Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-29 / 74. szám

ap 1977. MÁRCIUS 29., KEDD szempontjából fontos problé­mák is, mint a közel-keleti rendezés. Ezzel kapcsolatban aláhúzta az Egyesült Álla­moknak és a Szovjetuniónak, minit a Köziel-Kelettel foglal­kozó genfi békekonferencia társelnökeinek, szerepét. Hétfőn délután a Kremlben folytatódtak a szovjet—ameri­kai külügyminiszteri tárgyalá­sok. A megbeszélések dél­utáni szakaszában a küldött­ségeket Andrej Gromiko szov­jet, illetve Cyrus Vance ame­rikai külügyminiszter vezette. A délutáni ülésen a hadá­szati támadó fegyverzetek korlátozásával összefüggő kér­dések megvitatására került sor annak a megállapodásnak az alapján, amelyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke ért el Vlagyivosztokban 1974 no­vemberében. GUSTAV HUSÁK, a CSKP főtitkára, csehszlovák köztár­sasági elnök befejezte vasár­nap és hétfőn a Lengyel Nép- köztársaságban Edward Gie- rekkel, a LEMP KB első tit­kárával tartott baráti ■munka- találkozóját és hétfőn este visszatért Prágába. BRAZZAVILLE Adottak az előfeltételek a kapcsolatok továbbfejlesztésére Andrej Gromiko és Cyrus Vance pohárköszöntöje Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere a hét­főn Cyrus Vance amerikai külügyminiszter és a kíséreté­ben lévő személyiségek tisz­teletére adott villásreggelm mondott beszédében kijelen­tette: — Mint Leonyid Brezsnyev Önnel folytatott megbeszélé­se során hangsúlyozta, a ma­gunk részéről tárgyalásaink értelmét abban látjuk, hogy megfontoltan értékeljük a szovjet—amerikai kapcsola­tok jelenlegi helyzetét és ösz­tönzést adjunk e kapcsolatok to vábbfe jl észt éséh ez. — A kedvező fordulat, amely az utóbbi években kör­vonalazódott a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Álla­mok viszonyában, nem csu­pán a mi két országunk né­peinek érdekeivel állott össz­hangban, hanem jelentékeny tényező volt a nemzetközi fe­szültség enyhülésének általá­nos folyamatában is. — Ez a fordulat azért vált lehetővé, mert országaink kö­zött elvi egyetértés jött létre abban, hogy az atomkorszak­ban a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alterna­tívája. Ebből logikusan kö­vetkezett az a megállapodás, hegy kapcsolatainkat az egyen­lőség, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elveire épít­jük. Mint ismeretes, ezeknek az elveknek a fontosságát alá­húzza az európai biztonsági értekezlet záróokmánya is. Az említett elvek szigorú betar­tásának mi, szövetségeseink­kel együtt, óriási jelentőséget tulajdonítunk, s nem szándé­kozunk letérni erről az útról. Az élet azt bizonyítja, hogy a szovjet—amerikai kapcsola­tok csakis a fenti elvek szi­gorú betartása esetén alakul­hatnak normálisan és gyü­mölcsözően. Másfelől viszont bármilyen kísérlet ezeknek az elveknek a semmibevéte­lére, s még inkább megsérté­sére, óhatatlanul kedvezőtlen hatást gyakorol kapcsola­tainkra. Aki nem így gondol­kodik, vagy cselekszik, az sú­lyos hibát követ eL — A szovjet—amerikai vi­szony fő irányát az utóbbi években a háborús veszélyel­hárítását és a fegyverkezési hajsiza megszüntetését célzó intézkedések alkották és al­kotják kétségkívül ezután is. Mindenekelőtt a hadászati tá­madó fegyverek korlátozását eéflzó új megállapodás előké­szítésének befejezésére gon­dolok, ez a kérdés központi helyet foglal el a mostani tár­gyalásokon is. Követelmény azonban, hogy ne vessük el azt, amit ebben a tárgyban nagy erőfeszítések árán már sikerült elérni, hanem a már megteremtett alapra épít­sünk. Ilyen alapnak tekint­jük az ismert vlagyivosztoki megállapodást, amely a leg­magasabb szinten jött létre országaink között. Mind ebben a témában, mind pedig más területeken meg­vannak az előfeltételek és a nagy tartalékok kapcsola­taink előremutató fejlesztésé­re. Válaszbeszédében Cyrus Vance kijelentette, hogy az új amerikai kormányzat nagy je­lentőséget tulajdonít a Szov­jetunióhoz fűződő kapcsola­toknak. A hétfőn délelőtt meg­kezdett tárgyalásokról szólva kiemelte annak fontosságát, hogy az eszmecserék központ­jában a háborús veszély elhá­rításának, a fegyverkezési haj­sza megfékezéséinek kérdése álL a Az amerikai külügyminisz­ter hangoztatta, hogy a meg- 1 álilapodások elérése ezen a te­rületen nemcsak az Egyesült Államok és a Szovjetunió szá­mára, hanem az egész világ számára is fontos, kifejezte re­ményét, hogy meg fogják ta­lálni a megfelelő megoldáso­kat, az új hadászati fegyver- zetkorlátozási megállapodást illető kérdésekben. Állást fog­lalt az előrelépés mellett a fegyverkezési hajsza megszün­tetésével és a leszereléssel kap­csolatos kérdésekben is. Vance megjegyezte, hogy a tárgyalások folyamán minden bizonnyal terítékre kerülnek olyan, a béke fenntartása Podgornij Zambiában a lusakai tárgyalások Találkozó Afrika felszabadító mozgalmainak vezetőivel Hétfőn Lusakúban befeje­ződtek a tárgyalások NyiKO- laj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke és Kenneth Kaunda, a Zambiai Köztársa­ság elnöke között. A tárgyalások során több fontos nemzetközi problémát vitattak meg. Külön figyelmet fordítottak az afrikai, s ezen belül elsősorban a kontinens déli része helyzetére. Mihdkét fél kifejezte annak fontossá­gát, hogy a legkülönbözőbb területeken új lendületet ad­janak a szovjet—zambiai kap­csolatok fejlesztésének, külö­nös tekintettel a nemzetköri színtéren való együttműködés­re. A tárgyalások eredménye­képpen több egyezményt ír­tak alá. Nyikolaj Podgornij hétfőn Lusakában találkozott az Af­rika déli felén küzdő nemzeti felszabadító mozgalmak veze­tőivel: Joshua Nkomóval, a Zimbabwei Hazafias Front egyik vezetőjével, Sam Nujo- mával, a független Namí­biáért küzdő SWAPO vezető­jével és Oliver Tambuval, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (Dél-Afrika) elnökével. A több mint kétórás találkozón Podgornij a szovjet nép szoli­daritásáról biztosította a dél­afrikai, a namíbiai és a zim­babwei népeket. A Zimbabwei Hazafias Front, az ANC és a SWAPO vezetői tájékoztatták Podgor- nijt szervezeteik harcáról. A felszabadítási mozgalmak ve­zetői magasra értékelték a Szovjetunió elvhű külpolitikai vonalát és köszönetüket fejez­ték' ki a szovjet népnek azért a támogatásért, amelyet Dél- Afrika, Namíbia és Zimbabwe hazafiainak nyújtanak. A ta­lálkozó meleg, elvtársi légkör­ben zajlott le. Nagygyűlés Luandában Az angolai fővárosban va­sárnap több ezer főnyi tömeg részvételével angolai—kubai barátsági nagygyűlést tartot­tak, amelyen a hivatalos Iá­További ítéletek és temetés Vasárnap este a brazzaville-i haditörvényszék életfogytigla­ni kényszermunkára ítélt négy személyt, köztük Pascal Lis- souba exminiszterelnököt és Claude Ernest Ndallát, a Kongói Munkapárt Központi Bizottságának volt titkárát, mert bűnösnek találták őket Marien Ngouabi elnök - meg­gyilkolásának megszervezésé­ben. A haditörvényszéki tárgya­láson a volt miniszterelnök be­ismerte: tavaly többször ta­lálkozott 'a Ngouabi-gyilkos- ságban bűnrészes — azóta ki­végzett — Massemba-Débat exelnökkel, és javaslatot tett Massemba-Débatnak az or­szágban kialakult helyzet megváltoztatására. Nem először került szembe a haladó kongói rendszerrel Claude Ernest Ndalla, a ha­ditörvényszék másik elítéltje. A Kongói Munkapárt Köz­ponti Bizottságának volt tit­kárát puccskísérlet miatt egy­szer már elítélték, de kétévi börtönbüntetés letöltése után szabadlábra helyezték. A fővárosban vasárnap nagy részvét mellett eltemették Emile Biayenda bíborost, Brazzaville érsekét, akinek szintén merénylők oltották ki életét. A Sacre Coeur katedrá- lisban tartott gyászmisén részt vett a Kongói Munkapárt Ka­tonai Bizottságának számos tagja, a kormány több minisz­tere. togatáson Angolában tartózko­dó Fidel Castro, a Kubai Kom­munista Párt KB első titkára, az államtanács és a minisz­tertanács elnöke is felszólalt. Castro Kuba teljes támogatá­sáról biztosította az Angolai Népi Köztársaság politikáját, amely — mint rámutatott — az összes- afrikai országokkal ápolandó jó viszony kiépítésé­re irányul. Agostinho Neto, az Angolai Népi Köztársaság el­nöke beszédében rámutatott, hogy az angolai nép győzel­me egyszersmind az összes haladó országok sikere az im­perializmus és a reakció erői fölött. Neto hangsúlyozta, hogy az angolai nép elsősorban a Szovjetunió és Kuba iránt érez hálát a harcához nyúj­tott támogatásért. FRANC1A0BSZÁG i Átmeneti kabinet alakul Raymond Barre francia mi­niszterelnök hétfőn délután be­nyújtotta kormányának lemon­dását Giscard d’Estaing elnök­nek. Szűk körű, a politikai pár­tokkal szemben távolságot tar­tó — egy éves megbízatással rendelkező — azaz gyakorlati­lag választási-kormány meg­alakítását jelentette be hétfő esti rádió- és televíziós beszé­dében Valery Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök. Kedden felkérem Raymond Barre-t az új kormány irá­nyítására. Ezt a kabinetet az elkövetkező tizenkét hónap feladatait figyelembe véve kell összeállítani — mondotta az ál­lamfő. Tizenkét hónap múlva, mint ismeretes, nemzetgyűlési vá­lasztásokat tartanak Francia- országban és a március 13—20-1 községtanácsi választások ered­ménye azt mutatta, hogy a bal­oldal pártjainak, köztük a kommunistáknak, komoly esé­lyük van a győzelemre. Kiegészült az indiai kormány Kommunista értékelés a választásokról A választásokon győztes in­diai szövetséges pártok meg­oldották — a kommentátorok szerint legalábbis átmenetileg — belső ellentéteiket. Dzsag- zsivan Ram Kongresszus a demokráciáért pártja hétfőn belépett a Dzsanata-párti kor­mányba. A hadügyi tárcát kapta meg az egykori páriák nyolcvanmiliós tömegének ve­zére, azt a beosztást, amelyet a bangladesi háború idején már viselt. Ram kulcsszerepet játszott egykori pártja, a Kongresszus Párt választási megbuktatásában. Ram hétfőn négy másik új miniszterrel együtt tette le a hivatali esküt B. D. Dzsatti ideiglenes államfő kezébe. Hétfőn nyilatkozatot tettek közzé az Indiai Kommunista Párt Központi Végrehajtó Bi­zottságának az alsóházi Vá­lasztások tanulságait elemző, március 24—27 között rende­zett üléséről. Az Indiai KP ebben megállapítja, hogy a lakosság többsége ítéletet mondott a kongresszus párti kormánynak a rendkívüli ál­lapot alatt elkövetett súlyos hibáiról. A párt véleménye szerint a kormány visszaélt hatalmával, megsértette a de­mokratikus normákat és; em­beri jogokat, például akkor, CSAK RÖVIDEN... LUIS CORVALÁN, a Chilei Kommunista Párt főtitkára a Finn KP meghívására hétfőn Helsinkibe érkezett. A SPANYOL legfelsőbb bí­róság hétfőn arról tájékoztatta Brit alku Mióta a brit kormányt a tervezett skót és walesi önkormányzat vitaidejének korláto­zásakor leszavazták a parlamentben, nyil­vánvalóvá vált, hogy nagyon sebezhető: ki­sebbségi helyzetében már minden szavazás­nál az ellenzék összefogása, vagy a munkás­párti képviselők egészségi állapota dönt. A kisebbségi munkáspárti kormány és a liberális párt a múlt héten a brit parlamenti hagyományokban példa nélküli együttműkö­dési megállapodást kötött, hogy elhárítsa egy mindkettőjükre kedvezőtlen új választás ki­írását. Az alsóház a kormány és a liberálisok összefogásával szerdán este 24 fős szavazat- többséggel elvetette a konzervatív ellenzék bizalmatlansági indítványát. A kormány fenn­maradása ezzel legalább őszig biztosított. A megállapodást — hosszas megbeszélések után — Callaghan miniszterelnök és David Steel liberális pártvezér kötötte meg. A két párt nem lépett koalícióra, a liberálisok csu­pán kívülről támogatják a kormányt, de en­nek fejében messzemenő beleszólási jogot kap­tak a politika alakításába. A megállapodás értelmében a felek konzultációs vegyesbizott­ságot hoztak létre, amely rendszeresen ülése­zik és egyezetett a két párt nézeteit, a kor­mány tervezett törvényhozási lépéseiről. De a liberálisok maguk is napirendre tűzhetnek törvényjavaslatokat. Az egyesség kevés konk­rétumot foglal magába, mert a liberálisok fő célja a beleszólás biztosítása volt, hogy közel fél évszázad után újra bevehessék magukat legalább a hatalom külső sáncai mögé. Azt nem merték megkockáztatni, hogy követeljék a munkásDárttól: tegye félre programját, fő­leg az államosítási terveket. Ez ugyanis a jelenlegi Callaghan-kabinet számára elfogad­hatatlan volt, mivel épp úgy kettészakította volna a munkáspártot, mint az első vezér, Ramsay McDonald hírhedt lepaktálásakor — a konzervatívokkal —, 1931-ben. A kis liberális párt mindenesetre megmu­tatta, hogy nem válogatós a társakban azért, hogy újra megkapaszkodjék a hatalomban. A párt 1974-ben a mostanihoz hasonló aján­latot tett a kisebbségbe került Heath-nek, ám a tory-vezér — Callaghannal ellentétben — elutasította azt. A hírmagyarázók egyetértenek a liberálisok jelentős politikai felértékelésével. Eszerint a jelenlegi alku nyomán a következő választá­sok során jelentősen megnövelhetik — jelen­leg csekély, csupán 13 — mandátumukat, s ennek nyomán a labour és a konzervatívok egyaránt nem kormányozhatnak majd nél­külük. Figyelemre méltó, hogy a kiegyezésre nem nyilatkozatokkal, de annál sokatmondóbb, egyetértő hallgatással áldását adta a brit üz­leti világ. A tőke természetesen nem pártolt el a konzervatívoktól, de józan megítélése szerint a gazdasági válság idején a szélsősé­gesen jobboldali árnyékkormány helyett a liberálisokkal mérsékelt munkáspárti kor­mány sokkal alkalmasabb a nadrágszíj-meg­húzó politika folytatására. Tudják, hogy a munkáspárti kormány hiába vészelte át ezt a válságot, élete már legfeljebb hónapokra hosszabbítható meg. Kétségtelen, hogy a Munkáspárt számára a legkeserűbb kilátás az, hogy meghiúsult Callaghan stratégiája, mely szerint két évig folytatni kell a jövedeíemkorlátozás politiká­ját, s utána az Északi-tengeri olajjövedelem bőségében újabb öt évre biztosíthatja kor­mányhatalmát. A tőkések — nem kis remény­nyel — bízhatnak abban, hogy a közelgő olajbőség már egy konzervatív restaurációnak ígér aranykorszakot. Gordon McLennan, Nagy-Britannia Kom­munista Pártjának főtitkára a hét végén a Morning Starban közölt cikkében is erről szólt. Miközben a munkásmozgalom érdekei kiárusításának nevezte a munkáspárti kor­mány és a liberális párt politikai együttmű­ködési megállapodását, leszögezte, hogy ez az alku újabb behódolás a jobboldali politika előtt, mely előkészíti a talajt a konzervatív hatalomátvételhez. A Munkáspárt baloldala élesen tiltakozott az alku ellen. Erre vonatkozólag jegyezte meg Gordon McLennan: a mostani helyzetben az a feladat, hogy nagyarányú tömegmozga­lommal támogatni kell azt a negyven balol­dali munkáspárti képviselőt, akik nem ismer­ték el a liberálisokkal kötött paktumot, és velük együtt következetes baloldali politikára kell kényszeríteni a kormányt. Alacs B. Tamás az érintett pártok képviselőit, hogy szerdán, illetve csütör­tökön dönt a törvényes műkö­dés engedélyezése ügyében benyújtott kérelmeikről. A kommunista párt kérelmét szerdán bírálják el. KARL-HEINZ HOFFMANN hadseregtábornok, az NDK nemzetvédelmi minisztere hétfőn fogadta Vo Nguyen Giap had sereg tábornokot, viet­nami nemzetvédelmi minisz­tert. amikor erőszakkal végeztetett vasectomiaműtétet embereken, és önkényesen leromboltatta Üj-Delhiben a szegény sorsú lakosság hajlékait. Az Indiai KP azonban fi­gyelmeztetett arra, hogy a választások kimenetele nem ítélet az országosan elfogadott haladó politika fölött, ami ugyancsak az előző kormány nevéhez fűződik. Brazinszkaszék A két légikalóz Brazinszkasz — apa és fia kiadatását kérték az Egyesült Államok hatósá­gaitól azok a pilóták, akik a hét évvel ezelőtt eltérített szovjet gép fedélzetén teljesí­tettek szolgálatot. Mint isme­retes, a géprablók lőfegyver­rel Törökországba térítették a belföldi járaton közlekedő utasszállító repülőgépet, meg­ölték az egyik légikisasszonyt és súlyosan megsebesítették a gép parancsnokát. A pilóta rokkantsága miatt kénytelen volt idő előtt nyugdíjba men­ni. A banditák Törökországból később az Egyesült Államok­ba költöztek át, ahol ma is szabadlábon vannak. Szullkö Savidze másodpilóta és Oganyesz Öabajan fedélzeti műszerész hétfőn levelet jut­tatott el a moszkvai ameri­kai nagykövetséghez, kérve, hogy azt továbbítsák Carter elnöknek. A levélben többek között hangoztatják: Tudjuk, hogy az egész világ, így Önök is elítélik a légikalózkodást. A szóbeli elítélés önmagában azonban nem sokat ér. A go­nosztevőket és a légikalózokat meg kell büntetni. Ezért nyo­matékosan kérjük Önt, mint az Egyesült Államok elnöke, tekintélyének latbavetésével érje el azt, hogy visszaküldjék a Szovjetunióba Brazinszka- székat, akiknek felelniük kell a szovjet törvények előtt. Vár­juk döntését és válaszát. THAIFÖLD A sikertelen puccskísérlet után Kringszak Csamanand, a thaiföldi fegyveres erők he­lyettes főparancsnoka bejelen­tette, hogy katonai bíróság elé állítják a szombati puccskí­sérlet vezetőjét, az 53 éves Csalárd Hiranjasziri táborno­kot és négy társát. Szombaton sikertelen kato­nai puccskísérletet vertek le a thaiföldi fővárosban és en­nek során őrizetbe vették a zendülés öt magas rangú veze­tőjét. Az őket támogató 300 katona pedig megadta magát. Az öt tisztet szombaton este, miután megadta magát a ható­ságoknak, felültették egy Taj­vanra induló repülőgépre, a tajvani kormány azonban el­zárkózott befogadásuk elől. Repülűszerencsétlenség a kanári-szigeteken Több mint félezer halálos áldozat Legkevesebb 522 halálos ál­dozata van a vasárnap este a Kanári-szigetekhez tartozó Te­nerife repülőterén történt ka­tasztrófának (ennyi holttestet emeltek ki — hétfőn hajnalig — a két gép roncsai alól). Hír- ügynökségi jelentések szerint a sriget repülőterének fő kifutó­pályáján a KLM Holland Légi- társaság Boeing 747-es repülő­gépe belerohant a Pan Am amerikai légitársaság ugyan­ilyen típusú gépébe. A két Jumbó-repülőgép azonnal láng­ba borult. A spanyol hatóságok 540 halálos áldozatról számoltak be. A CIFRA hírügynökség vi­szont úgy tudja, hogy a sze­rencsétlenség során 570-en vesztették életüket és 49-en se­besültek meg. Állítólag 18 személy, köztük az amerikai gép kapitánya sértetlen ma­radt. A két gépnek eredetileg Las Palmasban kellett volna le­szállnia, de a szomszédos szi­getre, Tenerifére irányították őket, mert Las Palmas repülő­terén vasárnap délután bomba robbant. A merényletet, amely­nek következtében hét személy sebesült meg, egy, a Kanári- szigetek függetlenségéért küz­dő szervezet követte eL i

Next

/
Thumbnails
Contents