Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-24 / 70. szám

1977. MÁRCIUS 24., CSÜTÖRTÖK MEGYEI W x/tirkw Pontos beszámoló egy maszkabálról Kicsiknek is lehet nagy örö­mük. Lehetne, ha hagynák a felnőttek. Nem hagyják, ök akarják megszabni, mi az öröm. Parancsszóra nem tud boldog lenni az ember. Még akkor sem, ha az ember: en­gedelmes gyermek. Ha csak azért vigyorog, mert fél a po­fonoktól. Véletlen, hívatlan vendég vagyok. A tanácselnök nem tudott másként időt sza­kítani beszélgetésünkre, csak úgy, ha elkísérem az iskolába. Oda hivatalos. Oda el kell mennie. Ha nem teszi, halálra sértődik a tantestület. Me­gyünk. A HELYSZÍN Ügy mondják: korszerű ok­tatási intézmény. Ügy mon­dom: cipősdoboz, a beton kö­zönyével formálva. Tornate­rem, földíszítve. Két napon át, tanítási órák helyett, csapat- nyi gyerek buzgólkodott itt. Szép legyen. Szép lett. A szép­ség azonban évezredek óta a legvitatottabb fogalmak egyi­ke. Lehet, a gyerekek nem így gondolták a szépet. Az őket irányító tanárnő azonban igen. Ezért azután minden elképzel­hető helyről rikít a vörös, a sárga. Krepp-papír vörös és sárga persze. Szalagok, lam­pionok, kockák, rombuszok. Mindent elkészítettek, amit csak drótból, papírból, mara­dék szövetekből összeügyes­kedni lehet. Legyen hangulat. Lett. A rendezvényfelelős ta­nárnő arca ugyan lilában ját­szik, de csak azért, mert pont a lila kreppel borított gömb alatt nyújtja a kezét a tanács­elnöknek. A székek körben, a fal mellett, pontosabban a tornaszerek tövében, tele hol­mikkal. Kötött kabátok, tás­kák, sapkák. Valahogy a ruha­tár elfelejtődött. A SZEREPLŐK Nekik szól a felhajtás. Nem értékelik. Riadtan, súgva-búg- va álldogálnak egymás mellett. Még nem kaptak engedélyt semmire. Az iskola három ne­gyedik osztályának tanulói. Tízévesek. Nagy nap; maszka­bál. És jelmezbál. Lányok, fiúk. S persze, a szülők, főként a mamák. A tanári kar. A he­lyi notabilitások. A nagyköz­ségi pártbizottság titkára, a tanácselnök, a fogyasztási szö­vetkezet elnöke. Szenvedő arc­cal. Mit keresnek ők itt? Ezer­nyi dolog várna rájuk, de ugye, a díszes meghívó, az igazgató külön telefonálása, tiszteljetek meg bennünket. Eljöttek, ez kötelesség. Masz­kabál a felsőbbség nélkül? Semmit sem érne akkor az egész. Lássák csak, vidám az ifjúság. Most ugyan még nem. Mert éppen azt hallják: sora­kozó. A JELMEZEK Minden iskolának kötelező rendezvényt tartani az alsó tagozatosoknak. Kihirdették. Valamit mindenkinek csinál­nia kellett. Fantáziája, ügyes­sége szerint? Nem egészen. Anyuka beült a Zsiguliba, s bement a fővárosba, a köl­csönzőhöz. A legszebbet. Csak­hogy ilyen picikre nem na­gyon akad megfelelő öltözék. Azért ez-az összejön. Udvar­hölgy. A kölöknek ugyan fo­galma sincs, ki lehetett az az udvarhölgy, de nem mindegy?! Huszár, szinte nem látni az aranyozott sújtásoktól. Űrha­jós. Farkas. Az arcok láthatat­lanok, takarja a maszk, mert jelmez és maszk testvér, csak kérdés, kiken?! Katicabogár. Selyemből. Legszívesebben az is ott lógna rajta, hogy sokba került. Lássák. Látják. A srá­cok nem. Sorakoznak. Ám a szülők! Sápadtan vagy feszít­ve. Lekörözték, rálicitált. Pil­lantásuk úgy kereng, mint a radarantenna. Fecske, frakk­ban! Tízévesre frakk. Telik? Telik. Nem biztos, hogy való­ban futja rá, de azt nem lehet, hogy a ___És itt nevek követ­ke znek. Az egész osztály. Meg a másik kettő. Nem röhögte betegre magát a szabó, míg a frakkot csinálía? Nem. A mar­kát nyújtotta. A SZÖVEG Már most elhasznált a leve­gő. A rendezvényfelelős tanár­nő a nyitópárokat igazgatja. Beszorulunk az elnökkel a szülők közé. Behunyom a sze­mem, hallgatom: Fölvarrhatta volna az anyja az alját, orra- bukik benne. A cipőjét már nem tudták kipucolni? Olyan slampos, mint a nővére, tudja, aki eladó a nagyboltban. Mondtam neki, kisfiam, meg­kapod az indiánjelmezt, he­intettem, amikor kutatni kez­dett a maradékok között, meg­őrültél, te akarsz varrni ma­gadnak? Nem is tudtam, hogy ez a hentesné lánya! Nem lá­tom a doktornő fiát, maga lát­ja, miben van? A NYITÓTÁNC Magnóról szól a zene. Par­don, nem. Most lemezjátszóról, mert úgy látszik, magnósza­lagra senki sem vesz fel pa­lotást. Márpedig ez a nyitó­tánc. Ha bál, akkor nyitótánc is kell. Az iskolának van tánc­csoportja. A gyerekek ügyesek. Csakhogy kis bibi a szervezés­ben: boszorkány járja a palo­tást a huszárral, s méhecske a békaemberrel. Valahogy ho­mok került az ízlés amúgy is csikorgó gépezetébe. No nem baj, a fő, hogy a gyerekek örülnek. Nem örülnek. Állnak a sorban. Ügy nézik a nyitó­táncot! A szerencséseket. Aki­ket kiválasztottak. Akiknek a mamája az első sorban áll. AZ UGRÄLÄS Tűnik a lidérc, vége a nyitó oalotásnak. Vezényszó: oszolj, kezdhetitek az ugrálást. Meg­szólal a magnóról a zene. A mamák lökdösik a csemetéket. Menj már, kérd fel. Nekem a Lacival nehogy táncolj, tudod, utálom az anyját! A srácok valamit csinálnak. Lehet, ez már a tánc. Nem tudom. Fo­rognak, lépegetnek. Csak ép­pen kényelmetlen az egész. Alig látnak a maszk mögül. A jelmezben esetlen a mozgás. Egymásba akadnak. Te hülye, nem tudsz vigyázni! Anyu, pisilni kell, most nem lehet, menj táncolni, megmondta a tanárnő, nincs mászkálás. Szól a zene, nem hiszem, hogy bár­kit befolyásolna. A BÜFÉ Szigorúan önkéntes alapon hozta össze a szülői munka- közösség. Szendvicsek, sütemé­nyek, üdítő italok. A fogyasz­tás a gyerekeknek ingyenes; a mamák jóízűen falatoznak. A néhány szerencsétlen férfi ül a székeken, ölük tele a család holmijával, mert a hőségben most már a mamák' is neki­vetkőznek. Növelni kell a kukorica vetésterületét Hazai termésből fedezhető a szükséglet Hat nagy kukoricatermelő megye tanácsi szakigazgatási vezetői, állami gazdasági fő­osztályai és tsz-szövetségi ve­zetői szerdán dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter elnökletével az időszerű tavaszi munkák helyzetéről tanácskoztak a Debreceni Agrártudományi Egyetem mezőtúri mezőgaz­daság-gépészeti főiskolai ka­rán. A megbeszélésen elmondot­ták, hogy a kukorica a világ­piacon nehezen beszerezhető termék, ezért a szükségletet hazai termésből kell biztosíta­ni. A kukorica termőterüle­tének növelésére még vannak tartalékok. Felhívták a részt­vevők figyelmét arra, hogy az egynyári szálas takarmány rovására — amely tervezett termőterülete meghaladja a tényleges szükségletet —, ves­senek kukoricát. Jó lehetősé­get kínálnak a rövid tenyész­idejű szemes kukorica terme­lésére, a jelenleg még víz alatt lévő árterületek, továbbá a belvízzel borított földek is. A silókukorica vetésterüle­te is mérsékelhető a szemes takarmány javára, különös­képpen, ha a gazdaságok szak­szerű és szervezett munkával növelik az egységnyi terület­re jutó silótömeget. A tanács­kozáson ráirányították a fi­gyelmet a legelőgazdálkodás fejlesztésének a szükségessé­gére, általában a takarmány­termelés magasabb fokú szer­vezésének, a termésátlagok növelésének a fontosságára. A VERSENY* Csönd, megint sorakozó, most már több tanárnő rendel­kezik: kezdődik a jelmezver seny, ahogy az elején kihirdet tűk, a kedves szülők a kiosz tott lapokon szavazhatnak, gyerekek mindegyike számot visz a kezében, azt tessék a papírra írni, melyik szám Jönnek a gyerekek. Rémült merevséggel. Csak nehogy megbotoljon. Jaj, ha leesik csáKó! Az igazságon persze nem eshet csorba. A maszkok takarnak. Nem tudni, kl-kicso- da. Elvben. A gyakorlatban mindenki tudja, ki verejtéke­zik a maszk mögött, s gondol kalimpáló szívvel arra, nehogy botrány legyen otthon, mert hiába mondtam neked, ne csámpázz, úgy mentél, mint egy teve. Szorongatják kezük­ben a számot, fölmutatják, mennek tovább az összetákolt dobogón, ennyi az egész. Pat­tog a vezényszó, fellépni, mu­tasd a számot, mehetsz to­vább. Futószalag. Esetleg be­felé síró könnyekkel. Esetleg évekig megmaradó lelki sérülé­sekkel. Mert nem kapott tap­sot, mint a nyuszi. És nem lett első, ötödik, tizedik, semmi nem lett. Győzni! Győzni? Mi féle fegyverekkel? A SZÜNET Szünet van, míg a szavaza­tokat összeszámlálják. A fér­fiak rohannak az udvarra, rá gyújtani. A gyerekek a félre­eső helyre. Sorban állás. Ma­mák lökdösik azt, akinek nincs itt a mamája, menj hátrább, mit tolakodsz, kapsz egy nagy pofont. Három tanárnő szá mólja a papírlapokat. A fődíj egy torta. Ezt a tantestület dobta össze, megvették a presszóban, a legegyszerűbb megoldás. Van azután egy első, két második és két harmadik díj. Sütemény, csokoládé, cu­korka. A tanácselnök elmegy, a párttitkár is, viszont megér­kezik a termelőszövetkezet el­nöke. Mentegetőzik, azért ké­sett ... Komor képpel bólogat az igazgató, innét késni...! Lehet ennél fontosabb? AZ EREDMÉNYHIRDETÉS A rendezvényfelelős tanárnő ismerteti a szavazás eredmé­nyét. Számokat mond, teátrális gesztusokkal, mintha az olim­pián világrekorddal győző baj­nokokat köszöntene. Győzött, a legtöbb szavazatot kapta a harminchármas. Kijön a har­minchármas. Most leveheti a maszkot. Kifőtt képű kislány, a Tündér, szárnyai minden mozdulatra riadtan repdes- nek. Azután a többiek követ­keznek. Odanyomják a kezük­be a süteményt, a cukrot, a csokoládét. S egy kézfogás, se egy simogatás, semmi. Nem elég, hogy győzött? A LEGSZEBB Igen, ő volt a legszebb. Es­küszöm, pedig szóba se került a neve, pardon, a száma. Biz­tos, hogy nem kapott egyetlen szavazatot sem, még a mamáét sem, hiszen egyedül jött, nem tartott vele senki. Mégis, ő volt a legszebb. Nem viselt mást, mint köznapi kartonru­hát, zöld színűt. S erre tűzött papírvirágokat. Maga rajzolta, vágta, színezte, ragasztotta pa­pírvirágokat. Maszkja rajzlap, behajtva, vidám képű napocs­ka festve rá, mely sugarait a virágos mezőre szórja, ö volt a legszebb, esküszöm. Azóta is kínoz a gondolat: hol kellene az óvást benyújta­nom?! Mészáros Ottó N!M-vá2!a!atok személyzeti munkája A nehézipari vállalatok igazgatói, személyzeti vezetői és párttitkárai szerdán a Ne­hézipari Minisztériumban tar­tott országos tanácskozáson értékelték a káder- és sze­mélyzeti munka tapasztalatait és megjelölték a további teen­dőket. Dr. Simon Pál minisz­ter elemezte az állami személy­zeti munkáról szóló határoza­tok teljesítésének helyzetét, a kedvező és kedvezőtlen ten­denciákat és a fejlesztés so­rom levő feladatait. A továbbképzési és káder­utánpótlási feladatok megvita­tása után a tanácskozás rész­vevői négy szekcióban, ipar­áganként értékelték az idei termelési feladatok eddigi tel­jesítését és meghatározták az újabb tennivalókat. Barátságvonatok Hazánk felszabadulásának 32. évfordulóján — március 28. és április 7. között — szovjet barátságvonat utasait látja vendégül az Express If­júsági és Diák Utazási Iroda. A fiatalok, valamennyien a szo­cialista munkaverseny győz­tesei, három napot töltenek Debrecenben, majd Hajdúszo­boszlóra kirándulnak, elláto­gatnak Budapestre is. Ebben az időben 330 magyar fiatal utazik a Szovjetunióba a Moszkva—Kijev—Lvov útvo­nalon. A szovjet fővárosban megtekintik a Lenin-mauzó- leumot, az ismeretlen katona sírját, a Kremlt, a népgazda­sági kiállítást és ifjúsági talál­kozókon vesznek részt A közösséghez tartozás szombatjai — Önöknél is volt kommu­nista műszak? — Igen, a vasascentenárium tiszteletére. — A résztvevők száma? . — Kétezerháromszázhuszon- öt, ezernyolcszázhuszonnyolc (a létszám gyáranként válto­zik). — Termelési érték? — Hatmillió hétszázhuszon- nyolcezer, tizennyolcmillió harmincnyolcezer (természete­sen ez is eltérő). — Mire fordítják a megke­resett bért ? — Óvodabővítésre, szociális alapra, lakásépítésre... A telefonjelentések tényeket, adatokat, számokat közölnek. Csak ennyi volna? Csupán a letudtuk ezt is ... ? Egyáltalán nem! Sokkal több ez egyetlen hétköznapi tettnél, még több volna, ha gyakrabban válta­nánk néhány szót arról: mi is valóban ez a kommunista szombat. Ha az elnevezés alapján ér­telmeznénk, akkor azt hihet­nék, hogy ezen a napon a kommunisták vállalkoznak kü­lönmunkára, valamely több­leteredmény elérésére. Ám nemcsak ők az esemény része­sei, hanem sok más pártonkí- vüli társuk is. Hogyan is van ez? Kommu­nista műszak, zömében párton- kívüliekkel? Ügy bizony. Szer­te az országban a vállalatok egész közösségének ügye ez a munkával töltött szabad szom­bat. Sehol sem kell a részvétel­hez külön agitáció. A gyárak dolgozóinak nagy többsége Pest megyében és szerte az országban kötelességének érzi, hogy ott legyen akkor is ha nem kötelező. És dolgoznak, mint máskor, talán valamivel még jobban. Nincs ebben az elhatározásban semmi önös ér­dek, sokkal inkább a közösség­hez tartozás megnyilvánulása. Persze, vigyázni kell. Min­dig csak olyankor szólítsunk többletmunkára, amikor azi tiszta, nemes célokat szolgál, amelyet a munkások is annak minősítenek. Mert vannak, akik azt mondják, hogy ezek a műszakok azért kellenek, mert a vállalatnak jól jön a meg­termelt gyártmány. Meg, hogy a bér, amit a jó célokra for­díthatnak, nem is olyan nagy összeg. Könnyű cáfolni ezeket az állításokat, ám farizeusként sem jelenthetjük ki, hogy a vállalatoknak semmi szüksé­gük erre a többlettermelésre. Igenis, jól jönnek azok a meg­termelt alkatrészek, végter­mékek. Talán éppen valamely megrendelő várja már a szál­lítmányt, hogy náluk se legyen fennakadás. De — s ez a lé­nyeg — az egyes gyárak — ha nincsenek lemaradva — meg­lennének e nélkül is. A rendel­kezésükre álló munkaidő álta­lában elegendő a maradékta­lan tervteljesítéshez. Ami ennél sokkal értéke­sebb: a közösségek egyöntetű cselekvőkészsége, a megkere­sett bér valóban össztársa­dalmi célokat szolgáló meg­ajánlása. Párttagok és párton- kívüliek együtt szánják szabad idejük egy részét arra, hogy munkájuk ellenértékéből ezút­tal ne közvetlenül önmaguk gyarapodjanak, jusson belőle a társadalom más rászoruló tag­jainak, a város, a község in­tézményeinek, a vállalat kol­lektívájának. Ezek a szabad szombatok így kapták — s joggal — a jövőbe mutató kommunista jelzőt. b. r. VIGYÁZAT, FELELŐTLENSÉG! Sürgető a szemléletváltozás Az ember munkáját könnyí­tő és segítő gépek szakmai tu­dás és fegyelem hiányában fe­nyegető ellenségekké válhat­nak. minden új gép újabb bal­esetforrás is. Az, hogy a me­gyében az elmúlt három évben az üzemi balesetek száma mégsem nőtt számottevően, a munkavédelmit munka haté­konyságára utal. De mindez nem vigasztalja azokat és azoknak hozzátartozóit, akik­ről a baleseti statisztikák szól­nak. Pest megyében tavaly több mint 4100 üzemi baleset történt, ebből 23 volt halá­los. 1976-ban a sérülé­sek miatt 3000-rel több mun­kanap esett ki a termelésből, mint 1975-ben, tehát a balese­tek súlyosabbá váltak. Továbbadott labda A balesetek csökkentéséhez, elkerüléséhez elsősorban az előidéző okokat kell feltárni. Egy-egy súlyosabb üzemi sérü­lésnél mindig megállapítható, hogy a munkafegyelem laza volt, az ellenőrzés hanyag. A veszély nagyon ritkán keletke­zik a baleset pillanatában. Így visszapillantva nem volt vé­letlen az 1976 decemberében történt halálos baleset sem a Csepel Autógyárban. Az ott dolgozó Országos Szakipari Vállalat egyik tetőfedője mun­ka közben beeesett a tetőn és több méternyi zuhanás után, halálra zúzta magát a műhely kőpadlóján. A baleset kivizs­gálásánál az építésvezető azt vallotta: már hetekkel azelőtt utasította a művezetőt, hogy tömjék be a szellőzőnyílás melletti réseket. A művezető ugyan továbbadta az utasítást, de a végrehajtást már nem el­lenőrizte. A vizsgálat során egyebek között fény derült a munkafegyelem elképesztő la­zaságaira, a kérdéses napon is 10 óra körül érkeztek meg a dolgozók a munkahelyükre és — a jegyzőkönyv szerint az „elhalt közepes alkoholos be­folyásoltság alatt volt”. Az üzemi balesetek egyhanmadá- nál a vétkes az alkohol, illetve az, aki issza, és azok, akik eltűrik ezt. Kóros takarékosság A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése, az ezzel járó gyors ütemű gépesítés növeli a mezőgazdaságban előforduló balesetek számát. Bűnös gon­datlanság volt, ami az egyik Pest megyei termelőszövetke­zetben történt: a másfél millió forintba kerülő NDK gépet úgy állították munkába, hogy Új gépsor Szobon Most folyik a szobi szörpüzem­ben az új mosó-, töltő- és címkéző gépek együttes próbaüzemelte­tése. Ezzel az új három és fél mil­lió forint értékű gépsorral várható, hogy a termelést sikerül szerezni a napi hatezer tését. megköt­és elérni optimális üveg töl­Nagy Iván felvétele a használati utasítását nem fordították le magyarra. Hogy, hogy nem, a gép 10 napi has_- nálat után leégett. Szerencsé­re emberéletben nem esel: kár. Riasztó jelenség, hogy a be­ruházásoknál, fejlesztéseknél egyes vállalatok a munkavé­delmi berendezések, védőöltö­zetek vásárlásánál takarékos- kodnak. A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyárában pél­dául a konténergyártás beve­zetésekor nem gondoskodtál: megfelelő elszívó berendezé­sekről. Hosszú, nehéz harcába került az SZMT munkavédel­mi bizottságának, míg elérte, hogy más technológiát alkal­mazzanak, amelynél a felhasz­nált anyagok már nem káro­sítják a dolgozók egészségét. A Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál is előfordult né­hány éve, hogy a Nyugatról vett gyártási eljárással a szük­séges munkavédelmi berende­zést nem vették meg. A szem­lélet helyes változását jelzi viszont, hogy a nemrég vásá­rolt NSZK formatalpgyártó gépek üzletkötésére a vállala kérésére, kiutazott a Pest me­gyei KÖJÁL vezető orvosa é a munkavédelmi bizottsá; szakértője is. Érdekvédelem is Mivel magyarázható, hogy néhány munkahelyi vezető e munkások egészségét, testi ép­ségét óvó berendezéseken kí­ván spórolni. A jelek szerint sürgető szükség valamiféle munkavédelmi közszellem megteremtése, és az ellenőrzés megszilárdítása. Mindez első­sorban a vállalati szakszerve­zeti bizottságok feladata, hi­szen érdekvédelem ez is épp úgy, mint a dolgozók képvise­lete anyagi kérdésekben. Mit értek más közszellem alatt? Azt, hogy a fejlesztéseknél, az üzem- és munkaszervezési ter­vek elkészítőénél ne a gazda­ságosság legyen az egyedüli szempont. És ami talán a leg­fontosabb, hogy a fegyelmezet­lenség, a,vagánykodás és a ré- szegeskeaés ne számítson be csánatos bűnnek. Hámor Szilvia

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents