Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-27 / 73. szám
a»rsr at eg r nr op 1971. MÁRCIUS 27., VASÁRNAP Iparművészeti alkotások - Moszkvából Első ízben mutatkozik be Magyarországon a Moszkvai Történeti Múzeum: a Nemzeti Múzeumban megnyílt kiállításán az iparművészeti alkotásokat mutatja be több mint négymillió tárgyat számláló gyűjteményéből. Megismerhetik a látogatók az orosz építészet díszítőelemeit: a színes kőlapokat, falicsempéket, kovácsoltvas tárgyakat. TV-FIGYELŐ ki mit tud ? Kezdjük a legfontosabbal: a szentendrei Vujicsics együttest 4:1 arányú döntése értelmében továbbengedte a zsűri. Az a bíráló bizottság, amely — mint hallhattuk — a legképtelenebb helyzetben hozta ezt az ítéletet, hiszen két igen-igen különböző művészeti ág művelőit kellett azonos mérce alá vonni: a már említett Pest megyei délszláv népzenészeket meg a Szegedi Tanárképző Főiskola A világ és a színház A mikor a barlang mélyén a dobverés ritmusának révületében, égre emelt szemmel, elváltoztatott hangon arról beszélt a sámán, hogy mit mondanak az istenek; nnt kell tenni, hogy kiengeszte- lődjenek, akkor közönsége tulajdonképpen színházi előadáson vett részt. Tudták, hogy az, akit a tűz fényében látnak, a sámán, akinek majd a zsákmányból húst is kell adni a szolgálatáért, de amikor beszélt, mozgott, elhitték neki, hogy most ő nemcsak sámán, hanem az alvilág istene, az égiek istene, vagy éppen valamelyik állat, amelyiknek bőrét magára öltötte. Dráma volt ez abban az értelemben is, hogy a sámánnak meg kellett küzdenie, verekednie, hol a szó szoros, hol annak átvitt értelmében azért, hogy célját elérje. A küzdés izgalom, s a nézők maguk is átélték e dráma fordulatait. Azt is mondhatnánk: évezredek óta a dráma lényegében nem sokat változott. Legalábbis ami az alapokat illeti. Mert most is a fénycsóvában ott áll valaki, egy élő személy, egy színész — aki a hónap végén odajárul a pénztárablakhoz a gázsiért —, teljes testi valójában ő az, mégis mi, a nézőtéren, elhisszük, hogy nemcsak őt látjuk, hanem valaki mást: egy királyt, egy bolondot, egy parasztot, egy katonát, egy munkást, egy tisztviselőt, vagy éppen magát a kaszás halált. Az istenek ugyan kimentek a divatból — bár nem egészen, mert a görög drámákban néha személyesen is találkozhatunk velük —, de a küzdelem változatlanul lényege a drámának. S bennünket azért érint olyan közvetlenül, mert a művészet legnagyobb lehetőségét kínálja: azt, hogy mi, akik csak hallgatják, befogadjuk a művet, egyszerre ott üljünk a székeinken, ugyanakkor pillanatokra mások is legyünk. Azonosuljunk a királlyal, a bolonddal, a katonával, vagy éppen meggyűlöljük őket, de mindenképpen kilépjünk önmagunk személyiségének zárt világából, s egyszerre átéljük az emberiség kollektív tudatát. Egyszerre legyünk önmagunk és a világ. Erre való a művészet, ez a „haszna” minden művészetnek. Ezért áldoz rá az emberiség évezredek óta oly sokat, ellentétben a közhiedelemmel, amely úgy gondolja, hogy az emberek csak a kézzel fogható, materiális haszon érdekében hajlandók áldozatokat hozni. M a a színházi világnapot köszöntjük. A föld legkülönbözőbb pontjain színészek állnak a függöny elé, a reflektorok fényébe, és felolvasnak egy azonos tartalmú levelet, üzenetet. Köszöntik önmagukat, köszöntik a nézőket, ünnepük a világ egyik legrégibb művészetét. Az emberiség ilyenkor tulajdonképp önmagát ünnepli. Kollektív létét, s ezzel ember mivoltának lényegét. Azt, hogy ki tud lépni a biológiai-fiziológiai lét egyetlen személyre korlátozott börtönéből, az állati lét korlátái közül, azonosulni tud az emberiséggel — ezért mondhatja büszkén: ember vagyok. Bernáth László operaszínpadát. Hogy mégis Vujicsicsékat láthatjuk majd a döntőben — a zsűri véleménye szerint — az együttes tagjainak magasabb szakmai tudásával magyarázható. Tegyük hozzá a néző jogán: csodálatosan muzsikálnak! A pécsi Marcipán együttes viszont aranyosan zenél a maga gumimalacaival, tekerőivei. Nem csoda, hogy Borsos Gyuláné gödöllői nézőtársunknak annyira megtetszett ez a töndéri játék, hogy egy lábast meg egy fakanalat küldött a pécsieknek: hadd kolompolja- nak azokkal is. Bizony, bizony, már ennyire országos játékká vált ez a Ki mit tud? Egyebek között talán azért is népszerű, mert igen-igen mozgalmasan rendezték. Jól választották meg állandó színterét a Pataky István művelődési házban, s ezen a jó színtéren a helyszíni közvetítések mintarendezéseit láthatjuk Kökényessy Ferenctől. Fotográfia. a fénykép — látvány. Még a maga álló mivoltában is a képernyőre való. Gondolná az ember — annyi statikus fotóból is mozgalmassá vágott-rendezett műsor ismeretében joggal gondolná —, hogy a fényképezés történetét felidéző képekből is kikerekedhet egy pár héten át élvezettel figyelhető sorozat. Az a feldolgozás azonban, amely A magyar fotográfia története címmel mostanában fut, minden, csak nem élvezetes. Képet látunk kép után — ritmusra kicenitizve —, s ugyanilyen a magyarázó mondatok üteme is, ők a szöveget .a régi ismeretterjesztő filmek kenetes modorában mondják el, hogy így a zselatinréteg és úgy az expozíció ... Tanácsot adni immár felesleges, ezért inkább a jobb műsorokhoz szoktatott előfizetők tapasztalatainak birtokában vetjük fel: egy sokkalta elevenebb stúdióbeszélgetés keretében kellett volna visszaidézni a fotográfia évtizedeit. Ahogyan Nagypál Endre rendező ezt a sorozatot elkészítette, az nem valami kedvcsináló. Inkább leckefelmondás; egy adott téma unalmas leltárba vevése. Helyesbítés. Dunavarsány helyett Szombathelyt és Vas megyét mutatta a péntek esti Megújulás. A beígért nyulak helyett farönköket, -lemezeket láttunk. Reméljük, nemcsak ígéret marad az az adás, amelyből azt tudjuk majd meg, hogy mire is költötték el Du- navarsányban azt a 01 milliót ... Akácz László Jubileumra készülve Zebegény vonzása Ha portrét kellene írnom Dániel Kornél festőművészről, a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum igazgatójáról, nehéz lenne a döntés, hogy a művész, vagy pedig a népművelő legyen hangsúlyosabb. Szeretem festményeit és rajzait és csodálom fáradhatatlan kitartását, kifogyhatatlannak tűnő ötlet- gazdagságát, amivel a gondjaira bízott múzeumot a megye egyik legjelentősebb köz- művelődési központjává tette. Képzőművészeti szabadiskola és hangverseny, irodalmi vetélkedő és filmvetítés. művész—közönség találkozó és vándorkiállítás, képkölcsönzés és diáktábor — mindez egyetlen múzeum hatósugarában. A napokban pedig, szintén az ő kezdeményezésére, minigaléria nyílt a zebegényi klubkönyvtárban, ahol egy-egy képzőművész alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők. Szőnyi István öröksége Majd egy évtized távlatából már nehéz lenne eldönteni, kié volt az ötlet: a megye vásárolja meg Szőnyi István Kossuth-díjas festőművész zebegényi házát, műtermét az ihlető szépségű parkkal egyetemben. Ma már csak a tény az érdekes: hogyan lett országos, sőt, nemzetközi hírű az elhunyt művész gazdag öröksége? Amikor a megye tulajdona lett Szőnyi István egykori lakóháza, még csak az volt a cél, hogy múzeumot alakítsanak ki benne. S hogy jó cél volt, már az első esztendő bebizonyította: húszezren jöttek el ide. Így Zebegény, amely azelőtt csak szépségéről és csendjéről volt híres, új vonzerővel gazdagodott: a művészet nyújtotta gyönyörűséget is felkínálta az ide érkezőknek. Méghozzá másként, vonzóbb formában, mint a megye, vagy akár az ország j bármely más múzeuma. Itt ' nem csupán egy nagy művész gazdag életművével ismerkedhettek meg a látogatók, hanem bepillantást nyerhettek életébe, sőt, művészetének műhelytitkaiba is. Láthatták lakószobáit, ugyanúgy berendezve, mint halála napján, műtermét, a rézkarcok készítéséhez berendezett kis műhelyét. S ha a látogató még bensőségesebb ismeretséget i kívánt kötni az elhunyt mesterrel, megtekinthette Kollá- nyi Ágoston filmjét, amelyet Szőnyi Istvánról készített. így kezdődött. S a folytatás már ismert. Évről évre fiatalok ezrei jönnek el ide: középiskolások két-két napra, művészetbarátok a zenés hétvégi programokra, a képzőművészet szerelmesei a szabadiskolára, munkások olvasótáborba, képződ és iparmű- vészéti főiskolások stúdiumra, rajztanárok továbbképzésre A kezdeti egyhónapos közművelődési program mindinkább terebélyesedett, s ma már az év kilenc hónapjában fiatalok és kevésbé fiatalok töltik meg élettel a parkot. A leggazdagabb esztendő Az elmúlt év volt eddig a leggazdagabb. Nem azért, mert a tervezett 885 ezer forintos bevételt I millió 326 ezer forintra teljesítették. Sokkal inkább azért, mert a múzeum szabadtéri színpadán tartott művészeti, zenei és irodalmi programoknak több mint hatezer nézője-hallgató- ja volt. Közülük több mint négyezren az itt épült kempingben töltöttek egy vagy több éjszakát. A középiskolás diákok számára rendezett Két nap a múzeumban című program keretében harmincnégy esti, Játék a művészetek körül című műsort rendeztek. Az magyaroknak dolgairól címmel három alkalommal mutatták be Szentpál Mónika és Kecskés András zenés irodalmi programját. Az lllyés-esten Horváth Ferenc, Pribojszky Mátyás és Czine Mihály lépett pódiumra. Kilenc alkalommal rendeztek zenés hétvégi programot. A szabadiskola négy hetében kétszáz- huszonheten rajzoltak, festettek, szobrokat készítettek, ismerkedtek az alkalmazott grafika-, a mozaik-, a kerámia- és a tűzzománckészítés művészetével. A Szolnok megyei SZOT-'könyvtár itt rendezte meg a szocialista brigádvezetők olvasótáborát. Fél éven át minden hétfő délutánján filmvetítést tartottak a helyi általános iskola diákjainak. A helyi SZOT-üdülőben öt alkalommal adtak zenei-irodalmi műsort az oda beutaltaknak. Nem véletlenül kapta meg tehát a múzeum baráti Nyugdíjba ment az üllő Mesterségének címere a fújtató, az üllő és a kalapács, széles tenyerével törli izzadt nyakát, homlokát, a verejték- csöppek bőrkötényére potyognak, oda, ahová a szikrák. Arcát megvilágítja a tűz, amiben a vasat hevíti. És addig üti, míg meleg. Forgatja, kalapálja, formálja. Mi lesz belőle? Azt csak ő tudja, a kovács. Nem hasonlít a régire A bőrkötényes, félelmetes termetű kovácsmesterek, sötét, füstöt okádó műhelyeikkel, eltűntek a városok széléről. Nincs mit patkolni, a kaszát se kell manapság élesíteni, egyenesíteni mégúgyse. Nem nagyon élne már meg a hagyományos kézi kovácsolással dolgozó mester, nem akadna számára munka. — Annál nagyobb a gépi kovácsolás jövője — lelkesedik Antal Imre, a Mezőgép érdi gyárának igazgatója. Gyönyörű szakma, de valahogy rangjára kéne emelni. Mintha lenéznék a mai világban. Igen. Eszembe is jut a fiúknak szóló szülői fenyegetés: ha nem tanulsz rendesen, mehetsz kovácsnak! Mert az inas aztán hajnaltól estig nyomhatta a fújtatót, tüdejére szívhatta a gázt, a füstöt, s ha ügyes volt. még el is leshetett valami tudást, a mestertől. De hol van az már! A mai kovács munkája, szakképzettségének színvonala nem is hasonlít a hajdanira. — Távolról sem — bizonyít ja az igazgató —, a szülőik mégsem inspirálják gyerekeiket arra, válasszák ezt a mestersé. get. Mert nem tudják, milyen is a mai kovács élete. Elsődle. ges követelmény a kézügyesség, a rátermettség és a szakmaszeretet. A munkára figyelni kell lábbal, kézzel, szemmel, ésszel. A nehezét elintézi a gép, az ejtő- vagy légkalapács A gép azonban 10—15 millió forintot ér. Szakértelmet követel. S míg a kovácsoló üzemig érünk, elárulja, családjában apáról fiúra szálló mesterségről faggatom. Belülről ismeri A régit is, az újat is. A mai kovácsok óriási értékeket hoznak létre. Vegyünk egy példát: bizonyos gépalkatrészek forgá. csolásakor az anyagnak csaknem negyedrésze kárbavész. Ha ugyanazt kovácsolt féltermékből készítik, olyanból, melynek viszonylagos formát adtak a kalapácsok, milliár- dokban mérhető a megtakarítás. Kéne is kovács, de nagyon kevés van. Pedig az is veszteség, ha a kemencéket le kell hűteni, ha áll néhány gép naponta egy-két műszakot, ha nem dolgozik az egész üzem folyamatosan. Melege var. a Uiziembernek A kemencék gyomrában 1300 fok forróság. Mellettük még két-három méterre is perzsel a levegő, a kovácsokról ömlik a víz, arcuk vörös, akár a vasé. Dong a föld, amikor 1000 tonnával zuhan az ejtőkalapács, alatta lángot vet az izzó buga, a hengerelt anyagból fűrészelt munkadarab. Bíró János és Horváth Tibor szorgoskodnak, úgy tűnik, meg se kottyan nekik ez a meleg. Izzadnak. de megszokták. Lusánszki Lászlót keressük, ám nincs a műhelyben. A mű szakvezető, Gaszt István világosít fel. a Laci .— mindenki így emelegeti — éjszakás. Én nem ragaszkodnék kizárólag hozzá, hisz úgy tudom, itt csak jó kovácsok vannak. A többség meggyőz, menjünk csak érte, mert a jók közt is ő a jó. A műszakvezető elkísér. Ütközben sok mindent megtudok a gyár legügyesebb kovácsáról. Dolgozni nagyon tud Nyugtalan ember, hamar meglátja a hibákat, könnyen meg is mondja, ha val mit rossznak talál. De ettől mégsem lett melege. Mert a megoldást is keresi, nemcsak a kifogásait fújja. Képes két gépet kezelni egyszerre, közben targoncát is vezet. Aki ilyen ember, legyen csak nyugtalan. Használ vele. Tűziember. Így hívják a kovácsot, aki izzó vasat formál, dédelget a hatalmas kalapács alatt. A szívében is meleg van, csak így tudja csinálni, amit csinál. Lusánszki László csordultig tele szeretettel a mestersége iránt. Ott volt az üzem bölcsőjénél, segített építeni, hűségesen kitart mellette. Ö érzi a szakma rangját. Egy mélerre a följ felett Nem lebeg, nagyon is szilárd alapokon nyugszik a talpa. Épülő házának alapján. Amikor odaérünk, feleségével mal- terosládát cipel. Éjjel kovács, nappal kőműves. Ezermester. — Jöjjenek beljebb, van nekünk egy kis lakásunk itt a telek végében — invitál szívesen. Középtermetű, vékony alkatú, mosolyog a szeme. Nem emlékeztet a hajdani kovácsokra. Huszonöt éves. Két kisgyermeke, két tücsök, ott ugrál körülötte: Csaba, aki őszre iskolába megy és Zita, aki már alig várja, hogy óvodás legyen. — Szeretek barkácsolni, bütykölgetni ezt-azt, nem nekem való a társasház, a főváros kőrengetege. Csepelen tanultam a szakmát, de itt telepedtem le. A vállalattól kamatmentes kölcsönt kaptam az építkezéshez, télre szép nagy házunk lesz. Kiderül aztán, hogy eredetileg nem akart kovácsmesterséget tanulni, de csak úgy kapott kollégiumi elhelyezést, ha melegszakmát választott. Nem bánta meg. Borsod-Abaúj- Zemplén megyéből jött. most itt érzi magát otthon. Nem sajátja a vándorlás. A fizetés? Az lehetne több. Zsírosdeszkán nem él meg a kovács. Az elveszett kalóriát naponta pótolni kell, az meg pénzbe kerül. Majd megoldódik. Akiktől a bérezés szabályozását várják országszerte a kovácsok, azok is tudják, milyen nehéz kenyérkereset ez a mesterség. — De szép. Mint a tésztát, úgy lehet gyúrni, alakítani a vasat is. Csak légkalapáccsal Aki egyszer megtanulta, csodálatos dolgokat tud csinálni. Érteni kell hozzá. És Lusánszki László ért hozzá. Azért tették meg gépcsoportvezetőnek. Bálint Ibolya ] köre a legelsők között a Pest megyei Tanács által alapított Közművelődési díjat az elmúlt nyár végén Egy évtized A zebegényi szabadiskola az idén ünnepli fennállásának tizedik jubileumát. Ügy tervezik, hogy a megnyitó ünnepségre meghívják a szabadiskola valamennyi volt hallgatóját. Hogy ez mit jelent? Kilenc esztendő alatt ezerötvennyolcan töltöttek el itt két, vagy négy hetet. Azért csak ennyien, mert közülük igen sokan évről évre visszatérő résztvevői a szabadiskolának. Olyan is akad szép számmal, aki diákként érkezett először ide — Beke Györgyi, Vertei Bea —, s néhány éve már mint tanárok oktatják a szabadiskola hallgatóit. A több mint ezer volt szabadiskolás egy része külföldi. A legtöbben a szomszédos Csehszlovákiából jönnek minden esztendőben, de érkeznek az NDK-ból, Franciaországból, sőt, Kanadából és az Egyesült Államokból is. Ez Zebegény hírét-nevét öregbíti a nagyvilágban. Mindez természetesen a jubileumi év programjainak csak egy része. E mellett újra sor kerül a zenés hétvégi műsorokra, a Két nap a múzeumban című programokra, ismét ide várják a Képzőművészeti és az Iparművészeti Főiskola hallgatóit, a megye rajztanárait. Sor kerül újabb olvasótáborokra. Megújítják a szocialista szerződést a helyi általános iskolával, az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat zebegényi üzemével, a SZOT Területi Üdülők Igazgatóságával, valamint a zebegényi Szőnyi István turista- szakosztállyal. A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal pedig továbbra is szervez zebegényi programokat. Tárulkozó tárlatok S a jubileumi évhez tartozik az is, hogy tovább folytatják a tavaly megkezdett mini kultúrközpont építését, amelyben műtermek, s előadóterem kap majd helyet. Rossz idő esetén itt rendezhetik meg a színházi-irodal- mi-zienei programokat is. S ugyanakkor lehetőség nyílik arra, hogy a nagyközség lakói rendszeresen részt vehessenek olyan kulturális programokon, amelyekre ma még a kicsiny klubkönyvtárban nem kerülhet sor. Aligha van az országnak még egy olyan múzeuma, amely mindazt nyújtani tudná, amit Zebegényben kapnak az ide látogatók. A cél: élőnek megtartani Szőnyi István művészetét és emlékezetét. Ami még ezen felül van — a tudás gyarapodása, a látókör szélesülése vagy az, hogy a diákból itt érik művésszé valaki —, már csak ráadás. Prukner Pál Egyetemi előkészítés A TIT budapesti József Attila Szabadegyetemén folyik a beiratkozás az intenzív egyetemi előkészítő tanfolyamokra. A biológiai, fizikai, kémiai, matematikai, magyar nyelv- és irodalmi, történelmi, politikai gazdaságtani és közművelődési speciális kollégiumokra április 1-ig lehet beiratkozni, naponta du. 3—6 óráig (szombat kivételével) a VIII. Múzeum ú. 7-ben. Felvilágosítást a szabad- egyetem titkársága ad a 335— 189-es telefonszámon.
