viszont az egyre erősödő kölcsönös függőség következtében figyelembe kell venni a más országok gazdaságát érő hatásokat is. Talán a fejlődő országokban a legerősebb ennek az újfajta függőségnek az érvényesülése, de a mai világ- gazdasági helyzet a szocialista országokban is bizonyítja: kölcsönösen egymásra vagyunk utalva. A harmadik sajátosság: noha világunk a kölcsönös fügLehet napi tíz, de hat éra is A RUGALMAS MUNKAIDŐ HASZNA Hazánkban már kísérleteznek a rugalmas munkaidő bevezetésével. Ennek lényege, hogy az emberek a szokásostól eltérő időbeosztásban, természetesen a törvényes munkaidőt megtartva, a feladatokhoz alkalmazkodva dolgozzanak. Így fordulhat elő, hogy valaki a szokásosnál előbb kezdi és ugyanannyival előbb fejezi be munkaidejét. Ha a teendők megsokasodnak, akkor 10 órát is dolgozhat, ha kevesebb a munka, akkor 6 óra alatt is elvégezheti, sőt munkaidejét meg is szakíthatja. Fontos szempont viszont, hogy heti vagy több heti átlagban a munkaidőt hasznosan ♦öltse ki. / Egyelőre csak kísérletekről van szó. a tapasztalatokból azonban le lehet mérni, hogy ahol a\nunka menetének meg felelően alkalmi-»» ík a rngal más munkaidőt, ott jó eredményeket lehet elérni. Mégpedig azért, mert nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban dolgoznak, a gyermekes édesanyák munkájukat jobban összhangba tudják hozni a bölcsőde, óvoda nyitásának, zárásának idejév '. Mindenki úgy választja meg munkaidejét, hogy személyes dolgait munkaidőn túl intézhesse. Nem utolsó szempont, hogy a kísérleti üzemekben szinte megszűnt a késés, a munkaidő alatti házon kívüli elfoglaltság, és csökkenő tendenciái mutat - túlóra is. A Munkaügyi Minisztérium és az ágazati minisztériumok továbbra is figyelemmel kísérik a rugalmas munkaidő különböző formáinak hatását, és előre láthatóan egy év múlva értékelik a 20—15-öt vállalatnál érzékelhető tapasztalatokat. gőség növekedése felé tart, mégis az egyes nemzetgazdaságok fejlettségi szintje, az ott élő emberek életkörülményei mindinkább eltérnek egymástól. Egyes fejlődő országokban például nemhogy előrelépnének, de stagnálnak vagy visszafelé haladnak. Kölcsönösen függő világunkban > ilyeneket nem lehet hosszai ideig elviselni! Véleményem szerint éppen ezért elsősorban a harmadik világ növekedésének a feltételeit kell biztosítani. Ezek a problémák a világgazdaság jelenlegi rendszerében nem megoldhatók, mert éppen ez a rendszer hozta létre a kiáltó különbségeket. Valami másra van tehát szükség, új világ- gazdasági rendszerre. Milyen legyen az új vi© lággazdasági rendszer? — Szakkörökben, nemzetközi fórumokon folyik a vita az új vili «gazdasági rendszerről. Lényegében két dolgot kell egyesítenie: egyrészt a jelenleginél többet kell termelnie, több gazdasági energiát kell létrehoznia (mert az emberiség lélekszáma hatalmas tempóban nő, 1970 és 1980 között 800 millióval gyarapszik; 700 millióan közülük a fejlődő országokban születnek és nőnek fel), másrészt igazságosabban kell elosztani, amit világméretekben megtermelnek. A szakemberek többfajta nézetet képviselnek; vannak, akik teljesen új világgazdasági rendszer megteremtése mellett ér- v 'lnek, mások pedig külön akarják választani a termelési és az elosztási szférát a világ- gazdaságban. Valószínű, hogy bizonyos kérdéseket szét fognak választani, márcsak azért is, mert vadonatúj világgazdasági rendszer bevezetése — mint minden új — bizonyos kockázattal, átmeneti bejáró- dási nehézségekkel jár együtt, s a jelenlegi, problémákkal terhes helyzetben talán nem engedhető meg egy több éves átmeneti, gyakorló időszak beiktatása. Magyarország fokozott mértékben sebezhető a nemzetközi gazdasági helyzet hatásaitól. Hogyan védhetjük ki a kedvezőtlen jelenségeket. hogyan alkalmazkodhatunk az új helyzethez? — Magyarország alapvetően nyersanyagokat importál és késztermékeket exportál. Emiatt számunkra a hetvenes évek elején kezdődött nyersanyagár-változás kedvezőtlen hatású. 1974-ben például 15 százalékkal romlott külkereskedelmi cserearányunk (vagyis behozott áruinkért viszonylag többet kellett fizetnünk a világpiacon, míg exporttermékeinkért nekünk nem fizettek többet). Külgazdasági kapcsolatainkra érzékenyek vagyunk: ezt jelzi, hogy külkereskedelmünk számottevő hatással van nemzeti jövedelmünk nagyságára, beruházásainkra és fogyasztásainkra egyaránt. Országunk alapproblémája: gazdasági adottságainkon nem tudunk változtatni, épp így nem tudjuk befolyásolni a világ- gazdasági helyzetet sem. Mit kell tehát tenni a gazdaságnak, hogy a cserearány-veszteséget kiegyenlítse? (Tegyük hozzá, arra számíthatunk, hogy a jelenlegi világgazdasági tendencia — tehát a viszonylag magas nyersanyagárak — tartós marad.) Széles körű vizsgálataink végkövetkeztetése: lényeges szerkezeti változtatást kell végrehajtani a magyar exportban. Különösen a Nyugatra kivitt termékeink szerkezete korszerűtlen, azaz: alacsony a magas feldolgozott- ságú, vagy műszaki fejlettségű késztermékek aránya. Adottságaink mellett nincs más út, mint kevesebb nyersanyagból több, kvalifikáltabb munka hozzátételével nagyobb értéket létrehozni. Ezzel egyszerre növelhetjük termelékenységünket és exportbevételeinket a világpiacon. Természetesen az exportszerkezet megváltoztatását a világpiaccal összhangban kell megvalósítanunk. Már a beruházások eldöntésekor figyelembe kell venni azt a néhány területet, amelynek a fejlesztése.,..(torszerű exportszerkezetünk magja kell hogy legyen. Ügy gondolom, hogy ilyen kiválasztott, előnyben részesített iparággá fejleszthetjük Magyarországon a gépipart, a vegyipart és a szélesebb értelemben vett mezőgazdaságot (a mezőgazdasági feldolgozóipart). Emellett az exportot kiszolgáló formákra, szervezetekre is nagyobb figyelmet kell fordítanunk, korszerűsíteni kell piaci szervezeteinket, kereskedelmi kapcsolatainkat, annál is inkább, mert a jövőben az exporttermékek nagy része még inkább bizalmi cikké válik. Nagy a verseny a világpiacon! A vásárlók külön kiegészítő juttatásokat is kívánnak, tehát nemcsak a minőségre, hanem az áruexporttal együttjáró szolgáltatásokra is nagy figyelemmel kell lennünk. A világkereskedelemben mindinkább tért hódít a komplex export (például teljes kórház kivitele, laboratóriummal, műszerekkel, kisegítő berendezésekkel), erre a magyar külkereskedelemnek az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítania, mert ez az exportforma kifizetődik. összegezvén tehát külgazdasági tevékenységünket, azt mondanám: a múltban elsősorban hiányzó cikkeket importáltunk. A jövőben fokozatosan szemléletváltozásnak kell tért hódítania, azaz technológiát kell importálnunk, hogy ily módon gyorsabban fejlődjünk, s szélesítsük saját, korszerű, exportképes termékeket előállító ipari bázisunkat. Dunai Péter Járda és fa Társadalmi munkával Háromszáz juhar- és hársfacsemetét ültet el a napokban Budakalász lakossága. A köz lalták. A budakalászi tanácstagok a fásítási akción kívül járdaépítésre is szervezik a ség szépítésében az iskolások 11Ta^°?sáf°1t Húsv„é‘ utá" a? . , , Istvan-telepen 200 méternyi is reszt vesznek. Az ovodo ■ utat építenek a tanács bizto- előtti faültetést a szülők vál-> sította anyagbóL i
