Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-27 / 73. szám

1977 MÁRCIUS 27., VASÁRNAP x/Éíiiap 3 A fényvivők árnyékban Fogadóállomás: Albertirsa Küldöttértekezlet Dunakeszin Megválasztották Pest megye áj városának pártbizottságát = Dunakeszi kommunistáinak megbízásából szombaton I délelőtt 120 küldött tanácskozott — az Elnöki Tanács 1 rendelete értelmében április 1-től városi rangra emelt — 1 nagyközség művelődési központjában. A pártértekezleten | részt vett Arató András, az MSZMP Pest megyei Bizott- I ságának titkára is. Megmozdult a világ az al- bertirsai határban 1975 jú­liusában. A község szélét jelző tábla mögött jó félórái gyalog­úira, a két helybeli tsz egyko­ri gabonatábláján bulldózerek, markológépek és tehergépko­csik jelentek meg, néhány hó­nap elteltével pedig felvonulá­si épületek nőttek ki az addig csak gabonát termő földből. Az időközben eltelt majdnem két év alatt alaposan megváltozott a határ képe. Üj épületek so­rakoztak a másfél év előttiek mellé, s az agyagos talajt ma gödrök, pocsolyák, kocsikerék túrta árkok szabdalják. Épül az Albertirsa—Vinnyica közötti 750 kilovoltos elektromos táv­vezeték, amely a Szovjetunió déli energiarendszerét köti össze a KGST-országok egyesí­tett energiahálózatával. A táv­vezetéken hazánk 3,3 milliárd kilowattóra villamos energiát kap a Szovjetunióból, amelyből azután másfél milliárd kilo­wattnyit a környező szocialis­ta országokba továbbít. Az oszlop csúcsán A 22-es számú Állami Épí­tőipari Vállalat főépítés-veze­tője, amikor megtudja, hogy honnan jövök ezt kérdezte: a barakkok miatt? Fogalmam sincs miről beszél, minden­esetre megnyugtatom, hogy né­hány szerelőjükkel szeretnék beszélni arról, milyen érzés több emelet magasságban dol­gozni, honnan jöttek, tudják-e azt, mit építenek? A választól a főépítés-vezető, mintha meg­nyugodott volna. Akkor még én sem gondoltam, hogy aznap ismét terítékre kerül majd a barakkok ügye. Kísérőt ad mellém. A csizmamarasztaló agyagban jó tízperces gyalog­lás után érjük el az első bri­gádot, a Bányai István vezette szerkezetlakatosok első cso­portját, akik egy éppen he­lyére illesztett 58 tonnás fém­kolosszus alatt azon igyekez­nek, hogy megszabadítsák a távvezetékállványt a rögzítés után feleslegessé vált fémme­revítőktől. Bányai István ez idő szerint két brigádot vezet. Kollégája megbetegedett, így annak 18 embere is hozzá tar­tozik. A brigádvezető reggelente Ceglédről jár munkába. Saját kocsin. A családban ketten keresnek, ő és a felesége, aki a Budapesti 4. számú Postahiva­tal alkalmazottja. A család nem nagy, csak egy hároméves kisfiúk van. Bányai István 16,50-es órabérért télen negy­ven, nyáron 48 órát dolgozik hetente. Így jön ki a havi 44 órás átlag. Keresete túlóradí­jakkal és különféle pótlékokkal együtt februárban majdnem el­érte a 6 ezer forintot. — Nem fél a magasban? — Az első napokban vaco­gott tőle a fogam'. De lassan megszokja az ember, és azt is, hogy a 10—12 emeletnyi ma­gasságban, hogyan lehet úgy dolgozni biztonsági övben, hogy a köldökzsinór ne zavarja az embert. Cipőkrém és szalonna Az építkezés dolgozói sokfé­léi jött emberek. Vannak kö­zöttük Budapesten lakók, és a főváros környékéről ingázók, a többség azonban Szabolcsból és Hajdú-Biharból érkezett. A brigád legfiatalabb tagja, a 18 éves Répási László például egy Hajdú-Bihar megyei község­ből, az alig 5 ezer lelket szám­láló Görbeházáról jött. Az ál­talános iskola elvégzése után a Tiszai Vegyiművekben tanulta ki a karbantartó-lakatos szak­mát, de az ottani munka csak kevéssé kötötte le. Mindig ugyanazok a gépek, ugyan­azokkal a hibákkal, és ugyan­azok az emberek mondja. A 22-es ÁÉV-nél két éve van. Elégedett, ötezer forint körüli keresetét — egy ezrest leszá­mítva — az utolsó fillérig ha­zaadja. Ha a hajtás engedi kéthetenként hazalátogat szü­leihez, akik a postán érkezett pénzeket takarékba teszik; ne­ki. Még nem tudja mire gyűjt, kocsira vagy házra. Ez utóbbi­ra elsősorban abban az eset­ben, ha beüt a mennykő, a nő­sülés. Az út hazáig öt óra. Ha meg­érkezik, éli a görbeháziak megszokott életét. Gondozza a hatszáz négyszögöles telket, nyesi a fákat, lefesti a kerítést, rendbehozza azt, ami két hét alatt tönkrement a ház körül. De a vasárnap az más. Akkor kivonulnak a fiúk a gyepre. A Görbeháza SE járási csapat, amelyben Répási László a tá­volságok ellenére is szívesen látott játékos. A fiatalember egyike azon keveseknek, akik nem az épít­kezés melletti barakkok va­lamelyikében laknak. Ő Ceg­léden munkásszállón él, nem úgy mint az Albertirsa határá­ban dolgozó. 160 fizikai mun­kás kétharmada, akiknek a barakkok jutottak. Az ő min­dennapjaikat ez, a falutól való jó háromkilométernyi távolság és valamiféle kaszárnyaszel­lem határozza meg a maga megszokottságával és a kantin­nal. Az étkezde szomszédságá­ban a kis vegyeskereskedés árukészlete a 40 ezer forintot se nagyon éri el, polcain még­is minden megtalálható, ami csak kellhet. Tizenegyfajta ci­garetta, a pult előtti kirakat­ban kávé, felvágott, keksz, sza­lonna, nápolyi és üdítő italok. Kétfajta szappan kapható. Van sampon, cipőkrém és borot­válkozáshoz használt korong­szappan. A tisztasági szerek polca fölött konzervhegyek ma­gasodnak, tarhonya- és cső­tésztahalmok szomszédságá­ban. A barakkban lakó férfiak közül sokan maguk főznek. Mexikótól a szigetig Tizenkettő múlt néhány perccel. A lakatosok lerakják szerszámaikat, és elindulnak az étkezdébe. A cuppogó sár­tengeren át megtett út után csizmatakarítás következik, két perccel később pedig már két messziről jött fiatallal a sá- razsadányi Kulcsár Miklóssal, és a nyírségi Báktalórántházá- ról érkezett Tulipán Miklóssal beszélgetünk az ebédlőasztal­nál. A bmv-levest kanalazó fiúktól — az általuk használt rövidítés annyit jelent: benne minden vacak — szabad ide­jük felől érdeklődöm. Elmond­ják, hogy a barakktelep fel­építése előtt a faluban laktak, ahol a vállalat bérelt számuk­ra szobát. Azt mondják, hogy most jobb, mert akkor öt perc járásnyira laktak az eszpresz- szótól és a csalogató közelség esténként húsz, olykor ötven fo­rintot is kiszedett a zsebükből, A barakktól a falu is messze van, meg a presszó is, az esték eltöltésére tehát marad a tévé. Rádiójuk nincs, újsághoz csak akkor jutnak, ha a konyhások közül megkérnek valakit és az hoz nekik. A szobában hárman laknak. Három ágy, három szék, egy asztal, fogas, szek­rény meg fűtőtest. Ez a beren­dezés. A falakat — mint mond­ják — ahogy lehetett kideko­rálták. Könyv ritkán kerül a kezükbe. Tulipán Miklós két hónappal ezelőtt végzett egy kötettel. Valami kalandregény lehetett, a főhős nevére nem emlékszik, annyit tud róla. hogy 48-as honvéd tiszt volt, akinek a forradalom bukása után menekülnie kellett. Be­járta Törökországot, Mexikót, mindenféle izgalmas kalandba keveredett. A tiszt végül meg­gazdagszik és egy szigetet vá­sárol. Válasz sem jött Eddig jut a történet mesélé- sében, amikor 50 év körüli fér­fi telepszik asztalunkhoz. Be­mutatkozik. Ö Baranyi László, az építkezés szakszervezeti bi­zalmija, aki végül is elmagya­rázza a főépítés-vezető izga­tottságát és a barakkok körül hónapok óta folyó huzavona főbb állomásait. Az első mun­kások tavaly augusztusban költöztek be a fabódékba. Eleinte 20-an lehettek, aztán, ahogy érkeztek az újabbak, számuk úgy szaporodott előbb ötvenre, aztán nyolcvanra és ma már száz fölött jár. A lét­számgyarapodástól azonban alaposan elmaradt mindaz, amit az építőipar szociális lé­tesítményeknek, az egyszerű szóhasználat vécének, mosdó­nak nevez. Több mint fél éve csak két vécé és három mosdó­kagyló van a barakkokban. Ez utóbbiakat kétszáz literes víz­melegítő látja el, így a legbő­kezűbb számítások szerint sem jut két liter meleg víznél több egy emberre. És ezt kell beosz­tani, úgy, hogy elegendő le­gyen a mosdáshoz és a mosás­hoz is. November elején a ba­rakkok lakói 60 aláírással le­velet küldtek Budapestre, a vállalat vezetőjének. Azóta is csak ígéreteket kapnak. A köz­étkeztetéssel is bajok vannak. Reggelit és vacsorát — a falu­tól mért távolságok ellenére sem kapnak a dolgozók. Mind­kettőről mindenkinek magá­nak kell gondoskodnia. Csak akkor van baj, ha valaki zárás után érkezik a kantinhoz, mert akkor kutyagolhat Albertirsá- ra. Az előírások felfelé is köteleznek A lakatosbrigád tagjainak és a többieknek előre láthatólag 1978 végéig ad munkát az al- bertirsai szerelés. Bő másfél évet töltenek tehát még a ha­tárban, ennek a furcsa, nyitott, több ezer kilométer hosszúságú szabadtéri műhelynek magyar- országi sarkában. Télen fagy­ban, metsző szélben, nyáron a tűző napon szerelik a portálok tucatjait, előkészítve azokat a huzalozók számára. Szerelő nem lehet akárki. Egészségügyi szabványok, pon­tos orvosi előírások alapján vizsgálják meg őket: idegeik, vérnyomásuk renden találta- tik-e? Aztán jön a forgószék. Néhányszor megpörgetik a je­löltet, s amikor kilép belőle becsukott szemmel, előretartott karokkal néhány lépést kell tennie az orvosi rendelőben. Jaj annak, aki szédül, vagy megbillen, mert menthetetle­nül kiszuperálják. A munka ■ helyen is kötelező előírások védik az emberek egészségét. A vastag gumicsizma, a védő­sisak és védőkesztyű használa­ta kötelező, s ugyanígy áll a helyzet az ötven méternyi ma­gasságban is biztonságot nyúj­tó köldökzsinórral. A munkahelyeken túl nem kötelező rájuk vigyázni? Azok­nak nem jutna fény, akik a vi­lágosságot viszik a falvak, a városok ezreibe? Barát Endre, az MSZMP váci járási bizottságának első titkára nyitotta meg a tanács­kozást és beszámolt arról, hogy a március 1. és 20. kö­zött a nagyközség pártalap- szervezeteiben tartott rendkí­vüli taggyűléseken ismertet­ték a parttagsággal az Elnöki Tanács határozatát és meg­választották a pártértekezlet küldötteit is. A rövid tájékoztatást köve­tően a küldöttértekezlet meg­választotta tisztségviselőit, s Valet Gyulának, a Mechani­kai Laboratórium igazgatójá­nak elnökletével folytatta munkáját. Rubik László, a nagyközségi pártbizottság titkára beszá­molójában tájékoztatta a kül­döttértekezletet a XI. kong­resszus óta végzett munkáról. Részletesen beszélt arról, hogy mennyit tett a nagyköz­ség lakossága — élén a kom­munistákkal — azért, hogy a település fejlődjön, s elnyer­hesse a városi rangot. A la­kosság kívánságát az 1975- ben tartott pártértekezlet fog­lalta határozatba, miszerint Dunakeszi fejlődését a to­vábbiakban úgy kell gyorsíta­ni, hogy megfeleljen a városi rangnak. Ennek érdekében a pártbizottság és a tanács in­tézkedési tervet készített, amely elsősorban az emberek ellátásának javítását tűzte ki célul. Meghatározta az épít­kezések és a fejlesztés üte­mét. A negyedik ötéyes terv időszakában például 1147 la­kást építettek, az utóbbi két évben 6760 méter szilárd bur­kolatú közutat és félezer mé­ter járdát. Mérhetően javult a kereskedelmi és egészség- ügyi ellátás, új bölcsődék és óvodák épültek, új tantermek­kel gazdagodtak az iskolák. A község lakói és az üzemek dolgozói, a kommunisták kez­deményezésére, fáradhatatla­nul kivették részüket a köz­ségfejlesztésből. A kommunis­ták mindig igyekeztek elöl- iárni a munkában, segíteni a szervezésben — hangsúlyoz­ta Rubik László. — Nyilván ezzel kapcsolatos — folytatta a továbbiakban —, hogy a pártmunka egyéb területén is pezsgővé vált az élet. Ezeket összegezve, a pártbizottság titkára a továbbiakban köszö­netét mondott az irányító pártszervezetek segítségéért, majd befejezésül nyomatéko­san felhívta a figyelmet, hogy a kommunisták példamutató helytállására a jövőben is számítanak, mert arra a fej­lődés, az előrelépés érdeké­ben még nagyobb szükség lesz, mint eddig. A beszámolót élénk vita kö­vette. Ennek során felszólalt Lehoczky Sándorné, a kon­zervgyár szakmunkása, Botos Sándor, a járműjavító üzem alapszervezeti párttitkára. Szabó József, a hűtőház igaz­gatója, munkásmozgalmi vete­rán, dr. Sátori Árpád, a ren­delőintézet vezető főorvosa és Antal Janos, a járműjavító osztályvezetője. Felszólalt a küldöttértekez­leten Arató András, a megyei pártbizottság titkára is, aki el­ismerően szólt a dunakeszi kommunisták eddigi tevé­kenységéről, s ezért a megyei Ülést tartott a váci Ülést tartott a váci járási pártbizottság, amelyen új ta­gokat választottak meg a pártbizottság megüresedett helyeire és a végrehajtó bi­zottságba. A pártbizottság tagja lett dr. Almár Iván csillagász, a penci obszervatórium igazga­tója, Csernák István, a KIPSZER kisnémedi üzemé­nek esztergályosa, Dudás Jó­zsef né, a Galgavölgye Terme­lőszövetkezet lakatosüzemének betanított munkása, dr. Fehér László vegyészmérnök, a püs­pökszilágyi izotóptároló mun­katársa, Fézler Lászlóné, a sződi termelőszövetkezet ker­tészeti csoportvezetője, Kle- nyán László, csővári tanár, pártbizottság köszönetét tol­mácsolta. A megválasztandó városi pártbizottságnak to­vábbi sikereket és eredményes munkát kívánt, s a megyei pártbizottság további támoga­tásáról biztosította a város la­kosságát, Dunakeszi kommu­nistáit. A vitát Rubik László foglal­ta össze, majd a pártérte­kezlet egyhangú szavazással elfogadta a beszámolót. Szakács József, a jelölőbi­zottság nevében javaslatot tett a városi pártbizottság és a fegyelmi bizottság tagjaira. A pártértekezlet egyhangú szavazással megválasztotta a 44 tagú pártbizottságot és a 10 tagú párt-végrehajtóbizottsá­got. járási pártbizottság Mayer Antal agrármérnök, a Bernecebaráti-Kemence Egye­sült Termelőszövetkezet elnö­ke és Papp István, az Ör- bottyáni Téglagyár villanysze­relője. A végrehajtó bizottságba is beválasztották Mayer Antal agrármérnököt. A pártbizottsági ülés befe­jezéseként Barát Endre, a já­rási pártbizottság első titkára köszöntötte az újonnan meg­választottakat, majd tíz em­lékplakettet és nyolc elismerő oklevelet adott át, munkájuk elismeréseként, azoknak a volt pártbizottsági tagoknak, akik a jövőben más fontos párt­megbízatást teljesítenek. Bcrkó Pál Mészégetés a Pilisben A Pilisben is begyújtották a mészégető boksákat. Tavasztól késő őszig tart ez a munka. Az ősi módszerrel égetett anyagot főleg a magánlakás-építők használják. Piliscsaba határában is füstölögnek már a boksák, készül a jó minőségű mész. Ifjúmunkások fóruma Csepelen Pest*megye fiataljait tizenheten képviselik Több mint 300 nagyválllalati KlSZ-titkár, ifjúsági brigád­vezető, a KISZ 20 évvel ez­előtti zászlóbontásának egy­kori részesei — közöttük 17 Pesit megyei üzem küldöttei —, továbbá a nemzetközi if­júsági hegesztőverseny rész­vevői gyűltek össze szombaton délelőtt országos ifjúmunkás­tanácskozásra a Csepel Mű­vek munkásotthonában. A munkaértekezleten Pásztor Gabriella, a KISZ Központi Bizottságának titkára vázolta a KISZ feladatait az idei nép­gazdasági terv teljesítésében. Elöljáróban megemlékezett arról, hogy 20 évvel ezelőtt az újjászervezett KISZ egy erős osztaga, a csepeli KISZ- esek kezdeményezésére in­dult útjára a szocialista mun- kaverseny-mozgalom egyik legnépszerűbb formája, a Szakma ifjú mestere mozga­lom. E nemes vetélkedésnek évente 10 ezer részvevője volt. Örömmel üdvözölhetjük — mondotta —, hogy a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére dolgozó ifjú­ságunk országszerte tömege­sen vállal részt a Csepel Vas- és Fémművek által kezdemé­nyezett szocialista munkaver­senyben. Az ifjúsági szövetség több mint 800 ezres tagságá­nak az a legfőbb tennivalója, hogy igyekezzék példát mu­tatni pártunk politikájának megvalósításában, ifjúkom­munistához méltóan vegye ki részét a tervfeladatok meg­valósításából. A KISZ 1977/78. évi akció- programja a dolgozó ifjúkom­munisták fontos feladatává te­szi, hogy a KISZ-radarakciót országosan a nagy értékű gé­pek és berendezések kihasz­nálásának növelése szolgála­tába állítsák. Fontos feladat a hasznosítható hulladékok ösz- szegyüjtése. Ebben az esz­tendőben a KISZ- és az úttö­rőszövetség 100 ezer tonna vas-, fém- és papírhulladék összegyűjtését vállalta. A műszaki újdonságok ki­munkálásának, az újítómoz­galomnak kínál jó alkalmat az Alkotó ifjúság pályázat és kiállítás. Az egyedi nagybe­ruházások, kormányprogra­mok megvalósításában vállalt védnökségek terén nagy fel­adatok várnak az ifjúságra. Az ifjúsági szövetség legma­gasabb fóruma KlSZ-építke- zéssé nyilvánította a Paksi Atomerőmű és az Orenburgi Gázvezeték magyar kivitele­zésű létesítményeinek beru­házását. örvendetes, hogy a 300 fős Kun Béla építőbrigód határainktól 7000 kilométer­re, Uszty-Ilimszkben sikerrel teljesíti feladatait a fa- és cellulózipari kombiinát épít- Kczésén A KISZ KB titkára emlé­keztetett arra, hogy a KISZ akcióprogramja a dolgozó fia­talok KISZ-sizervezeteinek fontos feladatává teszi: vállal­janak részt a szocialista bri­gádvezetők V. országos ta­nácskozása állásfoglalásainak megvalósításából. Napjaink­ban a brigádmozgalomban mintegy 600 ezer fiatal tevé­kenykedik. Kétharmaduk szo- cialisita brigádokban, felnőtt, tapasztalt munkatársakkal közösen végzi feladatait A termelő- és nevelőmunkában egyaránt fontos szerepet *ölt be a mintegy 25 ezer ifjúsági brigád. Ahol a fiatalok szám­aránya és a gazdasági körül­mények lehetővé teszik, cél­szerű ifjúsági brigádokat szer­vezni. Ezt követően élénk, alkotó eszmecsere bontakozott ki. A városi pártbizottság tisztségviselői- A végrehajtó bizottság tagja lett Bittér Attila, a 201. | számú Iparitanuló-intézet tanműhely vezetője, Dobrovics | István, a járműjavító pártbizottságának titkára, Péter- ! bencze Erzsébet, a hűtőházi laboratórium vezetője, dr. | Sági Lajos, a konzervgyár igazgatója, dr. Sátori Árpád, | a rendelőintézet vezető főorvosa, Szakács Lajos, a ház- I gyár lakatosa, Török Sándor tanácselnök, Valet Gyula, a | Mechanikai Laboratórium igazgatója és Wiszt Péterné, 1 a járműjavító műszerésze. A pártbizottság ezután megtartotta első ülését, ame- 1 lyen Rubik Lászlót választotta a pártbizottság titkárává. A fegyelmi bizottságba hét tagot választottak. A bi- ! zottság elnöke Kálnoki Ferencné, a Lóverseny Vállalat I telepvezetője lett

Next

/
Thumbnails
Contents