Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-09 / 57. szám
%Mdm> 1917. MÁRCIUS 9., SZERDA Ünnepi kiállítás Gödöllőn Szekeres Erzsébet faliszönyegeí, Remsey Flóra gobelinjei, László Lilla festményei Gödöllőn, a járási hivatal dísztermében nyitotta meg Vilmos György, a Hazafias Népfront városi titkára László Lilla, Szekeres Erzsébet. Remscy Flóra március 12-ig megtekinthető közös tárlatát. A nemzetközi nőnap tiszteletére rendezett bemutató női alkotókat hívott meg a rendezvényre, s ennek jegyében szerepelt a gödöllői városi kamarakórus Üjváry Géza karnagy vezetésével. A kiállítás hétköznap 14 órától 18 óráig, vasárnap 10—16 óra között tekinthető meg. Ami régen rendkívüli esemény volt, ma természetes. Annak idején feltűnést keltett az 1910-es években Kalivoda Kata kiállítása, alig akadt női képzőművész. Az emancipáció megvalósulásával egyre több lány, asszony ér el jelentős eredményt festőként, iparművészként. A gödöllői közös kiállításon nemcsak három nőalkotó értékeit, hanem ezt a haladási irányt is üdvözölhc - jük. Remsey Flóra gobelinjei igazi meglepetést okoznak. Nemcsak azért, mert a Rem- sey család új hajtásaként a szecesszió hagyományaiból táplálkozva alakítja a maga távlatait, hanem azért is, mert tehetségének birtokában munkálkodik, egyéniségének fejlesztésén. Kígyóként kanyargó fáinak mozgását színekkel szelídíti harmonikus szerkezetté gobelinjein, melyeknek mondanivalója és kidolgozása is választékos. Képzelete az erdei aljnövényzet elemeit — csigákat, gombákat alakítja képpé; nagyon hatásos eredetiséggel, mértéktartóan. Élmény, emberi öröm végeredménye a mű, — a rajztudás, a színrend csak nélkülözhetetlen eszköz. Gödöllő címerének mértani rendjét a fiókáit etető anyamadár nemes íveivel láttatja, a szolgálat emberi világunkban érvényes törvényét is érzékeltetve. A Remsey család harmadik korosztályának képviselője Flóra, aki Remsey Jenő, Remsey Iván, Remsey Ágnes, Remsey András és Remsey Gábor után, hozzájuk méltóan kezdi ígéretesnek induló pályáját. Szekeres Erzsébet textil faliképéi népi ihletésűek. Torontáli szőnyegeinek mélybarna tónusa találkozik a derűsebb árnyalatokkal az Életfában. Üsző, lebegő könnyedség hatja át a Nap születése indázását és a Gödöllői játékokat, melyet sikeres budapesti bemutatkozásakor is láthattunk, akár a fehér színek dominálásával komponált Galga mente című alkotását. Szekeres Erzsébet is biztos úton halad előre és munkássága újra felveti azt, hogy éppen a századforduló európai szecessziójának gödöllői műhelye folytatásaként indokolt lenne létrehozni a gödöllői szőnyegszövő alkotókört. László Lilla a festészet fáradhatatlan népszerűsítője Gödöllőn. Tanít — a szadai alkotótábort, a gödöllői egyetem képzőművészeti szakkörét vezeti — és fest. Egyre bátrabban, magabiztosabban. Ez a formauraló lendület elsősorban falusi udvarainak tüzes színeiben tükröződik, de rendezettek balatoni tájai és gödöllői, szadai részletei is. Ma még harsány festői eszközökkel ábrázolja élményeit. Ügy tűnik azonban, hogy szelektív korszaka kezdődik, amikor a leíró szorgalom helyett kiválasztja a legtöbb kincset ígérő és csak neki szolgáló forrásokat. Így léphet előre tiszta szándékainak hitelesítőjeként. Gödöllőn a képzőművészet közreműködésével ünnepük sikeresen a nemzetközi nőnapot, — művekkel is igazolva, hogy társadalmunkban a lányok, asszonyok egyenrangú alkotók. Csupán Miró Eszter szobrait és Zayzon Agnes festményeit hiányoltuk, melyek szintén a gödöllői környezet szülöttei, s alkotóiknak művészi munkája a város szellemi rangját növeli. Losonci Miklós Remsey Flóra: Gödöllő címere Ismeretszerzés — hat hét alatt Sződligeti élmények és epizódok a KISZiskolában A tárlat látogatói Szekeres Erzsébet szőnyegei előtt Barcza Zsolt felvételei Előttem egy sokszorosított i papírlapokból összefűzött iskolai újság. A sződligeti megyei KISZ-iskola életéről számolnak be hasábjain a fiatalok. A rövid tanulmányi idő alatt kialakult közösségek szószólói egy- egy szemléletbeli problémával foglalkoznak, beszélgetéseket rögzítettek, a humor sem hiányzik. Szociometriái felmérés Utolsó hetében járt a hathetes tanfolyam ott jártunkkor a Ligeti Károly iskolán. E napon dél is jócskán elmúlt már, a modern épület előterét fiatalok népesítették be. Mindany- nyian az iparban dolgoznak, mozgalmi ismereteiket gyarapítva töltenek el itt néhány hetet, hogy aztán a hétköznapi KISZ-munkában is hasznosítható tudással térjenek vissza munkahelyeikre, otthonaikba. Az iskolai élet számos epizódja — előadások, emlékezetes események — ma már maradandó élmények. — így igaz — mondja Pató Simon, a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárának üzemmérnöke. — Nagyon érdekes volt az egyik előadás, amely szociometriái felmérésekről szólt. Felhasználása a közösségekben kialakuló emberi kapcsolatok feltérképezését, a kollektíva fejlődésének nyomon követését segíti. Választ kapunk olyan kérdésekre is: ki mivel foglalkozna, mit dolgozna. tanulna szívesen. — Tartalmasak voltak mozgalmi klubestjeink is. Minden osztálynak kijelöltünk egy történelmi időszakot, amelynek ifjúsági mozgalmát klubesten mutatták be. Nekünk az 1907— 30-as időszak jutott. Biztos, hogy ezeket az esteket otthon, alapszervezeteinknál is megrendezzük. Akcióprogramok Varga Piroska, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárának fejlesztőmérnöke, a vállalati KISZ-bizottság titkára: — Számos levelet kapok otthonról. Társaim azt írják, hogy sok a gondjuk. — Legkedvesebb iskolai élményem az egyik kiránduláshoz fűződik, amelyet Törökmezőre tettünk. — Az iskolán sok módszerbeli, módszertani ismeretet szerzünk. Megtanultuk, hogyan kell elkészíteni egy akció- programot vagy egy ünnepség, nagyobb szabású rendezvény forgatókönyvét. Az iskolán sok szó esett különböző elméleti kérdésekről, többségüket azonban úgy tárgyalják a fiatalok, hogy az a gyakorlati munkában is hasznosítható legyen. — A Csepel Autógyárból jöttem erre a hat hétre az iskolába — folytatja a beszélgetést Horváth László. — Sokat foglalkoztunk a területi munka kérdéseivel. Hasonlóan sok hasznosítható ismeretet szereztünk a politikai rendezvények előkészítésében, szervezésében és lebonyolításában. Az ifjúsági mozgalomban, gyakran előfordul, hogy az alapszervezetek vezetői sóikat tesznek egy- egy rendezvény előkészítéséért, munkájuk azonban mégis eredménytelen, mert kevés a részvevő. Sződligeten azzal is foglalkoztunk, hogyan kell felkelteni a KISZ-fiatalok érdeklődését, megértetni velük, egyegy akció értelmét vagy érdekességeit. Úttörővasúttol a Börzsönyben Az iskolán húsz fiatal tanul egy osztályban. Iskolai KISZ- bizottságot is választanak a hat hétre, maguk irányítják, szervezik mozgalmi életüket. — Az itteni KISZ-életben szerzett tapasztalatok is jól fel- használhatók az otthoni munkában — mondja Király Tibor, a Pilisvölgye Termelőszövetkezet műszaki előkalkulátora. — Az iskolai önkormányzati munka sok ismeretet ad, mert teljesen saját erőnkre vagyunk utalva. — Kedves élményem volt még a Királyrétre — a hajdani Braun Éva KISZ-iskolához — tett kirándulásunk is. Úttö- rővasúttal utaztunk a Börzsöny szép tájai között. ★ Két éve működik a sződligeti Pest megyei KlSZ-veziető- képző központ, s egy évvel ezelőtt — a Tanácsköztársaság évfordulóján — kapta a Ligeti Károly nevet. Azóta sok KISZ-es gyarapította itt tudását és ismereteit. V. F. Koszorúzási ünnepség Uitz Béla 90. születésnapján Környezetkultúránk változásai Új könyvek az ízlésnevelés szolgálatában Nem olvashatsz anélkül, hogy olvasmányod föl ne hangolna, meg ne termékenyítene, meg ne változtatna, hogy kedved ne támadna valami hasonlót csinálni és termékennyé válni az élmény hatására. — Thomas Mann e szavait idézve nemcsak a világirodalom remekműveire gondolhatunk, hanem azokra a könyvekre is, amelyek környezet- és tárgy- kultúránk fejlődésével foglalkoznak, legyen az régi századok emberéinek keze nyomát felelevenítő, vagy kortárs művész alkotását bemutató mű. Iparművészeti törekvések Nézzük meg Molnár László könyvét, amelyet az Akadémiai Kiadó jelentetett meg Iparművészeti törekvések a reformkori Magyarországon címmel. A kiadó tudományos neve ne ijeszen meg senkit, nem száraz elméleti eszmefuttatást kap az olvasó. Molnár László kötete az 1848—49-es szabadságharcot megelőző negyedszázad tárgyi és kulturális emlékanyagát dolgozza föl igényes megközelítéssel. Könyvének elején Molnár László szemléletes tablót rajzolt a reformkorról: a politikai és gazdasági törekvésekről, valamint az önálló nemzetté válás küzdelmeiről. A művészeti kölcsönhatás (pl. irodalom és építészet erjesztő kibontakozása) tükrében idézi e korszak krónikását, tudós Horváth Mihályi: ........ senki nem fogja a hasznosságot és érdekességet elvitatni a nép- míveltség ezen ágának történetétől, kivált korunkban, mellynek egyik legbélyegzőbb jelleme: az élet anyagi része iránti figyelem, a népszorgalom s általa a népboldogság emelésére fordított törekvés.” A szerző — alapos kutatómunkával — levéltári dokumentumok, korabeli újságok és a tárgyi kultúra fennmaradt emlékei alapján írta meg összegező tanulmányát. Az iparművészet kossuthi értelmezése mellett (Kossuth Lajos 1843-ban Jelentés az első iparműkiállításról címmel írt dolgozatot) stíluskérdésekkel is foglalkozik. Az iparművészeti mozgalmak és az egész Európára kitekintő iparműki- állitások összehasonlításával és taglalásával pedig régóta feldolgozásra váró fehér foltot tüntet el a magyar iparművészet történetéből. Molnár László kötete — beleértve a gazdag reprodukciós anyagot — nem egy- vagy kéthetes olvasmány. Szemléletét tekintve — ez is bizonyítja hasznosságát! — ipar- művészeti tekintésű történelemkönyv, amely az életből merített tananyagával mindenekelőtt átfogó, széles körű gondolkodásmódra serkent. Erre késztet a kőedény-, a porcelán-, az üveg-, bútor- és textilművészet, valamint az öltözködés, ötvösség, fémművesség részletes taglalása A reformkori iparművészet haladó jellege címet viselő ösz- szefoglalással együtt. Keleti szőnyegek Szemet gyönyörködtető kötetet adott ki a Corvina Kiadó (a prágai Artiaval közösen). Szerzője, Ludmila Kybalova a keleti szőnyegek (ez a könyv címe is) világába kalauzolja el az érdeklődőket. Nemcsak a gyűjtőket, hanem azokat is, akiknek mindössze a múzeumokban van módjuk megcsodálni a kézműipar eme remekeit. Ludmila Kybalova — a téma nemzetközileg is elismert szakértője — a távol-keleti, kisázsiai, közép-ázsiai, spanyolországi és afrikai szőnyegekről ad történeti áttekintést. Részletesen foglalkozik a gazdag ornamentikával, a különböző fajtájú szőnyegek jellemzőivel. Bevezet a szőnyegkészítés műhelytitkaiba. Az alapanyagul szolgáló gyapjú, pamut, selyem, len, kender és juta tulajdonságainak •felsorolásán túl ismerteti a különböző festési eljárásokat. A kötet ornamentikái kislexikona közel hetven motívumot mutat be, a betűformájú szegélydíszektőj a színszimbolikáig. Felsorolja a szerző a főbb szőnyegkészítő központokat, áttekintést adva ezzel is a szőnyegfajták széles skálájáról. A kötet a mintegy háromnegyedszáz színes fotó mellett nem nélkülözi a gyűjtők számára nélkülözhetetlen tanácsokat sem. Bolmányi kepei és üvegablakai A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata Mai magyar művészet sorozatának harminc- ötödik köteteként látott napvilágot Aradi Nóra monográfiája Bolmányi Ferencről. A 73 esztendős Boimányi Ferenc azok közé a festők közé tartozik, akik ritkán állüifz Béla, a magyar és a nemzetközi szocialista művészet kiemelkedő alakja születésének 90. évfordulója alkalmából kedden koszorúzási ünnepséget tartottak a Kerepesi temetőben levő sírjánál. Az MSZMP Központi Bizottsága tudományos, közoktatási és kulturális osztálya részéről dr. Komidesz Mihály osztályvezető és Kőháti Zsolt munkatárs helyezte el a megemlékezés koszorúját. A Kulturális Minisztérium nevében dr. Boros Sándor miniszter- helyettes és Gönyei Antal főosztályvezet ő koszorúzott. A Magyar Képzőművészek Szövetsége képviseletében Kiss István szobrász Kossuth-díjas érdemes művész, a szövetség elnöke és Gerzson Pál Mun- kácsy-díjas festőművész helyezte el a megemlékezés koszorúját. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival fejeződött be. Bemondó és előadóművész tak a nyilvánosság elé. Pedig, ahogy Aradi Nóra írja: „Kiállításairól mindig meglepetéssel szóltak a kritikák, kisebb tárlatain újra és újra felfedezték eredetiségét.” Életművét 1973-ban ismerhettük meg az Ernst Múzeumban rendezett retrospektív kiállításán, s ez az összegezés is indokolta monografikus jellegű bemutatását. A festő oeuvrejének taglalása helyett (megtette ezt Aradi Nóra remek tanulmánya, amely olyan összefüggésekre irányítja a figyelmet, amire egy kiállítás, vagy album kapcsán aligha jöhet rá az egyszeri néző) beszéljenek önmagukról a képek. Döntse el a szemlélődő, hogyan vélekedik a harmincas évek Fény város-ciklusával kezdődő és a mai nonfigurativitásig elvezető útról. A szöveg mindenesetre nemcsak magyaráz, i hanem kulcs és fogódzó is egyben, mélyebben láttat és rejtett szépségeket fedeztet fel. Amire mégis felhívjuk a figyelmet, azok az üvegablakok. A kecsekeméti terv (címoldal) és a Korányi Intézet kupolája fémjelzik azt a törekvést, amit a közösségi igényű és fogantatású művészet legszebb példái között említhetünk. S ezzel vissza is kanyarodhatunk az elején idézett Thomas Mann-gondolathoz: a néző így válhat termékennyé, az őt ért élmény hatására. S ez nemcsak abban jelentkezik, hogy amatőrként ő is hozzákezd hasonló vállalkozásokhoz, hanem mindenekelőtt abban, hogy érzelmileg gazdagodva érzékenyebben szemléli a környező világot, s környezetkultúránk alakításában már ő is részt kér, segít j eligazítani — az értő befogadó ürügyén. M. Zs. 1 Legtöbben a televízióból ismerik, de sokkal kevesebben tudják, hogy Egressy István bemondó a rádiónál kezdte pályafutását, s mind a mai napig a Magyar Rádió munkatársaként dolgozik. A tévében csak mint vendég szerepel, igaz, már ott is lassan tizenöt éve. — Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1956-ban szereztem magyar—történelem szakos tanári diplomát. Azon a nyáron indultam a szép magyar kiejtés versenyén. Sportnyelven szólva, az élbolyban végeztem, ezért részt vehettem a rádió meghallgatásán. Előbb a Szülőföldünk adásában jutottam szóhoz, 1958-tól pedig munkatárssá minősítettek. — A szép magyar kiejtési versenyen nem véletlenül került a legjobbak közé, hiszen már egy évvel előbb — 1955- ben — hivatásos előadóművészi oklevelet kapott. Bemondói munkájában jelent bizonyos puszt az előadói gyakorlat? — Feltétlenül. A kétféle tevékenység hasznára válik egymásnak. A pódiumon szerzett rutin, a közönséggel kialakított kontaktus nyugalmat ad a sttidióban is. Egyébként ma már a bemondó sem a hangjánál kezdődik, hanem sokkal inkább az Meghívások Pest megyéből értelménél. Bármilyen hírt, kommentárt olvas fel, hangjából egyértelműen érződnie kell az egyetértésnek, vagy éppen az elmarasztalásnak. Erre pedig az értelmi azonosulás hiányában tartósan egyetlen bemondó sem lenne képes. — Fellépései során kiknek a műveit tolmácsolja megkülönböztetett lelkesedéssel? — Az írott betű tisztelete, szerete- te kiirthatatlan belőlem, ezt általánosságban mondhatom. Kétségtelen, hogy a mai szerzők állnak hozzám a legközelebb. Az elkötelezett. közéleti lirát sugalló művek propagálása egyébként is minden előadónak kötelessége. Szeretem Simon István, Váci Mihály, Bárányt Ferenc és Benjámin László alkotásait. — Fellépései során a Pest megyéből érkező meghívásokra is sort tud keríteni? — Nem szívesen mondok le fellépést. ám gyakran mégis arra kényszerülök, mert a rádiós-tévés munkám elég nagy lekötöttséget jelent. Ennek ellenére egész sor Pest megyei szereplésem volt, amelyeknek mindegyik élményt jelentett számomra. A Pest megyei Tanács művelődési osztálya és a Képes Újság közös szervezésében megtartott Tavaszi szél című irodalmi esteken Baranyi Ferenc, Borbély Tibor, Dési Frigyes és Simon István jelenlétében szavaltuk a költők verseit. Maglódon, Monoron, Gödöllőn — hogy csak néhány helyet említsek. — Érdeklődési körét a kettős hivatás ’‘'alapvetően meghatározza ? — Kétségtelenül. A színművészet már kora diákkorom óta leköt. Akkoriban inkább a klasszikusok érdekeltek, ma már közelítek a modern darabokhoz. Elsősorban nem az egyéni teljesítményeket, hanem egy- egy társulat összteljesítményét tartom fontosnak. Ami persze nem zárja ki az egyéni produkciók elismerését. — Végül még egy kényes kérdés: mit gondol, meddig lehet valaki bemondó? — Hogy az ember hangja, • idegállapota mit bír el, az egészen változó. Mindenesetre tény: bemondóként csak a legritkább esetben mennek nyugdíj■* ba az emberek. A kiöregedő bemon-* dók problémáinak megoldására ez ideig nincs átfogó megoldás. Remélem, mire én is odakerülök, már ez a gond is megszűnik. Joclia Károly
